Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

Itt a piros, hol a piros ? Ahol nincs, ott ne keresd! I. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1901. ÁPRILIS 25.. CSÜTÖRTÖK BUDAÖRS • ÉRD • SZ AZHALOMBA 1"IA • PILIS VÖRÖS VAR 0 BUDAKESZI • BIATlOR- BAGV • TOnORBÁLINT * PILISCSABA « PATV • ZSAMBEK • SOLYMÁR » TÁRNOK • NACYKOVACSI • B1IDA.IENO • PERBAl • l'OK • TIN NT F • «'ROM Biatorbágyon legalább megpróbálták Célt tévesztett találkozó Biatorbágyi vállalkozókkal találkozott a minap Palo­vics Lajos, a település polgármestere a biai iskolában. Palovics úr „menetrend szerinti” programja — miszerint mindig más-más rétegek, érdekcsoportok képviselőivel cserél eszmét — ezúttal felemásra sikeredett. A köteles­ségből fakadó, de mégiscsak gesztusértékű lehetőséggel ugyanis nemigen tudtak mit kezdeni a biatorbágyi vál­lalkozók. Mert a fórum sokkal inkább falugyűlésre em­lékeztetett, semmint a szóban forgó réteg törekvéseit megmutató, sajátos gondjait felvonultató eszmecsere volt. V ' A kétszázötven, helyben gármester hívta föl a fi­bejelentett vállalkozó közül gyelmüket. Bejelentette tö- sokan megjelentek ugypn, .vábbá, hogy az önkormány- tle valójában markáns kér- zat településfejlesztési és dósé, vállalkozóra szabott környezetvédelmi bizottsá- véleménye senkinek sem gába külső tagként várnak A'olt. Az egyetlen ilyen jel- egy személyt a vállalkozók legű érdeklődés is döbbe- közül. Kilétéről azonban a «etet váltott ki a tudósítóból, -fórumon nem sikerüli meg- Nevezetesen a kérdező azt egyezni, mert a sebtiben szerette volna tudni: vajon kiszemelt. köztiszteletnek a? önkormányzat mii tesz, örvendő urak egyike sem amikor az n-edik, azonos fogadta el a jelölést.-tevékenységét jelenük be? Nenl reagáltak különö­Nos, Biatorbágy nem bő- sebben arra a. bejelentésre vplkédik annyira" a szolgál- sem, hq*y a települést kül- lií tások ban, hogy a nregle- földi vállalkozók keresték vökön kívül az al jaknak .az. meg„ s hogy-a Buda Park éhkopptól kéne tartaniuk, képviselőinek például már Tény, mindannyiuknak n kezében van az építési többet kell majd - tenni a- engedély, azaz munkaalka- vásárlók kegyeiért, s éppen iom> üzleti lehetőség kínál- ez. a piaci verseny lényege, kozik a helybelieknek is. mely. küzdelemben a gyen- Ehelyett arról folytattak gék nyilván elvéreznek, hosszas polémiát a polgár- Feltehetöleg így gondolko- mesterrel, hogy a falu ha- zik maga a vállalkozó is, tárában cséritelep van. meg am:kor ő vesz mástól szol- hogv miért nem viszi el a gáltatást... Egyébként pe- jjEKÜ a telkesek szemetét, dig az önkormányzat senkit s mi akadálya annak, hogy sem korlátozhat állampol- ott ahol nyáron két-három- piiri jogában, legfeljebb a e2er ember tartózkodik, Biatorbágyon is elégtelen legalább egy segélykérő te- inrrastruktúra szab gátat lefon legyen. Szóba kerül- annak, hogy például pen- tek az esedékes utcanév- ziót nyisson valaki. változások, a hiányzó inf­Nem a vállalkozók adtak rasíruktúra, avagy a megíe- például annak hangot, hogy vők karbantartásának igé­iéire kívánnák hozni helyi nye, azaz minden, amiről érdekszövetségüket. Erre a az ember a falugyűlése- lahetőségre ugyanis a pol- ken szokott hallani. Elcsodálkozott a herakfikus Milyen lesz Batta címere? BU^^IDÉKI ^aíiio- Jó néhány héttel ezelőtt alakult meg Százhalombat­tán á város címerével fog­lalkozó ad-hoc bizottság. Tagjai akkor még nem tud­ták. milyen nehéz lesz a dolguk. Tény, hogy kiírták a pályázatot, melyre szép számmal érkeztek a -ter­vek, közben telt-múlt az idő. A szakember, a címe­rek történetének nagy tu­dora is elcsodálkozott, ami­kor a pályamunkákat meg­tekintette. Be kellett látnia a bizottságnak, hogy csak kevés értékelhető címer- terv áll a dönftjshozók ren­delkezésére. Ezért abban állapodtak meg. hogy a pá­lyamunkákat kiállítják a Barátság Művelődési Köz­6 Mirigy pont aulájában. így a la­kosságnak is lehetőséget kívántak adni arra, hogy véleményt mondjanak. Az eddig éltéit két hét alatt vajmi kevesen tekintették meg a „címerkínálatot". A vendégkönyvben akad ugyan néhány bejegyzés, de ezek is inkább elmaraszta- lóak. Akik netán eddig el­mulasztották megtekinteni a munkákat, azoknak még van lehetőségük ezt bepó­tolni április 28-ig, vagyis vasárnapig. Az üggyel fog­lalkozó bizottság várhatóan május elején terjeszti a képviselő-testület elé eb képzeteseit. Többen közü­lük úgy vélekednek: alig van értékelhető, igazán fi­gyelemreméltó pálya­munka. ezért nem elkép­zelhetetlen, .hogy a régi cí­mert módosítják majd. tn—i— Igaztalan lenne azonban a tudósító, ha a történte­kért kizárólag, a vállalko­zókat bírálná. Az önkor­mányzatnak ugyanis nincs még településfejlesztési ■koncepciója, így a testület azt , sem fogalmazta meg, hogy abban milyen szere­pet szánna a vállalkozások­nak. Magyarán a polgár- mester nem konkrét elkép­zelést, pusztán a nyitottság tényét tödta közvetíteni. Ebből viszont elvi vita ke­rekedett, mert Palovics La­jos azt mondta: az önkor­mányzat vállalkozásbarát, de nem lehet vállalkozás- párti, mert nem helyezheti •előtérbe e réteg igényeit mások rovására. Kürti Gá­bor viszont nem értette, hogv miért vannak külön említve és szembeállítva ők, illetve a lakosság, ami­kor a vállalkozók egyben biatorbágyi állampolgárok. Erre mondta azt a polgár­mester, hogy a vállalkozá­sok pern egyformák, tehát például az olyan éjjel-nap­pal nyitva tartó kocsmákat, ahol a fiatalkorúakat akár iskolaidőben is kiszolgálják, nem tud az önkormáAvzat elfogadni, azaz működését korlátozni fogja. A polgármester és a vál­lalkozók egyaránt egymás­tól várták az ötleteket, mint valami börzén, s mert a dolog nem jött össze, mind­két fél csalódottan távozott. De legalább megpróbálták. Megpróbálták azt, amiről más falvakban csak beszél­nek, de nem tesznek érte semmit. Az persze más lap­ra tartozik, hogy a biator­bágyi találkozó hangos csörte nélkül ért véget. Mert eshetett volna más­képp is. Fazekas Eszter Míg a hit hegyeket képes megmozgatni — a hiszé­kenység embereket képes végső romlásba dönteni. Kénytelen vagyok végletek között mozogni, mivel egv- re-másra látom, hogyan szedj áldozatait az „Itt a piros, hol a piros?” játék. Pedig csak csendes szemlé­lőként olykor megállók, s- hitetlenkedve nézem, hány és hány balek hagyja ott ezresét. Mint ahogy üvegen keresztül, buszra várva el- bambulok a félkarú rab­lóval játszadozók eltökéltsé­gén. Csak tömik a pénzt a gépbe, az idegfeszültség­től pengevékonyságúra fe­szített szájjal. Majd üres zsebekben kotorásznak, s lógó fejjel beállnak a busz­ra várók közé. Amikor veszítenek, sajná­lom ókét, látva, mily re­ményvesztetten távoznak. Sajnálom, de nem értem, s nem szánom. Hiszen min­denki önként lép abba a leges árba. mely elsodorja. Nem természeti katasztrófa -- saját bőrünk, pénzünk kockáztatása ez. Számomra érthetetlen, megmagyaráz­hatatlan. Mi viszi az érdi piacon például a kispénzű, filléres gondokkal küszködő háziasszonyokat arra, hogv utolsó ezresüket feltegyék az ..Itt a piros, hol a piros”- ra? Azon a piacon, ahol hetente kétszer már jár- őt öznék.a rendőrök, a többi öt napon pedig alkalomsze­rűen keresik a hiszékeny emberek fosztogatóit. Az elmúlt héten tíz-tizenöt já­ték. illetve játékos vált a rendőrök „zsákmányává”. Pedig tiltott szerencsejáté­kon nemcsak az. k’i az ’al­kalmát kínálja a fogadásra, hanem az is, aki játszik. Szabálysértést követnek el mindketten. Ám ha nem jön a rendőr, mindig a já­tékmester nyer. Miért nyer a játékmes­ter? Miért mindig az övé a Budakeszi Sakkparti A szellemi sportnak, ked­venc hobbijuknak: a sakk­nak hódolhatnak a buda­keszi felnőttek és gyerekek minden pénteken délután négy órától üt óráig a helyi általános iskolában. Az összejövetelek házigaz- ‘ dája: Lév.ay Zoltán. pénz’ A képlet oly egysze­rű, de a hiszékeny, rossz megfigyelőképességgel bí­rok mindig lépte csalha­tok. Mert van valami a gyufáskatulya vagy a ku­pak alatt? Naiv ember, aki azt elhiszi, hogy a golyó a három közül valamelyik alatt tanyázik. Még vélet­lenül sem. Ott lapul a ku­pakot, skatulyát tolpgató jobb kezének behajlítolt kis­ujjában. Csakhogy áz a dolog forsza, mikor újrato­logat, vissza tudja csúsztat­ni valamelyik alá. bizonyít­va. nem ott. volt", ahová mu­tattak. De mikor ön, asszo­nyom, vagy uram, az utol­só ezresének megduplázása reményében „fogad”, mind a három doboz, kupak alja iires. ■ Szeretné megnézni? A rendőrökkel egyetértésben, nem ajánlom.- Mert dupla testőrség kell ehhez, mint amennyi a játékmester mö­gött áll, figyelve a rendőr­Annak idején, amikor a nyugat-németországi Wüs- tenrotba kitelepített soly­máriak felvették a kapcso­latot az óhazában maradot­takkal, még nem is gondol­ták, milyen gyümölcsözően tudnak majd együttműköd­ni. A Baden-Württemberg tartományban található kis település delegációja több mint hét esztendővel ezelőtt látogatott el először és hi­vatalosan a főváros szom­szédságában levő községbe. Az. ottani polgármester és a tartácselnöknő megegyez­tek abban, hogy a nemzeti­ségi kultúra fenntartásáért, megőrzéséért együtt mun­kálkodnak tovább. Azóta a szalak méginkább összefo­nódtak; már nemcsak az intézmények, kisebb csopor­tok, hanem családok is tart­ják a kapcsolatot. A soly­mári felnőttek és gyerekek egyaránt örülnek a wüsten- rotiak meghívásának, és ez fordítva is igaz. Nagy siker­rel szerepelt például a ha­tárainkon túl a helyi, gyer­mek nemzetiségi lánccso­port, a férfikar, az asz- szonvkórus. A focirajongók mindkét településen együtt séget, önt, s az esetleg „baj­keverőket”. Jó! felépített rendszer ez. Mely ellen csak úgy lehet védekezni, ha megfogadja a tanácsot: ne játsszon! Mert ennek a játéknak mindig az a vesz­tese, ki . beáll, leáll játszani. Lehet, hogy az utolsó ezres, a konyhapénz, az arany nyaklánc ..úszik el" rajta ... Nehéz, a bizonyítás. Vi­deofelvételek kellenének hozzá — de ki az a balek, ki az ön hiszékenységén napi ötvenezret nyerve be­mutatná, a golyó soha sincs fogadáskor a három skatulya vagy kupak egyike alatt sem? A saját zseb veszteségére? Azt azért nem! Ám az igazán bajba- kerültek — kik rendőrnek is nekimentek az Itt a pi­ros, ho! a piros? játék miatt — már leadták a dró­tot. Holtbiztos a tipp — ön a semmire fogad, a sem­miért fizet! Varga Edit j szurkolhattak csapataiknak. A Pemü futballistái az idén .— ha minden igaz és nem jön közbe semmi — ismét pályára lépnek a testvér- község csapatával. Az. új önkormányzat meg­alakulása után a két tele­pülés képviselői természe­tesnek tartották a kapcso­lattartást, sőt míg .inkább szorgalmazzák az együtt­működést. Ennek eredmé­nyeképpen — mint Belici- incs Antalnétól, a solymári általános iskola igazgatónő- jétől megtudtuk — a na­pokban egy huszonegy tagú gyermekcsoport érkezett Wüstenrotból. A 15-16 éves fiúkat és lányokat, vala­mint öt kísérőjüket a nyol­cadikosokból „alakult” ío- gadóbizottság üdvözölte. Az évközi nyaraláson meg­számlálhatatlan színes és érdekes programot szervez­tek a vendégeknek. Akik közülük először látogatnak el Magyarországra most megismerkedhetnek a hazai ízekkel. Kirándulást tesz­nek Szentendrére.. ahol íjászbemutatón vesznek részt, ellátogatnak Viseg­rádira és megismerkednek a főváros nevezetességeivel is. Sokan most látogatnak el először a Parlamentbe. Ki­derült, hogy a környék or­szággyűlési képviselője: Szauter Rudolf segített ab­ban,*hogy ez utóbbi „kirán­dulás” megvalósulhasson. A vendégek 1— ezenkívül — órákat látogatnak majd az iskolában, tiszteletükre még fogadást is rendeznek. A tíznapos vakáció végén há­rom napot a Pemü üdülőjé­ben töltetlek a Balaton partján. A tervek szerint a soly­mári gyerekek júliusban vi- szonozzúk a látogatást,W üs- tenrotban. m—i— KÖZLEMÉNY Érden csupa vadonatúj, szinkronizált románt: k úti, gyermek- és kaland film ;i VIDEO UNO kölcsönzőben, a 70. úton, a nagyposta mellett. Szabadság tér 10. Nyitva az év minden napján, délelőtt .ll-től este 3,4 S-ig. (12 101/3K) BUDA VIDÉKI HÍRLAP Verető munkatárs: Fazekas Észter. # Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton, ö Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somo­gyi II. ii. fi. PC.: 311. ír. rz.: 1146. Telefon: 138-4761, 138­4007. Tinnyei csendélet A barátságos, csendéletnek is beillő kép kissé megtévesztő, ha arra gondolok, hagy ezeket a birkákat nem a haszon reményében tartja a linnyei maszek fuvaros, Hajzcr Aladár. 11a a napi robot mellett van egy kis ideje, szívesen gyönyörködik a hobbiból tartott kis nyájbán s a tájban, s alig várja, hegy a baráti vagy, családi összejövetelek alkalmával egy-egy gyapjasból jó birkagulyás legyen. A jó haszon reményében meg sem kísérelné a jószág tartást — mellesleg nem csak azért, mert fuvarozói munkája s a piiisesabai kommunális hulladék összegyűjtése mellett nem lenne rá ideje. A me­zőgazdasági vállalkozók le'.ct ő is meglehetősen bizonytalannak látja (Kép és szöveg: Aszódi László Antal) Wüsienrotbél Solymárra Tíznapos vakáció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents