Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

Vélemények május elsejéről A tavasznak örülünk A történelem során min­den rendszer kialakította a maga ünnepeit amiket nem­zetiként deklarált. Olykor megtépázták a múltban gyökerezőket, ha úgy látták jónak, ám a népet kevésszer kérdezték igazából, mely hagyományhoz kötődik lel­ke. Eddig a május elsejék­ről is azt hittük, egyetemes értékeket demonstrálunk általa, s íme, mostanában úgy tűnik, mintha a kor­szakváltás szele ezt is el akarná söpörni. Bár az is lehetséges, hogy csupán egy önfabrikálta anomáliával viaskodik megint a politiká val szemben hitehagyott társadalom. Kérdezzük meg tehát: mit jelent nekünk ma május elseje? BALOGH DÉNES KE­RESKEDŐ: — Számomra mindig a leg­szebb társadalmi ünnep volt. Hallom én is, hogy ar­ról folyik a szó, meghagy­ják-e vagy kiiktassák. Azt mondom erre, hivatalból csak úgy eltörölni senkinek ■nincs joga. Sajnálom, hogy nem adják meg a módját, mint régen, de ünnep az így is, ha csak majális lett belőle. A családunk mindig ünnepelt, ott leszünk most is. MEDGYES LAJOS BEL­ÜGYI DOLGOZÓ: — A látványos felvonulá­sok, az ünneplőbe öltözött tömegek jutnak eszembe er­ről a napról. Kicsi korom óta mindig ott voltam szü­leimmel. ma is természetes­nek tartom, hogy együtt van a sokasággal a család. A mi korosztályunk életé­hez szorosan kötődik ez az ünnepnap, fel sem merült bennem eddig, hogy talán meg lehetne lenni nélküle. BIMBÓ JANOS MŰHELY­VEZETŐ: — Ha valaki azt Állítaná hogy május elsője ünnepe csak formaság volt, és nem lelkesí­tett. nos, az nagyon téved. Ere­detileg a parasztságnak nem is volt semmi köze hozzá, idővel mégis a sajátunknak tekintet­Üvegnyi libazsír A háborús évek alatt apai nagyanyám házában laktunk, nagyanyámmal egy fedél alatt. Ez egy ha­talmas parasztház volt, ám- bitussal, látszott rajta, hogy jómódú emberek tu­lajdona, de nem mi voltunk azok. Ma már nincs meg. Apám nem folytatta a család hagyományos fog­lalkozását a földművelést, ö inkább iparos lett. Le is nézték érte jómódú, bir­tokkal rendelkező testvérei. Anyám varrónő volt. Há­zassága után csak magunk­nak, a kiterjedt rokonság­nak vagy esetleg egy-két jó ismerősének varrogatott. Idejét lekötötte a három apró gyerek. Az ostrom alatt — ami­kor ki kellett üríteni a vá­rosunkat — nagybátyám vitt ki bennünket a tanyá­ra. Apám valahol a hábo­rúban talán hadifogságba esett, hír nem jött felőle. Nagyanyámat pedig a leg­idősebb lánya vitte magá­val, szintén a tanyavilágba. Az ostrom után hazatér­ve, sohasem mentünk visz- sza a régi házba. Nem sze­retett anyám ott lakni. In­kább lakbéres lakásba köl­töztünk. Anyám ezután vette csak nagy hasznát a varrástudományának. A mindennapi megélhetésün­ket biztosította vele. Az ak­kori magyar valutáért, élel­miszerért varrt. Libát tö­mött, mert azt kapott. Ka­csát vágott, és a tyúkok adták a mindennapi tojást. Néha még tej is került az asztalunkra. Egy borús, őszi délután váratlan láto­gató érkezett hozzánk, apám legidősebb nővére. A tanyavüágból, ahol több mint húsz hold jó minősé­gű szántóföldet, rajta a kor igényeinek megfelelő, mo­dern. piros cserepes tanyát tudott magáénak. Mint mindig, most is üres kézzel érkezett. Anyám éppen befejezte a libatömést. Bár nem ked­velte a nénit, mégis szívélye­sen fogadta. Betessékelte a szobába., és ennivaló is ke­rült az asztalra. Rövid ideig maradt a vendég. Csak beugrott hoz­zánk, megnézni, hogy va­gyunk. Apámról érkezett-e hír? Arra már nem volt kíváncsi, van-e mit en­nünk, szükségünk van-e valamire. Indulni készült, amikor megpillantotta a konyha- szekrényen az üveg liba­zsírt. — Ez még a mamakáé volt! — kiáltott fel, és fel­emelte a szekrényről. El is vitte. Anyám nem szólt sem­mit. Hiába is szólt volna. Hisz a nagynéni is tudta, a magára hagyott házat még az oroszok érkezése előtt feltörték és kifosztot­ták. Tudta, mert anyámmal együtt látogattak haza, és már csak a kifosztott lakást- találták. Nemcsak nagy­anyám valamikori libazsír­ját, de az otthon maradt fehérneműt, bútort is elvit­ték. Mégis elvitte az anyám kereste libazsírt. De anyám azt még megbo­csátotta neki, hogy évek­kel azelőtt levette rólam a tenyérnyi nagyságú, pici, nyári ráncos szoknyám, mert úgy vélte, a lányának varrt ruha anyagából ma­radt, pedig valamelyik is­merős ajándékozta nekem, de az elvitt libazsírt so­hasem tudta megbocsátani. A család elhideqült egy­mástól. közéjük állt a va­gyoni különbség. Azért át­éltük és túléltük azt a há­ború utáni történelmi kort is. Minden múló esztendő feledtette velünk a liba­zsírt is. Ny. I. tűk mi, mezögazíasá.giia-k is. On­nan tudom, hogy m,'acug </uasyo<n vártuk ezt a napot. Nemcsak azért, mert egy nagyot lehetett pihenni, egy délutánt sörözge- téssel tölteni, hanem mert ak­kor már bennünk volt a jóleső bizonyság, elvégeztük a nagyja munkát, biztonságban volt a kenyerünk. BOJTOS LAJOS HEN­TES: — Soha nem voltam hive a nagy május elsejei de- monstró.ci óknak, mindig olyan erőltetettnelc tűnt a dolog. Jobb így, egyénileg, kötetlenül ünnepelni. Az vi­szont. hogy jó alkalommal tesszük-e, és hogy milyen eszmék jegyében, ez szá­momra nem volt soha kér­dés. Augusztus 20-án kívül ez az egyetlen olyan társa­dalmi ünnep, amit jófor­mán minden egyszerű em­ber a magáénak érez. P. D. NYUGDÍJAS: — Gyermekkoromban még azt sem tudtuk, léte­zik a munkásosztálynak ün­nepe. Felnőtt voltam, ami­kor először együtt lenget­tük a zászlókat a földmű­vessel, a tanárral, az ápoló­nővel. Sosem felejtem el. No, később már nem sze­rettem annyira a felvonulá­sokat, de menni kellett, mert ugrott a kitüntetés, a prémium. Mégis sajnálom, hogy kolbászzsíros, sörszagú majálisokká devalválódott, de hát mindenki úgy teszi magának széppé, ahogy tud­ja, s azt hiszem, senki nem von ilyenkor párhuzamot a politikával. Egyszerűen csak tavasznak örülünk. Együtt, sokan. M. J. NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hasuk tere 5., II. emelet 30. • A szer­kesztőség vezetője: Balta: Ottó. • Munkatárs: Mik- lay Jenő. 9 Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Te- letax és telefon: (20) 51­398. Telex: 22-5708. • Hir­detésfelvétel: kedd 10-toI 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. # Híreket, információkat munkanapokon 8-től 10-ig várunk. • Szerkesztői ügye­let: szerda 10-től 12 őráig. NAGY£°ROS| A putrisarki erdőben SZDSZ-majális Május elsején a szabad- demokraták a ceglédi put­risarki erdőbe várják a ki­kapcsolódni vágyókat, ahol 10 órakor Eörsi Mátyás, az SZDSZ országgyűlési kép­viselőjének ünnepi beszé­dével kezdődik a program. ★ Lapunk április 27-i, szom­bati számában a 11. oldalon téves információ jelent meg, miszerint Nagykőrö­sön nem rendeznek majá­list. Tény azonban, hogy a Pálfájában a majális min­den szükséges kelléke ott lesz: mutatványosok, keres­kedők, italárusok, sőt, a városgazdálkodási vállalat is kivonul... A hír annyiban igaz, hogy központi ünnepség nem lesz. XXXV. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1991. ÁPRILIS 30., KEDD Barátságos kazán király Nagykörösön Zene hozta üzlet Meglehetős változás kö­vetkezett be a Perlaky há­zaspár életében. Vállalko­zásiján dolgoznak immáron mindketten, s a korlátolt felelősségű társaság (mert ezt jelenti a sokak számára még mindig titokzatosan hangzó kft. rövidítés) jó másfél tucatnyi ember szá­mára munkát ad. Perlaky Ferenc vagy tíz esztendeje hagyta ott ötezer forintos „biztos állását”, karbantartóként dolgozott. — Többet akartam elérni, mint mások. Én nem szé­gyellem ezt sem kimondani, s persze azt sem, hogy a célért rengeteget dolgoztam, s hajtok most is — mondja. Volt kútfúró, lakatos, ma­rós-esztergályos, autószere­lő, de a legjobban a hegesz­tést szerette meg. így a háztartásokban használatos kazánok gyártásába fogott. Eleinte egyedül, aztán má­sodmagával. Később már négyen voltak, s most a Szocialista köszöntő A munkások minden évben megünneplik május elsejét. E napon a néphagyomány szerint májusfát állítanak a legények a lányos házak elé, a tavasz, az örök megújhodás, az élet és a szerelem jelké­pét. Májusfát állítanak az épülő ház tetejére is, az építő ember, az alkotás dicséretére. Ezekben a na­pokban sokszorozódik meg a munka a földeken, vetni, ültetni kell, hogy legyen mit aratni, az élet körforgása folytatódik. A szocialisták megállva a mindennapok hajszá­jában, az alkotó, dolgozó embert ünnepük e na­pon. Méltányoljuk a Magyar Köztársaság kormá­nyának azt a döntését, hogy május elseje továbbra is piros betűs ünnep, munkaszüneti nap. A szocialisták hisznek a jobb jövőben. Bíznak abban, hogy a természet örök megújulásának szí­vet melengető varázsa lassan a mindennapjainkra is átsugárzik. A közösség, a barátok, a harcostár­sak elviselhetőbbé tehetik a nehéz éveket, a gyak­ran kilátástalannak tűnő holnapot. Ennek szellemében köszöntjük május elsején a város lakosságát. A Magyar Szocialista Párt nagykőrösi szervezete gyártásban vele együtt ti­zenheten dolgoznak. Ö ma­ga egyébként már vagy tíz­fajta, saját maga által szer­kesztett kazánt is kipróbált a Zöldmező utcai családi házban. De szériában gyár­totta (gyártja) a Miniszu­per, az ÉTI, a Thermotéka kazánokat, a monoriak több típusát. Most a Hőterm különböző teljesítményű tagjait nemcsak gyártja, de mindenki másnál, a nagy­kereskedelmi árnál is ol­csóbban árusítja. — A gyár lassan tud fi­zetni, s bizony, a megren­delésért is küzdeni kell. Így — minimális haszonért — elvállaltam ezt is, mert ez nemcsak magamnak jó, ha­nem mindenkinek, aki tő­lem vásárol — fejtegeti mo­solyogva. Aztán a legújabb, már vizsgálat alatt álló terméké­ről beszél, ami „önadago- lósan és öregasszonyosan is’’ működik. Mert a kazán Perlaky Ferenc így látja — biztos üzlet ma is. — A hulladéktüzelésű, vegyes hasznosítású, csalá­di házakba való kazánokra ma nagy igény mutatkozik. Nem bíznak az emberek a gázban, illetve, egy-egy ilyen szerkezetet beszerel­tetnek tartaléknak is. Nagy tűzterű, kétaknás, 28-30 ezer kalóriás kazánt konst­ruáltam, ami jó minőségű tüzelőanyaggal, önadagoló- san, kényelmesen kezelhető, de „öregasszonyosan” is. Tehát odaülhetünk mellé, s a legkülönbözőbb háztartási hulladékot, kacatot is el­égeti, mint annak idején a „sparhelt” — mondja. A kazánokból exportra is kerül jócskán. A kft.-ala- kulás is valahol itt kezdő­dik. Illetve, a muzsikálás­nál, amely vagy húsz esz­tendeje hobbija. Ám már hat kazetta született a Si­rály zenekar jóvoltából. A zene révén jugoszláv barát­ra lelt, akiből mára üzlet­társ lett, a Peko Kft. név­adó alapítója (Kovacev, a jugoszláviai illetőségű üzlet­ember neve, aki egy piciny boltból néhány esztendő alatt nagykereskedelmi há­lózatot. s leginkább a mi takarékszövetkezetünkre emlékeztető bankhálózatot hozott létre). Nem irigy senkire sem, sőt azt mondja, az jöjjön hozzá dolgozni, aki keresni akar. — Mindenkinek meg tu­dom mutatni, mit lehet ki­hozni a munkából. Tény, hogy dolgozni kell, de 150- 200 forintos órabért is tu­dok adni — közli büszkén. Ma már újabb munka­helyteremtésen töri a fejét. — Leszázalékoltaknak, rokkantaknak könnyű mun­kát ajánlok, papír reklám­táskák készítését tervezem. Ez nekem tisztes üzlet, de az is jól jár, aki amolyan hulladékidejét így haszno­sítja — avat be a tervekbe. A feleség, Perlaky Fe- rencné a menedzser minde­nes arról beszél, hogy a kezdésre ráment néhány hó­napjuk, sőt még pénzük is, meg hogy eleinte tapaszta­latlanok voltak. Most olyan áruházat szeretnének nyit­ni, amelyben diszkontáron Sever-szivattyúkat, a Go- renje-gyár termékeit, s sző­nyegpadlót árulnának. A Vajdaságban, Horvátország­ban ugyanis most kezdődik a gázprogram. Ott a Peko kazánjait szerelik majd be — reményeik szerint sok helyen —, ám ezért a bar- terüzlet keretében nem pénzt, hanem az említett árukat kapnák. — Felelősség a saját vál­lalkozás. Volt, amikor el kellett adni az autónkat, hogy a bért ki tudjuk fi­zetni — mondja Erzsébet asszony, de a lényeget így fogalmazza: — Szeretnénk saját mű­helyünkben dolgoztatni, s saját termékeket forgalmaz­ni. A többi is kialakul. B. O. MUNKA UTÁN HAZAFELÉ (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents