Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
I. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1991. MÁJUS 11., KEDD U NAJAJ CSEFEL-S4IGEI MIKLÓS » DUNAKESZI FŐT * GÖD RÁCKEVE SZIGETSZENTStressz, felelem, bizonytalanság A lelki vigasz nem elég A miniszterek pénzért vadásznak A patak medre is változik Naponta látom, hív és vonz a Pilis kék vonulata. Mégis ritkán jutok hozzá közelebb. Visegrád nyugati szélén, ahol a meder kövein vizet fodroz a patak, most is csak rövid ideig hallgathatom a léleknyugtató csobogást. Dr. Anda Istvántól, a Pilisi Parkerdő Gazdaság főigazgató-helyettesétől jöttem ide, további utam előtt pihenőt tartani. A gazdaságról kértem tőle vázlatos áttekintést. Nem annyira a mindent megírás, mint inkább a megismerés céljából. Érdekes óra volt. FSyugoti vihar Az egyetemi szintű előadás anyagából jegyzetelés nélkül vésődött az emlékezetembe, amire a laikus rácsodálkozik. Mint fában szegény ország, mi nemcsak importálunk, hanem exportálunk is. No persze főként, ha vásárolnak tőlünk, amibe még a szeszélyes természet is beleszól némelykor. Most például, ha vesznek is, nyomott áron visznek tőlünk szállítmányokat, annál az oknál fogva, hogy Francia- ország, Németország és Ausztria nagy erdőrengetegeiben tavaly ezerszámra döntött ki fákat a végigszá- guldó vihar. Ezeket fel kel- iett dolgozni, értékesítették vagy értékesítik. Nekünk maradt a belföldi ellátás tűzifából, s amit nem dolgoz fel a hazai ipar. az került vagy kerülne külföldre. Főleg, amit vegyi úton lehet feldolgozni. Egy-más- fél millió köbméter az export, ha van piac. Kézzelfogható igazság, amire ritkán gondolunk, hogy a fa éppen olyan növény, mint a búza. Ez utóbbit évente aratják, az előbbit fajtától függően, mondjuk, nyolcvanévenként, s helyette mindjárt telepítik az utánpótlást. Ebhez nagy szakértelem és előrelátás kell, mert ahogy az erdő- mérnök-közgazdász vezető mondja, egy ilyen helyen 70-80 év múlva derül ki, s nehezen hozható helyre tévedés. A hatvankétezer hektáros gazdaság mintegy ezerhat- száz dolgozója három szempontból különböztet meg bennünket, látogatókat. Ismer autós nézelődőket, akik rövid időre meg-megállnak az átvezető utakon. A ke rekeken érkezők másik csoportja már el is barangol a sűrűbe vezető ösvényeken. Legközelebb áll a szakmabeliekhez a hátizsákos turista akivel egvütt jelölik meg az utakat, irányokat, de a dolgozók mindenkinek a szolgálatában állnak. A szakmai lap egy képsorán eltűnődhetünk. Gödöllő, Visegrád térsége. Királyok erdei, vadászhelyei. Kik vadásztak errefelé a Mátyást és vendégeit követő századokban? A tizenkilencedikben például Ferenc József. Őt Horthy Miklós követi a legközelebbi képkockán. Az utolsón látjuk Kádár Jánost, aztán egy bekeretezett kérdőjel következik. Ki-ki tetszése és megsejtése szerint adhat rá választ, ámbár a protokoll vadász- terület státusa a rendszer- váltás uán megszűnt. Az ide érkező, elsősorban kemény valutáért kalauzolt vadászok üzleti parnernek számítanak. A csaknem 1,3 milliárd forintos árbevételből tavaly 150 milliót hozott a vadászat. Hozhat ennyit az idén is, mert elszaporodott a vad, noha mégis óvatosan kell ritkítani az állományt, nehogy ijedtében elvándoroljon. A gazdálkodás tiszta eredménye tavaly 32 millió forint volt, az idén csak húszra számítanak. Ám azt is nagy eredménynek tartják, ha talpon maradnak, mert az infláció veszélyesen növeli a költségeket. Ez az a pont, amelyben a gazdaság egységei körzetében lakók nagyon figyelnek. Munka a Pilisben Szolgáltató gazdaság Felnézek a szemüvegem mögül, még egyszer kérdezek, amikor Anda István kimondja: — Ha a kormánynak, minisztereknek a jövőben igényük lenne, ugyanúgy meg kell fizetniük minden szolgáltatást, mint bárki másnak. Szükség is van itt a pénzre, mivel megfizethetetlen, s bizonyára áron aluli az erdei művelődési ház programja, a madárhallgatás, a vadles, a gyerekek másik élményforrását szolgáló vándortábor, a mindannyiunk csodálatát kiváltó fellegvár. Az élethez hozzátartozik a halál. Fából készül a koporsó, s ezért iparág, üzlet annak a gyártása. A visegrádi gépjavító üzem Esztergomba költözött. Ezzel a központ székhelyén munka- lehetőség szűnt meg. No, nem sok, ha azt vesszük. A központi irodákból tíz-ti- zenkét ember távozott Visegrádon, összesen pedig ötven. Ezenkívül vagy kétszáz fizikai dolgozó az egész területről folyamatosan, a múlt év óta. Ebben jelentős szerepe volt a budakeszi faipari üzem 80 százalékos felszámolásának, mert nem volt gazdaságos. Ezen túl nincs elhatározott létszám- csökkentés — közli a főigazgató-helyettes. Csak kismértékű fogyatkozás várható. Hosszú távú prognózist persze most sehol sem lehet készíteni. Idővel még ennek a pataknak a medre is megváltozik, amelynek a partján állok. Kovács T. István Dr. Fejér Géza, Délegyháza körzeti orvosa tizenkét éve teljesít szolgálatot a faluban. Ismeri az embereket, betegségeiket, hivatásánál fogva az élvonalban, elsők között tapasztalja az élethelyzetek romlásából következő egészségi károsulásokat. Hogyan élünk, miként dolgozzuk fel a nap mint nap ránk zúduló stresszhelyzeteket — erről beszélgettünk az orvossal. — Az életmód és az egészség összefüggenek. Ma sok minden változóban van, miként érzékeli ezt az orvos? , — Nem olyan régen arról panaszkodtunk — s ezt mi is igazoltuk —, hogy az emberek többet vállalnak, mint kellene, kizsákmányolják önmagukat, a nyolc óra munka után jön a másodállás, általános a túlhaj- tottság. Most változni látszik ez a tendencia, sok munkahely megszűnőben van, nagy a veszélye, hogy az emberek nemcsak a második, de a főállásukat is elveszíthetik. Mindebből következően növekszik a félelem, a stressz, a bizonytalanság érzése; s amire a beteg idejut, depressziós, neurotikus tüneteket észletünk. — Az orvos és a beteg kapcsolata bensőségesebb egy faluban. Kérnek-e, kapnak-e itt lelki erősítést az emberek? — Természetesen egy-egy találkozás során sok mindenről szó esik, a beteg nemcsak a fizikai panaszokról szól, s az orvos sem csupán a diagnózis száraz tényeit konstatálja. Mai világunkban azonban a lelki vigasz nem elég. Az embereknek anyagi támasz kellene, biztos tudat, hogy nem kell majd kenyérgondok között őrlődniük. Sajnos a szabadság ára a pénztelenség, s hiába halljuk, hogy jobb lesz a helyzet, ha az életnívó romlik. Mindemellett az orvosnak tisztában kell lennie azzal is, hogy bizonyos esetekben egyetlen szó vagy a beteg számára a megnyílás lehetősége is sokat segít, ezért DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: Máza Katalin. 9 Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. 9 Fogadónap: min den hétfőn 12—is óráig a szerkesztőségben. Címünk: Ep. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4461, i::8-IM7. Telefonos ügyeink Olajra lépnek az utasok — Lehetne telefonálni? — kérdezi egy fiatalember, csöngetés után, ahogy nyitom a kisablakot. — Kérem — mutatok a tér felé. — Ott az utcai telefon. — Ja? — húzza el a száját sértődötten, aztán sarkon fordul. Kicsit bánt a dolog, de hát nem engedhetem meg mindenkinek. Egy vonal ma már öt forint, plusz a beszélt percek ára. No meg. manapság nem tudni, kit enged be az ember. Figyelem őt az ablakon. Be sem megy az utcai fülkébe. Az élelmiszerboltban akar próbálkozni. Eszembe juthatott volna, hogy nemrég egy közeli ismerős jött panaszkodva: Nincs már használható utcai telefon. Mind feltörve, megrongálva. A távközlési hivatal szakemberei javítani sem győzik. Nem engedik már az üzemben sem telefonálni, mivel munkanélküli lett. Ha a régi kollégák szobájából akar valakit felhívni, már a portás néni kérleli félig sírva: — Ne haragudj, édes Ilonkám, nekünk is kitelik itten, ha téged, mint idegent beengedünk. Csak úgy zárójelben kérdezi dohogva: Ö lenne ott az idegen, huszonöt év után? No de, idegen lett itt sok minden, sok mindenki, sok mindent elfelejtve — sóhajtja, mielőtt még a készülékünket felemeli. Mitzinger Margit, a fóti Vörösmarty művelődési ház igazgatója sem közömbös a panaszok iránt. A községben is rongálják a telefonokat. Ö ezért azt ajánlotta a váci távközlési üzem vezetőinek, hogy az irodája telefonját ikre- sítsék a kultúrház előterébe szerelhető nyilvános állomással. Neki lenne ugyan ritkábban szabad vonala, de itt legalább biztonságban lenne a készülék. A nyitvatartási idő alatt, amely majdnem a nap teljes egészében tart, vonalhoz jutnának az emberek. Az igazgatónő nem győz csodálkozni a kapott válaszon, amely szerint ez nem oldható meg. ötvenezer fo rintba kerülne, de a postának nincs rá pénze. Ami nem szabvány megoldás, az nem megoldás? Igaz, olykor még a rendszerbe foglalt dolgok sem mennek rendszeresen. A Volánbusz Vállalat például bevezette volna a fóti főtéren, hogy az ott álló pavilonjában árusítja a busz- bérleteket. Ám a helyszínen hol van pénztáros, hol nincs. Főleg akkor nincs, amikor kellene, vagyis a hó végén, fizetés táján. Az igazgatónő, aki a kulturális élet szervezésével foglalkozik, a szolgáltatás eme nélkülözött kultúráját furcsállja. A Volánbusz más furcsaságaival együtt. Nem érti például, hogy a buszok padlóit miért mossák fejfájdító illatú, híg olajjal. Higiénikusnak nem mondható ez az eljárás. Az meg pláne sokat bosszankodhat, aki drága, fehér sportcipőben jár, s keni-feni ruháját, lábbelijét utazás közben. K. T. I. 1 fájlaljuk, hogy a vizsgáló mellett nincs még egy helyiségünk, ahol négyszem-, közt foglalkozhatnánk a beteggel. Sokszor azért akad el egy őszinte, a beteg számára fontos beszélgetés, mert nem alkalmas erre a környezet. — Milyen a falu életkora, vannak-e speciális, sajátos gondozást igénylő betegségek? — Talán úgy fogalmaznék, hogy nem fiatal a falu. Szólni kell azonban egy új momentumról. Nevezetesen, hogy sokan rokkanttá nyilváníttatják magukat, ezzel kapaszkodva a kenyérkereset utolsó lehetőségéhez. Nem arról van szó, hogy indokolatlanul hivatkoznak betegségükre, hanem esetleg egy stabilabb gazdasági helyzetben nem ezt választanák végső megoldásnak. Nagyon nehezen mondom ki, de számomra úgy tűnik, az emberek — még azok is, akiknek jelenleg van munkahelyük — úgy érzik, hogy tartósan, hosszú távon kell új félelmeikkel együtt élni. Meggyőződésem, ez az, amit az ember a legkevésbé visel el. Nem véletlen, h,ogy sok az alkoholista is. Sajnos a gyógyításukban elég nehéz eredményt elérni, bár aki önként jelentkezik, Tökölön ambuláns elvonókúrán próbálkozhat a kilábalással. Vannak még szívelégtelenséggel és cukorbajjal küszködő betegeink is — ők rendszeres felügyelet alatt állnak. — Milyen tárgyi feltételekkel dolgoznak? Van-e elég pénzük? — A faluban fogorvosi ellátás, illetve gyermekorvosi tanácsadás működik — ez egyelőre megfelelő szint. Nyilván mindig több kellene, mint ami adva van; mi is szeretnénk egy EKG-gé- pet, s az sem lenne baj, ha a laboratóriumi vizsgálatra — még a legegyszerűbbekre is — nem kellene Szigethalomra utazni. Egyelőre azonban mindez merő ábránd, az önkormányzatnak takarékosan kell gazdálkodnia a forrásokkal. Mi havonta 1500 forintot kapunk beszerzésre, ez eddig elég volt, s reméljük, elég is lesz. Szeretném újra hangsúlyozni, az egészségvédelemhez nem csak — és ném elsősorban — gyógyszer és fecskendő kell, sokkal inkább egy harmonikus élettér, ahol az ember — emberhez méltóan élhet. Vasvári Éva Duna-parti „A rany Legenda ” Egy kirándulás alkalmával jöttem rá, hogy kiesi a világ — és Szentendre a közepe. A Görög utcában ballagtunk, amikor belebotlottunk régi barátainkba, akik a görögkeleti szerb templomra (Blagovesztenszka) voltak kíváncsiak. De mi keresnivalójuk most itt Szentendrén a barátainknak. Könnyű kitalálni. A szerbek védőszentjének, Roszkónak ikonját keresik; ugyanis Roszkó a kolostorba lépése után a Száva navet vette fel! A török hódoltság után szerbek telepedtek le itt, akik templomokat építettek. Kutattuk hát Száva képmását a Blagovesztenszka templomban, valamint a görögkeleti püspöki rezidencia keltjében levő szerb egyházművészeti gyűjteményben. Végül a Kossuth utca elején levő Pozsare- vacska templom csodálatos képfalán, egy kevésbé feltűnő helyen rábukkantunk Szent Száva elmosódott vonásaira. De ha a Kossuth utcában vagyunk, nézzünk be a 3. és a 4. számú házakba. Az előző barokk épület 1780 körül épült, és szemet gyönyörködtető az ablakkeretek párkányhúzása és a kapuk asztalosmunkája. Még érdekesebb a másik, a XVIII. század második felében épült, a múlt idők hangulatát idéző többlakásos udvar. Mintha megállt volna az óra: szundikáló öreg házaspár az egyik ajtó előtt, és csend, amely nem jellemző Szentendre centrumára, vagy éppen a skanzenre. Odább, a Kossuth Utca 12. számú ház kertjének falát barokk íves, szép faragású kőkapu töri meg, kissé lejjebb pedig (5. számú ház) láthatunk egy ritkaságszámba menő kerti oldaltornácot, négyoszlopos klasszicista stílusú építményt. Viszonylag kevés látogató jár ebben az elhagyott utcában. Pedig az Arany Legenda fénylő mítoszát a későbbi kor szerényebb építészeti gyöngyszemei is díszítik errefelé. D. A, Ráckevei programod Gyógyító természet Nem véletlen, hogy napjainkban az érdeklődés a természetgyógyászat felé fordul, az elfelejtett — és újra felfedezett — orvoslási módok és természetes anyagok jótékony hatásúak az emberi szervezetre. Sorra alakulnak meg az újfajta ismeretek birtokában levők szervezetei, klubjai — olyan műhelyek ezek, ahol a kívülálló laikusok is hasznos ismereteket szerezhetnek. A kor követelményeivel lépést tartva a művelődési házak is egyre több természetgyógyászattal kapcsolatos programot szerveznek. A többi között ezt teszi a ráckevei Ács Károly Művelődési Központ is. Júniusban talpmasz- százs-, testmasszázs-. aku- puntúra-, relaxációs tréning s vegetáriánus főzőtanfolyamot szervez, amelyre várja a jelentkezőket. Felvilágosítást lehet kérni, s a természetgyógyászati cikket be lehet egyben szerezni: hétköznapokon 17- től 20 óráig, a művelődési házban. A kapkodva felhajtott kávé után irány a munkahely, amely még megv.ua, de holnap talán nem lesz. Egész nap a rohanás, mintha a nap huszonnégy órája is kevés lenne. És közben a töprengések munkáról, jövőről, pénzről. Az a félelmetes bizonytalanság, amely nemrég még elképzelhetetlennek tűnt, ma befészkelődött a családokba, s lassan, de biztosan hat: szorongást, feszültséget, ingerlékenységet kiváltva. Az egészség? A lelki épség? Erre gondolunk a legritkábban.
