Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
Botrány a Pozsonyi úti lakótelepen Azért, hogy meghaljunk...? Ha Shakespeare-ns-k igaza volt abba»n, hogy szűnj) áz az egész világ, szemrebbenés nélkül elfogadhatjuk azt is, hogy az élet a lejK'antas/.tSkusabb rendező. Itt van ez az eset is: gyomirtóztak a mojiori Pozsonyi úti lakótelepen. Ez ugye manapság egv semmitmondó eset. De ha az élei rendezi a maga sajátos instrukcióival, ebből még akármi lehet. Bohózat is. Vagy «Irama. Vagy népszínmű, anno 1991. A cselekmény indulásának időpontja múlt péntek. Védőruhába öltözött urak vonulnak a színre, gumicsizma, kalap, kesztyű, védőszemüveg meg ami kell. Az idő kellemes, a lakótelep épületeinek ablakai túrva, A földszintről cscesemőgügyögés hangzik, ott hat kismama is nevelgeti a csemetéket. Az udvaron gyerekek tébiábolnak. Hirtelen bírt önti el a környéket, egy ötéves kisfiú felvisít: „Apu, gyere gyorsan, itt permednek minket, hogy meghaljunk.” A lakók lerohannak a lépcsőkön. Szópárbaj harsai a vegyszerezök és a hú/beliek részvételével, előbbiek a kézitusa elkerülése okán abbahagyják a munkát. Lobognak az indulatok. Mondatok csattannak. Olyanok, miit: „Miért kellett épp itt, a belső udvaron gyom irtózni, ahol olyan szépen rendbe tettük a terepet. és rendszeresen kaszáljuk? A tanács ideliordatía a sittet, tele van üvegszilánkkal, hulladékkal. radborsó tenyészik rajta. De azt is lehet kaszálni. Ezek meg itt mindjárt beve.ik a mérget. £z a méreg iákkdtó hatású! A gyerekek! Nem szabad leengedni a gyerekeket égé;« hétvégén í” A levegő vegyszerszaggal és kétségbeeséssel terhes. Éjszaka kórházba visz a mentő a lakótelepről egy kislányt. Az ügyeletes orvos valószínűsíti a vegyszer — esetleg Gramoxon — be- légzését. Az élet — mint rendező — mélyen belenyúl a cselekménybe ezen a ponton, bár még nem tudni, lesz-e ennek szerepe a végkifejlet során: a kislány az önkormányzat egy képviselőjének, a környezetvédelmi bizottság elnökének unokahúga. A polgármester asszonynak hírül viszik az eseményt. Minthogy a gyomirtózásra a hivatal adott megbízást a vállalkozónak, dr. Rados Mária kocsiba ül, elrohan a kórházba. A gyerek kórházi orvosától azt a felvilágosítást kapja, hogy tüdőgyulladásról van szó, aminek nincs köze a vegyszerezéshez. Ezt a kórházi osztály főorvosnője később írásban is megerősíti. Az indulatok változatlanul feszültség alatt tartják a cselekményt. Telefon csörög a szerkesztőségben: a lakóbizottság egy tagja — egészségügyi dolgozó — nyilvánosságot kér, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg. A lakók előzetesen nem tudtak róla — mondja •—, hogy mi készül, nem apellálhattak, hogy köszönik, de nekik senki ne gyomirtózzon a lakásuk környékén, mely gyomirtó- zás egyébként tetemes ösz- szégbe is kerülhetett. Mi a nyilvánosságot természetesen megígérjük, s konzultálunk a hivatallal. Sőt ígéretet kapunk, hogy a vegyszerezést végző vállalkozó személyesen keresi fel a szerkesztőséget, hogy alapos szakmai érvekkel támogatva megnyugtassa a kedélyeket: szó sincs egészségkárosító merényletről. Poór úr — hangzik Kiss Zoltánnak, a polgármesteri hivatal műszaki csoportja megbízott vezetőjének információja — kertészmérnökként nemcsak hogy megbízható szakembere a vegyszerezésnek, de szakmájában bírósági szakértő is. Hallgassuk meg, mit mond. Kis csend, addig tűnődés a háttérben: tényleg meg kell hallgatnunk, mit mond a szakértő. Mi itt mindany- nyian laikusok vagyunk. Félünk, és félelmünkben karóval hadonászunk magunk körül. Viszont karlengetésünk sugarába esetleg nem csak az nem jut be, amit távol akarunk tartani, hanem az sem, ami meg tudna nyugtatni bennünket. Szakasztott ilyesmi játszódik most le a Monor - ra tervezett hulladékégető ügyében is: kezdődnek az aláírásgyűjtések, nyílt leveleket lobogtatnak az emberek az utcán olyan szakszerű kitételekkel, hogy „itt levágott végtagokat is fognak égetni!” — miközben a téma egyetemi adjunktusai még alig jutottak szóhoz. Hiszünk mi még egyáltalán valakinek is. ..? Másnap. Telefon csörög. Poór úr megbízottja bejelenti, hogy Poór úr a megbeszélt találkozóra sajnos nem jöhet, ágyban fekszik, megbetegedett. Ez lehetne akár a darab morbid humorral megoldott befejezése is, de szólaljon meg még Kiss Zoltán megbízott műszaki vezető; — Az érintett terület környéken is évente kétszer gyomirtózunk: a g.yáli csatornánál, a sportpálya közelében futó ároknál, a rendelőintézet környékén, a a szoborkertben. Az idén is meghirdettük a helyi lapban is, hogy mikor és mivel zajlik a vegyszerezés. Bejött a hivatalba Méhész Imre a Pozsonyi úti lakótelepről, s kérte, hogy terjesszük ki a gyomirtózást a lakótömbök környékére is, mert a vadkender miatt allergiás panaszok fordulnak elő. Miután a hivatalos Szirák mintájára Kastélydilemma Gyomrán sok szóbeszéd kering a település legrangosabb műemlékéről, a Teleki-kastélyról, illetve annak jövőbeni sorsáról. Az önkormányzati képviselő-testület is foglalkozott már vele. A gyönyörű — nemrég felújított — épületben az általános iskola és diákotthon internátusa van. MONOKI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. £ Munkatársak: Gcr József és Kob- lencz Zsuzsa. © Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. Q Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-től 11-lg. gyomirtózás pár méterrel arrébb amúgy is zajlott — mint más években is — nem láttuk akadályát a kérés teljesítésének. A 12 ezer négyzetméternyi területből 10 ezer négyzetméter lepermetezésével már végzett a vállalkozó, amikor a lakók közbeléptek. Méhész úr a megbeszélésünkön megígérte nekünk, hogy a lakótársait időben tájékoztatja majd. őszintén mondom, nekem nincs lelkifurdalásom amiatt, hogy valamit is mulasztottam volna. Mi a gyomirtást meghirdettük — Méhész úr viszont elmulasztotta teljesíteni a nekünk tett ígéretét. A mérgek neve egyébként, amellyel a vegyszerezés történt: 2,4—D—AMIN, ez egy gvenge méreg, és SYs 67 OMNIDEL méregjelzés nélküli készítmény. Szakértői vélemény szerint bslégzéssel egyiknek sincs egészségkárosító hatása. De kérem, hogy hallgassa meg a kórházba került kislány kezelőorvosának véleményét, beszéljen a főorvos asszonnyal, és ha valóban azt beszélik a lakótelepen, hogy a permetezés óta köhögnek a gyerekek, keresse meg a legközelebbi óvoda vezetőjét is. És nagyon jó lenne, ha a vegyszerezést végző vállalkozó is elmondhatná a nyilvánosságnak a véleményét. Tiszta sor. Nem is írhatjuk még le, hogy „vége”. K. Zs. MObJORI XXXIII. ÉVFOLYAM. 115. SZÄM 1991. MÄJU3 18., SZOMBAT Pár lépés a határ Felsőpuja közel van Kétszázötven kilométer a mai motorizAIt világban nem- távolság. Főleg nem az, ha az utazókat nem csupán a. hengerekbe zárt sok lóerő, hanem a kíváncsiság, a barátság és a megismerés vágyának hárma; fogata is röpíti. Legalábbis ez derült ki Ernst Kulmannak, az ausztriai OberpuHendot f (Feíső- pu.ja) polgármesteréiiek szavaiból, aki háromtagú önkormány-! zati küldöttség elén visszonozta szerdán és csütörtökön dr. Rados Mária monori polgármester és dr. Kapási Pál jegyzi március végi látogatását. Az akkori és a mostani vizit célja *syformán a megismerkedés, a kapcsolatok lehetőségének felmérése vo*lt. Szűk másfél napos monori tartózikodásuk során a küldöttség tagjai a városi önkormányzat képviselőin kívül találkoztak több helybeli vállalkozóval, akiknek tevékenységével is megismerkedtek. Oberpullendorf magyar ajkú polgármesterével röviddel az érkezésük után váltottunk szót: Q Polgármester úr! Hogyan mutatná he városát a rnono- riaknak? — Kis város a miénk, mindössze alig több, mint háromezer lakossal. 1921- ig, amíg Magyarországhoz tartozott, szinte tisztán mezőgazdasági jellegű magyar település volt. Ma főleg kereskedésből és a szolgáltá- tóiparból élünk, s a lakosság harminc százaléka vallja magát magyarnak. Hagyományos értelemben vett parasztgazda mindössze három maradt Felsőpuján. ■ Mit vár ön Ob-rpu’l^nöorí és Monor kapcsolatától? — Először is szeretném elmondani, hogy én a testvérvárosi kapcsolatot nem úgy értelmezem, ahogyan régebben Magyarországon megismertem. Semmi jelentőséget nem tulajdonítok a formaságoknak, a papíron rögzített fogadkozásoknak. Ügy gondolom, két város kapcsolata nem azon múlik, hogy a vezetői vagy hivatalos küldöttségei többkevesebb rendszereséggel találkoznak-e, hanem, hogy a helyi közösségek — egyesületek, csapatok, csoportok — és az egyes emberek megtalálják-e egymáshoz az utat. Mi legfeljebb segíthetünk abban, s most is azért vagyunk itt, hogy tájékozódjunk és tájékoztassunk. Mindenre és mindenki felé nyitottak vagyunk, s éppen ezért én is nagy érdeklődéssel várom a vállalkozókkal való találkozást. De szívesen vennénk, ha segítenének a magyar kulturális hagyományok ápolásában is . .. 19 ... ezek szerint, ha bár- kin.ik ötlete van. s most nincs módja önökkel találkozni . . . — ... nyugodtan írhat, vagy kopogtathat személyesen is a felsűpujaj polgármesteri hivataliban, nincs szükség meghívólevélre. Vereszki János Néha előfordul aló i'üstét A kertes házban lakót mindig irigyelte a városi ember. Könnyű neki, ott a kert, a háziállatok. Hogy mindez mennyi munkával és pénzzel jár, azzal nemigen törődik. Pedig nincs irigylésre méltó helyeiben a mai polgár, akinek megadatott a „saját”. Egy egyszerű példa. Vágy egy üres telket vagy más házas ingatlant! Minimum két és fél, rossz esetben négy oldalról keríteni kell. A hozzávalók: oszlopok, drót, drótháló. Bemegyünk a vaskereskedésbe árlistaböngészésre. Hű, de sok! Keressünk hát olcsóbb megoldást! Újsághirdetés, vegyen dróthálót a készítőtől! Ajánlja portékáit melegen, érdeke a megrendelés, a vevő. A manufaktúrában bő választék anyagban, színben. Lehet zöld, fehér, vagy akár lila is. Udvarias kiszolgálás, tudom, a pénzemért, de máshol még a pénzért sem. Megkötjük az üzletet, fizetés, reális számla. Az itt természetes, hogy segítenek feltenni a csomagtartóra, de kívánságra vágnak, toldanak is. Ingyen, vagy inkább díjtalanul. Elkészült a kerítés. A vett áru megállja a helyét, a vásárló elégedett. Bizony, minden vásárlásnál így kellene lennie. Tartós fogyasztási cikknél, élelmiszernél, apróságnál egyaránt. Verni László 8 A kezelői jog a volt Pest Megyei Tanács nevére van bejegyezve, a terület pedig a magyar állam tulajdona. Az önkormányzat szeretné, ha a kaslélyegyüttest ismét a magáénak tudhatná — bár erről megoszlanak a vélemények. Ebben az esetben — az 1995-ös Becs—Budapest Expo megrendezése esetén — elképzelhető a kastély más célú hasznosítása. Nyílt titok, hogy — Szirák mintájára — egy kastélyszálló is kialakítható lenne benne. Más kérdés, lenne-e erre külhoni vagy hazai (bátor) vállalkozó, illetve az általános iskola és diákotthon hol nyerhetne ez esetben elhelyezést. Nyitott kérdések mind. A válaszokra még várnunk kell egy darabig. Yáglató lovon >stor és cukor Az egyhetes hír általában már öreg és rágós, mint némelyik másnapos monori kenyér. Ritkán akad, amelyikkel olyan sokáig elbíbelődik a közvélemény, mint a monori rendőrkapitány-választás körülményeivel... Köztudott: a megyei főkapitány az egyetlen alkalmasnak talált jelöltet, dr. Jakab Géza rendőr őrnagyot kívánta kinevezni a városi kapitánynak. Azt a tisztet, akit körülbelül másfél éve gyakorlatilag saját kollégái emeltek erre a posztra. Ám kiderült, ma már a beosztottainak 90—95 százaléka nem kíván vele együtt dolgozni. Indokaik részben lapunkból is ismertek, s bár tudjuk. sokan szívesen vennék, ha mélyebben vájkálnánk a dolgokban, nem kívánjuk senki személyiségi jogait megsérteni, senkit sem megalázni. Ettől függetlenül tény, hogy az eset sok tanulsággal szolgál... A jelölt szakmai képességeit senki sem vitatta, ám az emberi magatartásával, üzleti vállalkozásai etikai vonatkozásaival kapcsolatban felhozott vádak elgondolkoztattak. Hiszen az érintettek nem másfél, nem is öt éve ismerték egymást. Ki változott? Nyilván mindkét fél. Az, akH úgy éreztek, másfél éve piedesztálra emeltek, ehelyett magas lóra ült, ami elszaladt vele. Akik pedig egyszer — már az igazi rendszer- váltás előtt — belekóstoltak a választás lehetőségébe, cukor helyett ostort kaptak... Ám a ló megbokrosodhat, ez ostort hamar meg lehet unni. Lehet, hogy ez a demokrácia istállószagú logikája, de igaz. A rendőráilomány képviselője ezt úgy fogalmazta meg: „mi másfél éve letettünk valamit a mérleg egyik serpenyőjébe, s eddig vártuk, hogy a másikba is kerüljön valami.” A körzet polgármestereit is megdöbbentette a váratlan fordulat. Pedig csak kévésüknek lehetett régi, jól bejáratott kapcsolata a volt kapitánnyal. Ellenben az ő megválasztásuk körüli, utáni hónapokra tehető a példaértékűnek mondható, s hatékonynak bizonyult rendőrállomások kialakítása. Meglepetten hallgatták, hogy a kezdeményezés egyáltalán nem Pest megyéhez, s Monor környékén sem egyedül a volt kapitány nevéhez fűződik. S azt, hogyan lehet a jó közepes számokból ilyen-olyan célok érdekében — teljesen szabályosan! — kiválóságot bizonyító statisztikát készíteni. Mert az egy ügyön belüli több száz orvosivény-hamisítás feütárása, több százszor jó pontot ér, mint egy milliós lakásbetörés felderítése ... S a meghallgatásig a kívülállónak arról sem lehetett fogalma, hogy milyen áldozatok — például kétszeres túlmunka — árán festhetők rózsaszínre az amúgy igencsak sötét íellegek. Meglehet: az már se nem a megbuktatott jelölt, sem nem a buktatók ügye, de legalábbis tisztázásra vár, hogy melyik az a szint, az a poszt, ahol az esetleg kétes üzleti kapcsolatoknak még a látszatát is kerülni — kötelező. Más kérdés viszont, hogy egy-egy nem magánkézben, hanem szövetkezeti tulajdonban levő vagyonrész felett, hogyan rendelkezhet — épp a tiszta demokráciában — egyetlen személy.., Amíg a jog oldaláról ezek a kérdések nem tisztázódtak megnyugtatóan, addig megnyugtató megoldás sem várható. Bajban voltak a polgármesterek, legalábbis néhányuk azzal is, hogyan dönthetnek ők a rendőr- kapitány személyéről anélkül, hogy a saját testületüket megkérdeznék. Végül is a többség a titkos szavazás mellett voksolt, aminek az eredménye . közismert. Akkor még nem került nyilvánosságra, hogy a salgótarjániak éppen a városi rendőrkapitányok választásával kapcsolatban fordulnak az Alkotmánybírósághoz. Monoron a hét eleje óta — szintén a polgármesterek kérésére —• megbízott kapitány irányítja a rendőrség munkáját. Aligha várható, hogy a régi vezetőt hatalmi szóval, netán ha a tegnapelőtt megjelent új pályázati felhívásra jelentkezne, vissza lehetne helyezni az állomány élére. Nyilván megtalálja majd azt a helyet, ahol szakmai képességei és emberi tulajdonságai egyformán lehetővé teszik számára a beilleszkedést. Beosztottjai viszont úgy tűnik, előbbre járnak. Ök már megtalálták — önbecsülésüket. S a csibészek a magabiztos rendőrtől rettegnek... V. J. (Gér)
