Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám

Diploma nem kell, csak ész Bukmékernek kéne menni ? N „A Kurfr és a Standard Kft. közös szervezésében ha­^ marosan öthetes bookmaker (ha úgy tetszik, bukméker)- ^ tanfolyam indul mindazoknak, akik késztetést éreznek S e néni mindem napi foglalkozás iránt, és rettentő gyor- § san jár az eszük” — áll a Kurírban napvilágot látott ís hírverésben. Tájékozatlanabbak ked­véért: a bukméker, magya­rán könyvcsináló, nem af­féle könyvelő ember, ha­nem a fogadóirodai üzlet­kötő. <$ Halló, Standard Kft.? — Igen, Kun Gábor tan- foilyamszervező vagyok, tes­sék. e Szeretnék bukméker lenni. Milyen előképzettség szükséges hozzá? — Az nem számít, vi­szont a gyors észjárás igen, meg a sport általános isme­rete, a jártasság a politikai életben. Azt kell tudnia, hogy az emberek leginkább mire fogadnak. 0 Tehát nem csak lóver- senyékről lenne szó? — Nem, általános képzést adunk, amellyel bármilyen fogadást lehet kötni. 0 A hirdetésben az áll: „A tanfolyam anyagát egyetemi előadó tanárok, a ►•lövi« bukmékerei oktat­ják . . Ezek szerint a ló­versenyfogadáshoz egyete­mi tanári képzettség szük­ségeltetik? — Valamit félreértett. Bár nem tudom, hogy a lo­ván van-e a bukmékerek között egyetemi tanár, de a tanfolyamunkon akad. A tantárgyak között ugyanis szerepel matematika, pszi­chológia és persze jog, rek­lám, piackutatás, könyve­lés, management is. Megta­láltuk és megnvertük okta­tónak a világháború előtti utolsó magyar bukmékert is, de kifejezetten kérte: a nevét ne hozzuk még nyil­vánosságra. Mondta, hogy tudni kell, mire fogadnak az emberek. Mire? — Általában az újságok­ban közlésre kerülő sport­eredményekre, előzetesen. De volt, aki arra fogadott, hogy a jövő héten hány hi­telkártyát tiltanak le. Nyert az illető, megháromszoroz­ta a pénzét, nem úgy, mint az, aki a kormány bukásá­ra tett vagy a Fradi NB I-es bajnokságára, • Említette a politikát. Arról is kell sok belső in­formáció? — Igen. Egy fogadóirodá­nak széles körű informá­ciós bázisra kell építenie, maga a bukméker csak a fogadást kötő ember, de a kockázatot az iroda viseli. § És kémkedni is kell? — Ez nem kémkedés, in­formációszerzés. 0 De azt mégiscsak jó tudni, ki bukik, és ki ma­rad a helyén ... — Jó lenne tudni. De az irodák sem mindig tudják, így kockáztatnak. Éppen a kockázat csökkentésére igyekeznek minél több tény, adat ismeretébe jutni. 0 Es a sportversenyeket, vagy a politikát nem mani­pulálják? — Nézze, a legtöbb sport­ág és verseny üzlet Nyu­gaton, afféle cirkusz. Mint az üzleti életben, lehet, hogy történnek dolgok a kulisszák mögött, ahogy a fociban is van bunda, mégis van totó ... 0 Es hol fogok dolgozni, ha elvégzem a tanfolya­mot? Ügy tudom, az ónok fogadóirodái bezártak . . . — Két éve létezik a cé­günk, s egy éve nyílt meg a kilenc irodánk, de csak fél esztendeig tartottak nyitva. Le kellett állnunk, amíg a szerencsejáték-tör­vény nem születik meg. Az ügyészség, akár a Bingo el­len, ellenünk i.s fellépett. 0 Sok az érdeklődő? — Igen. Két órája műkö­dik csak a telefonvonalunk, azóta vagy harmincán kér­dezősködtek a bukméker­kurzusról. €& Ha fogadna, mit tip­pelne, hány hallgatójuk lesz? — Legalább ötven. Két csoportra elég. Mennyi a tanfolyami díj? — Negyvenezer forint az öt hétre. De ne csodálkoz­zon, így is megéri, mert egy bukméker akár a több­szörösét is megkeresheti havonta . .. V. G. P. zolni, a szélhámosság elkö­vetői nem szoktak bemu­tatkozni. Hamis és valódi Klausz Károly kitesz az asztalra két forgalmi enge­délyt. — Tessék, állapítsa meg, mi a két csík közt a különbség. A csíkon két számjegy és egy hatszámjegyű (ritkán hét) számcsoport látható. Bal oldalon — a színes négyzetben — a felső szám 01 — ez a főváros kódja —, vagy 13, ami viszont azt jelenti, hogy a jármű Pest megyében van bejegyezve. Alatta az érvényességi év­szám utolsó két száma, pél­dául 92. A jobb oldali számkombináció alapján lehet visszakeresni, hogy melyik szerviz vagy autó­klub végezte el a vizsgáz­tatást. A Klausz főhadnagy ne­vére kibocsátott forgalmi engedélyben a csík sima, tapintásra nem érzek sem­mi rendelleneset. Nem így a másiknál. Ott a színes négyzet és a fehér rész közt jól kitapintható a dudor, az egyik vastagabb, mint a másik. — A hamisítóknak nyil­ván nincs olyan nyomdai hátterük, hogy a színes és fehér részt egy darabból készítsék. Külön-külön nyomják, majd összeillesz­tik, és celluxszal rögzítik. Nem látszik, de kitapintha­tó. A korsó és kút esete itt is beigazolódott, a csíkha­misításra rájöttek. Egyrészt a műszaki okokból bekö­vetkezett baleseti statiszti­ka hívta fel rá a figyelmet, másrészt az új rendszám- táblák bevezetése, illetve cseréje során nézték meg jobban a forgalmi engedé­lyeket, igaz, akkor már az is nyilvánvaló volt, hogy a Százhalombattáról és Szi- getszentmiklósról ellopott csíkokat nem bélyeggyűj­tők vitték el. — ön tudatos és jóhisze­mű vétkest említett. Mi jel­lemzi az egyiket, és mi a másikat? — Eddigi ismereteink alapján a hamisítók főleg olyan helyeken tűntek fel, ahol sok kocsi van jelen. Például egy hétvégi piacon. Kinézték az olyan kocsikat, amelyekről messziről lerí, hogy nincsenek levizsgáz­tatva. Megkérdik a tulajt: Akarod, hogy itt helyben „levizsgáztassuk”? öt da­rab rongy. Annyit csak megér neked? — A tulaj nagyon is tudja, hogy meg­éri, minimum húszezret rá kéne költsön a kocsira, hogy levizsgáztassák. Le­szurkolja az ötezer forintot és ezzel átminősül bűntárs­nak. Csalásért, közokirat­hamisításért, a hatóság tu­datos félrevezetése címén fogják elmarasztalni, ha el­csípik. Előbb vagy utóbb mindenki lebukik. Felszámol fűt-fát A jóhiszeműek és átver­tek kategóriájába a kényel­mes és nagyon elfoglalt ko­csitulajdonosok tartoznak. Ez a típus minden fenntar­tás nélkül átadja a kocsi­kulcsot és a forgalmi enge­délyt, a többi a szerelőre UGYANAZT VALLJÁK KISGAZDÁK ÉS SZOCIALISTÁK Csak ősszel döntsenek véglegesen az Expóról Újabb törvényjavaslat napirendre vételéről döntöttek a képviselők az Országgyűlés hétfői ülésnapjának kezdetén. A Ház tárgysorozatába vette két szabaddemokrata képviselő önálló indít­ványát, amely a jogalkotásról szóló törvény módo­sítását indítványozza. Nem kapta meg viszont a kivételes tárgyalási rendhez szükséges kétharma­dos többséget a kormány által benyújtott, a csőd­eljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszá­molásról szóló törvényjavaslat. Ezt követően a képvise­lők elfogadták a szokásos­tól eltérően ezúttal három­napos plenáris tanácskozás tárgysorozatát, melynek ér­telmében a Ház elsőként a világkiállitás Budapesten 1996-ban történő megren­dezéséről szóló országgyű­lési határozati javaslatot tárgyalta meg. Balsai István igazságügy­miniszter az általános vita megkezdése előtti felszóla­lásában valószínűsítette, hogy amennyiben Magyar- ország kéri a világkiállitás egyedüli megrendezését, azt a Világkiállítások Nemzet­közi Irodája hazánknak ítéli majd. Hangoztatta: a kormány a munkavállalók, a munkaadók és a vállalko­zók támogatását maga mö­gött tudva hozta meg dön­tését, figyelembe véve a vidéki önkormányzatok tá­mogatását is. A kormány már ismert érvrendsze­réből azt az elemet hangsúlyozta, hogy a világ- kiállítás megfelelő eszköz a Budapest és a vidék kö­zötti távolság csökkentésé­re, hozzájárul a gazdasági dinamizálás folyamatához. Szólt arról, hogy a kor­mány szeptember végéig készíti el a részletes szá­mításokat tartalmazó tör­vényjavaslatát, amelyben kezdeményezi a világkiállí­tás végleges bejegyzését. Az Országgyűlésnek politi­kai jellegű állásfoglalásával a feltételeket kell megte­tartozik. A szerelő — ki­használva a tulaj laikussá­gát — felszámol fűt-fát, de nem cseréli ki a kopott al­katrészt. Még azt is meg­teszi, hogy napok múlva viszi vissza a járgányt, ez­zel is igazolva az elvégzett munka volumenét, és a fel­számolt vizsgadíjat. — Hogyan lehet ezt ki­védeni? — Ilyen húzást egy szer­vizben vagy autóklubban nem követ el a szerelő. A vizsgáztatást bizottság vég­zi, s a szükséges javítás­nak, alkatrészcserének nyoma marad a munkala­pon. Kocsinkat ne adjuk oda jóhiszeműen alig is­mert zúgszerelőknek vizs­gáztatásra. Es bárhol is vizsgáztatják, kérjünk számlát, bizonylatot az el­végzett munkákról. Ma­gunk és a mások épségét garantáljuk az ilyen „sző­rözéssel”, amely ráadásul mentesít bennünket egy műszaki hiba miatt bekö­vetkezett baleset jogi kö­vetkezményeitől. — Ha túléljük ... — Százszázalékos biz­tonság nincs, az autó ve­szélyes üzem. És mint a Trabant és Lada esete iga­zolja, hiába vezetek én gon­dosan, hiába tökéletes az én kocsim, ha valaki ne­kem jön egy rosszul össze­bütykölt járgánnyal. Az vi­szont sokat javít az álta­lános helyzeten, ha min­denki odafigyel — mini­mum a vizsgáztatásra —, s nem hagyja magát átvágni a csalóktól. Matula Gy, Oszkár remtenie — mondta vége­zetül. Az általános vitában fel­szólaló vezérszónokok a várható „munkamegosztás” szerint érveltek: az MDF képviselője a pozitívumo­kat az SZDSZ-é pedig a negatívumokat sorolta. Ka­tona Kálmán (MDF) azt hangsúlyozta, hogy az ere­detinél nem kell nagyobb Expót rendezni, mégis — Bécs visszalépésével — lé­nyegesen több látogatóra számíthatunk. A „bécsi döntés” növeli a nyugati befektetők érdeklődését, s az új hatástanulmánnyal, illetve profi vállalkozói gárdával sikereket érhe­tünk el. Fontosnak nevezte, hogy legyen egy nagy cél, nagy feladat, amelyért ér­demes munkálkodni. Kuncze Gábor (SZDSZ) annak a véleményének adott hangot, hogy az el­múlt időszakban a világki­állításról folytatott viták­ban eluralkodtak az indula­tok, egyre inkább háttérbe szorultak a szakmai érvek. Utalt arra is, hogy a kor­mány által számított 30 milliárd forintos költségve­tési hozzájárulás mértékét konkrét műszaki tervek hiányában az Állami Számvevőszék is megkér­dőjelezi. A képviselő úgy vélte, hogy a világkiállítás finanszírozására többletek nem állnak a kormány rendelkezésére, így nem marad más lehetősége, mint az adók emelése, illetve a kiadások átcsoportosítása. Pásztor Gyula (FKgP.) azt hangsúlyozta, hogy dönteni nyugodt szívvel e kérdés­ben nem lehet, ennek elle­nére a frakció úgy határo­zott, hogy a lehetőséget el­szalasztani hiba lenne. A Kisgazdapárt parlamenti frakciója azonban helye­sebbnek tartaná arra felha­talmazni a kormányt, hogy szeptember végéig terjessze elő a világkiállítás meg­rendezését szolgáló tör­vényjavaslatot. Amennyi­ben a kormány négy hó­nap alatt nem tud olyan tervezettel előállni, amely megnyugtató lehet minden­ki számára, úgy még akkor is lesz ideje dönteni a Par­lamentnek a visszalépésről. Pál László (MSZP) „tör­ténelmi eseményként” érté­kelte, hogy a kisgazdák szinte ugyanazt vallják, mint az MSZP: a Parla­ment „elkötelező jelleggel” most ne foglaljon állást. A képviselő sajnálatosnak tartotta a világkiállítás ügyében korábban elveszte­getett időt s azt, hogy a vita részben politikai síkra tere­lődött. Fontosnak ítélte azt is tisztázni, hogy merre akarjuk építeni azt a bizo­nyos hidat — a jövőbe, avagy a múltba. A kérdés ugyanis az: lehet-e egy időben kárpótlást adni és világkiállítást rendezni. Nem lenne szerencsés va­lamiféle „nagy ugrásként” kezelni a világkiállítást — hangsúlyozta a fiatal de­mokraták frakciójának ál­láspontját összegző Frajna Imre, arra utalva, hogy nem feltétlenül az Expo a fejlett Európához való fel­zárkózás záloga. A Fidesz vezérszónoka úgy ítélte: az Expo apropója, illetve ere­deti mottója — „Hidak két világrendszer között” vagy „Hidak a jövőbe” — felett eljárt az idő, s az 1996-os államalapítási évforduló nem tekinthető olyan ese­ménynek és témának, amelyre egy világkiállítást lehetne szervezni. A kereszténydemokrata képviselőcsoport vélemé­nyét összefoglaló Csépe Béla — bár egyértelműen támogatta a világkiállítás megrendezését — hangoz­tatta, hogy a mostani ha­tározattervezet még nem jelent egyértelmű és végle­ges állásfoglalást az Expo kérdésében. A keresztény- demokrata képviselő a vi­lágkiállításban rejlő s a gazdasági fellendülést meg­alapozó lehetőségek szám­bavétele mellett elismerte, hogy vannak bizonyos koc­kázati tényezők is, de úgy ítélte meg: egy olyan idő­szakban. amikor az ország lakosságát folytonosan vál­lalkozásra, gazdasági koc­kázatvállalásra ösztönzik, akkor a kormánynak és a Parlamentnek is fel kell vállalnia az Expóban rejlő, kockázatot. Szintén a világkiállítás mellett tették le voksukat a független képviselők, s vezérszónokuk, Czoma László elsősorban az or­szág, illetve az itt élő nép­csoportok, etnikumok kul­turális és történelmi örök­ségének bemutatását jelölte meg a világkiállítás célja­ként. Az Országgyűlés egyéb­ként hétfőn este, nem sok­kal fél 7 előtt — a világki­állítási kormányelőterjesz­tés általános vitájának fel­függesztése után — meg­kezdte a határozathozatalt a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendelt­ségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló tör­vényjavaslat ügyében. A szavazás a mintegy 500 mó­dosító indítvány miatt vár­hatóan 10-11 órán át fog tartami, s kedden késő este ér majd véget. d ÍRTA □halványul Meglepő, mert tőle szokatlan tárgyilagos- ságú, önkritikájú cikket írt a Népszabadságba (máj. 25.) dr. Szabó Iván, az Országgyűlés gazda­sági bizottságának elnö­ke, az MDF országos el­nökségének tagja. A né­mely körökben a ma­gyar gazdaság „nagy­urának” nevezett Sz. I. lényegében elfogadható összefoglalását adja az Antall-kormány egy évének a gazdaságpoli­tikában. Van ugyan hiányérze­tünk (például a sze­génység problémájának a mellőzése), ám tudjuk, mert szakmánk minden­napjai ebben telnek, hogy egy cikkbe nem fér bele minden. Az el­ismerést keltő tárgyila­gosság jelének tartjuk, amikor Sz. I. „a földtu­lajdon rendezési módjá­nak egy eklektikus” vál­tozatáról ír, hiszen vég­re a nevén nevezte va­laki a döntést hozók kö­réből azt, ami nem sejt­hető, mibe kerül majd mindannyiunknak ... Egyvalamivel azon­ban nem tudunk mit kezdeni. Azzal, amikor a képviselő úr a program­adás és a cselekvés me­netét vázolva azt írta, „ ... átmenetileg elhal­ványul a dolgozói rész­vények kérdése . ..” Át­menetileg? Elhalványul? Tapasztalataink — amint ennek több írásban is hangot adtunk a lap ha­sábjain — más mutat- takinak. Azt mutatták, hogy a hivatalos politi­ka köreiben fel sem merült komolyan a dol­gozói részvényeknek a: ügye, a tulajdonlásnak ez a lehetséges — és a fejlett országokban is létező — formája még a huszadrangú teendők közé sem tudott beke­rülni. S mert nem, bi­zony nem volt minek el­halványulni; ami a hal­ványnál is halványabb, az miként tudna tovább halványodni? Félve meg izgalommal várjuk te­hát, meddig tart az az átmenetileg. Két év? Öt? Tíz? S akkor vevők le­hetünk a maradékra?! KLIENS Hogy ne legyen félreértés Miként szavaztak a miniszterek A Kormányszóvivői Iroda tegnap az alábbiak közlé­sére kérte fel az MTI-t: „A közelmúltban a sajtó­ban néhány téves informá­ció is megjelent a Budapest —Bécs világkiállítással kapcsolatos kormánydön­tésről. Ezért szükségesnek látjuk az állásfoglalás — szokásosnál részletesebb — Ismertetését. A kormány május 18-i ülésének résztvevői egyet­értettek a világkiállítás megrendezésének tervével. A kérdések, amelyekben a minisztereknek dönteniük kellett, nem a megrendezés tényére, hanem annak kö­rülményeire, feltételeire vonatkoztak. A világkiállí­tás elhalasztására, az 1996- os megszervezésre a 14 szavazati joggal rendelkező résztvevő közül 10-en mondtak igent. Arra a kér­désre, hogy Magyarország, illetve Budapest önállóan is vállalkozzék-e az Expo megvalósítására, 11-en sza­vaztak igennel, egy minisz­ter tartózkodott, ketten pe­dig úgy látták, hogy a vál­lalkozásba más partnert is be kellene vonni. A kormány ülésén tehát nem merült föl az Expó­ról való lemondás gondola­ta, a miniszterek a koráb­bi döntés módosítását vi­tatták meg. A megbeszélés során természetesen meg­fogalmazták a fővárosi ön- kormányzattal való együtt­működés szükségességét, és fölmerült egy népszava­zás gondolata is. Ezek a ja­vaslatok azonban nem a megrendezéssel szemben hangzottak el, hanem meg­fontolandó érvként jelentek meg.” » ■e#irlqp 3

Next

/
Thumbnails
Contents