Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

Mivel főz? * Áremelkedés ellen is Sláger a nyugtató XXXV. ÉVFOLYAM. 92. SZÁM 1991. ÁPRILIS 20., SZOMBAT A juhásznak jól megy dolga? Megyeget Vízzel! Szegény ember vízzel főz alapon kell az idén gazdál­kodnia a jászkarajenői ön- kormányzatnak. ti eimann Gyula polgármester a mi­nap elmondotta, hogy az idén 53 millió 300 ezer fo­rintból lehet költekezniök. A látszatra tetszetős összeg nem sokra elegendő, mert ebből 48 millió 346 ezer fo­rintot kell költeni az intéz­ményrendszer fenntartásá­ra. A közelmúltban elfoga­dott költségvetés szerint tartalékba helyeznek két­millió 547 ezer forintot. A település fejlesztésére csu­pán kétmillió 547 ezer fo­rint jut. A tartalék 150 ezer forint. Mit lehet ennyi pénzből csinálni? Mindenesetre a Széchenyi utat 700 méter hosszúság­ban szilárd burkolattal lát­ják el. A kiadás eléri az egymillió forintot. Az or­vosi rendelőt 20 négyzet- méterrel bővítik, melynek ára ugyancsak egymillió fo­rint. Az általános iskola elé — közlekedésbiztonsági megfontolásból — két nát­riumlámpát helyeznek el, melynek költsége eléri a 120 ezer forintot. A mara­dék pénzt csapadékvíz-el­vezetésre, útkátyúzásra és padkajavításra költik Jász- karajenőn. A gyógyszerek ára május másodikétól átlagosan 70 százalékkal emelkedik az országban. Egyre többen igyekeznek „bespájzolni” a gyógyszerekből, holott a szavatossági időre figye­lemmel keltene lenni. Mi­ként Bálint Béla törteti gyógyszerész elmondotta, e településen is növekedett az utóbbi hetekben a gyógyszerforgalom. Álta­lában a fájdalomcsillapító, a nyugtató, az altató a sláger. A törteti patikáiban nap­Immár több mint egy esztendeje, hogy a Kőbányai Sörgyár ceglédi kirendelt­ségén megszűnt a töiltás. Csanád László kirendelt­ségvezetőtől megtudtuk, hogy ez voltaképpen csak annyiban formálta át a munkát, hogy azok a dolgo­zók, akik korábban a fej­tőben tevékenykedtek, más feladatot végeznek. Min­denesetre a terület kiszol­gálásában ez a változás semmiféle fennakadást nem okozott. Ugyanakkor ez egyértelműen gazdaságo­jaimkban mintegy 1000- 1200 féle gyógyszert tarta­naik. Márciustól már nyu­gati készítményekhez is könnyebben hozzájutnak. Havonta átlagosan 700 ezer forint körüli forgalmait bo­nyolítanak le. A 33 éve gyógyszerész­ként dolgozó Bálint Bála egyébként egy dolgot na­gyon sérelmez: mindig a patikusok tudják meg utol­jára, hogy a jövőben me­lyik gyógyszer mennyibe sabb, A fővárosban gyártott és palackozott sört kamio­nokkal szállítják le és azon­nal értékesítik. A termékskála némiképp egyszerűsödött. Bizonyos fajtákat — Jubileum, Bu­dapest — levettek a palet­táról, mert ezekből nem fo­gyott elegendő. Ráadásul egy-egy átállás meglehető­sen sok pénzt emésztett fel. Ezért aztán maradt a Dre- her-család, a Schwechater, Korona, a kőbányai vilá­gos, az Aranyászok. Ezek­ből állandóan van készlet a raktáron. A Kossuth Ferenc utcai mintabolt a kirendeltség­vezető szerint elérte azt, amit reméltek tőle. A la­kosság megkedvelte. A ki- rendeltségen is bevezették, hogy szombat délelőttökön nagykereskedelmi áron ér­tékesítenek. Áremelésre egyelőre nem gondolnak. Ám amennyiben az ener­gia az elkövetkező hóna­pokban drágul, akkor kény­telenek lesznek a költsé­gekből áthárítani. Újabban lényegesen ke­vesebb a minőségi kifogás. A csúcsot 1989 nyarán ér­ték el — de ez nem tépáz­ta meg különösebben a nimbuszt —, amikor sok romlott sört hoztak vissza. A múlt esztendőben már lényegesen kevezőbben alakult a kép. Az idén pe­dig minimális volt a kifo­gásolható áru. Reklamáció elsősorban a kőbányai vi­lágosnál fordul elő, amely nem pasztörizált, és ezért csupán nyolc napig őrzi meg minőségét. A cég bi­zakodik abban, ha a tech­nológiai feltételek rende­ződnek, a kifogás még ke­vesebb lesz. Csanád László leszögezte, az évekkel ezelőtti sörhiány a múlté. A legnagyobb ká­nikula idején is zavartala­nul, korlátlan mennyiség­ben képesek ellátni a terü­letet. „A juhásznak jól megy dolga, / Egyik dombról a másikra.. így szól a népdal. De igaz-e napjainkban? Léde- czi Benő 39 éves ceglédi ju­hász vállalkozó szerint nem egészen. Gond annyi, mint tengerben a víz. Arról nem is beszélve, hogy Cegléd határában, a Pesti útról megközelíthető tanya kör­nyékén domb sincs. Csak ligetes, nyárfaerdős, szépen zöldellő rét. KÜLÖNDÍJAS A tanya ottjártunkkor bizony hangos volt. Ennyi­féle állatot együtt utoljára állatkertben láttam: kutya, macaka, ló, tehén, szamár, tyúk, páva, gyöngytyúk, mangalica malacok, hússer­tések, szóval valahogy így nézhetett ki Noé bárkája. De Lédeczi Benő nem ezek­re a legbüszkébb. Másról ismerik a juhtenyésztők or­szágszerte. A hodályok- ban — hat éve kistermelő­ként — 240 cigája anyaju­hot tenyészt, szaporulatá­val együtt. Hazánkban óvé a legnagyobb cigájatenyé- szet. Állományát számon tartja a fajtaminősílő inté­zet is. Tavaly az OMÉK-en egyik anyajuha különdíjat kapott. É ritka fajta te­nyésztésének örömeiről és gondjairól kérdeztük a ta­nyán. — Hogyan lesz egy vil­lanyszerelőből juhász? — Ennek hosszú sora van. Édesapám hatvanholdas középparaszt volt. Két ta­nyával rendelkeztünk. A kecskéscsárdainak már nyo­ma sincs. A törteli tsz. tu­lajdonában van az egykori Lédeczi-tanya. Az 1958-as kollektivizáláskor minde­nünket elvették. A tanyá­ból 48 órán belül ki kellett költözni. Kénytelenek vol­tunk más életet kezdeni. Olcsón vettünk egy házat. Apám egy lóval fuvarozga- tott. Egyszer fuvardíjként két naposbárányt kapott. Megkedvelte a birkát. Fo­kozatosan gyarapította az állományt. Amikor 1985- ben elhunyt, jómagam és Gyuri öcesém vettük át a stafétát. A föld és állatok szeretete apáról fiúra szállt. — Miért éppen cigájára szakosodtak? — Mert a Duna—Tisza közén őshonos magyar ci­gája kiveszőiéiben volt. A Gyapjúforgalmi Vállalat csak a merinói juh tartását szorgalmazta, a durvább gyapjú miatt kiirtási prog­ramot hii'detett meg a ci­gája ellen a hatvanas évek­ben. Ezzel mi nem értet­tünk egyet. Aki ismeri a ci- gáját, az tudja, hogy sok előnyös tulajdonsága van. Húsa, teje, gyapjúja haszno­sítható. Ridegen tartható. Szapora fajta és az anya­juh jó nevelő. — Miben a legkiválóbb? — A tejtermelésben. Ha­zánkban napjainkban a ju­hok túlnyomó többségét a gyapjúért tartják. Keveseb­bet a húsáért és mindössze öt százalékát a tejéért. Ho­lott a juhtej adható el a piacon a legjobban. VÁLOGATNAK — öt hónap alatt egy anyajuh 130—200 litert is ad. A hatvanas években édes­anyám még feldolgozta go- molyának, juhsajtnak, de manapság már nem csinál­ja. Nagyon nehéz munka. Inkább leadjuk a Közép- Magyarországi Tejipari Vállalatnak. Az átlagosnak számító 7,5 százalék zsír- tartalmú tejért literenként 42,50 forintot fizetnek. Te­hát megéri. Nemrégiben a törteli kosárverésen jár­tam. A Mezőgazdasági Mi­nősítő Intézet igazgatója — Székely Pál — arra hívta fel a figyelmemet, hogy jó úton járok. A tenyésztők egyre inkább rákényszerül­nek a fáradságos fejesre, mert különben csődbe men­nek. — Kell-e napjainkban a tejesbárány? — Áll a piac. Az idén a tavalyi export negyede ment el Olaszországba. Válogat a vevő. Ha 13-14 kilós kell neki, nem veszi meg a 20 kilósat. Az árra is kénye­sek. Ha sokallják, elmen­nek Szlovákiába vagy Len. gyelországba. IPARMŰVÉSZEKNEK — Mihez kezd a gyapjú­val? — Nehezen, de eladható. A cigája durva gyapjújá­ból régen a huszároknak csináltak pokrócot. Mosta­nában a népi iparművészek vásárolják egyre inkább. — Mivel eteti a rengeteg állatot? — Nyáron egyszerű a helyzet. A ceglédi Búzaka­lász Termelőszövetkezettől 11,5 hektár legelőt bére­lünk. Egy hektár ára évi 3750 forint. Évente szerző­dünk. Az idei még nincs is megkötve. Az ára pedig nem szokott csökkenni. A téli takarmányt és a szal­mát különböző helyekről vásároljuk. Nem olcsó mu­latság. Nem beszélve az adóról, a két juhász fizeté­séről. — Szóval: a juhásznak jól megy dolga? — Inkább csak megye- get. Rozgonyi István Nincs kéznél Kézikönyv jelent meg a napokban a nem ép­pen rövid nevű Európai Magyarországért Alapít­vány önkormányzati Szakértői Iroda gondozá­sában. Bizonyára Ceglé­den és? környékén is so­kakat érdekelhet, mert „önkormányzati ABC” a címe. Ám a kézikönyv — enyhén szólva — nincs éppen kéznél. A teljes­ség igénye nélkül emlí­tem meg, hogy (Ceglé­det be sem kalkulálva) a közeli Kecskeméten, de Szolnokon sem vásá­rolható meg. Az érdek­lődő polgár utazhat Bu­dapestre, Miskolcra vagy Szombathelyre. Egy ilyen fontos kézikönyv terjesztését miért nem lehet megoldani? így ki veszi meg? (r.) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője; Fehér Ferenc. • Munka* társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 270(1. Telefax és teleron: (20) 11-400. • Telex: 22­6353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-től 12-lg, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. 1 R. I. Mindenütt „ ott van, mégsem látja senki. Mi az? Végigkíséri életünket: belépő a szülőágyba, ki­lépő a sírágyásba. Marokszedő ..., zseb­csusza ... Jobb kapni, mint adni. Aki még nem találta ki, az lemaradt, mint a — BORRAVALÓ. A zöldséges piros ret­kének feketén-fehéren álló ára az ordítani „kék” indulat lila pama­csával meszeli arcomat. Répa, retek, mogyoró, rögtön robban a rívó. A számla! A szám — la! — görbül, amikor látom: 95,80. Az eladó kotorászik. Vakarászik. Totyorászik. Visszajárna 4,20. Husztnak romvára vára olyan rég, mint én. Türelemjáték. Mivel nincs dobókockás ked­vem, dobbantok. így ug­rik néhány forintom a százasból. Be az árrésbe, amely a kereskedő kö­penyzsebén nyílik. Mert a borravaló olyan, mint az „egyszeri” házastársi csók: egykor szívesen adták, ma már köteles­ség ... Négyszáz évvel ez­előtt innivaló járt a für­ge fogadósnak a ropogós kacsasültért és a tüzes vörösborért. A finom urak italpénzt pengettek le az asztalra. S a ma­gyar ember mit „innya” elsősorban, ha szomja szottyan? Természetesen bort. A borbély borotvá­ján is akadt valami, a megszolgált és jó szívvel adott néhány krajcár valóban borra való volt — így lett ebből borra­való. (Az orosz és a francia — szóban — szeszmentes, ők tea­pénzt, „teáravalót" ad­nak.) A borravaló-történe­lemben nagy fordulat következett századunk 60-as éveiben. Az adha­tóból adandóvá (ved)- lett. Míg a hőskorban utólag adták pluszmun­káért, ma előre illik odacsúsztatni az úgy- ahogy kötelességtéte­lért is. Narancsitalt kérek a büfében. S következik a vonósnégyes. Elhúzzák a nótámat. 1. tétel: keve­sebb van eleve a pohár­ban. 2. tétel: ezt is fel­vizezték, 3. tétel: „vas­tag” ceruzával többet számolnak. 4. tétel: rá­adásul még borravalót is kinéznek a pénztárcám­ból. Madárnak néznek s közben ők tollasodnak meg. (Az újságba író toll? A templom egeré­nek bajusza is többet hoz az eklézsiára ...) A borravaló — kamé­leonpénz: színét, szavát a változó körülmények­hez igazítja. Amikor lassan őrölnek a hivatal malmai, kenőpénzzel gyorsítják a menetet. Az akadozó áruellátást gördülékenyebbé teszi a csúszópénz. A lekenye­rezés „serclijei” a bak- sis és a jatt. A lélek lí­rai adakozásának kézzel fogható formája a hála­pénz. S a gyógyír a gyógyár? A „kóros” pa­raszolvencia. Korszerűtlen szó a borravaló. Kifejezőbb a „konyakravaló”, „bun- dáravaló”, „házravaló”, „Opelrevaló”, „villára- való”. Folyik az adok-kapok. Aki „borozik", az „te­jel” is. Ez a bűvös kör. De aki kívül marad e körön, mert csak ad? Az levegővételre kényszerül. Ám lassan már ez is csak borravalóval kap­ható. Hogy azért még erre fussa, idenyomdáztatom half l) hatatlan versemé- nyemet, tán a szerkesztő úr meghonorálja némi borravalóval. CSÁBÍTÁS (KORRUM PÁLNAK) Gyere rózsám, adjál jattot, Kaphatsz érte csinos aktot. Költői Ádám kerül. Kevesebb a kifogás Zavartalan ellátás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents