Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

Hozzászólás cikkünkhöz A kutatók nyugodtak A kés hatalma örömmel olvastam a Pest Megyei Hírlapban kez­deményezésemről Szegő Krisztina A jó orvosnak vé­res a ruhája című cikkét. Megnyugvással tölt el az, hogy az ember- (és nem be­tegségi-központú, gyors, ha­tékony és olcsóbb egész­ségügy nem csak az én rögeszmém, hanem valódi társadalmi igény; ennek tulajdonítom azt, hogy a lap nagy teret szentel egy magzati formában lévő el­képzelés ismertetésének. Nyilvánvaló, hogy a ter­jedelem korlátái miatt ke­rültek könnyen félreérthe­tő idézetek a cikkbe, ami néhány állításom magya­rázó kiegészítését teszi szükségessé. „Nálunk csak az számít valamirevaló or­vosnak, akinek véres a ru­hája”, így kezdődik a cikk. Ám ez a kitétel egy publi­kált szakmai véleményem­ből származik, amelyben a belgyógyászat és a sebészet közt elhelyezkedő, alterna­tív működési formának tár­sadalmi hátterét magyará­zom. Az eredeti szöveg így hangzik: „A korábbi szakmai le­hetőségek és a kor divatja alapján alakult ki a felfo­gás; a legtiszteletreméltőbb gyógyító orvos az, amelyik­nek véres a'ruhája. Ezt az orvost kiszolgáló belgyó­gyász alantasabb szerepre kárhoztatott, mivel gondol­kodásmódjának középpont­jában a szervezet egészsé­gének megőrzése, illetve eredeti integritásának hely­reállítása állt. Munkájában a betegség súlyosságát jel­ző hosszabb kivizsgálás és intézeti gyógyítás általában szükséges, legalábbis a köz- gondolkodás annak tartot­ta. Ennek ellenére az ál­taluk meggyógyított, tehát sebészeti műtétet nem igénylő betegségeket a köz­vélemény nem értékelte nagyra, ... hacsak nem halálosak! A mai kor em­bere azonban már tudja, hogy a betegség fatális le­hetőségek gyűjtőfogalma; nagyjából ismeri a beteg­ségcsoportok ellátási struk­túráját és a kés gyógyító hatalmát nem ítéli min­denhatónak, s nem helye­zi az orvosi gondolkodás ereje fölé. Tudja, hogy a sebész vállalkozása csak hiánypótlás: minthogy az orvostudomány némely esetben ma nem tud jobb megoldást találni, az utol­só reménység a csonkolás marad. Talán a terjedelmesebb idézetből kiderült: ez eset­ben azt kívántam érzékel­tetni, hogy milyen nagy utat tett meg a tudatlan laikus a műtét, vagy legalább a hosszantartó kórházi ápolás betegség­mérő megítélésétől az or­vosi működés lényegének és folyamatának megérté­séig! A betegek zöme ma az orvosi beavatkozások milyenségét, szükségessé­gét közreműködő módon kívánja megérteni. Az or­vos már nem utasíthat a valóban teljesértékű indok­lás nélkül, s be kell látnia, hogy a beteg egyre inkább a gyors, egyszerű, kevésbé kellemetlen ellátáshoz ad­ja csak egyetértését és együttműködését. A sebé­szetnek azonban még igen sokáig rengeteg dolga lesz, akkor is, ha már nem he­lyezkedhet el az orvosi el­látás csúcsán, hanem egy strukturált rendszer egyik alkotója. Félreérthetőnek tartom az elképzelés méltatását is. Teljesíthetetlen elvárás lenne: minden betegséget néhány óra alatt kivizsgál­ni és gyógykezelni. Ám jól körülhatárolható kórfor­mák esetén — kellő szer­vezettséggel és felszerelt­séggel — erre módot lehet találni. Bőven maradhatnak így is bonyolultabb, hosszabb ápolást igénylő esetek az „ambulanciaalapú” orvosi intézmények a többi beteg ellátásával nyugodtabb kö­rülményeket teremthetnek az előbbiek gyógyításához. A felelősségünk azonban megnő, tudatában kell len­nünk, hol húzódnak műkö­désünk határai. A menedzserek intézeti befektetésére biztosított munkafeltételek azt az ér­zést kelthetik, hogy vala­miféle kirekesztő célkitű­zésünk van. Ennek a lé­nyege pedig csak az, hogy szeretnénk, ha betegeink a szükséges intézeti idő alatt is gyakorolhatnák minden­napi tevékenységüket. Ter­mészetesen egy egészség- ügyi intézményben eszter­gálni, lármázni nem lehet, de fontosnak tartom azt, hogy a beteg minden olyan tevékenységhez, ami má­sokat nem zavar, megtalál­hassa a feltételeket. Az intézet az egyes be­tegeknek nem jelentene közvetlen anyagi terhet, mert a társadalombiztosí­tás finanszírozási rendsze­rébe a költségeknek bele kell férniük. Ezt tehát nem a különbiztosítás, ha­nem az alap amit a TB ga­rantál. A „cseppfolyós” halmaz- állapotú megbeszélések is­mertetését elsietettnek tar­tom. Ügy vélem, senkinek nem származik haszna ab­ból, ha a hangosan gondol­kodás elemeit kész tény­nek veszi. Így áll a hely­zet a létesítmény helyével is, az említettek még csak lehetőségek. Ezért azt gon­dolom, hogy a témára ak­kor lenne érdemes vissza­térni, amikor a megvaló­sulás fázisába került. Kö­szönöm, hogy gyorsan és érzékenyen igyekeznek a közvéleményt tájékoztatni, de a fentieket a korrekt tájékoztatás érdekében szükséges volt elmonda­nom. Üdvözlettel: dr. Mádi Szabó László — Pozsgay Imrét gyakran azokták azzal vádolni, hogy a pártstruktúra összeomlá­sára játszik, és egy popu­lista politikus szerepére tö­rekszik . . . — Én nem a pártosodás- sal állok szemben, hanem azzal a jelenlegi pártstruk­túrával, amely Magyaror­szágon kialakult. Politikai ellenfeleim makacsul ki­tartanak bizonyos előítéle­tek és feltételezések mel­lett, ez természetesen ér­dekük. Különösen azóta, amióta kiderült, hogy mi­lyen bénult intézmény lett a Parlamentből, amennyire patthelyzetbe került ez a törvényhozás. Nos, én ép­pen erre szeretnék reflek­tálni. Véleményem szerint a demokrácia többpárt­rendszer nélkül elképzelhe­tetlen. Ám, az a bénultság, amelyik a jelenlegi Parla­mentet egy erőtlen balol­dali jelenlét mellett kétpó­lusúvá tette, éppen arra vall, hogy ez még egy kez­detleges pártrendszer. In­kább hasonlít táborok gyü­lekezetére, semmint valódi politikai pártokéra. Ugyan­akkor a hatalomhoz való ragaszkodás vagy az azért való kapaszkodás az előbb említett patthelyzetet már létrehozta, és alkotmányos válsággal fenyeget. Ezért nem az a parlamentariz­mus és stabilitás híve, aki ennek a struktúrának a megőrzésére törekszik, ha­nem, aki ezen változtatni akar. Tudniillik, ha ez a patthelyzet fennmarad a Parlamentben, akkor az utca fog megszólalni. Én éppenséggel a populizmus- sal, a különböző, demagó­giára építő szélsőséges tö­rekvésekkel szemben poli­tikai ajánlatot teszek, mert különben egy bonapartista kísérlet elsöpörheti a par­lamentarizmust, meg az egész demokráciát Magyar- országon. — A jelenlegi politikai erők közül melyek esélye­sek arra, hogy az európai értelemben vett demokra­tikus baloldal, a harmadik pólus részei legyenek? — A szocialistákat min­denképp ide sorolom, és azokat is, akik még eddig nem választottak pártot, nem alakítottak politikai mozgalmat, de ott vannak a várakozólistán. Vagy nem is szavaztak, vagy esetleg rosszul szavaztak, mert úgy hitték, egyik vagy másik párt kifejezi a törekvéseiket. Egyelőre szinte minden pártban vannak olyan erők, ame­lyek nem oda valók, hanem onnét kikívánkoznak, mert nem találták helyüket. Pél­dának okáért a Demokrata Fórum tagságának egy je­lentős része szerintem ma is lakitelki módon gondol­kodik. De pártjuk olyan irányba vitte őket, amerre nem akartak menni. Ügy hiszem, az SZDSZ szava­zóinak és tagságának egy része ugyancsak baloldali módon gondolkodik, azon­ban a párt most már azzal is, hogy a Liberális Inter- nacionáléba felvették, egy kifejezetten liberális poli­tikai irányba mozdult el. A példák érzékeltetik: még a jelenlegi pártstruktúrán be­lül is várható átrendező­dés. De feltételezem, hogy akik eddig nem nyilvání­tottak véleményt, és a po­litikai névtelenségben ma­radtak, azok jelentős része is a demokratikus baloldali értékek köré szervezhető. — Alkalmasnak tartja-e önmagát arra, hogy meg­határozó szervező szemé­lyisége legyen ennek a centrumnak? — Igen. Egyenesen kell válaszolnom, mert nekem nincsenek személyes hatal­mi, politikai ambícióim. De úgy hiszem, hogy van sajá­tos látásmódom és elég gazdag politikai tapasztala­tom. Meg tisztességes múl­tam, ami miatt nem kell magyarázkodnom, még ha rá szeretnének kényszeríte­ni némelyek, akkor sem. — Mikor alakul meg az a bizonyos európai baloldalt kifejező nemzeti demokra­tikus mozgalom? Mi lesz a következő lépés? — Ha ezt már tudnám, akkor nem hallgatnám el. Az időpont megválasztása azonban stratégiai jelentő­Ha a légköri mozgások is úgy akarják... Öt évvel a csernobili katasztrófa után Már öt év telt el a csernobili katasztrófa óta, ennek ellenére az emberekben ma is elevenen él a szörnyű na­pok emléke. A Csernobilban felrobbant atomerőmű 4-es blokkja a becslések szerint ötmillió hektáros területet szennyezett sugárral. A sérült blokkot akkor betemették, és egy úgyne­vezett betonszarkofágot építettek köré, amely re­mélhetőleg kellő biztonsá­got jelent a jövőre nézve. A közvéleményt azonban így, öt év távlatában is foglalkoztatja a betemetett nukleáris reaktor, mely­nek szarkofágján állítólag lyukak és repedések kelet­keztek. A múlt héten értesült la­punk arról, hogy állítólag Svájcban magasabb sugár­szennyezést mértek, mint korábban. Annak próbál­tunk utánajárni, hogy ha­zánkban a méréseket vég­zők mit tapasztaltak. Igaz-e, hogy itthon is van újabb sugárveszély? ségű. Hiszen a kezdemé­nyezés a legszélesebb ér­deklődést szeretné felkelte­ni, de úgy, hogy ne legyen félreérthető. Még a gyanú­ját is kerülni szeretném annak, hogy kezdeménye­zésünk valamiféle Parla­menten kívüli, populista vagy bonapartista akció volna, amelyik az alkot­mányosságon és a törvény- hozáson kívülre akarja he­lyezni magát, és így akar nyomást gyakorolni. Ellen­kezőleg: még mindig hatá­rozottan hiszek abban, hogy a demokratikus in­tézményrendszer és a Par­lament megmenthető. S itt az időpont kiválasztása azért is óriási jelentőségű, nehogy akaratlanul olyan erőket segítsünk, amelyek előrehozott választásokat szeretnének. — Más Parlamenten be- lüli megoldást én nemigen látok, csak azt, hogy a par­lamenti képviselőknek egy új csoportja jöjjön létre valamikor. A mostani pár­tokból, frakciókból való át­csábítás azonban várhatóan visszatetszést szülne .. • — Lehet, de új frakció alakítása még mindig azt jelentené, hogy kinyilvá­nítjuk: ragaszkodunk a parlamentáris eszközökhöz. Egyébként volt már elég sok ilyen átszerveződés az európai parlamentek törté­netében. Némelyik új párt is hasonló módon jött lét­re. Rendkívüli választások nélkül szerintem csak így lehet reagálni arra a hely­zetre, amit az őszi helyha­tósági voksolás is kifeje­zett, hogy tudniillik a kép­viselők pártjai mögött már nem ugyanazok állnak, akik márciusban álltak. Bárd András A Polgári Védelem Pest megyei vezetőhelyettese, Major László százados a következőket mondta el. — Nekünk jelenleg ilyen adataink nincsenek. A su­gárszennyezés mértéke nem növekszik. Pest megyében minden városban végzünk állandó jelleggel mérése­ket, de sehonnan nem je­leztek eltérést. Ha ilyesmit érzékelne valamelyik mű­szer, azonnal fokozottabb ellenőrzést rendelnénk el. A svájci adatokkal kap­csolatosan Major százados azt mondta, hogy mivel a robbanáskor is Svédország éreékelte elsőnek a sugár­szennyezést, nem elképzel­hetetlen, hogy a szivárgást, ha egyáltalán van, tőlünk távolabbi ország jelzi. In­dokolta ezt azzal, hogy a légköri mozgások miatt — ami öt évvel ezelőtt sarló alakot vett fel — olyan helyen mérik először a nö­vekedést, ami Csernobiltől, illetve Magyarországtól tá­volabb esik. Egyébként nem tartja lehetetlennek a szennyezés növekedését, de azt leszögezte, hogy a Pol­gári Védelemnek jelenleg ilyen adata nincs. A Központi Fizikai Kuta­tó Intézetben a sugárvédel­mi főosztály vezetőjét, dr. Fehér Istvánt kértük, mondja el, ő mit tud. — A KFKI semmivel nem tudja alátámasztani az állítólagos svájci adato­kat. Mi nem mértünk nö­vekedést, változatlanul az öt évvel ezelőtti lerakó­dásból származó értékeket Az Országos Munkavédel­mi Képző és Továbbképző Intézet felvételi pályázato­kat hirdetett meg közép- és felsőfokú munkavédelmi oktatásra. A Budapesten tartandó szakmérnöki, üzemmérnöki és felsőfokú tagozatokra egyetemi és főiskolai vég­zettséggel rendelkezők je­lentkezhetnek. A hallgatók a munkavédelmi szakkép­zettséggel együtt középfokú tűzvédelmi képesítést is szereznek. A középiskolai végzettséggel rendelkezők a Budapesten és a kilenc me­gyeszékhelyen induló kö­mutatják műszereink. Ilyen témában — úgy vé­lem — nagyon fontos a reá­lis közlés, nem megenged­hető, hogy dilettáns módon szóljanak efféle komoly kérdésekről. Jelenleg nincs szenzáció, a szarkofág állí­tólag megrepedt, de sem­miféle sugárszennyezés-nö- vekedés nem tapasztalható. Azt hiszem, mindenki tud­ja, hogy a sugárszennyezés, az évek során igen lassan bomlik le. Túl nagy válto­zás öt év alatt tehát nem mehet végbe, nyilvánvaló, hogy a sugárzás ma még mérhető, s jó ideig az is lesz. A növekedést pedig határozottan cáfolom. El szoktam mondani: az élet bonyolult és veszélyes. Eb­ben a bonyolult életben egy dolog a rádiók tív szennye­zés, amit sajnos sokszor felfújnak — mondta. Próbáltunk valamit meg­tudni az ELTE-n is. Az atomfizikai tanszéken Sü- kösd Csaba kutatóval sike­rült beszélni, aki — bár ő személy szerint nem tud növekedésről — elképzel­hetőnek tartja, hogy Svájc érzékel ilyet, ö is, mint Major százados, azzal ma­gyarázza, hogy az örvény­lés, a légköri mozgás hozta ide 1986-ban is a sugár­szennyezést északnyugati irányból, tehát ott előbb mérték a sugárzást. A megkérdezettek egyéb­ként valamennyien nyu­godtak, és nem látnak okot aggodalomra. Azt tartják, hogy ez egy felfújt dolog, jelenleg legalábbis. Hazán­kat tehát egyelőre nem fe­nyegeti újabb veszély. Ha a légköri mozgások is úgy akarják... zépfokú szakképesítő tago­zatokra jelentkezhetnek, összevont középfokú mun­kavédelmi és tűzvédelmi tanfolyam kizárólag Buda­pesten indul. A jelentkezési határidő valamennyi tago­zaton május 31. Jelentkezé­si lapok személyesen sze­rezhetők be az intézetben, illetve a megyei munkavé­delmi és munkaügyi fel­ügyelőségeken. ' xJfírlap 5 Árvái Magdolna Munkavédelmi diplomák

Next

/
Thumbnails
Contents