Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
R megyei közgyűlés mm mhsztoil aieM&köi Ma még csak tanuljuk a demokrácia — határait Kőbányai János író sivatagi nemzedéknek nevezte az elmúlt negyven évet átélt generációt, utalva ezzel a bibliai sivatagi nemzedékre, amely negyven év vándorlás után sem juthatott el az ígéret földjére. Vajon tényleg sivatagi nemzedék vagyunk? Olyan nemzedék, amely negyven éven keresztül megszokt hogy fölülről valaki mindig megmondta, mit kell csinálni, és e felsőbb utasítást birkanyájhoz illően, hűségesen végrehajtotta? Hogy sivatagi nemzedék vagyunk-e, arra a tegnapi megyei közgyűlés — ahol első napirendi pontként az alelnök megválasztását tűzték ki célul — nem ad egyértelmű választ. Az előkészítő bizottság szóvivője felsorolta a három szóba jöhető jelölt nevét, ők amint már a múlt héten többször is említettük, Bányai Judit, a gazdasági bizottság elnök asszonya, Takács István, érdi lelkész, és Valkay György, volt tanácselnök-helyettes. A megye tíz körzetét képviselő előkészítő bizottsági tag közül nyolc, Bányai Ju- ditot látná szívesen az alelnöki székben. Mindhárman kijelentették, vállalják a jelölést, és röviden bemutatkoztak, beszéltek eddigi eredményeikről, eljövendő terveikről. — Nem tudom, provokál- hátom-e az elnököt egy ilyen kérdéssel, de szeretném tudni, hogy hármójuk közül kit választana dr. In- czédy János? Kivel dolgozna együtt szívesen? — kérdezte dr. Gergely István tárnoki küldött (érdi körzet)! — Takács Istvánt — válaszolta az elnök, annak ellenére, hogy egy felszólaló intette, ne válaszoljon, mert ezzel befolyásolja a közgyűlést, márpedig az alelnököt a közgyűlésnek, és nem az elnöknek kell megválasztania. — Szeretném én eldönteni, hogy válaszolok-e — mondta az elnök. Már a főjegyző választásakor megkérdezték kívánok-e nyilatkozni arról, hogy ki legyen a főjegyző. Akkor nem éltem ezzel a lehetőséggel, most azonban igen. Nem kívánok ugyanis még egyszer olyan helyzetbe kerülni, mint az elmúlt időszakban, amikor olyan al- elnökkel kellett együtt dolgoznom, akivel nem jöttem ki, akinek megválasztásába nem volt beleszólásom. Tudom, hogy az alelnököt a közgyűlés választja, ugyanakkor úgy érzem a demokráciának is vannak határai. Amerikában például az alelnököt az elnök viszi magával, így van ez a Szovjetunióban is. Nálunk azonban még csak tanuljuk a demokráciát. Ügy vélem, azt csak elvárhatom, hogy legalább a három felkínált név közül választhassak. lnczédy János beszéde nagy hatással volt a megjelentekre, bizonyította ezt az első választási forduló is, ahol harmincketten Takács Istvánra, ugyancsak 32-en Bányai Juditra, kilencen pedig Valkay Györgyre szavaztak. Az ügyrendi bizottság ezután második fordulót javasolt, amelyen már csak a két legtöbb szavazatot elnyert jelölt szerepelt. Ennek eredménye pedig ugyancsak meglepő volt, az érdi lelkész ugyanis ekkorra két szavazattal visszaesett, harmincán voksoltak mellette. Bányai Juditra 41- en szavaztak, ám ez kevés volt az alelnöki poszt elnyeréséhez, hiszen a kétharmados többséghez 48 igen szavazat szükségeltetett volna. Az eredmény módosulásából tehát választ kaphatunk az előbb feltett kérdésre. Habár az elmúlt 40 év reflexei erősen élnek mag az emberekben, azért már egyre nehezebb előírni nekik, mit csináljanak. Az alelnökválasztást a második forduló után levették a napirendről, és augusztus végére, a következő közgyűlésre halasztották. Sz. K. EiienkezSk & ioggai Másodszor is bukott Valkay György volt megyei tanácselnök-helyettes az első fordulóban kiesett a küzdelemből. A szünetben a választásról kérdeztük véleményét. — Elkövettem egy nagy hibát. Amikor lnczédy úr kinyilvánította, kivel szeretne együtt dolgozni, nekem visz- sza kellett volna azonnal lépnem. Ezzel ugyanis befolyásolja a közgyűlést, hiszen az elnök jelöltjét az is támogatni fogja, aki magával a je- 1 ülttel esetleg nem is értene egyet. Ugyanakkor ellenkezik is a jelenlegi jogszabályokkal, hogy így válasszanak. © Hogyan érintette önt, hogy a második forduló- - ban már nem maradt versenyben? — De indultam, hiszen sokan kérték, és sokan biztattak. Csak éppen az előkészítő bizottság elő sem terjesztette a nevemet. • Hogyan lehetséges ez? — Szakmai múltamat sokan ismerték, ugyanígy azt is tudták, hogy a megyei tanács elnökhelyettese voltam. Ügy látszik, ez szólt ellenem. Sz. Kr. Hová leltek az építőtáborok? Ä munka nem játék Évekig nyílt titok volt, hogy a rendszerváltás előtt az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek gyakran ráfizetnek a diákok nyári építőtáborára. Az ok mindig az volt, hogy a tanulók munkája fabatkát se ért. A diákok a szorgos erőfeszítés helyett inkább szórakoztak, dobálóztak a leszedésre váró paradicsommal, barackkal. A most éledező piaci szemlélet, úgy látszik, megtörte ezt az egykori rossz építőtáboros hagyományt. Jó példa erre az Alagi Állami Tangazdaság, amely a KISZ megszűnése után eleinte az utód Demisz segítségével próbálta megtölteni építőtáborát. A rövid együttműködés során Magyarország távoli részeiből fogadtak nyári építőtáboros diákokat, hátha azok többet és jobban dolgoznak, mint a korábbiak. így is volt, de túl sokat kellett rájuk költeni a gazdaságnak, ezért úgy döntött a vezetés, hogy külföldi fiatal felnőtteket alkalmaznak helyettük. A tangazdaság szobi, vámosmikolai és té- sai táborában most háromnégy hetes csoportokban lengyel, litván és erdélyi magyar fiatal felnőttek dolgoznak. Egész évben folyamatosan váltják egymást a turnusok. A Demisz sem szállt ki végleg az üzletből, a kül- és belföldi munlcaerő-to- borzást vállalta. Az ifjúsági szervezet nem mondott le saját magyar diákjairól sem, de most már igen alaposan megfontolja az alapiakkal egyetértésben, hogy kiket érdemes dolgozni küldeni, és kiket nem. A gazdaság szobi, vámosmikolai és tésai gyümölcsösében július 8-áig nyolcvan erdélyi fiatal mezőgazdasági munkás dolgozik, utánuk harminc litván érkezik. Az almás és az őszibarackos egész éven át ad munkát. Télen a metszés, utána a kötözés, a zöldmetszés, nyár végén a szedés és válogatás következik a gazdaság 185 hektáros ültetvényén. Az építőtáborra nemcsak a vendégmunkásoknak, hanem a gazdaságnak is feltétlenül szüksége van, mert harminc-negyven saját dolgozójával képtelen lenne megművelni a gyümölcsöst. A magyar diákoknak viszont tudomásul kell venniük, hogy az a korszak egyszer s mindenkorra véget ért, amikor az állami gazdaságok és a szövetkezetek ráfizetéssel is vállalták nyárra a diákokat. A hosszú évtizedeken át elrontott bizalmat a fiataloknak vissza kell szerezniük. — kk — Ruha után telexrendszer Néhány éve még ruhákat varrtak, játékokat készítettek a péceli Triton Háziipari Szövetkezetben. Ma már telexeket, telefaxokat gyártanak, és forgalmazzák a távközlési termékeket gyártó világhírű eégek készülékeit. Az elmúlt évtől Triton P. T. T. Számítástechnikai és Távközlési Rt. lett a nevük. A holland tőkével megerősödött részvénytársaság az általa árusított és bérbe adott gépek teljes körű garanciáját, vevőszolgálatát, helyszíni telepítését és szállítását is vállalja, így komplett szolgáltatást nyújt. E héten a budai Flamenco Szállodában háromnapos termékbemutató keretében mutatják be a szakmai közönségnek a saját gyártású készülékeket, valamint a Panasonic, az Ericsson, a Mitsubishi, a Siemens és a Philips telefonokat, a kisközpontokat, telefaxberendezéseket és a különféle gépeket (Hancsovszki János felvétele) — Most a dolog, megviselt. © Télen nem ütött szíven Télen, bevallom Mi volt télen? — Elnökválasztás. © Ügy emlékszem, azon Ön nem indult. Hatezer szövetkezet hoíswpjz • • Ötmillió törvényre vár Szükség lenne az Országgyűlés gazdasági törvényhozó munkájának fel- gyorsítására, ezen belül is a szövetkezeti törvény mielőbbi elfogadására. Ez utóbbinak a halogatása azzal a veszéllyel jár, hogy a szövetkezetből a jól jövedelmező ágazatokat „kimenekítik” s a szövetkezeti tagság érdekeit nem lehet hatékonyan védeni — hangsúlyozták az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének képviselői azon a parlamenti megbeszélésen hétfőn, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnökkel folytattak. A találkozó során szó volt arról is, hogy a szövetkezeti termelők nagymértékben ki vannak szolgáltatva a velük kapcsolatban álló monopóliumoknak, amelyek egyébként is jelentős helyzeti előnnyel rendelkeznek. A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy csak gazdasági eszközökkel nem lehet felszámolni a hátrányos helyzetet, s ezért jogi eszközökre is szükség van, ebben a Versenyhivatalnak fontos feladatai vannak. Felvetődött a megbeszélés során annak a szükségessége is, hogy az Európai Közösséggel folytatandó mezőgazdasági tárgyalásokon a szövetkezetek képviselői nagyobb beleszólást kapjanak. A magyar termékek — hangzott el a találkozón — versenyképesek lehetnek az Európai Közösségben, ha mi magunk nem emelünk mesterséges akadályokat. A találkozó során Göncz Árpád átadta az Országos Szövetkezeti Tanács képviselőinek azt az üzenetet, amelyet a 69. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmá- ból intéz a több mint 6 ezer magyar szövetkezet mintegy 5 milliós tagságához. A valutázás igazi okai Devizában jobban fial Az okos pénzügyi szakemberek kitalálták évekkel ezelőtt, hogy a piaci kamatok csak az inflációt növelnék, tehát azokat mesterségesen alacsony szintre kell lenyomni. Ugyanakkor az eleve alacsony kamatokat húszszázalékos kamatadóval kell terhelni. Majd ha már nem lesz infláció és nem lesz költségvetési hiány, be lehet vezetni a pénzpiaci módszereket — hitegetik a lakosságot. Már négy éve folyik, ez a bölcs kamat- politika, de eközben egyre nagyobb lesz az infláció, és egyre nagyobb a költség- vetési hiány. Ebből az egyszerű, de józan emberek azt a következtetést vonnák le, hogy rossz a módszer. A szakemberek azonban a mind nagyobb inflációban és a mind nagyobb költségvetési hiányban csak a módszerek fenntartásának további indokát látják. A nép azonban nem hagyja magát, és végül ez esetben is bebizonyítja igazát. A szakemberek egyelőre még nem döntötték el, pozitív vagy negatív jelenségnek tekintsék, hogy a nép nem forintba, hanem nyugati devizába fekteti a pénzét. Örülnek annak, hogy e deviza többségét magyarországi bankokban helyezik el, arról pedig nem vesznek tudomást, hogy jelentős ösz- szegek kerülnek külföldi bankok számláira, vagy jönnek vissza külföldi név alatt vegyes vállalatokba. Arról sem igen mernek panaszkodni, hogy csökken a forintbetétek reálértéke, vagyis azonos vásárlóerejű forintban csökken a hazai betétállomány. Azt még maguknak sem fogalmazzák meg, hogy az infláció mértékénél lassabban gyarapodó forintbetétek tényleges csökkenést jelentenek. Az az igazság, hogy a mi kamatadónk egyedülálló ostobaság a világon. Elsősorban sehol sem magasabb 1,5 százaléknál a betéteket sújtó adó, már ahol egyáltalán van. Nálunk ezzel szemben már megközelíti a 7 százalékot. Vagyis nálunk a takarékosságot legalább ötször jobban adóztatják, mint az utánunk következő országokban. Aztán ez az adó együtt nő az inflációval, tehát minél nagyobb az infláció, annál jobban adóztatjuk azt a naiv állampolgárt, aki forintját teszi a bankba. Az állampolgárok azonban gondolkodnak. A megtakarított pénzük egyre nagyobb hányadán feketén vásárolnak nyugati devizát és azt teszik a bankokba. Ok ki tudják számolni azt, amit a szakemberek nem akarnak tudomásul venni, hogy a nyugati devizában elhelyezett betétek után mintegy 12 százalékkal magasabb kamatot kapnak, mint a forintbetétek után. Közben a pénzügyi szakembereink azért panaszkodnak, hogy csökken a lakosság megtakarítási hányada. Ez azonban csak az ő kancsal szemükben van így, amellyel csak azt látják, amit nekik takarítanak meg. A valóságban azonban megtakarítás minden le nem kötött jövedelem. Ha igaz az, hogy a lakosság hazai devizabetétjének felényi összeget külföldön helyeztek el bankokban — amit én reálisnak tartok —, akkor azzal kell számolni, hogy a lakosság az elmúlt évben mintegy 80 milliárd forintnyi megtakarítást ért el. Ugyanis egymilliárd dollárral több devizát vásárolt annál, mint ameny- nyit elköltött. Az is megtakarítás, amit a lakosság beruház. A lakás- és nyaralóépítésre, -bővítésre az elmúlt évben, becslésem szerint, mintegy 100 milliárd forintot fordítottak. Húszmilliárdra lehet tenni a behozott gépkocsik értékét. Ehhez járul még legalább ekkora egyéb beruházás a kisvállalkozásokban. 1990-ben tehát a lakosság 200 milliárdnál többet takarított meg. Ez magasabb jövedelmi hányadot jelent, mint bármelyik nyugat-európai országban. Természetesen ennek megítélése szemlélet kérdése is. A mi szakembereink csak azt tekintik megtakarításnak, amit a lakosság az ő rendelkezésükre bocsát, tehát forintban helyezi el, ennek megfelelő kamatért és fizeti a csillagászati kamatadót. Azt, ami ennél sokkalta hatékonyabb megtakarítás, azt nem számolják. Szerencsére már nincsenek zárva a határok, már nem lehet ellenőrizni a lakosság devizavásárlását, így viszonylag gyorsan kiderül, hogy a nép úgyis megtalálja a szakmai ostobaságok kijátszásának útjait. —koDáísy—
