Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

Szükség van-e népi ülnökökre? Eskütétel fél létszámmal | Újonnan megválasztott népi ülnökök tették le — ^ ünnepélyes külsőségek között — az esküt tegnap, ^ április 3-án a Pest Megyei Bíróságon. Mint az ese- S ményen is elhangzott, egyelőre alig feleannyian vannak, mint a tervezett létszám. Szembetűnő az | is, hogy milyen sok köztük az idős ember, a nyug- I díjas. SZÁJTÁTVA Dettó Csacska módon azt hittem, bizonyos szoká­soknak a fenekére ver, s ha az sem használ, akkor meg kiseprűzi azokat a demokrácia. Ilyeneknek például, hogy „ki kere­si”, „honnét keresik”, „a titkár (az elnök) elv- társ most nem ér rá” ... Meg a „nem kapcsolha­tom”, „azt hiszem, ta­nácskozik”, „adja be írásban”... Azt hittem, vége lesz az értekezleti ülésrendeknek, amikor a fentről jött (fentről?) valaki telepszik be a fő helyre, hiszen az neki jár, amikor a nagyobb sarzsinak, a mondandó­tól függetlenül, automa­tikusan tetszés szerinti felszólalási idő jár, míg a többiek öt percet kap­nak ... Tehát sok csacs- kaságot hittem. Most sorozatosan rá kell jönnöm, valóban csacskának bizonyulok. A volt urak (elvtársak) szokásait az új urak (tisztelet az akkori és a mostani kivételeknek, akik azonban csak a szabályt erősítik) dettó- jellel vették át napok- hetek alatt, s gyakorol­ják szorgalmasan, nagy tehetséggel, már-már to­vábbfejlesztve. Szájtát- va látom és hallom, is­mét szintén zenészek a titkárnők, a beosztottak, azaz ugyanúgy, mint korábban... Működik tehát zavar­talanul az ügyfél-, a polgárelhárító szolgálat, a szűrő, amely kegyesen utat ad egyeseknek és elzárja azt mások elöl; felállítva a rosta megint, csakis kinek van itt az illető, kit lehet bekap­csolni hozzá és kit nem, azaz rakják, rakják a jó urak a dettójelet, csak éppen ... Csak éppen más címkével, s nem tudva. mit. csinálnak. Ha tudnák ugyanis, akkor szégyellnék. MOTTÓ Dr. Knolmár Mihály, a Pest Megyei Bíróság elnö­ke az eskütétel alkalmából egyebek között arról be­szélt, hogy milyen' vegyes ennek a tevékenységnek a társadalmi megítélése. El­hangzanak olyan vélemé­nyek is, hogy a népi ülnök csak ül és bóbiskol... Mi­nek hát akkor két laikus ember a szakbíró mellett? El Szükség van-e való­ban népi ülnökökre? — kér­deztem dr. Knolmár Mi­hályt. — Szükség van népkép­viseletire az ítélkezésben. Ennek hagyományai van­nak, és a polgári demok­ráciának is velejárója. Amikor a bírósági szerke­zeti törvényt módosítják, dőlhet majd el az is, hogy milyen formában, esetleg mint esküdtszék érvénye­sül a népképviselet, de semmiképpen sem szűnik meg. A polgári pereknél egyébként a porrendtartás módosításából eredően, je­lenleg már csak a család- és személyiség jogi perekre korlátozódik a népi ülnö­kök részvétele. A büntető­ügyekben azonban e téren nem várható változás. Más kérdés, hogy a népi ülnök magatartása nem csorbít­hatja a bíróság tekinté­lyét, és erre a szempontra nagyon figyeltünk az újra- jelölésnél. ■ Minek tulajdonítja, el­nök úr, hogy a tervezett létszámnak alig a felét si­került eddig megválaszta­ni? — Véleményem szerint ez több összetevőből adó­dik. Egyrészt az önkor­mányzatoknak a választá­sok után nagyon gyorsan kellett foglalkozni ezzel a témával, és sok más fel­adatuk is volt. Másrészt a gazdasági vezetők ma már nem szívesen engedik el munkaidőben a beosztott­jaikat, és ez nagyon meg­nehezíti a társadalmi meg­bízatások vállalását. Végül pedig a vegyes társadalmi megítélés sem könnyíti meg a dolgunkat. A népi ülnö­kök megválasztásának ha­táridejét 1991. április 21-ig meghosszabbították, és a továbbiakban pótválasztá­sok kiírására is javaslatot tettünk. 9 Az eddig megválasz­tottak közül minden máso­dik ember nyugdíjas. Nem kcll-e tartani ilyen körül­mények között az elörege­déstől? — Akik most kezdik ezt a tevékenységet, azok zö­mében fiatalabbak. A ré­giek közül pedig — mint már említettem — való­ban csak azokat javasoltuk, akik megítélésünk szerint rátermettek, eddigi tevé­kenységükkel már bizonyí­tottak. Egyébként nem tar­tom hibának, hogy sok nyugdíjassal dolgozunk, hi­szen ők is ebben a társa­dalomban élnek és bőséges tapasztalattal rendelkez­nek. B Mint ismeretes, a bí­rák nem lehetnek egyik pártnak sem tagjai. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a népi ülnököknél? — Ilyen kikötés nincs, de bírósági munkájuk végzé­sénél semmiféle politikai szempont nem érvényesül­het. Ga. J. Tábla pedig nincsen Baj van a kréta körül Bajok vannak a kréta körül. Pontosabban nem is annyira a kréta, mint a szakmunkástanulók képzésének más, borsosabb árú feltételei körül. A tanműhelyekről, a képzési helyekről van szó... Pest megye 21 szakmun­kásképző intézetében több mint 12 ezren tanulnak. Ritka kivételnek számít az olyan iskola, mint a sziget- szentmiklósi 208. számú, vagy a nagykőrösi Toldi, a pilisvörösvári és a dabasi intézet, ahol saját tanmű­helyben gyakorolhatják a fiatalok a mesterfogásokat. A többi intézet tanulói vál­lalati tanműhelyekben kap­ják a gyakorlati képzést. Csak az a kérdés: med­dig? Ugyanis a hírek sze­rint Vácott, Gödöllőn, Nagykőrösön Is rendre megszűnnek a képzési he­lyek a vállalatoknál. Szi- getszentmiklóson is azonos volna a probléma — a Cse­pel Autógyár gondjai miatt —, ha nem lenne a már említett saját tanműhelyük. — Idén még csak istenes a helyzet — mondja Boj- tor Jánosné, a megyei ön- kormányzati hivatal fő­munkatársa —, mert sike­rült magánmunkáltatókhoz, kft.-khez, kisvállalkozások­hoz kihelyezni a gyereke­ket, de nyilvánvaló, hogy j övőre ott, ahol nincs meg­felelő gyakorlati képzési le­hetőség, kevesebb tanulót vehetnek majd fel. Van már konkrét példám is er­re: Dunakeszin a MÁV Jár­műjavító kérte a szakmun­kásképző intézetet, hogy az idei tanévben elkezdett szakközépiskolai oktatás szűnjön meg, ne induljon újabb osztály. Megengedhetetlen, hogy a vállalatok eladják tanmű­helyeiket, s ebben a hely­zetben a kormány se adjon segítséget e fontos intézmé­nyek fenntartásához — hangsúlyozták a munkavál­lalói oldal képviselői az Érdekegyeztető Tanács or­szágos képzési tanácsának minapi ülésén. S hozzátet­ték: a hagyományos szak­munkásképzésben a gya­korlati oktatás 85 százaléka a vállalatoknál zajlik. Az a mai körülmények között érthető, hogy a vál­lalatoknak nincs pénzük e feladatra, a kormány azon­ban nem vonhatja ki ma­gát ez alól a teendő, köte­lezettség alól, ugyanis ál­lampolgári jog a lehetőség a képzettség megszerzésére. Volt vita az iméntiek fö­lött. A kormány képviselői ugyanis úgy vélték: a költ­ségvetés csak akkor tud az ilyen feladatokhoz több pénzt adni, ha az állampol­gárok nagyobb adót fizet­nek. Mint elhangzott, más országokban sem az állam kizárólagos kötelezettsége a szakmai oktatás; csakis a kormány, a munkaadók és a munkavállalók együtte­sen teremthetik meg a kor­szerű szakképzés feltételeit. Van min morfondíroz­nunk. Ha válság van a vál­lalatoknál, akkor ne is ké­szítsük fel a fiatalokat ar­ra az időre, amikor lesz igény a szakmunkára? S, ha mégis megtesszük, ám legyen, de fizessen érte újabb adókat az állampol­gár? A tanműhelyek zöme el­avult, technikája jó esetben a máé, rosszabb esetben a tegnapé. Pedig éppen a szakképzés az, ahol a hol­nap technológiájával, esz­közeivel, munkamódszerei­vel kellene megismerked­niük a leendő szakmunká­soknak. E nélkül szó sem lehet korszerűségről, ter­mékszerkezet-váltásról, pi­acképességről, s mindarról, amit most úgy emlegetünk: rendszerváltás a gazdaság­ban. Az ominózus tanácskozá­son a munkavállalókat kép­viselte Hódi Zoltán, a va­sasszakszervezet alelnöke. öt kérdeztük: A VALÓDI ÉRTEKEK MEGŐRZÉSÉRE TÖREKEDETT Teleki Pálra emlékeztek Gödöllőn Göncz Árpád elsőként helyezte el a megemlékezés vi­rágait Teleki Pál sírjánál (Folytatás az 1. oldalról.) nyítsa ezt az országot, ha­nem arra is törekedett, hogy az értelmiségben, a nép széles rétegeiben is hassanak azok az eszmék, amelyek egyidejűleg szol­gálták a szociális megújho­dást és a nemzet felemel­kedését. Teleki Pál életmű­ve utolsó időszakában, ami­kor kitört a második vi­lágháború, félreérthetetle­nül megmutatta, hogy po­litikailag hol áll. Visszauta­sította a német csapatok át­vonulására irányuló kérel­met, és azt, hogy Lengyel- országot Magyarország fe­löl támadhassák meg né­met csapatok. Aggodalom­mal teli kétséggel érzékel­te, hogy a hatánkiiigazítások hogyan teszik az országot külpolitikai értelemben a Harmadik Birodalom poli­tikai szövetségesévé, vagy ha úgy tetszik, részben po- litikai foglyává. Amikor a Jugoszláviával megkötött egyezmény után a kialaku­ló politikai viszonyok vég­ső válaszút elé állították, Teleki Pál már nem látott más kiutat, mint az öngyil­kosságot. Tettével nemcsak Magyarország, hanem a vi­lág előtt is áldozatot kívánt hozni — mondta befejezé­sül Antall József. A beszédet követően a több száz résztvevő na­gyobb hányada a temetőbe zarándokolt, ahol a köz- társasági elnök, az Ország- gyűlés elnöke, a miniszter- elnök, a Teleki család, a Teleki Munkaközösség, a városi önkormányzat és más szervezetek koszorúz­tak a néhai kormányfő sír­jánál. A miniszterelnök és kí­— Mi áll a véleményük mögött? — Az, hogy tarthatatlan helyzetet tapasztalunk, s ha nem történik semmi érde­mi beavatkozás, akkor jó­vátehetetlen lesz a kár. Elő­állhat a helyzet, hogy a mai szakképzési hálózat — a tanműhelyeké, gyakorlati oktatóhelyeké — felszámo­lódik, megszűnik. S, ha így történne, újrateremtése va­gy onokba kerülne. Ez olyan érték tehát, amit óvni kell. — Hogyan? — A legtöbb tanműhely állami vállalatoknál talál­ható. Épp ezért nem enged­hető meg, hogy a vállala­tok privatizációja során a társadalmi érdeket (mert a szakképzés az!) figyelmen kívül hagyják. Emiatt is kértük a kormányt, dolgoz­zon kf javaslatokat a kö­vetkező ülésre: miként le­het a munkáltatók, a mun­kavállalók és kormány ösz- szefogásával megállítani ezt a folyamatot. Katasztrófa lenne, ha leépülne a szak­munkásképzés ... — Ám a kormány a la­kossági adóterhek növeke­désében véli megtalálni a kiutat... — Ezt mi a szakszerveze­tek nevében a leghatározot­tabban elutasítjuk. Ügy lát­juk, hogy az adóviselő ál­lampolgár ma már nem terhelhető tovább. És az a meggyőződésünk, hogy sem a kormány, sem a költség- vetés nem vonulhat ki a szakképzés finanszírozásá­ból. Erre akár a külföldről kapott költségvetési támo­gatásokból is kell találni forrásokat... V. G. P. séretének programja a gö­döllői városházán folyta­tódott, ahol Gémesi György polgármesterrel és munka­társaival zártkörű tárgya­láson vettek részt. (Mint a látogátás után Gémesi Györgytől megtudtuk, a város kormánybiztos kine­vezését kérte a Grassalko- vich-kastély hasznosítási programja kidolgozásának elősegítéséhez. Antall Jó­zsef ezt a kérést támogatni fogja.) A városházán alkalmi kiállításon mutatkoztak be a Gödöllőn alkotó művé­szek, akik közül Remsey Iván kalauzolta a vendé­geket. A kormányfő itt el­A Pest Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Szövetsé­gének elnöksége, egyebek között ismét megvitatta a kárpótlási törvény terveze­tét. A helyenként indula­tokkal, szenvedélyes viták­kal tarkított megbeszélésen a testület egyhangúlag egyetértett abban, hogy a koalíciós pártok március 12-i megállapodása alkot­mánysértő, s ennek folytán diszkriminálja a kárpótlás­ra jogosultakat. Minden kü­lönösebb ellenvélemény nélkül megállapították, hogy a földdel való kár­pótlás valójában reprivati­záció, mivel a kárpótlásra megállapított aranykorona- ellenérték irreálisan ala­csony, s ez az érintetteket az egykori termőföldjük visszaigénylésére ösztönzi. Volt olyan elnökségi tag, aki kijelentette, hogy a termőföld művelésére nem vállalkozók földhöz jutta­tása, a jelenlegi agrárter­melés szétzilálásához vezet­het. Ha a március 12-i megállapodás szellemében valósul meg a kárpótlás, akkor a szövetkezetek ter­mőföldterületeinek szá­mondta, hogy családja is őriz olyan alkotásokat, amelyeket az egykori gö­döllői művésztelep tagjai készítettek. Gödöllő barokk kincsé­nek főbejáratánál Katona István, a polgármesteri hi­vatal főépítészi irodájának műemlékvédelmi előadója üdvözölte a vendégeket, majd kalauzolta őket a kas­télyban. Azt a részt is be­jártaik, amelyben nemrég még szovjet csapatok állo­másoztak. A városi mú­zeum kis kiállítását Poló- nyi Péter nyugalmazott múzeumigazgató mutatta be. mottevő csökkenése lehe­tetlenné teszi a fennálló hiteleik visszafizetését. Szó esett a kárpótlási je­gyekről is. A megyei Teszöv javasolja, hogy azo­kat fel lehessen használni az állami tartozások fede­zésére, vagy az elvett tőke arányában csökkentsék a mezőgazdasági nagyüzemek adósságterheit. Az elnök­ség összegezte: a téeszek a kialakult közgazdasági fel­tételek mellett, a kárpótlás­ként majdan kiadásra ke­rülő termőföldet általában nem kívánják bérbe venni. Műveléséről a kárpótlási törvény hatálybalépése után nem áll módjukban gon­doskodni. A szövetkezetek azonban a kárpótolt tulaj­donosok, vállalkozók saját kockázatán alapuló terme­léséhez lehetőségeik sze­rint, üzleti alapon szolgál­tatásokat nyújtanak. Gy. L. Balázs Gusztáv A kárpótlási jegy lehessen a tartozások fedezete Bérmunkás­szövetkezetek ?

Next

/
Thumbnails
Contents