Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-05 / 130. szám

I. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1991. JÚNIUS 5„ SZERDA D U NAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT. Érték, lépték, létkérdések Közös asztal gazda nélkül Szentendrére is elhallat- gzott egy szerkesztőség se­gélykiáltása. Hódmezővá­sárhelyen kimerült a kasz- sza, a megdrágult költsége­ket nem tudják tovább fi­zetni a Juss című folyóirat szerkesztői. Ok küldték szét leveleiket az ország kulturális műhelyeibe. Raj­tuk azonban Győrffy Sa­rolta, a szentendrei, azaz Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár mód­szertani vezetője, a Köz- művelődési és Közgyűjte­ményi Dolgozók Szakszer­vezete megyei elnöke nem tud segíteni. Saját kollégáin szeretne, ha tudna. Ám ennek is szó­mos szubjektív és objektív akadálya van. AHÁNY HÁZ Régebbi téma ez már. Mondogatják a művészek, a múzeumi dolgozók, a népművelők, hogy milyen szorongatott helyzetbe ke­rültek. Nem ők döntötték el annak idején, hanem adott helyzetbe csöppentek, amikor Szentendrét a me­gye meg a Dunatáj kultu­rális fővárosává fejlesztet­ték. Hívták a szakembere­ket, az alkotókat. Rangot jelentett, jó is volt ide le­telepedni. Az elmúlt évti­zedekben létrejött sok szel­lemi érték nemzeti kultú­ránk része. Mint ahogy an­nak gyarapításához járul­nak hozzá a város vonzá­sába került, s itt élő festők, szobrászok, építészek, köz- művelődési szakemberek. Azok, akik az egzisztenciá­lis depresszió alatt, félő, mind kevesebbre lesznek képesek. Egyre jobban szo­rongatja őket a kérdés: Hol, miből éljenek? Leg­jobban a kialakult szellemi tábor jövőjét féltik. — Nem ártana erről kö­zös asztalnál beszélgetni, megoldást keresni. A sorok írója felajánlotta a közre­működését, de mindig az volt a dilemma: Ki le­gyen az asztalgazda? Lé­vén, hogy a kultúra terem­tői és közvetítői is megany- nyi szakmai, érdekvédelmi testülethez tartoznak, ahány intézményfajta létezik. — Talán a nemrég létre­jött K. K. D. Sz. vállalhat­ná — gondolták sokan. Így jutottunk el Győrffy Sarol­tához. — Minden nagyobb vá­rosban működik már cso­portunk — közli a népmű­velő, akinek a szakmai kér­dések mellett ezek segíté­se is feladata. Persze na­gyon nehéz a kapcsolatok tartása. Ezen belül a leg­többet Szentendrén kellene tenni, mert itt dolgozik a legnagyobb csoportja azok­nak a népművelőknek, könyvtárosoknak, akik jog­gal aggódnak a jövőjükért. — Ki tudja — találgatja a szakszervezeti vezető — jó néven vennék-e mások, hogy a dolgukba avatko­zunk. Más kérdés; szükség lenne rá, hogy az értékek és önmaguk védelmében velünk egységesen fogal­mazzák meg a tennivaló­kat, s cselekedjünk belátá­sunk szerint. Most ugyanis még csak a megyei művelődési köz­pontban a legbizonytala­nabb a helyzet. Ám lehet, hogy később a múzeumok és galériák is sorra kerül­nek. A jelenlegi körülmé­nyek közt azt nehéz egye­seknek megmagyarázni, hogy Szentendre nem a bu­tikosoktól lett az, ami, ha­nem a kultúrájától, azt te­remtő és közvetítő műhe­lyeitől. A helyzet közben változ­hat, ezért úgy írjuk: beszél getésünk pillanatában még nincs költségvetése a mű­velődési háznak. Arra kell számítani, hogy 20 millió forinttal lesz kevesebb a szokásos támogatás, aminek értékét még inkább csök­kenti az infláció. így legfel­jebb néhány hónapra elég a pénz, vagy be kell zárni a házat, amely máris „alap­járaton” működik. Á me­gyei és a városi önkor­mányzat június l-jétől a PMKK vezetőitől elvette a munkáltatói jogot azzal, hogy létszámstopot rendel­tek el. Fel nem vehetnek, el nem küldhetnek embere­ket külön engedély nélkül. ATTÓL VÁROS Miután Szentendre lélek- száma kevés egy ilyen nagy intézményhez, a kulturális célra fordítható törvényes norma sem lesz elég. Előbb- utóbb odavezet mindez, hogy fizetésképtelenné vá­lik a ház. Ez abban az eset­Még odébb van az óvo­dai vakáció kezdete, ám az évzáró ünnepségeket mos­tanában rendezték meg mindenütt. így történt ez Apajon is, ahol ez alka­dunatAj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. # Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI., Somogyi Béla u. 6. PL: Jli. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. lomból ajándékot vett az önkormányzat az óvodá­nak, játékokkal gyarapítva a felszereléseket. Nyár kö- zeledtén szabadban hasz­nálatos eszközöket kapott az intézmény: lapátokat, vödröket, gereblyéket, lab­dákat, ugróköteleket — mintegy ötezer forint ér­tékben. A nyári eszközbő­vítésen kívül karácsonykor is ajándékoz az önkor­mányzat, ekkor azonban személyire szólóan a gyere­kekre'-. ben is gond, ha megkezdik a felmondásokat. A régeb­ben itt dolgozók átlagéi et- kora szerint a felmondási idő 3—& hónap. Kérdés, ki miből fizeti majd? MEG KELL HÍVNI Gazdasági feltételeink között nem vigasz, hogy az ország egyik legnagyobb megyéjében másokhoz vi­szonyítva tavaly is kisebb költséggel működtek, mert az 55 milliót jelentett. Igaz, többek közt 260 könyvtári egység munkáját segítették, az összes többi programról nem beszélve. A tárgyalás viszont minden esetben hasznos lenne, de már két önkormányzati ad. hoc. bi­zottsági ülésről is elfelej­tették meghívni a szakszer­vezet képviselőjét. Győrffy Sarolta szerint hiányzik egy, a nonprofit szervezetekre vonatkozó törvénykezés. Amíg ez nincs, addig is lehet lépé­seket tenni az intézmény belső szervezetének módo­sítására, eredményes vál­lalkozások kialakítására. Szóval, mégiscsak le kel­lene ülni a közös asztalhoz, ahonnét hiányzik az asz­talgazda ? Kovács T. István Kuncze Gábor válaszol Miért nem támogatja az expót? Kuncze Gábor, a szigetszentmiklósi körzet hat településének országgyűlési képviselője az utóbbi hetekben — úgy tűnik —. mintha szembekerült volna választóival a világkiállítás ügyé­ben. Ugyanis, több nyilvános fórumon is képviselte az SZDSZ- frakció expóellenes véleményét. A térség települései viszont — érthető módon — támogatnák a világkiállítás megrendezését, azt remélve, hogy a beruházás munkaalkalmat teremt. S úgy gondolják az expó árnyékában, közvetlen közelében, kapcso­lódva az Mö-s autópálya jó adottságaihoz sok járulékos be­ruházás is épülhet környezetükben. képzelések között az is, hogy a csepeli HÉV-et ki­vinnék Szigetszentmiklósig. Ezek a tervek azonban nin­csenek benne a világkiállí­tás költségvetésében. Sem a közlekedés, sem a tavak környéki telkek kisajátí­tása. Persze a HÉV-et kon­cessziós alapon is meg le­hetne valósítani, ám ez nyilvánvalóan azzal járna, hogy egyetlen jegy ötven­hatvan forintba kerülne. Számításaink szerint az a kiadás, amelyet a világki­állítás infrastruktúrájának megteremtéséből az állam vállalna magára a tervezett legalább harmincszázalé­kos inflációt, három éven át 10—10 százalékkal emel­né. — Sokan úgy véleked­nek, Bécs visszalépésével nőtt az esélye annak, hogy az ott befektetni kívánó tőke hozzánk fordul. — Ez egyáltalán nem biztos. Nem szabad elfelej­teni ugyanis, hogy Auszt­riában befektetni egy tőkés számára lényegesen bizto­sabb üzlet, mint Magyar- országon. A szabaddemok­raták parlamenti frakciója háromnapos program kere­tében tanulmányozta azo­kat az elképzeléseket, ame­lyeket az expóról eddig pa­pírra vetettek. Szakértők­kel tárgyaltunk, vitákat rendeztünk. — Ezt nyilvánvalóan megtették a kormánykoalí­cióhoz tartozó képviselők is. Hiszen ilyen fontos kér­désben érzelmi alapon, a tények ismerete nélkül dön­teni felelőtlenség. — A parlamenti előter­jesztés két gépelt oldalon — A napokban a sziget- szentmiklósi Liberális Klubban önnek szegezték a kérdést, hogy miért helyez­kedik szembe választói­val? Volt, aki úgy fogal­mazott, miért tartja fonto­sabbnak a pártfegyelmet választói érdekeinél? — Meggyőződésem, hogy a választóim érdekeit kép­viselem, amikor a világki­állítással kapcsolatos kéte­lyeket megfogalmazom — válaszolja Kuncze Gábor. — Egyébként nem arról van szó, hogy a szabadde­mokraták eleve ellenzik az expót, de nem látjuk biz­tosítva azt, hogy ez vállal­kozói alapon megrendezhe­tő. A világkiállítási prog­ramiroda szerint nyolcmil- liárd dollárt értő befekte­tési szándéknyilatkozat van a birtokukban. Amikor azonban megvizsgálták ezeket, kiderült, hogy egyetlen ajánlat van túl az érdeklődés szintjén, azt is egy magyar pénzintézet to­kiói leánybankja tette. Be­lenéztem abba a tanul­mányba, amely a világkiál­lítás elképzeléseit tartal­mazza. Eszerint az M0-son túli területre terveztek egy Disney-landet, egy Lego- landet és egy úgynevezett Central-parkot. Ez utóbbi különösen komikus. Köz­pontinak nevezni egy olyan parkot, amely több mint húsz kilométerre van Bu­dapest centrumától. A park egyébként a csepeli bánya­tavak közötti területen épülne fel. A Disney-land- del csupán az a baj, hogy felépítésének a jogát Euró­pára Franciaország vette meg. Szerepel még az el­ELETKEP A PIACON Tenisziitő — Pravdában A Magyar Honvédség szóvivőjének hétfő reggeli rádiónyilatkozata szerint alig ezer szovjet katona tartózkodik magyar földön, s ők is ugyancsak csoma­golnak már. Nos, egy ilyen, hazafelé készülődő tiszt­tel magam is találkoztam. Pontosabban a családjával. Ráckevén piacnapokon, ha esik, ha fúj, hetek óta megjelenik egy szőke asz- szony és egy kamaszfiú. Ócska ponyvára rakodnak ki. Kínálatukkal alaposan kilógnak a többi alkalmi kereskedő közül. Hiszen nem háromdarabos teflon- edóny-garni túrát, műanyag­papucsot, olasz pólót, pa­pír zsebkendőt, osztrák il­latszert kínálnak, hanem mindazt, ami egy háztar­tásban az évek hosszú so­rán felhalmozódik. A táv­irányítós autót már régen kinőtte a gyerek, telefon- vonal meg nyilván nem várja majd őket az új ott­honban, tehát a készülék­re sincs szükség. Mint ahogy a rézhuzalokra, csap­telepekre, drótkefékre, hő­sugárzókra, csiszolókoron­gokra sem. De az is lehet, hogy o teljes leszerelés kö­vetkezik, s azért vár vevőre több öltözet szovjet tiszti egyenruha, keki és kékes­zöld színben, nagy tányér­sapkával, lovaglónadrág­gal és csizmával egyetem­ben. Az emberek nézelődnek, válogatnak. Vannak ko­moly vevők, gúnyolódó kL bicék, s olyanok is, akik egyszerűen csak azt próbál­ják kitalálni, mi is lehet a valódi rendeltetése egy-egy ismeretlen tárgynak. A kályhaezüsttel festett, hen­ger formájú elektromos szerkezetre néhányan fo­gadást is kötnek: labor­kemence, állítják. Veszte­nek, mert a fura micsoda nem más, mint konyhai kenyérpirító. A szőke asz- szony tört magyarsággal válaszolgat a kérdésekre, és csak akkor költözik ar­cára egy futó kis mosoly, amikor Pravdába csoma­golja a vevőre lelt hangszó­rót és teniszütőt. Ponyvája különös szi­get a ráckevei piac forga­tagában. A vietnami fiú ar­cáról soha el nem tűnő mosollyal kínálja a karórá­kat, a rágógumit és a te- nyésztettígyöngy-láncokat. A butikosok úgy állnak he­venyészett sátraik védel­mében a vállfákra és kira­kati bábukra aggatott di- vatholmik között, mintha csak azért jöttek volna, hogy az előttük elvonuló- kat mustrálgassák. Olyan, mintha senkinek nem len­ne fontos az, hogy üzlet köttessék. Csak a szőke asszonynak. Hiszen már csak ezren vannak. M. K. (Hancsovszki János felvétele) elfért. A pártfegyelem nem az SZDSZ-nél működött, hanem a kormánykoalíció­ban. Vagy mondhatom úgy is, hogy érzelmi alapon döntöttek. Amikor például a szaooicsi képviselő támo­gatja az expó egyedül való megrendezését, mert így majd az ő elmaradott terü­letűk is bekapcsolódhat a rendezvénybe. Vagy a pécsi honatya, akii elmondta, tá­mogatja az expót, ha addig megépül lakóhelyéig a 6-os autópálya. Egyébként ez a berunázás az ezredfordu­lóig semmilyen távlati terv­ben nem szerepel. — Választói is érzelmi alapon döntenek expoügy- ben? — Megértem őket — vá­laszol a képviselő, — Hi­szen bár az infláció növe­kedése, vagy esetleg az adóterhek emelése őket is sújtaná, de mellette elő­nyökhöz jutnának. Vagyis, ha mérleget készítenek, még mindig csak nyerné­nek a dolgon, nem úgy, mint a szabolcsiak vagy a pécsiek. De arra nem gon­dolnak, hogy a világkiállí­tás miatt az egekig szökné­nek az ingatlanárán, így a lakásárak is. Ez az önkor­mányzatnak jó lehetne, ám az is nyilvánvaló, hogy az expolétesítményeik terüle­te aligha maradhatna ön­kormányzati tulajdonban. — Éppen a hetvenezer választóm érdekében mon­dom azt, hogy a bizonyta­lan kimenetelű beruházás esetén alig lenne haszna a térségnek az expóból. Sok­kal nagyobb az esély arra, hogy mint eddig sokszor, most is csak az árnyékba jutna a Csepel-szigetiek­nek. Meggyőződésem, hogy az MO-s révén e térségnek a világkiállítás nélkül is jó lehetőségei lennének^ arra, hogy a főváros pihenő-, ki­ránduló-, szóraik áztat ócent­ruma legyen — mondta vé­gezetül Kuncze Gábor. — Az itteni önkormányzatok­nak kellene megragadni a lehetőséget, így nem csupán sodródnának, hanem irá­nyítói lehetnének a fejlő­dési folyamatoknak, s a térség egyenletesebben gya­rapodhatnak. Móza Katalin Apaj—Budapest között Új buszjárat A Tass, Kunszentmiklós, Apaj, Kiskunlacháza és Budapest útvonalon új buszjáratot indított a Kun­ság Volán. Ezzel lényege­sen javul a környék tö­megközlekedése, annál is inkább, mert az autóbusz- szal utazók a vasúti jára­toktól eltérően, más idő­pontokban indulhatnak út­ra. A június 2-tól érvényes járat Budapest és Apaj kö­zött egy óra kilenc perc alatt teszi meg a távolsá­got. Budapestről 6.30-kor, 14.30-kor, illetve 22.30-kor, Apajról pedig 4.26-kor, 12.28-kor és 20.26 perekor indulnak a járatok. Apajen Ajándék az óvodának

Next

/
Thumbnails
Contents