Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

AZ ÉLETHEZ ALKALMAZKODIK A PMPI A rugalmasság pedagógiája Hónapok óta csak találgatások látnak napvilágot a Pest Megyei Pedagógiai Intézetről. Hány mun­katársa lesz, és hogyan fog működni? — kérdez­zük a legilletékesebbektől. meg arról sem, hogy jövőre új tankönyv jelenik meg matematikából és fizikából. Nagy érdeklődést váltott ki a vallástörténeti tanfolyam, amelyet Gödöllőn rendez­tünk, s amelynek nyolcvan résztvevője volt. — A választ mi is sze­retnénk tudni — mondja ár. Szivi József igazgató. — Erről ugyanis semmiféle központi előírás, jogszabály nem rendelkezik. Azok kö­zé az intézmények közé tartozik a PMPI, amelyek végiggondolták feladatai­kat, szervezeti rendjüket. Tcbb változatos javaslatot tettünk le a megyei önkor­mányzat művelődési bi­zottsága elé. Állásfoglalásuk után került be a tervezett költségvetésbe az a 34 mil­liós összeg, amely egyéb­ként— ha a szaktanács- adók is megmaradtok vol­na — 52 millió lenne. En­nek ellenére egy szakértői hálózatot fel akarunk ál­lítani. — Ebből a csökkentett összegből azonban keve­sebb munkatárs foglalkoz­tatására futja majd — ve­szi át a szót Farkas Lajos- né igazgatóhelyettes —, mert teljes feladatátrende- rést von maga után. Csak ezt követően kerülhet sor arra, hogy az intézet maga köré szervezze azt a kül­ső szakértői hálózatot, amelynek tagjai biztosít­ják a közvetlen kapcsola­tot az iskolákkal. Hangsú­lyozom azonban, hogy a vezetők, a szakmai felada­tokon dolgozó kollégák el­gondolásait csak akkor le­het majd megvalósítani, ha döntés születik az intézet sorsáról. Ügy vélem, hogy a bizonytalanság ellenére ezt a tanévet tisztessége­sen végigvittük. tíz százalékát teszik ki a megye pedagóguslélszámá- nak. El Miként érzékelhető a rendszerváltás, a társa­dalmi-gazdasági átala­kulás a tanfolyamok té­maköreiben? — Azt vettük alapul a tervezésnél, hogy milyen jövőbeni feladatok várnak a vezetőkre, illetve a taná­rokra, tanítókra — magya­rázza Farkas Lajosné. — Több olyan tanfolyamot ajánlottunk, amelyek a pe­dagógusi képességeket fej­lesztik. Felvértezik őket azokkal az ismeretekkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy helyi tantervekkel tudjanak (.jjgozni, sőt tudják adaptálni vagy azo­kat elkészíteni. Erősítik a választási-döntési képessé­get is. A különböző trénin­gek döntő részben a konf­liktuskezelésre, a megoldás­ra próbálják felkészíteni a pedagógusokat. Gondot fordítottunk arra, hogy le­gyenek tantárgyakhoz kap­csolódó tanfolyamok, leg­inkább az alsó tagozato­soknak. Ott a leggazdagabb ugyanis a választék. A szak­tárgyak esetében a nem­zeti alaptanterv kérdéskö­rével foglalkoztak a részt­vevők — az adott tárgyat illetően. Nem feledkeztünk H A jövőbeni felada­taik? — A rugalmas alkalmaz­kodás az igényekhez — összegzi dr. Szivi József.— Ennek jegyében indítottuk el azt a sorozatot, amely a vezetéselmélet és -gyakor­lat mellett a mindennapi élethez szükséges ismerete­ket is megadja. Kilenc- venhét iskolaigazgató és száztizennégy óvodavezető vesz részt a munkajogi tanfolyamon. E témában tanácsadást is tartunk min­den hónapban. Ugyanígy működik a gazdálkodási tanácsadónk is. A Magyar Pedagógus Kamarával kö­zösen szervezzük az okta­táspolitikai fórumainkat, amelyekre eddig négyszá­zan jöttek el. Ezek lénye­ge az együtt gondolkodás — akárcsak az alternatív programoké, amelyek egyébként kemény munkát kívánnak a résztvevőktől. Mindezek olyan új kezde­ményezések, amelyeknek folytatására szükség len­ne. Ügy gondoljuk, a he­lyi önkormányzatoknak is érdekük, hogy az iskolák­ban dolgozó vezető peda­gógusok meg az oktatás- politikával foglalkozó szak­emberek együtt részesülje­nek ilyen jellegű képzés­ben. Vennes Aranka A társadalom gyermekei lenes A miniszter optimista Akárcsak az ország, úgy a művelődésügy, ezen be­lül az oktatás is nagy változások előtt áll. Valami el­kezdődött, aminek egyik oldalán, mint távlati cél, a fiatalság jövője áll, a másikon pedig a pénzhiány. Vagy a dolgok nem csak ezen múlnak? H Mit tudtak elvégez­ni? Az intézet feladatai közé tartozik a képzés, a továbbképzés, az innová­ciós feladatok gondozása, az eszközökkel való ellá­tás segítése, ez lehet pél­dául kiadvány — sorolja Haness Lászlóné, a PMPI munkatársa. — A könyv­es médiatár igen sokirá­nyú szolgáltatást nyújt, a helyben olvasás mellett a könyvek és szoftverek köl­csönzését. A közvetlen hu­mán szolgáltatáshoz tarto­zik a pályaválasztási ta­nácsadás, azoknak a diá­koknak az elhelyezése, akik­nek nem sikerült a felvé­telijük, azonban tanulni szeretnének. Aztán: tehet­ségfejlesztés a körzeti te­hetségfejlesztő szakkörök­ben; az alap- és középfo­kú intézmények tantárgyi Versenyeinek, vetélkedőinek szervezése, lebonyolítása. A váci matematikai, a ceglé­di földrajzi és a dunakeszi képzőművészeti képesség- fejlesztő központok műkö­désének biztosítása is a mi gondunk. — Ebben a tanévben ösz- szesen 65 tanfolyamot szer­veztünk 82 csoporttal — számolja dr. Szivi József. — Ezeken 1828-an vettek részt, közülük ezeregyszá- zan általános iskolai, két­százan óvodai pedagógu­sok. Együttesen több mint 4 ^irfap Andrásfalvy Bertalan mű­velődésügyi miniszternek tettük föl a kérdést hétvé­gén a törökbálinti iskolá­ban. — Óriási lehetőségek vannak, a megvalósításuk rajtunk is múlik — vála­szolta. — Mindent meg kell újítani, kezdve az óvo­dai nevelésen, folytatva az általános iskolain, és be­fejezve a pedagógusképzés­sel. Nem értek azzal egyet, hogy rossz az oktatás hely­zete. Az eredményeket, úgy érzem, nem szabad ta­gadnunk. Mert vannak, ér­tékek teremtődtek, ame­lyekre tisztelettel kell te­kintenünk. Ismerem a pe­dagógustársadalom helyze­tét, de ezzel együtt, nem látom tragikusan a jövőt. Inkább attól tartok, nem lesz gyerek, akit taníthas­sanak. Ügy érzem, a társa­dalom gyermekellenes. Ez megmutatkozik a gyermek­ruhák árában éppen úgy, mint az oktatásra fordított összegeken, vagy az önkor­mányzatok hozzáállásában, az iskolákat illetően. Ha ez utóbbi nem változik, úgy a legjobb kezdeményezés is zátonyra fut. Nem szabad hagyni, hogy a gyermekne­velés kérdése mellékes le­gyen. Olyan szülők kelle­nek, akik szívesen vállal­ják a gyermekeket. Ezt egy körforgásnak érzem, ami nagyon összetett, és egyelő­re nem látom a kivezető utat. Jobban meg kellene becsülni a nevelőket, s magát a gyermekvállalást is. Azt hiszem, nem mon­dok ezzel semmi újat, de ezt tartom a lényegnek. A szemléletváltást. Ügy vé­lem, az oktatási törvény körül zajló vita nem őszin­te, nem a lényegről esik szó. Az optimizmusom pe­dig arra vonatkozik, hogy megváltoztathatónak hi­szem a jelenlegi helyzetet. — Miért a törökbálinti iskolát látogatta meg? Is­meri az itt folyó képesség- fejlesztő programot? — Természetesen, de a gyakorlatban még nem lát­tam. Nagyon jó benyo­mást tett rám mindaz, amit tapasztaltam. A gye­rekek illedelmesnek, fe­gyelmezettnek tűntek. Meg­próbáltam magam a he­lyükbe képzelni, mennyi él­ményt jelent nekik ez az oktatási módszer. Érdekes volt látni: itt mindenki be­kapcsolódott az órákon fo­lyó munkába. Zsolnai József, az isko­la igazgatója, és a módszer AKAR ZSENIT NEVELNI? I. Beszélgessünk és játsszunk a gyerekkel Aligha akad olyan diák és szülő, aki ne várná a va­kációt. Emiatt talán furcsának tűnhet ez a most induló, háromrészes sorozat. A napokban megjelent Akar zsenit nevelni? című könyvből azonban éppen most időszerű idézni néhány fejezet lényegét. Főként amiatt, mert a szerző, Zentai Györgyi segítsé­gével felfigyelhetünk arra, vajon milyen hibákat követ­tünk el gyermekünk tanulásával-nevelésével kapcsolat­ban. Hiszen még közel vagyunk a tanévhez, frissek az emlékek. Eltöprenghetünk az író-pedagógus tanácsain, tapasztalatain. A szünidőben többször is átlapozgathat­juk a vékony, ámde gondolatgazdag kötetet, módunkban lesz memorizálni, ismételni, ily módon kellőan fölké­szülve várhatjuk a következő tanévet. Jó tanulást, kedves szülök! Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban közvéleményku- tatáat végeztek a tanulás sikertelenségének kérdésé­ben. Három szülőből kettő az érdeklődés, -figyelem, el­lenőrzés hiányát sorolta fel fő okként. A szülőknek te­hát fokozott érdeklődést kell tanúsítaniuk gyerme­kük iskolai tanulása iránt. Hogyan tudunk segíteni gyermekünknek átlagon fö­lüli képességek elérésében? A gyermek nevelése egé­szen kis Ikorban kezdődik. A kisgyermek képességei játékkal fejleszthetők. A zsenik játékokból való ké­pezhetősége korlátlan. Azok a gyerekek, akik gyakran játszanak, kreatívabbak, nagyobb a képzelőeréjük. Mint felnőttek, ők érik el a legmagasabb kreativitási szintet. Tehát minél többet játszunk gyermekünkkel, annál jobban fejlesztjük képességeit és annál köze­lebbi kapcsolatba kerülünk vele, ami nem mellékes az érzelmi háttér, a motiváció kM aki tás a s zempon t j áb ól. Egyvalamire ügyeljünk: csaik nagyon ritkán, vagy egyáltalán ne teszteljük, kitalálója, mint gyakorló pedagógus jegyezte meg, hogy szerinte sok a lát­szatkezdeményezés, ami hosszabb távon gondokat jelenthet. — Radikális változásokra lenne szükség — mondot­ta az iskola igazgatója. — Tapasztalható mozgás, évente egyre többen ve­szik át módszereinket, már a határon túlról is jön­nek, Szlovákiából, Ukraj­nából, Erdélyből. Elsősor­ban magyar tanárok, de mások is. Segítünk a pe­dagógusok átképzésében, megmutatjuk tankönyvein­ket, és bemutatjuk módsze­reinket. Az oktatásunk lé­nyege abban foglalható ösz- sze, hogy megkíséreljük a két végletet — a mindent megadó, de kevésbé fej­lesztő, és a sokat követelő módszert — együtt kezel­ni, Ez nagyobb felelősséget jelent a tanárnak, mert vizsigáztassuk gyermekün­ket. A gyerekek nagyon könnyen és gyorsan tanul­nak, szeretnek tanulni, de nem szeretik, ha vizsgáztat­ják őket. Minél többet tesz­teljük, annál lassabban fog haladni a tanulásban és an­nál kevesebb kedvet fog érezni hozzá. Növekszik, cseperedik gyermekünk. A közös játékokkal már meg­alapoztuk és három-négy éves korára egyre nagyobb mértékben megteremthet­jük azt a tanulási légkört, melyben személyisége egész nap gazdagodik, szókincse, tudása bővül. Ehhez né­hány jó tanács: 1. Mindennap lega­lább 15 percet könyvek, történetek, mondókák hangos felolvasásával töltsünk. 2. Nézze meg a képe­ket és beszélje meg gyermekével! 3. Tanítsunk dalokat, mondókákat! 4. Bátorítsuk gyerme­künket a dolgokról, em­berekről, állatokról való kérdésfeltevésre! többletet kell vállalnia, mindig készen kell állnia oz új befogadására. Évek óta együtt dolgozom ezzel a tanári gárdával, s azt mondhatom, eddig sikerült jó eredményeket elérnünk. Különböző órákat tekin­tett meg a művelődési mi­niszter, néprajzot, néptán­cot, anyanyelvi, angol, fran­cia, japán nyelvű órát, szá­mítástechnikát, ének-zenét. A hangulat fogta meg leg­inkább — ezt a későbbi, ta­nárokkal folytatott beszél­getésekor jegyezte meg. — Nem is az a fontos — mondotta Andrásfalvy Ber­talan —, hogy sok iskola vegye át az itteni módsze­reket. — A példa, amit felmutatnak, az a lényeg. Az itt folyó képzés olyan kihívás, amelyre előbb- utóbb másutt ugyancsak fel­figyelnek. Mert így is le­het. J. Szabó Irén 5. Vigyük el olyan he­lyekre, mint az állat­kert, planetárium, park, áruház stb. Mikor haza­érünk, könyvekből ol­vassunk fel ezekről a he­lyekről. Beszéljük meg vele, mi az, ami tetszett és miért. 6. Mindig figyeljünk oda és mutassunk érdek­lődést, ha gyermekünk hozzánk beszél. A kérdé­seire olyan egyszerű és teljes választ adjunk, amilyet csak lehet. Ha nem tudjuk a választ, együtt nézzünk utána. 7. Kérdezzük meg, hogy mi történt, amikor nem voltunk együtt és mutassunk érdeklődést a beszélgetésben. Enged­jük, hogy gyermekünk olvasson föl nekűnTz "Is mondjuk meg, hogy elé­gedettek vagyunk az ol­vasási képességével. Mindezzel elérjük, hogy gyermekünkben kifejlődik a tanuláshoz való pozitív hozzáállás, motivált lesz. Érdeklődni fog minden új iránt és minden benne föl­merülő kérdésre választ fog keresni. Nagyon fontos hogy példát mutassunk ne­ki. Mi is olvassunk újságot, könyvét, örömmel tanul­junk, végezzük a saját mun­kánkat. Szívesen és lelke­sen segítsünk neki, ha hoz­zánk fordul valamilyen problémájával. Nagyon sokat dicsérjük. Keressünk és ragadjunk meg minden alkalmat, hogy gyermekünk munkáját el­ismerjük. Természetesen nem mindent egyformán értékelünk. Nagyobb erőfe­szítést igénylő feladatoknál a jutalom is nagyobb lesz. Ha dicsérjük gyermekün­ket, hamarosan észrevesz­I szük, hogy viselkedése egv- re kevésbé mutat negatív vonásokat. A büntetést tel­jesen töröljük a szókin­csünkből. Alakítsunk ki gyerme­künkben pozitív énképet. Mindig pozitívan gondol­kozzon magáról: „Meg tu­dom csinálni”. És meg tud­ja, meg fogja tanulni, ho­gyan tanuljon jól az isko­lában. Képzelje el, amint helyesen válaszol a kérdé­sekre és jól érzi magát, mert tudja a pontos választ. Szánjunk rá időt, hogy el­beszélgessünk vele sikerei­ről, nehézségeiről. Iskolás korú gyerekekkel elő fog néha fordulni, hogy rossz jegyet . hoznak haza az iskolából. Nem baj! Gon­doljunk csak bele! Mi is hány hibát követünk el nap mint nap. Gyermekünk is hibázhat. Ne szidjuk vagy büntessük meg! Azzal sem­mire sem megyünk. Beszél­gessünk el véle: Miért csú­szott be ez a rossz jegy? Hogyan lehetne kijavítani? Milyen tanulságokat szűr­hetünk le ebből az esetből? Beszéljük meg a teendőket és határozzuk el, hogy ki fogjuk javítani ezt a rossz jegyet. Mintha ott sem len­ne. Tanítsuk meg gyerme­künket az előretekintés fontosságára, és ezzel se­gítünk neki a jobb eredmé­nyek elérésében. Tűzzünk ki célokat, melyeket meg­adott határidőre kell tel­jesíteni. Erről még bőveb­ben lesz szó a következő részben, amelyben az ott­honi tanulással foglalko­zunk. És aki kíváncsi a szupertanulási technikára is, az a sorozat harmadik részében olvashat róluk. Zentai Györgyi (Folytatjuk) Virágkötészeti órán. második osztályban. Középen And- rásfalvy Bertalan, balra Zsolnai József

Next

/
Thumbnails
Contents