Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-09 / 107. szám

I. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1991. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK D U MA TÁJ SV.ENTENDttEI-SZ.IGEX • CSEPEL-SZ1GET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGEXSZENX­MIKLOS 6 FŐT • GOD A bogdányiak kiutat keresnek Az esti fejes megvárható Ha kell, salátareceptet ajánl A vállalkozási szabadság Kiteljesedése óta az emberek — lakóhelyük környékén — gyanakodva figyelnek minden üzlet­nyitást. Ez aligha véletlen, mivel sajnos egyre mindennaposabb tapasztalat: a bezáró zöldséges, papírbolt, tisztító vagy élel­miszerüzlet helyén puccos butik, zajos játékterem vagy kocs­ma nyílik. Nyilván aggodalommal figyelgették a szigetszsnt- miklósi Radnóti Miklós utca lakói is, vajon mi lesz a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ bútorboltjának helyén. Ahogy formálódott a belső rész, ahogy kialakult a jellegzetes patikai tára, ahogy elkészült az éjszakai ügyelet gyógyszerkiadó ablakocskája, úgy érezte a környékbeliek egyre erősödő rokonszenvét, sze- retetét Dulovitsné Karika Stefánia a hétfőn megnyilt magán­patika tulajdonosa. Magánpatika Szigetszentmikfóson Duna bőgd án y ban a ter­melőszövetkezet központját titulálja néhány helybeli fehér háznak. Minden te­lepülésen elneveznek így egy-cgy épületet. Az Úttö­rő Mgtsz irodaháza való­ban fehér. A földszinti be­járó mellett jobbra egy feliratról tejigénylésrc le­het következtetni. Falép­csők vezetnek az emeletre, ahol Nagy Vilmos elnök irodáját találom. Heteket tud még csak maga mögött új beosztásá­ban a gazdaság volt műsza­ki főmérnöke. Az új elnök- választáskor hárman indul­tak pályázóként, miután ő került a gazdaság élére. Tőle tudom meg az ajtóíel- irat okát is, ami sok min­dennel összefügg. Meghatározónak érzem a szövetkezetét Dunabogdány életében. Ügy is, mint a helység gazdasági forrásai­nak egyikét, no meg, ami most nagyon lényeges, munkaalkalom-teremtő egy­séget a faluban. A szövetkezet, melynek tevékenységében ma már csak húszszázalékos arányt tesz ki az eredeti, mező- gazdasági termelés árbevé­tele, nincs könnyű helyzet­ben. Földműveléssel csak a létszám 15 százaléka foglal­kozik, a többiek ipari üze­mekben dolgoznál-e. A hagyományos ágazatok közé tartozik a vagyont meghatározó, de a gazdál­kodásban nem perdöntő szarvasmarha-ágazat. Mint ilyen, a tavalyi aszály, a takarmányozási gondok, ár­emelkedések miatt Duna- bogdányban sem kifizetődő. Ám úgy gondolják, a vesz­teségeit idén már behozza a 240 darabos állomány. Ezen sokféle módon próbál­nak segíteni. Ide tartozik az értékesítési gondok ru­galmas enyhítése, ami gye­rekkori emlékeket ébreszt Áporka kedvező termé­szeti adottságai, s közelsége a fővároshoz arra ösztönzi az önkormányzatot, hogy lépéseket tegyen a falusi turizmus kialakítására. Kel­lemes vízpartja, rendezett üdülőövezete azonban csu­pán része a szükséges felté­telkomplexumnak, az infra­struktúra, a szolgáltatások, illetve ezek színvonala — tehát a falu ellátóképessé­ge — még a természeti adottságoknál is lényege­sebb. Az önkormányzat elkép­zelései szerint a Cseke-szU get lenne a terv megvalósí­tásának egyik legelőnyö­sebb helyszíne, ezt azonban 1968-ban — az akkori, más 8 *<#riop bennünk. Nagyanyáink hozták még frissen, sajtár­ban az esti fejés eredmé­nyét, s mi, gyerekek, készí­tettük a csészéinket. A hagyomány modern változatát élesztik azzal, hogy azonnal hűtik, hely­ben, literenként 18 forin­tért árusítják a tejet, s a vásárlók meg is várhatják, amíg a bocik leadják a vacsoráhozvalót. — Ha volna pénzünk, vagy találnánk befektető part­nerre, nyithatnánk helyi üzletet, mert a lakosság igényli — mondja a szövet­kezet elnöke. A jövő, a biztos kenyér szempontjából általában ez szokott manapság szoron­gást okozni. Az Úttörő Ter­melőszövetkezetnek 160 ak­tív, 60-70 nyugdíjas tagja és 70-80 alkalmazott mun­katársa van. A többség a faluban vagy a környék­beli községekben lakik. Akár tagsági, akár csak munkavállalói viszony fű­zi őket a gazdasághoz, majdnem mindannyian együtt szeretnének marad­ni. — Ha a földigénylés mér­téke 100 hektár alatt ma­rad, az nem veszélyezteti majd a gazdaság létét — mondja Nagy Vilmos, és azzal folytatja: — Bogdá- nyi vagyok. Gondolom, hogy mindenkivel tisztes­ségesen meg tudunk egyez­ni. Természetesen számí­tásba véve, hogy ellentétes érdekeket képviselünk. Bi­zonyára kompromisszumot kell kötnünk. Egyelőre csak néhány igénylő jelentke­zett, akiktől pusztán azt kértük: várják meg a föld­törvényt. A határ egyharmada most a téesz kezelésében van. Nem őrizte meg a régi termelési hagyományokat, amely legfeljebb a kisker­tekben követhető még nyo­mon. Ez a málna-, a szamó­szempontokat favorizáló el­gondolások szerint — át­adták a Pest Vidéki Gép­gyár kezelésébe. Az első lé­pésben á szigetet szeretnék tehát visszaszerezni, bár tudják az illetékesek: nem lesz könnyű a megegyezés. Mindenesetre addig sem tétlenkednek, megpróbál­nak más irányú lépéseket tenni. Egyelőre utazási iro­dákkal igyekeznek kapcso­latokat kialakítani, amelyek az idegenforgalomban és utaztatásban szerzett ta­pasztalatok átadásán túl — esetleg — segítenének, hogy a falu vendégeket is fogad­jon. S végül az önkormány­zat minden olyan magán- vállalkozást támogat, amely előmozdítja, hogy Áporka — ha lassan is — képes legyen kinyitni „kapuit” az igényes nyaralók előtt. —i. —a. catermelés. Régen friss, ropogós cseresznye utazott innét a pesti piacokra. Csakhogy a gyümölcsösök jó része azóta hétvégiház­tulajdonosok birtokába ke­rült, bel- és külföldi ven­dég nyaral a területen. Nincs jelentős gyümölcs- termelés. Az együttmaradás nem­csak a puszta szándékon, hanem a piacokon is múlik. A nagyobbrészt ipari mun­kával foglalkozó szövetke­zet flakonüzeme egyelőre jól tartja magát. Ugyanígy optimizmusra ad okot az ipari védőkesztyű-gyártás, ami otthoni bedolgozást is lehetővé tesz, de sajnos ke­vés pénzért. A forgácsoló­üzem viszont leépülőben. A vállalatoknak, bankoknak reklámcímkéket, más ha­sonló cikkeket gyártó film­nyomó üzem még az egyik számításba jöhető hídfőál­lás. Természetesen úgy fo­galmazva, ahogy máshol mondják, a talpon mara­dáshoz. Mert bizony, volt már itt is érzékeny búcsú, noha mindenkinek segítet­tek az elhelyezkedésben. Öt-hat fővel most is csök­ken havonta a létszám, de ennek a kis jövedelemben keresendő az oka. A kör­nyék munkahelyeihez ké­pest 20 százalékkal keve­sebb a bér, s ezen segíteni kell. Valamit segít a veszpré­mi Robix vállalat Robi traktorainak itteni javítása és árusítása, ami kicsi, de jó üzlet. Ám a bér, a biztos munka érdekében több minden kellene. — Sok biztató tárgyalást folytattunk. Vannak külföl­di érdeklődők — mondja Nagy Vilmos, hozzátéve: — Szerződés még nincs. Kovács T. István Hogyne várták volna az emberek az új gyógyszer- tárat! Az ötvenes-hatvanas években épült József At- tila-lakótelepen élők zöme mára patikaszereken élő nyugdíjas, míg a kőhají- tásnyira lévő Szentmiklósi úti lakónegyed OTP-laká- sainak mindegyikében kis­gyermekes családok élnek. A közelben található apró patika csak gyári készítmé­nyeket árul, a falusi részen lévő gyógyszertárat megkö­zelíteni már annyi mint egy kirándulás, a gyártele­pi központi patikához pe­dig HÉV-re vagy buszra kell szállni. Ennek ellenére, nem a degeszre tömött pénztárcá- jú, vállalkozó szellemű pa­tikus kezdeményezte az üzletet. Mert vállalkozó gyógyszerészt még csak le­hetne találni, de pénze­set ...? Dulovilsnénak sem volt tőkéje, sőt még a vál­lalkozói kedv sem buzgott benne annyira. Viszont azt pontosan érezte, hogy mek­kora szükség lenne a né­pes lakótelepen egy jól ellátott patikára. Hiszen sokszor tapasztalta mun­kahelyén, a gyártelepi gyógyszertárban, hogy egy- egy készített gyógyszerért órákig kellett várakoznia beteg gyermekével az anyu­kának, vagy a lázas, idős embernek, ha nem akart visszautazni az orvosságért, így, amikor Pongrácz Gá­bor, a Márka Skála Áru­ház igazgatója megkereste és felajánlotta az ÁFÉSZ segítségét, az üzlethelyisé­get és a berendezést, Du­lovitsné olyan társakat vá­lasztott maga mellé, akik az adminisztráció és a gazdasági ügyek gondját képesek levenni a vállá­ról. Velük alakított kft.-t és lépett rá a vállalkozók kalandos és helyenként gö­röngyös, kitaposatlan útjá­ra. Persze közben akadtak új segítők is, így például az önkormányzat szociális bizottságának vezetője dr. Kécza György, aki maga is gyakorló körzeti orvos­ként tapasztalta, milyen nagy szükség volna Szi­getszentmiklóson egy új patikára. — Nagyon sok embernek tartozom köszönettel — mondja Dulovitsné. — Az ÁFÉSZ és az önkormány­zat segítő szándéka nélkül nem lehetnék itt. Különö­sen annak örülök, hogy magam csak azzal foglal­kozhatok, amihez értek, vagyis a gyógyszerekkel és a betegekkel. Nagyon sze­retem az embereket. Hu­szonöt éve vagyok a pá­lyán, szinte mindig a bete­gek közelében dolgoztam. Számomra nem teher, ha­nem természetes dolog, hogy a kötelező mondato­kon túl is szóljak hozzá­juk, hogy válaszoljak a kérdéseikre, tanácsokkal lássam el őket. Azt hiszem itt erre ezután még inkább lehetőségem lesz. Dulovitsné évek óta is­meretterjesztő előadásokat tart a gyógyszerek hatásá­ról, mellékhatásáról, a há­zipatikáról és természet- gyógyászatról. Kicsit meg­lep; annak ellenére, hogy a biokozmetikumok és bio­gyógyszerek nagy híve, sok szer készítője, az új pati­kában az első időben első­sorban a gyógyszerekre akar koncentrálni, nem kí­vánja megtömni a polcokat az illatszerboltok és gyógy­növényüzletek választéká­val. — Megvan erre az okom — magyarázza. — Sok be­teg attól fél, hogy a ma­gánpatika esetleg drágább lesz. Mindenkit meg kell győznöm arról, hogy ná­lam ugyanolyan áron jó és Rejtett szempontok buk­kannak elő. A szentendrei kocsigyár privatizációjának megkezdésekor csak úgy közbevetőleg jegyezte meg valaki: — Itt a város is tu­lajdonos lesz. Vagyonrész­ként övé a telek, tőle bérli az üzem. Ezért a bérletért szakszerű kiszolgálásbar lesz része, mint az állam gyógyszertárban. A meg­nyitó ünnepségen a várói szinte valamennyi orvosa védőnője itt volt. Velük ii közvetlen kapcsolatot sze­retnék kialakítani. Jelez­ném a hiánycikkeket, hogj ne a betegeknek kelljer visszatalpalni a rendelőbe másik receptért. A védő­nőkkel a babaápolási cso­magokat, a popsikenőcsök egyebek összetételét beszé­lem meg, a gyermekorvo­sokkal az egyes speciális orreseppeket, hogy ezekből is legyen mindig néhány készen, ne kelljen az anyu­káknak visszajönni. Ké­sőbb, ha már megismertek, természetesen én is szeret­nék tartani több kozmeti­kumot, gyógynövényt. De arra ügyelve, hogy min­denből az ellenőrzött, meg­bízható minőségűt, mert egy patikában nem lehet bóv­lit tartani. Két asszisztensével együtl még csak ismerkednek az új gyógyszerárakkal, de már most látja, hogy lesz mit mondania a kisnyugdí­jasoknak, nagycsaládosok­nak, akik nem tudják meg­vásárolni a drága vitami­nokat. Nekik olcsó zöld­ségfélékből salátarecepte­ket ajánl vagy alacsonyabb árú tablettákat. A kisgyer­mekes anyukáknak olcsó babakrémeket kever, a legkisebb üvegbe tölti a bé­biápoláshoz szükséges, de méregdrága alkoholt. — Tudom, hogy lassan már gyógyszerre sincs pén­zük az embereknek — mondja Dulovitsné. — Ma­gam sem gyűjtöttem va­gyont. Aki benéz ebbe az üzletbe, azt hiszi, millio­mos vagyok. Igen, körülbe­lül ennyi adósságom van. De bizakodom. Szeretem a betegeket és azt remélem, hogy ők is megszeretnek majd engem. Máza Katalin lehet hogy fizetnek, netán csak eszmei összeget utal­nak, avagy kezelési jogot gyakorolnak. A jövőben viszont min­denképpen másként esik latba ez a kérdés, tegyük hozzá, nem csak Szentend­rén. Itt különben az is világos­sá vált a helyi lapszerkesz­tő jóvoltából, hogy nem árt a helytörténet ismerete, ala­pos tanulmányozása, a kör­nyékbeli lakosság vélemé­nyének tisztelete az ilyen kérdések eldöntésekor. Volt idő, nem is olyan ré­gen, amikor a környezetvé­delmi károkat okozo céget ki akarták telepíteni mos­tani helyéről. Bár még min­dig van mit tenni, használt a régebbi akció, sok moder­nizációs lépést tettek meg a gyáriak azóta. Változott vi­szont a város vezetőinek a rangsorolása. Nem mintha elhanyagolható lenne szá­munkra a környezetvéde­lem, de ma már szóba sem hozzák a kitelepítést. He­lyette azt figyelik, mennyi­re stabil a cég gazdasági helyzete, hány polgárnak tud munkát, biztos megél­hetést adni. Napjainkban ez a legfőbb szempont. —K— DCNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—15 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. pf.: sn. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 13*-i761, 135-1067. Sínre kerül az erdő fája A teherautó platójáról vasúti kocsikba, sínre kerül a néhai erdő tája, amely Ráckeve Üjhegyen, az árterületen öregedett el, vagy talán szívták el alóla az éltető vizet a Fővárosi Vízművek csápos kittjai. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság szakemberei tehát kivágják az erdőt, amelynek fái papírgyári alapanyagként kelnek majd új életre A Áporka és a falusi turizmus A szép környezet adott A legfőbb szempont A város is részvényes (Ilancsovszki János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents