Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

Valahol Erasmusnál kezdődött A hídépítő magyar A szentendrei művelődési központ előtt ismét az az idős úr tűnik fel, akiről szégyenletesen keveset tudok. Pedig többet illenék, mert földim. Noha átellenben az én falummal, a másikban született, s cseperedett fel, de szőkébb hazám tájnyelvét beszéli, az enyémhez hasonló mélységekből indult. Ennélfogva oly sok mindent gon­dolunk egyformán, ahogy a múltkori beszélgetésünkből kiderült. Mások beszéltek róla az­óta, mondván: híres ma­gyar és holland író Dékány Károly. Igaz, ezt jobban tudják róla odakint, no meg Európa nyugati felé­ben, akár Angliában, vagy Franciaországban, mint idehaza. Itthon csak az iro­dalmi berkekben tartották számon. Főleg azok, akik vele együtt egy közös ügy sikerét szerették volna er­kölcsi okok miatt előmoz­dítani. A holland—magyar ba­rátságról is csak apró is­meretmozaikok tulajdono­sai vagyunk. Számon tart­hatjuk, hogy ez már vala­hol Erasmusnál kezdődött, aki a maga korában Euró­pa összefogását sürgette a török ellen. Aki Mohács után vigasztaló könyvet írt II. Lajos özvegyének. A sorban következnek még a protestáns magyar diá­kok, akik Hollandiába men­tek Erdélyből. Az, hogy az első magyar enciklopédia Utrechtben jelent meg, s ez Apáczai Csere János érde­me is. Szüléink emlékei között egykori játszótársak neve bukkan fel, akiket az első világháború után Hol­landiában neveltek, mások csak ottani polgárok házá­nál nyaraltak. KEVESET TUDUNK Fölmenthetjük magunkat hiányos ismereteink miatt azzal, hogy az elmúlt évti­zedekben nem nyílt túl tá­gas ablak a világra, hogy úgy általában, már vagy tizenöt, vagy még több éve, a hétvégi, késő esti többlet- munkára fordítjuk azt az időt, amit könyvek mellett, színházban, értelmes társal- kodásban kellene eltölte- nünk. így aztán nem csak Hollandiáról, külhonba sza­kadt hazánk fiairól, hanem sok egyébről tudunk — fé­lek, hogy igazam van —, pótolhatatlanul keveset. PUSZTÁBÓL INDULT Dékány Károly, akit a ti­szántúli Dévaványáról ka­pott fel az idők forgószele, az 1948-as fordulatig itthon parasztpárti gondolkodású, Sinkáért, Illyésért, a népi írókért rajongó, már 1948- ban csatlakozik a Nyugaton kiadott, Ahogy lehet című folyóirat köréhez. Első kö­tetének címe: Küldött a puszta. Ez Hamburgban je­lent meg 1953-ban. Dolgo­zott a francia rádió magyar szerkesztőségében. Filozó­fiát tanult, majd a louvaini egyetemen régészetet. Nagy messzeség ez már, ahhoz a régi valósághoz, melynek költői képét így fogalmazta verssorokba: „Gyermekko­rát de sok visszasírja, / de én — gyónóm — soha. / mert nem kívánhatom el­lenségemnek sem, / annyira mostoha. / A gólya is ron­gyok közt hozhatott, / öreg sásszatyorban, / a rét ne­velt föl mályvapogácsával, / s a közkert, ha loptam.” Nyugdíjas koráig az Amszterdami Protestáns Nem divatból emlékeznek Koszorúzás a temetőben Napjainkra egyre több városban, községben állíta­nak emléket a második vi­lágháborúban elesett ma­gyar honvédeknek. Tudjuk, egy évtizede még nem volt ez ennyire természetes, egyáltalán ilyen emlékmű­vek, kegyeleti helyek sem léteztek. A szígetszentmik- lósi temetőben áll egy sír­emlék, amely felirata sze­rint a községben elesett is­meretlen magyar katonák­nak állít emléket. Ezt a sírt már kilencedik éve minden tavasszal a máso­dik világháború befejezésé­nek évfordulóján és halot­tak napján megkoszorúzzák az 1. sz. általános iskola Komáromi Alajos kishon- véd csapatának tagjai. Az idei kegyeletes meg­emlékezésre május 9-én, csütörtökön 17 órakor kerül sor a városi temetőben. Visegrád Nemzetközi szeminárium A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesü­let főtitkára, Kállay György tájékoztatása sze­rint az egyesület — mint a legnagyobb nem kormány­zati természetvédő szerve­zet — május 7. és 10. között tartja Visegrádon nemzet­közi szemináriumát. Mivel a természetvéde­lem leghatékonyabb eszkö­ze a szemléletformálás, az elhangzott és elhangzó elő­adások fő témája az ifjú­ság természetvédő oktatása. dunataj hírlap Vezető . munkatárs.: JVIóza Katalin. # Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1146. Te­lefon: 138-4761, 138-1667. különös tekintettel a ma­dárvédelemre. A találkozó célja, hogy a madárvédő közösségek, mozgalmak képviselői tá­jékozódjanak testvérszer­vezeteik tevékenységéről, és tapasztalataik kicserélé­sével a természetvédelmi tevékenységet és az együtt­működés további lehetősé­geit bővítsék. A rendezvény résztvevői az Európai Madárvédő Egyesületek Szövetségének (WEBS) tagállamaiból ér­keztek, tehát a nyugat­európai szakembereken kí­vül térségünk valamennyi országának képviselői is el­jöttek a találkozóra. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a természet, illetve madárvédelem ügyében így a társadalmi összefogás mellett a széles nemzetközi együttműködés is kialakul­hat. A találkozó program­jában a résztvevők és szer­vezeteik bemutatkozása, beszámolók és előadások kaptak helyet Sz. K. hollandus Egyetem munkatársa volt. Szerényen fogalmazza, hogy könyvtárosként, mert az irodalomból csupán, ott sem lehet megélni. Ám ké­sőbb nyomdája lesz, hol­land nyelvű novellái jelen­nek meg, új hazája költőit fordítja magyarra, s általá­ban hidat szeretne teremte­ni, nem csak az irodalom által, a két nép között. Év­tizedek óta küzd ezért. Kijártak hozzá. Próbál­koztak itthon is a Hol­land—Magyar Baráti Tár­saság megszervezésével. Fábián Zoltán, Cseres Ti­bor, Fekete Gyula, Szeberé- nyi Lehel tett ezért a leg­többet. Dékány Károlynak már a hatvanas évek végén sikerült megalapítania Amszterdamban, a magyar dokumentációs központot és a Fórum Könyvkiadót. A HOMKE ITTHON Ülünk a művelődési köz­pont eszpresszójában. Asz­taltársam arról beszél, hogy váltakozva lakik Amszter­damban és itthon. Folyóirat alapításán gondolkodik. A magyar társadalmi élet fur­csaságain tűnődik. Ameny- nyire örül a változásoknak, annyira foglalkoztatja az is, amit szókimondóan megje­gyez, bár előrebocsátja: — Már meg ne sértődjetek érte, az a ti bajotok, hogy túlságosan egy dimenzió­ban gondolkodtok. Meg az­tán — mondja egy kis gon­dolkodás után — sok nála­tok a demagóg. Gondol­kodjatok több dimenzióban! Több komponenst vizsgál­jatok egyszerre — ajánlja. Fáradhatatlan. Egy éve működik már itthon is a HOMKE, a Plolland—Ma­gyar Kulturális Egyesület, melynek Szentendre a köz­pontja. — Hetvenkét éves va­gyok. Ennek a küzdelem­nek a történetéről írok most könyvet — közli a Petőfi külföldön c. tanul­mány, háromszáz holland versfordítás, a hollandiai könyvtártörténelem, a ma­gyaron kívül egy holland verseskötet írója. Azt ajánl­ja: látogassam meg több­ször. Beszélgessünk. Nem kell mindenben egyetérte- nünk. Jobb, ha mindig azt mondjuk a dolgokról egy­másnak, amit gondolunk. Úgy kerülhetünk közelebb az igazsághoz. Kovács T. István I. ÉVFOLYAM, 80. SZÄM 1991. MÁJUS 8., SZERDA D U NAJÁJ x-Xtírlu SZENTEN L) KEI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET 0 DUNAKESZI • RÁCKEVE O SZIGETSZENT« MIKLÓS G FÓT • GÖD A szakembert nem lehet megtéveszteni Tenni, amihez értünk A jó bort ízlelgetni kell. Annak illata, zamata, aro­mája yan — szinte bűn fel­hajtani, mint egy pohár vi­zet. A boriváshoz kultúra kell, ehhez viszont mérték és ismeret. A borszerető amatőrt és a bort ismerő szakembert nem lehet meg­téveszteni; a tramini, a leányka, a muskotály vagy az olasz rizling számukra összecserélhetetlen tulaj­donságokkal bír. Dömsödön a borászat ősi mesterségének kiváló mű­velőiéként tartják számon a 63 éves Siket Gábort. A település központjában levő házához borkimérés tarto­zik, a pultnál felesége szol­gál ki. Nemcsak itt, de bel­jebb, a házban is érezni a finom nedű illatát, s persze az otthon berendezési tár­gyai sem hazudtolják meg a gazdát. Pedig mint az életben annyian másokat, őt is a kiszámíthatatlan sors vezette a szakmához. Amit azonban lehetett, „ki­hozott” belőle. A Dózsa Téeszben annak idején 200 hektár szőlőt telepített, száz hektár gyümölcsöst, s mint a nagy művet, úgy tartja számon az ötvenezer hektoliteres borkombinát létrehozását. Persze, tör­ténete előbb kezdődik eL Egyelőre középfokon A kísértés hatalmába keríti az embert. Azt gondolja harangszó ide­jén, harmadik napja járva már a megye köz­útjait; ideje főzött ebé­det fogyasztani. Kelle­mest a hasznossal. Itt egy privát kifőzde, há­zias ételeket hirdet. No­sza, tapasztaljuk meg, mit tanult máig a hazai vendéglős? Az árak már nem lep­nek meg. Egy tál étel 125 forinton alul nem kapható. Itallal, kenyér­rel, borravalóval szoli­dan számolva, az mini­mum százötven. No de, egyszer ezt is lehet a nyolcvanforintos’ napi­díjból. Olvasom a pultról el­vett listát. Csend. Hátul a konyhában beszélget­nek. — Jó napot kívánok) A harmadik elnyújtott köszönés után jön egy közömbösen pislogó hölgy, aki tudomásul veszi, hogy pacalt kérek. Aztán ismét hátravo­nul, én meg a patyolat­tisztán terített asztalok egyikéhez telepedek le. Az utcáról megérkezik egy fiatal hölgy és el­foglalja a helyét a pult mögött. Nyomasztó csöndben szemlélődöm. Élethű műanyag virágok az asztalon, rém giccses, őzikés, hattyútavas ké­pek a falon. Ügy érzem, hogy mondanom kellene valamit. Pár mondatos dialógusunk tárgya a vi­rág, ami iránt érdeklő­döm, s melyekre a kis hölgy nagyon büszke. Hozzák a pacalt. Ízle­tes, házias, bőséges. Fo­gyasztom. Még mindig én vagyok az egyetlen vendég. Fizetek. A hölgy szá­mol, elteszi a felárat. Megdicsérem a házias ízeket, amire bólint. Nem ajánlja, hogy jöj­jek. máskor is, nem köz­li, hogy milyen más spe­cialitásuk van még, csak hűvösen elköszön és a gyűrűit nézegeti nagy figyelemmel. Vendéglátó iparos. K. T. L szónkét évesen, 1951-ben huszonhét hónap munka- szolgálatra viszik: Taszá- ron, Lentiben azokat a szovjet laktanyákat építik, amelyekért ma áll az alku — miként és hogyan váltsa meg a magyar állam e ke­servvel felépített ingatla­nokat ... 1953-ban Csepelen dolgozik esztergályosként. Gépészmérnök szeretne lenni, háromszor jelentke­zik a műegyetemre, siker­telenül. Megnősül. Egyre kilátástalanabb az élet, 1956 tavaszán visszamegy Dömsödre. Apjának ekkor még megvan a szőlője és a gyümölcsöse, autodidakta módon ezt műveli. Négy év múlva, 1960-ban apja — nem kis presszióra — alá­ír egy nyilatkozatot, misze­rint Gábor fia beviszi a téeszbe a szőlőt. Vissza az időben, a negy­venes évek végén, az ötve­nes évek elején vagyunk. Siket Gábor apja kereske­dő, akit osztályidegennek, kuláknak minősítenek. A szatócsboltját elveszik, s helyére beköltöztetik a földmű vessző votkezetet. Házukból úgy „tessékelik” ki a családot, hogy nincs hová menniük, a volt ko­csisuk ad ideiglenes szállást nekik. Siket Gábort hu­Ekkorra Siket Gábor eljegyezte magát a kénysze­rűen meglelt hivatással, megismerte, megszerette a szőlőt. Később elvégezte a kertészeti technikumot, majd a Kertészeti Egyete­met, s közben indult a kü­lönböző borversenyeken. Értette — és érezte a szak­mát. Működése alatt felvi­rágzott a kertészeti ágazat, ahová a borászat is tarto­zott. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy ebben mennyi a személyes érdem. A szakmai karrier csúcs­pontja 1980-ban volt, ami­kor 18 ezer hektoliter bort exportált az NSZK-ba; hat­vannyolc kamion vitte az édes nedűt. Nagy szerepet vállalt a borértékesítés há­lózatának kiépítésében is, beosztását tekintve főága- zatvezető, elnökhelyettes lett. Mint a sikeres emberek­nél gyakori, a konfliktusok őt sem kerülték ki. Meg­kezdődött a személyesíted! harcok huzakodása, ha i valamire igent mondott, el lenfelei nemet akartak. Égj dolgot tartott fontosnak, ; mesterséget. Igyekezett ; múltra, az igazságtalan sé­relmekre nem gondolni, be­lépett a pártba is. Ügy gon­dolta, a kritizáló szónál és a jobbító szándéknak így nagyobb hatóereje lesz Mert sok minden ellen é: sok mindenért kellett szó emelnie. Bizonyos idősza kok mást és mást követel tek, míg a téesz fejlődésé nek kezdetén érdemes vol támogatni az ipari ágazató! létrehozását, bizonyos pe riódusban fel kellett ismer­ni, hogy a különböző érdé keltségű területek egymá. kerékkötői. Siket Gáboi szókimondását nem kedvel ték felettesei. Túlságosai sokszor hangoztatta érveit ezért úgy gondolták, féln kell állítani. Miután a bor- szállítmány 1980-ban el hagyta a téeszt, csúnya vi­ták következtek, az elnök helyettes kórházba került Nemsokára, 52 éves korá ban, rokkantnyugdíjaskén megvált a szövetkezettől. A szőlő, amit valamikor tele pített, tönkrement. A tées: híres bora — a múlté. A tevékeny embert ; munka gyógyítja meg Nyugdíj után gazdálkodn kezdett; szőlővel, gyümölcs csel, virágtermesztéssel fog lalkozik. Nem hagyja el ; mesterséget, hiszi, hogy tenni kell, amihez értünk Kell a jó bor, és a magya: kiváló. Most már csak a j< külkereskedőknek kell csa tasorba állni, akik a nagy világban hírét viszik a ma­gyar bornak, visszaszerzil becsületét. Vasvári Éva Karosszériások, figyelem! Bemutató gyártelepen Szakmai bemutatóit ren­dez május 9-én, csütörtö­kön 10 órakor a 208. Sz. Csonka János Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet az iskola Sziget- szentmiklós gyártelepi tan­műhelyében. Működés köz­ben mutatják be a Blackhawk karosszéria­egyengető rendszert. A rendezvényre a szakmun­kásképzésben dolgozó szak­embereken kívül meghív tak nagyon sok vállalkozó is, ugyanis szeretnék a géj szabad kapacitását a ka­rosszériás szakmában dol­gozó vállalkozók számár; értékesíteni. Dunakeszi Közgyűlés, vásár Jelen és jövő. Kérdője­lek a levegőben. Mit ad ol­csóbban, mit vásárol fel kedvezően az ÁFÉSZ? Mit mondhatnak vezetőik a gyümölcsszezon kezdetén, kistermelő tagjaiknak? Ilyen és hasonló témák ke­rülhetnek szóba a Váci ÁFÉSZ dunakeszi intézőbi­zottsága által rendezett közgyűlésen, melyet szer­dán 16 órakor tartanak a József Attila Művelődés Központban. Ugyanott kerül sor 10-ér pénteken délelőtt kilen órától 16 óráig a franci; divatékszer és illatszer vá sarára, miközben egy másil helyiségben délelőtt 10—1: óráig az Érted Kft. keres kedőinek ad helyet a há vezetősége. Ök import ki lósruhákat kínálnak meg vételre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents