Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
KELET-EURÓPA A KATASZTRÓFA ÁRNYÉKÁRAK A fatimai három titok a BÁRKA RÉVBE ÉRT Örök gyermekségre ítélve „Köszönöm, Szűzanya, hogy Kelet-Európa népeit elvezetted a szabadsághoz” — így adott hálát II. János Pál pápa a fatimai Mária-szentélynél egymillió virrasztó hívő zarándok előtt azért, amit az egyházfő misztikus hittel a fatimai Madonnának tulajdonít: a bekövetkezett hihetetlen változásokért. Mint ahogy neki tulajdonítja azt is, hogy tíz évvel ezelőtt a Szent Péter téren eltérítette a merénylő golyóját, s életben maradt. Kettős hálaadás így, ami a pápát Fatimába vezette ezen a napon: a merénylet 10. és a fatimai jelenés 74. évfordulóján. A fatimai Mária-szentély legendája Oroszországgal és (a pápa tágabb értelmezésében) Kelet-Európával függ össze. E legenda szerint 1917. május 13-án három pásztorgyerek juhokat legeltetett a Lisszabontól 120 kilométerre északra fekvő falucska dombos határában, amikor megjelent előttük egy tölgyfában a Madonna. „Három titkot fedett fel állítólag a gyermekeknek. Kettő ezek közül ismert, a harmadikat a Vatikánban őrzik lepecsételve. Az oroszországi bolsevik forradalom előtti időkben történt jelenés emlékére templom és kegy- hely létesült. Portugália szegény északi falvaiból ezrével zarándokolnak gyalog a hívők, sokszor több száz kilométerről a szentélyhez, ahol térden állva körbejárják a templomot, és virrasztanak. Ma Fatima nemzetközi zarándokhely, Bábel és vásár, az őszinte hit és vallásos érzelmekkel történő kufárkodás helyszíne. A három titok közül az első a jelenés tanúira vonatkozott: ketten meghalnak közülük, a harmadiknak kell továbbadnia az üzenetet. Francesco és Giacinta néhány évvel később valóban meghalt, a harmadik lányka, Lucia, ma 84 éves, és karmelita apáca Coimbrában. Most ő is ott volt a pápát fogadók között Fatimában. A második titok Oroszországra vonatkozott, és az ország „megtérését” sürgette. „Ha meghallgatják, amit kérek — így a Madonna állítólagos üzenete —, Oroszország megtér, és béke lesz. Különben elterjeszti a világban tévedéseit, állandó háborúság tör ki, és üldözés az egyház ellen. Sok jó ember hal mártírhalált, a szentatyának sokat kell szenvednie.” Nos, Oroszország és Európa 1917 utáni története — némi beleérzéssel — azóta „igazodni” látszik a lati- mai jóslathoz, amiben Karol Wojtyla rendületlenül hitt már pápává választása előtt is, és még inkább megerősödött hitében 1981. május 13-án, a fatimai Madonna ünnepén, amikor „egy kéz rálőtt, és egy másik (a Madonnáé) eltérítette a golyót” — ahogyan többször is mondta azóta. És valószínűleg még inkább hisz- Mihail Górba- csovval történt két találkozója után. A bekövetkezett változások felfoghatók úgy, hogy „Oroszország megtért, és ezzel jött el a béke Európára”. A szláv pápa valóban sokat szenvedett az „ateista tévtanok” és a merénylő golyója által. Mártírokban sem volt hiány Európa eme felén, de íme, a jóslat végül beteljesedni látszik: Kelet-Európa felszabadult, és a hit akadálytalanul terjedhet. még Oroszországban is. 9 Kevesebb abortusz? Rossz arányok Olybá tűnik: lelassul, megtorpan az abortuszok számának emelkedése. A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint tavaly 90 ezer terhesség- megszakítás volt Magyar- országon, 500-zal kevesebb, mint egy esztendővel korábban. Hirtelen nagymértékben csökkent — az 1973-ban hozott szigorító rendelkezések után 170 ezerről az 1983. évi minimumra, 78 ezer 600-ra az abortuszok száma, s azóta a mérsékelt emelkedés volt jellemző, Pest megyében is 7816-ról 8882-re nőtt az adat. Bár az elmúlt két évben csaknem azonos volt a terhességüket megszakítók száma, vannak bizonyos változások az abortuszon átesők társadalmi-demográfiai helyzetében. Nő azoknak az aránya, akik első terhességüket szakítják meg, főképp a 20 éven aluliaké. A Pest megyei adatok szerint 1983-ban tizenöt, 1989-ben harminchárom 14 éves vagy annál fiatalabb nő kért abortuszt, ugyanez idő alatt a 15-19 éves korosztályban 813-ról 1028-ra nőtt ez a szám. Országosan az a jellemző, hogy a terhességmegszakításon átesett nők közül a házasok aránya lassabban, a hajadonoké gyorsabban növekszik, s ez így van Pest megyében is; az elmúlt hét évben 273-an több (összesen 1989-ben 6043) házas és 643-mal több (tavaly már 1978) hajadon esett át abortuszon. Csökkent (6,8 százalékról 4,2 százalékra) országosan az önálló lakás hiánya miatti terhességmegszakítások aránya, viszont többen voltak azok a kétgyermekes anyák, akik kérték az abortuszt. Tavaly 10 százalékot tett ki a genetikai ok és betegség miatti abortuszok, és 4 százalékot az egyéb, főként szociális ok miattiak aránya. Végezetül: hazánkban a nemzetközi összehasonlításban is magas, 35 az ezer szülőképes korú nőre jutó tsrhesságmegszakítás, és száz ismertté vált terhességből 40 (Hollandiában csak 10) végződik abortusszal. Általánosságban pedig elmondható, hogy a nyugat-európai országokban főleg akikor fordulnak a terhességmegszakítás módszeréhez, amikor már nem kívánnak több gyermeket, míg Magyarországon a gyermekvállalást megelőző abortuszok aránya is magas. De mi a harmadik, féltve őrzött fatimai titok? — ezt csak Lucia nővér tudja, és a pápa. Állífólag apokaliptikus katasztrófát jósolt a világnak. Talán ez is Kelet-Európára vonatkozik? Esetleg a világméretű környezetpusztulásra? Sokan találgatják, senki sem tudja pontosan. A Vatikán nem tartotta alkalmasnak a nyilvánosságra hozást. A „titkot” Lucia nővér 1942-ben papírra vetette, majd 1957-ben lezárt borítékban megküldte a pápának, XU. Plus azonban nem akarta megismerni a tartalmát, és nem nyitotta föl azt. A Vatikán hosszú ideig vitatkozott ugyanis a fatimai jelenés „valódiságáról”, és — bár a Szovjetunió elleni propagandában jó szolgálatot tett — hivatalosan az egyház sokáig nem vállalta fel azt, a szent hivatal nem adott ki rá „hitelességi pecsétet”. A doktrínát őrző hivatal vezetője, Ottaviani bíboros letette a borítékot azután XXIII. János elé is, aki elolvasta azt, majd bezárta személyes páncélfiókjába. Ott találta azt VJ. Pál, majd utána II. János Pál. Ma tehát egyedül a pápa és .Lucia nővér ismeri a titkot. A mostani pápai utazás előtt sok találgatás látott napvilágot, vajon felfedi-e ezúttal II. János Pál, mit tartalmaz a boríték. Azt, hogy valami katasztrófára vonatkozik, azt ő egy ízben elejtett megjegyzéséből tudni. 1985- ben a pápa a fatimai Madonnának ajánlotta az elnyomott Iíelet-Európát. „Ha egyszer Oroszországba megyek, az fordulatot jelent majd a világ és a kereszténység sorsában” — jelentette ki ugyanabban az évben. Mára ez a fordulat bekövetkezett, és a pápának meghívása van a Szovjetunióba. A „csodálatos 1989-es évet” a pápa a Gondviselés és a Madonna művének tudja, és láttatja. Ezt fogalmazta meg a „Centesimus annus”, az új enciklika vonatkozó fejezetében, és így adott hadát a fatimai Madonna szobra előtt. Abban a Fatimában, amelynek legendája összefonódott Oroszországgal. Egyesek hisznek a fatimai legendában, mások nem, annyi azonban bizonyosnak tűnik: az „ateista tévtanoktól” megszabadult ugyan Európa keleti fele, de a katasztrófa árnyéka bizony rávetül még mind Oroszországra, mind a térségre, befolyásolva közvetve a világ sorsát. Ügy tűnik, sajnos még időszerű a „harmadik titok”, amelyről végül ezúttal sem lebbent fel a fátyol. Ildikó és Mária kedves ismerőseinek kézzel írott levelet ajándékoz. A többoldalas írás első lapjának bal sarkában kedves rajz: kis bárka ring a vízen, benne három összeboruló emberalak, fölöttük a sugaras napocska. Draslcóczy Ildikó és Kovács Mária a Bárka közösség tagjai, akik sérült barátaikkal leltek új otthonra Dunaharasztin, az Arany János utcában. A Bárka megalapítója a francia Jean Vanier, aki arra tette fel az életét, hogy Istent közel hozza a legelesettebbekhez, az örökre gyermeki értelemmel élő sérültekhez. Az ökumenikus közösségekben nem egyszerűen gondozzák az értelmi fogyatékosokat, hanem velük élnek, minden sérült mellett van egy segítő. Ök más-más vallásúak, elhivatottságuk is különböző. Van, aki egy évet ad az életéből a Bárka sérültjeinek, s van, aki erre teszi fel az egészet. Ildikó most békére leli Azt hiszem, Draskóczy Ildikó ez utóbbiak közé tartozik. A budapesti gyógypedagógiai főiskola elvégzése után, 1985-ben ösztöndíjjal járt Franciaországban, itt ismerkedett meg a Bárka közösséggel, majd az angliaival is. Hazatérve tanított, élte a fiatal lányok életét, de nem tudott szabadulni a Bárkában szerzett élménytől. Hiába foglalkozott sérültekkel a Dohány utcai kisegítő iskolában, állandó hiányérzet gyötörte. Nyaranta ingázott Magyarország és Francia- ország között, majd fél évet kint töltött, s újabb fél évet egy angliai Bárka közösségben. Ez az esztendő teljesen átformálta Ildikót, úgy érezte, megtalálta a helyét és lelki békéjét. Három éven át dédelgette a gondolatot, a nagy vágyat: itthon is létrehozni, megalakítani egy Bárkát. — A nemzetközi Bárka Szövetség támogatásával sikerült megvásárolnunk ezt a házat — magyarázza Draskóczy Ildikó. — Persze a dolog azért ennél bonyolultabb volt. Pest környékén, a budai hegyek között kerestünk alkalmas telket, házat. Ám olyan árak kerültek szóba, hogy elrettentünk. A nemzetközi Bárka Szövetség támogatásából semmiképpen sem futotta volna budakeszi házra. Feladtunk hát egy hirdetést-, azzal, hogy sokhelyiséges családi házat keresünk, s mind a tizenegy válasz Pest megye déli részéből érkezett. Mindenképpen olyan helyre szerettünk volna kerülni, ahol a faluközösség, a hívő emberek befogadnak minket, s ahol mi is adhatunk valamit. Dunaharaszti igen alkalmasnak látszott, s eddig nem is csalódtunk. A szom. szédok kedvesen fogadtak, nem ijedtek meg attól, hogy hogy sérültek élnek majd a közelükben. Szám szerint hatan lesznek, s hat segítő is költözik a tetőtéri egyszemélyes lakószobákba. Az építkezés a befejezéshez közeledik, Ildikóék ugyanis egy túlméretezett és félbehagyott építésű családi házát vásároltak meg a szövetség által biztosított valutából. Így sajátos igényeiknek megfelelően fejezhetik be a munkálatokat. Akadályok persze bőven tornyosultak előttük. Kilóglak a rubrikákból A legnagyobb kásahegyet természetesen a hivatalok emelték, amelyek sehogy sem tudták a Bárka közösséget a bürokrácia rubrikáiba beilleszteni. Fejtörést okoztak a földhivatalnak, mint ahogy a Köjál sem tudta, hová könyvelje a Bárkát, végül is az igen szigorú intézeti előírásokat alkalmazta. Emiatt egész sor átalakításra, új vizes helyiségek, faliku- tak építésére, felszerelésére kényszerülnek. Pedig a Bárka lényege, hogy a sérültek és a segítők úgy élnek, mint egy nagy család. Együtt végzik a ház körüli munkát, a bevásárlást, eljárnak dolgozni valamilyen kézművesműhelybe. Ildikóék álma is az, hogy az önkormányzat segítségével munkahelyet teremtsenek a sérültjeiknek. Tulajdonképpen a telken építhetnének egy kis műhelyt, de annak is jelentősége van, hogy a védencek naponta eljárnak dolgozni, úgy mint a többi, egészséges felnőtt. — Az elmúlt évtizedekben a társadalom elrejtette a sérült, fogyatékos embereket — mondja Mária, aki még dolgozik, de hamarosan kiköltözik Harasztiba. — Ezért a társadalom sem tud hogyan viszonyulni hozzájuk. Pedig ők éppúgy Isten teremtményei. Bizony sokszor még a templomban is értetlenül fogadják, hogy egy sérült gyermeket áldozni viszünk. Adományokat várnak A hat sérült egyike Olgl lesz. Csákánydoroszlóról. A ma húszéves lány csecsemőkora óta intézetben él; Ildikó tíz éve istápolja. Olgi már számolja a napokat, mikor készül el új otthona, amely tulajdonképpen az első lesz. Karácsonyra nagy házat rajzolt, az égről a napocska mosolyog le a haraszti ház leendő lakóira, a bumfordi cicára, Maszat kutyusra, Ildire, Marira és természetesen Olgira. A földszinti nagy nappali szoba ablaka előtt egyszerű pallóból ácsolt feszület áll, előtte gyertya és vázában a tavaszi kert virágai. Körben bájos gyermekrajzok, az örök gyermekségre ítélt sérültek megkapóan kifejező alkotásai. — Ök nagyon közel vannak Istenhez — magyarázza Ildikó. — Olyan egyszerűen imádkoznak, olyan meghatóan tudnak fohászkodni a körülöttük élőkért, hogy tanulni lehet tőlük. A Bárka éppen ettől nagyszerű. A kívülállók közül sokan azt tartják, hogy ez a munka a segítők számára valamilyen óriási áldozat. Valójában azonban sze- retetet adunk, szeretetért. Mi is gazdagodunk általuk. Hatan, többségében gyógypedagógusok lesznek a segítők a Dunaharaszti Bárka közösségben. A házat a Népjóléti Minisztériumtól elnyert 2 millió forintból alakították át és részben rendezik be. Ám a közösség szerény életviteléhez és a ház rezsijéhez szükséges pénzt adományokból szeretnénk megszerezni. Alapítvány született, a Bárka Egyesület számláját a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. kezeli, a 20-24304-es számlaszámon várják az adományokat. De bizonyos, hogy az oda beérkező halom pénznek sem örülnének jobban a közösség tagjai, mint a harasztiak kedves közeledésének, a szomszédban lakó Sárika süteményének, a kisnyugdíjas Margit néni barátságának, a katolikus és a református gyülekezet meleg szereteténelc. Móza Katalin
