Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

Több nemzetközi és hazai klsgrafikal kiállításon szere­pelt sikerrel a közelmúltban Nagy László Lázár. Többek között Amszterdamiban, Sintniclaasban s Kronachban, Lucas Cranach szülővárosában szerepeltek munkái Társnak hívta a barátnője Editek a kanyarban CEGLÉDI XXXV. ÉVFOLYAM, 98. SZÄM 1991. ÁPRILIS 27., SZOMBAT Tápiószőlős túlélési kísérlete Pénzt kap, aki házat vesz A Csemőből Lajosmizsére vezető út Hantháza határá­ban kilencvenfokos kanya­rulatot vesz. A pilóták ru­tinszerűen kapcsolják ala­csonyabb sebességi okozatba a járművet, s ha már úgy­is vége a száguldásnak, megállnak egy kávéra, üdí­tőre az Editek kocsmájá­nál. Mert a cégéren ezt hirdeti a felirat — így, töb­bes számban, Editek kocs­mája. Az öt asztal közül há­romnál ülnek. Munkásru­hás, fehér gumicsizmás férfi borostás társával az egyik asztalnál, kissé ré- veteg tekintetű, magányos svájcisapkás a másiknál. A söntéspulthoz legköze­lebb fiatalasszony foglal helyet, bensőséges beszél­getésbe elegyedve a csaplá- rosnővel. Mint kiderül, ő a tulajdonos. — Hogy lesz valakiből a hetedhét határban kocsmá- rost — Nem így indult a pá­lyafutásom — idézi fel a kezdeteket Nándoriné Za- kar Edit. — A közgazdasá­gi szakközépiskolában érettségiztem. Utána a postán dolgoztam Cegléden. Diákként nyaranta az Aranysasban voltam felszol­gáló. Amikor férjhez men­tem, akkor jött az ötlet, hogy meg kellene venni a tanyai kocsmát. A barát­nőm ott dolgozott, ő hívott társnak. — Hogyan választották a nevet? — A férjem volt a ke­resztapa. Mivel rajtam kí­vül a kislányunk és a ba­rátnőm is Edit, így került föl a cégtáblára. — Nem zavarja, hogy a tőszomszédságában műkö­dik a Kanyar csárda? — Megosztja a forgalmat, nem tagadom. Hozzájuk in­kább a helybeliek, ide meg az utasok térnek be. A mi vendégeink szerény jö­vedelmű emberek. Alma­bort isznak, egy üveg Dré- her sörre csak tíz forint hasznot kalkulálunk. Tu­domásul kell venni, hogy tanyán vagyunk. Esténként a közeli hodályokból átjön­nek a csirkések. Velük be­szélgetünk. Kilenc-tíz óra felé bezárunk. — Ezzel elérte a célját? — Még nem egészen. A „közgáz” után egyéves ven­déglátó-ipari iskolát vé­geztem, most is tanulok. Tízezer forint tandíjat fi­zettem be, mert adótanfo­lyamra járok. Gondolom, idővel megtérül a tudomá­nyom. A férjem kádármes­ter, mindketten adózunk, nem árt, ha kiismerjük ma­gunkat a dolgokban. A falakon pálmafák és magazinokból származó tárt ölű lányok fényképei. — A nyáron festetni kell. A füst beleveszi magát a falakba — állapítja meg tárgyilagosan az üzletasz- szony. (tamasi) Tápiószőlős tetszetős, ren­dezett település. Főutcáján végighaladva jobbra-balra pillantgathat a ritkán arra járó, mert igényesen épí­tett házak vonzzák maguk­ra a tekintetet. A lakosok viszont pontosan tudják, mi mindenre lenne még szük­ségük, hogy az élet minősé­ge kedvezőbbé tegye min­dennapjaikat. Tisztában vannak ezzel az önkor­mányzati képviselők is, akik alapos eszmecsere, vé­leményütköztetés után haj­lanak valamely fontos kér­désben a megállapodásra. Tá rgyi tagosa n Veres Mihály polgármes­ter viszonylagos nyugalom­mal néz az esztendő hátra­levő hónapjai elé. Ha az inflációt sikerül féken tar­tani, akkor a költségvetés rendelkezésére álló összeg elegendő lesz az intézmény- rendszer működtetéséhez. A tárgyilagosság kedvéért azt is megjegyzi, hogy az el­végzendő feladatokhoz per­sze sokkal több kellene. „Kapásból” el tudnának költeni huszonöt-harminc­millió forintot. Az önkormányzat azt tartja a legfontosabb fel­adatának, hogy az embere­ket minél, kevesebb meg­rázkódtatással segítse át a nehéz éveken. Ahol vala­milyen forrásból pénzre szá­míthatnak, ott az ő kinyúj­tott tenyerük is. Sajnos — teljesen érthetetlen okból — a vízhálózat fejlesztésére megpályázott 1,6 millió fo­rintot nem kapták meg. Az összeg másik felét erre tar­talékolták. Egy kilométer­nyi csőhálózatot fektethet­tek volna le, amely három utca háztulajdonosait bol­dogíthatta volna. Ezután a testület dönti el, mire cso­portosítsák át kevéske fo­rintjaikat. Az úthálózatot is bővíteni kellene, de azt sincs miből. A villanyháló­zat kiépítése viszont foly­tatódott. Ebben * az évben négyszázezer forintot költ­hetnek a telefonhelyzet ja­vítására, aminek inkább távlatilag lesz jelentősége. Arról viszont elismeréssel szólt a polgármester, hogy 1990-ben 920 ezer forinthoz Jutottak az első alkalom­mal lakáshoz jutók támoga­tására. Ez a visszatérítendő, kamatmentes kölcsön külön alapba csöpög vissza, s fo­lyamatosan újabb és újabb rászorulók rendelkezésére áll. Iía évente tíz embernek tudnak adni száz-százötven- ezer forintot, az nem lebe­csülendő, hiszen a község­ben már háromszázezér fo­rintért meg lehet venni olyan szerény, de még fel­újítható hajlékot, amely a családalapító fiatalokat át­segíti a kezdeti gondokon. Ebben az évben több mint egymillió forintot tudnak erre a célra fordítani. A falu híradójában teszik közhírré a pályázatot. Ha ezt a lehetőséget nem hasz­nálnák ki a fiatalok segíté­sére, akkor félő, hogy el­vándorolna az ifjúság. Felújították Az idei tavaszra elkészült a faluház. amelynek a meg­valósításához még egy 1986-os pályázattal láttak hozzá. Akkor egymillió fo­rintot kaptak erre a célra. A körzeti orvos szolgálati lakását átalakították. Ak­koriban még településfej­lesztési hozzájárulás is volt, amelyből több mint kilenc- százezer forint folyt be er­re a célra. Az önkormány­zat is az ügy mellé állt. Novemberben hozzáláttak a felújítási, átalakítási mun­kákhoz, március közepén már használható volt. Az viszont változatlanul gond, hogy a szolgálati la­kással meghirdetett népmű­velői állásra nem akadt je­lentkező. Sajnos a könyv­tárosi állást sem sikerült betölteni, pedig ha két fia­tal szakember letelepedne, beindulhatna valamiféle szellemi pezsgés. > Átmentették A nyugdíjasok és az ifjú­ság klubját sikerült át­menteni, ipartestület is szerveződhetne, továbbá egy olyan baráti kör körvona­lazódhatna, akiknek a vé­leményét érdemes lenne fi­gyelembe venni a közős dolgokban. (t. t.) A ceglédi önkormányzat képviselő-testülete állami tuladonban levő építési tel­keket kíván eladni a közel­jövőben. összesen 35 telek­ről van szó. A legtöbbet (tí­zet) az öregszőlőkben kí­nálnak eladásra. A telkek­re valamennyi közmű csat­lakozási lehetősége biztosí­tott. Az árak ezér t megle­hetősen borsosak. A legol­csóbb (527 négyzetméter) kikiáltási ára 294 ezer, a legdrágábbé (979 négyzet- méter) 544 ezer forint. Telkek vehetők még a Vak Bottyán utcában (hat), a Folyó utcában (öt), a Vi­lágszél utcában (három), az Akácos utcában (kettő). A Külső Budai úton, az Örkényi utcában, a Rózsa és Csengeri utcában vi­szonylag olcsón eladó egy- egy telek. A városközpontban csu­pán öt házhely közül lehet választani. Az árak a fek­véshez méltóak. Például a Ördög helyett fessünk zebrát Cegléden nincs zebra. Elvégre állatkcrt sincs. Tehát nem vészes a do­log. Ám hogy a forgal­mas közúti átkelőhe- ken sincs felfestve, e tény már annál sajnála­tosabb. A belvárosból nem kell messzire men­ni, hogy ezt konstatál­hassuk. Sem a Szabad­ság, sem a Kossuth tér átkelőhelyei nincsenek útburkolati jelekkel el­látva. Ez pedig baj! Például azért, mert így a honpolgár ott megy át az úton, ahol akar. Ezzel veszélyezte­ti saját testi épségét és a börtön képét villantja fel az autósok számára. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a fel­festett közúti átkelőhe­lyen a gyalogosnak van elsőbbsége. Itt a tavasz. Egyre többen járnak az utcán. Ceglédiek és Idegenek. Mielőbb szükség lenne az útburkolati Jelek fel­festésére. Mondjuk ezt annak reményében, hogy e figyelmeztetésünkkel nem festjük az ördögöt a falra. — L — Puskin utcában egy 767 négyzetméteres telek kikiál­tási ára 852 ezer forint. Le­het még telekre pályázni a Teleki, a Bocskai, a József Attila utcában, valamint a József Attila utca—Be­loiannisz utca sarkán fekvő házhelyre. Az árverésre közjegyző jelenlétében május 21-én (kedden) délután 2 órától kerül sor a ceglédi város­háza nagytermében. Az nyer, aki többet ígér. A ki­jelölésről szóló értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül az adásvételi szerződést meg kell kötni az OTP ceglédi fiókjával. (r.) FÉSZEKRAKŐK Gyarapodás A közművesítésben az elmúlt évben előbbre lép­tek Ceglédbercelen. A bel­vízrendezési tervnek meg­felelően két csapadékvíz­elvezető csatornát építettek meg: a Vaspálya és az Ady Endre utcában. Cserőmajorban 41 építé­si telket alakítottak ki az ifjú „fészekrakók” számá­ra. Kiépítették a villany- hálózatot és a vízvezetéket. Ütépítésre nem sok pénz jutott. A Vaspálya utca ka­pott aszfaltréteget, vala­mint az Iskola utat por­mentesítették. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munka» társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 1®. 2701, Telefax és telefon: <20> u-ioo. • Telex: 22- 6353. # Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. *'rz?£írlim 7 Minden kornak meg­van a maga jellemző eszlzöze. Az őskoré a bunkó volt. (Maradt még belőle mára is ...) Napjainké — a meszelő. Magyaros virtussal for­gatják sokan: kimeszel- nek, bemeszelnek, elme­szelnek másokat. S át­meszelnek címeket, cím­kéket, utcaneveket. Ügy akarják a bozótost mű­velés alá fogni, hogy a leveleket tépkedik, gyö­kérfogó ásóhoz azonban nem „szakértenek”. Ha a szó jár, a kéz áll... Ügy szeretnének repülő­vel magasba szállni, hogy kevéske üzem­anyaguk, régimódi navi- gálójuk van, ám pecke­sen pamacsolják felség­jelüket a gép oldalára. A rövidlátók a felhő­szálló albatroszt — „a kéklő ég urát” — ve­rébnek nézik, s üldözni kezdik. Egynémely, ed­dig más kaptafánál mes­terkedő városfitársunk J- mi r-yt)on (a^uijoténL az irodalmat is meszelő­nyéllel dirigálná. Hado­násznak Berda József felé (ki ily „csúfságot” írt: „A szorgalom szép szabadságáról / most ti szóljatok, ti énekeljetek / Cegléd zsíros földjéről idevándorolt / mosolygó hasú paprikahegyek!” / Bökdösik József Attila nevét s szellemét / — milyen ember az, aki így vall: „Anyám szájá­ból édes volt az étel, / apám szájából szép volt az igaz. / Mikor mozdu­lok, ők ölelik egymást.” A taktika: kuss eszté­tika, hurrá politika! (Az előzőt csak a tehetség tudja mozgatni, az Utób­bihoz ez nem mindig szükségeltetik.) Van már nekünk is nyurga, délceg szellem­lovagunk — Don Qui­jote» de la Cegléd. Zab­eszme hajtotta hinta(po- litikajlován küzd a „dicstelen" szavak ellen. (Nyerge alá valója azon­ban nem Rocinante, ha­nem Mercedes...) Mint a pincelépcsőn leguruló pléhbögre, úgy csörög páncélzata, amint a „bűnös” szókra ront, hogy kidá(r)dázza őket a szótárból. A „virág”? Nem kell! Mert a szegfű is az, s ennek szára balra hajlik a szélben. A „csók"? El­hagyni! Elvtársak cup­pogták a repülőtéren. Az „anya” is száműzhető, mert a csavarral cim­boráit, s az anyacsavar proletárkellék. „Szex”? Ki vele a szótárból! A hátsó része Marx ... Az „eszem” elmegy, hisz’ benne volt az „emeszempében”. Nem kell nekünk Sex- píré se! Képzeljék, mit írt?! „Lenni vagy nem lenni?” Ez Lenin nevét bújtatja! Töröljük a „ló” szavunkat is, mert tagja volt a sarlónak. Menjen ki a divatból a „kalap” is, kompromit­tálta magát a kalapács­csal. Minek a „kád”, ár tapad hozzá! Meszelönk alá kerül minden szín, amely már nem divatos. Például a vörös. Ezért kérjük a vörösréz, a vöröshagy­ma, a vörösbor és a vörös káposzta felelős­ségre vonását. Gyanús költőink is vannak: ez a Vörösmarty..., és Arany János, akinek kapcsolata volt a Vörös Rébékkel... Egy, csak egy tiszta név van! Az enyém! Én, Don Quijote! Ezzel — oh Don — kanyart is tu­dok tenni elveink egye­nes útján. Költői Adóm Licitálás május 21-én Telkeket árvereznek

Next

/
Thumbnails
Contents