Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

xxxiii. Évfolyam, io9. szám 1991. MÁJUS 11., SZOMBAT Kapitány, kapitány... Lázadás vagy demokrácia? Eikezúöd&tt. S várható volt. hogy az előzmények után akárcsak felsőbb szinteken, lentebb is akadnak majd furcsaságok, lesz­nek politikai csatározások, talán még botrányok is. De hogy éppen Menoron?! A városi rendőrkapitányi posztra kiírt pá­lyázat megjelenése után persze a környéken is megkezdődött a találgatás, kik aspirálnak a csillagos mundérra. Azután lanyhult az érdeklődés, mert szinte mindenki biztosra vette, hogy egyetlen igazán esélyes jelölt van: dr. Jakab Géza rendőr ö-magy, a talán első demokratikusan választott parancsnok, akit körülbelül másfél éve — az ő szavaival élve — a kapitány­ság állománya cme't piedesztálra. Akkor még nagy bátorság kellett ahhoz a rendőrségen belül, hogy akár küzrendűrük, akár tisztek aláírásgyűjtéssel kényszerítsék ki volt parancsnokuk leváltását, s egyik társuk kinevezését a helyére. Monoron dr. Jakab Géza így került a kapitányi székbe . . . Másfél év alatt persze sok minden történhet. Megváltozhat például a rendszer. S változnak az emberek, a vélemények is. Amikor az erre hivatott öttagú bizottság tagjai munkához láttak, kiderüli, hogy a monori rendőr kapi­tányi posztra mindössze két pályázó van, s -közülük is az egyik eleve alkalmatlan­nak bizonyult. Az „állva maradt” aspiráns dr. Jakab Géza volt. A bírálóbizott­ságban az ORFK és a me­gyei rendőr-főkapitányság, a monori állomány egy-egy képviselője, egy körzeti polgármester, valamint egy egy tekintélyes független szakértő kapott helyet. Az ő tisztük volt javasla­tot tenni a megyei főkapi­tánynak, aki azután az ide­vonatkozó törvény értel­mében döntötte el, kit kí­ván kinevezni a városi rendőrkapitányi posztra. En­nek a döntésnek az életbe lépéséhez azonban — a me­Hoínap verseny A Monori májusi napok keretében sportprogramot is kínálnak a szervezők. A vá­rosi sportalbizottság ház­tömb körüli nyílt kerékpá­rosversenyt hirdet május 12-én, vasárnap 11 órára. A rajt és a cél egyformán a Vigadó étterem előtt lesz, s az Ady Endre út, Móricz Zsigmond út, Mátyás király út, Kossuth Lajos út körül- * belül 2 ezer 409 méteres szakaszán korosztályonként egy, kettő vagy három kört kell megtenniük a bringá- sokrrak. Természetesen a nem helyben tanuló vagy dolgozó érdeklődőket is szí­vesen fogadják. A gyülekező és a nevezé­sek leadása fél tizenegytől lesz a Németh Ágoston ut­cában. Mindenki a saját fe­lelősségére indul, de a szer­vezők kérik, hogy csak műszakilag kifogástalan ál­lapotú kerékpárral jelent­kezzenek a versenyezni vá­gyók. A verseny útvonalát a Monori Rendőrkapitányság közlekedésrendészete bizto­sítja, s egyben az autósok figyelmébe ajánljuk, hogy a fenti útvonalon 11 és 13 óra között forgalmi korlátozás­ra számítsanak. —ki MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. @ Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Mnuor. Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tól 11-ig. gyei szinttel ellentétben- — a helyi önkormányzatok egyetértő állásfoglalása kell. így hát miután a bírálóbi­zottság elvégezte a munká­ját, s a megyei főkapitány is mindent meggondolt, min­den t megfontolt s arról, le­vélben értesítetté Monor város polgármesterét dr. Rados Máriát, utóbbi össze­hívta a körzetbeli polgár­mestertársait, hogy alakít­sák ki véleményüket... Az ezen a fórumon el­hangzottak sok érdekes ta­nulsággal szolgálhatnak, ezért a témára visszaté­rünk. Az mindenesetre vi­tathatatlan, hogy a jelenlé­vők nagy felelősségérzettel, körültekintően, és alapos tá­jékozódás után döntöttek. Vita kerekedhet — írtuk lapunk csütörtöki számában ugyanerről a témáról. Ezzel szemben — vihar kereke­dett. A Monorhoz tartozó rendőrök képviselője Baár Pál főhadnagy ugyanis meghallgatást kért a pol­gármesterektől, s elmondta, hogy az állomány 90-05 szá­zaléka nem kíván dr. Ja­kab Gézával együtt szol- gálni. Szakmailag rendkívül fel­készült, céltudatos, ered­ménycentrikus egyéniség­nek tartják ugyan, emberi tulajdonságai — despotiz- mus, akarnokság, bosszúál- lús, mások lebecsülésére, megalázására való hajlam —'s legalábbis, etikailag tisztázatlan . vállalkozásai miatt viszont képtelenek a további együttműködésre. Ezt egyébként megerősítet­te a szintén meghallgatott közlekedési és közbiztonsá­gi osztályvezető, a közleke­dési alosztályvezető, a bűn­ügyi osztályvezető és a pi­lisi rendőrállomás vezetője. A testület elé kért dr. Ja­kab Géza részben cáfolta a vádakat, részben úgy vélte, az elégedetlenség éppen an­nak tulajdonítható, hogy rendet, fegyelmezettséget, rendőrhöz méltó magatar­tást, munkát, eredményt követel. Cserébe viszont előléptetést javasol, jutal­maz, lakást szerez. Néhány kérdésre adott válaszából azonban úgy tűnt: van alap­ja beosztottjai félelmének. Végül a polgármesterek titkos szavazással döntöttek álláspontjukról. A tizenhá­rom jelenlévő közül nyol­cán dr. Jakab Géza kir.ev zése ellen voksoltak, né­gyen mellette, egyvalaki tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy a megyei főkapitány­nak újabb pályázatot kell kiírnia. Dr. Jakab Géza pe­dig bejelentette, valószínű­leg a BRFK állományában dolgozik tovább ... S hogy volt beosztottjainak akciója lázadásnak, vagy a demok rác ia megnyilvánulásának tulajdonítható-e? Erre is visszatérünk... V. J A munka nélküli diákok Hol tamdion doléozni? Riasztó hírek érkeznek a munkanélküliség terjedéséről — az ország minden tájegységéből. Nem kivétel ez ailól — sajnos — szűkebb pátriánk sem, ahol egyre-másra szűnnek meg a mun­kahelyek, sok dolgozónak (szakmunkásnak, betanított mun­kásnak) kötnek útilaput a talpa alá. A Monori 205. Számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézetet sem kíméli ez az akut problé­ma. N"o nem a tanári kart fenyegeti a munkanélküliség veszé­lye, hanem a különböző évfolyamok tanulóit. A sokakat érdeklő és fő­leg érintő problémáról be­szélgettünk dr. Dobos György igazgatóval. Hj Utcára kerülnek a szakmunkástanulók? — Egyes fővárosi munka­helyeken már megtették ezt az eléggé furcsa lépést. Nálunk is -fenyegető a hely­zet, mert néhány — koráb­ban megbízható — partne­rünk egyszerűen csődöt je­lentett. Első helyen emlí­teném a gyömrői székhelyű Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalatot, amelynek igazgatója három héttel ez­előtt küldött egy levelet, amelyben értesít bennün­ket. hogy a kőműves- és fes­tőtanulókat a jövőben nem tudják foglalkoztatni, mart egyszerűen nincs munkájuk. A felnőtt dolgozóié egy ré­szének is fal mondtak már, s az ipari tanulókat sem tudják már „eltartani”. Mert bizony az ösztöndíj, a munkaruha, s egyéb szociá­lis juttatások elég sole pénzt kivesznek a cégak zsebeiből. Elfogytak a vállalatok tartalékai, s ezárt kénytelenek e radiká­lis lépés megtételére. Bl Mi lesz az utcára került gyerekekkel? — A tanév végéig vala­hogy „eltartják” — foglal­koztatják őket. Jól tudjuk, a tcngés-lengés komoly szakmai ismeretek elsajá­tításától fosztja meg a gye­rekeket, de tehetetlenek va­gyunk. Azért próbálkozunk máshova (például vállalko­zókhoz) bekönyörögni a gyerekeket, egyelőre kevés eredménnyel. Most úgy áll a helyzet, hogy a hamaro­son kirepülő harmadiko­sokon kívül húsz 'kőműves-, illetve festőtanuló további sorsa bizonytalan. g| Más szakmában is ez a helyzet? — Nem csak az építőipar van padlón. Autószerelő ta­nulóink a Monori Állami Gazdaságban sajátíthatják el a szakma fortélyait. A gazdaság a közelmúltban bérbe adta szervizét, de szerencsére az új gazda — llg Péter vállalkozó — vál­lalta, hogy — természete­sen az állami gazdaság költségén — a gyerekek to­vábbra is használhatják a műhelyt a gyakorlati fogá­sok .elsajátításéira. Ám itt van még egy gond. Van a gazdaságban egy tanmű­hely, Szeretnénk bérbe venni (megvenni sajnos nem. tudjuk), de a vezér­igazgató urat képtelenség személyesen elérni, hogy le­üljünk tárgyalni. Már kénytelen voltam egy leve­let írni, de arra sem kap­tam tőte választ. B Hallhatnánk jobb híreket? ' • — Sikerült egy fővárosi céget felkutatnunk a IX. kerületben, ahol az eszter­gályos- és lakatostanulóin­kat tudják képezni. Igyek­szünk keresni több ilyen vállalatot vagy kisszerve­zetet. hogy minél előbb megoldódjanak ezek a gondjaink. ü Hogyan zárultak a közelmúltban lezajlott felvételik? — A szülőknek is szembe kell nézniük az új, változó helyzettel. Az idén csak azokat a gyerekeket tudjuk ősztől oktatni, akiknek szü­leik munkahelyet is szerez­tek. Örömmel mondhatom, hogy a 7-3 százalékos hiány ellenére, a tervezett több mint négyszáz fős tanuló­létszám megvan. EH Új kísérletük, a ke­reskedelmid adó-képzés milyen sikerrel kecseg­tet? — A vártnál nagyobb volt az érdeklődés. Hetve­nen jelentkeztek az első évfolyamra, de csak har­minchat most végzős nyol­cadikost tudtunk felvenni. ES Ez már az ú j utak keresésének is felfogha­tó. Van-c még üres pat­ron a tarsolyukban? — Talán igen. összeállí­tottuk intézetünk válság- kezelő programját, amely rövidebb és hosszabb távra is meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek az iskolavezetésre . hárulnak. A programot megvitattuk a tantestülettel. Kollé­gáimmal együtt azon le­szek, hogy a stratégiai cé­lokat is tartalmazó prog­ram kis és nagy feladatait egyaránt megoldjuk. S ha már itt tartunk, örömmel számolhatok bs arról,, Hogy a hét elején birtokba ■ ve­hettük új és szép iskolán, hat az Ipar utcában. Folva- .matps az átköltözés. Úgy tervezzük, az idei szak­munkásvizsgákat már ott fogjuk megtartani. El kell mondanom még. hogy a vá­rosi építőipari-költségve­tési üzem szépen dolgo­zott. Új otthonunk — úgy gondolom — lehetővé te­szi a következő időszakban a még színvonalasabb szaik- m unikáak épzés t. Az igazgató némi opti­mizmust is tartalmazó sza­vai sem takarhatják el a gondokat. Sürgősen ki kell dolgozni az ipari tanulók képzésének az új rendsze­rét, amely megfelel a vál­tozó, illetve változóban lé­vő gazdasági rendszernek. Az eddiginél is jobban kel­lene támogatni azokat az üzemeket, vállalatokat, kft.-ket, amelyek a jövőben is hajlandók pénzt áldozni a szakmunkásképzésre. Mert ne feledjük, a jövő évezred leendő munkásait kell kinevelni ebben az év­tizedben. Gér József MONORON Vásár Országos állat-, kirakodő- és autóvásár lesz Monoron a vásártéren 1991. május 19-én. amelyre a szokásos feltételekkel várják az áru­sokat és a leendő vevőket. — Tudja, a maga nevét én már régebben is hallottam. Idegesített. Ki ez a nő, aki mindent megír? Meg kéne tör­ni. Szerencséje, hogy nem ha­marább találkoztunk. Amikor még élveztem, ha valaki pad­lóra ment. Minthogy, istennek hála, nem találkoztunk időnek elöl­te, most fellapozhattam a jegyzettömbömet, hogy pa­pírra vessem Gulyás Gyula la- iorságának és megtérésének történetét. Tudom-e, kérdezte, hogy évekig ö volt; Monor fe­negyereke? Hogy a képe ki volt téve a vendéglátóhelyek abla­kába, mint nemkívánatos szgr mélyé? s hogy ember annyi aljasságot nem művelt, mint ő? És akarom-e, hogy elmondja, hogyan változott meg? De még mennyire. — A cigányok nagyon babo­násak. Amikor én gyerek vol­tam, nyári időszakban, akkor n kint aludtak a putrik előtt, és meséltek. Jaj, micsoda me­séket! olyan félős lettem én ezektől, hogy majd meghaltam. A szögön lógott egy kabát, én arról is azt hittem, ember, folyt rólam a veríték az első hajnali kakasszóig. De akkor is hiába láttam, hogy kabát, tudtam, az az előbb még em­ber volt. Még amikor megnő­sültem, akkor is egész éjjel égni kellett a villanynak. Ha részeg voltam, az volt a jó, ak­kor nem számított semmi. Ahogy mostanában végiggon­dolom: lehet, az ördög már akkor tud a, hogy ez az ember aki én vagyok, egyszer meg fog térni. Azért hozta rám azokat a szörnyű félelmeket. — Tizennyolc évesen nő­sültem. De valahogy üres volt a szívem. Mindent megpróbáltam, hogy be­töltsön ezt az ürességet. Szórakoztam, ittam, neki­mentem mindenkinek, kár­tyáztam, nőket adtam cl pénzért, ha meg nekem kel­A tékozló fiú megtérése lett nő, és az nem akarta, pofonokkal kényszerítettem. Persze, úgy már neki se volt jó, meg nekem se, de nem érdekelt. A többiek meg adták alám a lovat, hogy hű ez egy kemény gyerek — és én már való­sággal élveztem, ha valakit a padlóra tettem. ’77-ben aztán volt egy nagyon csú­nya, utálatos verekedés a Vigadóban, nem is mondom el a részleteket. Ott még a rendőrök is kaptak... Bör­tönbe kerültem. De még ott se voltam békén, még ott is éreztem magamban azt a nagy ürességet, me­gint csak verekedéssel töltöt­tem volna be. Néha eszem­be jutott, hogy engem senki nem szeret. Senki nem szólt úgy hozzám, hogy na, mi van veled ... Pedig amilyen kemény voltam kívül, olyan puha belül. Ha láttam egy filmet, amiben a gyöngébbet bántották, vagy egy szép jelenetet, el­fordultam, sírtam. Másfél év múlva szabadultam, a feleségem félt tőlem, elha­gyott. Refes voltam, ki vol­tam tiltva mindenhonnan. Felvettem egy modort: „add ide, vagy pofán verlek!” így éltem. Volt már vagy öt be­telt munkakönyvem. Reg­gelenként remegett a ke­zem. Ha valaki szólt hoz­zám, meg tudtam volna marni. Még orvosnál is vol­tam, hogy idegrendszeri probléma ez, vagy mi? Egy nyári napon a vas­útállomáson találkoztam egy lánnyal. Nem ismerte a híremet. Boldogkőváral­jára való volt. Feleségül vettem. Oké is volt egy da­rabig, vagy három hónapig. Gonosz lettem megint. Csak tomboltam, ittam, nőztem. Megszületett az el­ső fiam. A feleségem járt szegénykém telek, lakás után, szeretett volna jobb körülményeket, hogy akkor talán én is más leszek. Vé­gül kaptunk egy telket, építettem rá egy szobát — de sehogy se volt jó. Nem lett volna jó nekem akkor a Lollobrigida se, a palota se. Még mindig az az üres­ség ... És akkor egyik nap szembe jött velem R. Péter. Korábban ő is bűnözött. Rám mutatott az ujjával, és azt mondta: „Gyula, ne élj így! Jézust megfeszítették érted! Gyula, az üresség helyére„ ami benned van, oda Jézusnak kellene beköl­tözni!” Én belém mintha a villám csapott, volna. Az­előtt csak bálványokról meg templomokról hallot­tam. Tudtam, hogy Mono­ron is vannak egyházak, de hát énhozzám gyerekko­romban se jött oda se ka­tolikus, se református, se pap, se hívő, hogy mi van, te kis ,cigányfiú, bánt té­ged valami? A Jehova ta­núi, azok persze igen, de ők mindjárt azzal kezdték, hogy: elkárhozol! Na, gon­doltam, hát nincs nekem elég bajom, még ezek is fenyegetnek... De mikor Péter azt így nekem szegez­te, hogy Jézust megfeszítet­ték értem, egész éjjel gon­dolkoztam. Hát ki más lenne hajlandó énértem meghalni? Vagy én kiért? Eszembe jutott a Csipás. Hát meghalnék én a Csí­pésért?! Jézus meg minden ilyen emberért meghalt, mint amilyen én is voltam, aki a büdös pálinkából egy este hét-nyolc decit meg­ivott, meg még ami jött... Egyik nap mentem haza. Szépen felöltöztem, elővet­tem a gitáromat. A leg­szebb számokat játszottam, de semmi nem volt rend­ben. Kérdeztem a szomszé­dokat, nem tudják, hol a fe­leségem? Mondták, a gye­rekkel a gyülekezetbe ment,. Úgy, ahogy voltam, a gitárral a kezemben, el­mentem utánuk. Valaki így szólt: „aki újjá akar szü­letni, álljon ide!” És én odaálltam. Nem is tudom, hány száz bűnömet sorol­tam fel. De ezután szinte fizikálisán éreztem, hogy már nincs bennem az az üresség. A régi világomnak hátat fordítottam. Nem iszom, nem dohányzom. Boldog vagyok a családom­mal. Tisztelem a törvényt. Most én vagyok a család feje. És van erűm hozzá, hogy másokért is dolgoz­zak, mert aki nélkülözik, azon segítenem kell. Gon­dolja el, még bánván van­nak körülöttünk, akik föld­be ásott putriban szüléitek és a cigánytelepen laknak, ahol még az ősi törvények vannak. Kell nekik a segít­ség. Én felépítettem egy eme­letes házat. A földszintjét úgy alakítottam ki, hogy ott • mindenkinek legyen helye, aki közénk jön. Nincs ne­künk papunk, vezetőnk se. Szabad keresztényeknek hívjuk magunkat. Közöt­tünk nincs egy okos ember se. Mi csak leülünk, for­gatjuk a Bibliát és tudjuk, hogy a názáreti Jézus, a szeretet közöttünk van. Én így találtam magamra ál­tala. Tudja, milyen jó sza­badnak lenni... ? Egy hosszú, magyarázó be­fejezést akartam írni. Rájöt­tem: nem kell. Akinek füle van a hallásra, ebből a mono­lógból kiérti azt, mi lényeges. K. jíű.

Next

/
Thumbnails
Contents