Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-26 / 97. szám
I. ÉVFOLYAM, 71. SZÄM 1991. ÁPRILIS 36., PÉNTEK D U NA JAJ Szc-N X1ÍNOKEI-SZ1GET CSEFEL-SZ1GET • DUNAKESZI &1IKLÚS • FŰT • GOD RÁCKEVE SZ1GETSZENTA lapalapító kocsmáros Félmilliót kínáltak érte Miért érzi szükségét egy falusi kocsmáros annak, hogy lapot alapítson? Ráadásul úgy, hogy nem egyszerűen üzletnek, hanem nemes célnak, küldetésnek tekinti a lapcsinálást. Nem egyszerűen finanszírozza az újságot, hanem írja, szervezi, menedzseli, szállítja, sőt árulja is. Mi újság a környéken? Ez Urbán Szabó József, Szigetszentmiklóson élő és a szigethalmi Duna-parton vendéglőt vezető laptulajdonos havi folyóiratának címe. A lap impresszuma pontos információkat közöl, miszerint e „független folyóirat a Magyar Köztársaság törvényeiben biztosított szabadságjogokkal élve fejti ki tevékenységét a lakosság körében. Aktuális információk rendszeres áramoltatása útján tartja fenn kapcsolatát a települések lakóival. A folyóirat témaköre: a környező települések lakóközösségének rendszeres tájékoztatása közérdekű és egyéb kérdésekben. A települések egymás közötti kapcsolatainak elősegítése. Reklámok, közlemények, hirdetések stb.” Urbán Szabó József igazi vállalkozó. Nevéhez fűződik az első olyan sportegyesület, amely vállalkozásokból tartotta fenn magát. Ha ez nincs, bizonyosan még hónapokig, talán évekig nem készült volna el a szigethalmi egészségház egyébként is hosszasan vajúdó beruházása. A sportban tett kiruccanás után valósággal fejest ugrott a szigethalmi közéletbe, amikor is szervezte a Szigethalomért Társadalmi Szövetséget. Most pedig laptulajdonos. bat meg nem találtam. Az a nyomda, amelyikkel most dolgozom, a legolcsóbb a környéken. Nekem elhiheti. — Nézze, tavaly azért indítottam ezt az újságot, mert szükségét láttam annak, hogy tájékoztassam az embereket — magyarázza Urbán Szabó József. — Minden szakmai és nyomdai ismeretség nélkül kezdtem el. Az elképzeléseim megvoltak, pontosan tudtam, mit szeretnék. Elkezdtem nyomdát keresni. Kértem egy egész sor árajánlatot, de mindegyiket nagyon magasnak találtam. Ha én nem vállalkozó, nem kereskedő lennék, bizonyosan harminc forint fölötti példányonkénti áron nyomattam volna ki az újságot. így azonban addig mentem, amíg a legolcsóbA laptulajdonos gondosan igyekszik kikerekíteni, gömbölyűre formálni a mondatait. Megszokott közegében, az üzletben vagy a kereskedőtársak között nyilván sokkal egyszerűbben, hétköznapibban, érthetőbben beszél. Nem haragszik, sőt kifejezetten köszönettel veszi, amikor véleményt, kritikát mondok az újságjáról, amelyben ő maga is jegyez — újságírói műfajban — írásokat. Őszintén elmondom, hogy kicsit túl szellősnek, témahiánytól szenvedőnek találom az újságját. Nem elég figyelemfelkeltőek a címek, helyenként magyartalan a fogalmazás, nehézkes a stílus. — Tudom én ezt — válaszol a laptulajdonos. —• Azzal nagyon pontosan tisztában vagyok, hogy egy sajtóterméknek felelőssége van, nem csak abban, amit, hanem abban is, ahogy ír. De ez az újság eddig újságírók közreműködése nélkül készült. Nem mintha én azt tartottam volna, hogy szakemberek nélkül is lehet lapot csinálni, hanem egyszerűen pénzünk nem volt rá. Mert nehogy azt higgye, én milliomos vagyok, és úri passzióm a lapkiadás. Néhány hete komolyan meg is fordult a fejemben, hogy feladom. De egyrészt az olvasók véleménye, másrészt a kereskedőtársak biztatása sarkallt arra, hogy folytassam, Üzleti alapokra szeretném helyezni a lapot, egyrészt a hirdetésekből eltartani, másrészt szponzorokat keresni. Ez részben már sikerült. S van még valami, ami Urbán Szabó Józsefet, az üzletembert megerősítette abban a hitben, hogy folytatni kell a lapcsinálást. Ugyanis legnagyobb meglepetésére vevő jelentkezett, Programok egész nap Leányfalun május elsején egész napos programmal várják a lakosságot. A délelőtt a művelődési házban a gyerekeké, akik a közelgő anyák napjára készülődve ajándékkészítéssel gyakorolják kézügyességüket. Ezután a gyermektáncház jó mulatsága szerez kellemes időtöltést a legfiatalabbak- nak. A majálisi program délután folytatódik. A szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola fúvószenekara a község néhány utcáján végigvonulva toborozza a közönséget a fél 3 órától kezdődő térzenére a művelődési központ elé. A focipályán barátságos labdarúgó-mérkőzés nyújt majd jó szórakozást. Este 7 órától az idősebbek és a fiatalok nosztalgiaesten szórakozhatnak. Ugyancsak ezen a héten — május 3-án este 6 órakor — az édesanyák köszöntésére gyűlhetnek ösz- sze a leányfaluiak, arra a kulturális programra, ahol versekkel, dalokkal köszöntik az édesanyákat. a Mi újság?-ra, igen tekintélyes összeget, közel fél millió forintot ajánlva érte. Egyéb konkrét felvilágosítást minden igyekezetem ellenére sem tudtam kicsikarni Urbán Szabó úrból, pedig érdekelne, mennyibe van neki a hobbi. Nagyon udvariasan, de igen határozottan visszautasított, inkább arról beszélt, milyen lapot szeretne az olvasó kezébe adni. Ez különös elegye lenne a reklámújságnak és egy szolgáltató lapnak. Nyilván nem véletlen, a tulajdonos maga is kereskedő, pontosan tudja, mi az, amit az olvasó keres, s ami a boltosnak is hasznos. — Indítunk egy olyan rovatot, ahol hiánycikkek listáját közöljük. Ennek anyagát az olvasók állítanák össze. A dolog úgy működne, ha többen jelzik, hogy fellelhetetlen a boltokban például a barna cipőpaszta, akkor mi gyártót keresünk rá. Ennek hátterében pedig az az Információs és Közvetítő Iroda áll, amelyet ugyancsak én hoztam össze Szigetszentmiklóson. Jól elbeszélgettünk Urbán Szabó Józseffel, s csak, amikor már elköszönt, és jegyzetemet újra átbogarásztam, jöttem rá: valójában még mindig nem tudom, hogy miért alapít lapot egy kocsmáros. Móza Katalin Megkeseredik a tavaszi is Már nem lehet kiszállni Szinte arcul csap a huszonnyolc fokos meleg, de a kinti hideg után jólesik. A levegő párás, a növényzet dús, a pirosló paradicsomok kövér fürtökben terpeszkednek a töveken. Felköíözött, egyenes rendek feszítenek a háromszázötven négyzetméternyi területen — öröm a szemnek. Komróczki Sándor és neje Taksony és Duna- haraszti határában fóliázik, hat sátorban gazdálkodik. Igazi primőrt visznek Dunaharaszti és Szigethalom piacára: uborkát, paradiesomot és paprikát. A vállalkozás 1979-ben indult. A hatszáz négyszögöles telek, amit házépítés cáljából vettek, szinte kínálta magát, itt valamihez kezdeni kell. Sok-sok fontolgatás után a növény- termesztés mellett döntöttek, mondván: ez nem sivít és nem kiabál, nincs szaga, talán a szomszédok ellenérzését sem váltják ki a fóliázással. Az asszonyka kereskedődinasztiából származik, a szülők és a nagyszülők is „piacoztak", volt tehát már tapasztalat. másrészt észrevehetően rosszabbul megy a primőr. A piacon olcsóbban árusítunk, mintha a kereskedő még a maga hasznát is rátenné, de így is van, akinek elérhetetlen a korai zöldfélék ára. Sajnos egyre több embernek kell meggondolnia, hogy mire és hová költse a pénzét. A háromszáz forintos paradicsom luxusszámba megy. A termelők maguk vannak. A fóliázó család sem igen tapasztalja a vállalkozók támogatását; ha baj van, nincs hová menni, nincs kihez fordulni. Jó lenne egy érdekvédelmi szervezet vagy egy szakcsoport, ahová tanácsért, segítségért lehetne menni. A tapasztalatlanságot százezer forintok siratják, mert nincs kitől megtanulni a szakmát. Saját kárán — Szerényen kezdtük — meséli a férj —, amolyan keresetkiegészítésként. Magam készítettem el a szükséges fémvázat, s annak idején háromezer forintért vettem rá a fóliát. Én csináltam az olajkazánt, akkor még úgy tűnt, ez a fűtési mód majd megéri. Salátát és retket termesztettünk, ezek a gyengébb fűtésigényű növények, ezekhez még elegendő volt a fóliasátorban a melegítőkazán. Abban az időben sokan belevágtak, de a többség hamar rájött, hogy a növekvő költségek mellett egyre kevésbé éri meg a munka. Én is abbahagytam volna, ha nem magam állítok elő mindent. De a fémvázaktól kezdve valamennyi fűtőberendezést, illetve a talajfűtéshez szükséges vegyes tüzelésű kazánt is én készítettem, így tehát valamelyest lefaragtam a költségeket. És persze miután egyre több pénzt és munkát öltünk a fóliába, ez annál inkább ösztönzött a folytatásra. Három éve családi vállalkozásban dolgozunk, alkalmazottunk nincs, ellenben naponta tizenhat órát a fólia alatt vagyunk. — A növény olyan, mint a hímestojás — magyarázza az asszonyka —, rengeteget kell vele bíbelődni, sok a kézimunka. A kártevők és a gombák pedig ebben a párás melegben különösen gyorsan szaporodnak, ezek a növények sokkal nagyobb veszélyek között élnek. Az idén például háromszázezer forintunk bánja a nem kellően végzett műtrágyázást, két sátor paprikánk ment tönkre, mert nem jól locsoltuk be • . , a műtrágyát a földbe. Az Nem bánják ember itt a saját kárán, sok-sok elúszott forinttal jön rá a gazdálkodás fortélyaira. A fiatal házaspár jól fejlődő vállalkozása megmegtorpan, olykor kiútta- lan. Megkeseredik a tavaszi íz, az aznapi gondok és a bizonytalan perspektíva kedvét szegi a munkának. Hatalmas ütemben nőnek a költségek, sokba kerül az energia, az eh-lieg kétévenként cserére szoruló fólia ára többszöröse a régi árnak — egy tekercs húszezer forint —, drágul a műtrágya és a vetőmag, a másik oldalon pedig csökken a fizetőképes kereslet. Luxuscikk — Több komoly veszély- lyel kell számolnunk — panaszolja Komróczki Sándor ■—, lassan az is kérdésessé válik, hogy kell-e a tavaszi zöldség, lesz-e, aki megveszi? Egyrészt az adók jelentenek tehertételt, — Nem beszélve a beszerzésekről — folytatja a gazda —, a rotációs kapához például égen-földön nem kaptam alkatrészt. Egy százhatvan forintos fogaskerék okozta a bajt, semmi az egész, a hiánya miatt mégis az egész kapát meg kellett újra venni. Huszonötezerért... A másik problémánk, hogy a fóliára nincs biztosítás, a hitelkamat pedig olyan magas, hogy nem éri meg a kölcsönzés. Ügy kell tehát gazdálkodni, hogy legyen tartalék, legyen mihez hozzányúlni, ha baj van. A fóliasátrak alatt banánja, mintha az ember egy más világban járna. A házaspár örömmel meséli, miként jutottak idáig. Szavaikból kicsendül a meggyőződés, hogy minden baj ellenére sem bántak meg semmit. A jövő? Ebből már nemigen lehet kiszállni. Vasvári Éva Új templom Kiskunlacházán A helyiek segítségével Az elmúlt vasárnap kedves vendéget fogadott Kis- kunlacháza római katolikus közössége. Marosi Izidor, a Váci egyházmegye püspöke látogatott el a községbe, hogy a peregi templomban mintegy 130 leány és fiú homlokára a bérmálás szentségét prizmába mártott ujjával felrajzolja. A szertartást és szentmisét követően Becherer András plébános úr mondott köszönetét a püspök úr fáradozásaiért. Ezután fel- hahgzott a pápai és a magyar himnusz, majd püspöki áldással fejeződött be a peregi egyházközség egyik legszebb ünnepe. Ugyanezen a napon, délutánra a lacházi közösség számára is maradandó emlékmű-ünnepségre volt hivatalos a megyés főpásztor. Mint már lapunkban is előzetes beszámoló jelent meg, a templom alapkőletételére készültek a helyiek. Az érkező vendégeket és egyházi személyeket Kocsis Mihály polgármester és dr. Kovács János jegyző fogadta, majd bemutatta a nemes vállalkozás kezdeményezőit és közreműködőit. A kedvezőtlen időjárás ellenére igen sokan eljöttek az ünnepségre. A püspök úr által celebrált szertartás alatt elhelyezték az alapkövet, az adományozók listáját is, s rövid méltató beszédben köszönte meg a püspök atya-az egyházközség híveinek és támogatóinak, hogy e nehéz gazdasági körülmények között is mernek vállalkozni. A választ Kocsis Mihály adta meg, amikor megköszönte a püspök úr közreműködését, majd bizakodóan szólt a helyiek áldozatos felajánlásáról és reményét fejezte ki, hogy az épülő templom és annak harangja messze hangzóan hirdeti a hitét gyakorló ember alzaratát. — int-er. Zsákban futás, lepényevés Délegyházi majális Délegyháza önkormányzatának oktatási, sport- és kulturális bizottsága minden korosztályra gondolva állította össze a május elsejei programot: több helyszínen, különféle eseményekre várják a polgárokat. A sportpályán délelőtt kilenc órakor kezdetét veszi, a majális, ide elsősorban a fiatalokat hívják, akik benevezhetnek az ügyességi versenyekre, a kedvcsináló és vidámságot ígérő zsákban futásra, lepényevésre. Ugyancsak itt kerékpárverseny is lesz, a gyerekek számára igazi alkalom kínálkozik a tudás és a leleményesség összemérésére. Délelőtt 11 és 1 óra között két helyszínen zajlik A Kiskunlacházán épülő katolikus templom alapkőletétele. Hívei körében Marosi Izidor, a váci egyházmegye püspöke (A szerző felvétele) majd a játék: az általános iskolában a videoklubban lehet szórakozni, illetve a számítógépes szakkör tagjainak patronálásával és felügyeletével számítógépes játékok várják a gyerekeket. De a szervezők azokra is gondoltak, akik használt, megunt könyveiktől, játékaiktól, avagy egyéb holmijaiktól akarnak megszabadulni: ők a zsibvásáron adhatják-vehetilc, avagy cserélhetik portékáikat. A másik helyszínen, a kultúrházban ugyanebben az időben — tehát 11 és 1 óra között — virágkötő- és asztalterítő-versenyt rendeznek. Igazi lehetőség lesz a lányoknak és a hölgyeknek, különféle alkalmakra készíthetnek virágdíszeket és teríthetnek. S természetesen a férfiak örömére az elmaradt labdarúgó-fordulót is beiktatják a nap eseményei közé, bizonyára sok érdeklődő nézi meg a dél- egyháziak és a vendégcsapat foci-meccsét. Kora estétől — 19 órától — késő estig, 23 óráig nosztalgiaműsor zárja a majálist, az érdeklődők a kul- túrotthonban magnóról és lemezjátszóról hallgathatják a régi, dallamos sanzonokat. S persze, ha kedvük tartja, táncolhatnak is. DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. ® Munkatársak; Vasvári Éva és Kovács T. István. G Fogadónap: minden hétfőn Vi—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk; Bp. vili., Somogyi Béla u. 6. pf.: au. ír. sz.: 1446. Telefon; 138-4761, 138-1067.
