Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

Vacrátóti nyír Muzsika az ősfák alatt ■1 POSTABONTÁS MBMSH VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PE.: 311 -1446 ESTTWSga * A Filharmónia Pest me­gyében nyárra három ko­molyzenei hangversenyt ízervez. Mindhárom szín­helye a varázslatos vácrá- töti botanikus .kert. A hang­verseny zenei élvezete te­hát összekapcsolható egy érdekes kirándulással is, amelyet a botanika kedve­lőinek ajánlanak. Az első hangverseny jú­lius 6-én 19 órakor lesz (rossz idő esetén július 7.). A Miagyar Állami Operaház Failoni Kamarazenekara Werner, Mozart, Farkas Ferenc, Mendelssohn, Paga­nini és Rossini műveiből ad ellő, A második koncertet Július 20-án (esőmiap július 21.) tartják, ezen a Magyar Állami Hangversenyzene­kar lép dobogóra. Karna­gya Kocsár Balázs, klari- nélton Horváth László ját­szik. Mozant-estjüikön a Serenata notturna, az A- dúr klarinétverseny és a Linzi szimfónia hallható. Az előadás szintén 19 óra­kor kezdődik. A harmadik koncert augusztus 3-án, 19 órakor lesz, (rossz idő ese­tén augusztus 4-én). Ezen Fekete, vastag, úgyneve­tett SZTK-szemüvegkeret. A megszokottnál keske­nyebb vállak, erőteljes ádámcsutka, mogyorószí- nü, mellényes öltöny. Ügy tűnik, fogyott mostanában, de mégiscsak ő az szemé­lyesen, a XXI. század filo­zófiájának megteremtője. Sebeök János az idei könyvhétre újabb vaskos kötettel rukkolt elő. Mind­azok számára, akik olvas­ták a Sárkányviadalt és a Médiumot, nem jelenthet meglepetést: a szerző időn­ként el-eltűnik a külvilág elől, elbújik, vagy ellenke­zőleg: esetleg kibéreli né­hány napra az állatkert párducketrecét. S ott dol­gozik, gépel, vendéget fo­gad, ilyenkor a rácson túl­ról szemléli azokat az em­bertársait (minket), akikhez szólni akar. S hogy ezen kísérlet közben hogyan is érzi-érezzük, tulajdonkép­pen ki is van a kerítés má­sik oldalán — ezzel a kér­désfelvetéssel bizony mé­lyebb régiókig jutnánk. 4 «gj-Mirigy az AHZ zene- és énekli ara lép föl. A karnagy Déri András, hegedűn Kiss And­rás működik közre. Műso­rukon Mozart Don Ciovan- ni-nyitánya és D-dúr hege­dűversenye, valamint Haydn Nelson Misé-je hangzik el. Jegyeket az üzemi közön­ségszervezőknél, a Filhar­mónia budapesti Vörös­marty téri székházában, va­lamint a Duraatours váci kirendeltségénél (Vác, Szé­chenyi utca 14 ). a Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban (Gödöllő, Sza­badság utca 6.) és a hely­színen lehet venni. A je­gyek egyúttal belépőül szol­gálnak aznap déli tizenkét órától a vácrátóti botanikus kertbe is. Igaz, a szomszédságunk­ban, a múzeum kertjében van egy Scud kiállítva, de az akkora, hogy hozzánk nem fért be. így rakéta A szerző — a saját vé­leményezése szerint is — magányos. Egyedülálló. Be­vallottan idősnek, az ezred­forduló utáni ősöregnek, a valamennyiünk jövőjéért komolyan aggódó aggas­tyánnak érzi magát. A lá­zadó bioszféra pedig szám­adás, elszámolás, a hit és a meggyőződés dokumentu­ma. Napjainkról, a min­dennapok drámáiról szól. Látszólag önvallomás a könyv, mígnem egyszer csak erkölcsi és jilozófiai rend­szerré terebélyesednek az eleinte furcsának tűnő gon­dolatok. Rövid fejezetkék váltják egymást, ritmiku­san, pergőn. S a látszólag kibogozhatatlan szálak időnként összesodródnak. A kép kimerevedik — mint­ha fényképész-műterem lámpái közt hunyorognánk, kis kattanás — és láthatjuk életünk darabkáit. S bár Sebeök igyekszik önéletraj­zi ihletésű elemekkel lepel­ként átszőni önmagát, és NYELVKÖNYV; Brit kiadásban — forintért A brit kiadású angol nyelvkönyvek széles válasz­tékát mutatja be a Collets és a Helikon kiadók hétfőn nyílt kiállítása a Litea könyvesboltban és teázó- ban. A British Council tá­mogatásával szervezett tár­laton nem csupán „hagyo­mányos” nyelvkönyvek, ha­nem speciális kéziköny­vek, szakszótárak, hang- és videoszalagok is látha­tóak. A bemutatott darabok a kiállítás zárása előtt meg­vásárolhat óak lesznek. A szervezők azt is elmondták: katalógus alapján később is vesznek fel előjegyzése­ket, s a hasznos könyvek­hez forintért jutnak hozzá az érdeklődők. nélkül nyílik meg — re­mélhetőleg július elején — új kiállításunk, amely ma­kettekkel és modellekkel mutatja be az öbölhábo­rúban használt fegyvereket és harci eszközöket — mon­dotta Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Múzeum tudo­mányos munkatársa. A mo­delleket a múzeum maket- tezőklubja és néhány kül­ső pártoló tagja készítette. Látható lesz több harci repülőgép, a „Lopakodó”, az F—15-ös Eagle és az F—18- as Hornet veszélytelen má­sa. Elkészült több harci he­likopter makettje is, többek között az Apache-é és a Sea Cobráé. Bemutatják a szá­razföldi ütközetekben hasz­nált Abrams és Hummer harckocsikat, valamint a Ranger repülőgép-anyaha­jó modelljét is. Kiállítják az eredeti fegy­verekkel azonos méretű műanyag mását a már Vietnamban is használt amerikai M—16-os gépka­rabélynak, valamint az VZI és az AKM géppiszto­lyoknak. A harcokban részt vett egységek egyenruháit és felszerelési tárgyait arasznyi emberfigurákon mutatják be. Külön érde­kességnek számít a szaúd- arábiai Dahránban dolgo­zott magyar orvosok stan­dard felszerelése. A tárlat makettanyagát fotókkal és néhány harcjármű szerke­zeti rajzával egészítik ki. gondolatait abba bugyolál- ni — a lényeg mégis egé­szen más. Nem, ne ágáljunk máris ellene; tessék, itt van egy újabb zöld könyv, védjük­óvjuk a természetet — s közben hogy iparosítsunk — csak a lobbikon múlik itt megint minden — ér­velhetnénk lapos közhe­lyekkel, pedig ezek na­gyon is közérthetőek lenné­nek —, mert a kötet ennél többről szól. Szokatlanul jól olvasható, szellemes és könnyen fölfogható publi­cisztikáival világosan be­lénk sulykol valamit. Se­beök János ugyanis úgy látja: csak az az abszolút tiszta ősvadon maradhat meg eredeti állapotban, ahová az ember sem teszi be a lábát. Még az ottani növények megfigyelésére is műszereket használnak; jó­kora távolságból óvhatjuk- védhetjük csak meg a ter­mészetet. Ha bárki is így- úgy beavatkozik, akármit A 210 éves Iskola Pusztahartyánt ■— * törökök által 1597-ben a földdel egyenlővé tett vi­rágzó középkori Hártyán falut — 1764-ben telepítet­te be magyar, német, szlo­vák jobbágyokkal gróf Grassalkovich Antal. Si­kerrel indította el újkori történetének útján, hiszen nyolc év múlva a települést Pest vármegye már köz­séggé nyilvánította. A tele­pítő fia, herceg Grassalko-- vich Antal 1776-ban barokk templomot építtetett, a vá­ci egyházmegye pedig 1799- ben önálló plébániát szer­vezett az új községben. A plébánia alapítólevele is­kola szervezéséről is intéz­kedett. Az iskola mindenkihez anyanyelvén szólt, felru­házta a tanulókat mind­azokkal a készségekkel, tu­lajdonságokkal. amelyekkel a lojális, vallásos alattvaló­nak rendelkeznie kellett. De csak ezzel. A kitörés, a magasabb végzettség meg­szerzése szinte lehetetlen volt. Az űjhartyáni gyere­kek közül 170 év alatt mindössze négyen jutottak a négy polgárinál magasabb műveltségi szintre, s csak egyetlen ..bennszülött” szer­zett egyetemi végzettséget: dr. Rizmajer Mihály kato­likus pap, egykori sári plé­bános. Az 1920-as népszám­lálás 27,1 százalékban je­lölte meg az írástudatlan­ság mértékét. 1941-ben vi­szont már csak az itt élők 7,7 százaléka volt írástu­datlan, Ebből a silány mű­veltségi szintből a kitöré­si lehetőséget az általános iskola teremtette meg. Az általános iskola fenn­állásának negyven éve alatt — 1950—1990 — az általá­nos iskola nyolc osztályát 1 ezer 192 fiatal végezte el. Közülük 170-en tanultak tovább. Szakmunkás lett 597, középiskolai érettségit tett 318 tanuló, egyetemet, főiskolát 107-en végeztek. Közülük 46-an pedagógu­sok, húszán mérnökök, üzemmérnökök, egy jogász, tízen kereskedelmi-pénz­ügyi szakemberek, ketten programozó matematikusok lettek. Tizenketten mező­gazdász, tizenegyen orvosi, egy gyógyszerész, kettő tesz, akár egy pici pókot tapos szét — mindenkép­pen a saját sírját ássa. A művi környezet pedig mesterkélt, amelynek vég­napjait számláljuk már. Egyfajta vallásosságnak is felfogható, ahogyan a szükségszerűség ellen küzd, mintegy kultúrtörténetileg bemutatva — a primitív­nek titulált törzsektől a nyugati civilizációig — napjaink természetpusztító tevékenységét. Az egykori Voks Humana és a Magyar Erdőrezervá­tum megalapítója tehát to­vább vívja szélmalomhar­cát. Igazából nem enged. E mostani, mindössze 7500 példányban, a Kossuth Ki­adó gondozásában megje­lent Lázadó bioszféra cí­mű könyve valószínűleg beérik, s talán 2000-ben már felrémlik előttünk: volt itt egy ember, a múlt évszázadban, aki megelőzte a korát .., ^fekete—» egészségügyi főiskolai, ket­tő pedig katonai főiskolai diplomát, illetve képesítést szereztek. E „szerény” eredmények eléréséhez a tanács minden tőle telhe­tő tárgyi és személyi fel­tételt biztosított. A község­ben élők joggal várnak leg­alább ennyit az új önkor­mányzattól is. Kökényesi Imre nyugalmazott általános iskolai igazgató, Üj hártyán Ne bontsák el! „Jól nézze meg a nagy­marosi körtöltést 1’ című cikket olvastam. S ebből kiderült, hogy azért kell „jól megnézni”, mert le­bontják. Ehhez a hírhez annyi hozzáfűznivalóm lenne: a körtöltést vétek elbontani! Hiszen most, amikor már „megvan”, nem nagy költséggel tehet­nék alkalmassá arra, hogy gyors összeköttetést biztosít­sanak Vámosmikola, Szob, Szokolya, Verőce térsége között, vagyis megépüljön az a híd, mely Esztergo­mot s a Börzsöny telepü­léseit közel hozza egymás­hoz. Mert a híd létével a gépjárművezetők időt, pénzt takaríthatnának meg: Észak- és Nyugat-Dunán- túl könnyen, gyorsan meg­közelíthetővé válna. S nem lennének az emberek kité­ve