Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

Elgondolkodtató Tisztességtelen Idős néni, ki tudja há­nyadszor csomózza ideges­ségében, keserűségében a i'ejitsnclojét. Remegő kézzel mutatja a polgármesteri hi­vataltól kapott papírt is, metyben elnézést kértek tő­le, csak hát az ügye ... Az ügye az maradt a régiben. Nem is az újságtól, még inkább nem a szerkesztő­ségtől várja a segítséget, mert az élettapasztalata bölccsé tette, és megtaní­totta rá, hogy akinek hatal­ma van, azzal szemben nem ugrálhat senki ember­fia. Nem vár ő semmit, ezért nevét se akarja „ki­íratni” az újságba, hogy­ne, hogy még több harago­sa legyen. Csak úgy érzi, valakinek, valakiknek el kell mondania, mik is tör­ténnek az új demokráciá­ban, a rendszerváltás után. Még a múlt év decembe­rében vásárolt három zsák kukoricát özvegy M. K.-né rokkantnyugdíjas. (A nyugdíjszelvényén, amelyet megmutatott, hogy, hogy nem 284« forint, azaz ket- tőezer-nyolcszáznegyvenhat forint állt.) A néni a három zsák ku­koricát kifizette, de csak otthon derült ki, hogy a ka­csáknak szánt termény tör­melék, szemetes, az állat­nak nem adható. Kulcsár Pál, a terményforgalmi ve­zetője — a polgármesternek írt levelében — elismerte a „hibát”, és utasította beosz­tottjait, hogy cseréljék ki a három zsák szemetes ter­ményt. A terményforgalmi embe­rei meg is jelentek M. K.- né tanyáján, és közölték: íme, itt a kukorica. A néni szerette volna megnézni, de azt mondták, a kocsin nem lehet kibontani a zsákokat, majd szó szót követett, és közölték az emberek: ők leteszik a zsákokat, de ha nem tetszik, a néninek kell visszavinni. Mondanunk sem kell: ezekben a zsá­kokban is szemetes mór- zsalékkukorica volt.. „Hát lehet itt szólni vala­miért is?!” — tárta szét kezét a néni. Most ott van három zsák használhatat­lan kukoricája a tanyáján, a kacsáit meg nem tudja mivel tömni.., KATT Olasz vendég Györgyén Bővült a szövetség Megható és bensőséges hangulatú ünnepség tanúi voltak vasárnap délelőtt a tápiógyörgyei gyerekek és polgárok, amikor találkoz­tak Andrea Franceschel- liével, aki a római zene- akadémia oboatanára. Mint megtudtuk, Andrea Fran-- ceschelli öt napon át az abonyi fúvószenekar ven­dége, de Varga György zenekarvezető kíséretében látogatást tett a györgyeiek- nél is. Bizonyára sokakban fel­vetődik: hogyan kerül ma­napság egy olasz oboatanár Tápiógyörgyére? Hiszen a sokat hangoztatott hátrá­nyos helyzetű Pest me­gyeiek gyakorta hajlamo­sak akkor is kisebbrendű­ségi érzésekkel közeledni „tények-hírek” felé, amikor nincs is rá okuk. Nos, mint azt a találkozón is elmond­ták, a Doslo Baráti Társa­ság belépett ez év márciu­sában a Pest Megyei Mű­velődési Közösségek Szö­vetségébe. Ennek a szövet­ségnek alapító tagjai a györgyeiek és az abonyiak is. Rékási Tiborné vállalta magára mind az abonyiak, mind a györgyeiek körében a tolmács szerepkörét, fel­adatát. Többek között azt is elmondotta, hogy a györ- gyei gyerekek számára igen hasznosnak bizonyult ez a találkozó. Ugyanis a györ- gyei iskolások olaszul is ta­nulnak, és úgy érezték, min­den alkalmat meg kell ra­gadni, hogy ezt a számuk­ra oly kedves és szép nyel­vet gyakorolhassák. így az­tán a jelenlevők nem egy vidám és megható percnek is tanúi lehettek. A híres oboaművész remek pilla­natokat élt át, és a györ- gyeieket nem kis büszke­séggel töltötte el az a tudat, hogy a kistelepülés hírét vi­szi a nagy Olaszországba. A tápiógyörgyeiek igen színvo­nalas, kitűnő műsorral vár­ták a vendéget: versek, da­lok, zenedarabok hangzot­tak el — nagy sikerrel. Azért is szóltak a hely­beli szülők meghatottság­gal az Eseményről, mert azt tapasztalni — a megyé­ben, de országosan is —, hogy kevés pénz jut az idegen nyelvek elsajátításá­ra. A györgyeiek méltán büszkék, hogy kistelepülé­sükön magas szintű olasz nyelvoktatás folyik. — deák —> A kertbarátoknak Hiányzik egy mezőőr Tápiószecső határában a GödöHői-dombság „púpja” és a Tápió között elterülő gyönyörű környezet, a Sző­lőhegy ad otthont a földet, növényzetet szerető, és ez­zel szívesen foglalkozó kertbarátoknak, akik hiasz­A nagyterem kicsi, a kicsi zsúfolt Ugyan mire jó a művelődés háza ? Az évtizedekkel ezelőtt kaptafára felépített falusi művelődési otthonok nem tudják felvenni a versenyt a mai igényekkel. Már az épület sem valami vendég­csalogató. Egyetlen hasz­nálható terme sivár, kongó, nagyteremnek kicsi, kiste­remnek nagy. A kisterem: kicsi, zsúfolt és ennélfog­va szinte semmire sem jó. Itt pillanatnyilag igazgatói iroda működik, de csak annak használni kár volna! Kopott berendezés, ezer­éves limlom, napszítta „de­koráció”, hideg levegő! Ki az a balga ember, aki erre vágyik, mikor a kultúrát emlegetik neki? Sajnos, be­látható időn belül nem is telik szebbre, jobbra. Per­sze lehet az épületet lcívül- belül csinosítani. A felsze­reltség hiányát lelkesedés­sel, ötletekkel kicsit pótol­ni. Ha a kultúrház sorsa fö­lött döntenek az arra ille­tékesek, arra kellene leg­inkább odafigyelni, hogy a gyerekeknek kellene „ott­hont’.’ nyújtani. A fiatalok számára sincs program. A művelődési házra szüksége van a falunak. Kell egy hely, ahol ilyen-olyan cí­men összejöhetnek kicsik és nagyok, akár öntevé­kenyen, akár szervezetten. De ehhez kell egy megbíz­ható, jó gondnok. Bevihet- né műsorát akár a nyugdí­jasklub, akár az iskola, tánccsoport, netán a könyv­tár. Gyűléseket ott szervez­hetnek az önkormányzatok, vagy bármely testület, párt. Csak kívánom, haszontala­nul ne álljon. —tl­nos tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak te lepülésülk élelmiszer-ellá­tásához. Ki csak annyival, hogy saját és családja ré­szére megtermeli a szük­séges zöldségfélét, gyümöl csőt, ki pedig eladásra is gondolhat. Mint ahogy azt Kiripolsz- ki Mihálytól, a kertbará­tok Miska bácsijától meg­tudtuk, az idei télen, ami kor a természet aludt, csa­vargók járták a határt. Feltörtek épületeket, lop­ták a fiatal gyümölcsfákat A folyó környéke vandál cselekedetek színhelye volt. Három épületbe törtek be, a hídnál felgyújtottak egy feltételezhetően lopott nyu­gati autót, szemetet szór­tak szét, illetve öntöttek a folyópartra. Mindenképpen mezőőr­re lenne szükség. Ha az önkormányzat felfogadná, a kertbarátok hozzájárul­nának a költségekhez, saját biztonságuk érdekében. D. A. I. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1991. MÁJUS 7., KEDD TÁPIÓMENTI KzrCírta MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Ez már nem az a „Kagyévé’ Az önállósulás volt az egyetlen kiút Manapság leginkább csődhelyzetben fuldokló vállala­tok sorsa miatt aggódik a sajtó, róluk tud a közvéle­mény. Az acélszerkezeti iparban pedig másról sem hal­lani, mint válságról. Szerencsére előfordulnak már a közvetlen „életveszélyen” — hatalmas erőfeszítések, ki­tartó munka árán — túl lévő ipari egységek is. Noha má­ra ők sem ugyanazok, mint voltak egykor. így például a Kohászati Gyárépítő Vállalat acélszerkezeti gyáregysé­géből megszületett KoDA Rt. Tápiószelén. Egy — közel három évvel ezelőtti, országos napilap­ban megjelent — újságcikk a középnagyságúnak tartott KGYV valóságos „kiraka­tának” minősítette a tápió- szelei gyáregységet. Ám a több mint szkeptikusnak tűnő cím — „Egy vállalat tündöklése és ... ?” — cél­zott a bizonytalanságra, sejtette, hogy súlyosak a gondok. Az akkori gyáregy­ségvezető az önálló számvi­tel hiányára utalt, emellett a saját piaci és marketing- munka megteremtésének elkerülhetetlenségéről be­szélt. Ugyanő a nem sokkal később — 1908 decemberé­ben — létrehozott KoDA Rt. ügyvezető igazgatója lett. Elégedettek a minőséggel — Az élet azóta igazolta, hogy kizárólag az önállósu­lás volt az egyedüli kiút — bólogatott Ménesi József. — A 300 millió forintos tő­kével alapított rt. fő rész­vényese kezdetben a KGYV maradt, 95 százalékos több­ségi részvénnyel. Később azonban 55 százalékot el­adott a DUNAFERR-nek, 38-at megtartott magának, a maradékon további 8 részvényes osztozik. Innen ered a KoDA Rt. elneve­zés. Hangsúlyozom, hogy mi nem a korábbi „Kágyé­tApiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: XJeák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátáa a művelődési központban. 8 hírlap KERÉKPÁROZNI JÓ A Pest megyei településeken igen sok lakos munkaeszköz­nek tartja a kerékpárt. Sze­rencsére korábban a „hivatalos szervek” is felismerték e lakossági Igényt, és a ke- rékpárút-építésl program alapján elkészült már a Budapest—Szentendre, a Budapest— Halásztelek—Szigethalom közötti szakasz. Néhány településen, Így Cegléden, Nagy- kátán, Vecsésen, Abonyban pedig kerékpársáv létesítésével biztosították és javítot­ták a közlekedés feltételeit, ezzel is növelve a közutak kapacitását. A lakosság igényli az ilyen utakat — mint felvételünk Is igazolja, amely egy piaci nap alkalmával ké­szült Nagykátán —, de félő, hogy az önkormányzatok korlátozott pénzügyi lehetősé­gei miatt erre a jövőben alig jut pénz. vé” vagyunk már, noha a köznyelv ma is így tart számon minket. — A megszületést követő első két hónapban átme­neti nehézségekkel küsz­ködtünk. A belföldi piac visszaesése miatt kevés megrendelést kaptunk: 85—90 százalékos leterhelt­séggel terveztük, gyártot­tuk és szereltük a hegesz­tett I-tartókat, berendezé­sek, épületek, hidak, daruk, gépek acélszerkezeteit. Ezért kezdettől fogva a nyugat-európai országok piacán próbálunk érvénye­sülni. Míg 1989-ben 450 millió forint árbevételből 100 millió jutott a nyugati exportra, addig tavaly az 550 millió 65—70 százaléka származott onnan. Az el­múlt néhány hónap óta pe­dig 85—90 százalékban svéd, német, belga, francia meg­rendelések alapján dolgo­zunk. Visszatérő partne­reink nyilván elégedettek a minőséggel, a határidők be­tartásával. Pedig igényes megrendelőknek szállítunk, így például a németeknek hulladékégető berendezése­ket, Belgiumba, Franciaor­szágba présgépeket, tech­nológiai állványokat, cső­gyártáshoz görgősorokat. Egy német cég alvállalko­zójaként a napokban kezd­tük meg, és július 15-ig el kell készítenünk Hawaii szigetére egy 300 tonnás kikötői hajókirakodó be­rendezést. Bktos szerződések — Persze a biztonságot már nem úgy értjük, mint valaha. Jelenleg az év első felére vannak fix szerződé­seink, remélhetően május közepéig lekötjük a követ­kező háromhavi kapacitá­sunkat. Nem kerülték el gyárunkat a likviditási gon­dok sem, fieetőképességün- ket mégis tartósan meg­őriztük. Az rt. piaci stra­tégiáját — „a világpiacon megállni” — döntően befo­lyásolja a forint konverti­bilis valutákhoz viszonyí­tott árfolyama és a belföl­di infláció aránya. Arrleny- nyiben ezek egymástól na­gyon elszakadnak, tragikus helyzetbe kerülünk mi is, A beszélgetésből kide­rült: a KoDA Rt.-ben (minden ellenkező híreszte­lést cáfolandó) nem nyúl­tak a drasztikus elbocsátás eszközéhez létszámleépítés címén. Az utóbbi 3—4 év­ben ugyanis nem pótolták a nyugdíjba vonulókat és kilépőket. így jelenleg a 370 fős fizikai dolgozóra 100 fő szellemi foglalkoz­tatott jut. Az idei 5 száza­lékos leépítési terv csupán az improduktív állományt „karcsúsítja”, de elsősorban az előbbi módon. Lakatost, hegesztőt viszont ma is fel­vesznek. Tavaly — az 1989-es év után — 15 napi bérnek megfelelő nyereségrészese­dést fizettek az osztalékból. Az egy főre eső kereset 140 ezer forintra jött ki, az idén áprilisban 20 százalékos béremelésre nyílott lehető­ség. A KGYV—DUNA- FERR Acélszerkezeti Rt. igazgatósága márciusban kedvezményes dolgozói részvények kibocsátásáról tárgyalt, mintegy 10 M Ft értékben. Egy óra száz forint — A most 62 forintos át­lagórabér a havi — szintén középátlag — 160—170 órá­val sem sok a mai viszo­nyok között, de legalább mi talpon maradtunk, van munkánk. Ez létkérdés — válaszolt a dolgozók közér­zetének firtatása hallatán Tóth Béla hegesztő csoport- vezető, szakszervezeti tit­kár. — A bevezetett bértö­meg-gazdálkodás nyomán rendszerint 115—120 száza­lékot kapunk. S azért akad itt óránként 100 forintot kereső lakatos, hegesztő. No és plusz a túlóra ... Szinte csak exportra gyár­tunk — folytatta elgondol­kodva —, ami jó dolog. Da igazán akkor nyugodnánk meg, ha itthoni piacunk is lenne. Ebből már látnánk, hogy az ország — csakúgy, mint mi szeretnénk— ha­lad felfelé... Tóth Ferenc Rendőrségi felívás Télen a szecsői zárt- kertben ismeretlen tet­tesek sorozatos betöré­seket követtek el a hét­végi házakban. A betö­rés során különböző műszaki cikkeket tu­lajdonítottak el. Az el­járás során megállapí­tották. hogy Pásztor Jó­zsef, Tápiószecső, Sza­badság út 61. szám alatti lakos a fenti bűncselek­ményből származó tár­gyakat értékesített. Kérik a lakosság se­gítségét, hogy akinek műszaki cikket vagy gázpalackot adott el, je­lentkezzen a tápiószecső! rendőrállomáson. Azok­nak a jelentkezését is várják, akik a nevezett személyt látták, hogy a zártkerti részről a téli hónapokban műszaki cikket vagy gázpalackot szállított. (Deák Attila felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents