Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

Szerkesztőségünkben ■járt Pintér Sándor alsó- monori kisgazdapárti tag, aki hírül hozta, hogy megalakította és elnöke lett a Kisgazda- párt radikális frakció­jának. Ez a pártban a párt, mint Pintér úr el­mondta, megnyeri a kö­vetkező választásokat, lesöpri a színről az An- tall-kormányt és a mun­dért cserélt társaságát, s végre-valahára meg­valósítja a rendszervál­tást. A beszélgetés, s a radikális szervezet nyi­latkozatai keddi szá­munkban jelentek meg. Nem hatástalanul. SZÉLHÁMOSÉ A RADIKÁLIS KISGAZDÁK VEZÉRE? Egy és ugyanaz Mindjárt másnap reggel telefonált egy másik Pintér úr, ez László volt, aki a ve- csési székhelyű Pintér In­ternational Coorporation elnökeként mutatkozott be. Arról tájékoztatott minket, hogy annyira szimpatikus­nak találta névrokona tö­rekvéseit, hogy a választá­sok megnyerése érdekében pénzzel is szívesen támo­gatja. Akár százezrekkel is mellé áll a szebb jövő ér­dekében. Külföldi segítsé­get, hirdetési lehetőséget, szponzorálást is ígért neki. Ezután levelet kaptunk egy olvasónktól, amelyet kissé rövidítve közlünk: Olvastam a Pes Megyei Hír­lap VI. 18-i számában „Alsó- monor vezeti a harcot” című cikküket, amin nagyon felhá­borodtam. Ugyanis a cikk Pin­tér Sándor „VÁLLALKOZÁS NÉLKÜLI VÁLLALKOZO”-ról szól. Ha már egyszer valakiről írnak, jó lenne, ha a háttérnek Is utánajárnának. E „talpig be­csületes ember” másokból él. Ezt azért merem állítani, mert 1990-ben a Pilisi Takarék Szö­vetkezettől 50 000 forintot vett fel a felesége nevén, de mivel kezes kellett hozzá, megkér­tek minket, hogy vállaljuk. Mindenki mondta, hogy ne te­gyük, mert megbízhatatlan, de mi bíztunk benne. Idén má­jusban kaptunk egy végrehaj­tási felszólítást 70 000 forintról. Ezt a pénzt a mai napig nem fizette ki Pintér „úr”.- I-Ia a lyuktömögető politiká­val, miszerint egyik helyről semmire felvesszük a kölcsönt, majd a kezesekkel fizettetjük vissza, meg lehet váltani a vi­lágot. akkor ez valóban Pin­tér Sándornak sikerülhet, hi­szen évtizedes tapasztalatai vannak. A leleplezési folyamatot el­sősorban Pintér Sándorral kel­lene kezdeni, mert ha valaki, akkor ő igazán tudja, hogy hova lett a tagoktól felvett tag­díj pénz. Valóban tiszta ember, mert még a teheneit is fotelből legeltette, már amikor volt ne­ki a vállalkozói kölcsönből. Az ő kezéhez valóban nem tapad a munka szennye. A kiált­ványnak biztos lesz visszhang­ja a pénzintézeteknél. Azt is elhisszük, hogy Pin­tér Sándor nem fogja visszafi­zetni a tartozásait, hiszen a mai napig is rajtam követelik. Azért, mert valamely (újság­író) nőt olyannyira elragadnak behízelgő szavaival előadott hazugságok, hogy még a vi­lágtörténelmi lexikont is képes az újságíró újra írni, ezért az nem jelenti azt, hogy mielőtt Pintér Sándor a mennybe menne, e nő szerint ne lenne kötelessége a pontos tájékoz­tatás szerint utána nézni e „szent” ember hitelügyletei­nek, A világmegváltó szószátyá­rok okoztak már elég bajt, ezért én úgy gondolom, az te­gyen ilyen nyilatkozatot, aki életének tevékenységével már bizonyított valamit. Aki kb. 45 éves korára eljutott odáig, hogy még mindig állami lakás­ban lakik (aminek a bérleti díját sem fizeti) az talán előbb találja ki a sajat életének rendbe tételét és majd. ha ezt eredményesen, ígéretéhez hí­ven -gyorsan végre tudja haj­tani, akkor elhisszük, „talán”, hogy a nép érdekében is hasz­nos tevékenységet tud kifejte­ni. A világmegváltó kóklerek­nek ez idáig a történelem so­sem sikerült, pedig voltak jó- néhányan. Talán ezen apróságok tisztá­zása után kéne eldönteni, hogy ki mérhető George Washing­tonnal vagy az álmodozó Rous- seauval. Bartalos Tiborné Monor, Malomhegy U. 30. Tekintve, hogy olvasónk minden leírt szót szó sze­rint ért, hogy abból, misze­rint az alsómonori forra­dalmat és a párizsi kom- münt olvasónk komolyan összehasonlíthatónak véli, azt gondoljuk; az is igaz lehet, amit ő vet papírra. Ennek eldöntésére azonban nem vállalkozhatunk, van SILÁNY VOLT AZ OLCSÓ AMERIKAI TENGERI Takarmánnyal teli gabonasilók Még jó egy hónap, és a gazdaságokban hozzáláthat­nak az őszi árpa betakarí­tásához. A határszemléken részt vevő agrár szakembe­rek szerint ígéretesen fej­lődnek a kalászosok, és na­gyon jó termésátlagokra számíthatnak az aratók. Te­hát biztosítottnak látszik az ország kenyere, s lesz ele­gendő takarmány is. Utóbbiakból pillanatnyi­lag elképesztően hatalma­sak a készletek. Megbízható információk szerint az or­szágban megközelítően 300 ezer tonnányi, javarészt ét­kezési búzafelesleg van, amelytől a kormány ex­porttilalma miatt képtele­nek a vállalatok szabadul­ni. A miértre az érintet­tek általában azt a választ kapják, hogy ha elhagyná az országot a gabona, akkor a hazai üzletekben, a pia­con felszöknének az árak. A túlzottan óvatosak sze­rint mindössze a baromfiál­lományban tapasztalható számottevő csökkenés, egvéb területen csak mini­mális a visszaesés, s ezért szükség van a takarmány­ra. Dr. Both E. László, a Ta­karmányipari és Kereske­delmi Vállalatok Egyesülé­sének igazgatója megerősí­tette a takarmánykészletek­kel kapcsolatos értesülése­ket. Mint mondta, eleddig öt-hat hónapra elegendő készleteket tároltak az or­szágban, de a jövőben a cél, az ideálisnak mondható, egv-másfél hónapos tartalé­kokra való berendezkedés. A tároláshoz szükséges hi­telek 40 százalékos kamat­terhei eleve kilátástalanná teszik a több hónapos kény­szerű készletezéseket. Dr. Both utalt arra, hogy a közeljövőben, pontosab­ban június 4-én megalakul a Magyar Galambtermelők lés Kereskedők Szövetsége, amely remélhetően megta­lálja a módját az igény sze­rinti takarmánykészlete­zésnek és -forgalmazásnak. Eddig az Agrimpex és a Gabona Kft. értékesítette a terményeket külpiacon. A gabonatermelők megalakí­tandó szövetségének negy­ven hazai cég, köztük a Bu­dapesti és Pest Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat, valamint a da- basi Vitafort Kft. is a tag­ja lesz. A beszélgetés során fel­vetődött az a kérdés, vajon mi lett az USA-tnl vásárolt kukoricával. Az igazgató ezzel kapcsolatban elmond­ta, hogy mintegy 150 ezer tonnányi rendkívül silány, gyenge minőségű tengeri érkezett, s akik vásároltak belőle, utólag már bánhat­ják. A gabonatermelők egyéb­ként abban bíznak, hogy az esztendő második felé­ben majd elhárulnak az exportot tiltó akadályok, s azután már csak a vevőkön múlik, hogy mennyi takar­mányra tartanak igényt. Többen nem titkoltan ab­ban bíznak, hogy a szovjet piac lesz a legnagyobb vá­sárló. Csak azzal nem szá­molnak talán eléggé, hogy az Urálon innenre és túlra kacsingatnak a tengeren­túli és a nyugat-európai termelők és forgalmazók is. (gyócsi) viszont egy ötletünk: a szponzor kezdhetné műkö­dését az adósság rendezésé­vel. A levél tartalma azon­ban szöget ütött a fejünk­be, ezért megkérdeztük a Kisgazdapárt Pest megyei szervezetét: tudnak-e arról, hogy egyik tagjuk, neveze­tesen Pintér Sándor szél­hámos lenne? Kérdésünkre az ügyvezető alel nők, Her- czeg Ferenc válaszolt: — Én Pintér Sándort tisztességes embernek is­merem, olyannak, aki meg­szenvedte az elmúlt időket. Az ügyvezető alelnök még elmondta, hogy pártja radikális szárnya alulról jövő kezdeményezés nyo­mán alakult meg. Vecsés, Monor, Gyömrő, Nyáregy­háza vetette föl az ötletet, s ezt a megyei vezetők a gödöllői választmányi ülé­sen támogatták. Olyannyi­ra, hogy szavazatukkal az egész megyei szervezet a párt radikális szárnya mel­lett tette le a voksát. — Személy szerint a ve­zetők között én képviselem a radikálisokat, bár ezt a kifejezést nem szeretem. Az emberek mindjárt az ablakok bezúzására gon­dolnak. A progresszív kife­jezés illene ránk a legjob­ban, mert a haladásért küzdünk. Szerintünk nincs előrehaladás, amíg a tulaj­donviszonyok nem rende­ződnek ebben az ország­ban. Ezért küzdünk, s ezért alakítottuk meg a radiká­lis szárnyat. Herczeg Ferenc nem til­takozott az ellen a fölvetés ellen, hogy a radikális szárny, és a Pest megyei kisgazdaszervezet tulajdon­képpen egy és ugyan­az. És nem lehetetlen, hogy papíron is az lesz, a június végi nagyválaszt­mányi gyűlés után. Ahol el kell dönteniük: hány párt a Kisgazdapárt, hány elnö­ke van, s hogy ki legyen az. Aminek eredményétől persze teljesen függetlenül szervezhet forradalmat Pintér Sándor Alsómono- ron. Támogathatják őt kü­lönböző szervezetek, egy soros választáskor szavaz­ni a helybeliek fognak rá. Hogy hogyan ? Levélírónk valószínűleg nemmel. A többiek pedig választanak majd Pintér úr és a többi jelölt között. Mert remél­jük, azok is többpárti vá­lasztások lesznek. J. A, mmk HÉT HÍRE ELLENPONT Tudományos tanácskozást rendeztek Budapesten Kelet-európai megbékélési lehetőségek címmel. O Fonyód volt a helyszíne a Számítástechnika a kö­zépiskolákban elnevezésű konferenciának. # A Pe­dagógusok Szakszervezete országos fórumot tartott az iskolák működési gondjairól. 9 Állandó nép­rajzi kiállítás nyílt meg Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. 9 Pécs adott otthont annak a három­napos országos konferenciának, mely az innováció és az európai felzárkózás jelen esélyeit elemezte. • A hét híre az is, hogy Mosonmagyaróvár fogadta a IV. országos Flesch KóroZy-hegedűverseny részt­vevőit. Fűzfa hegedűhöz nádvo­nó illik. Tökéletesen ráil­lik napjainkra a sok év­százados mondás. A zene — az ún. konzervzenét, a lemezt, a kazettát, a rádió- és tv-műsorokban sugár­zottakat leszámítva — a korábbiaknál is hátrább szorult foglalatosságaink sorában. Hátrább van, mint volt az oktatásban is, a zeneiskolák, a ze­netagozatok körül fogy a levegő, mert fogyott a fo­rint ... Ezek szerint a ko­rábbiak kontrapunktjät, azaz magyarul ellenpont­ját éljük meg? A zene­szerzői munkában alapve­tő jelentőségű szerkesztési elv, az ellenpont nélkülöz­hető lenne a mindennapos valóság alakításában, ám jelen esetben nincs szó arról, hogy ami korábban jó volt, az most elromlott. Annyi történt csupán, hogy ami rossz volt, az tovább romlott. Furcsa módon nem tar­tozik az általános művelt­ség elemei közé annak is­merete, milyen kiemelke­dő szerepet küzdöttek ki maguknak a világ zenei életében a magyar előadó- művészek, szerzők, peda­gógusok. Hiszen az emlí­tett hegedűverseny név­adója is úgy világhírű, hogy itthon szinte isme­retlen. A hatéves korától zseniálisan hegedülő Flesch Károly (született 1873-ban) nemcsak triójával ért el hosszú időn át világsikere­ket, hanem A hegedüjáték művészete című kétkötetes könyve (Berlin, 1923—28) máig alapvető forrása a korszerű hegedűtanításnak. Flesch tanítványainak egyikénél viszont — az Amadeus-kvartettet 1947- ben megalapító Norbert Braininnél — magyar he­gedűtanárok tanulhattak... Ilyen furcsa, kanyargós a zene, a zenélni tudás útja, A Magyar Demokrata Fó­rum Pest megyei szerveze­tének rendezésében tegnap három országgyűlési képvi­selő tájékoztatta az újság­írókat a világkiállítással kapcsolatos véleményéről. Bár valamennyi képvi­selő MDF-es volt, az állás­pontok mégsem födték egy­mást teljesen. Szabó Iván és Bogárdi Zoltán, a Par­lament gazdasági bizottsá­gának tagjai azt a közis­mert pártálláspontot ecse­telték, mely szerint Ma­gyarország csak úgy ma­radhat Európa érdeklődé­sének homlokterében, ha megrendezi az Expót. Szabó Iván meséit egy kisiparos­ról, aki kétmillió övét és hozzá való csatot szeretne ez alkalomra gyártani, de a döntés halogatása miatt egyelőre kétségek között vergődik. Bogárdi Zoltán véleménye szerint az embe­reknek kell valami plusz, valami olyan, mint faluhe­lyen a búcsú. Ezt a funk­ciót töltené be a világkiál­lítás, amelyre egy új veze­tés, egy új rendszer nem mondhat nemet. Az elien­MDF tájékoztató pro és kontra Expo annyi, mint mosógép zék nem lehet, nem szabad kijelentései helyett az új rendszerben már csak azt a kérdést lehet föltenni szerinte: hogyan lehet? Jávor Károly, a Parla­ment környezetvédelmi bi­zottságának tagja, már több vihart kavart azzal, hogy kétségei vannak a világki­állítás megrendezésének je­lenlegi elképzeléseivel szemben. Lapunkban is hí­rül adtuk már, hogy a képviselő az MDF parla­menti frakcióját szondázta- tó szavazás alkalmával nemmel szavazott, s közis­mert. hogy a bizottság leg­utóbbi ülésén vizsgálóbi­zottság fölállítását kérte, az Expo gazdasági hatásainak tisztázása érdekében. Já­vor a tegnapi sajtótájékoz­tatón is ismertette azokat a dokumentumokat, ame­lyekre kétségeit alapozta, s visszavágva tagtársainak arra az álláspontra helyez­kedett, hogy az ellenzék és a fővárosi közgyűlés ugyan­csak szakértői vizsgálatok birtokában utasította el a világkiállítás megrendezé­sét. Nem alakult ki szakmai, vagy akár politikai polé­mia az egy frakcióban lé­vő képviselők között. Sza­bó Iván az Expóval kap­csolatos kockázatot akko­rának tartja, mint amikor a szomszédja mosógépvá­sárlásához kezeskedik, s eb­ből az alapállásból fölös­leges, idejétmúlt aggályos- kodásnak. tekinti az adós­ságállományért felelős MNB elnökének kétségeit, a költ­ségvetés fölött őrködő Álla­mi Számvevőszék kétség- beesését, sőt, az MDF szak- .értőinek elutasító állás­pontját is. Ezzel az opti­mizmussal szemben akár a szakemberek, akár Jávor Károly kétségei, kérdései, figyelmeztetései hatástala­nok maradtak. — ja ha persze út s nem ös­vény csupán. Mostanában ugyanis ösvénnyé szűkül­het. A megye művelődési házaiban a zenei műsorok­nak a kétharmadat!) elma­rad az érdeklődés hiánya miatt, közöttük a divatos együttesek rockkoncertjei is. Ez utóbbiakra két-há-. rom esztendeje még zsúfo­lásig megtelt egy-egy mű­velődési ház. Havi Mihály dalárdája, azaz férfikara 1843-ban kért és kapott engedélyt a vármegyei hatóságoktól rendszeres fellépésekre. Ök voltak az elsők ebben a, máig élő mozgalomban, mely fénykorában (a har­mincas években) kétszáz­nál több dalárdát tart­hattak számon a megye te­lepülésein, ám a jelenben szaporodnak a híradások arról, hol szűnt meg, szű­nik meg a kórus, a férfi­kar — legtovább még a női karok bírják —, az anyagi támogatás hiánya, a közönség érdektelensége, az énekes-utánpótlás meg­szűnése miatt. Ma nem di­vatos énekelni. Igaz, a fia­talabb korosztályok na­gyobb része tudni sem tud. Némi szégyenkezéssel kell leírni ezt abban a megyében, ahol (Sziget- szentmiklóson, 1896-ban) a zenepedagógia kiemelkedő alakja meglátta a napvi­lágot. Egyebek között az ő, Ádám Jenő alkotása volt az ún. Kodály-mód- szer alapját adó Módszeres énektanítás, a relatív szol- mizáció alapján (1913-ban jelent meg először) cí­mű munka is. Ahogyan Aggházy Károly zongora- művész, zeneszerző, zene- pedagógus felfigyelt egy tízéves fiúcska rendkívüli tehetségére 1891-ben, úgy kellene most, kereken száz esztendő elteltével fel­figyelni minden kiemelkedő képességű fiúcskára és leánykára. Azt a fiúcskát ugyanis Bartók Bélának hívták... fiz érett ész nem egy­napi munka, int bennünket bölcs eleink üzenete, az­az a tehetség ígérete ön­magában kevés, s ha vala­mire, akkor ma ennek az országnak sok-sok (és sok­féle) tehetségre van szük­sége. Ha azonban valahol — ismét eleink okosságára hagyatkozva — rosszul he­gedülnek, ott ebül táncol­nak ... Volt/van részünk rossz hegedülésben, mert sok-sok évtizede az áltaka­rékosság kényszerzubbo­nyába gyömöszölődött az oktatás, a művelődés, hi­szen nincs pénz rá ... Azért nincsen, azért egyre keve­sebb a pénz rá, mert ko­rábban sem volt elegendő a bátorság adni. Ilyen egy­szerű és ennyire logikus az összefüggés. S ezért tragi­kus. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents