Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám

Az emberség hullámhosszán

I. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM

1991. JÚNIUS 10., HÉTFŐ

Tolókocsival

Korosztályom, a most ötödik Ikszet taposok, egy feledésbe merült szovjet filmből kapott ízelítőt arról, milyen az, amikor a lelkierő legyőzi a fizikai fájdalmat. Egy igaz ember története.

Ez volt a film elme, s arról szólt, miként kerekedett felül a csonkoltság miatti letargián egy mind a két lábára amputált vadászpilóta, milyen gyötrelmeken ment keresztül, míg végül is győzött az akarat, s a gépmadár úgy rugaszkodott el a földtől, hogy a nyomorék ember vezette.

Gattyán György békeidőben vonult be katonának, nem repülős volt, csak gyalogos. Ez viszont aligha enyhített a 20 éves fiatalember elkeseredésén, amikor féléves szolgálat után kiszuperálták érszűkületre hajlamosság címén, s még alig 21 éves, amikor sor került az első műtétre.

Már — most 44 éves — tőből hiányzik mindkét lába, s a két kezén összesen négy ujj van. Tolókocsin közlekedik, és Trabant Hy- comattal járt dolgozni, amit ez év március 25-én loptak el a XX. kerületi Damjanich utca 66. sz. alatti ház elől, pedig az öreg kocsi szélvédőjén rajta volt a mozgássérültek jele.

Különben Dabasszőlősön lakik egy magánházban, egyedül, pontosabban a ház egy részét a fia és a menye lakják. Ám az apát és fiút nemcsak a téglafalaik választják el, hanem az indu- j latok is.

I A lakásban rend, tisztaság, a kert is gondosan felásva, felgereblyézve. A bevetett ágyásokon végigöm- lik a mézszínű napfény, hogy előcsalja a földből az életet. A parajt, a hagymát, • paradicsomot.

A teraszra — a lépcső mellett — enyhe lejtésű felfutó visz, melyen a tolószék fel- és legördül. Az ágyások közt szélesebb a köz, pont annyi, amilyen széles a tolószék. A házban mindent a rokkant férfi végez. Főz, mos. takarít. A kertet is ő munkálja meg a tolókocsiból, ráadásul nyulakat nevel, sőt dolgozik.

— A nyúltartásra ráfizetek, s amit a takarmánykeverőnél keresek, majd rámegy benzinre. De muszáj csinálni. Munka nélkül nem tudnék élni, számomra ez az egyedüli értelme az életnek.

Gattyán György hajdanán autószerelést tanult, a

ma, négy ujjal is jól elboldogul a szerszámmal. Azt mondják, a Trabant Hyco- matok doktora, jobban ismeri, jobban megjavítja őket, mint bármelyik szerviz. A dabasi takarmánykeverőben karbantartóként dolgozik, ide-oda gördül a tolószékével, fúr, reszel, hegeszt, mindent megcsinál, amit rábíznak.

— Nézze, tudom én azt, hogy egy egészséges ember nálam többet nyújt, s azzal is tisztában vagyok, hogy leltek volna helyembe teljes értékű szakmunkást. De segíteni akartak rajtam, mert tudják, imádok dolgozni, s ott, a kollégák közt kapom meg, amit az élet nem adott meg a számomra: a családi fészek melegét, a törődést, a szeiretetet. Már amennyire egy darabos férfiember tud szeretni. Amióta a kocsimat ellopták, felváltva visznek-hoz- nak. Nem ingyen, bepótolok a benzinbe. De lehet az ilyet megfizetni?

Gattyán György nős volt, a felesége még akkor hagyta el, amikor a második lábát leamputálták.

— Már a műtétre vártam, amikor bejött, hogy közölje, kettévágja a kenyeret, elválik. Jobbkor nem is mondhatta volna. Akkor, a műtét után kaptam rá az italra. Totál alkoholista lett belőlem. De ahogy belesüppedtem, úgy ki is másztam a posványbái, önerőből, elvonókúra nélkül. Rádöbbentem, hogy az alkohol nem old meg semmit. Vagy találok valamit, ami értelmet ad az életnek, vagy felkötöm magamat. Megtanultam nyomorékon, egyedül élni, ma ott tartok, hogy még a létrán is felkínlódom magamat a padlásra.

— A rendőrség mit mond, semmi remény a Trabantra?

— Szerintem szétkapdosták alkatrésznek. A hyco- mathoz nem kapni semmit.

— Lesz valaha is pénze új kocsira?

— Nem új kocsira kellene a pénz, hanem vámra meg átalakításra.

Tavaly ősszel a barátok elvitték Gyurit világot látni Németországba. A barátság eme önzetlen megnyilvánulása annyira meghatott egy vidéki fogadóst, hogy ajándékként felajánlotta a használt kocsiját. Egy 1978-as Nissan 14—Y-t.

— Haza is hoztuk. De a vámot a mai napig nem tudtam kifizetni. Miből? A Buda Környéki Vámhivatal 355 ezer forintra becsülte a 12 éves kocsi értékét, és 124 750 forint vámot vetett ki rá. Kérdem én magától, melyik rokkantnak van ennyi pénze manapság? Amíg azt ki nem fizetem, a kocsit el nem adhatom, át nem alakíthatom, tehát gyakorlatilag nincs kocsim — kesereg az ajándék Nissan mellett.

A dabasszőlősi remetére Horváth Béláné, a dabasi mozgássérültek patrónusa hívta fel a figyelmemet. Idézet a levélből:

Gattyán György esetét azért írtam meg önnek, mert én a legjobb szándékkal sem tudok bajba jutott tagtársunk helyzetén enyhíteni. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben nagy szükség lenne, hogy a sajtó megmozgassa az egészséges emberek segítőkészségét. Ha még létezik ilyesmi. Sajnos manapság egyre kevesebb az olyan fül, mely meghallja egy rokkant ember segélykérését, egy rokkantét, aki amúgy is borsos tandíjat fizetett már az életben.

Kedves Horváthné, szerintem ön túl borúlátó. Az emberség hullámhosszára minden emberi fül érzékeny, és ezt az érzékenységet nem tompíthatja el az adott kor gazdasági mélypontja. Az emberség eddig is sok mindent kibírt. Mély meggyőződésem, hogy

Gattyán Györgyön Is segíteni fog.

Matula Gy. Oszkár

Az apa nem bocsát meg a fiának

Kit érdekel?

A Dabasi Bíróság megtartotta az első tárgyalást az év elején nagy port kavart Turányi-ügyben. Mint arról akkor beszámoltunk, Turányi Zsolt gyáli lakos, aki az események idején töltötte be a tizennyolcadik évét, több- rendbeli bűncselekmény-sorozat miatt került szembe * rendőrséggel, letartóztatás közben szökni próbált, amiért az intézkedő rendőr rálőtt, megszökött a rendőrségi kocsiból, s napokig bujkált lőtt sebbel a vállán.

A nyomozati munka közel öt hónapot vett igénybe, dr. Krascsenits Jenöné ügyész hétoildalas vádiratot terjesztett be dr. Kré- kity János bíró tanácsa elé. Turányi Zsolton kívül még öten ülnek a vádlottak padján, közülük két szeDABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Paehner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 14«. Telefon: 1M-23SS/ÍSJ

8

mély most tölti sorkatonai szolgálatát. Az ügyben jó néhány tanút is kihallgattak, köztük a fővádlott édesapját, Turányi Mihály gyáli vállalkozót.

Szomorú volt ez a szembesülés a bírósági teremben, bár látszatra csak az apa tűnt megtörtnek, megrendültnek a vádpontok hallatán. A megtévedt fiú neki okozta a legtöbb kárt, milliós nagyságrendben lopott gumiabroncsokat a Turányi házaspár által működtetett kft.-ből, melynek egy része megkerült. A lopáson kívül többrendbeli közokirathamisítással, garázdasággal, szökéssel, cser- benhagyásos gázolással és dolog elleni erőszakkal is vádolják a fiatal Turányit.

Az ebédszünetben — Turányi Zsolt kérésére — engedélyt kaptunk a bírótól, hogy beszélgessünk.

— Egy-két vádpont kivételével teljes beismerésben van. Mire számít?

— öt évvel biztos megdobnak.

— Beismerésben van, tehát bűnösnek érzi magát.

— Csak részben. Apámnak is része van abban, hogy idáig jutottam.

Turányi Mihály kihallgatása során azt kérdezte az ügyésznő:

— Az ön fiának nem volt sem szakmája, sem munkahelye. Mégis márkás kocsikkal száguldozott. Nem tűnt ez fel önnek, nem kereste a szokatlanul magas pénzösszegek forrását? Egyáltalán, ön szerint normális az ilyen életvitel egy gyerekembernél ?

Turányi Mihály válaszából egyetlen mondatot jegyeztem fel:

— Most utólag belátom, többet kellett volna vele kézenfogva járnom, amikor kicsi volt. Viszont keményen dolgoztam, hogy gondMEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON

KERES EGYET, KÖZBEN ELOLVAS TÍZET

V erselő diákok

A jó szándék csodákra képes. Például rászoktat olyanokat a versre, akik utoljára egy rég feledésbe merült évzáró ünnepségen szavaltak az iskolában.

Gardáné Sólymos Dalma nem ezzel a szándékkal szervezte meg a dabasi ifjúsági könyvtár irodalmi csoportját, de ez lett a vége. Illetve ez is. A kis csoport rendszeresen fellép a nyugdíjasok havi összejövetelein is, amire viszont a nagyszülők és minden rangú-rendű nyugdíjas rokon elmegy, már csak azért is, hogy szorítson az unokának, a rokon gyereknek.

— Magam sem tudom, minek is nevezzem őket, hisz nem csupán szavalnak. Van, aki énekel, cite- rázik, furulyázik, sőt van egy házi szerzőnk is, a Garda Zsuzsi, aki zenét komponál. A programokat rendszerint valami aktualitáshoz igazítják. Volt már tavaszköszöntő, anyáknapi megemlékezés, pünkösdi műsor. Azon túl, hogy megkapják a témát, mi nem avatkozunk a gyerekek dolgába. Ki-ki maga választja meg a verset, prózát, dalt, amivel fellép a műsorban. Van ennek egy nagy előnye, melyet csak mi tudunk. A gyerek nem is sejti, hogy a válogatással járó búvárkodás során mennyivel gyarapítja a tudását. Keres egy verset, s közben elolvas tízet. Válogat a szerzők közt, s megismerkedik a különböző stílusokkal. Ferenczi Margit könyvtárigazgató órákig tudna beszélni erről a témáról, látszik, az ő szívéhez legalább olyan közel áll az ifjúsági irodalmi csoport, mint a Gardánééhoz.

tálán életet biztosítsak a családnak.

— Soha nem volt rám

ideje, legfeljebb arra, hogy papoljon. Hogyan élt ö, amikor annyi idős volt, mint én, ilyen és ehhez hasonló dolgokat mesélt. Kit érdekel már manapság az ilyen szöveg? — néz rám megértést várva a 190 centi magas, legalább 100 kilós vádlott, akiről a szökés miatt még a tárgyaláson sem vették le a pórázbilincset. ,

Távol áll tőlem, hogy minősítsek, de felmerül bennem a gyanú: ez a srác mintha nem volna ..,

— Lehet, nincs nálam minden rendben — mondja ki helyettem Zsolt a „diagnózist”. — Kérni fogom, hogy vizsgáljon meg egy elmeszakorvos. (A védő is szükségesnek látja.)

— Nem óhajtja visszavonni a feljelentését? — kérdezték kétszer is Turányi Mihály tói.

Az első tárgyalási napon Turányi Mihály még kötötte magát a feljelentéshez, mint mondta, túl sokszor bocsátott már meg, talán ezért is jutott a fia idáig.

ítélethirdetés után még visszatérünk a Turányi ügyre.

M. Gy. O. •

— Valóban így van, de azok is közel állnak hozzám, akik a legjobban igénylik ezeket a műsorokat: a nyugdíjasaink. A klubjuk, melyet úgyszintén mi működtetünk, egyre több érdeklődőt vonz. És ez, úgy érzem, a munkánkat is minősíti, nem dolgozunk hiába.

A dabasi „nagyérdemű” kiváltképp a Petőfi- és Arany-verseket igényli, kivált a hatvanon túli korosztály. Vagy mert ezek a versek reneszánszukat élik, vagy mert a modern költészet nem olyan szívhez szóló. mint egy szép Aranyballada.

— A mi gyerekeinken

semmilyen igény nem fog ki. Krizbai Ivett, Kópiás Bence, Bodrogközi Gábor, Murányi Réka, Garda Zsuzsa vagy Cseh Franciska éppúgy eligazodik a klasszikusok közt, mint amilyen könnyen megbirkóznak a kortárs szerzőkkel.

Jó az ilyet hallani. Kivált manapság. Amikor egyre több segély kiáltás érkezik a könyvtárak tájáról. Pedig — mint azt a fenti példa is igazolja —, a versre, a míves szavakba foglalt gondolatokra ma is van kereslet. Csak tudni kell „eladni”.

(— gyé —)

Hány kiló lehet?

A kakucsi általános iskola nyolcadikosainak meg se kottyan az a jó néhány kilónyi vashulladék, amivel aisz területén kijelölt gyűjtőhelyre igyekeznek. A MÉH és az iskola közös akciója felér egy lomtalanítási programmal, a gyerekek ugyanis minden zugot felkutatnak fém- és papírhulladékért. Később döntik majd el, hogy a befolyt pénz a részt vevő osztályok kasszáját gazdagítja-e vagy a sportkör javára fordítják

(Petényi István felvétele)

Ócsai kulturális napok

Szabó Lajos kiállítása

Az ócsai kulturális napok keretében mutatkozik be Szabó Lajos Munkácsy-díjas festőművész az Egressy Gábor Szabadidőközpontban június 14-ig.

Szabó Lajos az 1950-es évektől a mai napig a hazai kiállítások egyik szereplője. Következetes eredeti rajzi és emberi eszményeihez. Egyik fő motívuma a táj — a Pilis, a Bakony —, az évszakok színözönlése. Aprólékosan kidolgozza a részleteket, ügyel a rajzi pontosságra, abban leli kedvét, hogy az élet megannyi hétköznapi eseményét a képben véglegesítse. A valóság megszállott enciklopé- distája.

Realizmus jellemzi virágcsendéleteit is, nemkülönben portréit, melyeknek avatott mestere.

— Losonci —