Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-05 / 79. szám

NA NE! Ballépés jobbra Sikerült megint egy ballépés! Holott bizonyo­san jobbnak (jónak?) szánták, akik dirigálták ezt a fura bal-jobb, bal-jobb marsolást. Kiderült, ja­nuár elseje óta a Politikai Foglyok Szövetsége ál­tal delegált „szakértők” szakértenek a Nemzetbiz­tonsági Hivatalnál. Az ügyben megszólalt a hiva­talt is felügyelő tárcanélküli miniszter, a hivatal megbízott főigazgatója, némely párt képviselője, a Pofosz-hoz hasonló szervezetek néhány promi­nense, beszéltek persze az urak is, akik Pofosz- megbízatásként szakértenek ... Csinos botrány. Mégsem mondom rá, na ne! Ne tessék ilyet csinálni. Kiik-kifc azt csinálnak (ha­zánkban ennek a hagyományai mély gyökerűek és gazdagok), amit hagynak nekik tenni. Evés köz­ben azután megjön az étvágy ... Valamikor a szovjet tanácsadók ültek a Belügyminisztérium ilyen-olyan szervezeteinél (is), most meg pofoszos urak tüsténkednek az újonnan létrehívott -hiva­talban. Még erre a mintha-csak-tegnap-lenne sej­tésre sem mondom azt, na ne! Amikor azonban a magyarázkodásra kényszerült illetékesek arról szeretnének meggyőzni, hogy történt és történik mindez a politilcamentesség és az alkotmányosság jegyében, akkor azt. mondom, na ne! Ezt már azért ne! Ha nem jött össze a trükk, akkor nem kellene erőltetni... A trükk ugyanis az, hogy a szakértő uraknak semmiféle szakértelmük nin­csen, tehát ha nem képesek szakérteni, akkor va­jon mit csinálnak? Mire ügyelnek? S ha bárkik­re, bármikre is, milyen alapon? Az Ország gyűlé­sé a felügyelet és bármi másnak a joga a titkos- szolgálatok felett. Az állampolgár valahogyan a Parlamentjében jobban bízik ... (m) Kritikus év az idei Szerencsehívó Az idei első konjunktú­rajelentéséről tájékoztat­ta csütörtökön Budapesten a KOPINT-DATORG Kon­junktúra-, Piacikutató és In­formatikai Intézet a sajtó képviselőit. A jelentés, amely a magyar gazdaság és a világgazdaság helyze­tét és kilátásait elemzi, 1991-et kritikus évnek íté­li a gazdasági folyamatok szempontjából. A jelentés összeállítói a magyar gazdaság számára o legnagyobb veszélyt az infláció felgyorsulásában látják. E veszély egyik oka a kelet-európai külkereske­delem összeomlása. Az év első két. hónapjában a dol­lárelszámolásra való átté­rés miatt felgyülemlett exportárukészletek érté­két — amelyekre szerződés ugyan van, de akkreditív nem nyílt — 160 millió dollárra becsülik. A fel­gyorsult inflációs nyomás­hoz hozzájárulhatnak még olyan belpolitikai folyama­tok is, mint például az ön- kormányzatok esetleges működésképtelensége, a társadalmi feszültségek nö­vekedése. Mindez a pénz­ügyi egyensúly fölbomlásá­hoz vezethet — figyelmez­tetnek az elemzők. A piackutató intézet szakértőinek véleménye szerint ugyanakkor szeren­csés esetben 1991-ben le­fékeződhetnek a gazdasá­got befolyásoló negatív fo­lyamatok. Erre utaló jel­nek tekintik, hogy ez év elején is jól alakult a kon­vertibilis fizetési mérle­günk, számos megállapo­dást kötöttünk nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, és nem utolsósorban azt, hogy — a hazai és bécsi fekete­piaci árfolyamokból ítélve — a forint a legszilár­dabb kelet-európai valuta. Alapvetően kedvező válto­zásra, gazdasági fellendü­lésre azonban még jövőre sem számíthatunk — állít­ja az intézet jelentése. man maradtak. Jómagam nem vettem részt a sza­vazáson, mert az eredményt előre lehetett sejteni. Ügy tűnik, tíz önkormányzati képviselő véd- és dacszö­vetséget kötött. Nem tar­tom tisztességesnek, hogy a jegyzőt kizárták a bi­zottságból, így a jogi oldalt senki sem képviselte — mondta Teleki Gyula. — Nem alkalmas egy pöttyös ember a vezetésre! Szakmailag és etikailag sem megfelelő — így Ká­dár László. — A bizottságban is túl­súlyban voltak az ő ba­rátai, élvtársai! — vette át a szót Steigerwald Ottó. — Politikai vagy érdek­szövetségi alapon válasz­tották. A voksolás után az MDF nem arra az oldalra állt, ahová kellett volna. Egyébként ez a testület nem rossz szellemileg, jól átlát dolgokat, és ha össze­fogna, hatékonyabban tud­na dolgozni — tette hozzá a polgármester. — Nem lehet egy olyan testületben dolgozni, ahol az egyéni érdekek dominál­nak. Itt a falu érdekeit, a pártelképzeléseket és szel­lemet kell képviselni. A ke­resztény erkölcs nem en­gedi meg, hogy a volt ká­derfiúból vörös báró le­gyen. Ez nem elfogadható. Én például ebben a testü­letben a KDNP elveit, a ke­resztény értékrendet és a nép érdekeit is képvise­lem. Valószínűleg nagy baj az is, hogy a képviselők nem ismerik a viselkedési szabályokat. Szinte minden személyeskedésbe megy át. Itt olyan a munka, mint a régi tanácsrendszerben. Ha váltás van, nem lehet összeolvadás. Márpedig itt összeolvadás van — han­goztatta Kádár László. Hogy mit hoztak fel Benkovics doktor ellen ? Hát szakmailag alkalmat­lan, erkölcsileg szintén, mi­vel a helyi MSZMP veze­tője volt és most is MSZP-s. Meg a tv-ügyet. Ez egy a múlt évre visszanyúló do­log, amikor is az előző munkahelyéről, a szociális otthonból Benkovics Gyula hazavitt kölcsönbe egy vi­deót és egy televíziót. A beszélgetésen megjelentek elmondták, és le is írták, hogy ez tisztességtelen és erkölcstelen. A képviselő-testület a pályázók sorából február 22-én választotta ki Ben- kovicsot és nevezte ki igaz­gatónak. Hamarosan, már­cius másodikén tiltakozó levelet kaptak, amelyben az állt, követelik, hogy a testület vonlja vissza a ki­nevezést. Abban a levél­MOST MINDENKI ÓVATOS Csak bagóért vásárolnának A kistermelők az utóbbi hónapokban kiábrándultak a szarvasmarha- és sertés- tartásból, de elkeseredésü­kön kénytelenek úrrá len­ni, hiszen a megélhetésük, a vállalkozásokba fektetett tőke doppingolja őket. Kerepestarcsán a Ho­mokdűlő utcában tíz tehe­net tart Molnár Balázs. A tejet a Közép-magyaror­szági Tejipari Vállalat ve­szi át. Évekkel ezelőtt a Molnár portára telepítettek egy 600 literes hűtőberen­dezést, azért, hogy a kör­nyék gazdáitól begyűjtsék a tejet, s azt addig tárol­ják, amíg a tejipari válla­lat el nem szállítja. Mos­tanság már csak Molnár Balázs spájzolja be tehe­neinek napi 200 liternyi te­jét, mert társai felhagytak az állattartással, s más te­rületeken kívánnak szeren­csét próbálni. Tápiószentmártonban a helyi Aranyszarvas Ter­melőszövetkezetben egy­mást érik azok a külföl­diek, akik cégük képvise­letében keresik a lehetősé­gét a közös vállalkozások­nak. Információink szerint vonzza a tőkét a nagyközség­ben található téeszstrand- fürdő, de eleddig csupán tárgyalásokat folytattak annak idegenforgalmi hasznosításáról. A nyugati partnerek ugyanis óvato­sak, s nem különben a magyar fél is, hiszen amíg nem születik meg az új tu­lajdon-, illetve szövetkeze­ti törvény, addig, mint mondják, minden a leve­gőben lóg. Jártak olaszok az Aranyszarvasnál, és föl­kerestek több helybéli far­mert is. Őket az állatvá­sárlások érdekelték, a mi­nőségi sertés, borjú és szarvasmarha. Vettek is volna azon az áron, amit történetesen a magyaror­szági húsipari vállalatok kínálnak a portékákért. Külhonban ugyanis szintén rendkívül tájékozottak a felhalmozott húskészletek­ről s az ólakban, a kister­melők portáin hízó serté­sekről. Gondolják, hogy itt a nagy lehetőség az olcsó vételre, viszont a szövetke­zetnél sem kapkodják el. Óvatosságuk érthető, hi­szen egyre nagyobb a va­lószínűsége annak, hogy a közeljövőben lendületet kap a szovjet export, s ak­kor kiürülnek a raktárak és az ólak egyaránt. Az persze már újabb kérdés, hogy azután mi lesz az esz­tendő második felében, ne­tán jövőre. Lehet, hogy a pesszimisták jóslata bevá­lik, s húsimportra szorul az ország? Ma még megbíz­ható forrásokból olyan ér­tesülések keltek szárnyra, hogy meghaladja a hatmil­lió forintot a megyében található túlsúlyos sertések értéke. Spanyol, izraeli, holland és német üzletemberekkel tárgyaltak a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz vezetői. Ez a mezőgazdasági nagy­üzem elmondhatja magá­ról, hogy nem most tanul­ja a piacgazdálkodást, hi­szen külkereskedelmi part­nerei szinte kivétel nélkül nyugatiak. Dr. Porgányi Gyula, a tsz elnöke azon­ban lehangoltan mondta, hogy sajnos nincs miről tárgyalniuk mindaddig, amíg nem kerül sor a tu­lajdon szabályozására. Ben­nük maximális a vállalko­zói kedv, s készek az üzlet­kötésekre, a tőke fogadásá­ra, de a bizonytalanra nem lehet építeni. A Szilas menti közös gaz­daságban 36-féle gyógykoz- metikumot állítanak elő. Készítenek élelmiszer-aro­mákat, s találhatók más termékféleségek is a szö­vetkezet palettáján. A gyógynövények piacán pil­lanatnyilag nagy a pangás, mondhatni forgalmazási mélyponton vannak. Vi­szont a prognózisok szerint jövőre fordított helyzet várható, a külpiac képes lesz befogadni a kerepes- tarcsaiak termékkínálatát (gyócsi) ben indoklásként ugyancsak a kölcsönzött tv és a szak­kísfafási A megőrzendő múlt A megőrzendő múlt — a kulturális és történelmi em­lékeink feltárása, nyilván­tartása és kiadása című ku­tatási programról és szak­mai kiállításról tartottak sajtótájékoztatót csütörtö­kön, az MTA Irodalomtu­dományi Intézetének könyvtárában. Rlaniczay Tibor akadé­mikus elmondta: az 1982- ben létrejött kutatási prog­ram elsődleges feladata a magyar kultúrkincsek fel­tárása, az akadémiai inté­zetekben, az egyetemeken és a közgyűjteményekben folyó ez irányú szakmunka összehangolása: a szűkülő anyagi lehetőségek mellett is elősegíteni a publikálási lehetőségek megteremtését. Az ennek köszönhetően már kapható és a hamaro­san megjelenő tudományos művek műfajilag is igen változatosak, sok esetben hiánypótló forráskiadvá­nyok. A megőrzendő múlt ösz- szefoglaló cím hét kutatási területet fog össze: a ma­gyar történelem, a magyar nyelv és irodalom, a folklór, a zene, a könyv- és könyv­tártörténet írott, nyomtatott és képi emlékeinek egészét, a hazai oktatás és tudo­mány történetét, s végül a magyarországi tárgyi kul­túra emlékeit. Kőszeghy Péter, a kiadá­sok felelőse arról szólt, hogy a programtanács sze­retné magát függetleníteni a drágán dolgozó professzi­onális könyvkiadóktól. Ala­pítványi formában működő saját kiadó létrehozását tervezi, és bekapcsolódna a kiadványok országos ter­jesztésébe is. Ategnap-ma Volt harc, voltak kato nák. Egyesek meghaltak, lettek sírok, oroszok, né­metek, de bennük kato­nák. A sírokon, az emlék műveknél virágok. Hol több, hol kevesebb. Ünne­peltünk évtizedeken át. Ki ezt, ki azt, volt, aki tulaj­donképpen semmit, de kö­telező volt. Most szabadok vagyunk. Mert ugye azért valakik azzá tettek. Azok, akkor kimentek. Megszűnt a fasizmus, azok segítet­tek. Most ezek vonulnak. Nem látni viszont a sok boldog, ünneplő arcot. Mert ünnep volt ugye, évtizede­ken át. Munkaszünet, kert­kapálás, tapétázás vagy éppen családi pihenés. Most szürke hétköznap. Ha nem hívják fel rá az emberek egymás figyelmét, minden megy a maga med­rében. Gyorsan felejt az ember. Április 4-e ma fe kete betűkkel szerepel naptárainkban. Nem tűnt fel tegnap semmi. A nap talán fé­nyesebben sütött kicsit, de ez a tavasz miatt van. Vol­tak, akik méltatlankodtak. Tényleg: miért nem ün­nep már a felszabadulá­sunk? így döntöttek. Így akarták. Kik? Miért? Azok. Es csak. Váltott a rendszer. Át­értékelődtek a dolgok. A nap, a felszabadulásé is kérdéses. Mikor is volt? Ki tudja azt már ponto­san. Azért az mégiscsiak ünnep. ,Kellene, hogy le­gyen’!?) Voltak elvtársak és még most is vannak, ük azért ünnepelnek, ünnepeltek. Tegnap is. Szép tőlük. Megtudtuk a megyei MSZMP-nél, legtöbb te­lepülésünkön megemlékez­tek. Koszorúztak néhány helyen, és beszédet is mondtak. Nem sok ember, harminc-negyven ha össze­gyűlt. Az MSZP-sek az ünnep előtt egyeztettek, ük majd május 9-én, a fasizmus feletti győzelem napján emlékeznek. A többiek pedig? Talán csak egy gondolattal, egy régi, piros nyakkendős gyermekkori kép idézésével emlékeztek, adóztak. Egy pillanatra idézték a régi dalokat, a hozz reá víg esztendőt boldog reményét, aztán dolgoztak tovább, s gondolom, reménykednek is. Még. Talán. — árvái — Mi marad az önkormányzatnak? Erdő helyett kopasz domb Amíg a kőspallagl polgármesteri hivatalban várako­zom, böngészem a belső használatra szánt helyrajzi tér­képet. A falut körülvevő terület nevei között olvasom: Kertekalja, Malomdomb, Káposztások, Peres-erdő, Li­balegelő, Űjszőlők, Vaskapu, Nádasrét, Vörös Haraszt, Árendás, Farkas-tó. Erdőként csak egy részterület van jelölve, ám ha a fakivágás ott gyors ütemben halad, nemsokára már ki lehet húzni a térképről, legfeljebb a Kopasz-domb nevet kaphat ja, S hogy miért? irányú végzettség hiánya szerepel. A kinevezést ba­ráti, eszmei és koalíciós ala­púnak nevezik. A követe­lést öten írták alá, az SZDSZ, a PDSZ, a KDNP, a Politikai Foglyok Szövetsége és az 56-os szövetség képviselői. A testület újra tárgyalta és elvetette a követelést. Pé- celen egyébként az SZDSZ kiadványa március 25-i számában foglalkozik a Benkovics-üggyel. A polgármester úgy vé­li, neki csak azóta van összetűzése a testülettel, amióta ez az ügy kirob­bant, de bízik abban, le tudnak ülni, s megegyez­nek. Kádár László úgy látja, s ezt testületi ülésen is el­mondta, hogy a testületben puskaporral töltött béke- galambmosolyok mögött felfedezhető a karvalyte­kintet. Steigerwald Ottó pedig úgy véld, a kommu­nista erők kihasználják, hogy a helyi MDF és SZDSZ civakodik és ők pe­dig közben erősödnek. Lapunk holnapi számá­ban a másik fél, Benko- vios Gyula véleményét kö­zöljük, s természetesen a köztársasági megbízott dön­tésének is helyet adunk majd. Árvái Magdolna Azért, mert március ele­jén intenzíven elkezdték vágni a kiserdőt. A kiser­dőt, ahol cser és tölgyfák alatt pihent, játszott a falu apraja-nagyja. A kiserdő a falu szélén könnyen meg­közelíthető, kedvelt hely volt. A polgármester Csizma­dia Vilmos kétségbeeset­ten telefonált, menjünk ki a helyszínre, nézzük meg, mit művelnek, a gödi ter­melőszövetkezet emberei vágják az erdőt. Nem egy- egy veszélyessé vált fát, hanem mindet. — Ha tény­leg olyan rossz minőségű a fa, mint mondják, azért még várhattak volna vele legalább három hónapot, amikor talán a földtörvény úgy rendelkezik, hogy visz- szaadja községi tulajdon­ba az erdőt — mondja a polgármester, majd így folytatja: — Nekünk is jól jött volna az a mintegy 3 millió forint bevétel, mi is értékesíthettük volna. Ha másként nem, tüzelőnek, ahogyan a termelőszövet­kezet teszi. A Deák Ferenc utca egye­nesen a kiserdőhöz vezet, a polgármester és Sorecz János képviselő-testületi tag kíséretében, küzdve a sárral közelítjük meg a helyszínt, ahol az emberek a rönkökön ülve pihennek. Amikor jövetelünk célját említjük, igen szükszavúak- ká válnak, nem nagyon szólnak. Szerintük értékte­len a fa, amit kivágnak. Bár azért válogatva van felrakva. Nem nagyon ér­tünk hozzá, melyik mire használható, mégis úgy vél­jük. van benne olyan, amely nemcsak tüzelőnek jó. A munkások nehezen beszélnek, ám egyikőjük, aki helybeli lakos, kifakad: — Nem kellett volna a falut először Márianoszt- rához, majd. Verőcefnaro hoz csatolni. No meg ilyer butaságot, hogy az iskolá­sokat is elvitték! Kiderül még, hogy terv­ben szerepelt a vágás. S hogy illegálisan vágnák a fát? Nem valószínű, hiszen az erdőfelügyelő, az erdé­szet engedélye nélkül ezt a termelőszövetkezet nem te­heti. A termelőszövetkezet vezetője levélben arról tá­jékoztatta a polgármestert — aki amikor látta, mi történik a falu határán, táviratot küldött, s kérte a munka leállítását —, hogy a Bükki Parkerdő Gazda­ságtól engedélyt kaptak a munkára. A hetvenhárom eszten­dős Richter József az er­dő szélén lakik. Mint em­lékezik, régi községi terü­let volt ez mindig. Minő­síteni nem akarta a tör­ténteket. Csak annyi fűzött hozzá, hogy felesége ré­vén — aki a tsz-ben dol­gozott — neki is lenne két hold erdője. De nem en­gedné semmi pénzért tűzi­fának kivágni. (halász)

Next

/
Thumbnails
Contents