Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

Az infláció kisebb a tervezettnél Antall József írja oá a Varsói Szerződés megszűnését-A Varsói Szerződés megszűnését kimondó do­kumentumot magyar rész­ről Antall József minisz­terelnök írja alá hétfőn Prágában — jelentette be László Balázs kormányszó­vivő pénteki sajtótájékoz­tatóján. A kormány csütörtöki ülésének témája volt a ka­binet második félévi prog­ramja. Ahogy a kormány- szóvivő elmondta, 55-60 tervezetet kell a testület­nek a következő hónapok­ban az Országgyűlés elé terjeszteni. A tervben sze­repel többek között a hon­védelemről, a rendőrségről, a felső- és a közoktatásról, a nemzetiségekről és ki­sebbségekről, a környezet­védelemről, a priyatizáció- ról. a privatizációban való dolgozói részvételről, az új adórendszerről, a statiszti­káról szóló törvény terveze­te. Ebben az időszakban kell elkészülnie a kereske­delmi rádió és televízió en­gedélyezéséről, ill. a tájé­koztatási monopólium megakadályozásáról ren­delkező törvényjavaslat­nak, az országos közúthá­lózat 2000-ig szóló fejleszté­si programjának és a szo­ciális törvény koncepciójá­nak is. Májusban a KSH adatai szerint a fogyasztói árszín­vonal 2,2 százalékkal nőtt áprilishoz képest — tájé­koztatta az újságírókat Cinkotai János kormányfő­tanácsos. Az év első Öt hó­napjában az árszint — az előző év azonos időszaká­val összehasonlítva — 34,8 százalékkal nőtt. A május végére kialakult árszínvo­nal mintegy 3 százalék- ponttal alacsonyabb a ter­vezettnél. Ez elsősorban az­zal magyarázható, hogy el­halasztották a háztartási energiahordozók áremelé­sét — amit a fűtési szezon közepére terveztek — és a lakbérek felemelését. Cinkotai főtanácsos sze­rint — a várakozásokkal el­lentétben — nem szabadult el az inflációs pokol, és re- ■á'is esély van arra, hogy tartható lesz a 38 százalék­ra tervezett infláció, A kabinet elfogadta a bérfolyamatok és bérará­nyok megfigyelését szolgá­ló információs rendszerre vonatkozó munkaügyi mi­nisztériumi javaslatot. En­nek értelmében át kell ala­kítani a már létező infor­mációs rendszert és fel kell gyorsítani az információ- áramlást. Azoknak a köre is kibővül, akiknek adato­kat kell szolgáltatni a bér­folyamatokról. például a társasági és az egyéni vál­lalkozókra is. Mivel június 30-án lejár az a határidő, amíg 11 pártnak ideiglenes székha­zat bocsátottak a rendelke­zésére, a kabinet, úgy hatá­rozott, hogy — amíg a pár­tok vezetőivel tárgyalva a végleges elhelyezést előké­szítik — meghosszabbítja az ideiglenes elhelyezést. Mint ismeretes, azok a pár­tok jutottak így székházak­hoz, amelyek a választáson a szavazatok legalább egy százalékát megkapták. Pártok a kárpótlásról Kitapinthatok a különbségek A kárpótlási törvény po­litikai hatása túlmutat a napi politikán: választóvo­nalat jelent a pártok kö­zött. Lehetőséget adott ugyanis arra, hogy a vá­lasztások utáni legfonto­sabb alapkérdésekben — a tulajdonviszonyok és az igazságtétel tekintetében — tisztázza, s ezáltal a közvé­lemény előtt is világosan kitapinthatóvá tegye a pár­tok nézetei közti különbsé­get. Ekként értékelte Kó­nya Imre frakcióvezető az MDF pénteki sajtótájékoz­tatóján az újonnan elfoga­dott törvényt. zögazdasági struktúra ki­alakulásához. A kárpótlási törvénynek beláthatat'anok lesznek a következményei — fogal­mazott. viszont Szekeres Imre alelnök, az MSZP pénteki sajtótájékoztató­ján. Szerinte kevés olyan ember lesz Magyarorszá­gon, aki ősszel vetni fog, hiszen nem tudja, kié a föld. A kárpótlási törvény új­bóli vitáját követő állapo­tot a