Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

I. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1991. JÚNIUS 13., SZERDA D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Betelésül a tehetetlenségbe Mi újság, polgármester úr? Ha nem is hetente, de kétszer egy hónapban min­den település felé elhang­zik ez a kérdésünk, egy­részt mert bennünket is ér­dekel, másrészt mert szere­tünk hírt adni a fiatal ön- kormányzatok eredményei­ről. Szatmári Benő, Bugyi polgármestere legutóbb azt mondta telefonon: jó volna, ha kijönne, túl sok minden történt az utóbbi időben, ahhoz legalábbis sok, hogy telefonon számoljak be ró­luk — tette még hozzá. Délután mentem, hogy ne szorítson az idő. És ne za­varjon bennünket senki. Legutóbb egy félórás be­szélgetésünket négyszer szakították félbe, akkor mondta a titkárnő: a pol­gármester úr a hibás, itt nincs félfogadási idő, min­denki akkor jön, amikor épp kedve tartja. — Kezdjük két lényeges eseménnyel. Rövidesen új körzeti orvosunk lesz, és új igazgatónk az iskola élén. Az iskolaigazgatói poszt pályáztatásáról tudtam, La­katos Emil igazgatónak le­telt a mandátuma. Húsz éve tanít a községben, hu­zamos ideig irányította az iskolát, úgy látszik, elfáradt. — Valószínű, hogy elfá­radt, talán ezért is nem pá­lyázott. Viszont marad to­vább tanítani, aminek igen örülünk. Hárman pályáztak a helyére. Két helybeli és egy pesti tanár. A tantestü­let végül is Bak Károlynét választotta, 38 kolléga kö­zül 34-en rá voksoltak. Bak Károlyné nem teg­nap került a községbe, ab­ban az évben állt a tábla elé, amikor Szatmári Benő az általános iskola utolsó évét végezte. — Mit vár a volt tanít­vány az új igazgatótól? — Következetes, kemény kezű vezetést. Az önkor­mányzatban az az általános vélemény, hogy az iskola pedagógusai az eddiginél többre is képesek. Az iskola külleme sem az az igazi, elkelne egy kicsivel több törődés a rend és tisztaság terén is. A búcsúzó körzeti orvos 32 évig szolgálta Bugyit, Szatmári Benő — túlzás nélkül — az apám szót sem ejti ki több tisztelettel, mint dr. Jakab Dezső nevét. — Négyéves voltam, ami­kor először eljött hozzánk a doktor úr. A mama lefor­rázta magát zsírolvasztás­kor, égési sebekkel kezelte. Ma is jól emlékszem azok­ra az időkre. Nem akarom minősíteni, az, aki egy he­lyen lehúz több mint 30 évet. az nem szorul minősí­DABASI HÍRLAP Veiető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pacbner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 144«. Telefon: 138-23S9/283 8 tésre. Mindenki szívből saj­nálja, hogy eljött a búcsú ideje. Ügy látszik, Bugyit jegy­zik orvosi körökben. A pá­lyázat meghirdetése után harmincán érdeklődtek, majd öten nyújtottak be írásos pályázatot. — Egy pályázó menet körben visszalépett, a töb­bi négyet dr, Bodó Agnes főorvos asszony, a dabasi szakorvosi rendelőintézet vezetője vizsgáztatta, majd mi is elbeszélgettünk velük külön-külön. A pályázatot végül is dr. Keszthelyi Gyula nyerte el, akinek se­bészi szakvizsgája van. Vállalta, hogy két éven be­lül az általános orvosi szak­mai képesítést is megszerzi. Fiatalember, 35 éves. Még neki is megadathat, hogy 25 évig éljen közöttünk. Feltéve, ha megszereti a fa­lut. Megoldódott egy sor köz­érdekű probléma, melyek teherként nehezedtek a pol­gármester vállára. — Hiába hirdettük meg, vagy jelentkező nem volt, vagy elfogadható árajánlat. Gondolok itt a temetőgon­dozásra, az utcák és terek karbantartására és a gyep­— Nem ég a lámpád, holott a KRESZ előírja: a motorkerékpár kivilágítása nappal is kötelező. Most meg már este van. Két visszapillantó tükröd van, de nem jó egyik sem. Van nálad igazolvány? A srác állítólag 15 éves, és állítólag nincs nála iga­zolvány. A zászlós nyel egyet, látom, most legszíve­sebben lekenne egy fülest a nyegle gyereknek. De nem teheti. Csak leparancsolja a benzinszamárról. — Told haza! Ha még egyszer meg­foglak igazolvány nélkül, motorral, feljelentelek sza­bálysértésért ! — Figyelje meg, milyen kevés felnőtt van a házak előtt — mutat ki a járdák felé Fülöp Sándor alhad­nagy. — Ilyentájt indult itt meg a motoros, biciklis ran- dalírozás, és nyolc-tíz fős csoportok szállják meg a környéket. Többnyire tizen­évesek. Mindez a gváli Szent Ist­ván úton zajlik, este hat óra után. Nem tudni, miért, de a városnyi nagyközségnek ez a része vonzza legin­kább a helyi srácokat, a fiúk közt akadnak lányok is. Az egyik útkereszteződés sarkán füves grund, tele kamasszal. Tizenötöt szá­molunk össze. A legfiatalab- bat odainti az alhadnagy. Megismétlődik az előbbi je­lenet; foghegyről adott tő­mondatok és pimasz vigyor­gás. — Hány éves vagy? — i Tizennégy... leszek. — Hol mesteri teendők ellátására. Végül is a volt EKÜ-ből alakult Községi Szolgáltató Üzem vette át minden gon­dunkat, köztük az illetékte­len közterület-használat ellenőrzését is. Átvenni átvették, ám az ebből származó konfliktu­sok a polgármesteri hiva­talban csapódnak le, jó né­hány polgár személyes zak­latásnak tekinti az önkor­mányzat által foganatosított szigorításokat. — Évek óta a ház előtt tárolt sóder- és homok­dombokról, épületfáról, tég­larakásról van itt szó. No és az utcán parkírozó te­her- és munkagépekről. Az épületanyagokkal szemben rugalmasak vagyunk, azok, akik záros határidőn belül építkeznek, és ezt igazol­ják, azokkal szemben nem alkalmazunk szankciót. Vi­szont a szállító kisiparosok­nak nem tudjuk elfogadni azt az érvelését, hogy nincs hely az udvarukon a kocsi tartására. Az iparváltás te­lephelyet feltételez, sőt te­lephelyhez kötődik. Ezt le­het bérelni, erre alkalmas terület van éppen elég a községben. Matula Gy. Oszkár laksz? A fiú mond egy ut­cát, ami pont a község túl­oldalán van. — Mi keresni­valód van ilyenkor errefelé? — Nem szabad? — A visz- szakérdezésre Németh Gyu­la zászlós szorosabban mar­kolja meg a volánt, így ve­zeti le a mérgét. A grund- ról valaki hangos megjegy­zést tesz, gúnyosan, sértőn, a kölykök gondosan fedik egymást, hogy ne lehessen megállapítani, ki volt a „jó- pofáskodó”. Irat ennél a gyereknél sincs, állítása szerint a Bartók Béla isko­lába jár, a hetedik osztály­ba. Fülöp Sándor hazaza­varja. — Mit tudok velük csi­nálni? — legyint újra. — A környező lakók panaszkod­nak a motorpöfögtetésért, a hangoskodásért, és mert szemtelenek, inzultálják a járókelőket. Nemrég történt, néhány fiatal a Szent István úti katolikus templom előtt állt le, és járatta a motorját. Pedig tudták, hogy odabent mise van, kihallatszott az orgonaszó és az éneklés. A plébános végül is elunta, megszakította a liturgiát, és kiment rendet csinálni. Éj­jel a parókia zárt udvarán parkírozó Trabantot isme­retlen tettesek megrongál­ták. A két eset közt az ösz- szefüggés nem bizonyított. De nem is lehet kizárni. — A környező lakók pa­naszkodnak, a rendőrség is joggal háborog. Tizenéves legénykék zavarják a nyu­galmat, mosdatlan szavak­Nemrég még Öcsa is azok közé a csendes falvak közé tartozott, ahol a körzeti megbízott név és cím sze­rint, pontosan tudta, kit kell keresni, ha nagy ritkán elkövettek egy-egy betörést. Közel két éve megváltozott a helyzet. Rohamosan nő a bűncselekmények száma, s mind több az idegen, „át­utazó” elkövető. Incze József körzeti meg­bízott ötéves praxisában két hónapja követték el az első gyilkosságot. — Az első három évben stagnált a bűnözés, de a rendszerváltás óta, mióta megszüntették a kmk-t (közveszélyes munkakerü­lés) és a ref-et (rendőrha­tósági felügyelet), szaba­dabbnak érzik magukat a bűnözők. Nagyon demokra­tikusak akartunk velük lenni. És mi lett az ered­mény? A tisztességes ál­lampolgárok váltak kiszol­gáltatottakká. A bűnözőket egyre nehe­zebb elfogni, s elfogatásuk esetén sincs garancia a megfelelő büntetés kiszabá­sára. Mint U. Béla eseté­ben is, akit korábban 15 alkalommal ítéltek el, 118 lopást és betörést bizonyí­tottak rá. Legutóbbi „ügye” után véletlenül, egy közle­kedési baleset szenvedő alanyaként jutott a rend­őrség kezére. Egy évig vizs­gálati fogságban volt, a múlt hónapban azonban ideiglenesen szabadlábra helyezték. Incze József meg van győződve róla, hogy hiába idézik be, U. Béla nem fog megjelenni a tár­gyalásokon, hacsak egy újabb baleset nem éri. Vagy itt van a helyi ABC- fosztogató esete: — Eddig hatszor tört be az ÁBC-be, mindannyiszor el is fogtuk, de elmebeteg­kai reagálnak a figyelmez­tetésekre. A fentieket a polgármes­ternek, Gyimesi Istvánnak mondom a járőrözést köve­tő reggel, s beszámolok a gyáli utcákon szerzett ta­pasztalataimról. — Magánemberként én sem örülnék, ha este, hír­adónézés közben behallat­szana a gyerekzsibongás. Viszont polgármesterként azt kell mondjam, az utca mindenkié, függetlenül at­tól, hogy hol lakik. Ez alatt nem a randalírozáshoz való jogot akarom törvényerőre emelni, ez senkinek nem megengedhető, még a gye­rekeknek sem. Ám ezek fe­lelősségre vonása nem az önkormányzat dolga, mint ahogy a megnevelés sem. Valamit azért mégis csi­nált az önkormányzat, hogy „eltérítse” a fiatalokat a Szent István út környéké­ről. Kiürítették a polgár- mesteri hivatal alatti jóko­ra pincét, mely Diáktanya néven fog üzemelni, ha el­készül. Most van folyamat­ban az átalakítás. Túl ezen, a KGST-piactól visszahódí­tott sportpálya mellett épí­tenek egy zenés presszófé­lét, csak fiataloknak, és csak alkoholmentes italmé- réssel. — Jelenleg többet nem tudunk tenni, ígérni, jólle­het, ez is jelentős áldozatá­ba kerül az önkormányzat­nak — mondta Gyimesi Ist­ván. Meg néhány nap, és kezdő­dik a vakáció. Ami egyben azt is jelenti, hogy még jobban megélénkülnek az utcák, a Szent István út is. Ez még nem volna baj, a lakosság el tudja viselni. Ha valamivel csende­sebben és civilizáltabban foly­na, s főleg nem este, nyolc óra után. M. Gy. O. nek nyilvánították és elen­gedték. Már az első alka­lommal javasoltuk, helyez­zék el zárt intézetben, hisz tudatzavarban akár gyil­kosságot is elkövethet. Nem tették. Az ember belefásul, annyira tehetetlennek érzi magát. — Az is nagy problé­mánk, hogy erre a terület­re kevesen vagyunk — teszi hozzá Fazekas Sándor, a másik körzeti megbízott. — Május elsejéig Gyálhoz tar­toztunk, azóta az alsónéme- di körzeti megbízottal hár­masban vigyázunk a Pest határától Dabas határáig húzódó terület biztonsá­gára. Emlékszik még, amikor a hetvenes évek táján itt Öcsán egész rendőrőrs mű­ködött, 7-8 rendőrrel, pedig feleeüflkora volt a falu. Felvehetnének ugyan úja­kat, de 12—15 ezer forintos nettó fizetésért ki jönne ide? Eddigi „csábítási” kí­sérleteik eredménytelenek voltak. Így a két körzeti megbízottra hárul minden, még az adminisztrátori, gépírói és takarítói munká­kat is maguk végzik. Ügy­félforgalmuk felér egy rendőrőrsével. Ilyen körül­A körzeti labdarúgó-baj­nokság első rájátszott mér­kőzésén eldőlt a bajnokság sorsa, mert Inárcs megnyer­te a mérkőzést, és így a bajnokságot is. Dabas ÉKÜ—Inárcs 0-1 (0-0) Dabas. 500 néző. Vezette: Esztári V. (Kotán M., Ko­csis I.) Dabas ÉKÜ: Ko­vács — Bálint, Dabasi, Lisz- kai, Gáspár, Horvát, Gomo- la, Andristyák — Kovács J., Szlama, Kovács F. Cse­reként játszott még: Fehér, Pazsitka és Mráz. Edző: Gugyerás Sándor. Inárcs: Bodó — Kuli, Kurucz, Ónodi, Kmetyó — Bennárik, Szabó, Májer — Kaldenecker, Svarcz, Ba- binszki. Csereként játszott még: Forszek, Oláh és Hor- nyák. Edző: Kaltenecker Márton. Az első félidőt mindkét csapat nagy elánnal kezdte, de a támadások csak a 16-os vonalig jutottak. A csatárok nem remekeltek. A 37. percben egy védelmi hibából az Inárcsi Babinsz- ki hagyott ki egy óriási gól­helyzetet. A második félidőt a ven­dégek jól kezdték, a 47. percben a jobb oldali 16-os sarkáról megítélt szabadrú­gást Szabó a jobb felső sa­rokba csavarta. 0-1. Két perc múlva újabb gólhely­mények között nehéz min­den feladatnak eleget tenni. Segítséget jelentene az elméletben már működő fa­luvédő egyesület — ha nem lennének azonosak a gond­jaik —, nevezetesen a technikai felszerelés hiá­nya. Incze József szerint a bűnözés növekvő tenden­ciáját nem lehet visszafor­dítani. Fazekas Sándor azt mondja, legalább öt rend­őrre lenne szükség, hogy az ügyeletet és a szabadnapok kiadását még zökkenő nél­kül meg tudják oldani. Egyelőre azonban csak a bűnözők anyagi helyzete javul, a rendőrségé nem. Incze Józsefnek nincs jó véleménye a tévét és mozit elöntő krimiáradatról: — ötleteket adnak a bű­nöző hajlamú embereknek. Olyan elkövetési módokat mutatnak be, amilyenek addig talán eszükbe sem jutottak. A múltkor meg abból kaptak leckét, ho­gyan lehet megszökni egy jól őrzött börtönből. Annyi­ra bosszant, hogy mostaná­ban egyre kevesebb krimit nézek. Inkább regényt ol­vasok. Pachner Edit zet Babinszki előtt, de a labdát a jobb kapufa mel­lé rúgta. A hazai csapat cserélt, és enyhe mezőny­fölényt harcolt ki, de a ka­put a jól záró inárcsi véde­lem miatt nem tudta veszé­lyeztetni. Gól: Szabó. Jó: Gomola és Fehér, ill. az egész inár­csi csapat. A visszavágó mérkőzés 16-án 17.00 órakor lesz Inárcson. Ócsa—Felsőpakony 4-2 (2-1) ócsa: 150 néző. Vezette; Kotán (Lukácsik J., Zelen J). Bár a vezetést 11-esből a vendégek szerezték meg, de a hazaiak még az első fél­időben fordítani tudtak. Gól: Kábái (2), Ilollai és Vajda, ill. Antal 2 (egyet 11-esből). Jó: Rácz, Dudás, Sziráki és Kábái, ill. Antal, Surányi és Stefkó. Ifjúsági eredmény: Ócsa— Felsőpakony 1-1. Felnőtt élmezőny: 1. Inárcs 22 19 1 2 77-13 39 2. Dabas ÉKÜ 22 15 5 2 50-17 35 3. Táborfalva 21 10 4 7 33-30 24 Ifjúsági végeredmény: 1. Felsőpakony 18 14 1 3 55-18 29 2. Ócsa 18 9 5 4 42-27 23 3. Gyál 18 10 2 6 54-21 22 4. Alsónémedi 18 8 4 6 43-30 20 5. Dabas ÉKÜ 18 8 2 8 35-42 18 6. Inárcs 18 6 1 11 36-54 13 7. Táborfalva 18 — 117 8-81 X Orgovány—Varga Levelesládánkból Szívből köszönöm! Szakács János I A osztályos tanuló írja ezt a levelet Gyálról. A magam, a szüleim és a kistest­vérem nevében, meg persze a nagymama nevé­ben is. Szeretném elmondani, hogy nagyon jó volna, ha mindenki olyan volna a világon, mint akik nekem örömet szereztek, akiktől egy új bicik­lit kaptam az ellopott helyett. Tiszta szívből kö­szönöm a biciklit Gyimesi István polgármester bácsinak és Robikénak, a fiának. Örömteli üdvözlettel Szakács Jancsi Gyál Egy újságírót sokszor ér méltatlan támadás, sokszor megdöfködik az emberi gyarlóság tüskéi. Olyankor egy kicsit „elkenődik” és azon meditál: miért is csinálom?! Áztán kap egy ilyen levelet, egy nyolcéves, aranyszívű gyermektől, és hirtelen úgy érzi, kisütött felette a nap. S újra töretlen erővel ül le a fehér papír elé, hogy tegye a dol­gát: írjon, közvetítve a hétköznap eseményeit. (—gyé—) Zajos alkonyok Az egyik ablakból muzsikaszó árad: Seprik a Pápai utcát, ma­síroznak a katonák — dalolja egy borízű hang az érkező esté­ben. Az utcát, melyen lépésben araszolunk a kék rendőrségi Ladával, nem sepri senki, csak a gyáli srácok „sepregetnek’* teljes gázzal az 50 köbcentis kis motorokkal, melyek műszaki állapota enyhén szólva is kétséges. Egyiküket leállítja a járőr- parancsnok. A srác kelletlenül blokkol a Simsonnal, flegmán, félvállról válaszolgat a feltett kérdésekre. Labdarúgás Bajnok az Inárcs Féléves mérleg Enyhülő tehertétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents