Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-28 / 150. szám
I. ÉVFOLYAM, 82. SZÄM 1991. JŰNIUS 28., PÉNTEK DA&A.SI A KONYHA A MŰTEREM Az élet vitaminja MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Hegemónia nélkül Szent a béke a végeken Hatodik alkalommal tudósítok a Dabas körzeti polgármesterek havi összejöveteléről, s mint eddig is, most is igyekszem hiteles lenni. Jó néven vettem a meghívásokat, szívesen vettem részt ezeken a tanácskozásokon. Mert nem öncélúak, mindig van valami magvas témájuk. Ezeket, értelemszerűen, jobb „egyenes adásban” hallani, mint másoktól közvetve. Nos, kis híján kiűzettem e társaságból, mint Ádárn és Éva a Paradicsomból. Felmerült ugyanis az a kérdés, szükség van-e a sajtó jelenlétére, nem volna-e jobb, ha tájékoztatót adna közre a polgármesteri testület egy szóvivő bevonásával. Az indítvány a dabasi polgármester részéről hangzott el, s aligha kétséges, Horváth úr sajtóellenes állásfoglalása CSAK lapunkat érinti. Nem ok nélkül. Nincs miért tagadjuk, az olvasó is jól tudja, Horváth Istvánt többször is bíráltuk. Azon egyszerű oknál fogva, mert egyes intézkedéseivel, megnyilvánulásaival nem tudtunk egyetérteni. S ebben osztoztak velünk a térség polgármesterei is, ha a dabasi önkormányzat részéről olyan döntések születtek, melyek vélten vagy valósan kedvezőtlenül befolyásolták a társtelepülések érdekét. A jelek egyértelműen arra utaltak, Dabas — városi státusa alapján — igényt tart ugyanarra a vezető szerepre, mint ami akkor illette meg, amikor járási székhely volt. A térség ezt nem akceptálta, amiből is konfliktusok támadtak, amire Horváth úr úgy reagált, hogy sorozatosan nem jelent meg a polgármesteri összejöveteleken, illetve képviseltette magát az alpolgármesterrel. De meddig lehet ezt csinálni? Hisz a vitás kérdésekben az alpolgármester nem foglalhat állást, nem dönthet, legfeljebb közvetít, referál. Ám ettől a probléma nem oldódik meg, csak halmozódik. S kinek jó ez? — Nem volna jobb tiszta vizet önteni a pohárba? — hangzott el a kérdés a májusi ülésen. A kérdést dr. György Balázs, Alsónémedi polgár- mestere közvetítette Da- basnak, s alkalmasint eltalálta a megfelelő hangnemet. Melynek eredményeként Horváth István felfüggesztette a haragot, és személyesen jött el Inárcs- ra, a soron levő ülésre. Nem vitás, Dabas első embere sokat változott az elmúlt félévben. Mértéktartóbb, megfontoltabb, közel sem olyan vehemens, mint a kezdeti időben. Az is igaz, dr. Krenkó József, Inárcs polgármestere minden diplomáciai tudását latba vetette, boyv megbéDABASl HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden héttőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pt.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 13B-2399/283 kítse a feleket, az ő érdeme az .is, hogy a sajtó nem lett száműzve, s ezzel még Horváth úr is megbékélt. (A döntést megkönnyítendő, felszólítás nélkül kivonultam a teremből, így nem tudhatom, ki voksolt ellenem és ki mellettem, viszont a szavazás eredményéből arra következtetek, az önkormányzatok pozitívan értékelik azt a szerepet, amit a Pest Megyei Hírlap, és ezen belül a dabasi oldal tölt be a térségben mint hírközlő média.) Hogy mennyire szükség volt az érdekek egyeztetésére, arra mi sem jobb bizonyíték: nagyjából dűlőre jutott a révfülöpi gyermek- táborral kapcsolatos elszámolási probléma, melyben Horváth István és a képviselő-testület valóban ártatlan, hisz ők csupán megörököltek és nem előidéztek egy sor könyvelési anomáliát. (Elképesztő az a nagyvonalú hanyagság, ahogyan a tábor anyagi ügyeit intézték hosszú évekig!) A jövőt illetőleg sok a kérdőjel, s bár néhányan felvetették: vállalkozásban kéne a tábort működtetni — ez aligha látszik járható útnak, ha számításba vesz- szük a Balaton partján várható kiemelten magas települési adót. Magyarán; ki az a bolond vállalkozó, aki mindent átvállal; a települési adót, az épületek rezsiköltségét, és az évi 5— 600 gyerek nyaraltatásával járó gondokat? Az 1992-es működtetés hogyanja függőben maradt, viszont az érdekeltek hozzáállásából jól kiérzett: ebben a kérdésben nem akarják szűkíteni a szociális hálót, szeretnék az elkövetkező nemzedéknek is fenntartani az üdülés lehetőségét. Lehet, Horváth István némi szorongással jött el Inárcsra, aztán ahogy telt az idő, ő is feltette magának a kérdést, akár az egyszeri ember a szomszédnak: mondd már komám, miért is haragszunk mi egymásra? — Ügy érzem, sikerült elegyengessük a megértés rögeit — mondta búcsúzáskor dr. Krenkó. — Nekünk az a feladatunk, hogy a településeinket szolgáljuk, a laltosok érdekeiért harcoljunk. és ne egymással marakodjunk, aminek csak a kárát látja a térség. Jó volna azt a kérdést is végleg lezárni, hogy hol, mit rontottak el 1990 ősze előtt. Ennek fel hány torgatása nem oldja meg a problémákat. A dabasi végeken szent hát a béke, a térség újra homogén. S mindezt sikerült úgy elérni, hogy senki tekintélye nem csorbult meg, de hegemóniát sem gyakorol senki. Nincs sztár, és nincsenek statiszták. Matula Gy. Oszkár Először csak külsőségeket tudtam róla: szakállas, bohém fiatalember, aki szórakozottságában időnként télen is szandált húz. Megcsodáltam érzékeny grafikáit a dabasi művelődési ház klubjában és a Tájszó fejlécén. Amikor először találkoztam vele, éppen gyerekek rajzait korrigálta a Kossuth Lajos Általános Iskolában, évközi munkáik kiállítására készült. Alig akartam elhinni, hogy 47 éves. Őrei József matematika— rajz szakos tanár. Az ő esetében a hangsúly a rajzon van, bár a matematikát is mindig szerette, ami nem véletlen, hisz a piarista gimnázium egyik országos hírű matematika- tanára tanította. Az ELTE- re és a Képzőművészeti Főiskolára való sikertelen felvételije után híradás- technikai szakmát szerzett, de közben egyfolytában rajzolt kirándulások és nyaralások alkalmával, barátoktól, szakemberektől és laikusoktól tanulva. — Hetedikes lehettem, amikór Zircen, rokonoknál nyaraltam, és a fél falut lerajzoltam. Egy bácsi, aki nem volt festő, de érdekelték a munkáim, azt mondta, hogy az árnyékok nem feketék, hanem színesek. Akkor kezdtem más szemmel nézni a világot, másképp használni a színeket. Pécsett, a tanárképző főiskolán barátja, Dóczi László hatott rá a legjobban. — ö hívta fel a figyelmem például Kondor Bélára és Vajdára! Találtak egy olcsó bérű pincét, ahol éjszakákon át festettek. Nonfiguratív korszakukat élték, játszottak Meghívó juniállsra Ünnep az erdőben Június utolsó hétvégéjén szombaton, nagyszabású ünnepség színhelye lesz Tatárszentgyörgy, pontosabban a község melletti erdei tornapálya. Miként az a nevében is benne van, a szentgyör- gyiek kedvenc kiránduló- helyén erdőben nincs hiány, s az előjelzések szerint enni-innivalóról is bőven gondoskodnak a rendezők, a helyi önvédelmi szervezet. Lesz bográcsgulyás és pacaltpörkölt, sör, bor és üdítők. Zene rogyá- sig, akinek még lesz ereje a sportvetélkedők után táncolni. Az önkormányzat és a rendezők ezúton hívnak mindenkit a juniálisra sok szeretettel és bőséges ebéddel. 8 ^Yíríav Újabb hatmillió Meglehetősen lassan, az előteremthető pénzeszközök által diktált kényszerű ütemben készül a hernádi általános iskola tornaterme. Ebben az évben újabb hatmillió forintot irányzott elő az önkormányzat a továbblépéshez. Ennyire telt. A még hiányzó összeget, mely egyben a befejezés finanszírozását szolgálná, pályázat útján kívánják megszerezni. Reméljük, sikerülni fog. Annál is inkább, mert a gyerekek már nagyon várják, hogy korszerű körülmények közt töltsék a tornaórákat és a sporttevékenységekre szánt szabadidőt is A vakáció előtti utolsó rajzóra (Petényi István felvétele) az anyagokkal és a technikákkal. — Lecsurgattuk például a táblát Wallkyddal, lakkbenzinnel, meggyújtottuk, vastag ecsettel átfestettük — szóval ment a kencefice. Figyeltük, hogy viselkedik az anyag. Fantasztikus meglepetések értek. Később visszatért a figurális képekhez, értékítélete is gyökeresen megváltozott. Mégsem volt haszontalan a sok kísérletezés, rengeteg ötletet hasznosít a rajzórákon és a szakkörben. Távol áll a hagyományos „tanár úr”-képtől. Nem szeret osztályozni, tanítványaitól önállóságot, kreativitást vár el. — Bosszantó, amikor megkérdik például, hogy KELL-E hátteret festeni. Külső szabályok szerint akarnak dolgozni, nem élnek a rendelkezésükre álló szabadsággal. Hiányolják az állandó kontrollt. Őrei József szándéka ellenére kénytelen osztályzatok skatulyáiba gyömöszölni a gyerekek munkáit, de azért nem alkudott meg teljesen. Havonta vagy negyedévenként értékeli az egész addigi teljesítményt. Nevetve jegyzi meg, hogy csodálkozik magán, mert mióta ismét visszaült az iskolapadba — teológiát tanul levelezőn —, ő is igényli az osztályzást. Neki sem mindegy, hányast kap, hiába tudja, hogy nem ez számít. Az oktatásban, csakúgy, mint a művészetben, a saját útját járja. Nem csatlakozik tudatosan egyik irányzathoz sem, de elvárásaiban ugyanazt fogalmazza meg, mint Goethe és az őt követő Rudolf Steiner vagy Németh László, de említhetném Kodályt is. Mindazokat, akik tudják, hogy a gyerekek. igenis szeretnek tanulni, amíg a „porosz drill" meg nem fojtja természetes érdeklődésüket és játékosságukat. — Azt szeretném elérni, hogy szeressenek megint rajzolni, örömből rajzoljanak, firkáljanak, mint az óvodások! Nagyon furcsa, visszás helyzet, hogy amíg óriási a kereslet a könyvpiacot elárasztó önfelszabadító, önfejlesztő titkos tudományok iránt, a legkézenfekvőbb önkifejezési módokkal egyre kevesebben élnek. A népi kultúra ebben a tekintetben is nagyon bölcs volt. A tánc, ének, faragás, hímzés az emberek mindennapi életéhez tartozott. Őrei József saját elveit követve rajzol, firkál otthon — műterem hiányában a konyhaasztal sarkán —, firkálásaiból gyönyörű tollrajzo.k születnek. Legújabb „nemes játéka” — ő fogalmaz így — egy- egy rajzot készíteni az egyházi év ünnepeire. A vakációban kerékpár- túrára megy a gyerekeivel. A kerékpározás, mint mondja, élete nagy vitaminja. Különcnek, „nem e világra valónak” mondják, akik nem értenek egyet elveivel. Pedig ő él igazán ebben a világban, ő az, aki ismeri és tiszteli az élet valódi értékét. Pachner Edit Bemutatjuk bajnokcsapatainkat (II.) Felsőpakonyi ifik A felsőpakonyi sportkör fennállása óta ez az érem a legfényesebb. Az 1989—80 évben ez az ificsapat bronzérmet szerzett. A tavaszi szezon előtt új vezetőség került a sportkörhöz és Zoboki Lászlót bízta meg a csapat foglalkozásával. A csapat ősszel és tavasszal egyforma egyenletes teljesítményt nyújtott. Legtöbb, gólt rúgta (55-öt) és a legkevesebbet kapta (13-at), 6 pont előnynyel nyerte a bajnokságot. Tavasszal, a gyáli ifi felett aratott győzelem után már biztos volt az aranyérem. A kapuban Danó Zoltán szerepelt minden mérkőzésen. A védelemben Kiss Csaba, Trapp Jakab, Czir- ják Tamás és Káposztát Viktor jeleskedett. Középpályán szerepelt a legtöbb ember, akik a védelmet és a csatárokat támogatták. Nagy János, aki ősszel a felnőttek között fog szerepelni, mert kiöregedett az ifiből. Máté János, Kalmár Róbert, Oláh Zsolt, Havasi Péter, Zsiro- dinovics Iván. A csatárok: Sultisz István, Magyar Attila, Győri Attila, Varga István és Nagy József. Ők azok, akik többször sikerrel vették fel a harcot az ellenfél védőivel. Említést érdemel még az, hogy serdülő korú játékosok sora jár edzésre, de csak alkalmanként tud közülük bekerülni a csapatba vala- melyikőjük. Sajnos, anyagi okok miatt nem tudnak serdülő csapatot indítani. A két legagilisabbb vezető, Czirják Mihály és Fűzi György bízik az ificsapatban, a következő bajnoki évadban a jó szereplésben. — Orgován —
