Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

I. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM D U N.AJÁJ ,M1 Ap“us1 HÉTF0 Délegyházi indulatok A falu békét akar SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET MIKLÓS i | DUNAKESZI FÓT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Újabb menet a lachási Petőfi Tsz-ben Törvénysértő volt a választás Lapunk március 9-i számában már tájékoztattuk olvasóinkat a kiskunlacházi Petőfi Mgtsz elnökválasztó közgyűlés kapcsán felmerült bonyodalmakról. Beszámoltunk a két jelölt, Szikora János és Németh Imre által képviselt — a szövetkezeti vagyon jövőbeni működtetését körvonalazó — elképzeléseikről, s szól­tunk Németh Imre beadványáról is, amelyben a Pest Megyei Bíróság cégbíróságához fordulva az elnök választó közgyűlés szavazási eredményének törvényességi felülvizsgálatát kérte. Utaltunk az események során kialakult bizalmi válságra is, s a termelőszövetkezeti tagság kétségeire az újonnan alakított belső vállalkozási formákkal szemben. Az ügy fontosságára való tekintettel a cégbíróság a szokásosnál valamivel rö- videbb idő alatt hozott — nem jogerős — határozatot, amelynek értelmében a kö­zeljövőben új elnökválasztó közgyűlést kell tartani a Pe­tőfi Tsz-ben. Lantosné dr. Gál Ilona igen nagy körül­tekintéssel és alapossággal vizsgálta a benyújtott do­kumentumokat, lévén — s ezt a már-már botrányossá duzzadó Sasad-ügy is bizo­nyította — a tulajdonvi­szonyok átalakítását célzó vagy egy ilyen következ­ményt prognosztizáló vál­tozás rendkívül érzékeny és sérülékeny pontja születő demokráciánknak'. Különösen előtérbe ke­rültek a termelőszövetkeze­tek, napjainkban ugyanis robbanásszerű változáson mennek keresztül: megúju­lásuk és fejlődésük külön­böző formáit keresik. Jelen esetben sem kizárólag az a kérdés merül fel a tagok­ban — bár ez az aspektus döntő —, hogy választási manipulációk árán, illetve törvényesen zajlott-e az ominózus szavazás. Persze az is a dilemma: a két je­lölt közül melyikük képvi­seli megbízhatóan és hosz- szú távon a szövetkezeti tagság érdekeit, kinek a vezetése alatt működik ha­tékonyabban a közös va­gyon, egyáltalán melyikük programja biztosítja — táv­latokban — a közösen meg­teremtett érték megóvását. Ma, amikor a tagság nemcsak jóhiszemű, de' a jogi ismereteket nem birto­kolja, s amikor sajnos rend­kívül sok joghézag ad mó­dot a tagság vagyonának egy-egy kft. leple alatt tör­ténő elherdálására, mind­erre figyelni kell. Az egyik fontos tanulság ép­pen e ponton fogható meg; ‘amikor á vagyonérték nem ér el egy meghatározott szintet — tehát kis kft.-k jönnek létre —, úgy az át­alakuláskor nem vonatko­zik rájuk a társasági tör­vény szigorú szabályozása; sok mindenről a tagságnak tudomása sem lehet. Mert ugyan 'ki követheti nyomon, hogy a készpénz, illetve az ingóságok hogyan és milyen csatornákon vándorolnak el és kinek a kezébe. A cégbíróságnak tehát az a nagyon határozott álláspont­ja alakult ki — s ezt a Pe­tőfi Tsz számára is elren­deli —, hogy bizonyos kér­déseket fel kell venni a köz­gyűlés napirendjébe. Nevezetesen: milyen tes­tületi szerv hatáskörébe tartozzan a döntés egy tár­saságba történő belépésről, vagy egy társaság megala­pításáról. Vagyis meg kell határozni, hogy a tagság a létrejött társaságokban mi­ként kívánja a jogait, gya­korolni. S még egy lénye­ges, idetartozó felvetés: tisztázni szükséges, hogy a szövetkezet elnöke, vagy más képviseleti joggal ren­delkező személy hatásköre meddig terjed, jogosult-e üzletvezetői tisztség betöl­tésére. A cégbíróság meg­ítélése szerint minderről kö­zösen kell dönteni, ezek a demokratikus önkormány­zat hatáskörébe tartozó felvetések — tehát vagy az alapszabályt kell ennek megfelelően kiegészíteni, vagy a közgyűlésnek kell e témákat tárgyalni. A cégbíróság egyébként nem vizsgálta —. hiszen nem az a dolga —, hogy a februári közgyűlés mani­pulált volt-e, vagy sem. Kifejezetten annak megál­lapítására szorítkozott, hogy a választás lebonyolítása A szerb kultúra háza Kinyitott a múzeum Jó hír Szentendréről, on­nan is a Szerb Egyháztör­téneti Múzeumból. A té­len megírtuk, hogy több kéz is kellene tán a kapuk kinyitásához, mert Európa leggazdagabb szerb kultu­rális kincseit őrző intézmé­nye nem látogatható. A leg­DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. 0 Munkatársak: Vasvári Eva cs Kovács T. István. 0 Fogadónap: min­den hétfőn 12—1 k óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. *. Pf.: Ml. ír. sz.: IMS. Te­lefon: 1:I8-47G1, I38-M67. illetékesebbektől kaptuk az információt, méghozzá az említett bejárat előtt állva, tisztelettudón kérdezve. Számításba véve most, hogy itt az idegenforgalmi szezon kezdete, ismét ér­deklődtünk. Egyelőre csak telefonon keresve fel az egyházközséget, s meglepe­tésünkre a múzeumból je­lentkeztek. — Nyitva van, látogatható az intézmény? — hazardíroztunk a kérdés­sel, mire egy női hang a legtermészetesebbnek tart­va a választ, közölte: — Igen. Szerda kivételével, naponta 10—16 óráig. A belépődíj 30 forint. — Mikor nyitottak? — Ez mindig így volt, már tavaly ősz óta. Csodálkoztunk, de örül­tünk a válasznak. megfelelt-e a törvényesség­nek. Nos, megállapításai szerint eljárási szabályta­lanságok történtek, a köz­gyűlés nem volt határozat- képes, s így érvényes hatá­rozatokat sem hozhatott. Többek között nem lehet tudni, kik is szavaztak (semmiféle személyazonos­ságot dokumentáló névsor nincs, csupán az olvashatat­lan aláírásokkal egy jelen­léti ív), a közgyűlés jegyző-, könyve hiányos, végül nem tudni, hogy a szavazólapok kiosztása miként történt, egy személy ugyanis több szavazólapot is leadott. A cégbíróság határozata: új tisztújító közgyűlést kell tartani Lacházán. a Petőfi Tsz-ben. A tanulságok ki-ki szá­mára megfogalmazódtak. Egy azonban bizonyos. Nem ártana, ha a vezetőség még a közgyűlés előtt napirend­re tűzné az ügyet, s meg­vitatná a felelősség kérdé­sét, hiszen a nem kellő­en tisztázott körülmények meglehetősen elmérgesít- hetik a helyzetet. Ugyan­akkor a tagok felelőssége sem elhanyagolható, folya­matosan tájékozódniuk kell, s -szavazni menni, mert vaksukkal saját jövőjükről és sorsukról döntenek. A cégbíróság utólag semmit sem tehet, ha egy szavazás törvényes, nincs mit ellen­vetni, még akkor sem, ha ismeretek és felkészültség hiányában a tagok önma­guk ellen, érdekeikkel el­lentétesen döntöttek. Egy­képpen előzhető meg a csapda: ha körültekintően tájékozódnak, s úgy járul­nak az urnákhoz. Vasvári Éva A pénteki falugyűlés első órájában semmi jel sem utalt arra, hogy hamarosan fordul a kocka, s a békés hangvételű, látszólag kimért fórumon el­szabadulnak az indulatok. Bulyáki Antal, Délegy­háza polgármestere tényszerűen és tárgyilagosan ismertette a hivatal megalakulása óta elvégzett munkát; korrekt és pontos tájékoztatást adott a közérdekű témákról. Szó esett a tavakról, az ide­genforgalomról, a szociálpolitikáról, a közbizton­ságról, a sikernek — és olykor csak félsikernek — elkönyvelhető eredményekről, s persze a napiren­den szereplő törekvésekről. Egyetlen megjegyzés­sel vagy célzással sem utalt a közte s a képviselő- testület néhány tagja között, az iskolafejlesztés kapcsán felmerült ellentétre: úgy tűnt, a falugyű­lésen nem kerülnek napirendre a nézetkülönbsé­gek. A féligazságok azonban nem igazságok, s ma, ami­kor mindenki éhes a nyílt beszédre és a tiszta szóra, törvényszerűen utat tört magának az igény, hogy tiszta vizet öntsenek a po­hárba. A hallgatóság sorai­ból feltett kérdés — neveze­tesen, hogy a polgármester­rel ellenkezők mit tettek ez ideig a településért — elin­dította aztán a lavinát, s felkavarodtak az indulatok. Az iskolafejlesztés ügye percek alatt újra központi témává nőtte ki magát, de túl konkrét értelmén és je­lentőségén, átvitt megköze­lítésben is az érdeklődés fó­kuszába került — egyben ürügyük is szolgálva az ér­dekek és a véleménykü­lönbségek megnyilatkozásá­ra. Nagyon gyorsan és fel­ismerhetően felszínre került az alapkérdés, miszerint: a polgármester és a képvise­lők némelyike között jó ide­je kialakult feszültséggel szemben értetlenkedve áll a falu, mélységesen elutasít­ja, s igényli — mi több, kö­veteli — az egyetértést, megegyezést. A felszólalók — vérmér­sékletük, koruk és megélt jó-rossz közéleti tapasztala­taik szerint — csöndesen, hangosan, higgadtan, avagy érzelmektől fűtötten be­széltek, s mondtak el nagy igazságokat. Többek között azt fejtegették, hogy amennyiben a falu vezetői között nincs egység, úgy annak éppen a település issza meg a levét. A viták fontosak — ha egy cseppet előremozdítanak. De ami­kor — mint most is — visz- szarántanak, amikor egy helyben topogásra kárhoz­tatnak, akkor azon túl kell lépni. Különösen, ha ráve­tül a személyeskedés árnyé­ka is. A falu nem véletle­nül választotta meg a pol­gármestert — bíznak ben­ne. Mellette állnak, hisznek a szavában. Ennek igencsak erőteljes, indulattól fűtött megnyilatkozására is sor került, egy hozzászóló, a benne forrongó minden ér­zelemmel azt kiáltotta: „Akárhogyan táncoltok, a polgármester a helyén ma­rad." És persze sértő, sze­mélyeskedő megjegyzések is elhangzottak, elég nehezen tudták betartani a parla­mentáris formát. A sok indulat ellenére ugyanakkor a jelenlévők meglepő toleranciát tanúsí­tottak. Azt kérték, a szem­ben állók nyújtsanak béke­jobbot egymásnak. Mert Délegyháza érdeke ezt kí­vánja. Most, amikor végre önállóan élnek, amikor vég­re a maguk jövőjét alakít­ják, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy az építésre, a munká­ra, az alkotásra fordítható erőiket felmorzsolják. Azt a bizonyos iskolát fel kell újítani, a tavak tisztításra várnak, a szolgáltatás és az ellátás színvonalának javí­tása a körmükre ég. Van tehát, mit tenni. Többször elhangzott, a polgármestert azért válasz­totta meg a falu, mert hi­szi, hogy képes felismerni és érvényesíteni a Délegy­háza számára fontosat. A képviselőknek pedig azért szavazott bizalmat, mert úgy gondolja, hogy szakér­telmükkel és tudásukkal a polgármester mellé állnak. S ebben a végső konklúzió­ban még ma sem rendült meg a jelenlévők bizalma, az emberek azt remélik — mert remélni akarják —, hogy a képviselők szintén a falut szolgálják, legfel­jebb bizonyos kérdések megközelítési módja külön­bözik. S ez bizonyára így is van. Hiszen eddigi tetteik, vesze­kedő szavuk s ellenkezé­seik azt látszanak igazolni: mindez azért van, mert részt és felelősséget köve­telnek a település sorsának irányításában. Va. É. Piszkos tojás, túSfiistölt kolbász Kermi-vizsgálat Csepelen A Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet a kö­zelmúltban 123 csepeli üz­letben, szolgáltatóhelyen, raktárban, vállalati és szö­vetkezeti központban vizs­gálta a forgalomban lévő fogyasztási cikkek minősé­gét és a fogyasztói érdek- védelem helyzetét. Az élelmiszerek forgal­mazásának ellenőrzése so­rán megállapították: bár az alapellátás biztosított, a vá­laszték azonban mind ösz- szetételben, mind mennyi­ségét tekintve igen szűkös. Az árusított tőkehúsok mintegy negyedét a szab­ványtól eltérő húsbontás miatt kifogásolták az ellen­őrök. A tojások 93 százalé­Becsapfa a megrendelőit km kevés a bizalomhoz Mit tesz az ember, ha vi­zet, gázt, villanyt akar sze­reltetni, zárat csináltatni, vagy éppen eldugult lefo­lyót javíttatni? Többnyire azt, hogy vesz egy hirdetési újságot, és választ az aján­latból. Hiszen aki hirdet, annak általában telefonszá- ma is van — bizonyára műhelye —, tehát könnyen utolérhető, megbízhatónak tűnő kisvállalkozó. így gondolkodott az a szigetszentmiklósi házas­pár is, amely kiválasztott egy megfelelőnek tűnő hirdetést az Expressben. A szöveg ennyi: víz-, gáz-, fű­tésszerelést vállalok, és egy telefonszám. Elmondták, hogy milyen munkát kí­vánnak végeztetni, és a vonal túloldalán valaki megígérte, hogy a kisipa­ros rövidesen jelentkezik, így is történt. A vállalkozó bemutatkozott: Sajgó Zol­tán, és rövidesen meg is egyeztek egy épülő ház gázszerelési munkáiban. A megrendelőik ugyan úgy képzelték, hogy az anyagbeszerzést majd ön­állóan elintézik, de Sajgó úr erről lebeszélte őket. — Nekem van kocsim, utánfutóm és ismeretsé­gem is ahhoz, hogy min­dent megszerezzek — je­lentette ki magabiztosan az érdemes férfiú, és a megrendelők nem akartak ellenkezni vele. A vállalkozó előleget is kért az anyagbeszerzéshez, nem keveset, ötvenezer fo­rintot, amit átadtak neki, amikor saját kocsiján ki­vitte a megrendelőket az építkezéshez. De az már nem tetszett, amikor kije­lentette; nem szoktam szer­ződést kötni, nálam a gyor­saság számít... Az asz- szony ragaszkodott ahhoz, hogy írás is legyen a ke­zükben, ha már átadtak öt­venezer forintot, és így Sajgó úr a kocsiban némi vonakodás után megírta az elismervényt. Ezután a há­zaspárt kitette az autóból, mondván, hogy neki most másfelé vezet az útja. A megrendelők a meg­egyezés szerinti időpont­ban hiába vártak a kis­iparosra. Felhívták hát az újságban megadott telefon­számot, melyről azonban kiderült, hogy nem a sze­relő műhelye, hanem egy telefonügyeletet vállaló nyugdíjas száma. Az illető többször is átvette az üze­netet, ígérte, hogy Sajgó úr jelentkezik, de ez nem történt meg. Amikor az építkezők már végképp el­vesztették a türelmüket, az üzenetközvetítő megadta Sajgó úr lakáscímét. Elmentek az adott címre, ahol, mint kiderült, a vál­lalkozó elvált felesége la­kik. Ö viszont semmiféle felelősséggel nem tartozik volt férjéért, nem is tud a dolgairól. A kör bezárult, az építkezők most már minden kétséget kizáróan rájöttek, hogy becsapták őket. Elmentek hát a Szi- getszentmikilósi Rendőr- kapitányságra, ahol felje­lentést tettek a kisiparos ellen. Sajgó Zoltán, aki egyéb­ként már többször volt büntetve, elismerte, hogy „lenyúlta”, pontosabban el­költötte az előleget. A vizs­gálat még tart, de annyi már bizonyos, hogy nem ez az egyetlen ügy, amikor becsapta a megrendelőit. Mindenesetre érdemes megfontolni, hogy kinek adunk előleget, hiszen egy újsághirdetés kevés a bi­zalomhoz. Ga. J. kát erősen szennyezetten árusították, és sok volt kö­zöttük a törött is. A meg­vizsgált húskészítmények zöme a Pápai Húskombi­nátból származott, de sokat szállítottak Csepelre a Bácshús, a Zalahús és a Szegedi Szalámigyár is. A vörösáruk minden esetben kifogástalannak bizonyul­tak: ugyancsak jó minősé­gűek a .Csepelen árusított zalai, nyári, olasz és va­dász felvágottak, a paraszt- kolbász azonban túlfüstölt, ezért leáraztatta a Kermi. A kereslet a húskészítmé­nyek egy része iránt nagy­mértékben csökkent, eladá­sukat csak kiárusítással tudták megoldani. A zöld­ség- és gyümölcsfélék közül a Kermi — a helytelen tá­rolás miatt — árcsökkentést írt elő 2000 kiló fagyott burgonyára, 130 kiló csírá­zó hagymára, 320 kiló fagy- foltos narancsra, 50 kiló citromra. A csepeli kerületben a ruházati cikkeket gyártók és kereskedők száma ugrás­szerűen megnövekedett, ám egyúttal romlott a minőség. Igen gyakran nem tájékoz­tatják a vevőket a termék rendeltetéséről, kezeléséről. Emiatt megnövekedett a jogos reklamációk száma. A megvizsgált háztartási gépek, hűtőszekrények, fa­gyasztóládák, villanysütők nem adtak okot kifogásra. Nem feleltek meg viszont az előírásoknak a készlet­ben lévő vasalók, ezért ezek további forgalmazását a Kermi a javítás feltételéhez kötötte. A hibáról a gyártó Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetei is értesítet­ték. Nem kifogásolták az ellenőrök a különféle hír­adástechnikai cikkeket, fi­gyelemre méltó azonban, hogy a korábbiaknál gyak­rabban előfordult, hogy a forgalmazók elmulasztották az árusítást megelőző köte­lező vizsgáltatást. Olyan, termékekre is akadtak — ilyen volt a Ferrari TS 103 típusú autó-rádiómagnó —, amelyet annak ellenére árusítottak a csepeli üzle­tekben, hogy a Kermi a forgalmazást még január­ban megtiltotta.

Next

/
Thumbnails
Contents