Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

I. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK D U hLAJAJ AENDREl-SZIViEI • CSEP£L-$Z1GEI * DUNAKESZI MIKLÓS # FÓT O Gól) RÁCKEVE • SZIGETSZERT­Egyre több a rászoruló Nincs mindenre fedezet A kibontakozás még várat magára. A remélt stabi­lizáció helyett bizonytalan a távlat: egyes rétegek helyzete határozottan rosszabb. Az önkormányzatok többsége tehetetlen. Mert amilyen mértékben gyülekez­nek a szociális terhek, fordított arányban apadnak az anyagi források. Dömsödnek is szembe kell nézni a társadalmi változásokat kísérő szorításokkal, nagy a ki­hívás — s bizonyos negatívumokat tekintve sajátos. — Százötven munkanél­külit tartunk nyilván — mondja Molnár Csabáné, az önkormányzat szociálpo­litikai előadója —, s ezzel élre kerültünk a környező településekhez viszonyít­va. Kevés a munkalehető­ség, s ezeknél is létszámle­építés van, illetve ez a tendencia. Még a Csepel Autóba lehet ingázva eljut­ni, de ez is éppen hogy lé­tezik. A megye határán élünk. Pest túlságosan messze van tőlünk, de a vállalatok különben sem kapkodnak az olyan dolgo­zó után, akinek az utazási költségét téríteni kell. CSAK EGY LÉPÉS — Szólni kell arról is —* folytatja Bödő Mihály al­polgármester —, hogy Döm- södön tíz százalék cigány­lakosság él. A sok próbál­kozás ellenére — ösztönöz­tük, hogy válasszanak vaj­dát, s érdekeik megfogal­mazására és érvényesítésé­re szerveződjenek — nem sok sikert értünk el, aki dolgozni akar közülük, még annak is alig van esélye. Elsősorban a szakképesí­téssel nem rendelkező, is­kolázatlan emberektől sza­badulnak a cégek. Sokan közülük állattartásra vál­lalkoztak, felvették a vál­lalkozói kölcsönöket, de a törlesztésre képtelenek. Ha pedig nincs pénz és jogo­sultság a munkanélküli-se­gélyre, onnan csak egy lé­pés választ el a tolvajlás- tól, bűnözéstől... Az önkormányzat minden Igyekezete ellenére behatá­rolt lehetőségekkel élhet. Nem fájna a feje, ha lenne pénze. Teremtene munka­helyeket és befektetne vállalkozásokba — ha len­ne miből. De a tavaly át­adott oktatási és művelődé­si központ építésére felvett hitelt még három évig tör­leszteni kell, a 110 millió forintos költségvetésből 29 millió a hiány, éppen csak a legszükségesebbekre fut­ja. — Szociálpolitikai kiadá­sainkat a múlt évi szinten terveztük — magyarázza Fehér Istvánná gyámügyi előadó —, de hol van már a tavalyi állapot..'. A munkanélküliség egyre több családot sodor kilátás­talan helyzetbe, egyre töb­ben rászorulnak a segé­lyekre. De erre sem biztos, hogy meglesz minden fe­dezet, talán, ha kapunk központi segítséget Ügy a rendszeres, mint a rendkí­vüli szociális segélyeket il­letően — megítélésünk sze­rint — több lesz az igény, mint amit terveztünk. LÉTMINIMUMON Sokan kérdezik: meddig megy még így? Évekkel ez­előtt például jószerével csak az alkoholnak volt tu­lajdonítható, ha egy család lezüllött, ha egy gyerekre kimondatott: hátrányos helyzetű, veszélyeztetett. — Sajnos meglehetősen rossz tapasztalataink van nak — folytatja a gyám­ügyes kolléganő —, ezek nek a fiataloknak a száma is emelkedik, s bizony sok ügy gyökerében az anyagi problémák húzódnak. Nem egyszer előadódik, hogy mindkét szülő munkanélkü­livé válik, a létminimumon tengődnek, s ez nem csak időlegesen tart, hanem hosszú időre stabilizálódik Ezzel aztán átalakul a Közvetlen Volánbusz-járat Nagyvárad tér— Délegyháza Május 2-től a Délegyháza—Dunavarsány—Budapest vonalon új autóbuszjáratot indít a Volánbusz. Az új autóbuszvonalon Délegyházáról Bp. Nagyvárad térre munkanapokon 9 járat (4.30, 5.05, 6.05, 8.30, 12.30, 13.30, 14.30, 16.30, 20.20 órakor), szabad- és munkaszüneti na­pokon 5 járat (5.05, 7.05, 12.30, 16.30 és 18.30 órakor) közlekedik. Budapest, Nagyvárad térről Dunavarsányba és Dél­egyházára munkanapokon 10 járat (5.25, 6.10, 8.30, 11.30, 13.30, 14.30, 15.30, 16.30, 17.30, 22.30 órakor), sza­bad- és munkaszüneti napokon 5 járat (6.10, 8.30, 14.30, 17.30, 20.30 ómkor) közlekedik. Az új járatok közvetlen, gyors utazási kapcsolatot biztosítanak, elsősorban a Budapesten — például a Pesterzsébet, Soroksári út stb. környékén dolgozók ré­szére — ill. az M3-as metróvonalon továbbutazók szá­mára. életforma, a mentalitás, jönnek a kiszolgáltatottság­ból fakadó magatartási problémák. De ne menjünk messzire, ma már az óvo­dai térítési díjak emelke­dései miatt is egyre több szülő kénytelen a gyerekét kivenni — egyszerűen még ezt az összeget sem tudja kigazdálkodni. Jelenleg hu­szonnégy család kap rend­szeres nevelési segélyt ná­lunk, s rendkívüli célra is van alapunk. De monda­nom sem kell, kevesebb, mint kellene ... Kiút? Az önkormányzat minden jó kezdeményezést felpártol. De nem győzik a munkatársak hangsúlyozni: amíg nincs önkormányzati törvény, addig igazából azt sem tudják, mire van jogo­sítványuk. VAN VONZERŐ A kedvezőtlen jelenségek ellenére Dömsöd nem tar­tozik az elöregedő községek közé. A szép táj, a Duna kö­zelsége, s az a tény, hogy a település egyben nyara­lóvidék, nagy vonzerőt je­lent. Jószerével ennek tud­ható be, hogy az utóbbi időben a vállalkozók száma is gyarapodott, elsősorban a szolgáltató és kereskedelmi tevékenységben. Az önkor­mányzat abban bízik, ha idővel is, de kialakulhat egy olyan adózó réteg, amely segíthet a nagyköz­ség életének fellendítésé­ben. Va. É. Feledve a létbizonytalanságot Díjakban nem volt hiány Tahiban az a Magyar Alapítvány rendezte a majálist, mely az őshonos állatok megmentésére alakult. Képünk tanúsága szerint nem mindenki érkezett gyalog, volt, akit négy kerék hozott (Erdősi Ágnes felvétele) Kora reggel még egy kis zápor borzolta a sziget- szent miklósi majális ren­dezőinek idegeit, mire azon­ban szállingózni kezdtek a Kék tó sza’oadidőközpdnt- ba a helyiek, már nyoma sem volt az égi áldásnak. A városi könyvtár által rendezett egész napos majá­lis feledtetni igyekezett azt a létbizonytalanságot, amely a környék nagyüzemeinek mindennapjaihoz hozzátar­tozik. Ügy tűnt. a kilátoga­tó családok a munka ün­nepén nem gondoltak a holnapra. Délelőtt a város három iskolájának focicsa- patai mérték össze ügyes­ségüket. a kispályákon. Az első helyezett iskola jutal­ma 10 ezer forint volt. Egyébként díjakban nem volt hiány e napon, a város vállalkozói és kiskereskedői 500 és 5000 forint közötti ér­tékben ajánlottak fel díja­kat a különböző vetélke­dőkhöz, illetve a tombolá­hoz, amelynek főnyeremé­nye — a városi könyvtár ajándékaként — egy két­személyes törökországi uta­zás. Csaknem meghiúsult a rendőrkutya-bemutaio, ugyanis az okos négylaDua- kat szolgálatra osztották be erre a napra. Végül a be­harangozott bemutatóra va­lóra tekintettel szabadsá­golták a németjuhász-csa­patot. Elmaradt viszont a pártok—önkormányzat to- cirangadó, s ez tulajdon­képpen jó dolog. Ugyanis a politikai erők tagjai — mondván: barátok vagyunk — nem álltak ki az önkor­mányzat ellen. Így a Szi­getfő Tsz mezőgazdasági ágazatának csapata mér­kőzött a városatyákkal. A csapatok jutalma jelképes volt: két hatalmas lufi. A képviselők léggömbjén: ön- kormányzati program, míg a tsz-tagok lufiján Kárpót­lási törvény volt a felirat. Móza Katalin Tiszta utcák Érezze jól magát minden helybeli polgár és a falu­ba látogató vendég. Ezt az elvet követi Kisoroszi kép- viselő-testülete. Ezért tesz mind több gyakorlati lé­pést. Láthatóan élénkül a társadalmi élet, szaporod­nak a környezet tisztasá­gáért tett intézkedések. A régi homokbányából ugyan már nem szállítanak építé­si kötőanyagot, de a laká­sok átalakításánál, újak munkálatainál sok törme­lék szaporodik fel. Azt pe­dig el kell tüntetni valahol. A régi bánya helyén ezért nyitottak most törmelékie- rakó helyet. Bíznak ab­ban, hogy odaviszik a falu polgárai. Erre kérik őket a vezetők. Bízva érdekük fel­ismerésében, a jó szó értel­mében. Felmelegítve A kávé. Nemzeti ital. Mindig loholunk, mmdi; álmosak vagyunk. A könyv­tár levegőtlen termébe csak azután ülök, ha már megittam a feketét. Ké­rem a hölgyet. Mondja, hogy várai kell. Akkor n : főzze — mondom, mert csak perceim vannak. — No, akkor három perc — biztat, és meglangyosítja az állott, régen főzöttei. Addig is fizetnék — köz­löm. — Tizenöt forint — je­lenti be aa árat. Húszas van nálam. Átadom. Meg­köszöni, é-s nem ad vissza. Savanyú képpel iszom a kávét. Kultúrházban, egyáltalán nem kulturált vendéglátói körülmények közt. Borravalót vámol­tak a pultnál! Nem sajnál­nám azt az öt forintot, csak az a baj, mint min­den pénzzel, hogy nagyon fogy. Nézőpont Az aszta! másik felén Nekünk sem volt köny- nyű. Negyedik órája ültünk és várakoztunk. ' Felállni, hazamenni nem lehetett, mert ezután következett a bennünket érdeklő napi­rend. Ám a képviselő höl­gyek és urak leragadtak a harmadik témakörnél. Pa­ragrafusokat értelmeztek, következményekről medi­táltak, érdek, méltányos­ság került szóba. Egyéni, családi helyzetképek tárul­tak elő. Az önkormányzat Aki erős akar lenni Kínpadra keli annak menni A kxnzókamra meglehe­tősen hangos. — Dzsüh! Dzsüh! — hallatszik a te­rem minden szegletéből, ahonnét hiányzik a perze- kutor. Na, és ami a külö­nös padokon, izomfeszítő gépeken történik, az csak addig számít önkínzásnak, amíg be nem töri magát a tcstépítésre elszánt fiatal­ember. Utána már élvezet, tehát a hasonlat sántít. Csak a szavakkal játszunk itt a visegrádi általános is­kola konditermeben. Egy vállalkozó ötlete volt, hogy bérbe adja a berendezése­ket. Heves Kálmán heti négyszer két órát tölt itt, s ezért havi 450 forintot fi­zet. amiért szerinte nagyon megéri. A BKV-nál dolgo­zó villamos járműszerelő sokkal frissebbnek érzi ma­gát, s magabiztosabbnak. Fehár Gábor bérleti díja csak havi 250 forint, mert még szakközépiskolás. Erő­műgépésznek tanul Eszter­gomban. A kis és nagy súlyzók­kal karerősítő gyakorlato­kat végeznek, a scottpad más módon ugyanezt a célt szolgálja, a lábgéppel hanyatt vagy háton fekve a combot erősítik. A vúdli- gép, a hátgép, praktikus erőfejlesztő. A fura hangok nem jaj- kiáltások. Az oxigénfelvé­telt segítik. Több jut az agynak, az izmoknak. A fiatal szervezet energiáit így is le lehet vezetni. Nem kell hozzá durvaság, buta tréfa, éjszakai rombolás, verekedés, brutalitás a szó­rakozóhelyeken, az utcá­kon. Aki ide jár, későbbi éveiben gyűjtheti be az el­töltött idő kamatait. Ezt kell fél évig gyakorolni Ez sem semmi. Viscgrádon is mondhatjuk pestiesen (Kép és szöveg: Kovács T. István) egyik tisztviselője nagy so­kára meg is szólalt, méltat­lankodásának hangot adva: — Nem helyesli, hogy a nyilvánosság előtt essék szó, egyes polgárok dolgai­ról. Nagyjából igazat adtunk neki, ám amire vártunk, az meg a széles publikumra tartozott, tehát nem értet­tünk a célzásnak alig ér­telmezhető kijelentésből. Inkább meditációra adott okot a tünet, hogy bizo­nyos testületek tagjai el­vesznek a részletkérdések­ben. Ezzel telik el idejük nagy része, akár hetenként egy-két. este is. Ha pedig így van, várható, hogy előbb, vagy utóbb kifárad­nak az olyan részletek bo- gozgatásában, hogy a határ valamely pontján eladha­tó-e félhektárnyi gyümöl­csös, visszavasárolható-e másik darab föld, kap­hat-e segélyt X vagy Y. Aki pedig elfárad, az egy idő után el is fásul. Ráadá­sul azt is könnyen meg­kockáztatja egy faluban, hogy haragosai lesznek, nem viszonozzák a köszö­nését. Mert bezzeg Nagy vagy Kis szomszéd javára így döntött. Míg Szabó kéréséről másként, tehát biztosan részrehajló. Szakemberek dolga, hogy részkérdésekről objektiven és szakértelemmel hatá­rozzanak. Vagy al- és szak- bizottságokban, de lehet, hogy másként. Az önkor­mányzat jól kialakított, ál­talános rendezői elvei meg­kímélhetik tagjaikat a fö­lösleges fáradságtól, s megteremthetik a gyors és önálló döntések alapjait. Mondom, gondolom én, sok-sok hosszú este tapasz­talatait leszűrve. K. T. I. DCNATA.I HlStAP Vezető munkatárs: Móz» Katalin. # Munkatársak Vasvári Éva és Kovács _T. István. # Fogadónap: min­den hétfőn 12—Itt óráig * szerkesztőségben. Címünk: ltp. VIII., Somogyi Béla u «. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: tft-ITttt, i:$8-W«7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents