Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-09 / 159. szám

I. ÉVFOLYAM. 133. S7.ÁM 1991. JÚLIUS 9., KEDD D U NAJÁJ SZfc,.'. 1 EiNUKEl-SZlGEl • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • TÖT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Kisvárosnak nagy a háza Az önállóság elvi kérdései A hosszú távú városi kultúrpolitika célja nem lehet más Szentendrén, mint a meglévő múzeumi hálózat átszerve­zése. Ebben egy olyan európai méretű, színvonalú állandó kiállítás létrehozása, amely valóban méltó a hely szelle­méhez. Ez már nemzeti ügy. Évente kétmillió ember lá­togat ide a képtárakba, de nincs egy állandó helytörté­neti kiállítás, amihez kell egy állandó kiállítóhely. Soós Sándor, a város ön- kormányzata kulturális bizottságának elnöke mond­ja ki ezt a sarkalatos meg­állapítást. Annak a beszél­getésnek a folytatásaként, melyet A nemzeti értékek és a helyi pénztárca cím­mel közöltünk lapunk jú­lius 5-i számában. Megálla­podtunk, hogy két részben hozzuk a témát, mert így kívánja a sok kérdést át­fogó társalgás anyaga. Eltakarták Szentendrét A kultúra sajátságos múltjaként említi azt a korszakot az elnök, aminek most az elemzésébe fogott. Ennek a terméke a kiala­kult intézményhálózat. Az, amit külső szemlélőként eddig gazdagnak, színesnek, irigylésre méltónak mond­tunk. Ám mint kiderül, van, aki helybeliként másként látja a dolgot, mint akik egykor a legjobbat vélték cselekedni. Központilag hozták a döntést, nem kér­dezték meg a legilletéke­sebbeket, hogy mi a véle­ményük. Az elnök szerint gomba módra szaporodtak azok a termek, műhelyek, melyek célja éppen a szentendrei művészet eltakarása volt. Kétkedő megjegyzéseim­re, melyek a többi közt a Ferenczi Múzeumra, s má­sokra vonatkoznak, megis­métli: Nincs olyan hely a városban, ahol a helyi érté­kek a fejlődés folyamatá­ban lennének láthatók. A kor alkotóinak munkáival több vidéki tárlaton, mú­zeumban találkozhatnak az emberek, mint idehaza. Ezt a hibát nagyon nehéz lesz helyrehozni. — Van-e saját múzeuma Szentendrének? — teszi fel a kérdést Soós Sándor, s válaszként mindjárt ki is mondja, hogy tulajdonkép­pen a megyei hálózat köz­pontja működik itt, s több­ségükben hozzá tartoznak a kiállítóhelyek is. Logikus­nak látszik és várható a döntés, hogy a város csak olyan intézmény . fenntar­tásához fog ezek után hoz­zájárulni, ami az övé, mely­nek irányításába beleszól­hat, érdekeit érvényesíthe­ti. Ebből a szempontból nézve célszerű elhatárolni, hogy minek a fenntartása haladja meg akár a megyei érdeket, világossá tehető a megyei irányítás szerepe. A Dunakanyar művészeti központjának számító Szentendrén a többi között DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. 9 Munkatársak; Vasvári Éva és Kovács T. István. 9 Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Op. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. célszerűnek látszik a táj­múzeumi rendszer kialakí­tása. A kettőnk társaságában elhangzó beszélgetés termé­szetesen a hangos gondol­kodás szerepét tölti be. El­vi jelentőségű, mert pénz­ügyi okok miatt sem jött még el a megvalósítás ide­je. Másrészt sok egyéb ak­tuális gondon kell túljutni. Olyanokon, melyek egzisz­tenciális problémáktól ter­hesek. Ilyen például a már sokszor vitatémaként sze­replő Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár jövője. Szép és modern épület ez, sokféle kulturális lehetőség hordozója, de magas fenntartási költsé­gek okozója is. Érdekek szerint — A tizenkilencezer la­kosú Szentendrére telepí­tették — fogalmaz így az elnök, ismét kihangsúlyoz­va, hogy az önkormányzat szándéka a saját érdekeit finanszírozni. A ház falain belül keverednek a funk­ciók. Részint a helybeliek élvezhetik az általa kínált programokat, szentendrei lakosok járhatnak ide szak­körökbe, klubokba, de ugyanakkor megyei, mód­szertani munka folyik, no meg a vitathatatlanul fon­tos megyei könyvtár is itt működik. Most arról tár­gyalnak a megyei önkor­mányzattal, hogy milyen mértékig kerüljön a PMKK városi hatáskörbe, mit fi­zessen meg a régi gazda. Ebből a szempontból ké­zenfekvőnek látszik a mun­kamegosztás. A riporter sem ezen a ponton kezd aggódni, hanem a továb­biak okán. Emberek jövője Mindaddig szívesen hal­lunk létszámcsökkentésről, racionalizálásról, amíg az emberi sorsokat nem érint. Így vagyunk vele, ha az iparban, kereskedelemben, bárhol kívánjuk a felesle­ges munka megszüntetését, a hasznos létszámcsökken­tést. Szimpatikusak a kul- túrbizottság vezetőjének mások véleményét is köz­vetítő szavai, miszerint: — A mamutintézmény nem tartható fent. A ma közel hetvenszemélyes appará­tus helyett a városi fel­adatokra elég egy igazgató és hat-hét népművelő, ha a könyvtárat nem számít­juk. A látszatmunkát nem lehet fizetni. Ki kell mon­dani, hogy ilyen is van. — A PMKK jelenleg há­rom épületet tart fenn. Ket­tőt Szentendrén, egyet Vi- segrádon. Meg kell gondol­ni, hogy legyen ezután. A szükségesnél kevesebb rész hasznosítására pályázatot kell kiírni. Törekedni kell arra, hogy minden szak­embernek érdemi munkája legyen. A törekvés azonban nem mindig találkozik a lehető­ségekkel — gondolja a ri­porter. Kétségtelenül nagy ma a PMKK létszáma, de kialakításáról nem az egyé­nek tehetnek, nem nekik kellett volna ennek veszé­lyeit felmérni. A művelő­déspolitikai rendszerváltás­nak ez a legérzékenyebb pontja Szentendrén. Kovács T. István A mante-carlói kiruccanás nem üzleti út volt Légi taxin Tököl fölött A szovjet csapatok kivo­nulása után többtucatnyi repülőtér válik feleslegessé. Oiyan objektumoK, amelye­ket a Magyar Honvédség nem kíván ezentúl katonai célokra leinasznaini. Bizo­nyos, hogy ezek közül jó néhányat különféle cegeK, magántársaságok pályáz­nák meg. Hiszen már évekkel ezelőtt — amikor meg a mainál jóval szigo­rúbban vigyázták hazánk légterét — felmerült az igény: létesüljenek Ma­gyarországon olyan légiki­kötők, amelyek kisebb sze­mélyszállító, magángepeket is fogadni tudnak, amelyek esetleg teherátrakasra is alkalmasak egy kelet—nyu­gati híd tartópilléreiként. Ma már nem ritka a Ba­laton vagy az ország más szép tájai íöiött rendszere­sen megjelenő sétarepülő vagy helikopter. Érezhető, a kisebb magasságokban lényegesen nagyobb a légi forgalom, mint korábban. Am olyan csúcsforgalmat, amilyet most vasárnap, a nyílt napon láthatott a tö­köli katonai repülőtér, tán még a szovjetek kiköltözé­sének igazi finisében sem élt meg. Két hazai magán-légitár­saság négy utasszállító gépe vitte tíz-húsz perces égi sé­tára a sok száz érdeklődőt, később erősítés is érkezett néhány régebbi típusú me­rev szárnyú gép formájá­ban. Az egyik légitársasá­got tavalyi reklámkampá­nyának köszönhetően nem kellett már bemutatni a közönségnek, ám a Hepta Top, amely két gyönyörű amerikai gyártmányú — hétüléses — Cessna repülő­vel fuvarozta a tököli nyílt napra látogatókat, még is­meretlen a légipiacon. — Ez nem véletlen, mivel mindössze február óta szál­lítunk utasokat — adja meg a magyarázatot Büki György, a Hepta Top Kft. ügyvezetője. — Cégünk nem tömegszállításra szer­veződött. Egyelőre a két kis géppel ez lehetetlen is len­ne. A Hepta az igényesebb utasok kívánalmainak sze­retne megfelelni. Gépeink nagyobb komfortot biztosí­tanak a velünk utazóknak, mint a más, hasonló pro­filú cégek gépparkja. Bőr­De mindig seprú'nyélcn Egyre több szakbolt nyílik. Külön üzletben kereshetik hobbijuk kellékeit a horgászok, lászok, videósok, vagy éppen a szex kedvelői. Ám, hogy milyen vásárlókört céloz ’.cg a közelmúltban megnyílt szentendrei kis boltocska, azt nem tudom. A belvárosi hangulatos üzletben ugyanis szinte kizárólag boszorkányokat árulnak. Életnagyságút, csecsemő nagyságút és öklömnylt, kódiaija!, kalappal, kendővel, csíkosban, pöttyös­ben, virágosban, de mindig seprűnyélen (Erdősi Ágnes felvétele) ülések, légkondicionálás biz­tosítják a kényelmet. Le­szállás nélkül 1500-1800 ki­lométert tudunk repülni. A legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy nem rendszeres járatokon, hanem légi taxiként repü­lünk. — Tehát betérek az önök irodájába, és azt mondom, hogy holnap vigyenek el Bejrútba? — Igen, ha bent van a gépünk, órák alatt meg le­het szervezni az útvonalat. Persze, ha nem lőnek arra­felé. Mostanában például a jugoszláviai fuvarokkal gondjaink lennének. A gyorsaság a mi ütőkár­tyánk. Az üzletemberek számára, akiknek az idő pénz, ez nagyon sokat szá­mít. Annak ellenére, hogy még alig ismert a cég, nem panaszkodhatunk. — Nyugaton, a nagy re­pülőtereken már kulturált körülményeket teremtettek a mini légitársaságok, légi taxik számára. Külön fo­gadóépület, vámhivatal, vá­ró, shop és büfé fogadja az utasokat. Ferihegyen még nem tartanak itt. — Sajnos nem. A Ma- lévval szinte semmilyen kapcsolatunk nincs azon kí­vül, hogy tőlük vagyunk kénytelenek vásárolni az üzemanyagot. Európai légi- forgalmi berkekben közis­mert, hogy Ferihegy a kon­tinens legdrágább légiki­kötője. Mást ne mondjak, 57 forintért adják az üzem­anyag literjét. Holott más­honnan vásárolva a szállí­tási költséggel együtt sem kerülne a felébe. Még így is előfordul, hogy olcsób­bak vagyunk, mint a nagy légitársaságok. Pedig álta­lános, hogy a taxi drágább, mint a tömegközlekedés. De ha tele van a gép egy- felé utazókkal, akkor a mi jegyünk olcsóbb. — önök nem gondoltak arra, hogy megpályázzanak egy kiürült katonai repülő­teret, hiszen az eddig el­hangzottak ismeretében, az a cég, amely tisztességes áron infrastruktúrát tud teremteni a kis légitársasá­goknak, illetve a magángé­peknek, az bombaüzletet csinálhat. — Magunk nem kívá­nunk repteret vásárolni — mondta Büki György. — De szívesen igénybe vennénk ilyen légikikötők szolgálta­tásait. Szeretnénk bővíteni a gépparkunkat újabb kor­szerű repülőkkel, helikop­terekkel is. Bizonyos, hogy néhány éven belül kiépül hazánkban egy olyan re­pülőtéri hálózat, amely le­hetővé teszi: a vidékről lé­gi taxit rendelő utasainkért is „házhoz” tudjunk men­ni. — Gondolom, ma még magyar utasuk is csak el­vétve akad, nemhogy vidé­ki — jegyzem meg. — Nyilván az önök luxusigé­nyű szolgáltatásait inkább a menő nyugati üzletem­berek tudják megfizetni és értékelni. Egyáltalán, me­lyik volt eddig a legérde­kesebb, illetve a leggyorsab­ban teljesített megrendelé­sük? — Meg fog lepődni — vá­laszolt az ügyvezető. — Szinte órák alatt szervez­tünk meg a közelmúltban egy Monte-Carlo—Nizza— Velence hétvégi kirucca­nást. Nem üzleti út volt, és magyar állampolgár ren­delte. Móza Katalin Végre egy jó előadás Gyorsmérleg Szentendre bőséges vá­lasztékot kínál nyári kul­turális eseményekből a vendégeknek és lakosságá­nak. — Hogy fogadják a kí­nálatot? — A nyári rendezvény- sorozat kezdetét jelentő Vujicsics-együttes műsora az idén is nagy sikert ara­tott. Az elmúlt hét mérlegé­hez nem mulasztja el ezt is hozzátenni Kurdics Eri­ka, a polgármesteri hiva­tal művelődési osztályának munkatársa, aki a testület részéről segíti a rendezvé­nyek szervezését, ügyeinek rendezését. A múlt hét péntek, szom­bat és vasárnap estéje a Teátrum-előadások pre­mierje volt. Mint megír­tuk: Cimarosa A titkos há­zasság című kétfelvonásos, olasz nyelvű operáját mu­tatták be a Fő téren. Pén­teken teljesen megtelt a nézőtér, a két következő napon háromnegyed rész­ben keltek el a jegyek. — Ahhoz képest, hogy mint értesültünk róla, az ország szabadtéri színpa­dain érdeklődés hiányában elmaradnak előadások, ez nagy sikernek számít — mondja Kurdics Erika, és azt is örömmel újságolja, hogy az előadásnak igen jó a szakmai visszhangja. Tetszett a közönségnek is. Többen fogalmaztak úgy, hogy végre olyan operát láthattak, amelyben nem­csak énekelnek, hanem ját­szanak is a szereplők. — Hogy fogadták a hely­beliek a Fő tér sokszor ki­fogásolt beépítését? — A többség nagy meg­értéssel. Tetszett, hogy az előadás után lebontják a színpadot és a nézőteret. Akinek az előadás alatt, előtte pár órával arrafelé kell közlekednie, szívesen tesz egy kis kerülőt. Ám, ha ehhez nincs kedve, a rendezők átsegítik a szín­helyen, hogy a megszokott eredeti útvonalat ne kell­jen megváltoztatnia. — Több esemény tarkítot­ta a hétvége programját. Ezeket is sokan látogatták. Igen népszerűek a Péter- Pál-templom orgonahang­versenyei, nagyon sikere­sek a gyermekműsorok, számos néző látogatott el a jól sikerült Wertheim- kiállításra, amelynek cso­dálatosan szép a bemuta­tott néprajzi anyaga. Fan­tasztikus volt a Közép- Európa Táncszínház előadá­sa a templomdombon — zárult a kérésünkre készí­tett gyorsmérleg. Az újabb fejezetet ezen a hétvégen nyitják meg a nyári játékok krónikájá­ban. Pénteken, szombaton, vasárnap ismét bemutatják a sikeres operát. Július 12- én 19 órakor a Nosztalgia kávéházban Gálfi László ad önálló estet. A temp­lomdombon 14-én 17 óra 30-kor ismét Passió ma­gyar versekben. A Bar- csay-udvarban 13-án 19 órakor a Zsarátnok együt­tes koncertezik. Tizenne­gyedikén 19.30-kor a Pé- ter-Pál-templomban Baráti István orgonahangversenyé­re kerül sor. Az említett táncszínház 14-én délelőtt 11 órakor szerepel ismét a templomdombon. K. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents