Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
I. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1991. JÜLIUS 13., SZOMBAT DU^AJÁJ xJÚtia 6/.ENTEN DREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET MIKLÓS ( • DUNAKESZI » FŐT © GÖD RÁCKEVE • SZIGETSZENTLigetes parkban lepusztult házak Tizenhárom épület a tökölieké lehet A tököli katonai repülőtér egyike volt azoknak az objektumoknak, amelyet a kivonuló szovjet csapatok utolsóként ürítettek ki. A környékbeliek mesélik, hogy mint a ragadozók a vérszagra, úgy jelentek meg a költözködés utolsó napjaiban a különféle vásározók a laktanya környékén. Kezdetben csak a bejárat közelében, a kapukon kivül állították fel sátraikat, s kínálták a kivonulóknak a pamutpólót, a műszaki cikkeket, ruhaneműt, illatszert, szexlapokat és pornókazettát. A nagy érdeklődésre való tekintettel azután a zűrzavarban egyre beljebb nyomultak, s az utolsó szállítógépekkel távozó szovjet katonáknak már a beton szélén felvert sátraikból integethettek. Ma még a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet megbízottai őrziik az objektumot, de a tököliek a ■betonkerítés mögött található épületek egy részére már úgy tekintenek, mint a sajátjukra. — Mentes Imrétől, a vagyonkezelő szervezet helyettes vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint tizenhárom épület az önkormányzat kezelésébe kerül •— mondja Hoffman Pál tököli polgármester. — Ezt a tárcaközi bizottság javasolta, mert ezeket a házakat még a magyarok építették annak idején. A lakásokat értékesítésre kapnánk, s a tervek szerint az eladási ár ötven százaléka az önkormányzatnál maradna, a többi a vagyonkezelőé lenne. Egyébként, ha mégsem mi kapnánk módot az értékesítésre, a bevételek fele akkor is minket illetne. ■— Nagyon sok szó esik mostanában arról, hogy milyen siralmas állapotban kerülnek magyar tulajdonba a szovjetek lakta otthonok. Vagy a hazai építészeti előírásoknak nem felelnek meg, vagy szinte lakhatatlanok. Egyáltalán milyen állapotban vannak az önkormányzathoz kerülő lakóépületek, s milyen áron lehet értékesíteni a lakásokat? — Mivel ezek eredetileg magyar épületek voltak, nincs gond az építészeti előírásokkal. A lakások egyébként komfortosak, öt- ven-hatvan négyzetméter körüliek. A mintegy 90 otthon között van 70 százalékosan és harmincszázalékosán lelakott is. Budapest közelsége ennek ellenére vonzóvá teheti ezeket a lakásokat. Az értékek megállapításánál egyaránt figyelembe kell venni a műszaki állapotot, a repülőtér közelségét és a környezetet is. Az - emeletes lakóházak ugyanis gyönyörű erdős, ligetes területen állnak. — Nem gondolt arra a testület, hogy szociális bérlakás céljára hasznosítja ezt a lakásvagyont? — Nem gondoltunk erre, hiszen az elmondottak ismeretében várhatóan nagyon jutányosán lehet majd lakást vásárolni itt.. — Ügy tudom, a lakásokon kívül más létesítmények is a tököli önkormányzathoz kerülhetnek. — Igen, a lakások mel'ett egy iskola- és egy óvodaépületet is megkapunk. Lesz egy ház, amelyet szociális otthonná szeretnénk alakítani és a Máltai Szeretetszolgálatnak átadni. Ez az otthon térségi igényeket is szolgálhatna. Általában elmondható, mind a lakásokat, mind az egyéb épületeket úgy szeretnénk hasznosítani, hogy nem csupán Tököl, hanem a sziget más településein lakók érdekeit is szolgálja. A leendő lakások tulajdonosaiból társasházi közösséget kell szervezni és közösen megoldani az egyes közművesítési feladatokat, így például a gáz- bevezetést. A hagyaték része még egy egészségügyi létesítmény, amely a szakemberek szerint kórháznak túl kicsi, ám utókezelő vagy rehabilitációs központ céljára igen alkalmas. Egyébként pedig a település alap-, illetve a szakorvosi ellátásába is besegíthetne. Már említettem, hogy kapcsolatba léptünk a Máltai Szeretetszolgálattal és az egyik épületben egy polgári védelmi bázist szeretnénk létesíteni. Hiszen míg Százhalombattán felkészültek a katasztrófaelhárításra, addig Tökölön alig egy tucatnyi gázálarc van, pedig településünk éppolyan közel fekszik az olajfinomítóhoz, mint Százhalombatta városa. A Belügyminisztériumot megkereste ebben az ügyben a szeretetszolgálat. A tárca támogatná a kezdeményezést, amennyiben a szolgálat külföldi kapcsolatai révén speciális gépkocsikhoz és védőeszközökhöz tudna jutni. — Igaz-e a hír, hogy a tököli önkormányzat németországi tanulmányútra indul? — Nem valamennyien, de valóban egy csoport indul július végén egyhetes körútra. Valóban tanulmányút lesz ez. Ugyanis ellátogatunk a volt NDK területén több, a szovjetek által kiürített légi támaszpontra és a hasznosítás lehetőségeit nézzük meg. De a települési önkormányzatok munkájával, az elöljáróságok működésével is szeretnénk megismerkedni. Nem titkolt szándékunk, hogy német kapcsolataink révén konkrét gazdasági segítséget szerezzünk a nekünk jutó ingatlanok hasznosításához. Ide kívánkozik az is, h-ogy a kezelésünkbe kerülő tizenhárom épület közül kettőt inkubátorházként akarunk hasznosítani, vagyis kezdő vállalkozások támogatása a célunk. — Az elmondottak szerint tehát Tököl életében új fejezet kezdődik. A kapuk kitárulnak, a betonkerítés leomlik, a mögötte eddig elzártan zajló élet a település részévé válik. De mi lesz a repülőtér sorsa? — Nos, ez az, amiről mi sem tudunk sokat. A Magyar Honvédség, a Háry László repülőosztály vette át a repülőteret — válaszol végezetül a polgármester. — Tudomásunk szerint a gazdasági hasznosítástól sem zárkóznak el. Köztudomású, hogy a tököli bázis is azok között a támaszpontok között volt, amelynek hasznosítására tendert írtak ki. Ám a beérkezett pályázatokkal nem voltak elégedettek, s döntés született, hogy megismétlik a kiírást. Nos, hogy újra meghirdetik-e polgári cégek, vállalkozások számára a repülőteret, azt nem tudni. Egy bizonyos, hogy olyan nagy zajjal és környezeti terheléssel járó légi tevékenység, mint a szovjetek idejében volt Tökölön, többé nem lesz. Erre ígéretet kaptunk. Móza Katalin Városi zászlók, nemzed színek Nyugati portyák, nyári sikerek A litván művészeti küldöttség hat napig utazott, amíg a dél-franciaországi Mezaniet városába ért. Ugyanennyi időbe telt az útjuk visszafelé, s mindössze két napig tartott a Fanfár című fesztivál, amelyen Európa megismerhette e kis nép értékeit, s csodálatosnak minősíthette produkcióikat. Mindezt egy szentendrei élménybeszámolóból tudjuk meg annak okán, hogy a Vujicsics Tihamér Zeneiskola sok országot bejárt fúvósai, nemrég alakult majoretteso- portjuk ma már itthon éli át újra a július 4—5-i eseményeket. Videofilmről nézik meg magukat, amint az első napon felvonulnak a városka utcáin, felfedezve csoportjukat a színes forgatagban, ahol vezényel o tambur- major, kecses mozgású lányok lejtik a táncot, tapsol az utca népe, s másnap ők is megtartják önálló bemutatójukat, Magyarország képviseletében. Hangzatos szólamok nélkül Keveset tudtunk eddig arról, hogy a földrész másik felében hangzatos szólamok nélkül bár, de mi mindent tesznek meg az európai népek közeledéséért, kultúrájuk megismeréséért, ezáltal a békéért. Ügy szólt a felhívás, hogy aki tud, küldjön művészeti csoportot erre a találkozóra, miután meg is érkeztek oda az idén először például az albán főváros, Csehszlovákia, Lengyelország, Litvánia. Románia, a Szovjetunió, Anglia, Németország, Örményország, Svédország kulturális követei. Tárgyilagosan szólva, az események lelkesítő élményein túl is igaz, mint a hazaérkezettek állítják, s erre egy szép serleggel is emlékeznek, hogy a svéd együttes műsora után a magyar siker volt a legnagyobb. A szereplőknek különösen az, ma már felszabadulva a nagy és kellemesen izgató érzés súlya alól, hisz az országnak szerzett dicsőséget Indulatok Ettől is melegem lesz Árnyalatnyi különbség a folyó fölött, de ez is valami. Rágondolni is rossz, hogy ha kiköt a komp, akkor a konzervesdoboz-léve- gőjű autóbuszba kell szállni, de ez a helyzet. Kábító a forróság. Egy hölgy el is téveszti a számolást. A sofőr kioktatja. Nem az ő kötelessége aprót váltani — méltatlankodik. Ilyen apró ügy miatt szóltam bele a vitába nemrég én is, a vonaton. Ott a kalauz tartott illemtanórát. Szabályzatra, minden egyébre hivatkozva, paragrafus szerint, mert a pénztár nélküli megállóban felszállók ezressel fizettek volna. \ — Hetekig járhatnak a postára, mert úgy adjuk fel a visszajárót — figyelmeztette a megszeppent emberpárt. Erre már kénytelen voltam megkockáztatni a kérdést: — Talán nekik kellene magukkal hordaniuk a Nemzeti Bank fémpénzkészletét? — Magát meg ki kérdezte? — mordult rám, de tudom, hogy éz csak a melegtől volt, mint most a mi pilótánk ingerültsége. öt még az is bosszantja, hogy megkérdezem: — Egy megállóval több út, fél kilométer különbség, miért drágább tíz forinttal? Ez volna az a szakaszhatárelv, vagy mi a csoda? — Nem mindegy? Ennyi. — Ezt mondja bosszúsan, mint ahogy Szentendrén a kiszállást jelző gombot megnyomó fiatalokra csördít. — Édes gyermekeim! Legalább szólnátok. Édes gyerekei, közel a huszadik évükhöz, értelemszerűen jeleztek, s azért sem méltatlankodnak, hogy tegezi őket. Ök is a melegnek tudják be. Morcos és fölényes ezen a napon az OTP-tisztviselő, az üzemi bérelszámoló. Elharapom a szót, ki sem mondhatom, hogy á vízdíj miatt kérnék az újságnak információt, mert a kisasz- szony gépiesen és köszönés nélkül kérdezi: — Hol a telke? Mindenféle fölényes, hatósági modorú emberrel találkozhatunk a melegben. Biztos a hőség miatt van ez, gondolom. Csak azt nem értem, hogy akkor januárban mi fűti az indulatokat. K. T. I. Magyarország színeiben, szentendei zászlóval a francia- országi Mezamet utcáin Az idén alakult majoreitcsoport (Mizer István és Szabó Ferenc felvételei) Szentendre együttese. A város önkormányzatának pedig az a sikerélménye, hogy a mai pénzszűke világban anyagiakkal is hozzá tudott járulni a nagy út költségeihez, amire a zenekart Kápolnás Jenő karnagy, a majoretteso- portot Liszkai Gyuláné tanárnő készítette fel. Retkes Ferenc sportfelügyelő annak a gyönyörű kupának örvendezik, melyet a német testvérváros ajándéka és elismeréseként hoztak haza a legfiatalabb sportolók. Szentendrének még csak a Majna menti kisváros a fogadott rokona, de odaát már népesebb a család. A testvéri kapcsolatokat ők az olaszországi Gubbio, a francia Salon de Provence és az angol Hungtindon városával is kiépítették. Évente egyszer mindig más színhelyen rendezik meg azt a „családi” sporttalálkozót. melyre most a magyar testvéreket is meghívták, s hívják maid jövőre Angliába, azután meg a franciákhoz. A magyar színekért A június 27-től 30-ig tartó, 120 fiatal részvételével zajló atlétikai versenyen 24 szentendrei ifjú küzdött a magyar színekért. Iskolánként a legalkalmasabbak indultak el, egy hónap volt a válogatásra és felkészülésre. Az 1974—-75, az 1976— 77. évben született korosztályok állhatták rajthoz a futóversenyeken, szerepelhettek más atlétikai számokban. A tudás mellett sokat számított a nemzeti színekért érzett felelősség. Ennek fokát semmi sem bidunatáj hihi.ap Vezető munkatárs: M^óza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. $ Fogadónap: minden hétfőn 12—IS óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: I3S-4761, 138-4067. Wertheimi emlék. Az idei sportsiker bizonyítéka zonyítja jobban, mint az a ranglista, amit nem árt leírnunk. A versenyekben elért pontszámok alapján a vendéglátók lettek az elsők 471 ponttal, s őket mindjárt Szentendre követte 409-cel, akik után a franciák 258, az olaszok 240, az angolok 237 ponttal következtek. Kedves köz játéka volt a programnak, hogy a kiváló angol sportember, Montgomery Miller a négy legjobb távfutót 400 méteres versemére hívta ki. ö végigfutotta a távot, míg a magyarok százon válthattak, s győztek. A teljesítményük sokat mond Szentendre diáksportjának színvonaláról persze nem könnyű egyetlen siker alapján levonni a következtetést.- Tény azonban, hogy a legjobbak, Kőszegi Krisztina, Gyenes Andrea, Ve- hoczki Gabriella, Köch Gábor, Surján András, Varga József teljesítménye is sokat mond. A csoport felkészítője Strehli Ildikó testnevelő tanár és Retkes Ferenc sportfelügyelő volt. K. T. I.
