Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-23 / 119. szám
I. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1991. MÄ.IUS 23., CSÜTÖRTÖK D U KAJA J SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZ1G ET MIKLÓS • DUNAKESZI » FÓI • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTOrvos a nyeregben Mire jó az alapítvány? A lépcsőházj bejárat előtt közömbös, tarka kutyus napozik. Beengedsz? — kérdem önkéntelenül hangosan. Mert ugye sohasem lehet tudni. Fél szemmel sandít, nem vakkant, nem mordul, mintha csak válaszolna : Tőlem ugyan ... Dr. Magyar Gábor, Ta- hitótfalu körzeti orvosa is egy fekete szőrű pásztor- kutya társaságában nyit ajtót. Ott van mindig a nyomában, orrát a lábszárához dörzsöli. Az elmaradhatatlan szagminta után velem is barátkozik. Gondolom, külön szerencséje a környezetének, ha az értelmiségi embert más is érdekli a főfoglalkozásán kívül. Ügy látom, Gál Péter tanár úrhoz hasonlóan a néprajz játszik itt fő szerepet. A NAGYMAMA VASALÓJA Az ebédlő falán függ a régvolt estéken mesz- sze hangzó birkakolomp, de lehet, hogy nagyobb állat nyakába való az. A mángorlót már nem ismerik a harmincas korosztálybeliek, az nagymamáink vasalója volt. Bordás kiképzésű alsó síkja alatt henger alakú simítófa tüntette el a vászonruhák ráncait. A csizmahúzót sok helyen fakutyának nevezték, az agyagkorsóból szomjukat oltották a mezőn dolgozók, míg a Miska kan- csőt borral telten állították a terített asztalra. Van itt még sok minden. Engem jobbára a híre vonzott a magyar szafaritulajdonoshoz, aki május elsején a Pokolszigeten lovasbemutatót tartott, rackajuhokat hajtott ki körmözésre, lópatkolás került sorra. Többek által sohasem látott események zajlottak. Az meg még inkább érdekelt, amit már több mint hipotézisként állít, de azért tudományos vizsgálat alá akar vetni a doktor úr. Nevezetesen, hogy a régi fajta mangalica disznó zsírjában kevesebb a koleszterin, mint az étolajban. Ezért lenne érdemes tenyészteni, habár lassabban nő és hízik, mint az újabb fajták. Kondában jár, ennek köszönhető eme tulajdonsága. — Aki orvos, gyógyítsa az embereket — vetik ellen egyesek a faluban. Ajánlják is, hogy kérdezősködjek. Nem egységes a vélemény arról, hogy Magyar Gábor lovakat tart, régi fajta állatokat, tehénből is a magyar szürkét. — Azért — indokolja —, hogy iki ne vesszen, el ne felejtsük őket. Üzleti lehetőség és látványosság lenne az ilyen csorda, konda a szigeten, az idegenforgalmi központ szívében. Afféle szabadtéri oktatóközpont8 ^Xírla p Rendelés után aktív pihenés. Dr. Magyar Gábor kedvenc lovával _ (Kántor Miklós felvétele) tá v'álhatna a határ, gazdaságtörténeti bemutató színhelye. Élő múzeum, ahol gyakorlatban válna láthatóvá az emberi erőre alapozott munka. A cséplés, a nyomtatás, az extenzív módon tenyésztett cigája juh, a cikta, a racka viselkedése. Hozzájuk, szenvedélyéhez jelesül ragaszkodik Magyar doktor úr, aki Debrecenben az orvostudományi egyetemet is jelesül végezte el. Aki járt már nála, szintén így minősíti gyógyítómunkáját. Csak hát azt szokatlan látni, hogy fehér köpeny helyett farmerben tűnik fel, orvosi táska helyett szabadidejében talán ostor kerül a kezébe, s nem autóba, hanem lóra ül. Erre szoktatják a két kisfiút is, mert az anyuka, Magyar Csilla pesti lány létére lovasedző lett. Hosszú történet, mely egy testnevelő tanár apa mellett kezdődött. Kislánykorban, egy belvárosi igás- ló „lenyűgöző” látványa után. Az életforma szokatlan és nem olcsó. Főleg, mert havi fizetés mellett kell alkalmazni a gondozókat, pásztorokat. Igaz, segít ezen a Magyar-alapítvány. TILTOTT LEGELŐKÖN Nem annyira pénzben, bár az anyagi gondok megoldása végett hozták létre, össze is jött eddig 32 ezer forint, aminél több az adományok értéke. Az Orosházi Állami Gazdaság, a Mahart, a Filaxia s más támogatók révén érkeztek gépek, eszközök. Ma már eladják a szaporulatot a különféle fajtákból, s a lovakkal hintcikirándulásak szervezésén gondolkodnak. A két évvel ezelőtti letelepülés óta mindenesetre bővül a baráti kör a faluban. Próbáltam követni és elképzelni, hogy zajlik le a Magyar család költözködése. Amint sejtem, kétszer- háromszor sor került erre. Téeszek hívják a kellemes és a hasznos reményében, de nem tartják be az egyezséget. Tahitótfalu volt a nagy esélyük. Ám a Környezetvédelmi Hivatal válasza késik. A Kék Duna Szakszövetkezet sem adott még engedélyt a legeltetésre. A jószágnak többnyire az istálló marad, természete ellenére. VAN, AKI TERVEZZE Ha akadnának támogatók, divatos szóval szponzorok, 10 millióból építhetnének fel egy néprajzilag hiteles telepet. Makovecz Imre építész ígérte, hogy megtervezi a majort. Ám mint minden eredeti szándék, ez a törekvés is nehezen válik közüggyé. Kovács T. István Riasstó m u n kanélkii liség Dömsöd és Ladiáza az élen Riasztó hírek érkeznek a munkanélküliségről, egyre több dolgozó kapja kezébe a munkakönyvét. S bár a tendencia országosan sem sok jót ígér, vannak az átlagosnál hátrányosabb vidékek. Pest megye déli része, a Dunatáj egyes kis- és nagyközségei is e körbe tartoznak. Mint Győri Sándorné, a Pest megyei Munkaügyi Központ Ráckevei Kirendeltségének vezetője tájékoztatott, e körzetben — ide tizennégy település tartozik — ezeregyszáz körüli a munkanélküliek száma. Ha hozzátesszük, hogy ugyanakkor az összlakosság, a nyugdíjasokkal, gyerekekkel, tehát az inaktív lakókkal együtt ötvenezer főre tehető, úgy elég riasztó az arány. Nyolcszázan kapnak munkán él kuli-segélyt; s e szomorú statisztika élére Dömsöd és Kis- kunlacháza került. Az okokat elemezve megállapítható, hogy itt a legfőbb munkaadók a termelőszövetkezetek, illetve mint nagyobb cég az ÉGSZÖV, s néhány ipari szövetkezet. Igen sok gonddal küzdenek a téeszek, a tagsági viszony megtartása mellett három hónaptól akár négy-öt évre is szüneteltetik a dolgozók foglalkoztatását, megszüntetik ipari melléküzemágaikat, s sorra csődbe jutnak a bedolgozóegységek is. Nincsenek könnyebb helyzetben az ipari szövetkezetek sem, a volt szocialista piacokra történő exportlehetőségek a mélypontra kerültek, ugyanakkor szorítja őket a gazdaságos működés kényszere: tehát inkább megválnak a dolgozóktól, minthogy újabb munkalehetőséget teremtenének. Az önkormányzatoknak pedig nincs pénze, s még az a vállalkozói réteg sem fejlődött ki, amely jelentős tényező lenne a munkaerőhelyzet alakításában. Győri Sándorné szerint vannak ugyan jó kísérletek, például Makádon az önkormányzat bedolgozóknak próbál munkalehetőséget teremteni, de tartós javulásra nincs kilátás a körzetben. Az érintett nagy- vállalatok nem felvevők a munkaerőre, a budapesti cégek pedig — szintén gazdaságossági megfontolásokból — nem szívesen alkalmaznak vidékit, mivel akkor téríteni kellene az utazási költségeit. E vidéken nem jó a szakképzettek aránya sem, s vannak hátrányos települések — Dömsöd —, ahol a cigánylakosság jelent nagy problémát. De katasztrofális a nők, s az asszonyok helyzete, most pedig újabb hullám várható, hiszen a most végzett, érettségizett fiatalok is el szeretnének majd helyezkedni. Va. É. Vik cir A copfos kislány megkötötte élete első szövetségét a nagyival: gyönyörű csokrot vettek a mamának. Majd az évzárón rendezett ünnepségen adja oda — minden gyerek virágot visz az iskolába. Nehezen, de végre eljön a szombat. Szép ruha, lakkcipő, masni. S a nagyi útravaiója. „Okosan mondd a verset, szépen énekelj, ne izgulj! . . .” A kislány bólogat, de mit bánja ő a verset, a virágra gondol, amit majd odaad anyának. Rózsa, csiilagfürt, s díszítésnek aszparágusz. Az övé lesz a legszebb esőkor, és a legnagyobb. Az osztályterem feldíszítve, minden ragyog. Ok, a gyerekek állnak a tábla előtt, a szülők a padokban ülnek. Mindenki szép. A tanító néni is, de anya a legszebb. Illatos a haja. nevet a szeme, ki hinné, hogy dorgálni is tud. A kislány mondja a verset, énekel, de az ajándékozásra gondol. Végre — vége a műsornak. Most egy kis tülekedés, mindenki az asztalhoz megy, a virágért. A kislány is ott toporog, keresi a csokrot. Nem találja. Riadtan a tanító nénihez lép, kérdőn ránéz. „Az én csokrom hol van?” Nincs idő a magyarázkodásra, a tanító néni átad neki három szál margarétát, s kissé hadarva mondja: — Ezt vidd, a nagy csokorból kicsiket csináltunk, hogy mindenkinek jusson. A kislány torkában gombóc, sírva bújik a mama vállára, ö nem így akarta, nem így gondolta, ú sokkal szebbet hozott. Hiába a mama simogatása — túlságosan váratlanul jött a vihar. Va. E. Szűkülő piaci lehetőségek Ma már kevesebben építkeznek Az elszakadást, az önállósulást minden gazdálkodó másként éli meg: néhol egyszerű az átállás, másutt tehertétel. A délegyházi Kavicsbánya Vállalat — jóllehet novemberben lesz egy éve, hogy a maga ura lett, s összehasonlító eredményei móg nincsenek — viszonylag könnyen lépett az önállóság útjára. — Annak idején a gyékényes! üzem kezdeményezte az elszakadást — tájékoztat Kovács Ferenc igazgató —, s csak később, a vitákat jjés az érdekütközéseket sem mellőző, több lépcsős folyamatban szúleNern volt fiaskó Közmeghallgatás - élő adásban Gondos előkészítő munka után került sor a ráckevei közmeghallgatásra. A polgármesteri hivatalban az ügyfélszolgálati irodán és a város több üzletében elhelyezett urnákba várták a ráckeveiek írásos kérdéseit. de a hétfői közmeghallgatás ideje alatt is feltehették azokat személyesen. A hivatal tanácskozóter-f méből élő adásban közvetítette a városi televízió a fórumot, ahol dr. Kulcsár István polgármester és a képviselőik várták az állampolgárok közérdekű kérdéseit. Meghívták egy sor szolgáltató vállalat, intézmény vezetőjét. Mivel még csak a ráckevei lakások kisebb részébe jut el a kábel- televízió műsora, ezért az Ady Endre Gimnáziumban is elhelyeztek egy készüléket. amelyen a környék lakói figyelemmel kísérhették az eseményeket Ennek ellenére a közmeghallgatás inkább a modern technika boszorkánykonyhájának minden triikkjé- vei feldobott falugyűlésre emlékeztetett. Az urnákba előzetesen mindössze három kérdést dobtak be, igaz. a helyszínen sokan elmondták véleményüket, kérdéseiket. Mindez azonban nem jelenti azt. hogy a város vezetői fiaskónak tartanák a közmeghallgatást. Hiszen az a sok száz ráckevei, aki személyesen, vagy a képernyők előtt ülve részt vett a közmeghallgatáson, nagyon sok hasznos információhoz jutott, és a kérdésekre adott válaszok egy része sem csupán a kérdezőket érdekelte. Remélhetőleg néhány éven belül azért sikerül elérni. hogy ezek a közmeghallgatások valóban a helyi közéleti párbeszéd fórumaivá váljanak. tett meg a vállalati tanács döntése hét üzem kiválásáról. A kisebbek — szám szerint hatan — együtt maradtak, náluk ugyanis hiányoztak az önálló gazdálkodás feltételei. Mint a gazdaság más szféráiban, ebben az ágazatban is szűkül a piac, ezért mindenki próbálkozik, más és más módon látja biztosítva a jövőt. Az építőipar stagnálásáról sokat hallani, ez értelemszerűen visszahat az építőanyag-iparra is. Az állami beruházások, szinte teljésen leálltak, a magánerős építkezésre és a vállalkozók befektetéseire nem alapozhat valamennyi vállalat — s itt zárul a kör. A délegyházi cég is az építőipar kiszolgálója, ha ez válságban van, rájuk is hat. — Alapanyagtermelők vagyunk, s mint ilyen, az elmúlt években folyamatosan éreztük a felhasználási igény csökkenését — folytatja az igazgató —. Nem könnyű talpon maradni, mi még csak azt sem mondhatjuk, hogy mással próbálkozunk, o kavics adva van — itt 1935-ben kezdődött a fejtés — ki kell termelnünk. Ugyanakkor Pest környékén nagy a konkurencia, elég sok téesz is foglalkozik kavicsbányászattal, ez a körülmény hatással van az árainkra. Nyilvánvaló, az önállósulás kapcsán át kellett gondolni a követendő stratégiát: hogyan tovább. Ügy ítéltük meg, nem csökkentjük a termelési és az értékesítési . tervünket, ez 210 ezer köbméter éves szinten, ellenben a gazdaságosság javításához néhány intézkedést meghozunk. Feltétlen csökkenteni kell a költségeket, az anyag- és energiafelhasználást, bizonyos átcsoportosításokat kell végrehajtanunk, s úgy tűnik, létszámcsökkentésre is sor kerül. Hetvenkét dolgozónk van, nem nagy cég a miénk, de Délegyházán mégiscsak súlya van. Számításaink szerint húsz százalékkal kell a létszámot csökkentenünk, s bár nagy körültekintéssel és méltányosan járunk majd el, ez nem könnyű lépés. A délegyházi Kavicsbánya Vállalat az árait tekintve középkategóriás cég, az elmúlt évhez képest végrehajtott tízszázalékos áremelés kényszerű lépés volt, ezzel az emelkedő költségeket sikerült — némiképpen — kompenzálni. De, mint hangsúlyozta az igazgató, nem elsősorban az áremelésekkel, sokkal inkább a gazdaságos működéssel kívánják tartani a szintet. S hogy milyenek manapság a piaci lehetőségek? Így összegezte az igazgató. — Megvannak a régi partnereink, akik zömével már hosszú ideje jók a kapcsolataink — csak most más a nevük, az építőipari vállalatok is kít.-ékre szakadtak. S annak ellenére, hogy nem egyszerű külföldi megrendelőt találni, nemrégiben egy svájci cég keresett meg. Ha az üzlet összejönne, évi száz-százhúszezer köbméter megrendelésünk lenne Svájc felé — hangsúlyozom, ez még korántsem üzlet, csupán a tárgyalások kezdődtek. Természetesen szívesen vállalkoznánk mivel minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Ismereteink szerint Svájcban — környezet- védelmi okok miatt — erősen korlátozzák a kavicskitermelést, ezért ebben a régióban keresnek partnereket. Mindemellett nekünk elsősorban nem a külföldi, hanem a hazai piac igényeire kell figyelni. Vasvári Éva DUNATAl hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. 0 Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T, István. • Fogadónap: minden hétfőn 1>—16 óráig á szerkesztőségben. Címünk: Cp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. Ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4061.
