Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-19 / 142. szám
Brüsszel után Budapest Közvetít a képviselet Ausztria és hazánk ipari együttműködésének további javítására törekszik az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy képviseleti irodát nyitottak Budapesten, a Pasaréti út 61/ a szám alatt. Egy irodájuk működik már Brüsz- szelben, amely azonban csak tájékoztatási feladatokat lát el. A budapesti az első olyan — határaikon kívül létesített — képviselet, amely osztrák vállalkozók magyarországi tevékenységéhez nyújt majd segítséget. Az esemény alkalmából megtartott sajtókonferencián terveikről is beszámoltak. Ősztől kezdve például lehetőséget teremtenek magyar menedzserek ausztriai képzésére. — Keresnek-e konkrét együttműködési lehetőségeket Pest megyében? — kérdeztük az osztrák gyáriparosok képviselőitől. — Üzletemberek vagyunk, üzleteket akarunk kötni kölcsönös előnyök alapján — jelentette ki dr. Heinz Kessler, a szövetség elnöke. — Kifejezetten regionális céljaink nincsenek, azonban irodánk érdekelt Pest megyei kapŐ MONDTA Érdemes A nagy kérdezők egyike, Mezei András beszélgetett dr. Terták Elemérrel, az OTP Bank Rt. (új) vezérigazgatójával. Az Elet és Irodalom (91/24.) hasábjain olvasható anyagban napjaink égető gazdasági problémáiról esik szó, a privatizálásról éppúgy, mint a magánvagyonok megmozgatásának lehetőségeiről, s arról is, milyen veszélyekkel jár a nemzetgazdaság számára az időveszteség. Érdekes az interjú, de persze az emberek döntő részének nem az a gondja ma — és holnap sem az lesz —, mibe és miként fektesse be a ma- gánvagyonát. Ennek ellenére is kevesen lehetnek olyanok, akik nem értenek egyet azzal, hogy rendezni kell a tulajdonviszonyokat. Ezzel kapcsolatban azonban mondott valamit T. E., aminek olvastán kerekre nyílt a szemünk. Nem azért, mert a meglepetés erejével hatott, hanem mert ilyen nyíltan ezt még aligha mondta ki bárki is. Azt mondta T. E.: „A kérdések kérdése talán nem is az, hogy a politikailag érdemesek jutnak-e kizárólag tulajdonhoz, hanem, hogy mi lesz a gyorsabb: a leépülés vagy az újjáéledés?” Válóban az a döntő kérdés, hogy mi lesz a gyorsabb, a leépülés vagy az újjáéledés, ám meggyőződésünk szerint el nem választható az előbbi kérdéstől, „a politikailag érdemesek” tulajdonhoz jutásától. A politikai érdemesség ugyanis nem szavatolja (nem szavatolhatja) a vagyon működtetésének az optimumát: az egyéni és társadalmi hasznot! Ha tehát (ismét?!) „politikai érdemesek” lesznek a birtokosok — és ennek sajnálatosan ezer bizonyítéka van napjainkban —, akkor nem is érdemes töprengeni azon, mi következik, leépülés-e, avagy újjáéledés. Fix tipp az első. KLIENS csolatok teremtésében is. Célunk, hogy a képviselet közvetítő szerepet töltsön be. Kezdeti lépéseink ezt szolgálják. — A világkiállítás magyarországi megrendezése mennyiben foglalkoztatja önöket? — Tiszteletben tartjuk a bécsi lakosság döntését az Expo vétójáról — mondotta Herbert Krejci, a szövetség főtitkára. — Nézetünk szerint azonban a magyar szakembereknek gondolniuk kell arra, hogy egy ilyen vállalkozás hosszú távra is kihat. Hiszen számos létesítmény huzamosabb ideig az infrastruktúra kiépítését, fejlesztését szolgálja. — Ügy vélem — vette át a szót Bethlen István gazdasági szakértő —, hogy az Osztrák Gyáriparosok Szövetségével a világkiállítás megszervezésében, lebonyolításában sokrétű együttműködést alakíthatunk ki. V. A. Csehszlovák védővámok Érzékenyen érintené a magyar mezőgazdasági, élelmiszeripari exportot, ha megvalósulna az a csehszlovák terv, amely szerint az Európai Közösségben érvényes rendszerhez hasonló védővámokkal kívánják védeni hazai piacukat —- közölte a magyar külgazdasági minisztérium illetékese. Gérnyi Gábor főosztályvezető-helyettes elmondta: Magyarország az elmúlt években 4-5 milliárd forint értékben exportált Csehszlovákiába mezőgazdasági termékeket. Többek között húst és húsféléket közel 400 millió forintért,, nyers növényolajat és zsírt hasonló értékben, húskonzerveket 200 millióért, valamint évi mintegy 100 ezer tonna kukoricát, 40 ezer tonna gyümölcsöt és hasonló mennyiségű búzát szállítottunk északi szomszédunknak. A cseh-szlovák védővámok felállítása azért is meglepő lenne, mert ugyanakkor a közeljövőben kezdődnek meg a szakértői tárgyalások a magyar—csehszlovák—lengyel szabadkereskedelmi övezet felállításáról. Helyet az ifjúsápá. A Rákos-patak által táplált, Gödöllő és Isa- szeg között húzódó tórendszer területén helyezkedik el az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatási Központ halnevelő részlege. A napokban halásszák le a már nem ivarérett anyákat, hogy helyet kapjon az ifjúság. (Erdősi Agnes felvétele) CSAK AKKOR SZÓLÍTSD MEG ELLENFELEDET, HA TÖBB ESZED VAN ANNÁI Folyik a vita a Parlamentben, de nem tudni, hogy miről Mivel igazolhatja magát az ember, amikor minden olyan zavaros, kérdezte napirend előtti felszólalásában Bereczky Vilmos kisgazdapárti képviselő, akit pártja visszahívott az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságából, mert bevallotta, hogy ügynöke volt az immár hírhedt III/III-as ügyosztálynak. Bereczky részletesen taglalta, nem hogy ügynök volt, hanem valóságos ellenálló a Kádár-korszakban. Csak azért mondta, hogy ö volt a Palotai nevű besúgó, mert provokálni akarta a közvéleményt. Erre persze azt mondhatja az olvasó, hogy ez így kicsit zavaros, amiben tökéletesen igaza van. S esetleg azt is hozzáteheti, hogy történetesen az sem nagyon érthető, ugyan miért tapsol egy emberként az a parlamenti párt, amelyik képviselője bejelenti: kiválik a frakcióból, s a jövőben függetlenként folytatja politikusi pályafutását. Talán némi magyarázattal szolgálhat, hogy a szóban forgó képviselőnőt Nagyné Maczó Ágnesnek hívják. Az illető honanya pedig már jó néhány felszólalásával kacajra fakasztotta a T. Ház ellenzéki részét, s hozta kínos helyzetbe saját eddigi pártját, a Demokrata Fórumot. Most az MDF is felszabadultan hahotázott. Talán még nem mérték fel, kit veszítettek. Maczó szerdán mutatja be a sajtónak politikai beszédeiből összeállított kötetét. Kétharmados többség szükségeltetett volna ahhoz, hogy a kormány előterjesztését a befektetési alapokról kivételes sürgősséggel tárgyalja a Parlament, így csak azt sikerült elérni, hogy sürgős legyen az eljárás. Miután azonban számos törvénytervezet áll ily módon sorban, a döntésre alighanem őszig várni kell. Az alkotmánybírósági döntés után ismét napirendre került a kárpótlási törvényjavaslat, ezt azonban még nem ismerhették a honatyák, hiszen csak a kezdést jelző csengőszó előtt vették kézhez a vaskos paksamétát. A javaslatok nagy részét a koalíció két pártja, különösen a kisgazdák, nem tekintik a magukénak. így azután ahhoz hasonlatos volt a vita, mint amikor két néger pofozkodik egy teljesen sötét alagútban. A módosítás továbbra is fenntartja azt az elvet, hogy az ország gazdasági helyzetére, teljesítőképességének korlátozott voltára tekintettel a kárpótlást szakaszosan kell végrehajtani, a2 első ütemben azok kárpótlandók, akik az 1949. június 8. után alkotott jogszabályok alapján károsultak. Az ezt megelőző időszakban megalkotott jogszabályok által okozott sérelmek orvoslására ez év szeptember 30-ig törvényt kell alkotni. A módosítás nem változtat azon, hogy a kárpótlási MENJEN AZ, AKINEK NEM TETSZIK AZ MDF Abonyi p ne pelenkázzonl Békéltető beszélgetésre invitálta Csapodi Miklós, kelenföldi országgyűlési képviselő Király B. Izabellát, a Pest megyei Abony képviselőjét. Mint ismeretes, az abonyi honanya Csapodi Miklós és Szél Péter szent- • endrei képviselők visszahívását kezdeményezte a Parlament külügyi bizottságából. Indokait hét pontban foglalta össze, többek között az urak szemére hányva, hogy nyílt levelet intéztek Jeszenszky Géza külügyminiszterhez az emlékezetes Zwack-ügy kapcsán. A Népszavában megjelent levélben azt kérték a tárca felelős vezetőjétől, hogy tegyen rendet a washingtoni nagykövetségen. A Csapodi-ügy immáron két hónapja húzódik. Legfrissebb fejleménye, hogy az MDF parlamenti frakciója jóváhagyta Roszik Gábor gödöllői képviselő javaslatát, miszerint az ügyet tárgyalja meg a frakció etikai bizottsága. Ahol a két „vádlotton” kívül meg kell jelennie a „vádlónak” is. Király B. Izabellától szerettük volna megtudni, hogy tulajdonképpen mi a kifogása képviselőtársával szemben, s hogy neki, mint pedagógusnak mi köze a külügyi bizottságban folyó munkához? Mivel ígéretünk volt a képviselő asszonytól erre a nyilatkozatra, türelmesen vártunk. Először a frakciódöntésre, aztán Csapodi Miklós hazatérésére. Mindkettő megtörtént, ám várakozásunk mindeddig hiábavalónak bizonyult. Ezért kértük meg Csapodi Miklóst, mondja el ő, hogyan keveredett afférba az abonyi képviselővel, s milyen sikerrel beszélgettek legutóbb. — Ez a legutóbbi beszélgetésünk a legelső is volt. Mi eddig csak köszönőviszonyban voltunk a hölgygyei. Nem tudom, máig nem tudtam rájönni, hogy mi baja lehet velem. Jeszenszky Gézával még azon melegében megbeszéltük a levélügyet, nem maradt se harag, se ellentét, se össze- különbözés nem történt. Ezek után kértem Király B. Izabellát, üljünk le, tisztázzuk a dolgot, hiszen a többi vádpontjáról is bebizonyítottam, hogy dőreség. ’ Soha igazolatlanul nem hiányoztam a külügyi bizottság üléseiről, amerikai utamat a frakciónak is bejelentettem, a választóim is tudtak róla. Kérdeztem, hogy továbbá mi értelme a vádaskodásnak. — Mi volt a válasz? — Rövid gondolkodás után — gondolom megtárgyalta valakikkel — azt mondta, Jeszenszky megbocsáthat, ő nem. Én pedig úgy vélem, Jeszenszky Géza nem csecsemő, akit Király B. Izabellának, az MSZMP-ladynek kellene pelenkáznia. — önről a külügyi bizottságban is, pártja munka- csoportjában is úgy nyilatkoztak, hogy szakmai munkájához kétség nem férhet. Valami mégis történik a háttérben. Lehet, hogy a „piszkos ötvenkettek” a lázadó MDF-esek egyikének, illetve Szél Péterrel együtt kettejük megtorlásáról van szó? — Mi nem voltunk lázadók. Egész egyszerűen csak a frakció munkáját akartuk javítani, amit Kónya Imre személyes támadásnak vett. Ami azóta velem történik, azt a látszatot kelti, hogy fegyelmezési akció folyik ellenem, hogy politikailag el akarnak szigetelni. Megróttak például, hogy állandóan nyilatkozunk a sajtónak. Azt mondják, el kell az újságírókat zavarni. Sőt, klasszikusunk azt mondta ránk, hogy az SZDSZ földalatti metánpalackjaiból táplálkozunk. Ezt, azt hiszem, az SZDSZ kérné ki magának legelőször. Mert azzal az ötvenkettővel együtt semmi mást nem akartunk-akarunk, mint végrehajtani az MDF programját. És hiába szeretnék egyesek, én nem lépek ki a pártból, nem ülök át más frakciókba. Menjen az, aki-, nek nem tetszik az MDF. Nekem nincsenek rebellis hajlamaim, de azt a bolsevik módszert, hogy az ellenséget maguk között keresik, ha valaki másképp látja a dolgokat, az már mindjárt ellenség — ellenkezik az ízlésemmel. — Mikor lép az etikai bizottság elé? — Nem tudom. Azt sem tudom, van-e ilyen bizottságunk, hiszen még soha nem ült össze. — Mit határozhatnak? — Elítélhetnek etikai vétségért, s akkor a frakció visszahívhat a külügyi bizottságból. De ha nem ítélnek el, akkor remélem, a vádak visszahullanak a vádló fejére. J. a. jegy felhasználható az állami tulajdon értékesítése során. Az alkotmányellenesnek talált törvény helyett, amely az önkormányzati tulajdonban levő lakások megvásárlását kárpótlási jeggyel is lehetővé tette, úgy javasolja az MDF-frakció módosítani, hogy csak az állami tulajdonban álló, illetve az e törvény kihirdetése után az állami tulajdonból az önkormányzatok tulajdonába ingyenesen kerülő lakások megvásárlására lehessen felhasználni a jegyet. A termőfölddel kapcsolatos, alkotmányellenesnek talált diszkriminációt úgy javasolja a Fórum megszüntetni, hogy a földre vonatkozó vételi jogot minden kárpótoltra kiterjeszti. A vételárat nem a törvény állapítaná meg, hanem a föld a mai piaci értéken kelne el, úgynevezett licitálás útján. Az árverésen azok vehetnek részt, akiknek kárpótlási jegyük van. Nem kíván a javaslat különbséget tenni a kárpótlás mértékében aszerint, hogy valaki kárpótlási jegyével földet kíván szerezni, vagy az állami vagyon privatizációja során óhajt tulajdonhoz jutni. Mindkét esetre egységesen 200 ezer forint lenne a teljes kárpótlás felső határa, azon felül egységes degresszív kulcs lenne érvényes. Ha azonban földre váltják a jegyet, a tulajdonos — ha vállalja, hogy öt évig megműveli a földet — egymillió forint értékhatárig mezőgazdasági vállalkozói támogatásban részesülne. A frakcióvezetők felszólalása után a tervezet részletes ismerete nélkül is folytatódott a vita. Dénes János (független) például „szemérmetlen ajánlatnak” nevezte az MDF javaslatát, Torgyán József felszólalása után pedig mint szinte mindig, most is több személyeskedő szócsatára került sor. Körösi Imre (MDF) felszólalását a kisgazda honatya azzal a Jézus könyvéből vett idézettel utasította vissza: „Csak akkor szólítsd meg ellenfeledet, ha több eszed van annál.” Jól jellemezte az eddig történteket Orbán Viktor (Fidesz) megjegyzése: „folyik egy vita, nem egészen tudni, miről.” Szerencsére ezután a kínlódás véget ért, a témát elnapolták, s jövő héten folytatják. A továbbiakban szinte üres padsorok előtt folyt az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat általános vitája, majd ezt is elhalasztották, s interpellációkra került sor. Ezt követően határozat- hozatalra került sor: a képviselők elfogadták az 1991 évi költségvetési fo’yama- tok alakulásáról szóló országgyűlési határozatot. Ugyancsak elfogadták — a módosító indítványok feletti mintegy másfél órás szavazás után — az ügyvédségről szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. (Cs.) Titian
