Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

TESSÉK MONDANI, MmmiM KERÜL? Élelmiszert néha még veszünk Az életszínvonal csökkenésének „köszönhetően” ma már az emberek többsége élelmiszeren kívül alig költ másra az üzletekben. Ezt fölismerve, a Pest Megyei Önkormányzati Hivatal Kereskedel­mi és Piacfelügyelősége úgy döntött, idén főként az élelmiszerboltok tájékán folytatja vizsgálódásait. Ebben az ágazatban lehet még értelme a vásárlók érdekvédelmének, mert itt még akadnak vevők. „A MISIM fgÉRTE"-KATEGéftlA információk vakvágányokon A kérdéses üzletekben a felü gyei ős ég műn k atársai ellenőrizték a fogyasztói árak „jól látható és meg­különböztethető” feltünte­tését, .amelyet egyébként jogszabály tesz kötelezővé. A vizsgálat eredménye szerint a megyében szélső­séges állapotok uralkod­nak: az árak folyamatos változását nemcsak a ve­vők, de lassan már az el­adók sem tudják követni. Ha viszont ez mégis sikerül, s feltüntetik azokat, már akkora többletmunkát és költséget vesznek a válluk- ra, hogy arra a kiskereske­delmi egységek egy része nem is képes, vagy ha igen. nem hajlandó foglal­kozni vele. Eltekinteni tőle azonban mégsem lenne célszerű, hi­szen amint a vizsgálat is megállapította, a vásárlók megkárosításának jelentős része még mindig a hiá­nyos árjelzésre vezethető vissza. Pedig az ár kiírása a jó kereskedőnek ugyan­úgy érdeke, mint a vevő­nek, hiszen mi, vásárlók szívesebben adjuk a pén­zünket olyan termékre, amelynek tudjuk az árát, és nem az eladótól kell megkérdezni, hogy „Tes­sék mondani, mennyibe ke­rült”. Hogy azután eset­leg — árgus pillantások kereszttüzében — tétova mozdulatokkal visszategyük a polcra. Vagy a kereske- dőK még mindig nem ér­dekeltek a forgalom ala­kulásában? Sok helyen a gyorsan változó egységárakat ugyan címkézéssel jelzik, de az árun még szerepelnek a régi árak is. Az ellenőrök olyan termékkel is talál­koztak, amelyen a gyárilag rányomtatott áron kívül még vagy három, különbö­ző — egyébként emelkedő — összeget jelölő címke volt, A vizsgálat szerint ez nem fele) meg a jogsza­bályban előírt „egyértelmű árfeltüntetés” kritériumá­nak. Még akkor sem, ha bizonyos mértékig érthető a dolog, hiszen azt eset- leg(?) elvárhatjuk, az amúgy túlterhelt kereske­delmi dolgozóktól, hogy minden áremeléskor újabb és újabb címkét ragassza­nak valamennyi dobozra, üvegre, tasakra, de hogy az előzőt mindegyikről akár hetenként levakargassák — erre senki sem lesz kapha­tó. A kereskedelmi szabályo­zás szerint bizonyos árufé­leségek esetében gyűjtő árjelzést lehet alkalmazni. Felvágottak. hentesáruk pultjai előtt, fölött gyak­ran látunk ilyen táblát, ár­jegyzéket. Ugyanakkor tisz­tázatlan, hogy ez a megol­dás milyen termékek köré­ben alkalmazható, s ráadá­sul — az ellenőrök tapasz­talatai szerint — még a dolgozóknak is gyakran problémát jelent az azono­sítás. Ilyenkor azután hiá­ba írták ki jól láthatóan, hogy a parizer 130 forint, ha a kislány a pult mögött nem tudja, hogy melyik a parizer. Szomorúbb azonban, hogy a felügyelőség munkatársai állal végzett próbavásárlá­sok során, a kereskedők az esetek egyharmad részében „eltévesztették” a számo­lást, természetesen nem a vásárló javára. És ez az arány feltehetőleg min­dennapos, nem csupán az ellenőröket tisztelik meg vele, csak ők.hamarabb észreveszik. Igaz ugyan, hogy a próbavásárlások so­rán olyan tévedéseket is tapasztaltak, hogy az eladó, vagy pénztáros kevesebbet számolt, mivel bizonyos termékek folyamatos árvál­tozását már ők sem tudták követni. Jobb helyzetben vannak azok az üzletek, amelyek árazógépet hasz­nálnak. Ez azonban nem általános, hiszen a készülé­kek — a hozzájuk tartozó árcímkeszalaggal —, akko­ra költséget jelentenek, amekkorát a legtöbb ke­reskedelmi egység már nem tud „kigazdálkodni”. Az árak maradéktalan feltün­tetésének költségei ugyanis az üzletek árrését terhelik. amely nem mindig teszi lehetővé a megfelelő minő­ségű és színvonalú eszkö­zök beszerzését. Sok helyen ezért kézzel írogatják az árjelzéseket. Rettentő mun­ka, ráadásul gyakran ol­vashatatlan, félreérthető. Az ellenőrök olyan üzletet is láttak, ahol a pénztá­ros táblázatból nézte az árakat, nehogy tévedjen. Csakhogy ilyenkor meg a vevő nem értesül a fo­gyasztói árakról, tehát ez a megoldás sem elfogad­ható. Vitára ad okot, hogy több helyen a csomagoló­anyagot is beleszámolják a fogyasztói árba, ám ezt hasraütéssel állapítja meg az eladó. Másutt a mérő­eszközök nem felelnek meg a követelményeknek. Volt olyan üzlet, ahol a mérle­get 1987-ben hitelesítették utoljára, holott évente kel­lene. A vizsgálat során „mel­lékesen” 36 ezer forint ér­tékű áru eladását függesz­tették föl használati-keze­lési útmutató hiánya miatt, és .40 ezer forintnyi termék — főleg élelmiszer — for­galmazását tiltották meg minőségmegörzési, vagy fo­gyaszthatósági határidő le­járta miatt. Pest megye közgyűlésé­nek alelnöke, dr Schmidt Géza — lapunk más helyén — arról szólt németországi tapasztalatai alapján, hogy a települési és a központi közigazgatás szervei ott ki­válóan együttműködnek, szerencsésen ötvözve a köz­pontosító és a demokrati­kus vonásokat. Jól meg­osztoznak a feladatokon és azok finanszírozásán is. H Vajon nálunk szintén ennyire felhőtlen a helyi és megyei önkormányzatok kapcsolata a központi szer­vekkel? — kérdeztük dr. Erdélyi Lászlót, Pest me­gye főjegyzőjét. Egyáltalán nem! A mi­nisztériumok mintha tu­domást sem vennének róla, hogy a megyék jogai és kö­telezettségei időközben át­alakultak, egyre-masra olyan feladatokat akarnak ránk osztani, amelyekre nincs fedezet. Érthetetlen ez számunkra már csak azért is, mert az önkor­mányzati törvény szerint kötelező feladatokat csak úgy lehet előírni, ha azo­kat jogszabályban rögzítik, és ha végrehajtásuk anya­gi forrásait megjelölik. H Milyen kérésekkel fordulnak önöklwz leg­gyakrabban? — A Belügyminisztérium helyettes államtitkára tő­lünk várja, hogy a megyei és települési szinten jelent­kező polgári védelmi fel­adatokhoz a pénzt a költ­ségvetési fejkvótánkból biztosítsuk. Mások gyak­ran fordulnak hozzánk adatszolgáltatásért, adat­gyűjtésért, hiszen a minisz­tériumok információs rend­szere szemmel láthatóan szétesett. Nekünk azonban sem anyagi erőforrásunk, sem emberünk nincs ilyen célra, hiszen régi appará­tusunk egyharmadának megfelelő létszámmal dol­gozunk. A munkaügyi mi­niszter az elnökök orszá­gos értekezletén arra kér­te a megyei vezetőket, ve­gyék át a településektől a munkanélküliség kezelését, mert ezt helyi szinten megoldani képtelenség. Az elnökök erre érthető módon felvetették, hogy ameny- nyiben ezt tőlük várják el — mivel már erre nem képes —, akkor erről tör­vényt kellene alkotni, pénzt kellene hozzá biztosítani. ■ Mennyivel lenne jobb, ha törvény rendelkezne a kötelező feladatokról? — Kezd már lassan ki­alakulni a jogszabályok mellett egy új, „a minisz­ter kérte” elnevezésű kate­gória. Sőt, már miniszter­nél jóval alacsonyabb szintről, például miniszté­riumi osztályvezetőtől is jönnek a különböző utasí­tások. „Még ez évben utol­jára” összesítsük és küld­jük el a költségvetési üze­mek statisztikai adatait — írták például legutóbb a Pénzügyminisztériumból. Hát nem vették észre, hogy ebben az esztendőben már új rendszer van? ■ Márpedig valakinek el kell ezeket a feladato­kat is vállalni, és feltehe­tőleg a központi szervek nem képesek rá. — Megértem, hogy nin­csenek felkészülve, de mi ezt már akkor tudtuk, ami­kor ők még csak vitatkoz­tak az önkormányzati tör­vényről. illetve arról, mi­lyen legyen az új megye. Már abban az időszakban szóltunk, hogy nem fog így menni. A Belügymi­nisztérium azzal büszkél­kedett, hogy háromezer önkormányzattal tartja majd egymaga a kapcsola­tot. Most pedig a munka­ügyi miniszter azt kérdi, csak nem képzeljük, hogy 6 egymaga háromezer ön- kormányzattal tartja majd a kapcsolatot. Mi egyébként nem bán­juk, akárhogyan döntenek a központi szervek, ám amit jogszabályba foglal­nak, azt jól meg kell gon­dolniuk, és tartaniuk magu­kat saját döntésükhöz. A kimondott, leírt szónak, jogszabálynak súlya kell legyen. ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN Mankót kapnak AHOL NEM FENYEGETIK A SZAKEMBERT Arany gyeplő német módra Az elmúlt héten érkezett haza németországi tanulmányútjá- ról dr, Schmidt Géza, Pest megye önkormányzati közgyűlésé­nek. alelnöke. A szemináriumot, amelyen részt Vett, a Nemzet­közi Fejlődést Támogató Német Alapítvány szervezte, fejlődő demokráciák önkormányzati vezetői számára. Az új önkormányzati szervek a tanácsoktól szá­mos olyan feladatot örö­költek, amelyek közvetle­nül a lakosságot szolgálják. Gondoskodniok kell a kü­lönböző költségvetési szer­vek zavartalan működésé­ről, a köztisztaságról, a sze­métszállításról, az utcák és a közvilágítás karbantartá­sáról. Az átalakulás során több e feladatokkal foglalkozó önkormányzati szervezet megszűnt, vagy a régebbi­nél kisebb létszámmal dol­gozik, sok helyütt az új szakemberek most ismer­kednek a helyi feladatok­kal. Nagy segítséget jelent számukra, hogy a Gazda­sági Kamara keretében megalakult a Településüze­meltetők Országos Szakmai Szövetsége. Az új tömörü­lésben olyan sokéves ta­pasztalattal rendelkező el­méleti és gyakorlati szak­emberek találhatók, akik részben különböző szolgál­tatásokkal állnak az ön- kormányzati vezetők ren­delkezésére. Vállalják — egyebek között —, hogy se­gítenek az apparátusnak a szakszerű döntés megszer­Az oldalt írta: Szegő Krisztina Fotó: Erdösi Agnes kesztésében, a privatizációs, feladatok előkészítésében, a vagyonértékelésben, a szer­vezeti és működési szabá­lyok kidolgozásában. Az elméleti tanácsadás mel­lett több olyan szervezetet kívánnak létrehozni, ame­lyek a gyakorlati munká­ból is átvállalják az önkor­mányzatok napi feladatait. A szövetség várja a kö- zületeken kívül azokat a magánszemélyeket is, akik a legkülönbözőbb szakmai területeken gazdasági tevé­kenységükkel vállalkoznak az önkormányzatokra váró feladatok lebonyolítására. K. Z. Hibaigazítás Lapunk március 28-i szá­mában, ezen az oldalon je­lent meg A főváros egyik legszebb műemléke című írásunk. Az alábbi mon­dat sajnálatos gépelési hiba miatt tévesen jelent meg: „Az itt dolgozó 170 mun­katárs között következés­képp mindössze 13-an dol­goznak adminisztratív munkakörben ..A gazda­sági ellátó szervezet kéré­sére közöljük, hogy a fent idézett mondat helyesen így hangzik: „Az itt dolgo­zó 107 munkatárs között következésképp mindössze 13-an dolgoznak adminiszt­ratív munkakörben...” •— Utunk során Berlin­ben, Hannoverben és Köln­ben, illetve a környező te­lepüléseken kaptunk rész­letes információkat a né­met közigazgatás szerveze­ti felépítéséről, kapcsolat­os pénzgazdálkodás-szabá­lyozási rendszeréről. Köz­ségek, városok, járások, me­gyék és tartományok szint­jén egyaránt bemutatták, miként működik az állam- igazgatás szervezete. • S hogyan? Egymásra épülve vagy egyenrangú- ként? — Tapasztalataink alap­ján a német államigazgatás egyik oldalról rendkívül centrálisán tevékenykedik, ugyan akikor ötvözi a dön­tések előkészítésében, meg­hozatalában és végrehajtá­sában a demokratikus vo- násolcat. A 70-es évek kö­zepén számottevő összevo­nást hajtottak végre a közigazgatásban, amelynek során a helyi önkormány­zatok száma körülbelül ti­zedére csökkent. Azóta öt­ezres lé!okszám alatti tele­pülés önállóan csak elvétve létezik. így tudják bizto­sítani, hogy mindenhová jól képzett szakembergár­da kerüljön. Ugyanilyen átszervezést terveznek a volt NDK területén is. A községek és a városok meg­osztják feladataikat. Még a saját területükön belül is vannak kötelező, és önként vállalt munkák. Kötelező például az általános iskola működtetése, a szociális és ifjúsági segélyezés, az út­építés, építéstervezés, ön­állóan vállalt tevékenység lehet a városokban, közsé­gekben a közművelődés, a sport irányítása, támogatá­sa. 0 A centralizáltság anya- gi segítséget is Jelent a he­lyi önkormányzatok mű­ködtetéséhez? — A németek azt mond­ják, hogy a településeket úgynevezett aranygyeplőn tartják. A kifejezésben a gyeplő az erős központi irányításra utal, az arany jelző pedig mutatja, hogy számottevő támogatást kap­nak a felsőbb szervektől, különböző beruházások és más fejlesztések megvaló­sításához. Ennek keretében például egy alsó-szászorszá­gi járási parlament 80 mil­lió márkát tudott szétoszta­ni számítógépes program megvalósításához az isko­lák és az önkormányzatok részére. A rendszernek megfelelően az összeg fel- használásához ajánlásokat is kidolgoztak a helyi szer­vek részére. ffc A támogatásokon kívül milyen önálló bevételekre számíthatnak? — A bevételek mintegy kétharmada általában az adókból jön össze és csak egyharmad rész a felsőbb szervek juttatása. Az adók közül számottevő Németor­szágban is a helyi kasszát gyarapító^ iparűzési adó, amelynek nagyságrendjét ipartelepítéssel igyekeznek növelni az önkormányza­tok. Tág terük van arra 19, hogy különböző adókedvez­ményekkel ösztönözzék a működő tőkét. Ennek ered­ménye például, ho-gy az egyik város a korábbi — iparűzésből származó — adóbevételeit néhány év alatt megtízszerezte. Az elmaradt területeket pedig segítik a felettes állam- igazgatási szervek: az úgy­nevezett pénzügyi erő, az adófizetési képesség figye­lembevételével bizonyos határok között pénzügyi ki­egyenlítést alkalmaznak. Ahol jelentős anyagi több­let mutatkozik, onnan el­vonják, és újraterítik. Ez­által kiegyenlített fejlődést érnek el az egész ország­ban. A rendelkezésre'” álló anyagi töke felhasználásá­ról viszont önállóan dönte­nek a helyi testületek. A felettes államigazgatási szervek csak hitelfelvételi igény esetén vizsgálják meg a hitelképességet, így véd­ve az önkormányzatokat, s rajtuk keresztül a lakossá­got az eladósodástól. # Milyen személyi felté­telekkel dolgoznak? — A német közigazgatás­ban szerintünk rendkívül túlméretezett, ugyanakkor jól fizetett apparátusok működnek. így a közhiva­talnokok létbiztonságban és nyugalomban végezhe­tik munkájukat. A szakem­bereket nem fenyegeti a nálunk oly jól ismert prob­lémák. Ez is bizonyítja — ahogyan sekadszorra meg­állapítottuk —, hogy sok és stabil pénzzel egészen más körülményeket lehet a lakosság számára teremte­ni.

Next

/
Thumbnails
Contents