Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
Tanyát vesznek Fényre vágynak Az Albertirsa közelében fellelhető 800 lakosú Mike- buda kiterjedt tanyavilággal rendelkezik. Mostanában egyre többen vásárolnak telket és tanyát a környéken. A vevők elsősorban a fővárosból érkeznek: Csepeltől Pesterzsébeten át Angyalföldig. A közművesítés nehéz feladata viszont a helyi önkormányzatra hárul. Az idén a tervek szerint mintegy öt kilométerrel bővítik a villanyhálózatot, melynek ellenértéke megközelíti a négymillió forintot. Remélhetőleg, ha több a fény, kevesebb lesz a mostanában sajnálatos módon elszaporodott tanyabetörés Mikebuda környékén. A Kossuth téren épülő Opál bevásárló- központ és Koyál bútorház műszaki átadása megtörtént, a kivitelezők az utólag megrendelt munkákat teljesítik, s folyik a berendezés is. A megnyitó április 19-c-n lesz (ApáU-Tóth Sándor felvételei) RIOGATÁS Meghökkentő események történnek Cegléden a Kossuth Ferenc út 28. számú panelház előtt. Teljesen váratlan időpontokban valami lezuhan valamelyik emeleti lakás erkélyéről. A járdára. Dél körül egy diáklány gyanútlanul bandukolt a vasútállomás felé. Ám hirtelen nagyon megijedt. Ugyanis a magasból egy vízzel töltött műanyag zacskó zuhant az orra elé. A meglepetés melleit a ruhája is vizes lett. Felnézett. Csóválta a fejét. Nem szólt semmit. Elment. Jómagam viszont elkezdtem érdeklődni, hogy mi folyik itt. Kurtára fogott „nyomozásom” eredménye: valaki, valamelyik emeleten „szórakozik”. Ijesztgeti a békés járókelőket. Hol ezzel, hol azzal. Évszakoktól függően váltogatja a ledobásra szánt dolgokat. Nyáron nem sajnálja a záptojást, ősz közeledtével a rohadt paradicsomot. A kemény tárgyaktól óvakodik. Rézmozsár például még nem zuhant le. A kóros gondolkodású riogatót ideje lenne megfékezni. Ez már a finis C E Qí?01 Marian XXXV. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT És jött az iszonyú este (II.) A.% ember /o... K. Ferencnét egy február! estén a háza udvarán kegyetlenül bántalmazták; súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Természetesen kíváncsiak voltunk az elkövető véleményére is. K. Endre először hallani sem akart az ötletről. Végül otthonában beszéltünk meg randevút. Férj és feleség ülnek egymás mellett — velem szemben —, kissé zavartan. Udvariasak. K. Endréné: — Január 2-án kerültem a Deák téri bölcsődébe. A beilleszkedés nem volt könnyű. Oj környezet, gyerekek, kolléganők. Arra sem jutott idő, hogy a gondozónőket megismerjem. A vezetőnő az átszervezéssel, költözéssel, leltárral foglalatoskodott. Egyszer megjegyezte, menjek el az orvoshoz, mert úgy érzi, pihenésre szorulok. Nem tudom, mit látott rajtam. De éreztem, hogy valóban nehéz ... • Mi előzte meg az írásbeli figyelmeztetést? — Férjem, az egyik éjszaka begörcsölt. Elsiettem az ügyeletre. Reggel bejelentettem a kolléganőmnek, hogy nem tudok jönni, orvoshoz megyünk. Kértem, közölje a vezetőnővel. Ha másnap nem jelennék meg, akkor egy nap szabadságot kérek. A betegség nem múlt el. Szabadságot vettem ki. Erre írásbeli figyelmeztetést kaptam, a munkahely önkényes elhagyása miatt. Mondván: a vezetőnek nem szóltam. lett volna a kötelességem, hogy értesítsem a szülőt. Egyébként nem szándékosan maradtam bent. Soha nem bújtam ki a munka alól. Nézeteltérés volt a gyöngy miatt is, hogy nem adhatom oda játszani. Mindez kihozta belőlem az őszinteséget. Erre azt mond. ta: írásbeli megrovást kapsz. Azt válaszoltam: a helyedben szégyellném magam, hogy pont az egykori kolléganőddel bánsz így. Ügy érzem, ez a kapcsolat már soha nem lesz jó. K. Endre: — Amikor a munkából hazaérkeztem, a nejem kézimunkázott. Sírt. Azt mondta, kaptam egy szigorú iriegrovást. De ne foglalkozzunk vele. Inkább látogassuk meg a volt kolléganőmet, aki hamarosan szülni fog. Azt feleltem kedves feleségemnek, Margitkámnak. Ez nem lehet . .. Emberek vagyunk. Normális emberek. Ezt megtárgyalhatjuk. Mindent meg lehet oldani. Elmegyek az Évához. Megkérem, a férjével együtt jöjjenek el és beszéljük meg a problémát, • Becsöngetett. Utána mi történt? — Nem láttam vért..; semmit. Ott feküdt lent a földön. Éreztem, hogy valami nagy bajt csinálhattam. Felkaptam a szemüvegem, sapkám és hazaszaladtam. Mondtam, hogy szörnyűt tettem. A szomszédból próbáltam hívni a mentőket. Nem kaptam vonalat. Aztán egy utcai fülkéből kísérleteztem, többször — hiába. Közben a rendőrök már megérkeztek. Még ezen az esten kihallgattak. Közben a feleségem is kórházba került. Mire hazaértem, itthon volt. Nemsokára kijött egy nyomozó, átnézte a ruhámat, cipőmet, nem talált, vérnyomot. Másnap itthon tartózkodtam. Szerdán, csütörtökön dolgoztam. Utóbbi nap öt órakor kijöttek értem. Lefogtak azzal az ürüggyel, hogy a bölcsőde környékén szélhámöskodok, meg mindenkit agyon akarok ütni. Vidéken dolgoztam'. Hát nincsenek szárnyaim. Nem vagyok angyal, de ördög se. Mi a csodát kerestem volna napközben a bölcsődénél. O Milyenek az éjszakái? — Nagyon rosszak. Sokat foglalkozom a tettemmel. • Bánja? — Rettenetesén. • És a megrovást miért kapta? — Egy február délelőtt ki kellett vinni a gyerekeket az udvarra. Az egyik lázas volt. Megmértem a hőmérsékletét. Közben egy másikat behoztak, tisztába tettem. Körülbelül tizenegy órakor indultam ki, a mák or már befelé igyekeztek. A vezetőnő szóvá tette, miért maradtam bent, és miért válaszoltam azt, hogy csak azért se megyek ki, mert ő kérte ezt. Az én számból ez nem hangzott el. még ha tízen is tanúsítják. Tudom, hogy a kicsinyeknek levegőre van szükségük. Furcsának találtam, hogy a lázas apróságot a takarítónőre akarta bízni és nem a szakképzett gondozóra. (Bár délben megjegyezte, hogy van egy ilyen új rendelkezés.) Az — Háromnegyed hat lehetett. A vezetőnő nyitott kaput. Évike, drága! Mikor lesz bent a bölcsődében? „Mit akar ott?” Megbeszélni a dolgot, mert nem jól van ez így. Azt mondta, a lábam nem tehetem be oda. Semmi keresnivalóm az intézményben. Könyörögtem neki . összetett kézzel. Akkor a férjével jöjjenek át hozzánk és beszéljük meg családiasán az ügyet. Nem. Ehhez a férjének semmi köze. Nincs is itthon. Ha megérkezik, szívesen látjuk magukat. Takarodjon innen. Szemen köpött, arcon vágott. Én adtam neki egy nagy pofont. Tovább, hogy mit tettem, mit mondtam, az égadta világon semmire nem emlékszem. • Kegyetlenül elbánt vele. Vad ’krimikben intézik el így a gengszterek az áldozatot. A Kossuth téren botlottam egy kőbe és jeles polgártársunkba, ö nagy hazafi. Sőt: hazaffy. Ráadásul pipes. Füst- és szókarikákat pöfékel a ceglédi levegő közepébe. Csípős kiáltványt ereget aztán hatalmas (pénzhiány)- tómegám előtt: „A régi idők! Azok igen, kérlek ! De re ..., rep ..., revlri.. ., szóval