Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-27 / 122. szám
I. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 1991. MÁJUS 2',., HÉTFŐ D U NAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLOS • FŐT • GÖD A Meinl cég és a málna Nem mennek a miniszterhez Még mindig nem lehet tudni, hogy milyen lesz az idei málnatermés. Az igaz, hogy csapadékból viszonylag bőven kaptak a tövek, de kevés volt a fény, a hő, amire ugyanúgy nagy szüksége van ennek a növénynek. Fenéikül késik a virágzás. A tapasztalt termelők szerint június 20-ra várhatók az első piros bogyók. A múlt héten a Nógrád megyei Szendehely község polgármesteri hivatalában ülésezett a Dunakanyar— Börzsöny Gazdaszövetség vezetősége. — Ez a hivatalos neve. Szüret előtt önálló irodája, székhelye nincs a szövetségnek, tehát mindig más teremti elő a munka feltételeit. Már azt, amit nem a saját zsebükből meg a. saját idejükből áldoznak fel, hisz senki sem kap a képviseletért ellenszolgáltatást. Sőt van, aki havi 20 ezer forint útiköltséget számolhatna már el, ha lenne kinek, s volna miből és foga hozzá. Gazdasági partnereket kell felkutatni. Hűtőházak, felvásárlók székhelyére utazgatni, ajánlásokat gyűjtögetni, a legjobbakat kiválasztani. Ez a szövetség vezetőinek vállalása. Ennek alapján tájékoztatja a községi, városi tagegyesületeket. A közvetlen hangú be- »zélgetésben először az idei tájékozódások eredményeit tekintették át a legalább kétezer termelőt képviselő szövetség vezetői. Tárgyaltak a dunakeszi, a nógrádi és az albertirsai hutőházak vezetőivel. Várnak szállítmányokat erről a vidékről Gyöngyösre is, de az árakról Lénárt Jánosnak, a szövetség elnökének, Diósjenő község polgármesterének idén az jutott az eszébe, néhány éve még egy kiló málna árából egy kiló kenyeret vehetett, visz- sza is járt a pénzből. Most viszont jó, ha fél kiló kenyérre telik. Arak és hűtőházak Ügy látják, elkelni elkel a portéka, de 30-40 forint kilónkénti árnál többet nemigen lehet majd kapni érte. No de, figyelmeztetik az újságírót, árakról több ok miatt ne írjon még. Ígéretnek veheti a tagság. Előbb tehát legyen meg a szerződés. Hosszabb távon biztató lehet, hogy az Európa-szer- te híres Meinl ^kereskedelmi cég képviselője az egyik vezetőségi tagnak kijelentette: Akár húsz évre is beszállna a málnaügybe, ha komoly üzleti tervet kapna. Akkor esetleg hűtőházat is felszereltetne valahol, s kötne megállapodást. A kft. kezelésébe került bernecebaráti hűtőház ötven vagon málnát vesz át olyan áron, hogy a termelők szállítási, átvételi, minősítési költségeinek a levonása után még mindig övék a legjobb ajánlat. Igaz, de nagy kérdés; ha a szövetség végzi a felvásárlást, árbevétele van, netán nyeresége, adót fizet, felelősséget vállal a kiadott rekeszekért. Jó ez, helyes ez? A dilemma hangos folytatása közben derült ki, hogy az ilyen dolgok eldöntéséhez szakember kellene. Csakhogy azt már nem lehet megfizetni a 600 forintos évi tagdíjból. Igazából néhány nyelveket beszélő pi.acfelderítőt kellene majd idővel alkalmazni, külkereskedelmi jogot szerezve. — Az ebtenyésztők szövetsége kaphatott állami támogatást, mi nem — hallatszott az említettek kapcsán a zsörtölődés. — Mert nem pályáztuk meg — vetette ellen a testület más tagja. Ki volt írva. — Ki ám. Megjelent a közlönyben — szólt közbe Altsach Ignác, a vendéglátó falu gazdaszövetségi elnöke. A kihirdetéstől számítva öt nap volt rá a határidő, s ebben még benne foglaltatott a hét vége is. Végül abban állapodtak meg, hogy a szövetség csak képviseli a taggyűléseket, érdekeiket védi, de nem bonyolódnak operativ feladatokba. Községenként vállalkoznak a felvásárlásra is, de akkor már számítani kell konkurens átvevőkre, gazdasági kockázatra, a tagok türelmetlenségére. — Nem szereptévesztés a részletekbe bonyolódni? — kérdezte lapunk munkatársa. említve a tagok bizalmatlanságát. Ma még sokan úgy hiszik, nincs különbség a vállalatok és saját vállalkozóik között. Az is érdekelte a lap munkatársát, hogy a hazai piacokon, boltokban lehetne-e próbálkozni kis tételben eladni a málnát, hiszen onnét hiányzik. Mint tavaly — Nem — válaszolták egységesen —, mert megoldhatatlan a kényes, törékeny és gyorsan romló áru szállítása. Ebben az országban pedig ma senki sem hisz a másiknak. Nehéz ráébreszteni az embereket, hogy csak az összefogással segíthetnek magukon. A gazdák az idén már nem készülnek a miniszterhez. Ügy járnának, mint tavaly. Meghallgatták őket és kész. Több ezer család érdekében azért néhány szakember alkalmazását még pályázat nélkül is támogathatná a szaktárca. Kovács T. István Becsületes versenyt Olcsót és jót kínálni Éppen egy hónapja, áprilisban nyitott a Nyugat- Pest Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat 55-ös számú ABC-je Dunaharasz- tin. Nem volt reklám és ünnepi parádé, a vásárlók egy esős pénteki napon birtokba vették. A több mint ezer négyzetméter alapterületű üzlet tágas és szellős, a polcokon gazdag az áru- választék, s mindenütt rend. Feltűnően ízléses a kínált portékák elrendezése, érezhetően erre is adnak az üzletben. Minden ideálisnak látszik, a valóságban azonban — legalábbis e rövid hónap alatt — nem jöttek be a számítások. — Három évvel ezelőtt körvonalazódott az építkezés terve — mondja Suli- na József üzletvezető —, ha akkor sikerül kivitelezni, bizonyára más a helyzet. Közben azonban sóik minden megváltozott, a középréteg, amelyre számítani szerettünk volna, nemigen költekezik, sőt egyre többen küzdenek filléres gondokkal. Ugyanakkor a 51-es úton átutazók semmiféle hirdetőtábláról, feliratról nem értesülhetnek az ABC működéséről, a KPM illetékes szerve nem engedélyezi ezt. A napokban viszont átadják az ABC-hez tartozó parkolót, ez majd sokat javít a helyzeten, megállhatnak itt az átutazók. Egyelőre a várt ior- galom hatvan százaléka realizálódott; mi bízunk abban, hogy ez az arány javul. — Nem arról van szó, hogy nagy a konkurencia? — Természetesen számolni kell a társüzletek jelenlétével, bár mi úgy érezzük, nem vagyunk „pluszban’’ Dunaharasztin, az üzletünkre szükség van, annál is inkább, mert vállalatunk eddig nem volt jelen e településen. Az más kérdés, hogy egyelőre nem alakultak ki a becsületes verseny feltételei, sokan — a magánkézben lévő nagy, diszkontjellegű boltok — minden kockázat nélkül Felmondanak a csoportvezetőknek Átszervezik a hivatalt Évek óta többször és több támadás érte Fogarasy Antalt, a Gödi Tanács, később a polgármesteri hivatal műszaki csoportvezetőjét. Lovászi Lajos polgár- mester nem volt hajlandó előítéletek alapján dönteni, feltételezések szerint véleményezni. Alapos és tárgyilagos vizsgálatot kért. Az eredményt, a vizsgálati jegyzőkönyvet a teljes nyilvánosság ismerhette meg azáltal, hogy a Gödi Körkép című helyi lap leközölte. — Végül is vétett-e valamit a szakember? — A jegyzőköny olvasói választ kaphatnak a kérdésre — válaszolta a nagyközség első embere. — Mégis. Vétett vagy hibázott? — Olyan hibák előfordultak, melyek a munka során mindenkivel megtörténhetnek. — Ezekért nem kell megválnia az állásától? — Most és ebben az értelemben egyáltalán nem. Legfeljebb azután, ha megtörténik az átszervezés. Minden csoportvezetőnek felmondunk, és új pályázatot írunk ki. Megmérettetnek a vezetők, versenyezniük kell a beosztásukért. — Tehát átszervezésre kerül sor? — Igen. Egy kicsit racionálisabbá szeretnénk tenni a munkát, a szervezetet. Ezt követően szeptember 1-jé- től kellene elfoglalni helyüket az új csoportvezetőknek. — Ez talán létszámcsökkentéssel is jáf majd? — Nem gondolom. Inkább más munkamegosztással, szervezeti felépítéssel. Szeretnénk, ha a hivatal munkája hatékonyabb és gazdaságosabb lenne. Vállalkozó szellemű emberek kerülnének be, vagy a vállalkozó szellem alakulna ki. Ezáltal szeretnénk elkerülni, hogy helyi adót vessünk ki. Ha a hivatal és intézményeink munkatársi gárdája elő tudná teremteni a működéshez szükséges anyagi feltételeket. — Gondolom, ilyen körülmények között van egy kis nyugtalanság a kollégái körében. — Eddig is volt, mert nem tudták, mi lesz velük. Most legalább világos a helyzet. Felkészülhet mindenki. — Ilyen körülmények között kérdés, hogy sikerül-e például tárgyalni, előkészíteni a piarista rend által kezdeményezett építőipari szakiskola őszi megnyitását. Folyik a hallgatók toborzása és a tanároké? — Azt hiszem, igen. Itt csak az a gond, hogy még mindig nem tudjuk odaadni az épületet, míg várat magára a törvényhozás. — Beszéltünk régebben a közbiztonságról. Foton már van kihelyezett rendőrállomás. Lesz-e Gödön, ahol szintén nagyon kell? — Lesz. Megígérték. Mi viszont cserébe azt, hogy az általuk használt helyiségekért nem kérünk bérleti díjat. Megér az nekünk any- nyit. A fóti, dunakeszi köz- biztonsági egyesületek alapítványához viszont nem csatlakoztak. Ügy tapasztaltam. ennek amazok nem nagyon örültek. — Lehet. De ha egyszer így döntött a testület! Azt mondták, az a százezer forint eltűnne egy feneketlen zsákban. Jobb, ha a pénzt másra fordítjuk. Netán odaadjuk a mi rendőrségünk működési feltételeire. K. T. L kaszálnak. Tejet, kenyeret és friss felvágottat, amelyek igazán a rizikót jelentik, nem tartanak. Hűtő- szekrényt nem vesznek, beruházniuk tehát nem kell, ugyanakkor nem a nagykereskedelmi áron adnak el; a maguk hasznát igencsak ráteszik. Természetesen néhány forinttal olcsóbbak, mint mi, de a fogyasztót sokkal nagyobb kedvezmény illetné, ha tényleg diszkontüzletben, nagykereskedelmi áron kapná meg a cikkeket. — Önök egyébként a drága vagy az olcsó üzletek közé tartoznak? — Nagyon jólesett visz- szahallani a vásárlóktól, hogy kifejezetten az olcsó boltok közé sorolnak, o haszonkulcsunk tíztől maximum tizennégy százalékig terjed, s rendszeresek a kedvezmények. Most fejez- ződött be a lisztakció, a cukrot pedig állandóan három forinttal olcsóbban adjuk. S lévén, tartós fogyasztási cikkeket is árusítunk, e kategóriában például egy darab centrifuga ezerkétszáz forinttal olcsóbb, mint másutt. — Napjainkban követhetetlenek az áremelések. Ez nem éppen vevőcsalogató tendencia... — Mi is tudjuk, hogy bár kell a szép szó és az udvariasság, de elsősorban az olcsó és jó minőségű áruval lehet megtartani a vásárlókat. Tudomásul kellett vennünk, hogy a téliszalámi nem megy, s a sonka is alig — ehhez kell igazodni. Olcsóbb felvágottakat rendelünk, pulykaszárnyat és far-hátat kínálunk, csak kapjunk eleget. Viszont az is igaz, hogy a szabad árak bevezetése szükséges, csakhogy már húsz évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni, s nem ilyen hirtelen, drasztikusan. Az áremelések most sokkoló hatásként érik a vásárlókat, túl nagy a teher, s emellett még éppen elég más baj is van. Sajnos az eltelt évtizedek alatt nem szoktunk hozzá a takarékossághoz, ezt is most kell — olykor keserves tapasztalatok árán — megtanulnunk. Mi egyet tehetünk: megpróbálunk a régi sémáktól elszakadva jól kereskedni — s ez ma már egyet jelent azzal, hogy igyekszünk olcsót és jót kínálni. Va. É. Nyári fesztivál ízbégen A Dunakanyar szépét keresik A Szentendre izbégi részén élők alig fél évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy megalakítják az Izbégi Településfejlesztő Társaságot és Alapítványt. Céljuk elsősorban az, volt, hogy lakóhelyük társadalmi, gazdasági, szellemi életét a maguk sajátos eszközeivel szolgálják. A társaság megalapításával keretet szerettek volna adni a település- fejlesztő kezdeményezések összehangolásának. Mint a legtöbb hasonló céllal szerveződött közösség, az izbégi is ápolja és kutatja a helyi hagyományokat, részt vesz a falu- történet feltárásában. Már meg is jelent az ezeket a gyűjtéseket összegző Izbégi füzetek első kötete. Természetesen nem csupán a múltba néznek, a jövőt tervezik, hanem nyitott szemmel járnak ízbégen, óvják, védik a környezetet. Hogy a néhány lelkes alapító céljait, munkáját mind többen megismerjék és támogassák, a társaság az elmúlt időszakban több nagyszerűen sikerült rendezvénnyel is büszkélkedhetett. Május elsején például Szentendre városában egyedül ízbégen volt igazi majális, annak minden kellékével együtt. Az ökörsütésen, lepényevésen, zsákban futáson kívül, amelyek az újkori majálisok lassan nélkülözhetetlen programjai, volt focibajnokság az izbégi kupáért. De a sok modern rendezvény közé jól illeszkedett a régi népszokás felelevenítése, némi aktuális tartalommal vegyítve. Este ugyanis a majális máglyakészítéssel és boszorkányégetéssel zárult. A tűzre vetett boszorkabábu ruhájára mindenki ráírhatta azt, amit vagy akit szívesen elégetne. A rendezvény étel- és italforgalmának tiszta bevétele izbégi társaság kasszáját gyarapította. A sikeren felbuzdulva elhatározták, hogy június 23-án, vasárnap megrendezik az izbégi nyári fesztivált, amelyről azt remélik, hogy hagyományt teremt majd. A tervek szerint a délelőtti színvonalas műsorra ellátogatóktól belépőt szednek, ez a pénz a társaság ízbég fejlesztéséért tett alapítványának tőkéjét gyarapíthatná. Délután gyermekműsorok, zenekarok szórakoztatják majd a közönséget. Még nem állt össze a teljes program, de az már bizonyos, hogy Szentendre első butikjának tulajdonosa rendez majd divatbemutatót, és színielőadást tart a Dézsma utcai nyugdíjasklub „társulata”. A fesztivál legizgalmasabb programja minden bizonnyal a Miss Dunakanyar-választás lesz. Az Iz- bégi Településfejlesztő Társaság azt reméli, hogy a szépségkirály nő-választás, amely bizonyosan nagyon sok vendéget vonz majd, felkelti a szponzorként számításba jöhető vállalatok, intézmények, vállalkozók figyelmét, érdeklődését is. Szép lányok jelentkezését várják — 18 éves kortól — egész alakos fényképpel ellátott levélben június 15-ig, a Szentendre Pf. 201 címre. s természetesen minden érdeklődőt szeretettel látnak június 23-án délelőtt 10 órától a szentendrei izbégi réten tartandó I. izbégi nyári fesztiválra. M. K, DUNATA.I HÍRLAP Vezető munkatárs: Mózs Katalin. # Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T István. • Fogadónap: min den hétfőn %Z—16 óráig . * szerkesztőségben. Címünk Bp. VIII., Somogyi Béla u 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te lefon: 138-4761, 138-1067.
