Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
1. ÉVFOLYAM, 87. SZÄM 1991. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK Csendben ünnepellek a katonák Kapáljak a szőlőt Üresek már a tiszti Mások Szép és nehéz feladat Éremsorozata irodalmunk kiválóságainak állít emléket, portréi is jelentősek. Realista szemlélete egészséges, derűvel telített. Domonkos Béla érdi művész ilyen szobrászi lel- kiilettel mintázta meg Vörösmarty, Petőfi, Munkácsy Mihály, Németh László alakját. Köztéri szobrai Ráckevén, Kiskunlachá- zán, Taksonyban, Apos- tagon, Budapesten, Kapuváron, Érden és sok más magyar városban láthatók. Most formálja Baktay ® K^íirlav Ervin, a kitűnő India-ku- tató arcmását, mely az érdi Magyar Földrajzi Múzeum szoborkertjébe kerül. Életnagyságánál nagyobb bronzszobrát mintázza műtermében a híres lóról, ■ Imperiálról, mely még az idén a Kincsem- parkba kerül Budapesten. Szép és nehéz feladatot vállalt e pompás mén megörökítésével. Még látta a huszonkilenc éves Imperiált Kerteskőn, beszélt zsokéjával, Németh Ferenccel, s arra vállalkozott, hogy az öreg lovat látva, simogatva megálmodja e Kincsem után leghíresebb magyar versenyló fiatalságát. L. M. Budakeszi határában a Farkas-völgyi vitorlázó-repülőtér környékén cgy-két éve már annak, hogy új szőlő- vesszőket ültettek el a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának földjeire. A vesszők szépen fejlődnek, néhány év és termőre fordulnak majd. Képünkön: az MTZ vontatta tárcsával kapálják meg a Bianka tőkék sorközeit (Hancsovszki János felvétele) D EKI Kár lenge tagadni: vártam május fl-ét, a „győzelem napját”, akárcsak Ppiscsaba polgárai. Nem, nem ünnepelni akartam, hanem meggyőződni arról, hogy Vaierij Gyeayiszov alezredes, a déli szovjpt katonai tábor parancsnokhelyettese betartja-e ígéretét: több lövés nem dördül el fegyvereikből Piliscsábán. A lap olvasói nyilván emlékeznek a februári díszsorlüzirc, amit a Vörös Hadsereg napja alkalmából eresztettek a levegőbe a szovjet katonák, amikor a község, központjában levő világháborús emlékművüknél ünnepeltek. Aztán egy márciusi napon körülöttem szaggatták a földet a szovjet géppisztolyokból kilőtt golyók. Ez az eset a rendőrségi vizsgálat szerint ugyan a véletlenek ossz,játékának volt ,.köszönhető”, ám korántsem vettem félvállról a dolgot: megerősített abban a meggyőződésemben. hogy nem így kell tőlünk búcsút verMük a távozó szovjet parancsnokoknak. A februári lőtéri kalandom helyszíni vizsgálata után jelentette ki Vaierij Gyenyiszov alezredes, hogy nem lőnek többé Piliscsa- bán. Azt hiszem, természetes, hogy erről meg akartam győződni május 9-én, az utolsó olyan napon, ami-, kor még itt ünnepelhettek a szovjet katonák. Már május 7-én érdeklődtem, s figyeltem az előkészületeket, de biztosat nem sikerült megtudnom. Csak azt láttam, hogy egy szovjet katona létráról vörös festékkel mázolja át az ötágú csillagot, s az emlékmű obeliszkjét fehérre festi, hogy újként hasson majd a nagy napon. Bár volt még két nap hátra, leuíaztam Piliscsabára 9-án. Nem tudom, hogy miért tettem ezt egy nappal idő előtt. Talán az ösztönöm súgta meg, hogy aznap történik valami az emlékmű körül. Bizony történt is! A szovjet tisztek és katonák nyolcadikén a kora délutáni órákban ünnepelték meg a „győzelem napját”. Hogy miért egy nappal korábban, azt ma sem tudom mivel magyarázni. Tény, hogy későn értem a helyszínre. Már lezajlott a ceremónia. A falubeliektől tudtam meg, hogy betartotta a szovjet egység vezetése az ígéretet: nem lőttek a katonák! Viszont szokásuktól eltérően megafont használtak. Talán azért, hogy jó "messzire elhallatsz- szon az ünnepi beszéd vagy üzenet(?). Mert hisz lehetett az elköszönés is és jó szándékú üzenet is az oltani magyarságnak. Sajnos nem tudtam meg, hogy mit kürtőitek világgá a hangszórók. Nem is értettem, hogy miért nem kaptam értesíBUDAÖRS • EUD • SZAZHALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR O BUDAKESZI 0 BIATOR- BAGV 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI 0 BÚD A JEN Ö 0 PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Fegyverszünet a bányaháherúhan Jogi szabályozásra várnak Még az erős gépek segítsége melleit is nagyon kemény munka a kőfejtés — érthető, hogy a dolgozók nem akarták eltartani a nagyvállalat inproduktiv embereit, s ezírl inkább kft.-be tömörültek. Az egy más kérdés, hogy jogosan lesz-e az övék az állami tulajdon?! (A szerző felvétele) A konténerekben a szovjet tisztek és családtagjaik bebálázott személyes holmija vár az indulásra — a hét eleje óta már cl is hagyta az ország területét egyik-másik konicnervonatuk (A szerző felvételei) Ez a pillanatfelvétel még nem sejtette velünk, hogy a fegyvercsendet valóban komolyan veszi a szovjet fél test az ünnepség időpontjáról a szovjetektől, hiszen a május végi teljes kivonulásra meghívott Buréj ezredes, az egység parancsnoka. Most, május 8-án aligha tudtam volna „rosszat” írni róluk, mivel tisztességgel betartották ígéretüket: nem lőttek! Most már kíváncsi leszek arra, hogy vajon „ie- kések-e” majd a kivonulás utolsó napjának, május 28-ának az ünnepi aktusáról is? Merthogy időközben megtudtam, ezen a napon látjuk utoljára a szovjet tiszteket és katonákat. A legutoljára hátramaradók a késő délutáni órákban vesznek búcsút a település polgáraitól és vezetőitől. Akkor is tartanak majd egy kis ünneplést. Addig pedig jó tempóban pakolnak. Ügy, ahogyan ígérték, rombolás és károkozás, nélkül. A volt északi táboruk kerítésén túl ugyan lebontották a raktárt és legénységi szállást szolgáló épületeket, s a hasznosítható anyag nagyobb részét elszállították. Ezt az épületegyüttest — tudtommal — ők építették, saját pénzükből, ezért bonthatták le az egyezmény szerint. A lakótelep négyemeletes épületének lakásait is jobbára már kiürítették. A tisztek és családtagjaik többsége hazautazott. A megüresedett lakások ajtaját lepecsételték. Ott sem romboltak. Erről személyesen győződtem meg. A személyes holmikat tartalmazó konténereket az elmúlt hét végén s a hét elején pakolták fel az újabb hat vasúti szerelvényre. A haditechnika túlnyomó többségét is már elszállították.. Csak annyi felszerelés maradt hátra május végéig, ami a még itt levők ellátásához nélkülözhetetlen. Most már csak némi műszaki felszerelés, a fuvarozást végző teherautók elszállítása van hátra. Az utolsónak megrakott konténervonatokat hétfőtől kezdték elindítani a Szovjetunió felé. S közben folytatódnak a tárgyalások a Kincstári Vagyonkezelő Intézmény és a piliscsabai önkormányzat 'között, A volt szovjet tiszti lakások árában még .mindig nem sikerült megegyezni. De az már biztosnak látszik, hogy a négy épület közül a magyar szabvány szerint épültnek meglesz a gazdája. Arra érdemes alkudni. Ezt még az idén fel akarja újíttatni a polgármesteri hivatal. Szóval folytatódik az osztozkodás, az alkudozás. Azonban már nem a szovjetekkel. Aszódi László Antal Az elmúlt napokban már több alkalommal szóltunk az Állami vagyon magánkézbe Adásának folyamatáról, illetve annak Ürömi és budakalászi megjelenéséről. Ezt a két település lakói bányaháborúként emlegetik, amely az önkormányzatok, valamint a két ürömi és az egy budakalászi kőbányát kezelő Kőfaragó- és Épületszobrászati Vállalat, illetve a terjeszkedő Kőkomplex Kft. között robbant ki. A csatározás legutóbbi fordulata szerint a nagyvállalat igazgatója, Molnár Imre kezdeményezte az érdekelt felek sokszemközli egyeztető tárgyalását, amit aztán kérésére Horváth Péter, Üröm polgármestere megszervezett. Május 8-án meg is történt a bányaterületek bejárása valamennyi érdekelt fél képviseletével. A helyszín alapos tanulmányozása után úgynevezett zárótárgyalásra ültek asztalhoz az illetékesek. Ekkor derült lei, hogy a két önkormányzat mindenképpen igényt tart a vitatott bányaterületek feletti rendelkezési jogára. Ez adott esetben jelentheti azt, hogy az önkormányzatok kaphassák meg — az új Jogi szabályozás után — a bányaterületek kezelői jogát, s maguk adhássák bérbe, használatba a földet, vagy koncessziós szerződést köthessenek a bányát művelővel. Ürömön a Kőkomplex külföldi vállalkozó bevonásával vegyes vállalatot szeretne létrehozni, üzemet, gyárat, munkásszállást építeni. Ehhez azonban nem járul hozzá az önkormányzat, mert — mint Horváth Péter polgármester mondta — kimunkálás alatt levő törvénytervezetre alapozva nem lehet, s nem szabad érdemi tárgyalásokat foly- tatni (!). A Kőfaragó Vállalat és a Kőkomplex mint a vitatott bányaterületek vásárlója között valóban létrejött az adásvételi szerződős Ürömön. Ez azonban még nem jogosítja fel a kft.-t arra, hogy beruházásait elkezdje. Bár ennek ellenére, hogy Budakalászon építkezik a Kőkomplex — engedély nélkül is —, a megegyezés az önkormányzatokkal nem látszik lehetetlennek. Ugyanis egyik önkormányzat sem ellenzi, hogy a községe területén jól működő vállalkozások szülessenek, s telepedjenek meg. A községfejlesztés terheinek jelentős hányadát átvállalhatják ezek a cégek. Az sem elhanyagolható előny, hogy az új munkahelyek révén az otthon foglalkoztatottak személyi jövedelem- adójának 50 százaléka a községben marad; a vállalkozók beszállhatnak a helyi infrastruktúra fejlesztésébe, vagy akár alapítványokat támogathatnak. Mindezt azonban csakis tiszta ügyletekkel létrehozott vállalkozóktól várhatják, fogadhatják el az önkormányzatok. Ehhez azonban meg kell várni a törvényi szabályozást. Üröm polgármestere azt is elmondta, hogy tárgyalt Szauter Rudolffal, a terület országgyűlési képviselőjével, aki szerint rövidesen dönt az Országgyűlés az állami tulajdonú, bányaterületek hasznosításának új jogi formáiról. Ám ha az új törvény szerint a bányaterületek hasznosításába nem lesz beleszólásuk az önkormányzatoknak, akkor azt tudomásul veszik. Mégis — érthetően — a másik megoldás mellett kardoskodnak az önkormányzatok, mivel önállóságuk egyik fontos feltétele, hogy lebontják-e az állami vagyont, s abból mennyit kapnak a települések. Az ürömi tárgyaláson végül is abban maradtak a felek, hogy az új jogi szabályozás megszületéséig várakozó álláspontra helyezkednek. A. L. A. Az Idő pénz! Késünk, késlekedünk Mindig is a kétkedés, a kíváncsiság vitte előre-a világot. A nagy és kevésbé nagy gondolkodók eltűnődtek azon, hogy a dolgok miért úgy működnek, ahogy? Miért nem jobban? Mostanában a Pátyra és Zsámbékra autóbusszal utazóknak is több módjuk és idejük nyílik arra, hogy ilyesmin morfondírozzanak. Ugyanis a Széna téri Volán-pályaudvaron egyre gyakrabban találkozhatnak azzal a jelenséggel, amikor az autóbusz ugyan béáll a megállóba, de a sofőr sietős mozdulatokkal kiszáll és eltűnik az irodában. Az indulás előtti percekben csak növekszik a feszültség, hiszen pilóta sehol nincs, az emberek egymás „hegyén-hátán” állva — várnak. Amikor pedig menetrend szerint indulni kellene, akkor — vagy később — megjelenik a gépkocsivezető és megkezdődhet a felszállás. Ez így megy már jó ideje, függetlenül attól, hogy esik,, vagy fúj... Emiatt eleve késve indul a járat is, pedig nincs szomorúbb annál, mikor egy busz még el sem indult, de máris késik ... V. M. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak : Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 0 Fogadónap minden hétfőn Ilii óráig a szerkesztőségben, Címünk: Bp. Vili., Somogyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 138-1761, 138- 1067.
