Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

Rendőrségi felhívás Június 23-án (vasárnap) reggel 8 óra 20 perckor Cegléd belterületén — a Körösi út és Kossuth tér kereszteződésében — egy személygépkocsi kerékpá­rossal ütközött össze. A rendőrség kéri, hogy tanú­kihallgatásra jelentkezze­nek azok, akik látták a bal­esetet és arra vonatkozóan érdemleges adatokkal tud­nak szolgálni. Jelentkezni lehet a Ceglédi Rendőrkapi­tányság közlekedési alosz­tályán. Le is meg fel is Ruhavásár Július 9-én, kedden és 10-én, szerdán 8.30-tól a helyőrségi klub emeleti nagytermében új gyer­mek- és férfiruházati cikkek vásárát rendezik meg. Vászon öltönyöket, kétrészes lánykaruhákat, férfiingeket kínálnak termelői áron. Jobb későn... A kötelező gépjármű fe­lelősségi biztosítást július elsejéig kellett megkötni. Ennek a kötelezettségnek az országban a tulajdono­sok egyharmada határidőre nem tett eleget. Hason’ó az arány Cegléden és környé­kén is. Főleg a segédmotor- kerékpárosok maradtak tá­vol a biztosítótól. A ceglé­di közlekedési rendőrök a héten több, biztosítással nem rendelkező gépjármű­tulajdonost igazoltattak, még figyelmeztetéssel meg­úszták. Ám július 8-tól már 10 ezer forintra büntethet­nek, levetethetik a rend­számtáblát és elvehetik a forgalmi engedélyt. Tehát — ha sokan nem is értenek vele egyet — a biztosítást ajánlatos megkötni — jobb későn, mint semmikor fel­kiáltással. A Hunyadi és Füi’ot Sándor utca sarkán láthatók e táblák. Olvasónk hívta fel rá figyelmünket, hogy a zsák­utca tábla csupán piaci napokon, akkor is csak a dél­előtti órákban jelöli a valóságot. Egyébkor mehetünk rajta le is meg fel is ... (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Hogyan fosszuk ki az embereket? Gyepre, fára magyar! A pollenallergiától szen­vedő emberek mindig tud­ják, mikor virágzik a hars vagy a kamilla. Gyakori szemtörölgetés, tüsszögés és orrfúvás közepette tel­nek az allergiások napjai. Kellemetlen, de mint szo­kás mondani — túl lehet élni. Igaz, de... Allergiás lehet valaki a virágok árai miatt is. Közismert, hogy a hárs- virág és a kamillavirág drog, valamikor széles e ha­zában gyűjtötték, mert meg­fizették. Gyűjtötték, mert volt elég felvásárlóhely. Gyűjtötték, mert legalább a házi szükségletre nem illett „ilyen” cikkeket venni. Ma viszont se normális felvá­sárlási ár, se felvásárló hely, sőt megfelelő gyűjtési kedv sincs. Stúdium legen­di, ahogy a latin mondta, az is hiányzik. A Cegléd környéki hárs­fák szedetlenül maradtak, a virágokból már terméskez­demények kötődtek, lesz belőlük rengeteg apró göm- böcske, azaz toktermés, és a földre hullva, milliárdnyi hárscsemete. E faj valaha erdőalkotó fa volt környé­künkön. Az Albertirsa mel­letti Hársas is rá utal; meg hát él az emlékezetben a Külső Rákóczi út hársso- ra... Legalább ennyire ki­veszett a kamilla errefelé. A Cigányszék szikfoltjain csak elvétve, a Nagyszéken, meg még inkább Törtei és Kocsér határában gyűjthe­tő. A farmosi gyep a legna­gyobb hozamú Dél-Pest körzetében. Kiváló és kere­sett drogok, de csak ritkán lehet megvásárolni azokat. De ha van, akkor sem igen lehet megfizetni. A monopóliumok ugyanis diktálnak. A leggyakoribb szó, hogy nem kell. Vagy ha a Herbáriának kegyes­kedik kedve, nincs benne köszönet; ezt a maga­tartást továbbgyűrűzteti az ÁFÉSZ-re, amiért a közve­títő elviheti a lakossági, gyűjtői haragot. Igaz, a szedés önköltsé­ges, anyagköltsége nem nö­vekedett az elmúlt években, de az emberi munka díja emelkedett. Mégis, egy kiló nyers kamilláért tíz-tizen- két forintot adnak, szárítva pedig 120 forintot. Hársvi- rágból egy kiló hat kemény forint, szártíva pedig 80-90 forintot kóstál. Sajnos nem éri meg szedni. A fogyasz­tói árakat ezáltal az egekig lehetett emelni. A hársszárítmány tíz de­kája annyiért talál vevőt, mint amennyit egy kiló fe­jében kap a szedő. Kilenc­ven deka a tiszta haszon — valahol. A kamillánál is hasonló a helyzet. Ezért akinek még nem késő, ja­vaslom: gyepre és fára ma­gyar! Megéri legalább a sa­ját szükségletre való virág- özönt betakarítani, mert a drogkereskedők bizony aratnak — helyettünk! Surányi Dezső CEGLlDl Kz/tMa XXXV. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1991. JÚLIUS 8., HÉTFŐ Nem szereti a kommunistákat Viszonylag békés ember, esak néha elkapja a hév Július 1-jétől 14-ig meg­nyitotta kapuját Tatán az Orbán Balázs Nemzetközi Magyar Ifjúsági Tábor, amelyet a város országgyű­lési képviselője álmodott meg. Dr. Réti Miklóssal en­nek apropóján és egyéves tevékenykedése kapcsán be­szélgetünk. — Ez valóban egy régen dédelgetett álmom — mond­ja némi megnyugvással a honatya. — Soha nem volt nagyobb aktualitása. Nyu- gat-Európa nemzetei felis­merték, csak akkor vehetik fel a versenyt — Ameriká­val, Japánnal — és úgy le­het súlyuk a világ politiká­jában s gazdaságában, ha összeíognak. Ezeknek az országoknak a közösségét a körülmények alakították ki. Ugyanilyen szükségszerű a Duna menti népek egymás­ra találása. Fontos megta­lálnunk a közös hangot. Ez az a tábor, ahol a nem­zetiségiek, az anyaországi megfelelő népek gyermekei ápolhatják egymás megbe­csülésének és az európai­ságnak a gondolatát. És ki­alakíthatják saját nemzet­tudatukat. A határon túli és a honi magyar fiatalok is találkoznak itt egymás­sal. A megnyitón felhívtam a figyelmet arra, nem sze­retnék hallani semmiféle csúfolódást, fogják meg egymás kezét testvéri sze­retettel. ■ Milyen a hangulat? — Ragyogó. Megható, negyvenen egy nagyváradi iskolából, hatvanan Györ­gy ós/.en tani klósról, ötven­ötén Kárpátaljáról, húszán Horvátországból, hatan Burgenlandból érkeztek. Jött harminchat román, öt­ven szlovák gyerek és so­rolhatnám. A szlovénok te­lefonáltak, hogy a harcko­csik miatt nem indulhattak el. Megnyugtattuk őket, a helyüket nem foglalja el senki. Egyébként a tábort meglátogatja dr. Antall Jó­zsef és Göncz Árpád is. — Megvalósult egy na­gyon rokonszenves kezde­ményezése. Ez feledteti-e fi Kertész-iskolában Tüdőszűrés Albertirsán Közel egy hónapon ke­resztül tüdőszűrést tarta­nak Albertirsán. Lebonyo­lítására július 23. és augusz­tus 21. között kerül sor. Ké­rik a lakosságot, hogy ezen minél nagyobb számban vegyenek részt! A szűrő- vizsgálat helye a Kolozsvá­ri út 17. szám alatti Kertész­iskola. Játszótér — volt Akácos út, ha végigmegyek rajtad én... szól a nóta. A ceglédi Akácos úton is végig lehet menni. Ám ott — o város peremén — meglepetés éri az arra ritkán megfordulót. Ugyanis az utca végén egy rettenetesen elhanyagolt játszótér csúfítja a környék képét. A hinták és más játszóeszközök rozsdásak, lehet, hogy a tatárjárás idején láttak festéket. Szemét és gaz mindenütt. A környékbeli gyermekek legfeljebb bújócskázhatnak a kétméte­res dudvák között. De számháborúzni is lehet... Szóval elképesztő „látványt” nyújt az egykori játszótér. De miért? A város szélén minden el­megy, mondván, hogy arra idegen nemigen jár? Az önkormányzat és a környéken lakók összefo­gására lenne szükség, hogy haló poraiból feltá­masszák az egykori gyermekparadicsomot. Ügy véljük, nem is a pénzhiányon múlik, hanem a szándékon. És mi van, amíg rendbe nem hozzák, amit már egyszer drága pénzen megcsináltak? A gyermekek játszanak a porban.., emlékezetes felszólalását — néhány hónapja a kárpótlá­si törvény kapcsán hangzott el —, ami vihart kavart a Parlamentben, s a városban is akadtak, akik elképed­tek? — Nézze, én viszonylag békés ember vagyok. Ha nem hoznak ki a sodrom­ból, általában nem reagá­lok annyira élénken, őszin­tén megvallom, a kárpót­lási törvénynél némiképp túlfeszítették a húrt. Néme­lyeknek semmi nem tet­szett, nem volt jó. Ügy gon­doltam, kissé keményen be­olvasok és... — ... bocsánat. Egyeseit szerint akkor ön messzire ment. Antiszemitizmust em­legettek ... és más jelzőt is. — Ki sem ejtettem a szá­mon a zsidó szót. Németh Lászlótól idéztem, aki euró­pai gondolkodású, igazi ma­gyar ember volt. Én bizo­nyos kivételezettségrői be­széltem. A főváros második és ötödik kerületét em’itet- tem, hogy az ott született gyerekeknek komolyabbak a sanszai. Szükség van vi­déken is erős iskolákra, hogy megszűnjön ez a fele­más helyzet. Nem tehet ez a nép arról — Szabolcs me­gye —, hogy feketevonato- zót csináltak belőle. Ha a fény. a kultúra oda is meg­érkezik, elmondhatjuk, hogy egy-egy magyar gye­rek egyenlő esélyekkel in­dul az életben. Amennyi­ben valaki ezt antiszemitiz­musnak vette — félreértel­mezte —, attól elnézést ké­rek, nem annak szántam. U Sose rejtette véka alá, hogy „imádja” a kommu­nistákat — ami persze nem baj, ki-ki kapja meg a ma­gáét, ha megérdemli. Nem tart-e attól, hogy politikai ellenfelei azt vágják a fe­jéhez, ezen már túl kellene jutni, s inkább a várost érintő konkrét dolgokkal kellene foglalkozni, s erre inspirálná a helybelieket. — Nyilvánvaló, hogy a kommunistákról alkotott véleményem nem változik. Soha nem fogom szeretni őket. Tagadhatatlan, nekik köszönhetjük azt, hogy iáé jutottunk. Eddig egyikükkel sem voltam tisztességtelen. Nem kezdeményeztem, hogy bármelyiket kirúgják a munkahelyéről, ebbe nincs is beleszólásom. Mo>t i> azt vallom — az elmúlt négy évtizedben ők kerültek po­zíciókba —, akinek a szak­értelmével van baj, menjen. Ha valakit elküldenek, mi­vel lejáratot egy intézetet, tönkretette a vállalatát, akkor ne azt mondják már, hogy azért tették ezt vele, mert kommunista. Egyéb­ként van egykori MSZMP-s, akit becsülök a szakértelme alapján. ül Nem érzi-e veszélyes­nek, hogy ön osztja le a la­pokat, s így irányítja az önkormányzatot ? — Én nagyon jól tudom, hogy mi a dolgom. Soha nem igyekeztem ezen túl­lépni. Ha én annyira ke­zemben tartanám a lapokat — zsarnoki hajlammal bír­nék —, bele akarnék szólni a döntésekbe, irányítani kí­vánnék bármit, akkor nem két-három testületi ülésen veszek részt, hanem mind­egyiken. A legutóbbira el­mentem, h ./gy megköszön­jem a tábornak felajánlott negyvenezer forintot. S miután fél órát ott ültem és nem kaptam szót, sarkal fordultam, eljöttem. Így hát nem befolyásoltam felszó­lalásaimmal az önkormány­zatot. ■ Hogyan ítéli meg te­vékenységét? Mozdított-e a városon? — Nehéz erre válaszolni, mert minden relatív. Ha arra gondol, konkrétan mi is az, amit a település kapott, s országos szinten értem el — efféle dolgokkal a mos­tani szegénység miatt nem lehet dicsekedni. Sehol. S:k múlik az autonóm kezde­ményezéseken. Legyenek kreatív üzletemberek. A gazdasági elképzelésekben próbálok segíteni nekik. Ezért hívtam ide miniszte­reket, a német nagykövetet. Mások is jönnek még. Ta­lán kimozdul az inga — nulláról nehéz indulni. B Változik-e a stílusa, a néha meggondolatlannak tűnő, hirtelen szókimondás? Higgadtabb lesz, vagy nem tagadja meg önmagát? — A hirtelenségen túl, azért mindig volt bennem némi megfontoltság is. Ha olykor keményen fogalmaz­tam is, beszélő viszonyban vagyok szinte mindenkivel. Talán hevesebb a vérmér­sékletem a kelleténél, ezen próbálok visszafogni. Poli­tikusként nem lehet az ér­zelmekre hallgatni. Ameny- nyiben néha elkap a hév — elnézést kérek érte — igyek­szem magam mérsékelni. Ezután is kimondom a szót, amit gondolok. A jövőben éppúgy világosan, egyértel­műen fogalmazok. Nem a kommunistákkal van ba­jom. De igenis azzal, hogy az egykori kivételezettek a gazdasági átmentésekben serénykednek. Messze va­gyunk a széles tömegek fel- emelkedésétől. Ez szívós, kemény munka. Aki feladja, jobb, ha nem fog hozzá. Fehér Ferenc CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka* társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 27«l. Telefax és telefon: (20) 11-400. 9 Telex: 22­0353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-töl 12-lg, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763.

Next

/
Thumbnails
Contents