Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám

I. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1991. JÜNIUS 6., CSÜTÖRTÖK D U NAJÁJ SZENTEN DREI-SZIGET © CSEPEL-SZIGET © DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZ1GETSZENT­MIKLÖS ® FŰT © GÖD ELET A SZIGETVEGEN A vita és a víz folyik —-----... ^ A z új iskola nagyon szép, csak éppen kicsi és beázik A makádiak szeretik egyházukat. A református paplakot a hívek újították fel (Hancsovszki János felvételei) Vállalkozás — kicsiben Kölcsönös előnyökkel Gyerekzsivaj hangjai szű­rődnek be a Makádi Polgár- mesteri Hivatal falai közé. Szünet van a kisiskolások­nak, akik megosztják épü­letüket az önkormányzattal. — Kényszerű szomszéd­ság ez — mondja Vásárhe­lyi Nagy Antalné polgár- mester, és kimutat szobája ablakán. Az utca túloldalán a református templom ma­gasodik, mögötte balra le­pusztult épület áll. — Az volt a régi tanácsháza, ké­sőbb, amikor Ráckevéhez tartoztunk, tanácsi kiren­deltség lett. Mára azonban annyira lepusztult, hogy felújítani már nem érné meg. így a régi iskolában kellett helyet szorítani az apparátusnak. Kissé értetlenül nézek a polgármester asszonyra, hi­szen útban a hivatal felé egy gyönyörű, modern isko­la előtt vitt el az utam. — Igen, valóban van egy szép és modern oktatási intézményünk, csak éppen nem férnek el abban a gye­rekek — ad magyarázatot Vásárhelyi Nagy Antalné. — öt évvel ezelőtt készült el az épület, amely, ha az alapterületét nézzük, akár ötszáz diáknak is helyet tudna adni. Ám annyi ben­ne a haszontalan tér, hogy a százhuszonhárom általá­nos iskolásunk egy műsza­kos oktatását csak két he­lyen tudjuk megoldani. Bi­zony kényelmetlen helyzet­be kerülnénk, ha az egyház visszakérné régi oktatási intézményét. Ugyanis ez az épület, ahol a hivatalunk is működik, felekezeti isko­la volt. Kiderül, hogy az alig öt- esztendős, szép, új iskolá­nak nem a pazarló térki­használás az egyetlen hibá­ja. Ennél is súlyosabb, hogy szinte az átadás napjától, a legkisebb eső idején is beázik. Ilyenkor vödrök, la­vórok, lábosok között buk­dácsolnak a gyerekek. A tervező és a kivitelező már jó ideje vitázik azon, hogy mérnöki avagy építői ha­nyagság okozza a hibát. Igaz, már nem sokáig. Ügy hírlik ugyanis, hogy a kivi­telező — a Ráckevei Építő­ipari Költségvetési Üzem — hamarosan jogutód nélkül megszűnik, így legföljebb egy hosszadalmas és igen bizonytalan kimenetelű bí­rósági döntésben remény­kedhetnek a makádiak. Pedig ha a hibát elköve­tő nem javítja ki az iskola tetőszigetelését, az önkor­mányzatnak bizonyosan nem lesz pénze erre. A pol­gármester asszony ennek bizonyítására csupán a saját bevételük éves összegét mondja meg: ez százezer forint. Az alig ezerhárom­száz lelket számláló község­ben közel hatszáz a nyugdí­jasok, illetve a gyermekek száma. — Az OTP-kamatemelés nagyon sok család számára szinte elviselhetetlen terhet jelent. Most, a tüzelőárak elszabadulásakor sok kis­nyugdíjas megint csak hoz­zánk fordulhat. Nagy fele­lősség elosztani a rendelke­zésre álló csekélyke segély­keretet, s igazságosan talán nem is lehet. Mégis mosta­nában egyre gyakoribb, hogy a mérleg nyelve a nyugdíjasok felől a családo­sok felé billen. A nyugdíja­kat ugyanis viszonylag rendszeresen emelik, míg a családi pótlék messze nem követi az inflációt. Ha megvizsgáljuk, kiderül, hogy a kisgyermeket nevelő családok java a létmini­mum körül vagy jóval az alatt él. Az sem ritka, hogy egy-egy családban két pár gyerekcipő megvásárlása megoldhatatlannak tűnő feladatot jelent. Ezért a testület igyekszik elsősor­ban a fiatal családokat tá­mogatni. Makádon kevesebb a hi­valkodóan nagy porta, egy­általán az új építésű csalá­di ház is, mint például Ráckevén és környékén. S ezután nyilván még keve­sebb lesz. Az innen eljárók java a Csepel-sziget két haldokló gyárához kötötte a sorsát. Egyre több a mun­kanélküli a középkorúak között. — Makádnak tulajdon­képpen mindene van. öt kilométer hosszú Duna- part, csodálatos erdő, nagy halastó, gát. Mindenünk van, de semmi sem a miénk, elvész a kezelői és használati jog dzsungelé­ben. Volt tsz-ünk is. Annak idején, az egyesítéskor 380 aktív tagja volt Makádról a ráckevei Aranykalásznak, ma huszonnyolcán vannak. Hogy, hogy nem, kikoptunk a szövetkezetből. Valaha er­refelé az emberek a földből éltek, bár Makád határa so­ha semmit nem adott könnyen. Alig batvanhek- tárnyi az a 'terület, amelyen valaha gyümölcs- és szőlő- művelés folyt. Máshol vi­szont néhány ásónyom után már sziklakemény az agvaeráteg. A viszonylag jobb földjeink azonban egy­séges, nagy szántóföldi táb­lákban vannak. Nyilván ez az oka annak, hogy sokan, akik részesülhetnek majd kárpótlásban, még várnak. Talán néhány esztendő múlva megindulhat erre­felé valamilyen fellendülés — mondja végezetül a pol­gármester asszony. — Ma azonban még nem vagyok túlságosan optimista. Ah­hoz, hogy fejlődni tudjon ez a szigetvég, az önkormány­zatnak is vissza kellene kapnia mindazt. ami egykoron a községé volt. Móza Katalin tacsak játék Füveket szörpöket E hét pénteken, június 7-én a Madarak és fák napját ünnepük a délegy­házi gyerekek. Az általános iskolában — ha az idő en­gedi, s az eső el nem mos­sa — tanítási szünetet tar­tanak, s a szabadban, a te­lepüléshez közeli kiserdő­ben lesznek egész nap. Reg­gel fél nyolckor indulnak, a kicsik busszal, ellenben a nagyok gyalog; s felszerel­ve mindazon nyersanya­gokkal és főzőeszközzel, amely az önellátáshoz kell. Ki bográcsban, ki lábosban, ki nyárson készíti el az az­napi eledelt — azt és úgy főznek, ahogy az osztály többsége eldöntötte. S amíg az ebéd rotyog, a természet- barát szakkör szervezésé­ben vetélkedő lesz: az al­kalomhoz illően a környe­A néhány éve még jól jövedelmező sertéshizlalás már korántsem hozza a várt hasznot; ha egyáltalán sikerül túladni a hízón, jó­val áron alul értékesíti a gazda. Szerződés, amely ga­rantálná az átvételt — nincs; legfeljebb a jó sze­rencsében lehet bízni. A háztáji kistermelő kiszol­gáltatott helyzetben van, hiszen olyan áron kénysze­rül eladni, amely még a hizlalás költségeit sem fe­dezi. Ugyanakkor élesen elválik a másik oldal: a bolti húsárak nem, vagy csak minimálisan mozdul­nak. Apajon mintegy száz­százötven családot érint a probléma. Korábban a Kis­kunsági Állami Gazdaság kötött szerződést bérhizla­lásra, de hasonlóan a döm- södi és a Szigetfő Tsz, a Ráckeve és Vidéke ÁFÉSZ is felvásárolt hízókat, sőt, Kunszentmiklósra is elad­tak az apajiak. Olajozottan működött a rendszer, min­denki jól járt, mindenki­nek megérte. Azután for­dult a kocka. Állandósult a dekonjunktúra, s úgy tű­nik, tartósan így marad. A háztáji gazdálkodók ked­vüket vesztve igyekeznek felszámolni a tevékenysé­get, nem bíznak a számuk­ra előnyösebb fordulatban. Nem ritka, hogy — össze­vetve a költségeket a kilá­tásban levő nyereséggel — már a süldőket is eladják, ha vevőt találnak rá. Per­sze olcsón, áron alul. Az apaji önkormányzat, a sertéspiac visszásságait tapasztalva arra az elhatá­rozásra jutott, hogy segítve a termelőket, ugyanakkor némi hasznot, megtakarí­tást hozva a saját kasszá­ba, üzleti akcióba kezd, amolyan minivállalkozás- ba. Á részletekről Hubay Ádám polgármestert kér­deztük. — Tavasztól — mondja — abból a felvetésből ki­indulva, hogy kölcsönösen előnyös megoldásokat ta­láljunk a jelenlegi bajok­ra, az önkormányzat is fel­vásárol hízókat: a száz- nyolcvan személyre főző napközi otthon konyhájá­nak. Így mi is költséget ta­karítunk meg — míg ja­nuárban 31 ezer. addig má­jusban 11 ezer forint volt az önkormányzat húskölt­sége —, ugyanakkor a ter­melő is jól jár, mert elad­hatja a hízóját. Élősúlyban ötven-ötvenhat forintért vesszük kilóját, e határo­gyűjtenek, készítenek zetvédelem tárgyköréből. Nemcsak elméleti, de gya­korlati ismereteikről is szá­mot adnak a gyerekek: fü­veket gyűjtenek, szörpöket készítenek, nyomkeresési tájékozottságukat bizonyít­ják, s virágot szednek. A különböző feladatok külön­böző állomásokon várnak a diákokra, aki ügyes, eljut minden megállóba. Ebéd után a nagyok számháborúznak, a kiseb­bek pedig közös játékokban vesznek részt. S akinek a saját főzésű ebéd nem volt elég — netán finom —, a büfében pótolhatja; ez al­kalommal jégkrémet, édes­séget, üdítőket kínálnak a diákoknak. Várhatóan vi­dám lesz a nap — ha az idő is úgy akarja. kon belül alku kérdése az ár. Idáig négy sertést vet­tünk meg, a gazdák jelent­kezésének sorrendjében. Nem egyszerre, hanem egy­más után, lévén a tárolás­nak szigorú követelményei vannak. Egyébként teljesen hivatalosan, a hatósági elő­írásoknak megfelelően já­runk el, az illető a kijelölt napon idehozza a hízót, a Kiskunsági Állami Gazda­ság közeli vágóhídján le­vágják, feldarabolják, elő- hűtik. majd másnap reggel a napközi konyhájának ve­zetője, örsi Sándorné — ha­tósági állatorvosi igazolás kíséretében — átveszi a tőkehúst. A korszerű táro­lás biztosításáért a hűtő- szekrény mellé egy hűtőlá­dát is vett az önkormány­zat, így a megadott idő­határon belül — a Köjál ugyanis csak rövid távú tá­rolást engedélyez — mó­dunk van a hús kifogásta­lan elhelyezésére. Az önkormányzatnak vá­gási szerződése van a vágó­híddal: sertésenként kettő­száznegyven, illetve kilo­grammonként öt forint het­ven fillért fizet. A hús­üzem vezetője, Balogh Ist­vánná szerint ugyanebben az árban a környék más önkormányzatainak is vál­lalnák a vágást, illetve az apaji polgármesteri hivatal — ha erre megbízást kap — az egész akciót lebonyo­lítja: a hízót felvásárolja, levágja, s minden költség­ről — bizonylatokat csatol­va — elszámol a megren­delőnek. A polgármester nyomatékosan hangsúlyoz­Elindultak, megírtuk. Igaz, hogy nem Piroskák, hanem kékecskék, homlo­kukon sárga folttal. Vitat­tuk, hogy kényelmetlenek, bizonygatják, hogy ezek elővárosiak, azért jók így. Kipróbáltuk az első nap, kipróbáljuk a második nap. Szépek ezek a' kis vonatok kívülről. Ne legyünk velük elégedetlenek belülről, ha már kész helyzetbe, azaz vonatokba ültettek ben­nünket. Régen volt, hogy a Pi­roskákat megvették. Akkor is mondták sokan, hogy a külföldi áru sem mindig jó, azokat is ellenőrizni kell. Kiderült, hogy bizony, bi­zony. Ezek részint hazai szüle­mények, de van, ami nem hazai bennük. Azokkal volt a baj De talán most miár nem lesz. Gondoljuk és ki­megyünk a mosdóba, ahol a lábunk alá nézünk. Az alatt egy kerek lyukat lá­tunk, benne lötykölődő fe­kete lével. Az. kérem szé­pen, az, ami... Ebben a tudatban me­gyünk vissza a helyünkre. Lehuppanunk az ülésre, puff! Középen a műbőr alatt kemény valami, abba ütjük bele, ha nem vigyá­zunk. No de elővárosi... Belenyugszunk, vesszük a szemüveget, olvasni aka­runk, de akkor vibrálni kezd a mennyezeti lámpa fénye. Ez is csak véletlen lehet. Később már semmi baj, világos az utasfülke, ha már a szemüveget eltettük. Akkor aztán Űj pesttől Szödligetig derülhetünk annak a házaspárnak a za­varán, aki az ajtónál fog­lalt helyet. Az indulás után ta, hogy ezekben az ese­tekben is állatorvosi vizs­gálatot igazoló hatósági okiratot adnak ki a vágó­hídon. — S van még egy har­madik, nem elhanyagolha­tó előnye is az üzletnek — mondja végezetül Hubay Ádám —, ily módon a gyermekek számára válto­zatosabban főzhet a kony­ha. Igaz, eddig is nagy oda­figyeléssel szorgoskodtak az asszonyok, most azon­ban olyan ételeket is készít­hetnek, amelyek eddig nem szerepeltek az étrendben. Azt tapasztaltuk, a gyere­kek hálásak: jóízűen kós­tolgatják az otthonról is­mert, itt azonban eddig nem tapasztalt ízeket. Va. É. RÁCKEVE Testületi iiiés A ráckevei önkormányza­ti képviselő-testület június 7-én, pénteken 9-kor tartja soron következő ülését a polgármesteri hivatal ta­nácskozótermében. Többek között tájékoztatót hallgat­nak meg a városatyák a Szent Vendel körút kiala­kításának tervéről, tárgyal­nak a költségvetési üzem új üzemeltetési formájáról, az általános és a zeneisko­lai igazgatói álláshelyekről, a strand üzemeltetéséről és döntenek egy új piaenapról szóló javaslatról. kinyílik a fülkeajtó. A férj próbálja becsukni, de az új­ra meg újra kinyílik. Ak­kor aztán maradnak a nyi­tott ajtó mellett, melynek lengedező szárnya végül becsapódik. Aztán már minden rendben, a férfi ki­megy. rágyújt, visszajön, kinyit. becsuk, szemlél, vizsgál, s morogja: — A fe­nébe is! Két kövér és egy sovány férfi kacagtató társasjáték­ba kezd az utastér másik végében. — Üljetek egymás mellé. — biztatja őket a sovány. Mire a többi utas ezt el tudja képzelni, s derűsen szemléli a két vállas-poca­kos útitársat. Felidézik az újságcikket, miszerint így, a felújítás után nem biztos, hogy ki­bírják harminc évig ezek a szerelvények. Ez vigasztal­ja őket, mert az unokáik már nem fogják látni. Bosz- szantja, mert még sok fel­újítást fizettetnek meg ve­lük. No de olvassuk el az új menetrendet! Félóránként közlekednek most már a Budapest—Vác vonal sze­relvényei. Törvény nélkül is megkaptuk a kárpótlást. A menetrend valóban elővá­rosi. K. T. I. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak. Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. Ez aztán az elővárosi! Kékecskék sárga folttal

Next

/
Thumbnails
Contents