Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1991. MÁJUS 4., SZOMBAT A franciák segítenének A frank is ió. de hídra kevés Talán akUurátusabban kötötték meg a nyakkendőjü­ket aznap reggel azok a nagyvállalati vezetők, akik a Versailles-ból érkezett ipari és kereskedelmi kamarael­nökkel találkoztak. A meghívottak hetedik érzéke azt súgta, ez nem csupán protokollosé mény lesz. Itt majd közelebb kerülhetnek egy-két jó üzlethez, francia uta­záshoz kötött tapasztalatcseréhez, továbbképzéshez, ne­tán bizonyos vállalkozások beruházóra is találnak. Arnaud de Morcourt úr két francia megye ipari és kereskedelmi kamarájának európai elnöke, tehát már most európainak érezhet­ték magukat a váci gyáro­sok a megtiszteltetéstől. Az egyik legnagyobb hírű üzem, a valamikori Kodak utódja, a Forte gyár adott otthont a megbeszélések­nek. A monsieur nem valami Mikulás, aki telerakja a ci­pőket „minden jó”-val, mindenekelőtt kíváncsi volt a képviselt gyárakra, hi­szen a leendő kapcsolatok csakis a kölcsönös előnyö­kön alapulhatnak. A Forte, a KAEV, a Senior, a HAGY. a CEMÜ bemutat­kozása csupán alapanyagok voltak a lehetséges együtt­működésekhez. Ki-ki egy üres lapra részletesen leír­hatta tevékenységi körét és kívánságait, igényeit a még ismeretlen francia társak számára. Ugyanez megismétlődött délután az MTESZ-székház klubhelyiségében a Vác és környékén levő kisvállalko­zások tulajdonosai előtt is. A kamara nem elsősorban a hozzájuk hasonló nagy­ságrendű vállalkozásokat tömöríti, mégis leült velük is tárgyalni Morcourt úr. A szisztéma ugyanaz, üres pa­pír, névjegy. Amikor kiderült, min­denki tudta, mire számít­hat. Ez egy lehetőséggel több arra, hogy forogjon a nevük, olyan helyre is el­jusson vállalkozásuk híre, ahová enélkül lehetetlen volna. Még mielőtt ilyen tisztán láttak volna, valaki megreszkírozta a kérdést, volna-e olyan beruházó Franciaországban, aki ma­Máltai vezetők látogatása Egy fennállásának két­ezredik évét ünneplő né­metországi város, Trier főpolgármesterének üzene­tét hozta április utolsó napján Vácra Csilla von Böselager bárónő. A szülő­hazájának és a Magyar Mál­tai Szeretetszolgálatnak sokat segítő — létrejötté­nél is bábáskodó — bárónő néhány nappal korábban találkozott a főpolgármes­terrel. aki szívesen felven­né a kapcsolatot a váci polgármesterrel és magával a várossal. A közvetlen kapcsolat létrejötte érdekében Bar­tes Ferenc polgármester váci látogatásra hívta meg Trier főpolgármesterét. A kapcsolat felvételével s — amennyiben a városi kép­viselő-testület úgy dönt — testvérvárosi kapcsolat lé­tesítésével egyetértett dr. Katona István püspök és Kozma Imre plébános, a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat elnöke is. Csilla von Böselager dr. Katona István és Kozma Imre más. megoldásra vá­ró kérdésekről is beszélge­tett Bartos Ferenccel. Égési sérülés Radon öt váci tűzesetet jegyez­tek be a közelmúltban a Váci Tűzoltóparancsnokság eseménynaplójába. A Dózsa György út 19. számú lakó­házban a fűtőberendezés hibája miatt égett a reka- mié s más bútorok, nyolc­ezer forintos kárt okozva. A Forte-gyár méregraktára fölötti helyiségben hegesz­tettek, a szikra a csőveze­ték mellett lehullva tüzet okozott. Szerencsére a lán­gokat gyorsan eloltották. A Köztársaság út 63. szá­mú ház egyik helyiségében tűz és 10 ezer forintos kár keletkezett, özvegy Farkas Istvánná füstmérgezésben meghalt. A Garam utca 8-ban a konyhai tűzhelyen felejtették az ételt, meg­gyulladt a hurkazsír, a be­rendezés tüzet fogott, és 20 ezer forint értékű beren­dezés ment tönkre. A Bur­gundia utca 30. számú ház tetőzetén észlelték a szom­szédok a tüzet, a kéménybe épített gerenda égett. Itt négyezer forint a kár. Segítséget kértek a váci tűzoltóságtól a környékbeli helységekből is. Alsógödón, az Arany János utca 50-ben az ágyban dohányozlak, az ágyneműn kívül a be­rendezés is tüzet fogott. Harmincezer forintnyi a kár. Hasonló okból keletke­zett szobatűz Rádon, a Madách Imre utca 5-ben. Itt tízezer forint érték ke­rült a kárfelvételi jegyző­könyvbe, de egy lakó első­éi másodfokú égési sebeket szenvedett. Foton, a gyer­mekváros területén egy mellékhelyiségben kellett a tüzet oltani. Hűtőgép, zsák- köteg ment tönkre. A tűz keletkezésének okát vizs­gálják. P. R. A középvárosban Május 4-én, szombaton a posta-trafóállomás rekonst­rukciója miatt áramszünet­re kell számítani a környé­ken. 9—12 óráig a Görgey, a Zichy és a Kossuth utcá­ban lakók számítsanak áramkimaradásra. gyár alvállalkozók bevoná­sával finanszírozná egy váci Duna-híd megépítését. A felvetés nem igazán ta­lált célt. A válaszból kide­rült, nem elsősorban kész­pénzzel akarnak segíteni rajtunk. Ha beruházás, ak­kor külföldi technológiáról, külföldi munkaerőről is szó lehet, mivel a munkanél­küliséget odakinn is igye­keznek kezelni. A híd pe­dig nem ígérkezik olyan befektetésnek sem, ami te­temes hasznot hozna egy külföldinek. Egy országnak, egy városnak sokkal in­kább, de mint tudjuk, ezek mi vagyunk, ugyanazok, akiknek üres a zsebük. A jótékony, gazdag nagybácsi pedig illúzió. Valami pénzről azért le­het szó, tudtuk meg Len- tulay Györgytől, a Párizs mellett élő francia vállal­kozótól, akinek a kamarai tisztégviselő látogatását kö­szönhetjük. Egyszerűen Vác nagy barátjának nevezi magát, ilyen alapon igyek­szik közelebb segíteni ben­nünket a tűzhöz, természe­tesen gazdasági értelem­ben. Nos, ez a „valami pénz” éppen az ilyen kis­vállalkozások fellendítésére van kilátásban. Nagyság­rendben tehát meg se köze­líti egy híd költségeit, de francia állami forrás remé­nyekre jogosít. Minderről a budapesti nagykövetségen tartott beszámolójuk után tájékoztatott bennünket Lentulay úr, aki fölaján­lotta segítségét az össze­gyűjtött igények nyelvi for­dításában, s minthogy ma­ga is vállalkozó, s ugyan­annak a kamarának immár húsz éve tagja, amelyet Morcourt úr képvisel, a partnerek keresésében is. Dudás Zoltán Előbb igazolvány, aztán szállás Es egyre többen lesznek Először a templomban találkoztam vele. Előttem ült a paciban, üres és teli üvegeit magához szorítva csörömpölt, és egy fél órá­ra megpihent odabent. Má­sodik és harmadik találko­zásunk már közvetlenebb volt — pénzt kéregetett az utcán. Egyetlenegy arc, egyet­lenegy emberi sors a sok közűi. Mi lesz ővelük, az élet perifériájára került szabad ég vándoraival? A polgármesteri hivatal szociális osztályának veze­tője, Oszaczky Imréné asz­talán a munkanélküliek se­gélykérelmének vaskos dossziéja fekszik. Két munkatársával, Csuka Ta- másné tiszteletes asszony­nyal, a szociális és karita­tív bizottság vezetőjével, és Patrik Nándor bizottsági taggal azokat nézik át. — Hány hajléktalant tar­tanak nyilván Vácott? — kérdezem Oszaczky Imré- nétől. — Eddig tíz hajléktalan­ról tudunk, kilenc férfiról és egy nőről. 30-50 év körü­li emberekről van szó, akik valaha a városhoz kötőd­tek, család, lakás, munka­hely vonatkozásában. Csak a váci hajléktalanok ügyét tudja felvállalni az önkor­mányzat. Gyakran érkez­nek ide a fővárosból és a környékből is más hajlékta­lanok. Övelük sajnos nem tudunk érdemben foglal­kozni, mivel akkor gyűjtő­városává válhatna Vác a hajléktalanoknak. Ez rend­kívül nagy terhet róna az önkormányzatra, a város nincs erre felkészülve. A kiszűrés végett fényképes igazolvánnyal látjuk el a váci hajléktalanokat. — Mit tudnak értük ten­ni? — Az egy éve működő ingyenkonyhán naponta kapnak egy tál meleg ételt. A legégetőbb feladatunk a szállás megoldása. Egy át­meneti szállásé, ahol embe­ri körülmények között le­hetőségük volna a tisztálko­dásra, a ruhacserére, és arra, hogy éjszakára meg­húzzák magukat, amíg éle­tük nem rendeződik egy kicsit. Hiszen eddig a te­metőkben, a Duna-parton, a vagonokban, a buszmeg­állókban éjszakáztak. Ter­vünk egy szociális központ létrehozása, ami hamarosan Este a folyóparton megvalósul. Ide tartozna az ingyenkonyha, a hajlékta­lanok ügye, a családsegítő és a területi szociális gon­dozói hálózat. Mindez együtt lenne, egy helyen. —■ Mennyire hatékony a segítség? — kérdezem Csuka Tamásné tiszteletes asszonytól. — A váci esethelyzeteket ismerve, sajnos azt keil mondanom, hogy nem élég a mi segítségünk, ha ma­guk a hajléktalanok nem akarnak változtatni éppen csakhogy tengődő és kiszol­gáltatott életvitelükön. A lecsúszás oka szinte vala­mennyiüknél az alkohol, és az emiatt szétesett családi élet. Sem család, sem lakás, sem munkahely. A város intézményeiben munkalehe­tőséget keresünk számuk­ra, sőt olcsó albérletet is. Azon próbálkozásaink, hogy visszakerüljenek a normá­lis, a tisztességes életbe, « hogy megállják a helyüket, eddig még nem sok ered­ménnyel biztatott. Ebben az alkohol a legnagyobb el­lenségünk, s azt igazából csak maguk a hajléktala­nok képesek legyőzni. Mindenesetre mi ott állunk mögöttük. — Mire lehet számítani ügyükben? — Hogy még többen lesz­nek — mondja szomorúan Oszaczky Imréné. — Lesznek-e segítő part­nerei az önkormányzatnak és a karitatív bizottság­nak? — Bízom abban, hogy igen. Már a helyi Magyar Máltai Szeretetszolgálat is ígéretet adott a bútorok, a berendezések, a ruhák szál­lítására. Szőrűd Ágnes ^sJ~iaueÍL anijii ! Képzeld, anyu! Tegnap a suliban nagytakarítás volt. Gyönyörű rendet csinál­tunk a szertárakban, az osztályteremben mindent lemostunk, a falra tettünk friss dekorációt. Felgereb­lyéztük, söpörtük az ud­vart, lefestettük a kerítést. Most olyan szép rend van. Csak meddig? . . . Nem akarom bántani az alsóso­kat, de ők szemetelnek: eldobják a csokipapírt, sajtpap írt, ha rájuk szólunk, kiröhögnek . . . jó, tudom, a nagyok között is vannak ilyenek. Tényleg, anyu! Itt a há­zunkban nem lehetne csi­nálni egy „rendakciót”? Iszonyú kosz van a ház előtt, meg jó lenne lefeste­ni a padokat . . . Nem aka­rod megszervezni egyik hét­végére? Nem? Hát jó, majd akkor én mozgósítom a gyerekeket! Figyelj, anyu! Ügy sajná­lom az Évát, gondolhatod, szerelmi bánata van. Más­fél hónapig járt a Ferivel, marha jól megvoltak, most meg furcsa . . . jött a suliba egy új csaj, de látnád hogy néz ki ... A tanár néni már rászólt a múltkor, hogy festett szemmel és köröm­mel ne jöjjön iskolába. Mi, lányok csak röhögtünk raj­ta, de a lökött fiúk hasra esnek a gyönyörtől. A Feri is persze . . . Te, anyu! Mikor lesz már vége annak, hogy ne* kém állandóan a drága nő­vérem kinőtt cuccait kell hordanom? Gondolj csak bele, hogy cipőn kívül mi­kor vettél nekem egy nad­rágot, egy pólót, egy pul­csit! Olyan ciki, nem gon­dolod, hogy ezeket a cucco­kat már ismeri egész Vác? Ezt az örökölt tavaszi dzse­kimet, ha kiállítanám a ház elé, már egyedül eltalálna mindenhova... Ja, anyu! Ezt a virágot neked hoztam. Anyák nap­jára . .. Bartha Gyula CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA Vác készül június 30-ra Ünnepségek a városban Déli 12 órakor megszó­lalnak a város harangjai, s egymást váltva — a szük­séges technikai szüneteket tartva — szólnak egészen egy óráig. .. Vác ezzel csatlakozik ahhoz az orszá­gos ünnepséghez, amelyet június 30-án rendeznek ab­ból az alkalomból, hogy az utolsó idegen katona is el­hagyja Magyarországot. Ebben egyeztek meg a pártok, egyesületek, társa­dalmi szervezetek és az egyházak képviselői azon a megbeszélésen, amelyet a polgármesteri hivatal hívott össze. Körvonalazódott az is, hogy miképpen teszik emlékezetessé ezt a napot: az ünnepség délután kezdő­dik, valószínűleg ökumeni­kus istentisztelettel, ezt kö­veti a Váci Városvédő és Városszépítő Egyesület ál­tal felajánlott zászló fel­szentelése. Erre az aktusra a tervek szerint a székes- egyház előtti téren kerülne sor. A zászlót ezután a Duna-partra viszik, s itt ünnepélyes keretek között vonják fel a zenepavilon mellett lévő zászlórúdra. A nemzeti lobogó végleg ott marad. Ugyanekkor az e nap emlékére elhelyezett emléktáblát is felavatják ugyanott. Az ünnepség egy felszabadult népünnepé ly- lyel, utcabállal ér véget a tervek szerint. A rendezvény előkészíté­sére, a részletek kimunká­lására bizottság alakult. Bár az álláspontok nem voltak egységesek, a több­ség véleménye szerint a méltóságteljes ünneplés és az azt követő felszabadult népünnepély nem zárja ki egymást, s az események­nek sokkal inkább „civil­nek” kellene lenniük, mint katonainak. Többen fogal­mazták meg, hogy e na­pon a függetlenséget, a szabadságot ünnepeljük — és ebben nincs helye a szovjetellenességnek, de a pártpolitikának sem. Görög templom Varkoly László VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. J5. ® A szerkesztősig ve­zetője: Borgó János. ® Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. © Postacím: Vác, Pf. 32, 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. © Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. O Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl ll-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Varkoly László festőmű­vész műveiből nyílik kiál­lítás szombaton 11 órakor a görög templom kiállítóié- rém,ben. A bemutató egy hónapig tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents