Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

I. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1991. MÁJUS 11, SZOMBAT VÁLLALKOZNI PEDIG KELL! mányzatnál kezdett el ki­lincselni a vállalkozásához; most, amikor nehéz idők járnak a vállalkozókra is, újra belevágna? — Nézze, tíz éve ezt csi­nálom, nekem már nem tudnak újat mondani! Be­levágnék ... Persze vegye figyelembe, hogy múltam van, és azelőtt is anyagbe­szerző voltam ... — Milyen most a forgal­muk? — Nem panaszkodhatunk. A másik üzemanyagtöltő állomás a város másik vé­gén van, az emberek sze­retik, ha udvariasan szol­gálják ki őket, és mi igyek­szünk .., D. A.' A Pest megyei családok réme: a munkanélküliség. Sok ember munkakönyvvel a zsebében elbizonytalanodik, és nem igazán mondható el, hogy könnyen bele mernek vágni akármiféle vállalkozásba. Pedig Szűcs György, az Ipartestülctek Országos Szövetségének elnöke ennek el­lenére állítja, hogy más kiút számukra nincs. Persze ezeknek az embe­reknek a2 indulás első két évében adómentességet kel­lene biztosítani, különösen a szolgáltatásokban tény­kedőknek. Az egy-két sze­méllyel működő vállalko­zások fizethetnének például átalányadót. A kistelepü­léseken ugyanis jól behatá­rolható a fizetőképes keres­let, a várható bevételt is könnyen meg lehet határoz­ni előre. Lénárd József magánfu­varozónak Nagykátán két és fél esztendejébe ke­rült, míg végre megnyithat­ta a magánbenzinkutat. — 1983-ban kezdtem a fuvarozást — mondja —, de akkoriban még más időket éltünk. — Érdemes egy olyan, tizennégyezer lakosú kisvá­rosban még egy kutat nyit­ni, ahol már van egy üzem­anyagtöltő állomás? — Folyamatosan csak egy kút van nyitva. Mi árulunk 92-es benzint, háztartási tü­zelőolajat, kenőanyagokat, és a lakosság részére cse­réljük a gázpalackokat is. Lénárd József társával, Szécsi Györggyel tervezi, hogy a töltőállomáson nyu­gati mintára árulnak majd üdítőt, cukorkát, csokolá­dét, dobozos kólát és kávét is. Mivel éjjel-nappal üze­melnek, egy kis mosdót is szeretnének kialakítani. A benzinkút környékét füve­sítik, parkosítják. — ön még a rendszer- váltás előtt, az előző Önkor­Szakács Jancsika első osztályos a gyáli Kossuth Lajos iskolában, szeret tanulni, ám igen nagy szomorúság érte az el­múlt napokban. Ellopták a biciklijét az iskola ud­varáról. Szép, piros szí­nű BMX volt, amire Jancsika nagyon vigyá­zott. Még most sem ér­ti, hogyan tudta a tol­vaj elkötni, noha ö le­zárta. Pedig milyen egy­szerű; valaki vállra emelte. A BMX megvásárlását hosszas családi tanács­kozások és hosszas spó­rolások előzték meg. Ezt a nagymamától, id. Sza­Jancsika szomorúsága kacs Jánosnétól tudjuk, aki levélben írta meg a Jancsika szomorúságát. A nagyi azt is elpana­szolta, a család nem dúskál a földi javakban, ráadásul egy új kistest­vér érkezését várják, s a várással együtt járó pluszkiadások miatt egyelőre szóba sem jö­het egy új bicikli. Még használt sem. Pedig mennyivel könnyebb volt ezzel bekarikázni reggel, s hazasprintel- ni délben. És mennyi szép nyári kirándulás reménye foszlott széjjel! Ezt kivált egy olyan szerkesztő bácsi érti meg, akinek gyerekkorában soha nem volt bringája, pedig hogy vágyott rá. Jancsika nem kért, a nagyi is csak a ténye­ket közölte. Mi viszont megtoldjuk azzal, aki­nek netán van egy ki­nőtt vagy megunt ke­rékpárja, az küldje el vagy vigye el Szakács Jancsikának Gyálra, a Bocskai út 122. számra. (—gye) MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Döntenek, majd döntögetnek? Dabason sok gond van a strandokkal és az uszodákkal. „Nincs szükség arra a sok lubickolásra” — tartják a város vezetői, szokás szerint újabb népszerűtlen dönté­seket vállalva. Karakán kiállás. Minek hajszolni az öl­esé népszerűséget? A strand körüli vitával párhuzamo­san folyik a Kossuth Lajos Általános Iskolához csatla­kozó, hat tantermes, tanuszodás épület sorsának tárgya­lása. Az épület félig készen áll, május végére tető alá kerül, de hogy mi lesz aztán, még senki sem tudja. I. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1991. MÁJUS 11., SZOMBAT MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON A képviselő-testület el- hibázottnak tartja mind a helyszín kiválasztását, mind az iskolának az uszo­dával való egybeépítését. Két évvel korábban, 1989-ben vetődött fel a tanuszoda ötlete, ez akkor 2000 gyerek úszásoktatását biztosította volna. Ojabb általános iskolai tanter­mekre is szükség volt, így kézenfekvő megoldásnak tűnt a két funkció össze­kapcsolása. Ez a „házas­ság” természetesen meg­drágította a tantermekre vetített fajlagos költséget — a képviselő-testület tag­jai fel is róják a korábbi vezetőknek —, csakhogy a számokkal is lehet mani­pulálni. Egy uszoda és egy iskolaépület külön-külön alapozva, közművesítve drágább, mint egy épületen belül elhelyezve. Az önkormányzat persze azért számolja kizárólag a tantermek költségét, mert az uszodát semmiképpen nem akarja befejezni! Ver- mesebb képviselők a me­dence szétverésének gondo­latától sem riadnak visz­DABASI HÍRLAP Veretű munkatárs: Manila Oy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap aaindea hétfőn 14-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. s*. 14ÍÍ. Telelőn: 138-2399/283 sza. Szelídebb társaik úgy vélik, egyszerűbb lenne feltölteni, bedeszkázni és tornateremként működtet­ni. Abban az esetben, ha az épület iskolaként üze­mel. De tulajdonképpen ezt sem akarják! Jobb megoldásnak tartanák a város több pontján „el­szórni” a tantermeket. Hogy mit szól mindehhez az általános iskola igazga­tója? — Idén három alsós ta­nulócsoportnak nincs helye, jövőre már négy elhelyezé­sével lesz gondunkl Most két csoport a szakmunkás­képzőben, egy a gimnázium kollégiumában tanul albér­letben. A felső tagozat sincs jobb helyzetben, 30 tanulócsoportot kell nyolc tanteremben elhelyezni! Az alsó tagozatos osztá­lyok most is szétszórtan — egy nyolc, és 2 két tanter­mes iskolában — helyez­kednek el a városban, kö­vetve azt az elvet, hogy a kicsiknek minél kevesebbet kelljen utazniuk. Azokon a területeken, ahová az ön- kormányzat újabb tanter­meket javasol, kevés a gyerek, a meglevő hely is elégnek bizonyul. Viszont a feleslegesnek ítélt, félig kész, tanuszodás iskolaépü­let tőszomszédságában egy új, 220 lakásos lakótelep ontja hanjarosan a kisisko­lásokat! — Legalább 20 évig lehet itt még gyerekekre számí­tani — tervezi a jövőt az igazgató. — Ha Felsödaba- son építenének új iskolát, ahol még húsz gyerek sincs, a lakótelepi gyere­keknek kellene ingázni. Nemcsak az utazással lenne gond, a tanítás mi­nősége is kárát látná a helyhiánynak. A nyelvi csoportoknak, a speciális felszerelést igénylő tantár­gyaknak, a könyvtárnak és a szakköröknek mind kü­lön helyiségre van szüksé­gük. A tantermeknek tehát meg kéne épülniük. És hogy állunk az uszodával? — Egy korábbi felméré­sünk tanúsítja, hogy a da- basi gyerekek nyolcvan százaléka nem tud úszni. Tizennégy százalékuknak könnyített testnevelést ii elő az orvos, ami vízben végezve még hatékonyabb. Mindezeket figyelembe vé­ve, nagyon fontosnak tar­tanám a tanuszoda befeje­zését. Az igazgató tudja, hogy a mostani pénzügyi hely­zetben szinte lehetetlen a kívánsága, ezért már a hat tanterem megépítésével is elégedett lenne. De miért ne higgyünk a csodákban? Ha valakinek van pénze és vállalkozó kedve városi strandot építeni, hátha másvalaki a dabasi gyere­kek úszásoktatására költe­né szívesen. A városnak pillanatnyi­lag 5 millió forint áll ren­delkezésére, hogy tetőt hú- zasson a félkész épület fö­lé, és úgy-ahogy megvédje az idő és a hívatlan láto­gatók kártételeitől. A kép­viselők új hasznosításra kérnek javaslatot, az ere­deti terv támogatói azon­ban megpályázták a Műve­lődési és Közoktatási Mi­nisztérium támogatását. Pachner Edit Két falu, egy orvos A közelmúltban Kókán az önkormányzat testületi tanácskozásán dr. Németh András bejelentette, hogy tárgyalások folynak egy Er­délyből áttelepülő gyermek- orvos alkalmazásáról. Te­kintve, hogy a kókai gyer­meklétszám nem teszi le­hetővé az önállóan alkal­mazott gyermekorvost, Ko­ka község Dánnyal fog ösz- sze, és közösen alkalmaz­ná az orvost. A tervek szerint a lakást a kókai önkormányzat biz­tosítaná, az átjárás költ­sége a dányiakat terhelné. Az orvos munkaidejét úgy határoznák meg, hogy dél­előtti-délutáni váltásban, mindennap sor kerüljön rendelésre, mindkét köz­ségben. Az önkormányzat bízik benne, hogy a Nép­jóléti Minisztérium támo­gatja a tervet, s biztosítja a gyermekorvos bérét. Reggeli dohogás Régen volt az, amikor a Pest Mégyei Hírlap mellett még országos napilap elő­fizetésére ii-futotta már ak­kor kifillérezett zsebpén­zemből. Újabban ennyire nem telik, csak hellyel-köz- zel, néhanapján. Am a me­gyei újságot reggelente ma­gam szerzem be. Így koráb­ban vehetem kézbe. Már amikor kapható ... A minap ugyanis hiába siettem fél hétkor a vasút­állomás várótermi trafik­jához. Már elfogyott. — Ilyen kelendő? — kér­deztem az elárusítót. — Ahogy vesszük — kap­tam a választ —, harminc darabot rendelünk napon­ta. Előfordvl — az utóbbi egy hónapban egyre több­ször —, hogy ezzel szemben csak tizenöt-húszat kapunk meg. A másik fele szőrén- szálán eltűnik a vonaton. Ellopják, érti? Ellopják a Hírlapot! Ki látott már ilyet! Szerintem egyszerű. A tettes!ek) eladják valahol. Pénzt keresnek vele. Hop­pá, jutott eszembe a felis­merés. Legalább árusítanák — mondjuk — csütörtökön­ként a nagykátai nagypia­con, Ott bizonyára megven­nék, ha lopott, ha nem. Ha már nem akad erre hírlap­árus, becsületes vállalkozó. Merthogy a piacolók hada — ha újságot akar olvasni, vagy tökmagot belecsoma­golni — vánszoroghat bá­tyustól, szatyrostól a vasút­állomással épp ellenkező irányba. A postáig. Ha oda nem fér be — márpedig ilyenkor előfordul — az áruházi pavilonig. No meg — dohogtam to­vább magamban — miért nem lehet felével többet rendelni? Be kellene kalku­lálni az illegális „kolléga” működését! Hogy mi tör­ténne, ha ő szabadságra menne, s egyszerre negy­venöt Hírlap érkezne a tra­fikba? Rém egyszerű: meg­vennék a hajnali és reggeli bejárók. Akiknek egyéb­ként nem jut. Mint most nekem ... Közben a vásártéri ABC- hez értem. Az üditösreke- szelc közé szorított, hosszan kígyózó sor végéről árgus szemekkel kiszúrtam azt az egy darab Pest Megyeit, amelyik a pénztár melletti láda tetején árválkodott. Nehogy valaki megvegye! Tétova kar nyúlt felé — szuggeráltam tekintetem­mel. Ne, az istenért, ne te­gye! Az Expressz újságot markolta meg. Még egy lé­pés: kezemben a LAP! Si­került. Micsoda szeren­cse ... (Fetó) tapiomenti hírlap Vezető munkatárs: Manila Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Deák Attila. 9 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. Térkép: tér és kép Az utóbbi időben többen szólítottak meg:, hogy merre találják ezt vagy azt az utcát. Bizony, kénytelen voltam néhány esetben széttárni a kezem, mert nem tudtam út­baigazítást adni. A kisördög nem hagyott nyugodtan, ezért átböngész­tem a legfrissebb (!) nagykátai térképet. Ez állt rajta: Nagykáta járásszékhely térképe. Készítette és sokszoro­sította a Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1963. Kiadja: Nagykáta Községi Tanács V. B. Készítéséért felel: Nyitrai Ferenc. Mosolyogtam és eltűnődtem: strand? Park étterem? Szülőotthon? voltak, mint annyi más. Egy-két hivatal üj helyre költözött (és valószínűleg: költözik). Nevek vál­toztak és változnak. tJj szervezetek jönnek létre új he­lyen és házszámmal. Természetes folyamat ez. Követi a politikai, társadalmi, gazdasági változásokat. Éppen ez igényelné mihamarabb a város lakosának, vagy az idetévedő idegennek pontos eligazítását. S amíg az új térkép elkészül, addig is jó lenne öt-hat tájékozta­tó táblát elhelyezni a város forgalmas pontjain. Szegedi Pál Talán még nincs minucu elveszve (Vimola Károly felvétele) Lopják a Hírlapot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents