Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

I. ÉVFOLYAM, 71. SZÄM 1991. ÁPRILIS 36., PÉNTEK D U NA JAJ Szc-N X1ÍNOKEI-SZ1GET CSEFEL-SZ1GET • DUNAKESZI &1IKLÚS • FŰT • GOD RÁCKEVE SZ1GETSZENT­A lapalapító kocsmáros Félmilliót kínáltak érte Miért érzi szükségét egy falusi kocsmáros annak, hogy lapot alapítson? Ráadásul úgy, hogy nem egyszerűen üzletnek, hanem nemes célnak, küldetésnek tekinti a lapcsinálást. Nem egyszerűen finanszírozza az újságot, hanem írja, szervezi, menedzseli, szállítja, sőt árulja is. Mi újság a környéken? Ez Urbán Szabó József, Szigetszentmiklóson élő és a szigethalmi Duna-parton vendéglőt vezető laptulaj­donos havi folyóiratának címe. A lap impresszuma pontos információkat közöl, miszerint e „független fo­lyóirat a Magyar Köztársa­ság törvényeiben biztosított szabadságjogokkal élve fej­ti ki tevékenységét a la­kosság körében. Aktuális információk rendszeres ára­moltatása útján tartja fenn kapcsolatát a települések lakóival. A folyóirat téma­köre: a környező települé­sek lakóközösségének rend­szeres tájékoztatása közér­dekű és egyéb kérdésekben. A települések egymás kö­zötti kapcsolatainak előse­gítése. Reklámok, közle­mények, hirdetések stb.” Urbán Szabó József igazi vállalkozó. Nevéhez fűződik az első olyan sportegyesü­let, amely vállalkozásokból tartotta fenn magát. Ha ez nincs, bizonyosan még hó­napokig, talán évekig nem készült volna el a sziget­halmi egészségház egyéb­ként is hosszasan vajúdó beruházása. A sportban tett kiruccanás után valóság­gal fejest ugrott a sziget­halmi közéletbe, amikor is szervezte a Szigethalomért Társadalmi Szövetséget. Most pedig laptulajdonos. bat meg nem találtam. Az a nyomda, amelyikkel most dolgozom, a legolcsóbb a környéken. Nekem elhihe­ti. — Nézze, tavaly azért in­dítottam ezt az újságot, mert szükségét láttam an­nak, hogy tájékoztassam az embereket — magyarázza Urbán Szabó József. — Minden szakmai és nyom­dai ismeretség nélkül kezd­tem el. Az elképzeléseim megvoltak, pontosan tud­tam, mit szeretnék. Elkezd­tem nyomdát keresni. Kér­tem egy egész sor áraján­latot, de mindegyiket na­gyon magasnak találtam. Ha én nem vállalkozó, nem kereskedő lennék, bi­zonyosan harminc forint fölötti példányonkénti áron nyomattam volna ki az új­ságot. így azonban addig mentem, amíg a legolcsób­A laptulajdonos gondo­san igyekszik kikerekíteni, gömbölyűre formálni a mondatait. Megszokott kö­zegében, az üzletben vagy a kereskedőtársak között nyilván sokkal egyszerűb­ben, hétköznapibban, ért­hetőbben beszél. Nem ha­ragszik, sőt kifejezetten kö­szönettel veszi, amikor vé­leményt, kritikát mondok az újságjáról, amelyben ő maga is jegyez — újság­írói műfajban — írásokat. Őszintén elmondom, hogy kicsit túl szellősnek, téma­hiánytól szenvedőnek talá­lom az újságját. Nem elég figyelemfelkeltőek a címek, helyenként magyartalan a fogalmazás, nehézkes a stí­lus. — Tudom én ezt — vá­laszol a laptulajdonos. —• Azzal nagyon pontosan tisztában vagyok, hogy egy sajtóterméknek felelőssége van, nem csak abban, amit, hanem abban is, ahogy ír. De ez az újság eddig új­ságírók közreműködése nél­kül készült. Nem mintha én azt tartottam volna, hogy szakemberek nélkül is lehet lapot csinálni, ha­nem egyszerűen pénzünk nem volt rá. Mert nehogy azt higgye, én milliomos vagyok, és úri passzióm a lapkiadás. Néhány hete ko­molyan meg is fordult a fejemben, hogy feladom. De egyrészt az olvasók vé­leménye, másrészt a keres­kedőtársak biztatása sar­kallt arra, hogy folytassam, Üzleti alapokra szeretném helyezni a lapot, egyrészt a hirdetésekből eltartani, másrészt szponzorokat ke­resni. Ez részben már si­került. S van még valami, ami Urbán Szabó Józsefet, az üzletembert megerősítette abban a hitben, hogy foly­tatni kell a lapcsinálást. Ugyanis legnagyobb megle­petésére vevő jelentkezett, Programok egész nap Leányfalun május elsején egész napos programmal várják a lakosságot. A dél­előtt a művelődési házban a gyerekeké, akik a közelgő anyák napjára készülődve ajándékkészítéssel gyako­rolják kézügyességüket. Ez­után a gyermektáncház jó mulatsága szerez kellemes időtöltést a legfiatalabbak- nak. A majálisi program délután folytatódik. A szentendrei Vujicsics Tiha­mér Zeneiskola fúvószene­kara a község néhány utcá­ján végigvonulva toborozza a közönséget a fél 3 órától kezdődő térzenére a műve­lődési központ elé. A foci­pályán barátságos labdarú­gó-mérkőzés nyújt majd jó szórakozást. Este 7 órától az idősebbek és a fiatalok nosztalgiaesten szórakozhat­nak. Ugyancsak ezen a hé­ten — május 3-án este 6 órakor — az édesanyák kö­szöntésére gyűlhetnek ösz- sze a leányfaluiak, arra a kulturális programra, ahol versekkel, dalokkal köszön­tik az édesanyákat. a Mi újság?-ra, igen tekin­télyes összeget, közel fél millió forintot ajánlva ér­te. Egyéb konkrét felvilágo­sítást minden igyekezetem ellenére sem tudtam kicsi­karni Urbán Szabó úrból, pedig érdekelne, mennyibe van neki a hobbi. Nagyon udvariasan, de igen hatá­rozottan visszautasított, in­kább arról beszélt, milyen lapot szeretne az olvasó kezébe adni. Ez különös elegye lenne a reklámúj­ságnak és egy szolgáltató lapnak. Nyilván nem vélet­len, a tulajdonos maga is kereskedő, pontosan tudja, mi az, amit az olvasó keres, s ami a boltosnak is hasz­nos. — Indítunk egy olyan rovatot, ahol hiánycikkek listáját közöljük. Ennek anyagát az olvasók állíta­nák össze. A dolog úgy mű­ködne, ha többen jelzik, hogy fellelhetetlen a bol­tokban például a barna ci­pőpaszta, akkor mi gyár­tót keresünk rá. Ennek hátterében pedig az az In­formációs és Közvetítő Iro­da áll, amelyet ugyancsak én hoztam össze Sziget­szentmiklóson. Jól elbeszélgettünk Ur­bán Szabó Józseffel, s csak, amikor már elköszönt, és jegyzetemet újra átboga­rásztam, jöttem rá: valójá­ban még mindig nem tu­dom, hogy miért alapít la­pot egy kocsmáros. Móza Katalin Megkeseredik a tavaszi is Már nem lehet kiszállni Szinte arcul csap a huszonnyolc fokos meleg, de a kinti hideg után jólesik. A levegő párás, a növényzet dús, a pirosló paradicsomok kövér fürtökben terpeszked­nek a töveken. Felköíözött, egyenes rendek feszítenek a háromszázötven négyzetméternyi területen — öröm a szemnek. Komróczki Sándor és neje Taksony és Duna- haraszti határában fóliázik, hat sátorban gazdálkodik. Igazi primőrt visznek Dunaharaszti és Szigethalom pia­cára: uborkát, paradiesomot és paprikát. A vállalkozás 1979-ben indult. A hatszáz négy­szögöles telek, amit házépí­tés cáljából vettek, szinte kínálta magát, itt valami­hez kezdeni kell. Sok-sok fontolgatás után a növény- termesztés mellett döntöt­tek, mondván: ez nem sivít és nem kiabál, nincs szaga, talán a szomszédok ellen­érzését sem váltják ki a fó­liázással. Az asszonyka ke­reskedődinasztiából szár­mazik, a szülők és a nagy­szülők is „piacoztak", volt tehát már tapasztalat. másrészt észrevehetően rosszabbul megy a primőr. A piacon olcsóbban árusí­tunk, mintha a kereskedő még a maga hasznát is rá­tenné, de így is van, aki­nek elérhetetlen a korai zöldfélék ára. Sajnos egy­re több embernek kell meggondolnia, hogy mire és hová költse a pénzét. A háromszáz forintos paradi­csom luxusszámba megy. A termelők maguk van­nak. A fóliázó család sem igen tapasztalja a vállal­kozók támogatását; ha baj van, nincs hová menni, nincs kihez fordulni. Jó lenne egy érdekvédelmi szervezet vagy egy szak­csoport, ahová tanácsért, segítségért lehetne menni. A tapasztalatlanságot száz­ezer forintok siratják, mert nincs kitől megtanulni a szakmát. Saját kárán — Szerényen kezdtük — meséli a férj —, amolyan keresetkiegészítésként. Ma­gam készítettem el a szük­séges fémvázat, s annak idején háromezer forintért vettem rá a fóliát. Én csi­náltam az olajkazánt, ak­kor még úgy tűnt, ez a fű­tési mód majd megéri. Sa­látát és retket termesztet­tünk, ezek a gyengébb fű­tésigényű növények, ezek­hez még elegendő volt a fóliasátorban a melegítő­kazán. Abban az időben sokan belevágtak, de a többség hamar rájött, hogy a növekvő költségek mel­lett egyre kevésbé éri meg a munka. Én is abbahagy­tam volna, ha nem magam állítok elő mindent. De a fémvázaktól kezdve vala­mennyi fűtőberendezést, il­letve a talajfűtéshez szük­séges vegyes tüzelésű ka­zánt is én készítettem, így tehát valamelyest lefarag­tam a költségeket. És per­sze miután egyre több pénzt és munkát öltünk a fóliába, ez annál inkább ösztönzött a folytatásra. Három éve családi vállal­kozásban dolgozunk, alkal­mazottunk nincs, ellenben naponta tizenhat órát a fó­lia alatt vagyunk. — A növény olyan, mint a hímestojás — magyaráz­za az asszonyka —, renge­teget kell vele bíbelődni, sok a kézimunka. A kárte­vők és a gombák pedig eb­ben a párás melegben kü­lönösen gyorsan szaporod­nak, ezek a növények sok­kal nagyobb veszélyek kö­zött élnek. Az idén például háromszázezer forintunk bánja a nem kellően vég­zett műtrágyázást, két sá­tor paprikánk ment tönkre, mert nem jól locsoltuk be • . , a műtrágyát a földbe. Az Nem bánják ember itt a saját kárán, sok-sok elúszott forinttal jön rá a gazdálkodás for­télyaira. A fiatal házaspár jól fej­lődő vállalkozása meg­megtorpan, olykor kiútta- lan. Megkeseredik a tava­szi íz, az aznapi gondok és a bizonytalan perspektíva kedvét szegi a munkának. Hatalmas ütemben nőnek a költségek, sokba kerül az energia, az eh-lieg kétéven­ként cserére szoruló fólia ára többszöröse a régi ár­nak — egy tekercs húsz­ezer forint —, drágul a műtrágya és a vetőmag, a másik oldalon pedig csök­ken a fizetőképes kereslet. Luxuscikk — Több komoly veszély- lyel kell számolnunk — panaszolja Komróczki Sán­dor ■—, lassan az is kérdé­sessé válik, hogy kell-e a tavaszi zöldség, lesz-e, aki megveszi? Egyrészt az adók jelentenek tehertételt, — Nem beszélve a be­szerzésekről — folytatja a gazda —, a rotációs kapá­hoz például égen-földön nem kaptam alkatrészt. Egy százhatvan forintos fogaskerék okozta a bajt, semmi az egész, a hiánya miatt mégis az egész kapát meg kellett újra venni. Huszonötezerért... A má­sik problémánk, hogy a fóliára nincs biztosítás, a hitelkamat pedig olyan magas, hogy nem éri meg a kölcsönzés. Ügy kell te­hát gazdálkodni, hogy le­gyen tartalék, legyen mi­hez hozzányúlni, ha baj van. A fóliasátrak alatt ba­nánja, mintha az ember egy más világban járna. A házaspár örömmel meséli, miként jutottak idáig. Sza­vaikból kicsendül a meg­győződés, hogy minden baj ellenére sem bántak meg semmit. A jövő? Ebből már nemigen lehet kiszáll­ni. Vasvári Éva Új templom Kiskunlacházán A helyiek segítségével Az elmúlt vasárnap ked­ves vendéget fogadott Kis- kunlacháza római katolikus közössége. Marosi Izidor, a Váci egyházmegye püspöke látogatott el a községbe, hogy a peregi templomban mintegy 130 leány és fiú homlokára a bérmálás szentségét prizmába már­tott ujjával felrajzolja. A szertartást és szentmi­sét követően Becherer And­rás plébános úr mondott köszönetét a püspök úr fá­radozásaiért. Ezután fel- hahgzott a pápai és a ma­gyar himnusz, majd püs­pöki áldással fejeződött be a peregi egyházközség egyik legszebb ünnepe. Ugyanezen a napon, dél­utánra a lacházi közösség számára is maradandó em­lékmű-ünnepségre volt hi­vatalos a megyés főpásztor. Mint már lapunkban is elő­zetes beszámoló jelent meg, a templom alapkőletételére készültek a helyiek. Az ér­kező vendégeket és egyházi személyeket Kocsis Mihály polgármester és dr. Kovács János jegyző fogadta, majd bemutatta a nemes vállal­kozás kezdeményezőit és közreműködőit. A kedve­zőtlen időjárás ellenére igen sokan eljöttek az ün­nepségre. A püspök úr ál­tal celebrált szertartás alatt elhelyezték az alapkövet, az adományozók listáját is, s rövid méltató beszédben köszönte meg a püspök atya-az egyházközség hívei­nek és támogatóinak, hogy e nehéz gazdasági körül­mények között is mernek vállalkozni. A választ Ko­csis Mihály adta meg, ami­kor megköszönte a püspök úr közreműködését, majd bizakodóan szólt a helyiek áldozatos felajánlásáról és reményét fejezte ki, hogy az épülő templom és an­nak harangja messze hang­zóan hirdeti a hitét gya­korló ember alzaratát. — int-er. Zsákban futás, lepényevés Délegyházi majális Délegyháza önkormány­zatának oktatási, sport- és kulturális bizottsága min­den korosztályra gondolva állította össze a május else­jei programot: több hely­színen, különféle esemé­nyekre várják a polgáro­kat. A sportpályán délelőtt kilenc órakor kezdetét ve­szi, a majális, ide elsősorban a fiatalokat hívják, akik be­nevezhetnek az ügyességi versenyekre, a kedvcsináló és vidámságot ígérő zsák­ban futásra, lepényevésre. Ugyancsak itt kerékpárver­seny is lesz, a gyerekek szá­mára igazi alkalom kínál­kozik a tudás és a lelemé­nyesség összemérésére. Délelőtt 11 és 1 óra kö­zött két helyszínen zajlik A Kiskunlacházán épülő katolikus templom alapkőle­tétele. Hívei körében Marosi Izidor, a váci egyházmegye püspöke (A szerző felvétele) majd a játék: az általános iskolában a videoklubban lehet szórakozni, illetve a számítógépes szakkör tag­jainak patronálásával és felügyeletével számítógé­pes játékok várják a gyere­keket. De a szervezők azok­ra is gondoltak, akik hasz­nált, megunt könyveiktől, játékaiktól, avagy egyéb holmijaiktól akarnak meg­szabadulni: ők a zsibvásá­ron adhatják-vehetilc, avagy cserélhetik portékái­kat. A másik helyszínen, a kultúrházban ugyanebben az időben — tehát 11 és 1 óra között — virágkötő- és asztalterítő-versenyt ren­deznek. Igazi lehetőség lesz a lányoknak és a hölgyek­nek, különféle alkalmakra készíthetnek virágdíszeket és teríthetnek. S természe­tesen a férfiak örömére az elmaradt labdarúgó-fordu­lót is beiktatják a nap ese­ményei közé, bizonyára sok érdeklődő nézi meg a dél- egyháziak és a vendégcsa­pat foci-meccsét. Kora estétől — 19 órától — késő estig, 23 óráig nosz­talgiaműsor zárja a majá­list, az érdeklődők a kul- túrotthonban magnóról és lemezjátszóról hallgathat­ják a régi, dallamos sanzo­nokat. S persze, ha kedvük tartja, táncolhatnak is. DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. ® Munkatársak; Vasvári Éva és Kovács T. István. G Fogadónap: min­den hétfőn Vi—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk; Bp. vili., Somogyi Béla u. 6. pf.: au. ír. sz.: 1446. Te­lefon; 138-4761, 138-1067.

Next

/
Thumbnails
Contents