Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

Ötmillió fejlesztésre Pénzügyi (érv Elkészült a szigetcsépi önkormányzat idei pénz­ügyi terve. Eszerint a Cse­pel-szigeti település ebben az esztendőben több mint 43 és fél millió forintból gazdálkodhat. Ebből mint­egy harmincnyolcmilliót elvisz az' intézmények mű­ködtetése és az egyéb ki­adások. De így is irigylés­re méltó helyzetben van­nak a szigetcsépiek, mivel majdnem öt és fél millió forintot fordíthatnak fej­lesztésre. Persze, ez nem nagy összeg, ennyivel jó­szerével a legkisebb beru­házásba sem lehet belefog­ni, de nagyon sok település van, a környéken is, ahol még ennyi fejlesztési pénz sem maradt. A testület még nem hatá­rozott arról, mire is fordít­ják a pénzt. De mint Kóta István polgármester el­mondta, nagyon örülne an­nak, ha az egyelőre tarta­lékként kezelt összegből rendezési terveket, közmű- hálózati terveket készíttet­nének. Csakhogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy minden majdani fejlesztés­nek gátja lesz az, hogy nem rendelkeznek ilyen tervdo­kumentációkkal. Dunavarsányban Tüdőszűrés Dunavarsány lakói áp­rilis 9-ig vehetnek részt a kötelező tüdőszűrésen. Az átvilágítás a művelődési házban történik hétfőtől csütörtökig naponta reggel fél nyolctól délután fél ötig. I. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1991, ÁPRILIS 3., SZERDA D U UATÁ J SZENTENDREI-SZIGET # CSEPEL-SZIGET i MIKLÓS • • DUNAKESZI FÓT • GOD RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Egymásra mutogató egyesületek Ki finanszírozza a sportot? Az elmúlt hetekben szinte valamennyi település ön­kormányzati ülésén napirendre került a sportélet hely­zete és a fejlesztés feladatai. Abban természetesen min­denhol megegyeznek a vélemények, hogy a sportra nagy szükség van, ám, hogy ki finanszírozza, arról már annál nagyobb viták alakultak ki. A helyi egyesületek a diáksportkörökre, azok az önkormányzatokra muto­gatnak. Az érdekek elté­rőek. Az iskolások sporto­lása, az egészséges életre nevelése fontos dolog, ám megvonni a támogatást egy olyan focicsapattól, amely­nek meccsein hétről hétre megtelnek a lelátók — bi­zony kockázatos dolog. Beszédes számok De a számok önmagukért beszélnek: például Sziget- szentmiklóson 1988-ban ugyanúgy százhúszezer fo­rint jutott a diáksportra, mint tavaly. A nagy nevű, de ma komoly gondokkal küszködő SZTK a verseny- sportra két éve háromszáz- ezer forintot, tavaly 400 ez­ret kapott, állami támoga­tásként. Az SZTK-val egyébként is csínján kell bánni — tartják Sziget­ei nice az első SZOMSZÉDOLÁS SZENTENDRÉN Távol a város zajától, Szentendrén, és még annak is a csendesebbik részén, egy nagy kertben álló ki­csiny házban él Ivancsics Ilona—Csernák János szí­nész házaspár és néhány hónapos gyermekük, Ben­ce. — Miért Szentendrén vá­lasztottatok otthont? — Egy harminc négyzet- méteres lakásban laktunk a Skálánál, ahol igen nagy volt a zaj — mondja Já­nos. — Borzalmas volt a bezártságérzetünk, feszül­tek és nyugtalanok voltunk a szűk térben. Most na­gyon egyszerű körülmények között lakunk, de lehet kertészkedni, és végre van­nak állataink is: kutyák, macskák, tyúkok. — A barátaink majdnem lebeszéltek arról, hogy Szentendrére költözzünk — folytatja a témát Ilona. — De nem volt annyi pén­zünk, hogy bent vegyünk valamiféle kertes házat. Nem bántuk meg, hogy idejöttünk, a négysávos úton Pestről kifelé jó a közlekedés, és már telefo­nunk is van. — Ha minden igaz, ha- mzrosan lesz egy saját lo­vam — veszi vissza a szót János. — Volt már lovam, de korábban nem volt hol tarfani — Mióta lovagolsz? — Még főiskolás voltam, amikor megkedveltem a lo­8 *&ßMan vaglást, később filmen is hasznosítottam a tudáso­mat. Legutóbb a Semmel­weis című filmben, mely osztrák—magyar koproduk­cióban készült. — Milyen lovat szeretnél a szentendrei „birtokon” tartani? — Egy hároméves kancát néztem ki, amelyet magam képezek majd ki. Sok min­denre szeretném megtaní tani. — Elképzelhető, hogy a következő filmen majd együtt szerpeltek? — Nem rossz ötlet..! — Apropó, együtt szerep­lés: ti játszottatok már együtt? — Nem, még soha ... — Talán helyesbítenék — szól közbe Ilona. — A kö­zelmúltban a rádióba egy hangjátékhoz hívtak ben­nünket egy közös szereplés­re. És azért is vállaltan» el, bár éjszakai munka volt, hogy végre egyszer együtt legyünk. — Vajon minek tulajdo­nítható, hogy sem a televí­zióból, sem a filmgyárból, nem valamelyik befogadó színházból nem kerestek meg benneteket, hogy vál­laljatok közös feladatot? — Nem tudjuk, de ha megnézed a többi színész­házaspárt, nem szoktak gyakran együtt szerepelni. Nem is jó az, hogyha a munkával keveredik a ma­gánélet. — Igaz, még nem próbál­tuk, de talán munka köz­ben nem igazán lenne jó veszekedni — neveti el magát Ilona. Deák Attila szentmiklóson — ugyanis igen kellemetlen helyzetbe kerülhetne az önkormány­zat; ha a tornaklub vezetői hirtelen visszakövetelnék, vagy kártérítési igényt nyújtanának be az évekkel ezelőtt tőlük elvett terüle­tért. Az SZTK tagjai és a helyi spoifbarátok ugyanis csaknem kétmillió forint­nyi társadalmi munkát végeztek azért, hogy a vá­ros szélén egy használha­tatlan területet feltöltse­nek, használhatóvá tegye­nek. Szép füves edzőpályát építettek, amelyet azután a tanács elvett tőlük és a te­rületet a Délker kapta meg, amely azóta hatalmas rak­tárt és nagy forgalmú diszkontáruházát épített ide. Visegrádi példa Ráckevén is hasonlóan nagy dilemma, mit támo­gassanak, az élsportot vagy a tömegsportot? Nyilván máshol is jellemző, hogy a figyelem a helyi focicsapat­ra összpontosul és a többi szakosztályt leginkább azért tartják fenn, helyen­ként vegetálva, hogy meg­kaphassák utánuk az ál­lami támogatást. Valójá­ban azonban az egyesüle­tek különféle vállalkozá­saikból, melléküzemágaik bevételeiből élnek. Persze vannak üdítő ki­vételek, ilyen például VI- segrád. Itt ugyanis az ön­kormányzat átvette a Pili­si Állami Parkerdőgazda­ság (PAPEG) által működ­tetett Visegrádi Erdész SE szakosztályait, s a labda­rúgó-szakosztállyal kiegé­szítve községi sportegye­sületet hozott létre. Viseg­rádi Sport Egyesület né­ven. A VSE tagjai lehetnek a visegrádi lakosok és a PAPEG helyi telepének dol­gozói. A nem helybeliek fel­vételéről az egyesület el­nöksége határoz. De párto­ló tagokat, erkölcsi és anya­gi támogatással szívesen fogadnak. Az egyesületi tag­sági díjat diákoknak évi száz, felnőtteknek évi 200 forintban határozták meg. A VSK öt szakosztálya: a tenisz, a vízi, a labdarúgó, a cselgáncs, valamint a sí, gyepsí várja a fiatalok és idősebbek jelentkezését. Tehát úgy- tűnik: így is lehet. Igaz. nem szabad el­felejteni: kevés kisközség büszkélkedhet olyan csodá­latos sportcsarnokkal, mint Visegrád. Ma még inkább az az általános, hogy a gyermekek többsége leg­följebb felső tagozatos ko­rában lát először belülről iskolai tornatermet, s ak­kor már rendszerint késő. Mozgás nélkül A diák elpuhult, esetleg örökre leszokott a mozgás, a sport öröméről. A pénz- és pálya- vagy teremhiány pedig arra kényszeríti a szakosztályokat, hogy mi­nél hamarabb megrostál­ják a jelentkező gyerekeket. Csak a legtehetségesebbek­kel tudnak foglalkozni. • (móza) Dunaharasztiban Az idei júliustól: idegenforgalmi adó A helyi adók kivetésé­nek kérdése az égyik leg­kényesebb téma. Az önkor­mányzatok alapos előkészí­téssel és érzékenységgel tű­zik napirendre: többségük álláspontja szerint települé­sük polgáraitól, nem .vár­hatnak a jelenleginél na­gyobb anyagi áldozatokat, így van ez Dunaharasztin is; a rendelettervezetet a jogügyi és ügyrendi, vala­mint a gazdasági és vállal­kozásfejlesztési bizottság alaposan áttanulmányozna, s kellő jaVaslatokkal tette az asztalra. A szakmai cso­portok állásfoglalásából ki­tűnt, teljesen egyetértenek a bevezetés módjában, ne­vezetesen, az idei évben csak az idegenforgalmi adó kivetését tekintik célszerű­nek. A jövő esztendőben már indokoltnak látszik az ipar­űzési adó kivetése is, s 1993-ban a helyi adók teljes körű kiterjesztése — a fo­kozatosság elvét tehát ér­vényesíteni kell. S még az idegenforgalmi adók kive­tésénél is — a törvény ren­delkezéseivel összhangban — bizonyos könnyítéseket alkalmaznak, így mentesül­nek a kiskorúak, illetve akik oktatási, szociális és egész­ségügyi munkaviszony, il­letve vállalkozói tevékeny­ség miatt tartózkodnak ideiglenesen Dunaharasgti- ban. Ez azt a kedvező hely­zetet eredményezi, hogy az adó kizárólag az idegenfor­galmi célzattal itt tartóz­kodó magánszemélyeket terheli. A rendelet július elsejétől lép hatályba: a magánsze­mélyeknek ettől a naptól kell eleget tenni fizetési kötelezettségüknek, ameny- nyiben július elsejét meg­előzően már negyvennyolc órát töltöttek Dunaharasz­tiban. Az adó mértéke kül­földi állampolgárok után személyenként és naponta harminc forint, belföldiek után — ugyancsak szemé­lyenként és naponta — ti­zenöt forint, a szervezett, beutalt vendégek után pe­dig hat forint. Az üdülőin­gatlanok után áz idegen­forgalmi adó 1991 második félévére ötven forint négy­zetméterenként, évente vi­szont — tehát már 1992-ben — száz forint lesz. S a ter­vek szerint ez utóbbi ösz- szeg valamelyest módosul­hat is, a komfortfokozat arányában. Az eltérés mér­tékének végleges pontosí­tása az elkövetkezőkben lesz téma. Életet az éveknek Tartalmas programok A negyven tagot számlá­ló dunavarsányi nyugdí­jasklub a tavaszra készül: már most tervezik és szer­vezik gazdag és tartal­mas élményeket ígérő programjaikat. A délegyhá­zi kortársak vendéglátása után — amely március kö­zepén volt — a május ele­jén megrendezendő öregek napjára készülnek, amely esemény szervezését a he­lyi Vöröskereszt karolta fel. E napra nyolcszáz meg­hívót postáztak a község időseinek, mindazokat vár­ják, akik betöltötték a hat­vanadik életévüket. Az ünnepségre a művelődési Test) én ár ősi üd vözlettel Wertheimi fotósok üzenete Ez hát Wertheim. Az a német város, ahová a kol­lektív büntetés űzte a há­ború után Szentendre kör­nyékéről a sváb lakosság jelentős részét. Békeidőkben azt is mondhattuk volna: visszatértek őseik földjére. Ám ők magyar állampolgá­rok voltak. Itt születtek, Magyarország az ősi hazá­juk. Mondják, hogy buda­kalászi, csobánkai, Buda környéki svábok keze nyo­mán épült újjá, csaknem teljesen olj'anná, mint a régi, az otthonukká lett kisváros. A szentendrei mű­velődési központban bemu­tatott fotókiállítás fő mű­faja a dokumentum. Az a célja, hogy bemutassa a házakat, utcákat, mezőket, az életteret, honnét az idősebbek még a Duna mel­lékére, a Pilisre gondolnak, ahol lányaik, fiaik most magyarul tanulnak. A wertheimi fotósok ven­dégkiállításán Samuel Sie­ger képein megjelennek a magányos padot rozsdaszí­nű levelekkel beterítő ősz lírai hangulatai. A város előtt modern motorcsónakot látunk a Majnán. Ö mutat legtöbbet a romantikus te­lepülés arculatából, csúcs­íves és kerek tornyaiból; modern közlekedési útjai­ról. Aztán újra egy színes zsánerkép előtt állhatunk meg, rácsodálkozva a bar- nult szélű zöld levelekre, a rájuk nőtt, kék szőlőfürtök­re. Jürgen Diehm, a wertheimi várat mutatja be hitelesen, a szentendreihez hasonló hangulatokat idéző kőkerí­tések fölött magasodó piros cseréptetőkkel, díszes oromzatokkal. Oromzat cí­mű képe a legszebb. Walter Schelauske fotói dokumentálják a legművé­szibb láttató erővel, hogy ott, Wertheimbén a kővel mint építőanyaggal szintén virtuóz módon bánnak a helyi vagy környékbeli mesterek. Sok ház oromza­tát díszítik figurális ábrá­zolások. Köztük legérdeke­sebb az: Űr és szolga círpű. Két csontvázat látunk ol­dalt fekvő helyzetben, fél könyékre támaszkodva. Köztük homokóra pergő szemecskéi jelzik az idő múlását. A két figura közt nincs különbség. Ízlés és művészet dolgá­ban a fafaragás virtuózai sem maradnak el a töb­biektől, amint azt egy Ro­kokóajtó című, szintén do­kumentum műfajú fotó Is bizonyítja egy fantasztikus szépséggel mintázott nehéz szekrényajtó bemutatásá­val. Vakító kék égen, fehér felhőfoszlányok, alant sár­ga mezők. Helmut Lippert tájfotói az ott élők tágabb tereit mutatják meg. A kiállítóhelyiség folyo­sófalán még nem szakítva a műfajjal, de már lazább kötődéssel készített színes képek láthatók. Tárgyuk az ember és természet viszo­nya. Jürgen Diehm hatal­mas rovart kapott így len­csevégre. Címe: Nagy szé­naló. Érdekes Petra Hof- magel: Tükröződés című, festménynek is beillő fo­tográfiája egy víztükör előtt álló házról, s ez mintha a magyar délibáb játszi kép­költeményeire hasonlítana. Kockás ingben, átizzad- tan fújja az üveget a mun­kás. Ember küzd az anyag­gal, dolgozik a megélheté­sért. a családért. Gönther Diem küldte ezt a felvételt a testvérvárosba, melynek lakói ismerősként fogadják a szépség nyelvén fogalmazott baráti üdvöz­letét. Az érdekes kiáűítás ánrilis 7-ig látliMó a műve­lődési központ előterében. K. T. I. házban kerül majd sor, ahol a kultúrcsoportok mű­sorral kedveskednek a ven­dégeknek, illetve teával és házi süteménnyel kínálják a részvevőket. És persze nem marad el a tombola sem. A* jól vezetett és valóban élő klub folyamatosan —» e jeles megmozdulásokon túl is — tevékenykedik: rendszeresen összejönnek, s igény szerint ismeretter­jesztő előadásokat hallgat­nak meg: például egész­ségügyi kérdésekről, vagy a plébánossal találkozva a lelki élet gondjairól válta­nak szót, illetve a kertba­rátok tapasztalatcserét folytatnak az aktuális me­zőgazdasági munkákról. De elképzeléseik szerint ki­rándulás is lesz: Petőfi em­lékére egy autóbuszutat szerveznek Kiskunlacháza és Kiskőrös érintésével. S természetesen jelen lesznek az Eletet az éveknek me­gyei találkozóján is, amely­nek időpontja május 25-e, helyszíne pedig Kerepestar- csa. I Anyakönyvi Hírek B Dunaharasztiban február­ban házasságot kötöttek: Varga Lajos László és Sá­fár Andrea 9-én, Nagy Jó­zsef István és Berfrank Gyöngyi február 16-án, An­tal Tibor és Sós Mária ugyancsak 16-án, Vörös Im­re Gábor és Lázár Éva 23-án. Februárban elhunytak: Milkovics József 3-án, Peck József 5-én, Domokos Győ­ző ugyancsak 5-én, Táboro- si István 14-én, Bodnár Bá- lázsné Ambrus Mária 14-én, Bodnár László 18-án, Ko­vács Mihály 22-én. DCNAT.U l|IHl. vp Vezető munkatárs: Móza Katalin. Q Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—IC óráig a szerkesztőségben. Címünk: ßp. VIII., Somogyi Béla u, 6. PL: Ml. ír. sz.: 1116. Te­lefon: 138-1761, 138-1067.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents