Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

Tiizép-teíap Privatizálják? A Budapest Környéki I ü- Zép Vállalat levélben ke­reste meg Nagykőrös ön- kormányzatát, hogy tegyen javaslatot arra vonatko­zóan, hogy a Nagykőrösön működő telepe a jövőben milyen gazdálkodási for­mában működjék. Két al­ternatíva lehetséges — írja a cég —, hogy a Tiizép-te­lep továbbra is mint a vál­lalat egysége működik, vagy pedig privatizálják. Az első esetben garantál­ni tudják a varos kielégítő és folyamatos elláfását tü­zelő-, illetve építőanyaggal, önállósítás esetén azonban ez már az új vállalkozó gazdálkodásának függvé­nye. A testület mindkét eshe­tőség következményeit ala­posan mérlegelve arra a megegyezésre jutott, hogy a Tüzép Vállalat vezetőinek a telep privatizálását java­solja az önkormányzat. Az indoklások közt elhangzott, az utóbbi hónapok bizonyí­tották, hogy a jelenlegi for­mában sem képes a Tüzép teljesíteni a lakosság meg­felelő ellátását. Program egy hétre Mint. arról már hírt ad­tunk, a szomszédban, Kecs­keméten Európa jövője címmel gyermekfesztivált rendeznek. A közelség ön­magában is indokolja, hogy az érdeklődők átmenjenek megnézni a programokat. Hétfőn városnézés, majd 11 órakor a főtéren óriás­báb-előadás következik, Szent György harca a sár­kánnyal címmel. A gyere­kek az Európa-házat 14 óra­kor kezdik építeni, 15 óra­kor — ugyancsak a főtéren — különböző műsorok kö­vetkeznek, a külföldről ér­kezett vendégek részvételé­vel. Az ünnepélyes megnyi­tót csak ezt követően tart­ják. méghozzá délután 5 órakor. Este 9-kor a sza­badtéri színpadon mutatják be az Oliver című musicalt. Kedden — július 9-én — Bugacra szerveznek kirán­dulást, illetve a maradók tovább építik az Európa- házat, s Szent György is viaskodik egy újabbat a sárkánnyal. Délután 13 órától a külföldi gyerekek a fogadó iskolák vendégei. Szerdán újabb kirándu­lások következnek, 15 órá­tól a főtéren a százkarú dobzenekar műsora látható — hallható. Az Erdei Fe­renc Művelődési Központ­ban 19 órakor azok számá­ra lesz műsor, akik a hé­ten ünnepük születésnap­jukat. Csütörtökön, július 11-én, újabb kirándulásra lehet menni, de a Körösi Lányok fuvolazenekar produkciója is ekkor hangzik el, 16 órai kezdettel. A Grapevin dzsessztáncegyüttes 18 óra­kor mutatja be műsorát. Pénteken, július 12-én, gyermekműsorok, diszkó szerepelnek az ajánlatban — az utóbbi 13 órakor kez­dődik az Erdeiben. Július 13-án, szombaton, pikniket rendeznek, ezen a körösi ütős kamaraegyüt­tes is részt vesz. A csalá- nosi parkerdőbe a körösiek is eljuthatnak. Megfelelő számú jelentkező esetén — az Arany János Művelődé­si Központba kell az igé­nyeket eljuttatni — buszt indítanak. Július 14-én, vasárnap, 10 órakor korzó kezdődik, az­az valamennyi külföldi csoport műsort ad a főté­ren, 18 órától a széktói stadionban a fesztivál zá­róünnepségét tartják. Vé­gül hétfőn a még maradók Budapestre kirándulnak. Érdemes válogatni az ajánlatokból. B. O. A félelem megeszi a lelket Dinoszauruszi fogak Városunkban is lezajlott fi kivonulással, a független­ség megvalósulásával kap­csolatos szerény ünnepség. Utólagosan szeretném né­hány gondolatomat megosz­tani másokkal is. Először is, hogy valójá­ban mi is történt két nap alatt? Ehhez citálom Arka- dij Rajkin, az ismert szov­jet előadóművész már sok­szor hangoztatott mondá­sát: „Válámi ván, ván, de nem az igazi.” Az ünnepség jelentősége túlnőtt az el­múlt 47 éven. Már Mohács óta folyik a magyar nép emberfeletti küzdelme a szabad, függet­len Magyarországért, mely ezalatt csak rövid időre, 1920—1944-ig valósulhatott meg. Bizony szerényen, egy­szerűen zajlott le nálunk most az ünnepség. Kezdjük talán a harangszóval. Ceg­léden pont éjfélkor hirdet­ték a nagy eseményt a ha­rangok. Nálunk viszont ez délben történt meg. Nem hiszem, hogy csodálkozva kapta fel bárki is a fejét, hogy ugyan, miért is szól délben a harang. Hiszen jól tudjuk, hogy a mindennapi déli harangszól a magyar nép nándorfehérvári vi­lágraszóló győzelmére em­lékeztet. Persze, ha esetleg egy süket embernek csodá­latos véletlen folytán éppen június 30-án pont délben jött volna vissza a hallása — ez neki bizonyára nagy élményt jelentett volna. Városunkban- nem mond­hatjuk el, hogy szinte bele­fáradtunk volna az ünnep­ségsorozatba. Tekintsünk csak vissza 1957 nyarára, mikor is Arany Jánossal kapcsolatban igen színvo­nalas, háromnapos ünnep­ségsorozat zajlott! Na per­NAGYKÖRÖSI HÍRLAP Nagykoros, Hősök tere 5., II. emelet 30. fi A szer­kesztőség vezetője: Ballai Ottó. O Munkatárs: Mik- lay Jenő. fi Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Te­lefax és teleikül: (20) 51­398. Telex: 22-5708. fi Hir­detésfelvétel: kedd 10-től 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben, fi Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk, fi Szerkesztői ügye­let: szerda 10-től 12 óráig. sze, azóta túl vagyunk azon a bizonyos és sokat emlege­tett harminc esztendőn. Év­ről évre zsugorodott össze a társadalom ünneplőkedve. Hallottunk már meghatá­rozásokat arra nézve is, hogy beteg a társadalom lelke. Az tény, hogy a nyu­gati irodalomból is isme­rünk egy mondást, misze­rint: „A félelem megeszi a lelket.” Harminc év alatt dino- szauruszi méretű fogak mé- lyedtek az amúgy is képlé­keny, illetve anyagtalan lelkekbe. Voltak, akik olyasmit emlegettek, min*- ha láthatatlan keselyűk ke­ringenének állandóan a társadalom felett. Még ma­napság is sok ember húzó­dozik a véleménynyilvání­tástól. Legszívesebben csak név nélkül akarnak nyilat­kozni. Az említett harminc év alatt, akiket érintettek külö.vl űző lelki megrázkód­tatásé:, úgy tudták ezt nagyjából elviselni, hogy bármilyen hihetetlen, de el­képzelték: megvalósulhat a mondás, miszerint „Lesz még ünnep a mi utcánk­ban.” Szerencsére nem tud­tak róla, hogy ezt még an­nak idején Sztálin találta ki, és ő is ezt sóhajtozta nehéz napjaiban. A félelmeket tudatosan előidézők között voltak, akik adott esetben még fokozták a hatást gú­nyos arckifejezésű hangta­lan nevetésükkel is. Jóval régebben már Eötvös Ká­roly erről ezt írta: „A rossz emberek között az a legrosszabb ember, aki ál­nokságból erőltetve nevet. A tigris arca, mikor eleven vért iszik, nem olyan utála­tos, mint az ilyen ember arca." De nézzük csak az ün­nepséggel kapcsolatos egyéb jelenségeket. Szerin­tem nálunk a megemléke­zéshez kevés volt a szomba­ti nagyerdei juniális. Az olyan tálalás, hogy eszi, vagy nem eszi, nem kap mást, nem túl rokonszenves dolog. Miért nem volt va­sárnap térzene a központ­ban egy kis ünnepség kere­tében? A kultúrházban is lehetett volna valami ünne­pi műsor! Sőt, valami érde­kes- sportrendezvény is emelte volna az ünnepség színvonalát! Lehettek talán olyanok, akik valamilyen közbejött elfoglaltság miatt a hosszabb időt igénylő ju- niálison nem tudtak részt venni, de egy rövidebb vá­rosi műsorra vasárnap el­mentek volna. Nem akarok a kákán is csomót keresni, de ez a visszakapott bázis nem Hantházán van. Egyébként Hantháza olyan szempont­ból érdekes hely, hogy tisz­ta időben innen lehet látni a Mátra hegység csúcsait. A bázist eltakaró erdő a Csemö és Cegléd felé veze­tő régi makadámútnál vé­get ér. Innen kezdődik a nagy kiterjedésű Felsőjárás dűlő, majd az Ereklyés dű­lő. Csak ezután következik Hantháza. Különben is, ha a bázis Hantházán lenne, akkor nem lehetne hozzá semmi közünk, hiszen ezek a területek már nem tar­toznak Nagykőrös város­hoz. Ha valaminek már kezdetben nem. a helyes ne­vét adják, esetleg a későb­biekben is így marad, ami nem jó dolog. Tehát a he­lyes név: Nagyerdei bázis. Csete Sándor NAS^OR0sl XXXV. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1991. JÜLIUS 8., IIÉTFÖ Van-e értelme a városi támogatásnak? Kompromisszum született.. A múlt évben alakult Nagykőrös és Vidéke Ter­melői Kisszövetkezetnek, noha immár 85 tagot szám­lál, máig sem sikerült mű­ködőképes apparátussá szerveződnie. Tőke híján képtelen elindítani a gaz­dálkodást, felvásárlást és értékesítést. Bankokhoz hiába fordul, a pénzintéze­tek már működő és életké­pesnek látszó tevékenység­hez kötik a kölcsönt, tehat csak a jelenről vesznek tu­domást, a jövőt nem prefe­rálják. A zöldség-, gyümölcsfor­galmazó exportőr, a Mo- nimpex lát fantáziát a nagykőrösi szövetkezésben, hajlandó is partnerének te­kinteni és megelőlegezni számára másfél millió fo­rintot, de ehhez kezest kér. Nesze semmi. Az újdonsült, pátriájában még alig is­mért kisszövetkezet eseté­ben kétséges, hogy bárki vállalná a kezességgel já­ró rizikót. Ördögi kör ez, amelyből úgy tűnik, egyet­len kiút lehetséges, ha akad olyan támogató, amely te­lepüléspolitikai érdekként tudja kezelni a problémát, a kisszövetkezet sorsát. Kiss János polgármester is pontosan e meggondolás­ból terjesztette még az ülés napirendje előtt javaslatát a városatyák elé az önkor­mányzati kezesség elválla­lásáról. A polgármester sze­mély szerint — se nézeté­vel koránt sincs egyedül — ama gazdálkodók egyikét látja a kisszövetkezetben, amelyen keresztül megin­dulhat a nagykőrösi termé­nyek értékesítése, remé.ve egyben azt is, hogy meg­szűnik a kiszolgáltatottság, a viszonylag magas árak mellett is irritáló, bizonyít­ható nyerészkedés, amit egyes kereskedelmi céges az itteni termelők rovásá­ra tesznek. Napjaink konk­rét példája: Á 40—50— 60 forintért felvásárolt cse­resznyével dupla, három­szoros hasznot vágnak zsebre a bécsi piacokon. A testületet azonmód két pártra osztotta a iavasiat. Több vélemény elhangzott IACI JELENTES Piaci jelentés Nyári árubőség A hétvégi hetipiacon va­lódi nyári árubőség volt a jellemző, a jelenleg érő gyümölcsök, zöldségek mindegyike megtalálható volt. A zöldségpiacon az új­krumplit már 20 forintért meg lehetett venni, de aki kisebb gumókkal is beérte, 15-ért is vihette. A kelká­posztát 25, a tököt 30, a karfiolt 40, a vöröshagymát kilóra 30, csomóra 14, a répát, gyökeret csomóra 20, a karalábé darabját 10, a paprika darabját 2-9, ki­lóra 60, a paradicsomot 60- 80, az uborkát 30-40, a fok­hagyma fejét 15, a zöld­borsót 25-30, a zöldbabot 60-90, a zeller darabját 15, a zöldhagyma csomóját 6 forintért kínálták. A gyümölcspiacon kevés meggyet láttunk, ami volt, azt 60 forintra tartották. Volt josta is, literre mér­ték 30-ért. piszke 20-ért és málna — úgy kétdecis po­hárkában — 18-ért. A cse­resznyefelhozatal bőséges volt, de nagyon drága: 45- 50 forint volt kilogrammja. Láttunk őszibarackot is, 80 forintért. A baromfipiacon a szo­kásos árak alakultak ki, a piaci árus darabolt csirkét árult, rendkívül kedvez­ményesen. A tojást 3,50-re tartották. róla, közülük kettőt eme­lünk ki, amelyen lényegé­ben a végleteket prezentál­ják. Barta István szerint pusz­tán gazdasági kérdésről van itt szó, ami a gazdálkodás, vállalkozás keretein belül oldható meg, nem érdeme­sült városi fórumra. Hely­telen lenne tehát önkor­mányzati üggyé emelni, egyben veszélyes is, mivel ilyen alapon elindulhat egy se vége, se hossza támoga­tási folyamat. Javasolta ugyanakkor az önkormány­zat üzleti partnerként való részvételét. Czira Sándor emlékezte­tett az ígéretekre. A testü­let a körösi nép boldogulá­sának elősegítését fogadta meg. Kötelessége tehát a garanciát meg-uín. annak a gazdasági szervezetnek, amely tevékenységével be­folyással lenet a munka- nélküliség alakulására is. A vita végéra kompro­misszum született. A tes­tület jóváhagyta a kisszö­vetkezet támogatására tett javaslatot azzal a kikötés­sel, ha majd a gazdasági bizottság helyzetelemzése, az üzletpolitikai tervek is­meretében az ésszerűnek bizonyul. Mindvégig úgy tűnt, közösnek hitt alapel- veken különböztek össze a testületi tagok. A kisgazdák pártolták, az SZDSZ-Fidesz képviselői ellenezték az eredeti polgármesteri ja­vaslatot, az utóbbiak állás­pontjuk okait a nyilvános­ság számára külön is kifej­tették. A kisszövetkezet tá­mogatásának feltételekhez kötésével nem a kisterme­lői érdekek háttérbe szorí­tása volt a cíljUk — szö­gezték le. Helytelennek tartják viszont, hogy alap­vető fontosságú informá­ciók, a gazdasági bizottság véleményezése nélkül az önkormányzati pénzeket milliós nagyságrendben érintő javaslat úgymond kapásból kerül a testület elé. Másrészt, gazdálkodó szervezet gazdálkodásába való beavatkozást önmagá­ban sem tartják szerencsés lépésnek. Etikailag kifogá­solják továbbá, hogy a ha­tározat meghozatalánál azok is letették voksukat, akik anyagilag érdekeltek a kisszövetkezet működésé­ben. M. J. S P 0 RT H í RE K SÜÜH A körösi foci (I.) A Nagykőrösi Konzerv­gyár Kinizsi SE labdarúgó- szakosztályának tavaszi mérlege a következőképpen alakult, összesen 15 mérkő­zést játszottak, ebből 5 vég­ződött győzelemmel, 6 dön­tetlen és 4 vereség — 20-16 volt a gólarány. Hazai mér­leg 8 mérkőzés — 4 győze­lem, 3 döntetlen, 1 vereség (15-7). Idegenben 7 mér­kőzés — 1 győzelem, 3 dön­tetlen, 3 vereség (5-9). A csapat gólszerzői a ta­vaszi idényben: Rácz 5, Soós 5, Lajos 3, Csurka, Barcsay és Kecskés 2—2, valamint Benkó 1 gól. A csapatban 19 játékos szerepelt. Mind a 15 mér­kőzést végigjátszotta Vi­rág András. Ugyancsak minden mérkőzésen szere­pelt még Kecskés, Csikós, Soós, Benkó, Farkas és Vi­rág. Stabil csapattagnak számított még Barabás, Ba­ri Béla, Lajos, Petrezse­lyem, Rácz, Pécsi, Barcsay és Csurka. A statisztika rávilágít ar­ra, hogy a szakmai munka mellett egyéb tényezők is lényegesen befolyásolják a csapat eredményes vagy eredménytelen szereplését. A csapnivaló, felejthető őszi szezon után a Kinizsi számára egyetlen cél volt, a biztos bennmaradás. Eh­hez a sorsolás kedvezőnek tűnt, mivel több volt hazai mérkőzés, mint idegenbeli. A nehézség csak az volt, hogy éppen a vetélytársak- kal kellett az ő otthonuk­ban megmérkőzni. Az őszi csapatból eltávozott Cser Tamás, Bari Károly, Peller Gábor, Gubényi László, Pó­lyák László, Seres Zoltán, Mari József, Koncz József és súlyos sérülése miatt Tóth Norbert is végig hiányzott. Ezenkívül a szak­vezetés az első hét mérkő­zésén Csurka Sándort is nélkülözte, nem tudta vál­lalni a heti három edzést. Mivel új játékost anya­giak miatt a Kinizsi nem tudott igazolni, a vezető edző — Karakas Ferenc — bátran nyúlt a fiatalokhoz, például Barcsay, Pécsi, Ba­rabás, Petrik, valamint új­ra csatasorba állt Soós Kál­mán is. Kialakult a stabil csapat, ami csak sérülések és kiállítások miatt válto­zott. Az őszi szezon végered­ménye, a 15. hely, 8 pont és 20-29-es gólarány, meg­határozta a szakosztályve­zetés, a vezető edző és a já­tékosállomány számára a tavaszi feladatokat. Az edzéslátogatottság 75-80 szá­zalékos volt. A játékosok átérezve a nehéz helyzetet, komolyan végezték az edzé­seket és Farkas József ki­vételével — ő másodállás­ban dolgozott délután — rendszeresen részt vettek azokon. A felkészülés alatt a csapat sok edzőmérkőzést játszott a kemény tél elle­nére és ezeken kialakult a tavaszi csapat kerete. Tavasszal a Kinizsi SE 16 pontot szerzett. Ez 55 szá­zalékos teljesítmény, ami a 14. helyhez volt elég. Az őszi pontokkal együtt a csa­pat biztosan bennmaradt. Máté József •<^£idaß 7

Next

/
Thumbnails
Contents