Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

Középkori haj ótest P©S7AtB@B«¥ÄS VARJUK LtVíl.í Irt CT, CÍMÜNK: 8 Uí» A PEST, S»F.: 311 -1446 Régészek becslése szerint minimum 600 éves az az egy törzsből faragott bödönhajó, amelyet a Fclső-Tisza meílrében találtak Tiszabecs határában. A 12 méter hosszú hajótestet vízügyi szakemberek emelték ki és szállították el a Nyíregyháza-Sóstói Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A lelet pontos, karbonos kormeghatározó vizsgálatát a debreceni Atomki laboratóriumában végzik el •Cscak a pénzt szedik Akárhogy is nézem, Vá­cott tíz formiert őrzés nél­küli parkolójegyeket „osztogatnak". Mert a par­koló gépkocsiban keletke­zett károkért — rongálás, betörés, lopás — felelőssé­get nem vállalnak: olvas­ható a jegyen! Viszont jó támpontot nyújtanak a gép­kocsik körül settenkedők­nek ahhoz: a tulajdonos meddig nem megy vissza, meddig áll az autó őrizet­lenül. Csak szedik a pénzt — parkolóőr nincs, s a fe­lelősséget sem vállalják. Gondolom, így kényelme­sebb ... Ráadásul gazda­ságosabb! Solymosi László Dunakeszi Kitépett bokrok Katonai sátrakban kezdték Idén újra lesz szabadiskola Szőnyi István festőmű­vész halála után vetődött fel a kérdés: mi legyen a parkjával? Többen egyet­értettek abbán, hogy fiatal képzőművészek rendelkezé­sére kellene bocsátani. Dá­niel Kornél javaslatára szabadiskola létesítését ha­tározták el. A megye akko­ri vezetői nem támogatták az elgondolást, de ennék ellenére meghirdették az első nyári táborozást. Az érkezőknek, hogy le­gyen hol lakniuk, katonai sátrakat béreltek, amelye­ket a Duna-parton állítot­tak fel. Így alakult meg Zebegényben a Szőnyi Ist­ván képzőművészeti sza­badiskola, amely jövőre ünnepli negyedévszázados fennállását. Igazgatója Dá­niel Kornél lett, aki 1984 májusáig vezette a nemzet­közi hírnévre szert tett in­tézményt. A hangulatos, hatalmas park ma már égészen más képet mutat Miután az ár­víz kimosta a sátrakból az alkotókat, 1970-ben 750 ezer forint megyei támoga­tást kapott az iskola. Jól­lehet ez az összeg nem bi­zonyult elegendőnek a kivi­telező számára — aki több mint egymilliót kért —, mégis felépült a huszonkét faház. Szabadiskolások, ka­tonák, helybeli diákok lel­kes munkája eredményezte azt, hogy háromnegyed miiliónál kevesebből való­sították meg elképzelései­ket. Van színháztermük, Iro­daépületük, s az idén már hatvanszemélyes saját konyhájuk kínálja majd a mindennapi menüt. A rajz, festő, kerámia és tűzzománc szakokra jelent­kezők ugyanis június utol­só vasárnapján ismét bené­pesítik az iskolát. V. A. Szeretem a virágos utcá­kat, tereket, jártaniban-kel- temben gyakran 'gyönyör­ködöm bennük. Szorgos kezek ültetik, ápolják a nö­vényeket — olyan az össz­kép, mintha lelke lenne a környékinek. Szomorú vi­szont, hogy nálunk Potná- zon a Sashegyi Sándor Ál­talános Iskola tanulói pusz­títják . a virágokat, a növé­nyeket. Ugyanis testneve­lési órákon ki, a szabadba küldik futni a tanulókat. A felügyelet nélkül futkározó gyerekek éktelen üvöltéssel, száguldó autók között ci­káznak az utcákon végig. Útjuk során, tornaóra lé­vén szedik „áldozataikat.” Derékba tört facsemeték, tö­vestül kitépett bokrok, le­tépett, eldobált virágok jel­zik a tornaóra végét. S ez újra és újra megismétlő­dik. Nemegyszer szóban, írásban is kértük a pedagó­gusok segítségét — sajnos eredménytelenül. A "—kör­nyék lakóiban joggal merül fel a kérdés: ilyen körül­mények között érdemes egyáltalán az utcáik szépí­tésén fáradozni? Amikor pillanatok alatt hetek, hó­napok munkája Válik sem­mivé? Pedig ha a pedagó­gusok is segítenének, talán lehetne változtatni ezen az áldatlan állapoton. Balogh Gyula Pomáz ü Isás5!® etem tuBagdeii-os A Pest Megyei Hírlap XXXV. évfolyamának 99. számában, a 12-ik oldalon „Áruház a bank felett" cí­mű tudósításban egy adat pontatlanul szerepelt. Az áruházat a bérlő — nem tu­lajdonos! — nem az önkor­mányzattól, hanem a D ima - völgyi Vízgazdálkodási Tár­sulattól öt évre szóló szer­ződés alapján bérli. Csak pontosítás: a társulat az épületet április elsejével adta át a bérlőnek, így az átalakításhoz csupán egy hónapra volt szükség. Ä gyors átalakítás minden­képpen az ingatlan bérlőjét dicséri, s a vállalkozói ma­gatartást minősíti. Füzesy István. a DVT igazgatója Illett elhallgatni Kapcsolódva a közvéle­ményt foglalkoztató, a hit­oktatás keretébe tartozó kérdésekhez, mindinkább átgondoljuk életünk eddigi eseményeit. Hitéletünk, lel­kiekkel összefüggő erkölcsi dolgaink az utóbbi években szétszórtan jelentek meg. Mondták: a „vallásszabad­ság” mindenki szuverén jo­ga. A valóság viszont az volt, hogy mindenkinek il­lett elhallgatni meggyőző­dését. Pedig ez a közel fél- évszázados űr igencsak el­szegényítette életünket. A íélpogány időszak valós kö­vetkezménye: kiégett, lel­kiekben, erkölcsiekben tar­talmatlan közélet, s az ösz- szetartozás hiánya. ítéljük meg a valós szabadságot: mindig a felnőtt nemzedék tartozik felelősséggel az utódok választásáért. A megfelelő döntésük lesz a legnagyobb erkölcsi és lelki hozzájárulásunk társadal­munk fundamentális fordí­tásához. Gyöngyösi József Budapest Menekített leereszt Az utak mentén több ke­reszt volt településünkön. Egy darabig ezek az időjá­rás viszontagságainak vol­tak kitéve — de sokat meg­újítottak az utóbbi időben a helybeliek. A keresztek­hez nem Is egyszer esemé­nyek kötődtek. Kevesen tudják például, hogy a te­metőben áll az a kereszt, amely valamikor a Hosszú­réti dűlőben amellett a bú­zatáblánál állt, ahová bű- zaszenteiés napján felvo­nultak a helybéliek, hála­éneket zengve a termésért, s hálaimával könyörögve a sikeres, jó termésért. A te­metőbe „menekített ke- feszt” így épségben maradt. A tagosítás elől menekítet­te meg Martin Jakab gazda Antal nevű fiával, s azzal a gondolattal: álljon ott a kereszt, azok álmát őrizve, akik életükben erdei-mezei csokrot helyeztek a Krisz- jus-íkereszt talpkövére. I’adinyi Lajos Budakeszi GyBmriin két évvel ezelőtt Isazjatót választott magá­nak az. általános iskola és diákotthon tantestülete. Ak­kor éltük az új rendszer rísu. napjait, s az Iskolákban is fölváltotta az utasításos-kinevezése« módszert a sza- vazósdi. Nagy Lászióné, aki már hosszú évek óta dol­gozott az iskolában, az utolsó években megbízott igaz­gatóhelyettes volt, elnyerte kollégát többségénél^ bizal­mát. Ennek alapján a megyei önkormányzat kinevezte Nagy Lászlónét igazgatónak a következő öt évre. Ara alig másfél év telt él, s a tantestület újabb szavazást kért — most már az igazgatónő ellen. A bizalmi szava­záson januárban a jel.'n lévő tanárok és tntevelők inaid’ 57 százaléka Nagyíjé ellen voksolt. S ekkor derült ki, hogy ez az új módszer, ez a szavitzósdi, csak játék. A jogszabály szerint ugyanis a fönntartó, jelen eset­ben a Pest megyei önkormányzat dönt az igazgató sze­mélyéről vagy figyelembe veszi a tantestület vélemé­nyét, vagy nem. Ez alkalommal nem. Ez a helyzet most I Gyomron, a Teleki-kastélyban, ahol értelmi fogyatékos, többségükben állami gondozott gyerekeket tanítanak, gondoznak, nevelitek. A demokrácia iskolája, nem az iskola demokráciája A főkönyv rendben, csak Gyömrő van elátkozva? De hogyan? A „lázadók”, pedagógusok, gyermekfel­ügyelők, nevelőtanárok, de még az egyik igazgatóhe- . lyettes, a diákotthon veze­tője is elkeseredetten so­rolják a bajokat. Hogy Nagynéval nem lehet együtt dolgozni, lágerparancsnoki módszerekkel irányít, leke­zelően, fölényesen bánik a beosztottjaival, hogy a ha­talom teljesen kiforgatta ■ magából. Hogy döntéseit ; már többször megváltoz­tatta a munkaügyi dönlő­■ bizottság, mert alaptalan­nak találta azokat, többek között egy fegyelmit. Hogy a halmozottan sérült és ' hátrányos helyzetű gyere­kek a legkevesebb szere- ‘tetet sem kapják még tőle. Hogy pártokra szakítja a tantestületet, s ebbe a ha- . talmi harcba már a gye; »- _ keket is bevonja. Hogy a diákotthonban siralmas ál­lapotok uralkodnak, alig- alig van játék, nincs klub­szoba, a gyönyörű parkban 4 «&LMan a játszótér öcsim vastelep­re hasonlít, a gyerekek több generációt kiszolgált ruhákban járnak. Az ebéd­lőben nincsenek poharak, a gyerekek a csapból isz- szák a vizet, az emeleti zu- .hanyozót, a fiúkét, hosszú ■idő óta nem lehet használ­ni, az intézet mikrobuszá- -hoz nincs gépkocsivezető, -így a beteg, olykor moz­gássérült gyerekeket is vo­naton, buszon, villamoson vonszolták az orvoshoz. Nincsenek szakképzett ne­velőtanárok, ezért vagy so­kat kell túlórázni, vagy ké­pesítés nélküli — tehát ol­csóbb — munkaerővel pró­bálja az igazgatónő pótolni a szakembereket. Írtak már mindenhová: képviselőjüknek, a megyei ■önkormányzatnak, kértek hivatalos vizsgálatot, kér­tek szakmai, pártatlan íté­letet, elmentek már fűhöz,- fához. Meg ott volt közben a bizalmi szavazás, és per­sze vizsgálat is folyt. Nem is egy, s még nem is zárult mindegyik le. Éppen most folyik a Teleki-kastélyban a kétévenként esedékes pénzügyi revízió, mely ki­derítheti, hogy valóban el­költik-e, s hogy mire a gye­rekek után kapott állami támogatást, s az intézmény működéséhez adott önkor­mányzati kiegészítést. Bár, a főkönyvek az iptézet fönn­állása óta mindig rendben voltak, mindig .mindenről voltak számlák, s az egyen­leg is mindig stimmelt. Soós Jánosné, a megyei önkor­mányzat munkatársa sze­rint eddig még soha nem vettek vissza pénzt, s a mű­ködéshez szükséges pótmil­liókról sem volt soha vita. Az intézet mindig annyi pénzt kapott, amennyire szükségé volt. Erre kérdez­te a diákotthon vezetője, •hogy óidkor hova lesz a pénzemért sem a gyereke­ken, sem a ruhájukon, sem az otthonbeli körülményei­ken nem látszik meg. És er­re azt válaszolja az igazga­tónő, hogy minden fillérről van számlája. De ezt a vi­tat döntse el a revizor. Áz igazgatóim egyébként készségesen válaszol min­den vádra. A gyerekek nem éheznek, néni soványak, re­peta is van, nem fáznak, a játékokról „forintálisan” — így mondta — el tud szá­molni, a nevelő nemhogy nem kevés, de a revizor most azt is vizsgálja, hogy túl sok lenne, s különben is, a megye mindent megvizs­gált, szándékos jogsértést, beosztásával való visszaélést nem állapítottak meg. És ő sem érzi jogosnak a váda­kat, ha annak érezte vol­na, a bizalmi szavazás után lemondott volna. De inkább arról van szó Nagy László- né véleménye szerint, hogy keményen, sok ellenállást leküzdve kell dolgoznia an­nak, aki akar valamit. És ő akar. Például, tovább akar­ja fejleszteni az intézményt, bogy ne 14—16 évesen poty- -tyanjanak ki innen a gye­rekek, hanem szakmát sze­rezve, a felnőtt kort elérve léphessenek ki a kastély -kapuján. Ügy véli, sok min­dent meg lehetne beszélni, tisztázni. Csak már nincsen meg a bizalom. . Hogyan lehet így dolgoz­ni? Az igazgatónő azt mondja, lehet1 vagy sem, nekik együtt kell dolgoz­niuk. S hogy mire volt jó a bizalmi szavazás? Hát ar­ra, mondja, hogy mindenki szembesüljön Önmagával’, ö is szembesült önmagával. Hogy mire jutott? Az ma­radjon az ő titka, mondja. Annyit árul csak el, hogy majd év végén minden ki­derül. S erre már nem kell so­kat várni, hiszen nyakun­kon a nyári vakáció. Ezgel is indokolja Soösné (a me­gyei önkormányzaton), hogy most nem akarják meg­bolygatni az intézet éleiét egy esetleges igazgatóvál­tással. Viszont addig is egy tízpontos föladattervet tűz­tek ki, amelyet az igazga­tónőnek végre kell hajtania, s amit a megyeiek rend­szeresen ellenőriznek. Pél­dául, hogy vegyenek föl so­főrt a betegszállító busz­hoz, hogy tisztázzák a diák­otthonban a munkarendet, hogy a döntéseiről tájékoz­tassa az érintetteket, hogy a helyettes vezetők kapjanak munkaköri leírást, megha­tározott föladatokkal, a ne­velőtanári álláshelyeket szakemberekkel töltse be, ezenkívül a munkatársaival kapcsolatban tanúsítson ön­mérsékletet, mellőzve a megengedhetetlen és elfo­gadhatatlan hangnemet és stílust. Érré mondták a „lázadó” pedagógusok, hogy a megye elismerte a vádak java részét, de lemondat­ni mégsem merik. Vajon miért? — kérdezik. Nem könnyű megyei ön- kormányzatnak lenni, plá­ne, ha Gyömrőről van szó. Ebben az iskolában 22 év alatt 11 igazgató volt, te­hát átlag kétévenként,,meg­ettek” egy igazgatót. Pedig, mondja Soósné, ezek között az igazgatók között volt már mindenféle variáció. Volt talpig szakember, aki talpig ember is volt. ö el­menekült. Volt emberséges igazgató, őt le kellett vál­tani egy gyermekbaleset miatt. Most van egy ke­mény igazgató, akit nem­igen szeretnek. Viszont az intézet nagyobb zökkenők nélkül működik. Ugyanak­kor az is igaz, a tantestüle­tet nem, de a vezetőt le le­het váltani. De ha levált­ják, ki jön a helyére? S biz­tos-e, hogy a tantestületnek van igaza? Egyébként sem lehet félévenként vezetőt cserélni. Kéne valami meg­oldás, amit senki nem is­mer. Az igazgatónő a jog­szabály mögé bújik, de tisz­tában van azzal, hogy csalt az támogatja őt. A tantes­tület másik igazgatót akar, de mi a biztosíték, hogy az, ha rosszabb nem is, de jobb lesz? Az önkormányzat mű­ködtetni akarja az intéz­ményt, de ők is látják, hogy így, bárkinek is legyen iga­za, nem lehet rendesen dol­gozni. A gyerekek látják kárát, s végül is az 6 érde­kük az elsődleges szem­pont. Aminek alapján vég­re rendezni kéne az intézet dolgát. Jó. De hogyan? Félő, hogy a legrosszabb megoldás születik, A gyöm- rői önkormányzat már sze­met .vetett a Teleki-kastély­ra, amelyből príma szállo­dát lehetne csinálni. Sok­sok bevétellel. Igaz, a me­gye nyakán maradnának a gyerekek, de ha tud meg­felelő csereépületet adni Gyömrő a Teleki-kastély helyébe, bárhol a megyé­ben, akkor a patthelyzet megszűnik. Gyomron. És átköltözik valahová másho­vá. Jakuboviís Anna.

Next

/
Thumbnails
Contents