Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
Margó BETŰBESSZ Amire hosszú esztendők óta nem volt példa, az tavaly bekövetkezett. Csökkent a nyomdaipar termelése. A rákmenet mértéke jelentős — tizenkét százalék —, s még fontosabb vonás, hogy a megye több mint harminc nyomdájából — amelyeknek a termékkibocsátúíi képessége erősen eltérő, s termékeik összetétele is erősen különböző — néhány a tönk szélére jutott. Fennmaradásáért küzd. Az évtizedek óta tartó hossz roppant rövid idő alatt besszre változott: a szinte akadálytalan felfelé futás hirtelen torpant meg, s máris kezdődött a lajtmenet, némely nyomda számára a zuhanás. A rendszerváltás először a vonzó arcát mutatta a nyomdaüzletben is. ötszörösére nőtt a folyóiratok és az ahhoz hasonló nyomdaipari termékeknek a kibocsátása, a könyveké pedig majdnem meghússzorozódott! Voltak olyan cégek, ahol soha nem látott és soha nem álmodott nyereséget könyveltek el, azaz a tavalyi hirtelen bessz úgy jött, mint az a' bizonyos ménkű a derült égből. Mi történt'/ Semmi olyasmi nem történt, ami valóban váratlannak 'tekinthető. Mert hiszen természetes, ha csökken az ipar egészében a termelés, akkor kevesebb kell termékismertetőkből, címkékből, ügyviteli nyomtatványokból stb. is. A lappiac tavaly még csak ingadozott — az idén viszont összeomlását jósolják a szakemberek, mivel hatalmas a szakadék a kínálat és a fizetőképes kares'et között —, a könyvpiac azonban összeomlott. Szó szerint összeomlott, mert ma teljesen áttekinthetet- 'len nemcsak a kinyomtatott. művek kínálata, hanem a hegynyi készletek teljes mennyisége is. A nyomdák egy része képtelen megkapni a pénzét a kiadóktól', a kiadók viszont azért nem fizetnek, mert nem képesek eladni (erősen váltakozó értékű) műveiket. A határtalannak hitt piac ugyanis észrevette a korlátokat. Például azt, hogy a könyvtáraknak a korábbinál jóval kevesebb a pénzük állománygyarapításra, hiszen a megyében a korábbi összegeknek a kétharmadával sem lehetett számolni. Holott közben a könyvárak is tetemesen emelkedtek, azaz az ugyanakkora összeg sem ért volna ugyanannyit. Ennél is fájdalmasabb összetevője a betűbessz- nek a lakossági lap- és könyvvásárlások alapvető átalakulása. A nehezebb megélhetés miatt elsőként itt mérsékelték a kiadásokat a háztartások. A kevesebb lap és könyv ugyan először pusztán üzleti gondnak, veszteségnek látszik, valójában ' azonban olyan hosz- szú távra kiható veszteség, amelyet majdan ellensúlyozni szinte lehetetlenség. Messzire kerültünk volna a nyomdaipari termelés alakulásától? Aligha. Csupán azt szerettem volna érzékeltetni, mennyire nem tudunk még folyamatokban gondolkozni. A korlátlan lap- és könyvpiac feltételezése, ar értelmetlenül felhasznált — mert eladhatatlan lapokban, könyvekben megtestesülő és zúzdába kerülő •— papírmennyiség egy-egy láncszem abban a gondolkodás- és cselekvésmódban, amely áruvá tette a kultúrát, de ennek a sajátságos árupiacnak a minimális működési szabályait sem alakította ki. A sekélyességben testet-öltött szabadosság korántsem azonosítható a kultúra felszabadulásával! Ma persze az a látszat, mintha bármi lehetséges lenne a kultúra terepén, azaz a betűk birodalmában, is. A valóságban azonban a betűbessz azt mutatja, a kevesek sokmilliós haszna a társadalom egészének okozott súlyos károkat. Mészáros Ottó Mit ér a pedagógus; ha demokrata ? Még távoli a cél Sokat beszélünk arról, hogy a létbizonytalanság a társadalom újabb és újabb rétegeit éri el, de a munkavállalók többsége még ma sem tudja, milyen szakszervezetnek tagja. A hagyományos szakszervezetek, amelyekbe milliók léptek be, még a rendszerváltozás előtt, rendre átalakulnak, és e mozgások, követése szinte lehetetlen. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha „helyzet van”. — Magyarországon az emberek általában nem szerelik a szervezeteket, Így a szakszeryezeteket sem. Hogyan jutottuk ide? A letűnőben lévő rendszer működésének egyik tragikus következménye, hogy az állampárti szákszervezetek lejáratták az önszerveződés eszméjét. Ma a munkavállalók nem hisznek a szakszervezetekben, de érzik: szükség lenne rájuk — mondta Pokorni Zoltán ügyvivő, a Pedagógusok Demokratikus Szak- szervezetének második kongresszusán, Gödöllőn. Arról is tájékoztatott, hogy a pedagógusok soraiban találjuk azokat, akik az elsők között ismerték fel az önszerveződés és az önvédelem fontosságát. A PDSZ alapító tagja a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának. Regionális irodáik — értelmiségi- feladatot is teljesítve más munkásszakszervezetek építkezését szintén segítik szerte az országban. Munkájuk elismerését jelzi, hogy a Szabad Tanárszakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a lengyel Szolidaritás után másodikként választotta tagjai sorába a PDSZ-t Közép- Európából. Tevékenységük igazi szinterei természetesen a munkahelyek, ahol Pokorni Zoltán szerint — és ezt ügyvivőtársa, az isaszegi Abai Tamás is megerősítette — a mai napig nem történt meg a rendszerváltás. Nemcsak az újtól ódzkodó igazgatókkal és munkatársakkal kell megküzdeniük, hanem az úgynevezett hagyományos szak- szervezetekkel is. A pécsit Farkas György példát is mondott. A budapesti és Pest megyei regionális szervezet ügyvivője a nagyközség MezúgazdaLEHET-E KULTURÁLT AZ ANALFABÉTA ? Iskola, esély, egyenlőség Az oktatási törvény előkészítéséről, a még formálódó jogszabálytervezet körüli vitákról, elképzelésekről folytatott pénteken háttérbeszélgetést, konzultációt a pedagógiai szakújságírókkal AnilrásfaJvy Bertalan művelődési miniszter. Köztudott róla: nera tartozik a legbeszédesebb, a nyilvánosság fórumain sokat szereplő vezetők közé. Talán ezért is, no .meg, mert az iskolaügy mindenkit foglalkoztat, úgy véljük, Számot tarthat olvasóink érdeklődésére, mit is válaszolt a művelődési tárca vezetője az újságírók, közöttük munkatársunk kérdéseire. • Miniszter úr, igaz-e, hogy az általános iskolát elvégzőknek majd a íeic nem tud helyesen írni, jól olv&süii, számolni, azaz — aualiubéU? — Ez így túlzás. Meg nem is csak magyar jelenségről van szó. A világban — vnatnató. hogy miért, de az amerikaiak szerint a tömegkommunikációs rendszereit nagy elterjedtsége miatt — sokfelé romlik a gyerekek helyesírása, fogalmazási készségé. Azt azonban már nehezebb pontosan méghaíározni. hogy kit is tartunk analfabétának. Nincsenek erre kritériumok, és nem tudunk kiszabadulni a régi „képből”, hogy a műveltség mértéké az ími-olvasni tudás. Ez a modern társadalmakban a mértékegység, ha például össze akarják vetni Pakisztánt Norvégiával. De nem biztos, hogy ezzel a kultúrát mérjük, az írni-ol- vasni tudás ugyanis nem a kultúra maga. Analfabéta volt az a karjaiai asszony, akitől a századfordulón a Kalevalát gyűjtötték a kutatók. Mégis: egymaga több mint tízezer szót tudott ■— elénekelni. Azt hiszem, a műveltséget azzal lehetne leírni: hogyan találja meg a helyét az ember a társadalomban. a világban. • Miként kívánja elérni az oktatásügy, hogy az Iskolát elvégzők legalább az alapműveltség birtokába Jussanak? — Ügy. hogy az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz, tehát az alapvető tudáshoz sági Szakközépiskolájában és Szakmunkásképző Intézetében dolgozik. Az ottani PDSZ-csoport kidolgozott egy^ fizetésistruktúra-javaslatot a bértárgyalásra. Bér- tárgyalás azonoan gyakorlatilag nem volt, az igazgató a Medosz-szal karöltve váltotta valóra saját elképzelését. A független szakszervezetek elkerülhetetlennek tartják a szakszervezeti választásokat, amelyek végre megmutatnák, ki kit képvisel. A PDSZ vasárnap véget ért, kongresszusán ezt a programban is megfogalmazta. Még időpontot is javasoltak. Eszerint a választásokat az üzemi tanácsol; választásával egy időben kellene rendezni. Az utóbbi egyéb!:ént ismereteik szerint fél éven belül lesz esedékes. A második kongresszus igen kritikus időszakban végezte munkáját, mivel most zajlik az oktatási törvénytervezet vitája. A törvény évtizedekre meghatározhatja az oktatás jövőjét. — A PDSZ kisebbségi szakszervezetként is képes alapvetően befolyásolni a szükséges ismeretek súlyát növelni kell s emellett az egyéb tanulni valót csökkenteni — legalábbis az alsó fokon. Viszont ugyanitt meg kel! adni azt a lelki egészséget, amit a testnevelés és a művészetek nyújthatnak. A testnevelést különösen fontosnak tartom, mert á gyerekek 40 százaléka neurotikus, a többiek közül is sokan lúdtalpasak, tűlhízottak. fejletlen tüde- jűek. gyenge szívűek. Pedig ebben a korban egyébként nagy .a mozgásigényük. ki kell hogy tombolják magukat. Szóval ezeket kell megoldani, hogy a gyerekeknek kedvük legyen írni és olvasni. • Tehát csökkenne a tananyag? — Igen. Ne,m mindenki ért egyet ezzel, de egy sokszínű iskolarendszerben vannak alternatívák, versenyzési lehetőségek. Majd meglátjuk, melyik módszer az eredményes. Az eredményt pedig az méri: a gyerek milyen örömmel megy iskolába, s milyen tudással jön ki onnan. • ön rendkívül fontosnak torija az erkölcsi nevelést. Képes-e a feladattal megbirkózni a ma iskolája? — Nincs hozzá eszköz, nincs hozzá ember, nincs tanár, aki fölvállalja. Ezt pedig nem elég elhatározni! S ma Magyarországon nem tankönyvhiány és nem pénzhiány van. hanem emberhiány. A nemzetiségi nyelvoktatással is ez a gond. hiába a törvény, ha nincs, aki visszamegy a faluba, hogy ott mondjuk, német nyelvet oktasson. • Miniszter úr! Azt mondta az imént, nines pénzhiánj' . . . — Persze hogy van! De nem több. mint az országban. Az nem igaz. hogy a tárca a legrövidebbet húzta a költségvetésből, még törvény előkészítését — vélekedett Pokorni Zoltán. — A forradalom végnapjait éljük., most alakul ki az az új hatalmi rendszer, amelyben el kell helyezkednie a mi szervezetünknek is. Szakmai-politikai mozgalomból sokkal inkább fegyelmezetten építkező szakszervezetté kell válnunk, hogy céljainkat teljesíteni tudjuk. Gazdasági válságban, szűkös költségvetéssel a pedagógusok helyzete önmagától nem fog javulni. Nekünk pedig az a szándékunk, hogy véget vessünk a ta- nítók-tanárok önkizsákmányolásának, ami közvetve a munkanélküliséget hozza közelebb. Olyan béreket kell elérnünk, melyekből ez a réteg meg tud élni. A PDSZ tagjainak másokra is jellemző tapasztalata, hogy másfél éve még azt hitték, hogy-az átmenet 2-3 év alatt lezajlik. Ma már tudjuk, a cél csak optikai csalódás miatt tűnt olyan közelinek. A gödöllői kongresszuson a program és a határozati javaslatok elfogadásán túl, új országos választmányt és ellenőrző bizottságot választottak. Hitük szerint fontos lépéseket tettek a profi szakszervezetté válás irányába. Legközelebb május elsején találkoznak a fővárosban, a függetlenek népligeti majálisán. ». G. akkor sem. ha a hiányt az oktatásügyben jobban érzik. 0 Szóval a tortának nincs etet pénze. Az önkormányzásoknak sincs. Akkor ki tartsa el az iskolákat? A sziiiök? Legyen általános a tandíj? — Nem. A kötelező oktatásban nem lehet tandíj. Aki alternatív magániskolába íratja a gyerekét, az fizessen! Bár az is vitatható. hogy ez igazságos lenne. mert hozzájárul ahhoz, hogy egy gazdag réteg jobban neveltethesse a gyermekeit. De a múlt azt mutatja. nem mindig a gazdag gyerekek érvényesültek, és nem mindig szorult háttérbe a tehetség. Ma megvan ennek a veszélye is. Ebben az átmeneti korban, amikor tényleg „lecsúszott” az oktatás, az, hogy a társadalom mégis működik, talán éppen azoknak a pedagógusoknak köszönhető, akik nem hajtották végre a központi irányítás előírásait, akik mertek magukból valamit adnj a gyerekeknek. Sokszor nagyobb szerepük volt a gyerekeknek saját boldogulásukban, mint er- kölcsiségüket feladó szüleiknek, akikkel nemritkán szembeszegültek. A magyar nevelés nincs annyira a padlón, mint amenenyire egyesek gondolják vagy amennyire némelyik környező országban. • Sok kifogás éri a fej- kvótarendszert. Még egy falun belül is juttathatnak többet az egyik iskolának, mint a másiknak, elvégre minden szentnek, még az önkormányzatban ülőnek is hajolhat maga felé a keze . . — Arra. hogy az elosztás Igazságos legyen, nincs központi garancia, nem is lehet. mert demokrácia van. Csak egyetlen biztosítékot látok, ha ez a demokrácia, és a nyilvánosság jól működik. Az embereknek ott az önkormányzatokban ki kell állniuk. És ki kell harcolniuk. hogy hozzák nyilvánosságra: ki, mennyi pénzt kapott, mire költötte. Az év elején egy pécsi tanácskozáson sorra panaszolták a pedagógusok, hogy az önkormányzat nem adta oda az iskolának a fejkvótát, s kérdezték, hogyan tűrhetem ezt én ... Azt feleltem akkor is. amit most gondolok: ök ne tűrjék! És a következő választáson arra voksoljanak, aki az iskola érdekében tesz. Egyébként azt hiszem, nem is csak az önkormányzati vezetőkkel van baj. hanem azzal, hogy az egész társadalom gyerekellenes, kezdve az abortuszoktól... Miért ’egyen a vezető szent, ha a többiek nem azok... 0 A/ Imént mondottalt vonatkoznak az iskolanyitási en-jedélyek kiadására is? Aki ma a minisztériumban engedélyt kér, és kap, az iskolát alapíthat. Összesen ennyi lenne a követelmény, a feltétel? — Remélem, hogy nem. Száz önkormányzati iskola kérte az átminősítését nyolcosztályos gimnáziummá, de csak ötven kapta meg. A többieknél is megnéztük az elképzeléseket, a terveiket, á feltételrendszerüket. s ha nem volt kielégítő az eredmény, nem adtunk engedélyt. Látatlanra pedig semmiképpen sem. 0 Szóba került már az esélyegyenlőség. Az iskolák falain belül van Ilyen a gyerekek között? — Nincs. Ám a társada- . lomnak harcolnia kell ezért. Aki nagyvárosban, intellektuális családban született, annak olyan előnyei vannak. amilyeneket nagyon nehéz behozni. A társadalom régebben is gondoskodott (ösztöndíjakkal, a tehetségápolással) arról, hogy a leghátrányosabb helyzetű is boldoguljon. Gyakran épp ez a hátrányos- helyzet, a sok nehézség bontakoztatja ki a tehetséget. Akit mondjuk egy orvoscsaládban ötéves korától angol kisasszony nevel — vannak ma már ilyenek —. az nagyobb eséllyel indul az élet tudományos részének meghódítására. De nem biztos, hogy az erkölcsire is. Az esélyegyenlőség megteremtésére rengeteg elképzelés van. Például az én vesszőparipám az, hogy az ösztöndíjakat ne az oktatási intézmények osszák el, sokszor szociális szempontok szerint, hanem a pénzt kapják a megyek, hogy ebből küldhessék legjobbjaikat tanulni. Budapesten száz érettségizett közül ötvenhatvan tanul tovább felsőfokon. Szabolcs-Szat marban a fele sem. A falu, minél kisebb, annál hátrányosabb helyzetben van. a pedagógus annál kevésbé felkészült. S ha objektív a felvételi vizsga, akkor a pesti diák többet tud. mintaki egy kis-faluból jött. így előnyösebb a helyzete. nagyobb az esélye, ez is igazságtalan. 0 Hallottuk hírét, hogy egy iskolában csak úgy kaptak angoltanárt, hogy a szülök összedobták az áltála kért magasabb fizetéshez a pénzt. Á többi tanárnak meg nem ... A pedagógusok között van esély- egyenlőség? — Illúzió az esélyegyenlőség. Nincsen. De önmagát becsüli le az a társadalom. amelyik nem küzd érte. Egyébként: a legnagyobb eszmék összeegyeztethetetlenek egymással. Hol a szabadság, ha egyenlőség van? És hol a testvériség, ha szabadság van. ha mindenki azt tehet. amit akar. ha nem kell figyelembe venni a másikat? Az európai gondolkodás éppen az: kiegyenlíteni ezt a három ellentétes értéket. Ha valamelyik irányba elszaladunk. a „vad kapitalizmushoz” vagy a „vad szocializmushoz” jutunk. Ebben én sohasem hittem. A szocializmus európai eszme, s az eszmét el kell választani a megvalósulásától. Nem járt le a szocializmus eszméje, az egyenlőség ott van az alapvető emberi igények között. Ezt nem a francia forradalom fogalmazta meg először. Jaj annak a társadalomnak, amely nem küzd az esélyegyenlőségért... Lejegyezte: Vasvári G. Pál Cannes-ban Halálutak és angyalok Két magyar film is szerepel majd az idei, május 20. és augusztus 9. között rendezendő cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. A fesztivál hivatalos programjában, a „Certain Regard” szekcióban, vetítik le Kamondi Zoltán Halál- utak és angyalok című filmjét. Kézdi-Kovács Zsolt És mégis című produkcióját pedig a hivatalos versenyen kívül, a „Quinzaine das R.éalisateurs” programjának keretében tűzik műsorra. Az ide; cannes-i' nemzetközi filmfesztivál tíztagú zsűrijének elnöke Roman Polanski filmrendező lesz.
