Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-20 / 116. szám
I. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1991. MÁJUS 20., HÉTFŐ D u SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FÓT • KÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTAz érvek meggyőzőek voltak Élet a kallódó házban? Tisztaság, térítők az asztalon, a helyiségben a csinosítás nyomai — az igyekezet ellenére azonban a niajos- házi AFÉSZ-italmérés igazi kocsma. A belépőt megüti a jellegzetes »öntésszag; itt nem lehet meghitt órákat eltölteni, ez a gyorsan felhajtott fröccsök, sörök és féldecik világa. Az asszonyok közül az idősebbek, akiket még a szigorúbb erkölcsi normák irányítanak, be nem lépnének az ajtón, inkább átmennek a túloldalra. Nem véletlen tehát, hogy meglepetéssel szolgált, amikor a kocsmárosrié, Vámosi Zoltánná bejelentette, miután azÁFÉSZ-nek visszaadja a szerződéses üzletet, hasznosításra bérbe venné a kultúrházat. Az emberek egy részének az volt az álláspontja, ha Vámosiné kezét teszi az épületre, abból is kocsma lesz. És akkor — úgy átvitt, mint szó szerinti értelemben — befellegzett a kultúra ügyének. Akik támogatták, két okból tették. Egyrészt, mert ismerték az asz- »zonyt, s érveit értették, másrészt tudták: így talán hasznosítható a parlagon hagyott, kallódó ház. Amire képes Azt persze tudni kell, hogy Majosháza önkormányzatának nem kis tehertételt jelent az épület fenntartása. Forráshiánynyal működnek, egyetlen fillért sem költhetnek fölöslegesen. A kultúrház éves rezsije kétszázhatvan-kétszáznyolcvanezer forint, hasznosítására tehát célszerűnek látszott pályázatot kiírni. Mint várható volt, nem tülekedtek a felek, Vámosinénak nem kellett erőlködnie — egyedül volt a mezőnyben. A feltétel, vállalja a rezsit, s fizet még évente százezer forintot, amelyet az óvoda vagy az iskola céljaira fordít az önkormányzat. Sokakban talán úgy fogalmazódott meg a kérdés, hogy kissé faramuci helyzet a kocsmárosnéra voksolni kultúraügyben, de ilyen az élet, sokszor kényszerpálya. Mindenesetre az asz- szony érvei meggyőzőek és hatásosak. Mint állítja, sok mindent akar, kocsmát azonban soha. Elege van, a mai árak mellett ez az üzlet már nem üzlet. Ugyanakkor az elmúlt évek alatt volt alkalma tapasztalni, hogy az italon kívül másra is van igény a faluban, sokan kifejezetten azért jártak a kocsmába, mert más lehetőség nem volt a közösségi találkozásra. Hogy a kocsma periférikus közeg? Így igaz. Éppen ezért kell valami mást adni helyette. A fiatalok lődörögnek, a gyerekeknek nincs hol játszani, az öregek magányosak, igenis van feladat. Vámosiné nem akar csodát csinálni. Nem szeretne többet vállalni, mint amire képes, és amiben hisz. De azt szeretné kipróbálni. A terv kivihetőnek tűnik. Némi beruházással kicsinosítja a házat, kialakítja a mosdót, s felvesz néhány alkalmazottat. Nappal és délután klubok működnének, este a pincehelyiségben negyedosztályú áron, kulturált körülmények között asztalhoz ülhetnek a vendégek, ugyanakkor egy büfé is működne. ahol a rohanó ember felhajthatná — bolti áron — az innivalót. Tény, ami tény, italárusítás továbbra is lenne. Sokan kérdezhetik, akkor . mi a garancia, hogy itt nem kocsma működik majd? Népművelővel együtt Vámosiné válasza, hogy másodállásban hivatásos Miklósi kétségek Eladó a Terminál A termelőszövetkezetek fénykorában alapították a Csepel-szigeti és -környéki téeszek a Terminál Szövetkezeti Közös Vállalatot Szi- getszentmiklóson. A cég a hetvenes évek stílusában épült, impozáns irodaházat kapott, amelynek földszintjén egész sor hasznos szolgáltatás várta a lakosságot a tévészerelőtől, a fodrászon át az optikusig. A Ter- fninál sok mindennel foglalkozott, asztalosüzeme pazar irodákat rendelésre rendezett be, az elektronikai részleg ígéretes találmányok sorozatgyártását végezte. Később a Terminál részvénytársasággá alakult, ám az egyre hanyatló céget 8 ez sem tudta megmenteni a teljes csődtől. A Szigetfő Tsz tavaly szeptemberben átvette a még mindig jól prosperáló elektronikai üzemet. Az eredményességet mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy december végéig három és fél millió forint nyereséget hoztak a szövetkezetnek. De hogy mit hoz a jövő, meddig lesz tető az eredményes üzem dolgozóinak feje fölött, ma még nem tudni. Ugyanis a szanáló szervezet hirdeti a Terminál központi épületét, a szolgáltatóházat és az elektronikai üzemet is. Ha vevő akad az épületre, akkor a műszerészeknek, szerelőknek költözniük kell. A dolog azért is különös, mert a Terminál kötelezettségei hatvanmillió forintra rúgnak, míg a vagyona meghaladja a százmilliót. népművelőt foglalkoztat majd, az ő személye lenne a garancia. Szeretné az asz- szony, ha szervezhetnének nyelvtanfolyamokat, indít- díthatnának klubokat, s a nagyteremben módot adnának a gyerekeknek a sportolásra, a testmozgásra. Asztaliteniszt, dzsesszbalet- tet szervezhetnének, de diáklányok foglalkoztatásával nyári időszakokban gyermekmegőrzést is létrehozhatnának. S minderre miből a pénz? Hát ezért kellene az italt árusító büfé. Az asszony negyvenöt éves, egyedül él Majoson a huszonhárom éves lányával. Olyan teremtés, aki sok mindent tapasztalt és sok mindent csinált, de mindig jó kedvvel, optimistán. Nagy benne az erő és az ambíció, képes arra, hogy a realitás talaján maradjon. Nem akar ő többet mondani, mint amit gondol. Nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy az üzleti érdek és szempontok számára közömbösek. Igenis jó üzletet akar, de a falu szándékaival kompromisszumot kötve. Talán sikerülhet. Van bizalom Néhány nappal ezelőtt a képviselő-testület megtárgyalta az ügyet. A kisebbség tartózkodása mellett a többség bizalmat szavazott az elképzeléseknek. Érthető a tartózkodók kétkedése, de támogatandó a bizakodók hite. Hiszen a mai világban minden jó ötletnek — pláne, ha anyagi előnyhöz jut általa az ön- kormányzat — esélyt kell adni a kipróbálásra. Vasvári Éva Altalmennénk mi a Dunán Hajóállomás száz forintért Más vidékről érkezett ismerősömnek érdekes látvány a Dunán átkelő komp. Állunk a parton és magyarázom, hogy valaha elegáns, egyenruhás matrózok szolgáltak a fedélzeten. Ez Is hatott a környezetükre. Ma civilek mutatják, hová álljon a gépkocsi. Az egyenruha többé nem kötelező. A vállalatnál mondják, hogy még a kiadott munkaruhák viseletét sem tudják érvényesíteni. Kisoroszi polgármestere azt mesélte, hogv a falu két állomásán évi száz forintért adná bérbe átkelóhajóit a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat. Még így sem kell, mert kétmillió forint a veszteségük évente. Vám a réven Az utóbbi állítást lakatos Barna igazgató is megerősíti. Temesvári László gazdasági igazgató azt kérdezi tőlem, hogy elégedett vagyok-e a szolgáltatásaikkal. Zavaromban mindenféléket válaszolgatok. de végül kimondom, hogy az lennék, ha nem negyven forint volna oda-vissza az út. Ez már eleve lehetetlenné teszi, hogy családostól gyakran látogassak át a váci Pokolszigetre. A gápko- csiszállítás pedig kétszer hatvan forint, amivel senki sem elégedett. Ehhez társul még. hogv évente visz- szatérő panasz a Szentendrei-sziget falvaiban: A járatok nem mindig igazodnak az autóbuszok menetrendjéhez, vagy pedig ritkán közlekednek. Ám ezzel együtt érthető, hogy a cég költségvetése meghatározza a részleteket. Viteldíj emeléséről vagy csökkentéséről most nem beszélünk. Először az alapkérdéseket kell rendezni, méghozzá a gazdaság nem is annyira új viszonyaihoz igazodva. A riporter meggyőződése, hogy a komp ettől függetlenül nemcsak eddig úszott kényszerpályán, hanem ezután is az történik vele. Legyen vasúti, vízibusz, vagy légi közlekedés, gazdálkodási szempontjait nem határozhatják meg egy kereskedelmi vagy ipari vállalatéhoz hasonlóan. Szolgáltatni, közlekedni akkor Kint vagyunk a vízből is muszáj, ha az látszatra ráfizetéses. A támogatás mértéke a gazdaságra, a kultúrára, életünk minőségére hat vissza. Fillér nélkül A jelenlegi szabályok szerint és önmagához mérten veszteséges a kompközlekedés. Kivétel ez alól egykét olyan állomás, mint a váci, ahol évente 440 ezer embert, ennek megfelelően gépkocsik sokaságát szállítják át. Itt a pénzügyi támogatós nélkül számított nyereség tavaly 19 millió 903 ezer forint árbevétel mellett 393 ezer forint volt. Rajtuk.kívül még a szobiak mutattak ki 958 ezer forintot. Mások eredményei mellett mínuszjelek sorakoznak. A két említett állomáson alakult ki az a nézet. hogy megélnének maguk is, minden bai forrása a korányi gyár és a javító- műhely. A budapesti központban ennek ellenkezőjeként állítják. hogy mindig az ipari üzem húzta ki a bajból a többieket. Ma már ez sem megy. mivel csak a nullszaldót tudja elérni. A cég vezetői. mint mondják, most dolgozták ki a negyedik javaslatot az átalakításra. Sajnos, a volt megyei tanács sohasem hallgatott rájuk, pedig, ha a tulajdonos jogán nem avatkozik be, s nem tilt direkt módon, ma már nyereséges lenne a vállalat. Az alapszolgáltatáshoz kiegészítő. jövedelmező kereskedelmi és más vállalkozásokat illesztettek volna. Például a révközlekedéshez igazodó kisbuszkörjárato- kat. A ráfizetéses, csak személyszállítást szolgáló állomások között sem hajó, hanem mikrobuszok közlekedtek volna a nagy átkelőhelyekhez. ingajáratban. Meg is lesz ez. ha a januárban kidolgozott új koncepciót elfogadja a megyei közgyűlés. Csak fogadja, mert nagyon sürgős a dolog. Míg 1988-ban 17,5. 1989-ben 16,5, tavaly 15 millió forint volt a központi támogatás. Az idén egy fillért sem kaptak. de még ígéretet sem. Ebből akkora veszteség lesz, amit valahogy fel kell oldani. Visegrád és Nagymaros közt a tavasz óta 51 százalékos részesedéssel. 330 ezer forintnak megfelelő német márkával Jung Vilmos lett a kft. privát alapítója. Neki egv hónap alatt annyit hozott a hajó. mint a cégnek egv év alatt. Május 15- től Pásztor László vállalkozó idegen tőke segítségével vállalta így a veszteséges szentendrei állomást. A túlsó partra át kell szállítani üdülővendégeit, s három lábon álló gazdasága ellensúlyozza a veszteséget Mini központ Mindössze nyolc ember maradna 'a vagyonkezelőként működő központban. Bérbe adnák a kis állomásokat. ha vinné valaki. Kft.-vé alakulnának a nagyobbak. ötvenegy százaléknál kisebb saját rész maradna meg Horányból. Gazdaságosan működő, energiatakarékos új hajómotorok Nyugatról, s tőke kellene, ha lehet, onnan. Ebben az esetben a gyár sem huszonhárom, hanem majdnem száz emberrel dolgozhatna a tanulmány- terv szerint. Az igazgató igyekszik precízen fogalmazni, amikor azt mondja: A koncepció első részét már az idei év első felében megvalósítanánk. A helyi képviselő- testületekkel egyeztettük az elképzeléseket. A becsületes, a szakmai etikát betartó dolgozóknak mindig lesz helyük a vállalatnál. Személyre szóló garanciát viszont senkinek sem adhatunk. Kovács T. István Remélhetőleg a júniusi sfrandnyitásra elkészülnek a hibák kijavításával a gödi strandon. Az új medence műszakilag hibás kifolyóját egyengetik a váci városgazdálkodás szakemberei. (Erdősi Ágnes felvétele) Majosházi elképzeléseit Sok a kiadás, szűk a keret A működési feltételek különbségei ellenére egyvalamiben közösek az ön- kormányzatok, a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a szociális segítségnyújtás új lehetőségeit keresik, így van ez Majosházán is, ahol a tizennyolcmillió forintos költségvetésből négymillió a forráshiányuk; az is gond, hogy az intézményeiket fenntartsák. Ilyen helyzetben eredmény, hogy szociális célokra kétmilliót terveztek, jóllehet, ha a TÁKISZ-tól igényelt támogatás nem érkezik meg, a felére kell csökkenteni az összeget. Pedig sok, egyre több támogatandó cél van'. Fedezni kell a rendszeres és rendkívüli szociális, illetve nevelési segélyeket, az ápolási díjat, a közgyógyellátási igazolvány költségeit, az étkezési hozzájárulásokat, s a mozgáskorlátozottaknak a benzinutalványokat. Sok tehát a kiadás, szűk a keret, s ráadásul az infláció is befolyásolja a helyzetet. Az étkezési díjra fordítható éves összeg például — az élelmezési nyersanyagköltségek jogszabályban előírt emelkedése miatt — csupán negyedévre elég. Mindezzel párhuzamosan a családok életszínvonala romlik, létező probléma a munkanélküliség is. Nincs könnyű helyzetben az önkormányzat, hiszen adni, s a polgárokért minél többet tenni szeretne, csakhogy egyre korlátozottabbak a lehetőségek. Ezért nagy dolog, hogy az illetékesek új módszerekkel próbálkoznak; a képviselő-tes- tület szociálpolitikai és egészségügyi bizottsága például egy szegénysegélyező alapítvány létrehozását tervezi, amely' hosszú távon alapot — anyagi forrást — teremthetne a támogatásra. A jelenlegi kezdeményezésnek azonban múltja van, a munkatársak a református egyházzal közösen ruhaakciót szerveztek, azaz segítettek az egyháznak adományozott portékák kiárusításában. S a munkatársak környezettanulmányokat is végeztek, így mérték fel a majosházi családok körében a szociális helyzetet. Bíznak abban, hogy lesz eredményük a kezdeményezéseknek. — i. — a. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. 9 Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. Q Fogadónap: minden hétfőn 13*—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.
