Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20 / 92. szám
Hajnali szántás CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKAJA Politikai okokból ■nflj» i f i ii i j z i í z i Mint arról már beszámoltunk, a városi képviselő-testület — utólagosan — jóváhagyta a névadományozási albizottság javaslatát 13 emléktábla eltávolításáról (amelyet már korábban végre is hajtottak). Az eltávolított emléktáblák, emlékművek a következők: Matheika János, Csikós József és Klein Károly emléktáblái, Komócsin Zoltán emléktáblája és domborműve, Sebes Imre emléktáblája. Eltávolították a Pest-vidéki Nyomda, az első felszabadulás .utáni újság nyomdája helyét jelölő emléktáblát, Gábor József emléktábláját. Síréba János emlékművét, Sző- nyi Tibor szobrát és emléktábláját, Kilián György emlékművét, Gábor. József domborművét és Ságvári Endre emléktábláját. Mint emlékezetes, ez utóbbi levétele ügyében interpellált dr. Bóth János képviselő. Amíg a többi emléktábla, emlékmű eltávolítását politikai okokkal indokolta a névadománvo- zási albizottság elnöke, Moys Csaba, Ságvári emléktáblájának levételét azzal, hogy Váchoz nem volt semmi köze. VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 92. SZÄ5I 1991. Április 20., szombat A rendeleiek ellenében nem lehetünk jólelkuek., Ha van munka, nincs járadék Sz. A.-né úgy érzi, a perifériára szorult. Ügy meséli el ennek történetét, hogy közben könnyei potyognak ... — Tizenöt éve mozgás- korlátozott vagyok, azóta állok kezelés alatt. Két éve kértem a Váci Tanácstól, hogy adjanak állandó szociális járadékot, akkor azonban felajánlottak egy bedolgozói munkát, amit el is fogadtam. 1990-ben öt hónapig voltam betegállományban, így a havi átlagkeresetem 1605 forintra jött ki. Közben elutasította a Társadalombiztosítási Tanács váci albizottsága a rokkantsági nyugdíjigényemet, azzal, hogy a munkaképesség-csökkenés nem éri el a rokkantság mértékét, az ötven százalékot. Közben meghalt a húgom, a két gyerekéről, az egyik beteg, a másik kiskorú, nekem kell gondoskodnom, és van egy mozgásképtelen anyósom is. Idén januárban újra elmentem a most pol- -gármesteri hivatalba, ismét kérve at állandó szociális járadékot, hivatkozva arra, hogy a gödi szociális foglalkoztatóban kapott keresetemből nem tudunk megélni. Sz. A-né a rehabilitációs bizottság elé került. A bizottság munkahelyet ajánlott fel, az asszony azonban nem fogadta el a nyolcórás És zeng az új dal...! Egy elmaradt hozzászólás Az április 15-i Váci Hírlap hasábjain megjelent írásomban felhívtam egy — szerintem — nem kívánatos jelenségre a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a váci ipari szakközépiskola kollégistáit kötelezően kivezényelték egy városi ünnepségre. m A képviselő-testület ezt követő ülésén Hajdú Sándor — az ünnepség fő szervezője — sietett leszögezni. hogy a rendezők nem kérték fel az iskolákat a részvételre, csak felhívták a figyelmüket az eseményre. Ezt a magyarázatot így minden további nélkül elfogadhatónak tartottam volna, de a felszólalás után nem várt szónoklat következett. Tóth Zsiga Miklós SZDSZ-es képviselő kifejtette, hogy ő teljesen egyetért azzal, hogy az ifjúságot nevelni kell, s a nemzeti érzést, a múlt tiszteletét úgy lehet elültetni a diákokban, hogy kötelezővé tesszük számukra az ünnepségeken való részvételt. A felszólalást főleg a KDNP és MDF képviselői kitörő tapssal fogadták. Ezek után felvetődhet a kérdés, hogy véleményemet miért nem a testületi ülésen fogalmaztam meg. A válasz, sajnos, igen egyszerű. Bartos Ferenc polgár- mester, a tapssal jutalmazott felszólalás után, nem adta meg a válaszolás lehetőségét. Teszi ezt egy magát demokratának valló polgármester! Teszi ezt azok után, hogy két képviselő elmondja a véleményét a történtekről. Mennyivel van több jogosítványa a szólásra egy MDF-es vagy egy SZDSZ-es képviselőnek, mint egy Fideszes- nek? Megválaszolandó kérdések, főleg akkor, ha ez nem először történik. Megválaszolandó az is, hogy a történelemtanításhoz miért tartozik hozzá egy megemlékezés kötelező látogatása? Szerintem célszerűbb lenne a történelem- óra keretén belül a kellő ismeretanyagot átadni a diákoknak, s felhívni a figyelmüket, hogy vegyenek részt az ünnepségen, de nem elrendelni a részvételt. Jómagam még emlékszem arra, amikor a gépipari padsorait koptatva, kötelezően ki kellett vonulnom március 15-én, I március 21-én, április 4-én és május 1-én. Vajon kialakult-e bennem, a kötelező megemlékezés hatására, a „nemzeti öntudat"? Vajon ezek hatására alakult-e ki? Nem ezek hatására érzem magam magyarnak, s nem ezért emlékezek meg 1848-ról. Épp ezért nem szeretném, hogy a mai diákok megismerkedjenek azzal az érzéssel, amikor vonulnak egy nagy tömeggel, de csak a testük vonul, gondolataik máshol járnak.. A „hazafiságot” és a „város szeretetét elültetni" nem ilyen módon kell. Ami kötelező, attól az emberek mindig idegenkednek, de ha valamire felhívjuk a figyelmüket, az iránt felkelthetjük az érdeklődésüket. Ez sokkal hasznosabb dolog, legyen szó ünnepségről vagy szórakozásról. S akár felnőttről, akár diákról. Ferjancsics László Véleményünk szerint, a képviselő álltai leírtakat nem szükséges kommentálnunk. Megtette ezt dr. Mel- n ír Lajos, lapunk április 15-1 számában. S talán a képviselő és az igazgató át- láspotrtja nincs is olyan távoli egymástól, mint ahogy első pillanatban látszik. elfoglaltsággal járó munkát. • — Most két szék közül a pad alá estem: mivel januárban azt a tanácsot kaptam dr. Simonnétól, hogy vegyem ki a munkakönyvemet a foglalkoztatóból, s akkor megkapom a szociális járadékot, most még munkahelyem sincs. Amikor pedig megkérdeztem, hogy az elutasítás ellen hol lehet fellebbezni, szintén Simonná mondta, hogy sehol. Dr. Simon Józsefné szociális főelőadó igaztalannak tartja a vádakat: — Olyat senki sem tanácsolhatott, hogy mondjon fel a munkahelyén, de azt közöltük, hogy járadékot csak az kaphat, akinek nincs munkaviszonya. A helyi rehabilitációs bizottság ez esetben viszont fel tudott ajánlani munkahelyet, amit az asszony nem fogadott el. A bizottság orvos elnöke egyébként ismerte a család körülményeit ... A hivatal tehát azt tette, amit a rendeletek előírnak. És azt meg is tette ... — A rendeletek ellenében nem lehetünk jólelkuek — mondja Oszaczky Imréné, a szociális osztály vezetője. — De ez nem jelenti azt, hogy nem akarunk ezzel az asszonnyal tovább foglalkozni. Mi mindenkin segíteni akarunk, nem feledkezünk el róla. Valóban _»em kell fellebbeznie, újra beidézzük majd, és ismét a rehabilitációs bizottság elé kerül, amely megint felajánl egy munkahelyet. Ha rosszabbodik az állapota, akkor kérheti a felülvizsgálatot, s egy év után, rokkantsági nyugdíjat is megállapíthatnak számára, ha valóban nem lesz munkaképes. A hivatal két munkatársa egy történetet is elmesél — amelynek látszólag semmi köze nincs Sz. A.-né ügyéhez. Egy nyolcvanadik éven messze túl járó nagymama vagy talán dédnagymama részére egy csodálatos autó érkezett. Természetesen, vámmentesen, mivel akkor még egj'sze- rűbb volt ehhez az igazolást megszerezni. S természetesen, a mozgássérültek számára behozott gépkocsi üzemeltetéséhez üzemanyag-hozzájárulás is kapható. Mivel azonban az autó új tulajdonosa már nemigen hagyta el a lakást, megkérdezték a gépkocsit vezető unokát, hova fogja fuvarozni a nagymamát. A kissé megbántott unoka válasza: Hát, a templomba! KsaEES^rrsx A történethez talán csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy az a mozgássérült, akinek soha nem telik majd kocsira, nem is kap benzinhozzájárulást, s bizony az is előfordult, hogy négy ledolgozott évtized után valakinek kevesebb volt a nyugdíja, mint másnak a szociális segélye. Mindez persze, nem változtat azon, hogy Sz. A.-né úgy érzi, a perifériára szorult. S érzésének jogosságában nincs okunk kételkedni. Borgó János TERVEK A JÖVŐRE) Testvérvárosi kapcsolat Järvenpää vezetőinek váci látogatásáról és a testvérvárosi kapcsolatot megerősítő megállapodás aláírásáról lapunk április 17-i számában tudósítottunk. A finn vendégek és vendéglátóik — a két polgármester — április 14-én látták el kézjegyükkel az 1901. és 1993. között megvalósítandó programok tervét. Az ez évi progtamterv szerint ki kell alakítani és folyamatossá kell tenni a testvérvárosok vállalkozóinak kapcsolatát: még idén finnországi látogatásra indul a vállalkozók delegációja. Szintén ebben az évben mái- sor kerülhet gyermekek csereüdültetésére, s a Järvenpää-ben megrendezendő bélyegkiállításnak váci résztvevői is lesznek. A következő két évben a fiatalok kölcsönös látogatását kell szorgalmazni; támogatják az iskolák közvetlen kapcsolatainak létrejöttét. Tovább kell ápolni a kapcsolatokat a kultúra, a művészet terén, a sportban és a „konyhakultúrában”. A tapasztalatcseréket elsősorban a szociális ellátás és a kommunális üzemeltetés kérdésköreiben szorgalmazzák. A programban szereplő rendezvények, a program pontjainak tartalommal való megtöltését, az előző évi terv megvalósulásának értékelésével együtt, évente közösen végzik majd el a két város hivatalos vezetői. —gó. Támogatók és szponzorok Idén újra „kosárbuli” A tavaly őszi „kosárbuli” sikerén felbuzdulva, a Testnevelési Egyetem két hallgatója, Mucsi László és Páti Nagy Attila, május 4-én ismét meg akarja rendezni az amatőr csapatok találkozóját. Mint Mucsi László elmondta, hagyományt szeretnének teremteni. Bár az érdeklődés máris nagy, több fővárosi együttes is jelezte, szívesen részt venne egy ilyen találkozón, megszervezése nem egyszerű. Elsősorban azért nem, mert hely és pénz kell hozzá. Az amatőrök, középiskolások és felnőttek számára szervezett „kosárbuli'' lebonyolításához két helyszínt már talált Mucsi László, a Madách-gimnáziumban A vád székesegyház (Vimola Károly felvétele) és az Ipari Szakközépiskolában. Mindkét iskola szívesen támogatja ezt a kezdeményezést; a gimnázium nemcsak tornatermét és udvarát, hanem öltözőit is a résztvevők rendelkezésére bocsátja. A támogatók mellett szponzorokat is sikerült megnyerniük az ügynek: az Alibi bár, a Delikát Market Kft., a Koczka Tours, a Margaréta kávéház, a Tala- pa söröző és a váci kábeltévé is hajlandó áldozni a tömegsport eme formájára. Bár a két egyetemista a sportszervezői szakot végzi, tavaly sokan kételkedtek benne, hogy sikerül megszervezniük egy ilyen sporteseményt. Sikerült, s a sikeren felbuzdulva most újra megkísérlik. A május 4-én sorra kerülő „kosár- buli”-ra e hónap végéig, április 30-ig lehet jelentkezni Mucsi László szervezőnél (Vác, Ambró F. u. 29. szám alatt, vagy a 11-704-es telefonszámon). VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László Űrt. 15. 9 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. © Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32, 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. 9 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, valamint a váci hirdctöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.