Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

VÁCI ^OWCTP XXXV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1991. MÁJUS 13., HÉTFŐ Négyszemközt Bartos Ferenc polgármesterrel (I.) A békés rendszerváltás híve voltam Bartos Ferenc, még az országgyűlési képviselő­ségre pályázva, jelentette ki, hogy Vácott is szí­vesen vállalna közéleti szerepet. Honatya nem lett belőle, de „városatya” és polgármester igen. Meg­választásának körülményeit annak idején ugyan vitatták, ma ez azonban már senkit sem foglalkoz­tat. Ügy tűnik azonban, hogy a város polgárainak rokonszenvét még nem sikerült megnyernie. Igaz, megválasztása óta csak hat hónap telt el. Tulajdonképpen erről a hat hónapról beszélgettünk Bartos Ferenc polgármes­terrel. — Polgármester úr, az országgyűlési képviselő-vá­lasztás, majd a polgármes­ter-választás során úgy lát­szott, hogy ön szinte min­denáron részt akar venni a közéletben. Ez sikerült. Fél év után hogyan látja: meg­érte? — Ä képviselő-választá­son való kényszerű vissza­lépésem után volt egy-két válságos hónapom, de az­tán úgy éreztem, el kell felejteni a pengeváltást. Hárman indultunk, ketten országgyűlési képviselők lettek, és Katona Tamás, Vass István tisztességesen teszik, amit vállaltak. Fel­tétlenül megérte, hogy visszatértem Vácra, és köz­életi szerepet vállaltam. Hiszen nyilvánvalóvá vált, létre kell hozni egy ke­reszténydemokrata pártot, ez a szín szükséges a váci palettán. Egy speciális ré­teget el is vittünk szavaz­ni... — Amikor megválasztot­ták azt mondta, hogy a város lakosságát a követke­ző négy év munkájával kell megnyerni. Véleménye sze­rint, vannak már sikerek? — Négy évet kaptunk, nem felet. S eddig valóban nem értünk el látványos eredményeket. Az emberek csodákat vártak, ám még csak a rendcsinálás idősza­kánál tartunk. Kritika gya­nánt azt is gyakran hallom, hogy az emberek nem ér­zik a rendszerváltást. Ez részben jó, mert a békés átmenetre utal, részben rossz, mert nem elég gyors a változás. — ön annak idején azt mondta, csak közösen te­hetünk valamit. Megvan a közös tenni akarás? — Az önkormányzati tes­tületben igen. Kellő tole­ranciával, megfelelően együttműködve dolgozunk. A váci képviselő-testület elsősorban nem politikai szempontok szerint műkö­dik, bár kölcsönösen tisz­teletben tartjuk egymás ál­láspontját. — Mégis úgy tűnik, mint­ha hiányozna az igazi el­lenzék ... — A testületben van tisz­tes ellenzék, és elég erős ahhoz, hogy rászorítson bennünket: úgy készítsünk elő dolgokat, úgy alakítsuk elképzeléseinket, hogy az számukra, a kisebbség szá­mára is elfogadható legyen. De vannak, akik politikai alapon játsszák az ellenzék szerepét. — Talán ők azok. akik miatt néhányszor elvesz­tette önuralmát? Ilyenkor valami engesztelhetetlen gyűlöletet éreztem áradni önből az elmúlt időszak iránt. Miért ez a gyűlölet, hiszen kétdiplomás mér­nök lett, felelős miniszté­riumi állása volt? — Remélem nem azt akarja mondani, hogy le­gyek hálás annak a rend­szernek, amely taníttatott, kenyeret adott a kezem­be .. . Én gyerekként vé­gigéltem, hogy apámat ku- láknak nyilvánították, ki­rakták ügyvédi irodájából, a városban nem járhat­tam gimnáziumba, és lát­tam, hogy voltak, akik származásuk miatt egyálta­lán nem tanulhattak to­vább, akiknek háromszo­ros energiát kellett befek­tetniük, hogy valamit mégis elérjenek ... Később, a vá­ci járási és városi föld­hivatalnál kezdtem dolgoz­ni, és azért kellett itt hagy­nom a várost, mert nem vette be a gyomrom a bor­ravalós munkát ... Mind ezek ellenére, nincs ben­nem gyűlölet, és higgye el, én mindig is az abszolút békés rendszerváltás híve voltam... — Polgármester úr, jö néhányan vannak, akiknek az a véleménye, hogy a békés rendszerváltás a vá­rosban nem eredménye- nyezett mást, csak fejek hullását. — Furcsa vélemény ez, miután az első döntéseink között volt a városi kór­ház orvos igazgatójának kinevezése, akiről véletle­nül én is tudom, hogy párt­titkár volt. örülök neki, hogy így mi is legitimáltuk, szívem szerint mindenütt megcsináltam volna ezt a fajta megerősítést. Ha a városgazdálkodási vállalat igazgatójára gondol, az ő határozatlan idejű kineve­zésének határozott idejűre való változtatása után, azért kellett meggyorsítani az eljárást, mert a válla­latnál már nagyon nagyok voltak a feszültségek. Egyébként, ő is pályázha­tott volna, ha a végzettsé­ge megfelel a pályázati ki­írásnak. A közgazdasági szakközépiskola igazgató­nőjének távoztához pedig az önkormányzati testület­nek legfeljebb annyi köze volt, hogy megpróbálta tisztességgel rendezni az ügyet. Borgó János (Folytatjuk) Hat pályázó a kapitányi posztra Elfogadták a jelöltet Vác város rendőrkapi­tányságának vezetője Bol- csik Zoltán alhadnagy lett. Az elmúlt hét csütörtök délutánján a városházán ta­lálkoztak a jelölttel a vá­ros cs a környező települé­sek polgármesterei, huszon­négy igen szavazattal és egy tartózkodással egyetér­tésüket adták, megerősítet­ték a megyei rendőrfőkapi­tány jelöltjét. A pályázatra, amelyet e posztra-meghirdettek, hatan jelentkeztek, közülük a bí­ráló bizottság szakmailag hármat tartott megfelelő­nek. E három között volt Gergényi Péter r. százados megbízott kapitányságveze­tő, ám ő visszavonta egész­ségügyi okokból pályázatát, mert szervezete nem leírja városunk levegőjét. A huszonkilenc esztendős Bolcsik Zoltán Budapesten él, két gyermek édesapja. A Pest Megyei Rendőrfőkapi­tányságon dolgozott 1983- tól, idén február óta a váci kapitányság vezetőjének he­lyettese. Szakmájának meg­választásában édesapja Bolcsik Mihály nyugalma­zott r. alezredes nyomdo­kait követte, aki ismert személyiség Gödöllőn és környékén. Bolcsik Zoltán szakmai munkájáért több elismerést kapott, Vác és környéke nem ismeretlen előtte, hiszen nyomozói munkája során sokat járt e részen. Miért választotta Vácot, amikor pályázott Bolcsik Zoltán? Erre a kérdésre személyesen adott választ a polgármesterek előtt. Elha­tározásában szakmai és sze­mélyi indokok vezették. Részben a táj szépsége von­zotta. Ami a szakmai részt illeti, nem idegen előtte a terület, ismeri kollégáit. Olyan ember, aki tisztában van azzal, nem könnyű évek elé néz, ám mindig szerette a nehéz feladato­kat. — Annyit tudok mon­dani: megválasztásom ese­tén azt a vonalat képvise­lem, amit az eddigiekben Gergényi kapitány — hal­lottuk a jelölttől, aki bemu­tatkozását követően a pol­gármesterek záporozó kér­déseire adott választ. — Milyen kapcsolatot tud elképzelni a vagyon- és ön­védelmi csoportok és a rendőrség között? — erre volt kíváncsi dr. Gyaraki Ferenc Nagymarosról. Sán­dor István Sződ polgármes­tere ä sződligetiek nevében is beszélt,, amikor azt kifo­gásolta, hová lettek a kör­zeti megbízottak, Pongrácz János az Ipoly völgye köz­ségeire vonatkozó elképze­lésekre kérdezett rá. A nagybörzsönyiek gondjáról Kempf Gyula beszélt. A Dunakanyar megnövekedett idegenforgalmára, ezáltal a bűnözés terjedéáére hívta fel a figyelmet, s várt ki­elégítő választ az expressz- táborra vonatkozóan Orosz János. A kosdi és püspök­hatvani polgármester Boro- vits Ferenc és Pálházi Já­nos egyetértett azzal, hogy a hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni, s nem árt, ha a fiatalok nevelésére na­gyobb gondot fordítanak. Egyikük hangsúlyozta: — A fiatalok többsége azért követ el bűncselekményt, mert unatkozik. (halász) El kellene dönteni Á határidő lejárt. Nem fogunk tíz-tizenöt ember miatt, loválsb^yárni.,— je­lentette. ki Juhász István, Váchartyárt polgármeste­re a közelmúltban megtar­tott önerős társulási össze­jövetelen. Mint mondta, már tavaly óta húzódik a község tele­fonhálózatának bővítési ügye, többek közt azok miatt, akik nem adtak ha­tározott választ, akarnak telefont vagy nem. Erede­tileg hatvan-hetven mel­lékállomásban gondolkod­tak, és már az elkövetke­zendő napokban készül­nek is a hálózat kiépítési tervei. Ha minden jól megy, december végére te­lefon lesz a lakásokban. Ez év július elsejétől részvénytársasággá alakul a Távközlési Vállalat. Te­hát már ez a nap is határ­idő, hiszen az önerős társu­lat csak addig tudja elin­tézni a kedvezményes hi­telt az OTP-hél. Az összes költség előre­láthatólag nyolcvanezer forint, ebben benne van az ötvenezer forint hitel is. A telefonpóznák a köz­ség tulajdonát képezik majd, a társulat rendelke­zik azokkal. A későbbiek­ben akár a kábeltévé veze­tékét is vihetik azon a vo­nalon. Vajda Mit, hol, mikor? Májusi vásár Május 13., hétfő: 17.30- kor a Dunakanyar Fotó­klub Baráti Körében Szán­tó Pál bemutatja Vácról készült színes diapozitívjei- nek negyedik sorozatát. — 18 órakor az ifjúsági klub­ban dr. Harmos István elő­adása: A természet patiká­ja. Május 14., kedd: Délelőtt 10 órától egész nap meg­tekinthető Varkoly László festőművész önálló tárlata. — 15 órától tanyaklub­foglalkozás a Diáktanya programja keretében. Május 15., szerda: 11.30- kor a művelődési központ Élő adásban Kábeltévé — a kábeltévéről Ismét egyenes adással je­lentkezik a városi kábelté­vé Elektro Signál stúdiója május 15-én, 13 órakor. A stúdió vendége lesz Flamm János pszichológus, aki nemcsak a nevelés kérdé­seivel foglalkozik, hanem úgynevezett kényes — el­sősorban a szexualitást, a szexuális felvilágosítást érintő — kérdésekre is vá­laszol. Ezen az estén „a hóhért akasztják”, ugyanis a má­sik téma maga a kábeltévé lesz. Horváth László, a Kábeltévé Kft. ügyvezetője és Gergely Sándor, az Elektro Signál Kft. ügy­vezetője ezúttal a kamerák előtt ül majd, s válaszol a feltett kérdésekre. Feltehe­tően mindenre, ami a be­kötéssel, az üzemeltetéssel, a díjakkal, a csatorna bőví­téssel, valamint ä műsor­kínálattal, a városi televí­ziózással kapcsolatos. A kérdések már most is feltehetők: írásban a Vác Városi Kábeltévé Kft, cí­mére (pf. 106, Vác), telefo­non a 13-473-a's számon (amely az adás ideje alatt is él). Számítógép szeretnék lenni! Minek a nyugdíjasnak telefon? Megyek az utcán, amikor egy kurjantás hallatszik: Álljon meg! Másokkal együtt én is lecövekeltem. Visszanéztem és valóban — nekem kiáltottak. Egy öreg nyugdíjas jött hozzám. Láttam, fontos ügye szorította a kiáltásra. — Nézze meg, és írjon róla — szólt, mert úgy vélte, hogy én, aki csak olyan fol­tokat rakó varga vagyok ugyan, de megírhatom pa­naszát az újságba. Nézem a mutatott pa­pírt. Egyszerű és szabályos telefonszámla. Semmi rosz- szat nem tapasztaltam azon. Az összeg sem magas, alig éri el az ötszáz fo­rintot. összeadom a rubri­kákat, stimmel. — Jó ez a számla, bátyám — mondom. — Az ötven forint az al­ján, az mi? Nézem, megfordítom a számlát, s a hátoldalon lá­tom: késedelmi nyilvántar­tási díjként rótták ki az öt­ven forintot. — Későn fizette be a dí­jat, jogos a pénz. Nos, a jog már csak ilyen. Fizessen az elmara­dó! Csakhogy, ez sem ilyen egyszerű a „fennforgó” esetben. Miért? Csak azért nem, mert a távbeszélő- számlák fizetési határideje 1991. februárjáig mindig a hónap második felében volt kiegyenlítendő. Akkor kap­tunk egy körlevelet a Táv­közlési Vállalattól az új díjszabásról, s arról, hogy ezután minden hónap 13-ik napjáig leszünk kötelesek számláinkat kiegyenlíteni. Indoklás: „ ... a számítógé­pes rendszer megbízható üzemelése teszi ezt szük­ségszerűvé ...” Ezért nem szeretnék ma már tűzoltó és rendőr, bol­tos és huszár, mozdonyve­zető és gyepmester lenni. Nem, csak számítógép, az igen! Az szeretnék lenni! Lám, a számítógépnek kedveznek, a nyugdíjasnak — az aztán igazán nem sze­retek lenni! — nem. Ugyan­is ki vette figyelembe a nyugdíjkézbesítések idejét, azt, hogy a „járulékot” a hónap második felében kézbesítik? Ismerik azok a számítógépesek azt a borí­tékos módszert, amit az öre­gek legtöbbje művel? Ami­kor a különböző feliratú ta­sakosba elhelyezik a fize­tendő összeget? Amikor az utolsó boríték már üresen marad, mert a negyvenfo­rintos pulyikafarhát ára elfér borítékon kívül is. A Távközlési Vállalat működik. (Micsoda vállalat az olyan, amelynek külön törvénye van, hívják azt netalán a régi postatörvény megmaradt részeként is.) Még akkor is, ha az ember­nek furcsa gondolatai tá­madnak. Milyenek? Két­millió nyugdíjas van az or­szágban. Közülük — főleg a városokban — tíz száza­lékuknak van telefonja. A díjfizetés idejét változtatva elérhető, hogy 50-60 ezer nem bírja fizetni a vissza­térő késedelmi bírságot, kényszerül lemondani tele­fonjáról, és lám — minden befektetés nélkül — szület­het ugyanannyi új állomás. Semmiféle szándékossá­got fel nem tételezek an­nál inkább sem, mert elő­fizetője vagyok a vállalat­nak. Üjjat nem húzhatok. Humánus gondolkodást sem kérhetek számon egy válla­laton — amikor azt nincs hol, nincs kitől tanulják. Ezért szeretnék számító­gép lenni. Azért, mert ak­kor a fúvó széltől is óvná­nak. Pátyolgatnának, mert hiszik — az a gép képes lesz ember nélkül is mű­ködni. Ügy, ahogy ma min­den. Csankó Lajos színháztermében a váci ütősegyüttes hangverse­nye. Vezető: Fazekas László. — 16 órakor előadás a cu­korbetegek klubjában (34- es terem) időszerű egész­ségügyi kérdésekről. — 17 órakor a pedagógusklub­ban Schultz Tihamér elő­adása: Sugárzások hatása a szervezetre. Május 16., csütörtök: Reg­gel 9 órakor az Anonymus pedagógusklubban Ro- mankovics András előadá­sa: A differenciált tanu­lásszervezés és korlátái az iskola kezdő szakaszaiban. — 16 órakor az éremgyűj­tők egyesülete megbeszé­lést tart a Katona Lajos Városi Könyvtár előadó­termében. Május 17., péntek: 17.30­kor videóvetítés a Diákta­nyán: Ghost. — 17.30-kor a Dunakanyar Fotóklub if­júsági csoportjának Vázso- nyi Béla fotógrafikus be­mutatja új munkáit. Május 18., szombat: öreg­diákok országos találkozója a váci Siketnémák Intéze­tében. — 17 órakor idegen­ben játsszák a Tatabánya— Vác NB I-es labdarúgó­mérkőzést. — 17 órakor szabad klubnap a nők klub­jában. Május 19., pünkösdvasár­nap: Országos állat- és ki­rakodóvásár a Rádi úti nagy téren. Egyidejűleg Kisvácott, a szokott helyen tartják a használt gépjár­müvek vásárát. — Dél­előtt 10 órakor bérmálás a székesegyházban, a püspöki szentmisén. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. J5. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. @ Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32.2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. $ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents