Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-17 / 114. szám
I. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1991. MÄJUS 17., PÉNTEK Az ígéret szép szó iáris ill a számadás ideje SZENTENDÖÉÍ « CSEPEL-SZ1G E I 0 DUNAKESZI • RÁCKEVE 0 SZIGEISZENTMIKLÓS • FŐT 0 GÖD Kockázat, piac, környezet A környékbeliek kötődnek a gyárhoz Kínálat a kapun belül. Kiárusítás kedvezményes áron. Utánfutókat vehet a kocsigyárban a dolgozó, vagy a kívülről jövő vásárló (Erdős! Agnes felvétele) Lila cs fehér akácok illatoznak a ligetes főtéren. Szirombontásra készülnek hosszú sorban a kicsi rózsabokrok. A váci Duna-ág fölött ugyan rozsdaszínű a távol magasodó Naszály oldala, ám a túlfclől emelkedő Pilis kék tömbjéből alig bukkan elő a nagyvillámi kolostor szürke tömbje. Élénkzöld az ríj sportpálya füve is, melyet május elsején avattak fel. Volt nagy öröm és vigasság. Női foci meg férfi labdarúgó-villámtorna. Jeleként annak, hogy élénkül Kisoroszi község élete. Mozgalmas esztendőket él az utóbbi időkben a szentendrei Erdögép Vállalat. Kis cég, családias. A környékbeliek, ízbég lakossága mint a sajátjára tekint rá, hisz majdnem minden házból dolgozott már ott valaki a gyár története óta. Vagy ha nem, akkor most jelentkezik müszakkezdéskor a másfél száz főnyi sorsközösség tagjaként. A figyelem középpontjában most természetesen a privatizáció áll. Ez a beszédtéma. Jegyezzenek részvényt vagy ne az emberek. — Miből? Mire? — kérdezik egymást meg a krónikást, aki még sohasem állt ilyen dilemma előtt, mint ahogy korosztálya egyetlen tagja sem. — Mire vegyek fel hitelt? Kockáztassam meg a házamat? Másom nincs — jelentette ki az egyik dolgozó legutóbbi beszélgetésünk alkalmával. Ám ennek ellenére megy a munka, mert szeretik a szakmát. Kicsit büszkék is a szépen fényezett büfékocsikra, utánfutókra, az egyedi rendelés szerint készült többüléses kis nyitott mini omnibuszra, amit talán ló von- iat valahol egy szép erdei úton, de lehet,, hogy kis traktort kapcsolnak eléje. Ezt nem kérdeztem meg. Azt mondják, szaporodnak az ilyesfajta vevőkívánságok, s ez jó, mert igényes munkát lehet végezni. Próbára teszi a mester tudását, s valami kis fényt bocsát a jövő homályos távlatai felé. Talán biztosabb lesz a piac! A legutóbbi munkásgyűlésen a jövőről volt szó, keveset foglalkoztak a múlttal és a közelmúlttal az emberek. Például a környezetvédelemmel, amely bár lekerült a környéken la'kók, a várost féltők napirendjéről, nem árt kivédeni a később esetleg kiújuló feszültségeket. Ennek érdekében már tettek intézkedéseket. Bartha András igazgató, aki szívesebben nevezi régi nevén az üzemet, s a jövőben szintén Szentendrei Kocsigyárnak mondaná, ahogy különben mindenki, beszélt erről a dologról. Valamivel több, mint két évvel ezelőtt még fekete kormot pöfékelt a szénnel fűtött, úgynevezett Truman kazán. Ez már a múlté, helyette modern berendezést szereltek fel. Megszüntették a legerősebb zajforrásokat, a Bükkös-patakba nem engednek már szeny- nyes, festékes folyadékot. Akár volt valamilyen kapcsolatuk, munkaviszonyuk a gyárral az errefelé lakóknak, közvetett hasznuk származott belőle — vélekedett az igazgató. Hiszen a vállalat építette ki a földgáz-gerincvezetéket, amire a lakások fűtését köthették. Ugyanígy építették ki a főcsatornát, s ez már önmagában is tárgyi bizonyítéka a kapcsolatok javításának. A városi önkormányzat környezetvédelmi bizottsága nemrég alakult — jegyezte meg a polgármesteri hivatal képviseletében akkor dr. Szilágyi László, a pénzügyi osztály vezetője. A Bükkös-patak szeny- nyezése városi probléma — mondta, s ennél többre nem tért ki. Ám az sejthető, hogy az új bizottság tagjai nem öncélúan jegyezték el magukat a közélettel. Bizonyára jól körülnéznek a házuk, azaz a város házainak tájékán, s lesznek észrevételeik, kéréseik és követeléseik. Ez nem csak a kocsigyár költségtényezőit gyarapítja majd. Feltehetően másokét is. — Most, amikor a piacon versenyezve, minél olcsóbban akarunk termelni? — kérdezhetik a gyárakon belül érdekeltek. Akik viszont a kapun kijövet egészséges környezetben akarnak élni, mert csak így lehet, még a piacgazdaság korában is. Köteles Ferenc csaknem hó- rotn hónappal halála után, április végén végtő nyugalomra lelt a szigetszentmiklósi temetőben. Abban a városban, ahol élt, ahol ugyan nem volt senkije, de akadtak kedves ismerősei, akik gondját viselték, Segítették, istápo-Hák. a Tebe soron, meg a Fancsek-kocsma környékén csak úgy ismerték, a Parancsnok. Azt beszélték, repülőtiszt volt a második világháborúban, egy bevetés során sérült meg, talán légnyomást kapott. Kis házában, elhagyatottan élte a félkegyel- műek különös életét. Tavaly magára gyújtotta a házat, mesélik a környékbeliek, öngyilkos akart lenni. Mi hoztuk rendbe az otthonát, be-benéztünk hozzá, megkínáltuk egy-egy tál meleg étellel, mondják a szomszédok. Február táján kórházba került az öreg és néhány nap múlva örökre elaludt. A halotti anyakönyvet a főváros VIII. kerületében állították ki. Ott kellett volna eltemetni is, pontosabban a rendelet értelmében az úgynevezett köztemetést a területen illetékes polgár- mesteri hivatalnak kell intéznie. Köztemetés annak jár, akinek nincs hozzátartozója. Márpedig a Parancsnoknak nem volt. A kórház, amikor Köteles Ferenc meghalt, jobb híján az ő címére, az üres lakásba küldte a táviratot. Így tudták meg a szomszédok, hogy egyáltalán hová is tűnt az öreg. Amikor érdeklődtek a polgármesteri hivatalban, közölték velük, A helybeli választottak, élükön Űjváry Pál polgármesterrel és Vemesné dr. Killár Gyöngyi, pályázat útján ide került jegyzővel, kötelező érvényűnek tekintik a magyar közmondást: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” KISOROSZI ISKOLÁJA A jelenlétemben készül a teljesítmény mérlege. Ügy érzik, lasan eljött az első, s egyáltalán nem az utolsó elszámolás ideje, A választási program egy pontjaként Űjváry Pá- lék kilátásba helyezték, hogy ismét odahaza járhatnak legalább az alsó tagozatos gyerekek az iskolába. Nem kell Tahitótfaluba bu- szozniuk. — Ugyan már — mosolyogtak ezen máshol, mások. — Hiszen nincs is gyerek a faluban. Mit akarnak? hogy a köztemetést a VIII. kerület intézi a Rákoskeresztúri új köztemetőben különleges eljárással, ahol is vízfüggöny védelmében szélbe szórják az elhunyt hamvait. Igen praktikus módszer, különösen hozzátartozó nélkül elhaltak esetében, akiknek nyughelyét úgysem látogatná senki. A Te be sor környékieket mégsem nyugtatta meg mindez. Szerelték volna, ha az öreg Parancsnok mikló- si földben pihenhet. A temetés költségeit nem tudták összeadni, de ötezer forintot gyűjtöttek arra, hogy tisztességes koszorúk, csokrok kerüljenek a ravatalra. — Megkereslek az elhunyt szomszédai — mondja Györke Sándorné, a polgármesteri hivatal munkatársa. — Elmagyaráztam nekik, hogy nem olyan egyszerű dolog az, amit kérnek, mivel a köztemetést rendeletek szabályozzák. Nem lehet egy-két telefonnal elintézni az ügyet. Többször jártam bent a VIII. kerületi polgármesteri hivatalban, míg sikerült elintézni, hogy Miklóson temethessük el. Eközben pedig a Parancsnok a kórbonctan hűtőjében várta a végtisztességet. öt persze már aligha zavarta az, ami az ott dolgozókat, akik kérték az elhunyt Szigetszentmiklósról érdeklődő volt ismerőseit: vitessék már valahová sze— Jelentkező esetén pár apróságnak is megengedi ezt az oktatási törvény — közli a jegyző asszony, majd hozzáteszi, hogy tizenkét gyerek kezdi az első osztályt. Haladnak majd a negyedikig. Ki is nevezték már a tanítónőt. Vele együtt egy művelődéspedagógust — mennyivel találóbb cím ez, mint a népművelő! — is alkalmaznak. Azért, hogy programot adjanak a gyerekek szabadidejében, színesítsék a falu kulturális életét, s legyen helyettes a tanításban, ha úgy kívánja a helyzet. Első lépés .ez annak érdekében, hogy helyi értelmiséget tartson számon, s ne essen szét a közösség. Szűnjék meg az elvándorlás, ne legyen örökké túl magas a lakosság átlagéletkora. GOLF ÉS SÁTORTÁBOR A második pont már összefüggött a munkaalkalgénvt, mert ha nincs hely, mindig kénytelenek kitenni a hűtőből. Bezzeg még a földben sem volt szegény öreg, de a házába már beköltöztettek egy népes cigánycsaládot, dohognak a szomszédok. Bár a temetést intézték volna inkább ilyen elánnal. — Lehet, hogy az utcabeliek is segítettek, amikor tavaly félig leégett a Köte- les-poría, de a tény mégis az, hogy a hivatal hozatta rendbe. Sokat költött az önkormányzat arra a házra, a beköltöztetés pedig kényszerhelyzet volt — mondja Györke Sándorné. Végül is Köteles Ferencnek szép temetése volt. Amikor már minden készen állt, a végső búcsúra is várni kellett néhány napot, mert a temetéseket szervező vállalkozó ingyen búcsúztatta el a Parancsnokot, s így őhozzá kelett alkalmazkodni az időponttal. Tehát amennyire egy temetéssel végződő ügyben beszélhetünk happy endről, akkor a miklósi eset ezzel zárult. Mindenki megtette, amit megtehetett. A hivatal dolgozott, az öreg környezete is jelesre vizsgázott emberségből, mégis, ha van a tisztelt olvasónak valami rossz érzése ez,t a történetet olvasva, én megértem. Senki sem akar köztemetett lenni. Máza Katalin mák teremtésével. A szamóca- és gyümölcstermesztésen, állattenyésztésen, kertgazdálkodáson kívül főleg az idegenforgalom kínálkozna erre. A regényes szigetcsúcs ma is vonzza a turistákat, de ott majd ki kell fejleszteni a szolgáltatásokat. Fel kell törni a kemény mogyorót, hogy ami a falué, azon a területen ne más járuljon hozzá, amit csinálnak. Gyenge még a fizetővendég-szolgálat, aminek feltétele a lakáskultúra, a nyelvtudás, a vendéglátás világszínvonalú készségének megszerzése. Ez lehet a biztos és vonzó háttere a golfpályák működtetésének is. Kilenc ezekből már elkészült. Működik az öntözőrendszer, s a vállalkozó érthető módon szállodát, bungalókat akar hozzá építtetni. A golfhoz tenisz- és más sport- létesítményeket csatolni. Hajóállomásra gondol még ezenkívül. Ha ez a számítások szerint három éven belül ‘ megvalósul, akkor több ember talál majd nála kereseti forrást a mostani tizenkettőnél. A szép reményeknek megvan az alapjuk, mert még szinte érintetlen ez a terület. Ámbár számításba kell venni, hogy a mederkotrások miatt eliszaposodott a korábban finom, só- deros part. A szigetcsúcs- meg a váci ág vize még szép tiszta. Van viszont- egy üzemen kívül helyezett- kavicsbánya, amiből olyan horgászközpontot lehet kialakítani, ahol a falu pecá- sainak mindig meglesz a maguk helye s bízvást, a szerencsés fogás is. A ÜJZTöS ÚR LAKÁSA Kisközségben mások a t aránj-ok. A golfpálya tulajdonosa homok kitermelésére kért engedélyt és kapott. Cserébe két utcát kőzúzalékkal szórat és hengereltet. Ennek majdnem akkora a jelentősége, mint a vízvezeték-hálózat további ■ fejlesztésének. Űjváry Pál rövid gondolkodás után mondja ki a táv-, lati elképzelések egy részét, amin jobbára csak tűnődik még. Jó kapcsolat a gazdasági partner tahitótfalui Kék Duna Szövetkezettel. Egyszer talán, önálló szak- szövetkezet alapítása napirendre került, ha az spontán, belátás szerint jöhet létre. A sort gondot okozó, mégis mosolyra derítő feladvány zárja. A község kapott egy körzeti megbizott rendőri státust. Ezzel együtt még a tanács idejében érkezett 500 ezer forint a biztos úr lakásának megszerzéséhez, plusz további 6-800 ezer forintos ígérettel. Az új pénzküldemény helyett most viszont egy levél jött a hatóságtól, hogy forint nincs. Oldják meg a kérdést az ötszázezerből. Egyelőre albérlet a megoldás, de bíznak abban, hogy lesz hamarosan végleges. Közérdekről van szó. Nem akármilyenről, a mai világban. Kovács T. István ditnatAj iiireap Vezető munkatárs: Móza Katalin. Q Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. 0 Fogadónap: minden hétfőn 1>—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067. Amihez idő kell A felvételünkön látható „dolgozók” is igazolhatják az örök törvényt: „lassú munkához idő kell!” Ha mégis fáradtan térnek este haza, az attól lehet, hogy nagyon kimerültek az ácsorgásban és a beszélgetésben. Számukra talán mozgalmas nap lehetett ez, ahol a mozgalmat csak az arra haladó gépkocsik jelentették. Mindez a piacgazdaság küszöbén, miközben Európa felé döcögünk a 11-es úton, Szentendre határában (Virág Márton felvétele) Koccintás a pályaavatón. Középen Deny Hajnal — zakó- K. T. I. ban, kezében pohárral —, a golf vállalkozó A Parancsnok utolsó hónapjai Emberségből jelesre vizsgázva