visz- szacsináljuk! Már az asz- szony is polipitizál. Nézetei szerint ötven évvel ezelőtt volt ám jó világ, mert akkor — — úgy emlékszik — még szerették a nőket ...” Értem én: olyan a politika, mint a bableves. Üjra melegítve is jó. (S ha néha mindkettő rosszkor hallatja a hangját...) Az előremutató jelszó: Hátra! Rákháton jár az én föltorgyánosított képzeletem is. Díszmagyar szópántlikák lobognak a rük- vercbe kapcsolt Gerje felől fújdogáló szélben. Grófi bricseszben peckesedik ide a tekintetes-méltóságos- kegyelmes urambátyám, vitéz sarkantyúja azt pengi, hogy a nutria nonstop rágcsálja délibábos lelkűket. Pipáját és feleségét senki nem adja kölcsön. Csak visszhang(zat)os eszméit. Mint itt füstölgő emberünk is. A csibukcuppogás zenéje kísér tovább, visz- sza a boldog kezdetig. A fűzfa alatt gyülekeznek ősatyáink, az imént másztak le a cegle dús ágairól. Mivel fügét csak mulatni, s nem termeszteni tudnak, ceglevéllel takarják igenüket. (Akkor még nem az érdemérem vagy aranyérem, hanem a szemérem volt a dicsőség.) Ösüléseznek. Ó-kum- lálnak. Az agyagfalba négy-, sőt tízemeletes barlanglakásokat vájnak. A játszótér fabrikái puhafából készülnek, mondja is a műszaki maki, bár feltalálja majd a vasbetont és a fémcsövet, de azért any- nyi esze már az ősembernek is van. hogy nem ezekből kőbaltázza ösz- sze a csúszómászókákat törékeny potty-poron- tyainak. Következő napirendi pontként szidni kezdik közelmúltjukat. „Meg- csappantotta a rizsem a rezsim! A rezsim meg nagy!” Dinosaudiját cirógatja az egyik, homárkát tesz a medvebőr- bankba a másik, bún kólát szürcsöl a harmadik, így panaszolván síny- lődcsüket. S most, az alsóváltás idején át kell térni a megtépázva elhessentett vörösbegy imádata helyeit egy fehér négylábúra — a nyálra. De hogyan lehet elérni, megfogni? Az elképzelések különbözőek. Az ősi szőrtestületben frakciók alakulnak: „ígérjünk neki répát!” „Inkább sózzuk be a farkát, úgy majd megáll.” „Mi fülébe ragozzuk a varázsigét.” ömlik az özönvita, (v)égtelenü\. Közben elszalad a nyúl. Marad a ... RÁK. Visszafelé olvasva. Keltái Ádám • És fél-e attól, ami önre vár? — Nem félek. Mert. az ember jó, és ha dolgozik és a bűnét megbánja, az erőt ad ahhoz, hogy minden bajt áthidaljon. • A bírósági tárgyaláson mi- re számít? — A bíróság legjobb indulatára. • Ne haragudjon, még jó- indulatra mer számítani? — Nagy on ... Dr. Zsámberger György főorvos; A beteg először a szemészetre került. Ezt követően vettük fel a baleseti osztályra, súlyos, mond hatni életveszélyes állapotban: többszörös felső áll- és orrcsonttöréssel, valamint nyílt bőr sérüléssel. A röntgenfelvételek Í3 azt igazclMák, hogy nagyon kemény bántalmazástól sérülhetett meg. Komoly műtéti beavatkozás szükségeltetett ahhoz, hogy emberi formáját visz- szanyerje. Az arcon így is látható maradandó sérülés. Már hazaengedtük. Felépülése hosz- saadalmas. A közeljövőben még be kell feküdnie a fém anyag ok eltávolítása miatt. Gyógyítása, és gyógyulása a baleseti és szemészeti osztály közös sikere. Fehér Ferenc CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 9 Munka- társ: Rozgonyi István. $ Postacím: Cegléd, Pf. 1«. 27íXl. Telefax és telefon: (20) 11-400. m Telex: 22- 6353. % Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-lg, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763.
