Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

kxzéily János, a közgyűlés eböko ez önkoimmyzetokrá] Semmi közünk hozzá, miért adjunk pénzt? (Folytatás az 1. oldalról) Inczédy Jánost, a megyei önkormányzat vezetőjét ar­ra kértük, reagáljon a Parlamentben elhangzot­takra. — Hozzá vagyok már szokva, hogy támadások érnek. Egyébként csodálko­zom, hogy csak két telepü­lés került szóba, tudok még többet is mondani, amelye­ket „zsarolunk”. Például Szigetszentmiklóson két is­kolával kapcsolatban ugyanilyen tulajdonjogi vi­tánk van. — Azt is meg akarják szerezni? — Itt nem arról van szó, hogy adunk pénzt vagy nem adunk. Mi azt mondtuk, s nemcsak én, az elnök meg a főjegyző — gondolom, ránk célozott Vona képvi­selő úr —, hanem a köz­gyűlés illetékes bizottságai, hogy a sajátunkat fölépít­jük és fönntartjuk, a má­sét nem. — A ráckevei rendelő, a gyáli iskola nem a megyéé? — Nem. — Ráckeve meg Gyál nem a megyében vannak? — Dehogynem, csak az intézményei nincsenek a megyei önkormányzat tu­lajdonában. Ilyen értelem­ben semmi közünk hozzá, miért adjunk rá pénzt? — A képviselő úr szerint az a 384 millió forint a te­lepüléseken folyó beruhá­zásokra való, s nem a me­gye pénztárába. — A képviselő úr téved, ha azt hiszi, hogy mi ebből a pénzből akár egy fillért is látunk. Nekünk csak el kell osztanunk a már fo­lyamatban lévő beruházá­A csodagép nem szuperéi Kényszerszabadságon Ilyen még nincs a világon volt a címe egy tavalyi írá- suúlmak, amelyben megszólalt a pécéli Rákosvölgye Termelőszövetkezet akkori elnöke, Czcrván Márton. Tá­jékoztatóit arról, hogy 700 millió forintos beruházásuk egyedülállóan dolgozza majd fel a gyümölcsöt, zöldsé­get, és olyan sűrítményt készítenek, amelyre a nyugati piacon nagy a kereslet. Később, nyolc hónap múlva, amikor elkészültek az építkezéssel, az olaszok leszállítot­ták a nullszériás egyedi gépsort. Irtunk a próbaüzemről is. Akkor éppen sárgarépát dolgoztak fel, s azt tervez­ték, április-május táján nagyobb mennyiségű mangóból készítik a sűrű levet, amelyet a csokoládégyárak, a gyógyszeripar meg a konzervipar is kapkod majd. Most kimentünk, hogy megnézzük, milyen a termelés üteme az üzemben. A hatalmas, a befejezésé­re több mint egymilliárdba kerülő beruházás elkészült. Az üzem azonban áll. A nyolcvanhárom dolgozóból csak huszonkettőn vannak bent, a többiek fizetés nél­küli szabadságon. 9 Miért e hirtelen leál­lás? Hiszen októberben kezdték, és a gépsor — mint halljuk — március óta nem üzemel — kérdeztük a termelőszövetkezet elnö­két, Hegyi Pált. — Mi a milliónkért kap­tunk egy csúcstechnológiát, de nem így képzeltük. A gépsor valóban egyedülálló a világon, de ez az első széria. A gondok már a próbaüzem során egymás után jelentkeztek. Hol le­égett egy villanymotor, hol dugulás nehezítette, illetve akadályozta a munkát. A gyártó cég, amely a gépsort szállította, jött és szerelt. Most a komplettírozása van soron, meg a garanciális ja­vítások. 9 A tagság annak idején nem örült túlzottan az egy­milliárdos kiadásnak. Je­lenleg, bogy áll az üzem, mi a véleményük? Tavaly olyan hangokat lehetett hallani, ebbe belebukik a tsz. Sokan Czerván Mártont tették felelőssé. Mi most a helyzet? — Hogy ki a felelős, és van-e felelős, azt nem én döntöm el, és minősíteni sem akarok semmit. Az azonban tény, hogy a tag­ság nehezen emészti meg a dolgokat. Mindenki fél a létbizonytalanságtól. Olyan ez nekünk, mint az ország­nak Bős—Nagymaros. El­kezdték, nekem be kellett fejeznem. Most birkózom, hiszen az 1 milliárd nem veszhet el. Természetesen, mint mindenütt, voltak szélsőséges hangok itt is, mert valóban nehéz meg­magyarázni az embereknek, hogy most miért kell hi­tellel dolgoznunk — mond­ta el Hegyi Pál. 9 Ha elkészülnek a kompi ettíro zással, milyen terveik vannak, és lesz-e piacuk? — Üjabb próbaüzem után meggyel fogunk kez­deni, mert a javításokat követően először egy na­gyobb adag sárgarépát még feldolgozunk. Piacunk az lesz, sok helyre küldtünk mintát, nagy az érdeklődés, de nem köthetünk szerző­dést mindaddig, amíg nem tudunk folyamatosan ter­melni. El kell adnunk a raktárban álló késztermé­künket is, de még bizonyos engedélyeink hiányoznak — tájékoztatott Lummer László, a léüzem igazgatója. & Mi lesz az üzemmel, ha a tervek mégsem válnak valóra, ha a nagy üzlet nem jön létre? Merre kere­sik a kiutat? — Akkor privatizálni kell. Van érdeklődés, több országgal tárgyalunk, fel­merült, hogy esetleg rész­vénytársaságot szervezünk. Egyedül már forgóalappal nem bírjuk, pedig naponta 18-20 vagon nyersterméket tudnánk feldolgozni. Sajnos az energiaigény is félmillió forint fölötti naponta. Még keressük a tagság számára a legjobb utat. A RákosvölRyében több mint kétezer ember dolgozik. Az ő munkájuk eredményéből, az ő pénzükből adták ki az egynvUiiárdot, va’ó igaz tehát, hogy most az ő érde­keiket kell szem előtt tartani. Hogy milyen ktútra lel- nek, miként indul újra az, ami valójában még be sem indult, azt nem tudni. A gazdaság vezetői azonban szí­vósak és bizakodnak. A gyártó cégek pedig korrigálják a hibákat, természetesen a maguk költségére. —árvái— sok között. S erre jóval több pénz kellene, mint a 384 millió. Az a 112,9 mil­lió sem a megj'ei önkor­mányzatot gyarapítja Pusztán arról van szó. hogy még nem döntöttük el hogy hová adjuk. Kaphatja akár Ráckeve is. — Hiszen a képviselő úr is azt mondta, hogy akkor lát pénzt a ráckevei ren­delőintézet, ha átadja a megyének a tulajdonjogot. — A 384 millió elosztá­sa nem függ a tulajdonjog­tól. Én baráti tanácsként azt mondtam a ráckevei polgármesternek, meg a többieknek is, hogy pró­bálják megtartani ezeket az intézményeket. Bármi­lyen áron. de teremtsék elő a fölépítéshez vagy a mű­ködtetéshez szükséges pénzt. Mi nem akarjuk el­venni tőlük. Ha a fönntar­tásra nincs pénzük, akkor kérj-ük a tulajdonjog átadá- .sát. Mert mi csak arra köl­tünk, ami a miénk. — De ez a pénz, amiről a vita van, nem a megyéé. — Nem. De amint azt Szabó Tamás államtitkár is elmondta, ez a pénz adha­tó, de hogy kinek és hová, arról a megye dönt. — Ilyen alapon akár ad­hatnék is. — Még egyszer mondom, még nem döntöttük el, hogy a rengeteg igénylő közül melyiket részesítjük előnyben. Egyébként azt remélem, hogy pénzelosz­tással jövőre már nem kell foglalkoznunk. A megyei és a települési önkormány­zatok az önkormányzati törvény szerint melléren­delt. egyenrangú testületek. Testidegen a megyei ön­kormányzat számára, hogy döntsön a vele egyenran­gúak pénzéről. Ez pont olyan, mint a tanácsi rend­szer volt, a pénzcsöpögte- tős, kunyerálós módszerei­vel. Ez ellen küzdöttünk. Sajnos, ez átmeneti állapot, amit tudomásul kell venni. Púp a hátunkon. — Egyébként mit csinál­na a megye a ráckevei rendelővel, ha Ráckeve nem tudja befejezni az építkezést, s átengedi a megyének? — Arról majd akkor kér­dezzen. J. A. Nem hitvitáról, hanem a vagyonról kell dönteni Teljes az egyet nem értés az egyházi ingatlanokról Kedden délelőtt a Parlament plenáris ülésén elsőként döntött arról, hogy a világkiállítás 1996-os megrendezé- séiői szóló országgyűlési határozati javaslatot sürgős­séggel napirendre tűzi. Az előterjesztés — amelyet min­den bizonnyal a jövő héten tárgyalnak meg a képvise­lők — úgy foglal állást: amennyiben Ausztria visszalép, akkor hazánk 1996-ban egyedül is (Budapesten m vidéki helyszíneken) megrendezi a kiállítást, A határozati ja­vaslat felhatalmazná a kormányt az előkészítő munká­latok módosítására, a befektetőkkel történő tárgyalásra, s a kabinetnek szeptember 30-áig kellene világkiállítási törvényjavaslatot terjesztenie az Országgyűlés elé. Ezután a törvényhozók — tekintettel arra, hogy eddig nem sikerült befe­jezni a volt egyházi ingat­lanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény- javaslat általános vitáját — annak folytatása mellett döntöttek. Két MDF-es, két SZDSZ-es képviselő, vala­mint a többi párt egy-egy képviselője mondta el, frak­ciója már a múlt héten nagy vonalakban ismertet­te véleményét. Csurka István (MDF) hangsúlyozta, hogy meg­ítélése szerint ez a legfon­tosabb rendszerváltoztató törvényjavaslat. Részlete­sen szólt az egyház ingatla­nainak 40 évvel ezelőtti el­rablásáról, amely részét képezte az ország általános kirablásának, az erkölcsi értékek felszámolásának, Csurka István ezután az egyházak önkorlátozását magától értetődőnek nevez­te. Végül közölte, hogy megdöbbenve áll az előtt a tény előtt, hogy egyes el­lenzéki erők a törvényja­vaslat elutasítását szorgal­mazzák. Magyar Bálint (SZDSZ) megismételte képviselőcso­portja ismert álláspontját, miszerint a törvényjavaslat alapelvében elhibázott, mert az egyházak egykori tulajdonához kötődő kár­pótlásnak elvét szabályoz­za, és nem működőképessé­güket teremti meg. Ezen kívül nem biztosítja az ál­lam és az egyház szétválá­sát, és függőséget hoz lét­re a költségvetéstől, így a mindenkori kormánytól, s konfliktusba kényszeríti az egyházakat és önkormány­zatokat. Az SZDSZ szerint az egyházaknak csak tör­ténelmi ingatlanaikat kelle­ne visszakapniuk, amelyek­re a Magyar Tudományos Ó MONDTA Ezekkel Néhány hete elisme­rően írtunk azokról a tapasztalatainkról, ame­lyek azt mutatták, a Ke­reszténydemokrata Nép­párt képviselői, támoga­tottjai milyen mérték­tartó szerepet vállalnak az önkormányzatok többségében. Érdeklő­déssel olvastuk tehát dr. Hasznos Miklósnak, a párt alelnökének, a Pest megyei listán a Parla­mentbe jutott képviselő­nek. a szavait a Magyar Fórumban (91,20.), hi­szen arra gondoltunk ... Rosszul gondoltuk! Megütközéssel olvas­hattuk azokat a catego- rikus imperativusokat, amelyek az interjú egé­szét átfogják. Megkapja itt a magáét „a liberális, világpolgári szürkeállo­mányú elit”, azok szin­tén, „akik szakmailag nullák voltak, gombnyo­másra cselekedtek, s ha kellett, mószeroltak”, s persze, elmaradhatatla­nul „a sajtó” is, mert „rátett egy lóra, ám az a ló nem futott be”. Csoda-e, ha H. M. úgy vélekedett, „Ezekkel szemben nem hatnak a ráció érvei”? Ez az ezek különösen tetszik nekünk. A jogász vég­zettségű alelnök képvi­selőtől enyhén szólva furcsa az általános alany ilyen használata, hiszen „a sajtó” meg a többi, azaz az ezek fogalomkö­rébe bárkik besorolha­tók. A kérdés az, kik és minek alapján döntenek a besorolásról? S ha nem hatnak „a ráció ér­vei”, akkor... mi kö­vetkezhet? H. M. azt is mondotta, „ha majd a kormány felfigyel a nép hangjára ..Mi eddig úgy hittük, hogy az első szabadon választott kor­mány a nép kormánya, azaz természetes, figyel a nép hangjára, mert hi­szen mi másra figyel­ne?! Most megtudhat­tuk, a kormány nem figyel... Kínos. S még kínosabb, hogy nem tudhatjuk, mikor lesz az a „ha majd”, mennyit kell aludni addig?! KLIENS Akadémia tehetne javasla­tot, és egy parlamenti bi­zottság döntene; az állam kiiktatásával az önkor­mányzatoknak és az egyhá­zaknak kellene megállapo­dást kötniük; az egyházak­nak értékpapírokat, részvé­nyeket és vagyonjegyeket kellene kapniuk, amelyek­ből önfinanszírozókká vál­hatnának. Szabó János (FKgP) megismételve múlt heti ja­vaslatait, hangsúlyozta: az egyházaknak földtulajdon­hoz kell jutniuk. Javasolta, hogy kössenek a téeszekkel megállapodást bizonyos, az egyházközségeknek és pa­poknak bérbe adható föld­területekről. Katona Béla (MSZP) han­gulatkeltésnek nevezte, hogy egyesek a Parlament­ben az ellenzéki javaslato­kat úgy próbálják beállíta­ni, mintha hívő és nemi hí­vő emberek vitájáról lenne szó. Az MSZP-s képviselő ezután a törvényjavaslatot átgondolatlannak, előkészí­tetlennek és rossznak ne­vezte, mert nem veszi fi­gyelembe a 40 év változá­sait, és destabilizálja a tu­lajdonviszonyokat. Az MSZP javaslata szerint az egyházaknak a hitélet szer­vezéséhez szükséges épüle­teket és a történelmi jelen­tőségű oktatási, kulturális és szociális célú ingatlano­kat kell visszakapniuk. Németh Zsolt (Fidesz) ál­láspontjának lényege: szét kell választani az államot és az egyházakat, meg kell akadályozni az önkormány­zatok kifosztását, függet­leníteni szükséges az egy­házakat a költségvetéstől, el kell vetni a törvényja­vaslatban megnyilvánuló reprivatizálás elvét. Lukács Tamás (KDNP) megvédte a törvényjavas­latot, és hangsúlyozta: az egyház közhasznú intéz­mény; az egyház és az ál­lam szétválasztása nem azonos az egyház és a tár­sadalom szétválasztásával. Jelentősen felgyorsította ezután munkáját a Ház: sürgős és kivételes — azaz • kétharmados többséget igénylő eljárással — alig tíz perc alatt törvényt al­kotott arról, hogy meg­szünteti a kormány törvé­nyességi felügyeletét egyes társadalmi szervezetek fe­lett. A szokásos munkarend­nek megfelelően interpellá­ciókkal és kérdésekkel folytatódott délután a ked­di ülésnap, s először koráb­bi interpellációkra adott írásbeli válaszokról döntött a Ház. G. Nagyné Maczó Ágnes (MDF) nem fogadta el az adósságállománnyal, annak kezelésével kapcsolatos ko­rábbi interpellációjára adott pénzügyminiszteri választ, mondván: a pénz­ügyi tárca titkosan kezeli az államadósságra vonatko­zó adatokat, és ily módon veszélybe kerül magának a Parlamentnek a legitimitá­sa is. A képviselőnő eluta­sító álláspontja ellenére az Országgyűlés nagy több­Kapásból Szegény Horváth Balázs. Csak vakar gáttá a fejét, lámpaláz-asan forgatta pa­pírján, majd mentegetőzve, hogy sajnos a mai inter- pcllációs órára nem ké­szült, kérte a vizsga elha­lasztását. Tárca nélküli miniszte­rünknek — egyik a sok kö­zül — arra kellett volna fe­lelnie tegnap a Parlament előtt, hogy mivel foglala­toskodik miniszterként. A kérdés, amelyet Rózsa Edit szabaddemokrata képvise­lő interpellációjában tett föl neki, nagyon ravasz és fogós volt. Mondta is sze­gény Horváth Balázs, hogy váratlanul érte, s így ka­pásból nemigen tudná meg­mondani. Am ha lenne rá harminc napja, amit az ügyrend megenged neki, ta­lán ki tudná találni. Azonban nem lesz rá harminc napja, mert a kép­viselő visszavonta az inter­pellációt. Valószínűleg nem akarta tovább terhelni a miniszter munkaidejét még egy ilyen beszámolóval. Így aztán mostanában nem de­rül fény Horváth Balázs miniszteri ténykedésére. Egyre azonban bizton tip­pelhetünk : havonta lega­lább egyszer fölkeresi mun­kahelyét a szolgálati Mer­cedesszel, s hosszas, időt- rabló sorbanállás után föl­veszi a beosztásáért járó hatvanezer forintot. Azért ez már nem semmi. — ja — séggel elfogadta a minisz­teri írásos választ. Kósáné Kovács Magda (MSZP) a munkanélküli­járadékok késedelmes ki­fizetését tette szóvá a mun­kaügyi miniszterhez inté­zett kérdésében, s Kiss Gyula ígéretet, tett arra: a jövőben nem havonta, ha­nem kéthetes intervallu­mok szerint számfejtik a munkanélkülieknek járó pénzt. Az interpellációkra és a kérdésekre elhangzott vá­laszok után szerencsejáték­ról szóló törvénytervezettel foglalkozott a plénum. A kormány nevében Szabó Tamás pénzügyminiszté­riumi államtitkár kiemelte, hogy az állam kiváltság­ként és nem jogként kezeli a szerencsejátékok működ­tetését. Ezzel összefüggés­ben . hangoztatta: fontos a szigorú ellenőrzés. A sze­rencsejátékok törvényességi felügyeletét a Szerencsejá­ték Felügyelet látná el a Pénzügyminisztérium irá­nyításával. A szerencsejátékkal fog­lalkozó törvénytervezet ál­talános vitájának bere­kesztése után a T. Ház folytatta az egyes állami tulajdonban lévő vagyon­tárgyak önkormányzati tu­lajdonba adásáról szőlő törvényjavaslat általános vitáját. A téma már a hét­fői ülés napirendjén is sze­repelt, ám akkor időhiány miatt nem került sor a vi­tára. Futaki Géza (SZDSZ) ne­hezményezte, hogy a kor­mánypártok az egykori tu­lajdonviszonyokat akarják visszaállítani, és javasolta, hogy az állami tulajdonba vett földeket adják át az önkormányzatoknak. Röviddel negyed hét előtt az elnöklő Szűrös Mátyás a törvényjavaslat általános vitáját felfüggesztette, ezzel befejeződött az Országgyű­lés keddi plenáris ülése.

Next

/
Thumbnails
Contents