a kompjáratok bizony­talan közlekedésének. Mert az aszály, a dagály, a jég­zajlás mindig közbeszólhat a partok közötti összekötte­tésbe. Ha a híd megépül­ne, az ésszerű intézkedést áldanák az említett térség­ben élők. A híd alapjainak leraká­sa ma lényegesen keveseb­be kerülne, ökológiai ártal­makat sem okozna. A híd- verés ára semmi az Expo 96-éhoz képest... Gál András Zebegény Magával vitte. •• Máriának keresztelték, kertészlány lett. Mici néni­nek szólították, amikor csokor- és koszorúkészítő kisipart váltott ki Misztl Ferencné. Csodás tulipánt, orgonát, rózsát nevelt. Ipar- testületi tag volt nyolcvan­egy éves koráig. Fáradha­tatlanul kötötte a csokrokat, a koszorúkat... Miközben fiatalokat nevelt a szakmá­ra, a szakma szeretetére. Sok érdekességet tudott, őr­zött a község múltjából. Nyolcvanegy éves korára elnehezült, eldurvult a ke­ze. Nehezen fogta a tollat. Pedig mindig mondogatta: minit ahogy a virágokat ko­szorúba kötjük, akként kel­lene megörökíteni mindazt, amit tudok. Magnetofonra mondani... Ha lenne tü­relmem! Váratlan távozott közü­lünk, szinte máról holnap­ra. Magával vitte nemcsak Nem vagyunk hibátlanok. Bi­zony nem. Éppen ezért kor­rekcióra szorul annak a bi­zonyos „nem” szócskának az elhagyása lapunk június 5-f Postabontásában, amikor a Gö­döllő é3 Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet elnökhelyettesének, Szik- szai Sándornak a levelét kö­zöltük. Válaszolt egy mogyo- ródi olvasónk levelére. A hozzánk küldött válaszában az szerepelt, hogy a „10 darab a koszorúkötés tudományát, hanem mindazt, amit ró­lunk, településéről tudott. Padányi Lajos Budakeszi •• drttksége tovább él Felemelő ünnepség szín­helye volt a gödi általános iskola. Ami történt, mindaz méltó a nagy tudóshoz, az Alsógödi Biológiai Kutató­állomás alapítójához, Huzel- la Tivadarhoz. Mert névadó volt ez, mégpedig az álta­lános iskolában, amely fel­vette az alkotó, tudós ne­vét. A meghívón alapgon­dolatát idézték: „A szeretet az éltető napsugár társadal­mi formája...” A Himnusz elhangzása után az ELTE gödi bioló­giai állomásának vezetője, dr. Gergely János akadé­mikus méltatta azt az örök­séget, amelyet hazánkra, s a községre hagyott a nagy tudós. A névadó oklevelet a nagyközség polgármestere nyújtotta át az iskola igaz­gatójának, a Huzelila család pedig emlékszalagot kötött az iskola új zászlajára. Kedves, az eseményhez minden szempontból méltó, rendezésében külön is em­lítést érdemlő ünnepség volt az iskolai névavató. Yízváry Vilmosné Göd A játék s szabályai Megdöbbentem, felhábo­rodtam a Pest Megyei Hír­lap május 4-i számában közölt: „A polgármesterek jogállásáról” felcímű, „Ha lemondatják, az már po­litika” főcímű cikket olvas­va. Az ELTE tanszékveze­tő tanára, Ficzere Lajos jogi magyarázatát adták közre, mégpedig sokolda­lúan, kimerítően. A felsorolt érveket fi­gyelembe véve teszem fel a költői kérdést: mi válto­zott a politikai rendszer- váltással? Semmi! Annyi­ban van csak változás, hogy a jól fizetett állásokat új személyek, új arcok töltik be. Csupán abból kiindul­va, hogy politikai hovatar­tozásukat igazolni tudják. Ha azt hiszik, hogy ez hosszú távon biztonságot jelent számukra: tévednek! Mert szerintem jog- és népellenes az a törvény, amely biztosítékot akar nyújtani — egy választási cikluson keresztül — olya­noknak, akik a nép bizal­mának nem tudnak megfe­lelni. Még akkor is igaz ez, ha úgy választotta a nép ... Mert a bizalommal csak egyszer lehet s szabad visszaélni. Márpedig a bi- zalomal való visszaélés a demokrácia játékszabályai­ba nem fér bele. S ezt a törvényhozóknak éppúgy tudomásul kell venniük, mint a korrekció sürgető tényét. Id. Verőcei Béla Verőce kajszibarack-facsemetéből —■ az olvasó által közűitekkel el­lentétben ! — csak két darab nem eredt meg, egy pedig el­száradt . . . Helytelenül jelent meg az eredeti levél, mert a nem szócska kimaradt. Elné­zést kérünk tőle, s azoktól meg több megértést — vagy ahogy manapság divatos mon­dani, to’eranciát —, akik nem épnen jóindulatú telefonjaik­kal az elnökhelvettes ti-at zak­latták. ÜZENET Zntra muros. A latin kifejezés jelentése: nem nyilváno­san, bizalmasan, titokban, ha úgy tetszik, a falakon belül. Intra muros Határ Győző könyvének címe. A Pannon Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Tanulmány a vé­leményről, a hitről, a meggyőződésről alcímmel. Lapoz­gatom a kötetet, nem könnyű olvasmány, bár Határ Győ­zőt olvasbatni jó. I.assan haladok, mert a filozofikus mű szinte minden gondolata töprengésre késztet. A nemzedékváltás kapcsán a kultúra továbbviteléről írja a szerző: „Vannak türelmetlen ráinenösök, akik nem győzik kivárni a végét. Akikben a hatalom akarása a »közösségi szellem- gúnyáját ölti magára. Született ma­nipulátorok, akik semmi másra — csakis és csupán az útrövidítésre kiváncsiak, amely céljukhoz elvezet.” A megállapítás számomra idők feletti és távolról sem loká­lis. gyakorlatával nap mint nap, bárhol lehet találkozni. Kultúra—oktatásügyi—nemzedékváltás—vezetőcsere. Té- pelődéseim szülte kötések. Sok helyütt zajlottak mostaná­ban igazgatóválasztások közép-, általános és zeneiskolák­ban. Nyugodtan vagy viharosan, tisztességes megméret­tetésben vagy érzelmektől tnanipuláltan, érdekek ütkö­zésével vagy azok harmóniájáoan. A választás techniká­ját segítő jogszabályok rokonszenves keretet nyújtottak a lebonyolításhoz: minden, nem deklarált vonatkozásban maga a választó, tehát a tantestület dönthetett, és tette Is, ahol tehette, pályamunkákat fogadott el, vagy utasí­tott vissza, pályázókat támogatott rokonszenvével, vagy ejtett ki kegyeiből — következmények nélkül vagy kö­vetkezményekkel. A „türelmetlen rámenősök”, a kudarcot nehezen emésztő önhittek azonban nem egykönnyen veszítenek. Ok, a „született manipulátorok” nem tétlenkedhetnek, hiszen céljukhoz még nem értek és a közösségi szellem gúnyájában kifogást emelnek, s a felnőtté avatott tantes­tület döntése nem hiteles többé, a jogszabályi tiszta szán­dék is csorbát szenvedhet. De a hatalom akarásában — lntra muros —, szellemi, szakmai és morális tétovákat maga mögött tudva egy másik hatalom, a nagyobb is utat egyengethet. . . lntra muros .. . Bizalmasan súgom hát, némileg módo­sítva a baconi mondást: az igazság az idő és nem a ha­talom gyermeke. E. A. Rácsok nélkül Lázad-e a bioszféra? Lopakodó a múzeumban Szerkesztői tüxenef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents