Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

Botrány a Pozsonyi úti lakótelepen Azért, hogy meghaljunk...? Ha Shakespeare-ns-k igaza volt abba»n, hogy szűnj) áz az egész világ, szemrebbenés nélkül elfogadhatjuk azt is, hogy az élet a lejK'antas/.tSkusabb rendező. Itt van ez az eset is: gyom­irtóztak a mojiori Pozsonyi úti lakótelepen. Ez ugye manapság egv semmitmondó eset. De ha az élei rendezi a maga sajátos instrukcióival, ebből még akármi lehet. Bohózat is. Vagy «Ira­ma. Vagy népszínmű, anno 1991. A cselekmény indulásának időpontja múlt péntek. Védőruhá­ba öltözött urak vonulnak a színre, gumicsizma, kalap, kesztyű, védőszemüveg meg ami kell. Az idő kellemes, a lakótelep épületeinek ablakai túrva, A földszintről cscesemőgügyögés hang­zik, ott hat kismama is nevelgeti a csemetéket. Az udvaron gyerekek tébiábolnak. Hirtelen bírt önti el a környéket, egy ötéves kisfiú felvisít: „Apu, gyere gyorsan, itt permednek minket, hogy meghaljunk.” A lakók lerohannak a lépcsőkön. Szópárbaj harsai a vegyszerezök és a hú/beliek rész­vételével, előbbiek a kézitusa elkerülése okán abbahagyják a munkát. Lobognak az indu­latok. Mondatok csattannak. Olyanok, miit: „Miért kellett épp itt, a belső udvaron gyom irtózni, ahol olyan szépen rendbe tettük a tere­pet. és rendszeresen kaszáljuk? A tanács ideliordatía a sittet, tele van üvegszilánkkal, hulladék­kal. radborsó tenyészik rajta. De azt is lehet kaszálni. Ezek meg itt mindjárt beve.ik a mér­get. £z a méreg iákkdtó hatású! A gyerekek! Nem szabad leengedni a gyerekeket égé;« hétvégén í” A levegő vegyszerszaggal és kétségbeeséssel terhes. Éjszaka kórházba visz a mentő a lakótelepről egy kislányt. Az ügyeletes or­vos valószínűsíti a vegyszer — esetleg Gramoxon — be- légzését. Az élet — mint rendező — mélyen belenyúl a cselekménybe ezen a ponton, bár még nem tudni, lesz-e ennek szerepe a vég­kifejlet során: a kislány az önkormányzat egy képvise­lőjének, a környezetvédel­mi bizottság elnökének unokahúga. A polgármester asszony­nak hírül viszik az ese­ményt. Minthogy a gyomir­tózásra a hivatal adott meg­bízást a vállalkozónak, dr. Rados Mária kocsiba ül, el­rohan a kórházba. A gye­rek kórházi orvosától azt a felvilágosítást kapja, hogy tüdőgyulladásról van szó, aminek nincs köze a vegy­szerezéshez. Ezt a kórházi osztály főorvosnője később írásban is megerősíti. Az indulatok változatla­nul feszültség alatt tartják a cselekményt. Telefon csörög a szerkesztőségben: a lakóbizottság egy tagja — egészségügyi dolgozó — nyilvánosságot kér, hogy ilyesmi soha többé ne tör­ténhessen meg. A lakók elő­zetesen nem tudtak róla — mondja •—, hogy mi készül, nem apellálhattak, hogy kö­szönik, de nekik senki ne gyomirtózzon a lakásuk környékén, mely gyomirtó- zás egyébként tetemes ösz- szégbe is kerülhetett. Mi a nyilvánosságot természete­sen megígérjük, s konzul­tálunk a hivatallal. Sőt ígéretet kapunk, hogy a vegyszerezést végző vállal­kozó személyesen keresi fel a szerkesztőséget, hogy ala­pos szakmai érvekkel tá­mogatva megnyugtassa a kedélyeket: szó sincs egész­ségkárosító merényletről. Poór úr — hangzik Kiss Zoltánnak, a polgármesteri hivatal műszaki csoportja megbízott vezetőjének in­formációja — kertészmér­nökként nemcsak hogy megbízható szakembere a vegyszerezésnek, de szak­májában bírósági szakértő is. Hallgassuk meg, mit mond. Kis csend, addig tűnődés a háttérben: tényleg meg kell hallgatnunk, mit mond a szakértő. Mi itt mindany- nyian laikusok vagyunk. Félünk, és félelmünkben karóval hadonászunk ma­gunk körül. Viszont kar­lengetésünk sugarába eset­leg nem csak az nem jut be, amit távol akarunk tar­tani, hanem az sem, ami meg tudna nyugtatni ben­nünket. Szakasztott ilyesmi játszódik most le a Monor - ra tervezett hulladékégető ügyében is: kezdődnek az aláírásgyűjtések, nyílt le­veleket lobogtatnak az em­berek az utcán olyan szak­szerű kitételekkel, hogy „itt levágott végtagokat is fog­nak égetni!” — miközben a téma egyetemi adjunktusai még alig jutottak szóhoz. Hiszünk mi még egyáltalán valakinek is. ..? Másnap. Telefon csörög. Poór úr megbízottja beje­lenti, hogy Poór úr a meg­beszélt találkozóra sajnos nem jöhet, ágyban fekszik, megbetegedett. Ez lehetne akár a darab morbid humor­ral megoldott befejezése is, de szólaljon meg még Kiss Zoltán megbízott műszaki vezető; — Az érintett terület környéken is évente két­szer gyomirtózunk: a g.yáli csatornánál, a sportpálya közelében futó ároknál, a rendelőintézet környékén, a a szoborkertben. Az idén is meghirdettük a helyi lap­ban is, hogy mikor és mi­vel zajlik a vegyszerezés. Bejött a hivatalba Méhész Imre a Pozsonyi úti lakó­telepről, s kérte, hogy ter­jesszük ki a gyomirtózást a lakótömbök környékére is, mert a vadkender miatt allergiás panaszok fordul­nak elő. Miután a hivatalos Szirák mintájára Kastélydilemma Gyomrán sok szóbeszéd kering a település legran­gosabb műemlékéről, a Te­leki-kastélyról, illetve an­nak jövőbeni sorsáról. Az önkormányzati képvi­selő-testület is foglalkozott már vele. A gyönyörű — nemrég felújított — épület­ben az általános iskola és diákotthon internátusa van. MONOKI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. £ Munka­társak: Gcr József és Kob- lencz Zsuzsa. © Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. Q Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-től 11-lg. gyomirtózás pár méterrel arrébb amúgy is zajlott — mint más években is — nem láttuk akadályát a kérés teljesítésének. A 12 ezer négyzetméternyi terü­letből 10 ezer négyzetméter lepermetezésével már vég­zett a vállalkozó, amikor a lakók közbeléptek. Méhész úr a megbeszélésünkön megígérte nekünk, hogy a lakótársait időben tájékoztatja majd. őszintén mondom, nekem nincs lel­kifurdalásom amiatt, hogy valamit is mulasztottam volna. Mi a gyomirtást meghirdettük — Méhész úr viszont elmulasztotta telje­síteni a nekünk tett ígére­tét. A mérgek neve egyéb­ként, amellyel a vegyszere­zés történt: 2,4—D—AMIN, ez egy gvenge méreg, és SYs 67 OMNIDEL méreg­jelzés nélküli készítmény. Szakértői vélemény szerint bslégzéssel egyiknek sincs egészségkárosító hatása. De kérem, hogy hallgassa meg a kórházba került kislány kezelőorvosának vélemé­nyét, beszéljen a főorvos asszonnyal, és ha valóban azt beszélik a lakótelepen, hogy a permetezés óta kö­högnek a gyerekek, keresse meg a legközelebbi óvoda vezetőjét is. És nagyon jó lenne, ha a vegyszerezést végző vállalkozó is elmond­hatná a nyilvánosságnak a véleményét. Tiszta sor. Nem is írhat­juk még le, hogy „vége”. K. Zs. MObJORI XXXIII. ÉVFOLYAM. 115. SZÄM 1991. MÄJU3 18., SZOMBAT Pár lépés a határ Felsőpuja közel van Kétszázötven kilométer a mai motorizAIt világban nem- tá­volság. Főleg nem az, ha az utazókat nem csupán a. hengerek­be zárt sok lóerő, hanem a kíváncsiság, a barátság és a meg­ismerés vágyának hárma; fogata is röpíti. Legalábbis ez de­rült ki Ernst Kulmannak, az ausztriai OberpuHendot f (Feíső- pu.ja) polgármesteréiiek szavaiból, aki háromtagú önkormány-! zati küldöttség elén visszonozta szerdán és csütörtökön dr. Rados Mária monori polgármester és dr. Kapási Pál jegyzi március végi látogatását. Az akkori és a mostani vizit célja *syformán a megismerkedés, a kapcsolatok lehetőségének fel­mérése vo*lt. Szűk másfél napos monori tartózikodásuk során a küldöttség tagjai a városi önkormányzat képviselőin kívül ta­lálkoztak több helybeli vállalkozóval, akiknek tevékenységé­vel is megismerkedtek. Oberpullendorf magyar ajkú polgármesterével rö­viddel az érkezésük után váltottunk szót: Q Polgármester úr! Hogyan mutatná he városát a rnono- riaknak? — Kis város a miénk, mindössze alig több, mint háromezer lakossal. 1921- ig, amíg Magyarországhoz tartozott, szinte tisztán me­zőgazdasági jellegű magyar település volt. Ma főleg ke­reskedésből és a szolgáltá- tóiparból élünk, s a lakos­ság harminc százaléka vall­ja magát magyarnak. Ha­gyományos értelemben vett parasztgazda mindössze há­rom maradt Felsőpuján. ■ Mit vár ön Ob-rpu’l^nöorí és Monor kapcsolatától? — Először is szeretném elmondani, hogy én a test­vérvárosi kapcsolatot nem úgy értelmezem, ahogyan régebben Magyarországon megismertem. Semmi je­lentőséget nem tulajdonítok a formaságoknak, a papí­ron rögzített fogadkozások­nak. Ügy gondolom, két vá­ros kapcsolata nem azon múlik, hogy a vezetői vagy hivatalos küldöttségei több­kevesebb rendszereséggel találkoznak-e, hanem, hogy a helyi közösségek — egye­sületek, csapatok, csopor­tok — és az egyes embe­rek megtalálják-e egymás­hoz az utat. Mi legfeljebb segíthetünk abban, s most is azért vagyunk itt, hogy tájékozódjunk és tájékoz­tassunk. Mindenre és min­denki felé nyitottak va­gyunk, s éppen ezért én is nagy érdeklődéssel várom a vállalkozókkal való talál­kozást. De szívesen ven­nénk, ha segítenének a ma­gyar kulturális hagyomá­nyok ápolásában is . .. 19 ... ezek szerint, ha bár- kin.ik ötlete van. s most nincs módja önökkel találkozni . . . — ... nyugodtan írhat, vagy kopogtathat személye­sen is a felsűpujaj polgár­mesteri hivataliban, nincs szükség meghívólevélre. Vereszki János Néha előfordul aló i'üstét A kertes házban lakót mindig irigyelte a városi ember. Könnyű neki, ott a kert, a háziállatok. Hogy mindez mennyi munkával és pénzzel jár, azzal nemigen törődik. Pedig nincs irigylésre méltó helyeiben a mai polgár, aki­nek megadatott a „saját”. Egy egyszerű példa. Vágy egy üres telket vagy más házas ingatlant! Minimum két és fél, rossz esetben négy oldalról keríteni kell. A hozzávalók: oszlopok, drót, drótháló. Bemegyünk a vaskereskedésbe árlistaböngészés­re. Hű, de sok! Keressünk hát olcsóbb megoldást! Újsághirdetés, vegyen dróthálót a készítőtől! Ajánlja portékáit melegen, érdeke a megrendelés, a vevő. A ma­nufaktúrában bő választék anyagban, színben. Lehet zöld, fehér, vagy akár lila is. Udvarias kiszolgálás, tu­dom, a pénzemért, de máshol még a pénzért sem. Meg­kötjük az üzletet, fizetés, reális számla. Az itt természe­tes, hogy segítenek feltenni a csomagtartóra, de kíván­ságra vágnak, toldanak is. Ingyen, vagy inkább díjtala­nul. Elkészült a kerítés. A vett áru megállja a helyét, a vá­sárló elégedett. Bizony, minden vásárlásnál így kellene lennie. Tartós fogyasztási cikknél, élelmiszernél, apró­ságnál egyaránt. Verni László 8 A kezelői jog a volt Pest Megyei Tanács nevére van bejegyezve, a terület pedig a magyar állam tulajdo­na. Az önkormányzat sze­retné, ha a kaslélyegyüttest ismét a magáénak tudhat­ná — bár erről megoszla­nak a vélemények. Ebben az esetben — az 1995-ös Becs—Budapest Expo meg­rendezése esetén — elkép­zelhető a kastély más cé­lú hasznosítása. Nyílt titok, hogy — Szi­rák mintájára — egy kas­télyszálló is kialakítható lenne benne. Más kérdés, lenne-e erre külhoni vagy hazai (bátor) vállalkozó, il­letve az általános iskola és diákotthon hol nyerhetne ez esetben elhelyezést. Nyitott kérdések mind. A válaszokra még várnunk kell egy darabig. Yáglató lovon >stor és cukor Az egyhetes hír általában már öreg és rágós, mint némelyik más­napos monori kenyér. Ritkán akad, amelyikkel olyan sokáig el­bíbelődik a közvélemény, mint a monori rendőrkapitány-választás körülményeivel... Köztudott: a megyei főkapitány az egyetlen alkalmasnak talált jelöltet, dr. Jakab Géza rendőr őrnagyot kívánta kinevezni a vá­rosi kapitánynak. Azt a tisztet, akit körülbelül másfél éve gya­korlatilag saját kollégái emeltek erre a posztra. Ám kiderült, ma már a beosztottainak 90—95 szá­zaléka nem kíván vele együtt dolgozni. Indokaik részben la­punkból is ismertek, s bár tud­juk. sokan szívesen vennék, ha mélyebben vájkálnánk a dolgok­ban, nem kívánjuk senki szemé­lyiségi jogait megsérteni, senkit sem megalázni. Ettől függetlenül tény, hogy az eset sok tanulság­gal szolgál... A jelölt szakmai képességeit senki sem vitatta, ám az emberi magatartásával, üzleti vállalko­zásai etikai vonatkozásaival kap­csolatban felhozott vádak elgon­dolkoztattak. Hiszen az érintet­tek nem másfél, nem is öt éve is­merték egymást. Ki változott? Nyilván mindkét fél. Az, akH úgy éreztek, másfél éve piedesztálra emeltek, ehelyett magas lóra ült, ami elszaladt vele. Akik pedig egyszer — már az igazi rendszer- váltás előtt — belekóstoltak a vá­lasztás lehetőségébe, cukor he­lyett ostort kaptak... Ám a ló megbokrosodhat, ez ostort hamar meg lehet unni. Lehet, hogy ez a demokrácia istállószagú logikája, de igaz. A rendőráilomány kép­viselője ezt úgy fogalmazta meg: „mi másfél éve letettünk valamit a mérleg egyik serpenyőjébe, s eddig vártuk, hogy a másikba is kerüljön valami.” A körzet polgármestereit is megdöbbentette a váratlan for­dulat. Pedig csak kévésüknek le­hetett régi, jól bejáratott kapcso­lata a volt kapitánnyal. Ellenben az ő megválasztásuk körüli, utá­ni hónapokra tehető a példaérté­kűnek mondható, s hatékonynak bizonyult rendőrállomások kiala­kítása. Meglepetten hallgatták, hogy a kezdeményezés egyáltalán nem Pest megyéhez, s Monor kör­nyékén sem egyedül a volt kapi­tány nevéhez fűződik. S azt, ho­gyan lehet a jó közepes számok­ból ilyen-olyan célok érdekében — teljesen szabályosan! — kivá­lóságot bizonyító statisztikát ké­szíteni. Mert az egy ügyön belüli több száz orvosivény-hamisítás feütárása, több százszor jó pontot ér, mint egy milliós lakásbetörés felderítése ... S a meghallgatásig a kívülállónak arról sem lehetett fogalma, hogy milyen áldozatok — például kétszeres túlmunka — árán festhetők rózsaszínre az amúgy igencsak sötét íellegek. Meglehet: az már se nem a megbuktatott jelölt, sem nem a buktatók ügye, de legalábbis tisz­tázásra vár, hogy melyik az a szint, az a poszt, ahol az esetleg kétes üzleti kapcsolatoknak még a látszatát is kerülni — kötelező. Más kérdés viszont, hogy egy-egy nem magánkézben, hanem szö­vetkezeti tulajdonban levő va­gyonrész felett, hogyan rendel­kezhet — épp a tiszta demokrá­ciában — egyetlen személy.., Amíg a jog oldaláról ezek a kér­dések nem tisztázódtak megnyug­tatóan, addig megnyugtató meg­oldás sem várható. Bajban voltak a polgármeste­rek, legalábbis néhányuk azzal is, hogyan dönthetnek ők a rendőr- kapitány személyéről anélkül, hogy a saját testületüket megkér­deznék. Végül is a többség a titkos szavazás mellett voksolt, aminek az eredménye . közismert. Akkor még nem került nyilvánosságra, hogy a salgótarjániak éppen a városi rendőrkapitányok válasz­tásával kapcsolatban fordulnak az Alkotmánybírósághoz. Monoron a hét eleje óta — szin­tén a polgármesterek kérésére —• megbízott kapitány irányítja a rendőrség munkáját. Aligha vár­ható, hogy a régi vezetőt hatalmi szóval, netán ha a tegnapelőtt megjelent új pályázati felhívásra jelentkezne, vissza lehetne he­lyezni az állomány élére. Nyil­ván megtalálja majd azt a he­lyet, ahol szakmai képességei és emberi tulajdonságai egyformán lehetővé teszik számára a beil­leszkedést. Beosztottjai viszont úgy tűnik, előbbre járnak. Ök már megtalálták — önbecsülésüket. S a csibészek a magabiztos rendőr­től rettegnek... V. J. (Gér)

Next

/
Thumbnails
Contents