Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám

Az emberség hullámhosszán I. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1991. JÚNIUS 10., HÉTFŐ Tolókocsival Korosztályom, a most ötödik Ikszet taposok, egy feledésbe me­rült szovjet filmből kapott ízelítőt arról, milyen az, amikor a lelkierő legyőzi a fizikai fájdalmat. Egy igaz ember története. Ez volt a film elme, s arról szólt, miként kerekedett felül a csonkoltság miatti letargián egy mind a két lábára amputált vadászpilóta, milyen gyötrelmeken ment keresztül, míg végül is győzött az akarat, s a gépmadár úgy rugaszkodott el a föld­től, hogy a nyomorék ember vezette. Gattyán György béke­időben vonult be katoná­nak, nem repülős volt, csak gyalogos. Ez viszont aligha enyhített a 20 éves fiatal­ember elkeseredésén, ami­kor féléves szolgálat után kiszuperálták érszűkületre hajlamosság címén, s még alig 21 éves, amikor sor ke­rült az első műtétre. Már — most 44 éves — tőből hiányzik mindkét lá­ba, s a két kezén összesen négy ujj van. Tolókocsin közlekedik, és Trabant Hy- comattal járt dolgozni, amit ez év március 25-én loptak el a XX. kerületi Damja­nich utca 66. sz. alatti ház elől, pedig az öreg kocsi szélvédőjén rajta volt a mozgássérültek jele. Különben Dabasszőlősön lakik egy magánházban, egyedül, pontosabban a ház egy részét a fia és a menye lakják. Ám az apát és fiút nemcsak a téglafalaik vá­lasztják el, hanem az indu- j latok is. I A lakásban rend, tiszta­ság, a kert is gondosan fel­ásva, felgereblyézve. A be­vetett ágyásokon végigöm- lik a mézszínű napfény, hogy előcsalja a földből az életet. A parajt, a hagymát, • paradicsomot. A teraszra — a lépcső mellett — enyhe lejtésű fel­futó visz, melyen a tolószék fel- és legördül. Az ágyá­sok közt szélesebb a köz, pont annyi, amilyen széles a tolószék. A házban min­dent a rokkant férfi végez. Főz, mos. takarít. A kertet is ő munkálja meg a toló­kocsiból, ráadásul nyulakat nevel, sőt dolgozik. — A nyúltartásra ráfize­tek, s amit a takarmányke­verőnél keresek, majd rá­megy benzinre. De muszáj csinálni. Munka nélkül nem tudnék élni, számomra ez az egyedüli értelme az élet­nek. Gattyán György hajda­nán autószerelést tanult, a ma, négy ujjal is jól elbol­dogul a szerszámmal. Azt mondják, a Trabant Hyco- matok doktora, jobban is­meri, jobban megjavítja őket, mint bármelyik szer­viz. A dabasi takarmány­keverőben karbantartóként dolgozik, ide-oda gördül a tolószékével, fúr, reszel, he­geszt, mindent megcsinál, amit rábíznak. — Nézze, tudom én azt, hogy egy egészséges ember nálam többet nyújt, s azzal is tisztában vagyok, hogy leltek volna helyembe tel­jes értékű szakmunkást. De segíteni akartak rajtam, mert tudják, imádok dol­gozni, s ott, a kollégák közt kapom meg, amit az élet nem adott meg a számom­ra: a családi fészek mele­gét, a törődést, a szeiretetet. Már amennyire egy darabos férfiember tud szeretni. Amióta a kocsimat ellop­ták, felváltva visznek-hoz- nak. Nem ingyen, bepótolok a benzinbe. De lehet az ilyet megfizetni? Gattyán György nős volt, a felesége még akkor hagy­ta el, amikor a második lá­bát leamputálták. — Már a műtétre vártam, amikor bejött, hogy közölje, kettévágja a kenyeret, el­válik. Jobbkor nem is mondhatta volna. Akkor, a műtét után kaptam rá az italra. Totál alkoholista lett belőlem. De ahogy be­lesüppedtem, úgy ki is másztam a posványbái, önerőből, elvonókúra nél­kül. Rádöbbentem, hogy az alkohol nem old meg sem­mit. Vagy találok valamit, ami értelmet ad az életnek, vagy felkötöm magamat. Megtanultam nyomorékon, egyedül élni, ma ott tartok, hogy még a létrán is fel­kínlódom magamat a pad­lásra. — A rendőrség mit mond, semmi remény a Trabant­ra? — Szerintem szétkapdos­ták alkatrésznek. A hyco- mathoz nem kapni semmit. — Lesz valaha is pénze új kocsira? — Nem új kocsira kelle­ne a pénz, hanem vámra meg átalakításra. Tavaly ősszel a barátok elvitték Gyurit világot lát­ni Németországba. A ba­rátság eme önzetlen meg­nyilvánulása annyira meg­hatott egy vidéki fogadóst, hogy ajándékként felaján­lotta a használt kocsiját. Egy 1978-as Nissan 14—Y-t. — Haza is hoztuk. De a vámot a mai napig nem tudtam kifizetni. Miből? A Buda Környéki Vámhivatal 355 ezer forintra becsülte a 12 éves kocsi értékét, és 124 750 forint vámot vetett ki rá. Kérdem én magától, melyik rokkantnak van ennyi pénze manapság? Amíg azt ki nem fizetem, a kocsit el nem adhatom, át nem alakíthatom, tehát gyakorlatilag nincs kocsim — kesereg az ajándék Nis­san mellett. A dabasszőlősi remetére Horváth Béláné, a dabasi mozgássérültek patrónusa hívta fel a figyelmemet. Idézet a levélből: Gattyán György esetét azért írtam meg önnek, mert én a legjobb szán­dékkal sem tudok bajba ju­tott tagtársunk helyzetén enyhíteni. Az ilyen és eh­hez hasonló esetekben nagy szükség lenne, hogy a sajtó megmozgassa az egészséges emberek segítőkészségét. Ha még létezik ilyesmi. Sajnos manapság egyre ke­vesebb az olyan fül, mely meghallja egy rokkant em­ber segélykérését, egy rok­kantét, aki amúgy is borsos tandíjat fizetett már az életben. Kedves Horváthné, sze­rintem ön túl borúlátó. Az emberség hullámhosszára minden emberi fül érzé­keny, és ezt az érzékeny­séget nem tompíthatja el az adott kor gazdasági mély­pontja. Az emberség eddig is sok mindent kibírt. Mély meggyőződésem, hogy Gattyán Györgyön Is segí­teni fog. Matula Gy. Oszkár Az apa nem bocsát meg a fiának Kit érdekel? A Dabasi Bíróság megtartotta az első tárgyalást az év elején nagy port kavart Turányi-ügyben. Mint arról ak­kor beszámoltunk, Turányi Zsolt gyáli lakos, aki az ese­mények idején töltötte be a tizennyolcadik évét, több- rendbeli bűncselekmény-sorozat miatt került szembe * rendőrséggel, letartóztatás közben szökni próbált, amiért az intézkedő rendőr rálőtt, megszökött a rendőrségi ko­csiból, s napokig bujkált lőtt sebbel a vállán. A nyomozati munka kö­zel öt hónapot vett igénybe, dr. Krascsenits Jenöné ügyész hétoildalas vádira­tot terjesztett be dr. Kré- kity János bíró tanácsa elé. Turányi Zsolton kívül még öten ülnek a vádlottak padján, közülük két sze­DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Paehner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. vili. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 14«. Telefon: 1M-23SS/ÍSJ 8 mély most tölti sorkatonai szolgálatát. Az ügyben jó néhány tanút is kihallgat­tak, köztük a fővádlott édesapját, Turányi Mihály gyáli vállalkozót. Szomorú volt ez a szem­besülés a bírósági terem­ben, bár látszatra csak az apa tűnt megtörtnek, meg­rendültnek a vádpontok hallatán. A megtévedt fiú neki okozta a legtöbb kárt, milliós nagyságrendben lo­pott gumiabroncsokat a Turányi házaspár által mű­ködtetett kft.-ből, melynek egy része megkerült. A lo­páson kívül többrendbeli közokirathamisítással, ga­rázdasággal, szökéssel, cser- benhagyásos gázolással és dolog elleni erőszakkal is vádolják a fiatal Turányit. Az ebédszünetben — Tu­rányi Zsolt kérésére — en­gedélyt kaptunk a bírótól, hogy beszélgessünk. — Egy-két vádpont kivé­telével teljes beismerésben van. Mire számít? — öt évvel biztos meg­dobnak. — Beismerésben van, te­hát bűnösnek érzi magát. — Csak részben. Apám­nak is része van abban, hogy idáig jutottam. Turányi Mihály kihallga­tása során azt kérdezte az ügyésznő: — Az ön fiának nem volt sem szakmája, sem munka­helye. Mégis márkás ko­csikkal száguldozott. Nem tűnt ez fel önnek, nem ke­reste a szokatlanul magas pénzösszegek forrását? Egyáltalán, ön szerint nor­mális az ilyen életvitel egy gyerekembernél ? Turányi Mihály válaszá­ból egyetlen mondatot je­gyeztem fel: — Most utólag belátom, többet kellett volna vele kézenfogva járnom, amikor kicsi volt. Viszont kemé­nyen dolgoztam, hogy gond­MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON KERES EGYET, KÖZBEN ELOLVAS TÍZET V erselő diákok A jó szándék csodákra ké­pes. Például rászoktat olya­nokat a versre, akik utol­jára egy rég feledésbe me­rült évzáró ünnepségen szavaltak az iskolában. Gardáné Sólymos Dalma nem ezzel a szándékkal szervezte meg a dabasi if­júsági könyvtár irodalmi csoportját, de ez lett a vége. Illetve ez is. A kis csoport rendszeresen fellép a nyugdíjasok havi össze­jövetelein is, amire viszont a nagyszülők és minden rangú-rendű nyugdíjas ro­kon elmegy, már csak azért is, hogy szorítson az unoká­nak, a rokon gyereknek. — Magam sem tudom, minek is nevezzem őket, hisz nem csupán szaval­nak. Van, aki énekel, cite- rázik, furulyázik, sőt van egy házi szerzőnk is, a Garda Zsuzsi, aki zenét komponál. A programo­kat rendszerint valami aktualitáshoz igazítják. Volt már tavaszköszöntő, anyáknapi megemlékezés, pünkösdi műsor. Azon túl, hogy megkapják a té­mát, mi nem avatkozunk a gyerekek dolgába. Ki-ki maga választja meg a verset, prózát, dalt, ami­vel fellép a műsorban. Van ennek egy nagy elő­nye, melyet csak mi tu­dunk. A gyerek nem is sejti, hogy a válogatás­sal járó búvárkodás so­rán mennyivel gyarapítja a tudását. Keres egy verset, s közben elolvas tízet. Válogat a szerzők közt, s megismerkedik a különböző stílusokkal. Ferenczi Margit könyv­tárigazgató órákig tudna beszélni erről a témáról, látszik, az ő szívéhez leg­alább olyan közel áll az if­júsági irodalmi csoport, mint a Gardánééhoz. tálán életet biztosítsak a családnak. — Soha nem volt rám ideje, legfeljebb arra, hogy papoljon. Hogyan élt ö, amikor annyi idős volt, mint én, ilyen és ehhez ha­sonló dolgokat mesélt. Kit érdekel már manapság az ilyen szöveg? — néz rám megértést várva a 190 centi magas, legalább 100 kilós vádlott, akiről a szökés miatt még a tárgyaláson sem vették le a pórázbilin­cset. , Távol áll tőlem, hogy mi­nősítsek, de felmerül ben­nem a gyanú: ez a srác mintha nem volna .., — Lehet, nincs nálam minden rendben — mondja ki helyettem Zsolt a „diag­nózist”. — Kérni fogom, hogy vizsgáljon meg egy elmeszakorvos. (A védő is szükségesnek látja.) — Nem óhajtja vissza­vonni a feljelentését? — kérdezték kétszer is Turá­nyi Mihály tói. Az első tárgyalási napon Turányi Mihály még kötöt­te magát a feljelentéshez, mint mondta, túl sokszor bocsátott már meg, talán ezért is jutott a fia idáig. ítélethirdetés után még visszatérünk a Turányi ügy­re. M. Gy. O. • — Valóban így van, de azok is közel állnak hoz­zám, akik a legjobban igénylik ezeket a műso­rokat: a nyugdíjasaink. A klubjuk, melyet úgyszin­tén mi működtetünk, egyre több érdeklődőt vonz. És ez, úgy érzem, a munkánkat is minősíti, nem dolgozunk hiába. A dabasi „nagyérdemű” kiváltképp a Petőfi- és Arany-verseket igényli, ki­vált a hatvanon túli korosz­tály. Vagy mert ezek a ver­sek reneszánszukat élik, vagy mert a modern költé­szet nem olyan szívhez szó­ló. mint egy szép Arany­ballada. — A mi gyerekeinken semmilyen igény nem fog ki. Krizbai Ivett, Kópiás Bence, Bodrogközi Gábor, Murányi Réka, Garda Zsuzsa vagy Cseh Fran­ciska éppúgy eligazodik a klasszikusok közt, mint amilyen könnyen megbir­kóznak a kortárs szer­zőkkel. Jó az ilyet hallani. Kivált manapság. Amikor egyre több segély kiáltás érkezik a könyvtárak tájáról. Pedig — mint azt a fenti példa is igazolja —, a versre, a míves szavakba foglalt gon­dolatokra ma is van keres­let. Csak tudni kell „elad­ni”. (— gyé —) Hány kiló lehet? A kakucsi általános iskola nyolcadikosainak meg se kottyan az a jó néhány kilónyi vashulladék, amivel aisz területén kijelölt gyűjtőhelyre igyekeznek. A MÉH és az iskola közös akciója felér egy lomtalanítási program­mal, a gyerekek ugyanis minden zugot felkutatnak fém- és papírhulladékért. Később döntik majd el, hogy a be­folyt pénz a részt vevő osztályok kasszáját gazdagítja-e vagy a sportkör javára fordítják (Petényi István felvétele) Ócsai kulturális napok Szabó Lajos kiállítása Az ócsai kulturális na­pok keretében mutatko­zik be Szabó Lajos Munkácsy-díjas festő­művész az Egressy Gá­bor Szabadidőközpont­ban június 14-ig. Szabó Lajos az 1950-es évektől a mai napig a hazai kiállítások egyik szereplője. Következetes eredeti rajzi és emberi eszményeihez. Egyik fő motívuma a táj — a Pi­lis, a Bakony —, az év­szakok színözönlése. Aprólékosan kidolgozza a részleteket, ügyel a rajzi pontosságra, abban leli kedvét, hogy az élet megannyi hétköznapi eseményét a képben vég­legesítse. A valóság megszállott enciklopé- distája. Realizmus jellemzi vi­rágcsendéleteit is, nem­különben portréit, me­lyeknek avatott mestere. — Losonci —

Next

/
Thumbnails
Contents