Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
Kellemetlen sorok Lelkivilágunk Az üvegvisszaváltás mindig is szívügye volt a magyarnak. Jajszavait pedig hűségesen visszhangozta a tömegkommunikáció. Süt. Az üvegvisszaváltás, mint olyan, épp csak tán dokumentumíilm- ben nem került taglalásra. De lehet, hogy került, csak nem tudok róla. A rendszerváltás egyéb keservei lesöpörték az üveg vissza váltást a terítékről, de sejteni lehetett, hogy elöbb-utóbb előkerül. És most itt van. A maga nagy liorderejévcl. Komolyan mondom, a hosz- szú kihagj'ás után se rezzentem meg. amikor az olvasó bejött a szerkesztőségbe, és majdnem sírt. Pedig férfiember volt. És elővette a személyi igazolványát, hogy hitelessé tegye azt, amit üvegvisz- szaváltás témájában a világ elé akar tárni. Mert itt, Monoron akkora méltánytalanság esett megint, hogy azt feltétlenül a nyilvánosság előtt kell elkiáltani. Kitelték az üveg visszavált ót a Forrás Áruház éleimiszerosztályánaik jobb csücskéből! Ki az utcára! Megnéztem. Tényleg. A jobb csücsökben berendeztek egy porcelánfehér sportcipőket és színes bermudákat kínáigató sarkot. A jobb sorsra érdemes közönség pedig, amelynek a porcelánfehér sportcipők a maguk árával amúgy is a kedélyét nyomasztják, mehet kifelé az utcára, álldigálhat szürpüs-, kólás-, söröspalackjaival egy ablak előtt világ szeme láttára az aszaló napon. — Hát állatnak néznek ezek minket? Hát mi már emberek se vagyunk? Itt is kiraknak az utcára? Csak a nagy pénzűeknek, csak azoknak jut jobb elbánás? — kérdezte a keserűségtől megtört férfiember, és remegett a szája széle. Ügy hogy, Tiszteit .Opál Kereskedelmi Vállalat, ezennel tisztelettel tolmácsolom a kispénzűek jajszavát, akik se a tűző napon, se majd az őszi esőkben, téli havakban nem akarnak az utcán sorakozni üvegeikkel: szíveskedjenek figyelemmel lenni gazdasági törekvéseik közben is a lelkivilágu(n)kra! — ez Drágább, de még olcsóbb Öröm az ürömben Elfeledte a tanács, s most tán elfelejti az önkormányzat is?... Nos, sokáig — egészen pontosan ez idáig — úgy tűnt, hogy igen. S ezt a feledékenységet a sülysápi lakosság bizony jó érzéssel nyugtázta mindvégig, nyugtázná még hosz- szú időn át. Ám a „f eíedé- kenységnek” vége, a helyi önkormányzati testület rendeletet alkotva felemelte a lakossági szemétszállítás díjtételét a nagyközségben’. Míg más településeken időközben ki tudja hányszor emelték már a szállítás összegét, addig Sülysápon „ősidők” óta változatlan áron, havi 20 — írd és mondd húsz! — forintért fuvaroztatta a . lakossági hulladékot korábban a tanács, most pediglen az ön- kormányzat egészen napjainkig. Mert az említett időponttól — ez év júliusától ugyanis — havi 50 forintra emelkedett a „tarifa”. Vagyis a korábbi 240 helyett immár 600 forintot kell egy évre fizetnie mindenkinek. Öröm az ürömben, hogy e megemelt összeg is még viszonylag alacsony tar ifáMONORON \ ásár Az illetékesektől kapott tájékoztatás szerint Monoron a vásártéren 1991. augusztus 18-án országos állat-, kirakodó-, valamint autóvásár lesz. Árusítani a szokásos feltételekkel lehet. nak számít, úgy hírlik, a szomszédos, de a távolabbi településeken is ennél magasabbak a szállítási költségek. Jó tudni, ez év második félévétől már a megemelt díjat kell fizetnie mindenkinek, így a különbözeiét utólag azoknak is, akik egyébként az 1991-es esztendőt teljes egészében — de még a régi áron időközben kiegyenlítették már. (E féléves különbözőség ISO forint pluszköltséget jelent.) A lakosságra nehezedő terheket elosztva az már bizonyos: a 600 forintos megemelt összeget nem egy tételben kell befizetni, elképzelhető, hogy akár negyedéves bontásban is lehet majd törleszteni a jövőben. J. I. MOblOR! ^xívia; XXXiíI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1391. JÚLIUS 29., HÉTFŐ Emlékmű az áldozatoknak Adományok és összefogás Sülysápon, a sápi községrészben az úgynevezett „alsóbolt” szomszédságában az I. világháború helyi elesettéinek, áldozatainak nevét megörökítő emlékmű áll. S ha félszegen, kissé bátortalanul is — mert másként nem lehetett! —, de minden évben március 15-én virágokat elhelyezve, gyertyákat gyújtva emlékeztek a helybéliek az első világháború mintegy 85-90 sápi áldozatára, s e megemlékezések tiszteletre méltóan bátor kezdeményezője mindenkor a Vöröskereszt helyi szervezete volt. Évek óta érlelődő elhatározás alapján minden eddiginél szebb, nemesebb feladatra vállalkozik a sápi szervezet, amikor is a II. világháború áldozatainak személyeit felkutatva, az elesettek nevét méltóiképpen megörökítő, szép iíj emlékmű emelését, kialakítását tervezi rövid időn belül megvalósítani. Mint hallottuk, valamikor az 1920-as években emelt emlékoszlop Is — felújítva, megszépítve persze — marad természetesen, s ennek közvetlen szomszédságában kerül felállításra a II. világháború helyi áldozatainak nevét megörökítő új hősi emlékmű. S mert a II. világháború pusztító harcaiban, helyi fcombatámadásaiban elesettekről. messzi földön fogolytáborokban odaveszettekről. elhurcol iáikról, jeltelen sírokban nyugvókról nincs pontos adat, névsor, így hát felkutatásuk igen nagy, felelősségteljes munkát jelent. A községrészt hétfelé osztva járták, járják a házakat. keresik fel a családokat a vöröskeresztes aktívák. Szomorú emlékeket idéző, »ma is fájó sebeket tépő beszélgetések, kutatások alapján sikerült azonosítani, hogy nem kevesebb mint 65-70 sápi felnőtt (gyerek) vált valami módon a II. világháború áldozatává. Közben újabb és újabb nevekkel gyarapodik a katonai és polgári áldozatok szomorú névsora. A vörös&ereszíes aktívák megilletődötrten mesélik, hogy néhány esettől, rosszindulatú megjegyzéstől eltekintve minden házban — legfőképp talán mégis az elesettek családjában, rokonságában — segítőikészen, szeretettel fogadták a látogatókat. Jóérzéssel, megnyugvással je- a WS*7/^ nH í»s.t n c—' — vált a Háború áldozatává, mégis száz forintot adóit a tervezett emlékmű állításához, amit mi hálásan megköszöntünk. A beszélgetést figyelve, hallgatva egyszer csak megszólalt a legfeljebb nyolcéves korú fiúgyermek: nekem is van négy forintom, odaadcxn. Ez ideig megközelítően hetvenezer forint gyűlt ösz- sze, de jelentős anyagi segítséget ígér az emlékmű állításához a nagyközségi önkormányzat, és számos felajánlás érkezett a majdani munkák elvégzéséhez is. Ügy tervezi a Vöröskereszt sápi szervezete — ha valami nem várt akadály közbe nem jön —. hogy jövőre. 1992. március 15-e szép ünnepén kerülhet sor méltó formában a meglévő első és az újonnan emelendő emlékmű avatására az egykori Tápiósápon ... Jandó István lezve a közeledést, a szándékot, hogy az összefogással emelendő emlékmű őrizze a tragikus sorsú áldozatok névsorát... Csak meghatódva tudok szólni a családi, rokoni látogatásokról, ahol fiatal testvérek estek el a fronton, apa és fia együtt veszett el a messzi távolban ... A férjet, testvért, apát, gyermeket, rokont, jó ismerőst soha nem felejtő tragédiák so'casága ma is kísért... — így az, egyik vöröskeresztes aktíva, aki fátyolos tekintetű szemekkel kis történetet mond el. ... Háromgyermekes családban a fiatal édesanyával beszélgettünk, s bár környezetéből senki nem Pusztító sdi Ki fizet? Lapunkban többször írtunk már arról, hogy több-helyen — Gyomron, Monoron, de másutt is — főleg hétvégeken sok rongálás történik, amiket általában az éjszakai órákban köveinek el az ismeretlenség homályában maradó „tettesek”. Gyomron a Halászkert étteremben péntekenként, szombatonként rendeznek diszkót a fiataloknak, amely gyorsan népszerűvé vált körökben. Nemcsak helybeliek, hanem a környező községek fiataljai is szívesen keresik fel a szórakozóhelyet. Sajnos hazafelé menet előfordul, hogy kidöntik az utcai közkutat, a közúti jelzőtáblákat. A gyömrői önkormányzati Icépvise- lö-testület legutóbbi ülésén Garádi István polgármester bejelentette, hogy megegyeztek Dunai Károllyal, a Halászkert bérlőjével. A lapunkban is megírt rongálásokért az üzletvezető ötezer forintot fizetett be a polgármesteri hivatalnak. Megállapodtak abban, hogy amennyiben a hasonló dolgok ismétlődnek, Dunai úr mindig kifizeti az okozott kárt. Eddig a bizony elég érdekes hír. Sajnos nem mindig a diszleóba járó fiatalok követik el a rongálásokat. A Mánya- rét közelében például hét közben tűntek el a különböző táblák. Először „csak” kirángatták azokat a földből, majd másnapra eltüntették. Hová vezet ez a pusz- titósdi? (g) Temctetlen tehentetem MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. # Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-tód 11-lg. Megdöbbentő! Az emberi felelőtlenség szomorú példája. Ehető részeitől megosztott tehentetem Maglódon, lakott területen. A polgármesteri hivatal szállíttatta el a körülbelül 500 méterre levő dögkútba. De kinek a költségén? (Vémi László felvétele) A Mcrsor Városi Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdet a Monor, Ady Endre utca 13. szám alatti önkormányzati épület bontási műnkéire: A bontási munkálatok kezdési időpontja: augusztus 9-e, befejezése: szeptember 6-a. Az elvégzendő munkarészek: — az épület felépítményi szerkezeteinek és alapozásának teljes mértékű elbontása — a bontásból képződött mindennemű építési törmelék helyszínről történő elszállítása a városi kommunális hulladéklerakó helyre, lerakási térítési díj fizetése ellenében. A bontásból kikerülő, további hasznosításra alkalmas építőanyagok a nyertes pályázó tulajdonába kerülnek. A pályázóknak pályázatuk benyújtásakor 25 000 Ft bánatpénzt kell a polgármesteri hivatal 764-392 074 számú számlájára befizetni. A pályázaton vesztes pályázók az eredmény- hirdetést követő 8 munkanapon belül, átutalással, visszakepják a letétbe helyezett bánatpénzt. A pályázatokat augusztus 5-én 15 óráig, írásban lehet benyújtani a polgármesteri hivatal MÜTEF osztályán. A pályázatok felbontása ugyanebben az időben történik. Eredményhirdetés — külön meghívó nélkül - augusztus 6-án, de. 10 órakor, a polgármesteri hivatal földszinti tanácstermében. A pályázattal kapcsolatban további információk a polgármesteri hivatal MOTEF osztályán szerezhetők be, július 29-étől, hétfőtől péntekig 8 és 14 óra között.
