Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-16 / 165. szám
I. ÉVFOLYAM. 139. SZÄM 1991. JŰLIUS 16., KEDD D U KAJA J ^/tíviap SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEI.-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZ1GETSZENTMIKI.OS • FŐT • GÖD Szertefoszló remények ön is lehet munkanélküli Meglepetés öröm belépni. A bőség látványa még akkor is megnyugtató, ha éppen pár forint csörög a pénztárcánkban. Hurkapálcika kell az elsős kisdiák iskolakezdő felszereléséhez? Ott van kérem, nem messze a fel- vágottas pult mellett. Drágább, vagy olcsóbb mosószer kell a kedves vevőnek? — Ez is, az is van, lehet választani. És a sóskifli sem olyan ropogós másutt, mint itt, s ha az elviselhetetlen kánikulában gumimatracra fáj a fogunk, Taksonyban, az ÁFÉSZ-élel- miszerboltban, az 51-es út mentén azt is megvásárolhatjuk. A háziasszony szemével nézve megnyugtató a kép — olyasmi is van itt, amit máshol hiába keresünk. Ha arra járok, mindig útba ejtem. Ha másért nem, mert jólesik elnézelődni. Nemrégiben azonban — mert a fogyasztónak fogyasztani is illik — egy pogácsát kértem. A pultnál lévő hölgy sokáig tette-vette, válogatta a mosolygós tésztákat, már-már meghatóan lelkesen. A hosz- szas szortírozás után végre kikötött az egyiknél, gondolatban már hallottam a ropogós pogácsa sercenését. Ezután jött a meglepetés. A pogácsa kőkeményen koccant a fogamon, lehetetlen volt megsac- colni a korát. E vigasztalan helyzetben csupán egy vigaszom maradt: hátha az eladó hölgy a kemények közül a legkevésbé öreget igyekezett kikeresni, nem pedig fordítva: a frissek közül kotorta elő a sosem látott, idegennek szánt régit... Va. É. Elrepültek az ifjú sasok Az úti cél Svédország Egymás után érkeznek az ügyfelek. Hamarosan délután két óra lesz, a forgalom mégsem csökken. A dunavarsányi Petőfi Művelődési Ház egy földszinti helyiségébe minden belépő óriási terheket visz — bizonytalan jövője nehezékeit. Akár a sóhajok terme is lehetne ez. Nincs beszédes kedvében senki sem. A folyosón várakozók munkakönyvét, hatokat tartanak a kezükben, fel-alá sétálva gondolataikba mélyednek. Némelyek először, mások sokadszor vannak itt. Ki dühösen. ki értetlenül, ki rös- tellkedve mondja el panaszait — itt nemigen lehet könnyedén csevegni. Nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt érkeznek, ugyanazzal a reménnyel: hátha lesz munka, hátha vége szakad ennek a megalázó és kilátástalan helyzetnek. Amit úgy neveznek: munkanélküliség. — Én május elejétől nem dolgozom — panaszolja Kocsány Györgyné —, s még most sem kapok pénzt. Érdeklődni jöttem, hogy mikortól számíthatok segélyre, mert így már nem lehet élni. Ezelőtt hat évig fejőnő voltam a Petőfi Té- eszben, s nem kerestem rosszul, kilencezret kaptam havonta, özvegy vagyok, egyedül maradtam, s most itt állok egy fillér nélkül a havi 4500 forintos lakásrezsivel és OTP-vel. Ha az édesanyám nem segítene, nem tudom, mi lenne. De helyes dolog az, hogy harmincévesen az anyám tartson el? Nem gondoltam volna, hogy idejussak. És hiába próbálkozom, nincs munka. Turupuli Antal indulatosan fogalmaz. A hirtelen rászakadó gondok keserű kifakadásra késztetik: milyen világ az, ahol még munka sincs? Negyvenkét éves. de ha a három gyerek után nem járna a családi pótlék, nem tudnának megélni. — Annak idején tizenhárom évig — meséli — a vasútnál voltam, az utóbbi négy évben pedig a FOR- CON délegyházi gyárában betanított marósként dolgoztam. Mostanában egyre nehezebben ment minden, nem volt munkánk, épphogy vegetáltunk. Persze nem is fizettek, én négyDUNATAI HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn —16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. PL: ill. ír. sz.:' 111«. Telefon: 198-4761, 138-1067. ezerötszáz-őtezer forintot kerestem. Magamtól jöttem el, hátha az iroda segítségével jobb megoldást találhatok. És különben is elküldték volna. Tudja, mit nem értek? Az a sok okos ember, akinek az a dolga, hogy felhajtsa a munkát, vajon mit csinál? Nem gondolnak arra, hogy ez így nem vezet jóra? Hiszen egyre többen vagyunk, akik naponta még a tejet sem tudjuk megvásárolni. Zsigár Vendelné riadt tekintettel jön ki az irodából — nincs meg a munkanélküli-ellátásra jogosító előzetes munkaviszonya. De hogyan is lenne, amikor hat gyereket nevelt? Aztán amikor valahogyan összeszedték magukat. Délegyházán építkeztek. Az asz- szony úgy érzi. nincs tovább. Férjét és huszonegy éves f iái két hó napja'küldték el a vasúttól, most — harminc kolléganőjével együtt — őt bocsátották el a Texglobtól. Nem volt anyag, nem volt munka, felbomlott a szövetkezet. Havonta 6500 forint OTP- jük van. Egyelőre elképzelni sem tudja, mi lesz. A halvány remény, amivel érkezett, egy pillanat alatt szertefoszlott benne. Nagy Piroska, a Pest Megyei Munkaügyi Központ ráckevei kirendeltségének munkatársa, aki megtartotta a dunavarsányi ügyfélszolgálatot, az aktákra A főváros közelségében kevés olyan település van, ahol az ország történetéhez. főleg az irodalomhoz való kapcsolat annyira meghatározó volt négy-öt évtizeddel ezelőtt, mint Gödön. A néhány évvel ezelőtti sorrend még az ottani munkásmozgalom valóságát hirdette első fokon. Személyes emlékeim mások. Ma már alig emlékezik valaki arra, hogy az 1943-as balatonszárszúi írókonferencia következő eseménye 1944. július második felében Gödön, a közeli Ilkamajorban, a mostani Újtelepen volt. Az 1200 holdas zsidó tulajdonú birtokot 1942-ben kisajátították. Egy részét — 800 holdat — csereingatlanként árvízkárosultaknak osztottak ki. így kerültek ide akkor a megye déli részéről az addigi bócsai lakosok. A megosztott bírtok kisebb része a Pest Megyei Közjóléti Szövetkezet kezelésébe került. E tény miatt jutok én — mint akkori középiskolás diák — arám révén az emlékezők közé... Az előzményekhez tartozik, hogy már a szárszói konferencia fő témája az a kérdés volt, hogy mi legyen a háború utáni hazában az írók kötelessége? 1943-ra nyilvánvaló lett az | egyetlen lehetőség: az or- < szág népi demokratikus mutat: pár óra alatt hatvan ember kereste fel panaszával. Régen vége annak az időnek, amikor csak néhány önhibájából lézengő lumpenelemnek minősíthető egyén kért segítséget, ma már a becsületes, tisztességes emberekre is rákerült a sor: a munkásokra, szakemberekre, sőt az értelmiségiekre is. Lassan nincsenek különösen érintett csoportok és rétegek, lassan mindenki veszélyeztetetté válik. Pillanatok vannak hátra, s nemcsak a szakiképesítés nélküliekre, a pályakezdőkre, s a gyes. illetve gyed után visszatérő kisgyermekes anyákra leselkedik a munkanélküliség. Megoldás? Ki kell várni, amíg élénkül a gazdaság, amikor új munkahelyek teremtődnek. Egyelőre — és addig — az átképzésekkel kell próbálkozni. A munkaügyi központ szervez tanfolyamokat, sőt, harmincezer forintig téríti a tanulás költségeit. Nagy Piroska statisztikát mutat. A hivatal pontos, számítógépes kimutatását: végzettség, nemek, kor és még felsorolhatatlanul sok szempont szerint. Számok a papíron, tények, amelyek hűvösen tájékoztatnak. De amelyekből nem olvashatók ki a sorsok, nőm láthatók a csüggedt tekintetek. És nem hallhatóak a választ sürgető kérdések. Va. É. átalakítása! Az ottani határozat célja 1944 nyarára teljesen közeli volt, s az utolsó konferencia helyszíne ekkor lett Ilkamajor. Apám volt a házigazdája, gazdaságvezetője és az anyagi részek szervezője a nagy találkozónak. A leendő résztvevők többsége — a népi írók! — tiltakoztak amiatt, hogy szállásuk az urasági kastélyban legyen! Nem volt más mód: az akkor még gyönyörű park adjon teljes szálláshelyet a konferenciának. Az óriási fák alatt sátortábor épült. Katonai étkezősátor emelkedett középen, olyan méretű, ami szellős helyet adott kétszáz személynek. A tábor mögötti szecessziós kastély, a feljáróján őrködő két kőoroszlánnal — csak a díszletet színesítette. Apám famulusa lettem, szerepem csupán annyi volt, hogy naponta kihordjam a leveleket az alsógödi postáról. Kik voltak ott? Az írók és költők közül Erdélyi Józsefre, Kádár Lajosra, Németh Lászlóra, Sinka Istvánra és Tamási Áronra emlékezem. Azóta tudom, hogy Veres Péter mellett Felajánlás A közeljövőben Taksonyban üzemet alapító nemei vállalkozó páros, Wagner Anton és Karl-Heinz Spring jelentős összeggel támogatják a települést: felajánlásuk értelmében augusztus elsejétől, minden hónapban harmincezer forintot adományoznak az önkormányzatnak. Ezt az összeget — a felajánlók kérésére — a gyermekintézmények, az óvoda és az iskola fejlesztésére és korszerűsítésére fordítja majd az önkormányzat. TAKSONYBAN Vásárok is lesznek Piac- több szereppel Volt is, nem is volt eddig helye a piacnak Du- navarsányban, ezért a képviselő-testület ígéretet tett a végleges megoldásra. E- szerint a művelődési ház udvarára települ a piac, s működtetését a ház vállalja. Ily módon a helypénz is az intézményt illeti, cserében gondoskodik a kulturált feltételek biztosításáról. S mert a ház kihasználja majd kulturális célokra is az elárusítóhelyet: megkezdődhet a népi iparművészeti vásárok előkészítése. Jelenleg a címek összegyűjtése történik, hogy majd őszre megrendezzék az első vásárt. Távlati tervek Délegyháza tavainak megóvására, közelebbi és később megvalósítható hasznosítására többféle elgondolás van, így a jelenleg művelés alatt álló, a Kavicsbánya Vállalat tulajdonát képező osztályozótóra is. A tervek szerint a termelés befejezését követően pályázatot írnak majd ki erre, a cél: kulturált, az idegenforgalom céljait szolgáló kemping, Illetve üdülőkörzet kialakítása e területen. A nyertes pályázó központi segítséget is igénybe vehet, a megyei, illetve a délegyházi önkormányzat által összeadott négyszázezer forintot. olyanok is szereplői voltak az utolsó konferenciának, mint Jócsik Lajos vagy Cs. Szabó László, összetételében bővebb volt e találkozó, mint a szárszói. Nemcsak írók, de politikusok is voltak ott, többek között Csala István, a háború utáni egyik miniszter. Képzőművészek — Fáy Dezső festő —, fiatal tanárok, akikre mint népművelőkre, számítottak az új rend megálmodói. Közöttük Hídvégi Lajosra, az akkor fiatal ceglédi tanárra emlékezem. Azok voltak a gödi-ilka- majori találkozón, akik hittek egy igazságosabb jövőben. Még ma is elszomorító a valóság: a résztvevők többsége hónapok múlva nemcsak az újjáépítésben nem vehetett részt, de börtönbe kerültek. Az említettek közül Erdélyi, Kádár és Sinka. Mások — de sokan! — legalább tizenöt évre hallgatásra ítéltettek. (Veres Péter pályafutása ismert.) Szabó Pál elhatárolta magát a gödiektől. Erdei Ferencet a közelítő háborús események Szegeden ma- rasztották ... Kutattam Ilkamajorban Ifjú sasok és sólymok találkoznak az idén Svédországban. A nyugat-európai nemzetközi szervezet találkozóját Norköppingben rendezik. Az északi ország városába utazott el tegnap a gödi általános iskolások egy népes csoportja. A nemzetközi szövetség magyarországi szervezete alig néhány hónappal ezelőtt alakult meg a Duna menti nagyközségben. Azóta több magyarországi és Pest megyei településen csatlakoztak hozzájuk, színezve a serdülők ifjúsági mozgalmának palettáját. A gödiek svéd támogatást kaptak a hosszú és költséIgazából gyümölcsnek, szamócának való terület a Szentendrei-sziget. Nem könnyű a mezőgazdászok élete ezen a vidéken, mert sok a korlát, a tilalom. Az — vajon ki emlékezik még erre az eseményre? Senkit sem találtam. Pedig élnek még asszonyok, akik akkor konyhalányként voltak szerény közreműködői a régi júliusnak. Valami „urakra” vélnek ugyan, de minden tapasztalatukat úgy mosta el az idő, akár a hivatalos irodalomtörténet művelőinek emlékezését. Örökre és végérvényesen. A helyszínt még az a valóság sem támaszthatja fel, ha köztudottá lenne, hogy Ilkamajor valaha, 1728-ig Madách Borbála birtoka volt a hatalmas úr, a Grassalkovich- féle uradalom előtti időkben. A kastélyt átépítették. Nem tudom a mai intézmény hivatalos nevét — különböző szelek hatására gyakran változott ez — az egészségügy szomorú helye. Szegény, elesett gyermekek otthona. Legalább ennyi megvalósulhatott a konferencia résztvevőinek humanista gondolataiból. A kastély körül még kilenc fenyőfa áll. Látták, hallották őket. Csak susognak, de nem árulnak el semmit. Csankó Lajos ges utazáshoz, melyet Bo- lyúczky János alapító elnök vezet. A csoport négy nyelven írt magyar nyilatkozatot visz magával a találkozóra, melyet gyermekkonvenciő tárgyalásakor olvasnak fel, több ország tévétársaságának kamerái jelenlétében, A nyilatkozat szerint kérik a magyar kormányt, hogy csatlakozzon a gyermekek jogait megfogalmazó nemzetközi egyezményekhez. A gödi gyerekek hét hetet töltenek Svédországban, az évente máshol megrendezésre kerülő ifjúsági találkozó alkalmából. állattartást például két tényező is jelentősen akadályozza. Jobbára csak a háznál nőhet jószág, mert például Szigetmonostoron Pócsmegyeren a Fővárosi Vízművek kútjai miatt nem lehet nagyobb te- nyésztelepeket kialakítani. Udvaron, ólban sínylődnek a szabadba vágyó, rétek zsenge füvét kívánó négylábúak, mert a terület védett, különleges növényeit óvja tőlük a Természetvédelmi Hivatal. Szakemberek járják a határt, vizsgálják, mikor, hol. melyik fajtát károsították meg. A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet évek óta termel gabonát annak ellenére is, hogy a talaj nedvességtartalmát nemcsak az égi permet alakulása szabályozza. Más területekhez képest többe kerül tavasszal az öntözés, mivel a világváros issza ki e földek alól az életet adó vizet. Szívják a kutak, szállítják a vezetékek Budapestre. Az idei nyáron először az 58 hektáros árpának láttak neki a gépek, aztán a 420 hektáros búza következik. Borsóból, mustárból, egyéb növényekből több mint ezer hektárt vetettek. A szövetkezet vezetői szerint szerződéseik garanciát biztosítanak az idei értékesítésre. Annál inkább gondot okoz viszont, hogy csak a tavalyi áron vásárolják tőlük a termést. Senki sem veszi figyelembe az egy év alatt bekövetkezett áremelkedést, nem méltányolják a tavalyinál sokkal magasabb termelési költségeket. K. T. L Konfcrencia Ilkamajorban Csak a fenyők emlékeznek Idei termés Tavalyi áron