vihar előtti szél­csendhez hasonlította. Sze­rinte a koalíciót kimondot­tan politikai célok vezérel­ték, s nem volt tekintettel gazdasági és erkölcsi kér­désekre. A parlamenti pártok eredménytelenül zárult poli­tikai szintű egyeztető tár­gyalását „kedvetlen" jelző­vel illette, s ezt arra vezet­te vissza, hogy a hatalmon lévőkből érezhetően hiány­zott a megegyezési kész­ség. tv végéig küzd hatvaiseírea váká oásííéikiiiivc Számottevően lelassult az utóbbi hónapokban a mun­kanélküliség növekedése, azt követően, hogy az első negyedévben a múlt esz­tendőhöz képest nagymér­tékben romlott a helyzet. Míg az év első három hónapjában a munkanél­küliek és a segélyezettek létszáma havonta 20-30 szá­zalékkal növekedett, ápri­lisban és májusban a bővü­lés már csak 13,9 százalék volt. Ebben a két hónap­ban a munkanélküliek szá­ma 144 ezerről 165 ezerre emelkedett, s a munkanél­küli ellátásban részesülők zárólétszáma 116 ezerről 130 ezerre növekedett. Kedvező, hogy több az üres álláshely is, míg márciusban 14 ezer állás várt betöltésre, addig áprilisban és májusban 15 ezerre emelkedett az üres munkahelyek száma. Az Országos Munkaügyi Központ tájékoztatása sze­rint elsősorban szezonális jelenségről van szó, a vi­szonylagos javulás nem je­lenti azt, hogy a munka­erőpiacon gyökeres fordulat alakulna ki. Főként a me­zőgazdaságban találtak so­kan kereső foglalkozást eb­ben az időszakban. Az Or­szágos Munkaügyi Központ szerint a kedvezőtlen ten­denciák tovább érvényesül­nek, s így, ha a szezonális hatások csökkennek, rövi­desen ismét számottevően felgyorsul a munkanélkü­liek számának növekedése. A munkáltatók adatokat közöltek arról is, hogy hány dolgozót kívánnak el­bocsátani a következő hó­napokban. Több mint 58 ezer ember válik munka- nélkülivé a folytatódó le­építések következtében az év, hátralévő felében. Egy­negyedük budapesti, így a jövőben elsősorban a fővá­rosban romlik majd a hely­zet. Legtöbben az iparban veszítik el állásukat, de ar elbocsátások minden ága­zatot érintenek. összességében, országos átlagban a munkanélküli­ség szintje — a májusi ada­tok szerint — 3,4 százalék. Budapesten még viszonylag kedvező a helyzet, a fővá­rosban csupán 0,8 százalé­kos szint alakult ki, ugyan­akkor Szabolcsban a mun­kaerő-állomány 8,6 százalé­ka maradt munkanélküli. Kónya Imre — utalva a jugoszláv feszültségekre — először is abbéli reményé­nek adott hangot, hogy a déli határainkon zajló kül­politikai események nem fordítják el teljes egészé­ben a figyelmet a múlt hét két fontos eseményének: az utolsó szovjet katona távozásának és a kárpótlá­si törvény elfogadásának köszönhető történelmi for­dulattól. Minek következté­ben egybeesett a magyar nemzet függetlenségének visszaállítása és annak a folyamatnak a megindítá­sa, amelynek eredménye a magyar polgár független­ségének visszaállítása. Hisz miként értelmezte — a működésképtelen társadal­mi tulajdonon alapuló rendszer helyett a magán­tulajdonon alapuló létreho­& rezséa reményt jelent Hív a Siratófal Az általam eddig látott tömegszállások közül ez volt a legkulturáltabb. A nemzetközi zsidó szerve­zeteknek egymillió dollárjába került a Budapest határában levő volt szovjet laktanya renoválása, de úgy látszik, megérte. A táborlakók, akik mind­össze 24—36 órát töltenek el itt a legközelebbi Malév vagy El-Al gép indulásáig, tiszta ágyat, für­dőt, cókmókjuk számára elegendő helyet találnak itt, s ilyenformán a hasonló intézményekre jellem­ző tömeges klausztrofóbia jelei sem tapasztalha­tók, ellenkezőleg, valamiféle jókedvű ideiglenes­ség vibrál a levegőben, majdnem feledtetve, hogy aki itt megfordul, az most éppen a bizonytalan jövőbe ugrik fejest. tánból, azon belül egy Szandizsán nevű városból jöttek. □ Miért mennek Izrael­be? — Nincs más választá­sunk. Kifüstöltek bennün­ket. Felgyújtották a házun­kat. □ Van szakmája? — kérdezem a férjtől. — Gépkocsivezető va­gyok. □ Rengetegen vannak odakint. — Akkor majd csinálom, amit lehet. □ Ki gyújtotta fel a hú­zásával nemcsak működő­képes szisztéma jön létre, hanem visszaáll a függet­len polgár státusa is. Ez­zel összefüggésben kijelen­tette: az MDF végered­ményben elérte a törvény­nyel kitűzött politikai cél­jait. Nevezetesen azt, hogy a volt tulajdonosokat kár­pótolják, másrészt hogy a rendelkezésekkel robbanás- szer" lökést adjanak a ma­gántulajdonon alapuló me­A gyerektársalgóban öten-hatan vannak. Babá­zással, gyurmázással és más „alsó tagozatos" játékokkal ütik agyon az időt. Ez. a kisfiú azt mondja, hogy Moszkvából érkezett az este. □ Nem baj, hogy nem érted a nyelvet? — kérde­zem. — Tudok oroszul — hangzik az öntudatos vá­lasz, s a kilencéves, feke­te hajú és gombszemű lur­kó egyébként is hisz a jö­vőben. A papa nadrágsza­bó, a mama varrja a nad­rágokra a márkacímkét. A kisfiú sok mindent tud. Tudja, hogv Szamarkand- ból érkezett, s hogy Jeru­zsálembe utazik. Beszélge­tés közben csak egyszer jön zavarba: amikor azt kér­dezem, hogy most hol tar­tózkodik ... Iszakovék ■— a férfi zsi­dó. az asszony látványosan szláv — szintén Üzbegisz­zukat? — Pogrom volt május 2-án, bizonyára hallottak róla. □ Nem. Semmit nem hallottunk. — A törökök után. Előbb a törökök házait gyújtották fel, aztán az örmény és aztán a zsidó házakat. El akartunk mi jönni már 15 évvel ezelőtt is, de nem en­gedtek ki. Minden út zárva volt. Most megnyílt. Viktor Barszkij és orosz mmm A hét híreé^®» 1 *■........... .............. -..... -■■■■ -■ mi , J, f EUES ESZŰ Budapest volt a színhelye a Magyar Szociológiai Társaság kongresszusának. © Kiállítás nyílt Eszter­gomban, Pravoszláv egyházművészet címmel. © Nyíregyháza adott otthont a növényvédelem hely­zetéről és fejlesztésének irányairól rendezett tudo­mányos tanácskozásnak. © Kecskeméten megkezdte munkáját az óvodapedagógiai nyári egyetem. @ Tiszaföldváron került sor az országos mezőgazdasá­gi vízgazdálkodási napok rendezvényeire. © Ka­posvárott nemzetközi iparművészeti tábor nyílt meg. © A hét híre az is, hogy Szolnok fogadta az országos Verseghy Ferenc nyelvművelő verseny résztvevőit. Feltett kincsünk, legsajá­tosabb birtokunk az anya­nyelv. Nem tudatosan lesz kincsünk. Akkor jutunk hozzá, amikor cseppnyi emberpalántaként csupán nyiladozó értelemmel tekin­tünk arra a világra, amely­re szüléink akarata ültetett rá. Televény lesz-e ez a vi­lág, avagy a sziksó felverte pusztaság? Szüléink remé­nye a növekedés, a gyara­podás, a virágzás, a termés­érlelés a palánta számára. Kötelezi-e ez a remény a palántát? Furcsa kérdés? Ha tetszik, ha nem tet­szik, örökösei vagyunk mindannak, ami előttünk történt. Nem kötelező vál­lalni az örökséget, ám an­nak, akinek múltja nincsen, jövője sem lehet. Múlt és jövő között a legfőbb ka­pocs a beszélt és az írott nyelv. Számunkra a ma­gyar nyelv. Ámde kik azok a számunkra? Tömegével kerülnek úgy az óvodába gyermekek, hogy meg-meg- akadva sem tudnak egy mondatot értelmesen befe­jezni. Az ok egyszerű és ép­pen ezért tragikus: otthon nem beszélgetnek a szülők a gyerekekkel, egymással is keveset, azaz a másodlagos -nyelvtanulás lehetősége is csekély a kicsik számára. Vezető óvónők keserves ta­pasztalata szerint a gyere­kek kétharmada számára a mesék egyetlen forrása a televízió... a szülői mese­mondás (a mesééi közös át­élése, formálása, „kitalálá­sa” a folytatásnak stb.) is­meretlen, de persze: mikor? Mikor van/lenne erre idő? A nyelvművelő verseny névadójának sorsa mintha felesége Moszkvából érke­zett. Az asszony a bőrön­dök vászonhuzatát stoppol­ja. A férj válaszol a kér­déseimre. . □ Miért mennek Izrael­be? — Szeretnénk emberi módon élni. □ És miből akarja eltar­tani a családját? — Sok foglalkozásom van. Üzletember vagyok. Vagy ha úgy tetszik, épí­tészmérnök, vagy közgaz­dász. Ezenkívül lehetek ci­pész és házmester is. Értek a gépkocsiszereléshez, és persze vezetek is — mond­ja Barszkij. Feleségét pedig Nagyezsdának hívják, ami oroszul reményt jelent... Következő beszélgető- partnerem is építész. A ne­vét nem mondja meg. □ Sokan lesznek ott épí­tészek. Van elég kereslet? — Nincs. □ Hát akkor? — Nézze, én tavaly kint voltam Izraelben. □ És mit látott? — Jeruzsálemet. □ És? — És ügy döntöttem, hogy elutazom a hazámba. □ Mi vonzza annyira? — Jeruzsálem. Nagyon mély benyomást tett rám az a hely, és most men­nem kell. Hív a Siratófal. j Bokor Pál tükörképe lenne a nyelv sorsának! Az 1757 és 1822 között élt Verseghy Ferenc pap volt, de egyházát is tá­madó engedetlen, tábori káplán, de a francia forra­dalmi induló, a Marseillaise első magyar fordítója, a Martinovics-mozgalom résztvevőjeként halálra ítélt, majd a nádor bizal­mas környezetében nyelvta­nító ... Kemény szavakkal kárhoztatja azokat a ma­gyar urakat, akik nem hogy írni-olvasni, hanem még be­szélni sem tudnak magya­rul, ám ugyanezektől az uraktól kegyes adományo­kat kér, mert csakis igy je­lenhetnek meg munkái, közöttük a Mi a poézis,és ki az igazi poéta? (1793), a Tiszta magyarság (1805). S a vég? A felvilágosodás ko­rának kiemelkedő Írástudó­ja az irodalmi és a közélet­ből kiszorítva, elfeledve hal meg ... Aligha erőszakolt a párhuzam az egyéni sors és a nyelv sorsának egyes ele­meit összevetve! Pedagógusok tapasztalata szerint a megye iskoláiban folyamatosan csökken azoknak a gyerekeknek a száma, akik a kötelezőnél nagyobb érdeklődést mu­tatnak a nyelv, az irodalom iránt. Amit például jelez a versmondó-versenyeken résztvevők számának — és felkészültségének! — kiseb- bedése, a nyelvi versenye­ken megjelenő csapatok ne­héz toborzása ... s magá­nak az olvasásnak a háttér­be szorulása. Verseghy Fe­renc kért és kapott támoga­tást Pest vármegye közgyű­lésétől is munkái kinyomta­tásához, ám ha napjaink­ban jelentkezne valaki ilyen kéréssel bármelyik város képviselő-testületé­nél, mit remélhetne ...!? Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a népi, a nemzeti, a magyar kifeje­zések már-már a kötőszó szerepét veszik át, a legke­vesebb arra jut, ami ezek­nek a fogalmaknak a tar­talmát adja: a kultúra, az oktatás, a művelődés cél­jaira, intézményeire. Versben, mégpedig Az igaz bölcs címűben hagyta reánk az intelmet Verseghy Ferenc, amikor azt írta: „Nézd a búzakalászt, büsz­kén emelödik az égnek, / Míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét. / Kér­kedik éretlen kincsével az iskolagyermek, / Míg a tel­jes eszű bölcs megalázza magát.” Mennyi ma a büsz­kén égnek emelődő üres búzakalász?! S mennyi a teljes eszű bölcs?! Sközü­lük is vajon akadnak-e, akik kaphatók az alázatra, nép, nemzet, nyelv, kultúra alázatos szolgálatára? Mi­kor lesznek szolgálatot hir­detők és valóban szolgálók — mint volt Verseghy — ugyanazok ?! Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents