Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

1. ÉVFOLYAM, 87. SZÄM 1991. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK Csendben ünnepellek a katonák Kapáljak a szőlőt Üresek már a tiszti Mások Szép és nehéz feladat Éremsorozata irodal­munk kiválóságainak állít emléket, portréi is jelen­tősek. Realista szemlélete egészséges, derűvel telí­tett. Domonkos Béla érdi művész ilyen szobrászi lel- kiilettel mintázta meg Vö­rösmarty, Petőfi, Munká­csy Mihály, Németh Lász­ló alakját. Köztéri szobrai Ráckevén, Kiskunlachá- zán, Taksonyban, Apos- tagon, Budapesten, Kapu­váron, Érden és sok más magyar városban láthatók. Most formálja Baktay ® K^íirlav Ervin, a kitűnő India-ku- tató arcmását, mely az ér­di Magyar Földrajzi Mú­zeum szoborkertjébe ke­rül. Életnagyságánál na­gyobb bronzszobrát min­tázza műtermében a híres lóról, ■ Imperiálról, mely még az idén a Kincsem- parkba kerül Budapesten. Szép és nehéz feladatot vál­lalt e pompás mén megörö­kítésével. Még látta a hu­szonkilenc éves Imperiált Kerteskőn, beszélt zsoké­jával, Németh Ferenccel, s arra vállalkozott, hogy az öreg lovat látva, simogat­va megálmodja e Kincsem után leghíresebb magyar versenyló fiatalságát. L. M. Budakeszi határában a Farkas-völgyi vitorlázó-repülő­tér környékén cgy-két éve már annak, hogy új szőlő- vesszőket ültettek el a Kertészeti Egyetem Tangazdasá­gának földjeire. A vesszők szépen fejlődnek, néhány év és termőre fordulnak majd. Képünkön: az MTZ vontatta tárcsával kapálják meg a Bianka tőkék sorközeit (Hancsovszki János felvétele) D EKI Kár lenge tagadni: vártam május fl-ét, a „győzelem nap­ját”, akárcsak Ppiscsaba pol­gárai. Nem, nem ünnepelni akartam, hanem meggyőződni arról, hogy Vaierij Gyeayiszov alezredes, a déli szovjpt kato­nai tábor parancsnokhelyettese betartja-e ígéretét: több lövés nem dördül el fegyvereikből Piliscsábán. A lap olvasói nyil­ván emlékeznek a februári díszsorlüzirc, amit a Vörös Had­sereg napja alkalmából eresz­tettek a levegőbe a szovjet ka­tonák, amikor a község, köz­pontjában levő világháborús emlékművüknél ünnepeltek. Aztán egy márciusi napon kö­rülöttem szaggatták a földet a szovjet géppisztolyokból kilőtt golyók. Ez az eset a rendőrségi vizsgálat szerint ugyan a vé­letlenek ossz,játékának volt ,.köszönhető”, ám korántsem vettem félvállról a dolgot: megerősített abban a meggyő­ződésemben. hogy nem így kell tőlünk búcsút verMük a távozó szovjet parancsnokoknak. A februári lőtéri kalan­dom helyszíni vizsgálata után jelentette ki Vaierij Gyenyiszov alezredes, hogy nem lőnek többé Piliscsa- bán. Azt hiszem, természe­tes, hogy erről meg akar­tam győződni május 9-én, az utolsó olyan napon, ami-, kor még itt ünnepelhettek a szovjet katonák. Már má­jus 7-én érdeklődtem, s fi­gyeltem az előkészületeket, de biztosat nem sikerült megtudnom. Csak azt lát­tam, hogy egy szovjet ka­tona létráról vörös fes­tékkel mázolja át az ötágú csillagot, s az emlékmű obeliszkjét fehérre festi, hogy újként hasson majd a nagy napon. Bár volt még két nap hátra, leuíaztam Piliscsabára 9-án. Nem tu­dom, hogy miért tettem ezt egy nappal idő előtt. Talán az ösztönöm súgta meg, hogy aznap történik valami az emlékmű körül. Bizony történt is! A szovjet tisztek és kato­nák nyolcadikén a kora délutáni órákban ünnepel­ték meg a „győzelem nap­ját”. Hogy miért egy nap­pal korábban, azt ma sem tudom mivel magyarázni. Tény, hogy későn értem a helyszínre. Már lezajlott a ceremónia. A falubeliektől tudtam meg, hogy betartot­ta a szovjet egység vezeté­se az ígéretet: nem lőttek a katonák! Viszont szoká­suktól eltérően megafont használtak. Talán azért, hogy jó "messzire elhallatsz- szon az ünnepi beszéd vagy üzenet(?). Mert hisz lehe­tett az elköszönés is és jó szándékú üzenet is az olta­ni magyarságnak. Sajnos nem tudtam meg, hogy mit kürtőitek világgá a hang­szórók. Nem is értettem, hogy miért nem kaptam értesí­BUDAÖRS • EUD • SZAZHALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR O BUDAKESZI 0 BIATOR- BAGV 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI 0 BÚD A JEN Ö 0 PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Fegyverszünet a bányaháherúhan Jogi szabályozásra várnak Még az erős gépek segítsége melleit is nagyon kemény munka a kőfejtés — érthető, hogy a dolgozók nem akarták eltartani a nagyvállalat inproduktiv embereit, s ezírl inkább kft.-be tömörültek. Az egy más kérdés, hogy jogosan lesz-e az övék az álla­mi tulajdon?! (A szerző felvétele) A konténerekben a szovjet tisztek és családtagjaik be­bálázott személyes holmija vár az indulásra — a hét eleje óta már cl is hagyta az ország területét egyik-má­sik konicnervonatuk (A szerző felvételei) Ez a pillanatfelvétel még nem sejtette velünk, hogy a fegyvercsendet valóban ko­molyan veszi a szovjet fél test az ünnepség időpontjá­ról a szovjetektől, hiszen a május végi teljes kivonulás­ra meghívott Buréj ezre­des, az egység parancsnoka. Most, május 8-án aligha tudtam volna „rosszat” ír­ni róluk, mivel tisztességgel betartották ígéretüket: nem lőttek! Most már kíváncsi leszek arra, hogy vajon „ie- kések-e” majd a kivonulás utolsó napjának, május 28-ának az ünnepi aktusáról is? Merthogy időközben megtudtam, ezen a napon látjuk utoljára a szovjet tiszteket és katonákat. A legutoljára hátramaradók a késő délutáni órákban vesznek búcsút a település polgáraitól és vezetőitől. Akkor is tartanak majd egy kis ünneplést. Addig pedig jó tempóban pakolnak. Ügy, ahogyan ígérték, rombolás és kár­okozás, nélkül. A volt észa­ki táboruk kerítésén túl ugyan lebontották a raktárt és legénységi szállást szol­gáló épületeket, s a haszno­sítható anyag nagyobb ré­szét elszállították. Ezt az épületegyüttest — tudtom­mal — ők építették, saját pénzükből, ezért bonthat­ták le az egyezmény sze­rint. A lakótelep négyeme­letes épületének lakásait is jobbára már kiürítették. A tisztek és családtagjaik többsége hazautazott. A megüresedett lakások ajta­ját lepecsételték. Ott sem romboltak. Erről személye­sen győződtem meg. A személyes holmikat tartal­mazó konténereket az el­múlt hét végén s a hét ele­jén pakolták fel az újabb hat vasúti szerelvényre. A haditechnika túlnyomó többségét is már elszállítot­ták.. Csak annyi felszerelés maradt hátra május végéig, ami a még itt levők ellátá­sához nélkülözhetetlen. Most már csak némi műszaki fel­szerelés, a fuvarozást végző teherautók elszállítása van hátra. Az utolsónak meg­rakott konténervonatokat hétfőtől kezdték elindítani a Szovjetunió felé. S közben folytatódnak a tárgyalások a Kincstári Va­gyonkezelő Intézmény és a piliscsabai önkormányzat 'között, A volt szovjet tisz­ti lakások árában még .mindig nem sikerült meg­egyezni. De az már biztos­nak látszik, hogy a négy épület közül a magyar szab­vány szerint épültnek meg­lesz a gazdája. Arra érde­mes alkudni. Ezt még az idén fel akarja újíttatni a polgármesteri hivatal. Szóval folytatódik az osz­tozkodás, az alkudozás. Azonban már nem a szov­jetekkel. Aszódi László Antal Az elmúlt napokban már több alkalommal szóltunk az Állami vagyon magánkézbe Adásának folyamatáról, illetve annak Ürömi és budakalászi megjelenéséről. Ezt a két te­lepülés lakói bányaháborúként emlegetik, amely az önkor­mányzatok, valamint a két ürömi és az egy budakalászi kőbányát kezelő Kőfaragó- és Épületszobrászati Vállalat, il­letve a terjeszkedő Kőkomplex Kft. között robbant ki. A csa­tározás legutóbbi fordulata sze­rint a nagyvállalat igazgatója, Molnár Imre kezdeményezte az érdekelt felek sokszemközli egyeztető tárgyalását, amit az­tán kérésére Horváth Péter, Üröm polgármestere megszer­vezett. Május 8-án meg is tör­tént a bányaterületek bejá­rása valamennyi érdekelt fél képviseletével. A hely­szín alapos tanulmányozása után úgynevezett zárótár­gyalásra ültek asztalhoz az illetékesek. Ekkor derült lei, hogy a két önkormányzat mindenképpen igényt tart a vitatott bányaterületek fe­letti rendelkezési jogára. Ez adott esetben jelentheti azt, hogy az önkormányza­tok kaphassák meg — az új Jogi szabályozás után — a bányaterületek kezelői jo­gát, s maguk adhássák bér­be, használatba a földet, vagy koncessziós szerződést köthessenek a bányát mű­velővel. Ürömön a Kőkomp­lex külföldi vállalkozó be­vonásával vegyes vállalatot szeretne létrehozni, üzemet, gyárat, munkásszállást épí­teni. Ehhez azonban nem járul hozzá az önkormány­zat, mert — mint Horváth Péter polgármester mondta — kimunkálás alatt levő törvénytervezetre alapozva nem lehet, s nem szabad érdemi tárgyalásokat foly- tatni (!). A Kőfaragó Vállalat és a Kőkomplex mint a vitatott bányaterületek vásárlója között valóban létrejött az adásvételi szerződős Ürö­mön. Ez azonban még nem jogosítja fel a kft.-t arra, hogy beruházásait elkezdje. Bár ennek ellenére, hogy Budakalászon építkezik a Kőkomplex — engedély nélkül is —, a megegyezés az önkormányzatokkal nem látszik lehetetlennek. Ugyanis egyik önkormány­zat sem ellenzi, hogy a községe területén jól műkö­dő vállalkozások szülesse­nek, s telepedjenek meg. A községfejlesztés terheinek jelentős hányadát átvállal­hatják ezek a cégek. Az sem elhanyagolható előny, hogy az új munkahelyek révén az otthon foglalkozta­tottak személyi jövedelem- adójának 50 százaléka a községben marad; a vállal­kozók beszállhatnak a helyi infrastruktúra fejlesztésébe, vagy akár alapítványokat támogathatnak. Mindezt azonban csakis tiszta ügy­letekkel létrehozott vállal­kozóktól várhatják, fogad­hatják el az önkormányza­tok. Ehhez azonban meg kell várni a törvényi sza­bályozást. Üröm polgármestere azt is elmondta, hogy tárgyalt Szauter Rudolffal, a terü­let országgyűlési képviselő­jével, aki szerint rövidesen dönt az Országgyűlés az ál­lami tulajdonú, bányaterü­letek hasznosításának új jo­gi formáiról. Ám ha az új törvény szerint a bányate­rületek hasznosításába nem lesz beleszólásuk az önkor­mányzatoknak, akkor azt tudomásul veszik. Mégis — érthetően — a másik meg­oldás mellett kardoskodnak az önkormányzatok, mivel önállóságuk egyik fontos feltétele, hogy lebontják-e az állami vagyont, s abból mennyit kapnak a települé­sek. Az ürömi tárgyaláson vé­gül is abban maradtak a felek, hogy az új jogi sza­bályozás megszületéséig vá­rakozó álláspontra helyez­kednek. A. L. A. Az Idő pénz! Késünk, késlekedünk Mindig is a kétkedés, a kíváncsiság vitte előre-a vi­lágot. A nagy és kevésbé nagy gondolkodók eltűnőd­tek azon, hogy a dolgok miért úgy működnek, ahogy? Miért nem jobban? Mostanában a Pátyra és Zsámbékra autóbusszal utazóknak is több módjuk és idejük nyílik arra, hogy ilyesmin morfondírozza­nak. Ugyanis a Széna téri Volán-pályaudvaron egyre gyakrabban találkozhat­nak azzal a jelenséggel, amikor az autóbusz ugyan béáll a megállóba, de a so­főr sietős mozdulatokkal kiszáll és eltűnik az irodá­ban. Az indulás előtti per­cekben csak növekszik a feszültség, hiszen pilóta se­hol nincs, az emberek egy­más „hegyén-hátán” állva — várnak. Amikor pedig menetrend szerint indulni kellene, akkor — vagy ké­sőbb — megjelenik a gép­kocsivezető és megkezdőd­het a felszállás. Ez így megy már jó ideje, függet­lenül attól, hogy esik,, vagy fúj... Emiatt eleve késve indul a járat is, pedig nincs szomorúbb annál, mikor egy busz még el sem in­dult, de máris késik ... V. M. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak : Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 0 Fo­gadónap minden hétfőn Il­ii óráig a szerkesztőségben, Címünk: Bp. Vili., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 138-1761, 138- 1067.

Next

/
Thumbnails
Contents